Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1959-08-18 / 33. szám
J\[ézd, ypfanolilo, Száműzetés. E sző hallatára önkényteleniil összeszorul az ember szive. Száműzetésben élni, távol a hazától, a gyermek- és fiatalkori emlékektől, barátoktól, rokonoktól... fájdalmas, lelkettépő dolog. Mert ha az „új hazában“ kedvezők is az életfeltételek, a szív, ha néha lecsillapul is, visszahúz, sajogva, tépőn, az „igazi" haza, az „első“ otthon felé. Keserű a tudat, hogy nem lehet felülni a vonatra és legalább néhány napig szívni a szülőföld levegőjét. Szomorú dolog a honvágy s még szomorúbbá teszi a tudat, hogy a szeretett hazában, ahonnan a fasiszták elől menekült, most ők uralkodnak. De a nagy vágy, látni az országot ahol született, ahol felnőtt, leküzdött minden akadályt. Pilar, a hős spanyol asszony húsz évi franciaországi száműzetés után, a múlt év végén harminc napos tartózkodási engedélyt kapott Spanyolországba. Az útra legkisebb gyermekét, a négy éves Manolitot vitte magával. November 19. Nézd, Manolito, ez Spanyolország — nem is mondom, csak izgalomtól reszkető hangon suttogom gyermekem felé a határon. Szememmel „eszem" a spanyol tájat, s később, az út folyamán szívszorltó érzéssel szívom magamba a spanyol levegőt. Délfelé Burgoson száguldunk keresztül. Burgos. Semmi se jelzi, de én tudom: ötszáz köztársaságpárti hazafi sínylődik itt a börtönben, tizenöthúsz év óta. Barátaim, testvéreim, akikkel együtt harcoltam és reménykedtem ... A vonat nyeli a kilométereket, Kasztílián robogunk keresztül, majd az „én“ városomba, Madridba, érkezünk. Az állomáson Pépé nagybácsim vár. Mindannyian meghatottak és zavartak vagyunk. Otthon vagyok, Madridban! November 22. Meglátogatom Mercedest, gyermekkori barátnőmet. Sírunk, emlékezünk, beszélgetünk... húsz évi száműzetésről és elnyomásról, Mercedes meg van győződve róla, hogy Spanyolországban a helyünk, hogy népünk ismét megtalálja boldogságát, ha a börtönfalak már nem választják el fiaitól. Madrid egy részében idegenül érzem magam. Ez az új negyed, az amerikaiak részére fenntartott Corea. November 28. Amnesztiára, népünk közötti békére vágyunk, hogy végre megoldhassuk Spanyolország problémáját - mondta ma reggel unokatestvérem, Lucia. — A kibékülés lehetséges. Az egykor egymás ellen harcolók gyermekei nem éreznek gyűlöletet egymás ellen. Csaknem mindazok, akik hittek a francoisták Ígéreteiben, keserűséggel tapasztalják a kormány hamisságát. Az egész spanyol népet csúnyán becsapta, elszegényítette, kizsákmányolta a fasizmus. A munkások és a parasztok saját bőrükön tapasztalták, hogy még az 6 nyomoruk is növekedhet, a kereskedők és iparosok is csalódtak a „rendszeriben, a fran- coizmus csökkentette a jövedelmet és sárba taposta emberi méltóságukat. Pépé bácsim egyik szomszédja, agy állami iskolai tanítónő mesélte: — 900 pesetát keresek havonta. Ebből nemhogy élni, de még nyomorogni sem lehet. Tehát még napi öt órát tanítok agy magániskolában, ahol 1200 pesetát kapok havonta. Az előkészületekkel és a feladatok javításával 18 órét dolgozom naponta. A lakás és élelmezés mellett legfeljebb félévenként vásárolhatok valami apró ruhaneműt, egy blúzt vagy egy pár cipót. — A spanyolok 30 százaléka teljesen írástudatlan. Ha már le tudja Imi, vagy elolvasni csak a nevét, már nem számít írástudatlannak. A spanyol gyermekek százezrei még sosem lépték át az iskola küszöbét. Mi lett a 30 000 iskolából, amit a köztársaság öt éves fennállása alatt létesített? (Ez több, mint amennyit a monarchia egy évszázad alatt alapított!) Raggal a piaeon mentem keresztül. Feltűnt, hogy az árak fél kilónként vannak kiírva. Kérdésemre az érusasszony lemondóan felelte: — Ugyan kérem, ki vesz ma nálunk valamiből egy kilót? Megfigyeltem a vásárlókat. — 20 dkg szárazbabot kérek... 30 dkg lencsét... 10 dkg rizst... Negyedóráig figyeltem, de még fél kilót sem vettek semmiből, holott ismeretes, hogy a spanyol családok népesek. — Huszonöt gyermekem volt — mondotta egy töpörödött öreg anyóka, aki mellettem ült a villamoson — de csak tizenkettő él közülük. — Meghaltak? — öh! — sóhajtotta — a nyomor, a betegségek vitték el őket. Tudja, nagyon nehéz egy szegény embernek felnevelni egy gyermeket. December 1. Nem vagyok képes hallgatni a spanyol rádió híradásait. A híreket mindig így kezdik: „Franco! Franco! Franco!“, majd harangoznak és közben mondják: „Azokért, akik elestek Francoért, az Istenért, a hazáért!“ Ez a fölösleges lelkesedés már mindenkit untat. December 4Meglátogatom Blancát. Csengetésemre senki sem nyit ajtót. A szomszédoknál kérdezősködöm, de csak akkor kapok választ, amikor megmondom, ki vagyok. — Férjét ment meglátogatni a valenciai börtönbe. Blanca nagyon derék asszony, mindenki szereti, — majd hirtelen hozzáteszi: — Jó asszonynak látszik, nem írná alá a kérvényt, amelyben Blanca férjének szabadonbo- csátását kérjük, és hogy adjanak amnesztiát a politikai foglyoknak és száműzötteknek? December S. Tegnap este érkeztünk Cor- doue-ba, ebbe a bájos kisvárosba. Igazi spanyol nép lakja: bőbeszédű, jóakaratú, kíváncsi és barátságos. Mily szeretettel vesznek körül, miután elmondom, hogy húsz év óta először vagyok szülőföldemen. Üjból rakétákat lőtt ki Nyugat-Németország felett egy amerikai repülőgép Nemrégiben a felső-bajoror- szági Moosburg felett egy amerikai lökhajtásos vadászgép lezuhanása előtt kioldotta rakétáit. Mos újabb rakétabaleset történt Nyugat-Németországban. Kaiserslautern felett gyakorló- repülést hajtott végre egy amerikai pilóta s közben „véletlenül“ rakétasorozatot lőtt ki. A baleset ezúttal nem járt emberáldozattal, mivel a rakéták egy katonai raktárra estek, és nem okoztak sebesülést. A nyugatnémet közvélemény azonban joggal felteheti a kérdést: mi történik, ha a legközelebbi balesetnél lakott területre zuhan majd a rakéta? A „férfi“ gyereket szült Rosa Maria del Carmen Arvi- zu nyolc évig dolgozott Mexico City-ben, a tengerészeti Minisztériumban Miguel Arvizu néven. £ ez Spanyolország A / Ronda látképe — Húsz évvel ezelőtt még nem létezett az az ideiátsző, gyönyörű fehér falu, Mi az? — Az, madame, a „kormány új faluja“. Gyönyörű, ugye? Az építészet remeke. Csak az a baj, hogy már két éve kész, de üres, egy lélek sem lakik benne. — De miért? — Mert dísznek építették, szemfényvesztésnek. Az országúiról és a vonatból egyaránt szép látványt nyújt az átutazónak. De kérem, ebben a faluban nincs egy csepp víz, teljesen lakhatatlan. Üres, csak kirakatul szolgál a turistáknak, mint annyi más a mai Spanyolországban. Hallgatom a beszédet, de gondolataimban húsz évvel előbb járok, a Guadalorcet átszelő, régi római hídnál... Hol vagytok unokatestvéreim, Juan és Marco, akik oly büszkék voltatok a fiatal köztársaságra... Te Juan, aki orvos akartál lenne, Madrid védelménél estél el fiatalon, de büszkén... És te, Marco, te börtönben sínylődöl, te, aki mindig azt hajtogattad, hogy ......a mérnöki diplomám olyan, mintha a zsebembe lenne ... “ És most turisták gyönyörködnek a hamis „festőiségben“. Nagy a nyomor Spanyolországban. Pedig e mezítlábas asszonyok férjei dolgoznak, kereső munkások, de milyen bért kapnak a munkájukért! December 8. A Cordoue-ból Malagába vezető út gyönyörű. Az olivafák árnyékából fel- felbukkanó fehér faluk, a piros föld, a kék éq csodaszép látvány. És mindez a szépség, az én hazám! Ines néném meghatottan ölel keblére. Körülnézek a kicsiny szatócsboltban. Úgy tetszik, mintha a mennyezetet körülvevő hagyma- és paprikafűzérek még a húsz évvel előttiek lennének. — Rosszul megy az üzlet, nyomorultan szegény itt a nép ... December 12. Az állandó esőzés következtében megáradt a Guadalorce és egész lakónegyedeket öntött el. Az árvíz sújtotta lakosságot ósdi, rozoga épületben helyezik el, apró szobákban összezsúfolva családokat, szoptató anyákat, síró gyermekeket... Csak „átmenetileg" — mondja a kormány. December 16. Még egy kicsit nézem Spanyol- országot, közeledik a határ. Ismét elhagylak hazám, fedig ez a látogatás, nemhogy oltotta, de növelte irántad érzett szomja- mat. Zakatol a vonat, s a kerekek mintha susognák a szavakat, melyek mindenütt végigkísértek utamon: amnesztia, kibékülés, remény, remény, remény, Spanyolországnak! Utóirat, Párizs. öt hónap telt el. Levelet kaptam Malagából. A decemberi menekültek még mindig az ósdi épületben vannak, a kopott, régi szalmazsákokon ... (Az Heures Claires című francia lap nyomán.) Hruscsov felszólal az ENSZ közgyűlésén — ez a nemzetközi élet legújabb híre a szovjet kormányfő amerikai útjával kapcsolatban. Miközben továbbra is a világ minden tájáról érkeznek hírek, hogy nemcsak a közvélemény, hanem vezető politikusok is melegen üdvözlik a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányfőjének találkozóját, sokasodnak a jelek, hogy „ellendrukkerek“ minden eszközzel zavarni igyekeznek a csillapodóban lévő nemzetközi légkört. Adenauer, bonni kormányfő minden alkalmat megragad, hogy mozgósítsa az enyhülés ellen dolgozni kész híveit. Mint a római Messaggero közölte, Segni olasz miniszterelnök és Pella külügyminiszter hamarosan a Como-tó partján fekvő Cadanebbiába utazik, ahol felkeresi az ott üdülő Adenauert. Az angol sajtó igen éles hangon bírálja a szövetségi kormány fejét. A Daily Express bonni tudósítója szerint a kancellár újabb nehézségeket akar görditeni a nagyhatalmak német politikájának útjába, más lapok pedig arra mutatnak rá, hogy Adenauer most az egyszer saját csapdájába esett. Tekintélyi okokból ragaszkodott hozzá, hogy Eisenhower nyugat-európai körútját Bonnban kezdje el, megelőzve Londont is. Macmillan nem támasztott akadályokat az ellen, mert tudja, hogy így ő lesz kedvezőbb helyzetben: akit utoljára keresnek fel, értesül arról is, ami az első tanácskozásokon került szóba. így tehát — állapítják meg kárörömmel a londoni lapok — a „felfuvalkodott béka“ póruljárt, elhamarkodott követeléseivel ő jutott hátrányosabb helyzetbe. Madridi piac A munkáspárti Daily Herald Adenauer mellett de Gaul!e-t is kíméletlen csipkelődésekben részesíti, amikor megállapítja: „A múlt szelleme kísért Európában“. Azoknak a reményeknek a valóraváltását, hogy enyhülés következik be a hidegháborúban és a világ megszabadul az atombombák veszélyétől, két konok, irigy és nagyravágyó öregember gátolja, aki hatalmat és tekintélyt akar biztosítani magának Nyugat-Európában. Franciaország és Németország együttműködése fontos a béke szempontjából, de a 68 éves de Gaulle és a 83 éves Adenauer hatalmi szövetsége rosszirányú fejlődés“. Mindamellett sokkal szélesebb köröket foglalkoztat az a kérdés, hogy milyen eredmények várhatók a Hruscsov-Ei- senhower találkozótól, és ebből a szempontból kedvező az a friss hir, hogy Adenauer kisebbfajta diplomáciai fricskát kapott Washingtonból. Bonni hivatalos körökben nagy megrökönyödéssel értesültek arról, hogy az amerikai elnök a vártnál rövidebb időt tölt majd a szövetségi fővárosban. Az eredetileg nyolc órára tervezett látogatás felére csökken. Eisenhower ezen elhatározásának az a legfőb oka - amint ezt egyik legutóbbi nyilatkozata is bizonyította — hogy a kancellárral nem kíván tárgyalásokat folytatni, csupán meghallgatja véleményét. Az elnök bonni tartózkodása gyakorlatilag egy Adenauerral töltött ebéd idejére szűkül. A rövid látogatás előkészítésére Hagerty, a Fehér Ház sajtófőnöke érkezik ma Bonnba, mint ahogy Llewellyn Thompson moszkvai amerikai nagykövet elutazott Washingtonba, hogy közreműködjék a nagy találkozó előkészítésében. EISENHOWER A KACSOLATOK MEGJAVULÄSÄT REMÉLI AZ ŐSZI TALÁLKOZÓTÓL Eisenhower elnök heti sajtó- értekezletét gettysburgi birtokán tartotta meg, ahová a Hruscsovval és a nyugati államférfiakkal folytatandó megbeszéléseinek előkészítésére vonult vissza. Főként Hruscsov amerikai és az ő moszkvai látogatásával foglalkozott. Kiemelte, hogy a megbeszélésektől a Kelet és a Nyugat viszonyának megjavulását reméli. Eisenhower azt mondotta, hogy a két államfő kölcsönös látogatásának elhatározása önmagában még nem jelent eltávolodást a Dulles-féle politikától. Szavai szerint ő és Dulles annakidején már megvitatta a Hruscsovval való találkozást. Kifejezte reményét, hogy az a „sok plusz, amelyet a megbeszélések eredményezhetnek, kiegyensúlyozza majd azokat a mínuszokat, amelyekkel ma kétségtelenül szembe kell nézni." Az elnök kijelentette: semmiképpen sem áll szándékában odahatni, hogy Hruscsovval folytatandó eszmecseréi tényleges tárgyalásokká váljanak a Kelet* és Nyugat legdöntőbb kérdéseiről és nem kívánja a Nyugat szóvivőjének szerepét játszani. A maga részéről minden tőle telhetőt elkövet, hogy megjavuljanak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai és hogy Hruscsovval együtt kölcsönösen jobban megismerjék egymás hazáját. Egy kérdésre válaszolva kifejtette: a cúcsértekezlet feltételének ma is a tárgyalások bizonyos lemérhető haladását tekinti. KÍNAI KÜLÜGYI SZÓVIVŐ A LAOSZI HELYZETRŐL A Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának szóvivője nyilatkozott a Laoszban kialakult feszült helyzetről. A szóvivő hangsúlyozta, hogy a laoszi helyzet a közelmúltban tovább romlott. A felelősség ezért kizárólag az amerikai külügyminisztériumot és a Sa- nakinone-kormányt terheli. Az Egyesült Államoknak az a célja, hogy Laoszt amerikai katonai támaszponttá változtassa és lépésről-lépésre bevonja az országot az amerikai katonai tömbbe. Komoly és furcsa A napokban hirtelen kórházba kellett szállítani, ahol egészséges gyermeknek adott életet. Kiderült, hogy Rosaldaria csak azért játszott férfiszerepet, hogy megkapja az ösztöndíjat a főiskolán. Később megtartotta férfias látszatát, hogy a minisztériumban munkát kapjon. Indián nem strandolhat Washington környékén két strand területéről kiutasítottak öt indiánt, mondván, színes bőrűek nem látogathatják az uszodát. Ügy látszik - írja ezzel kapcsolatban a Daily Worker - hogy a rézbőrű nem süt- tetheti magát ott, ahová a fehér ember azért megy. hogy rézbőrűre aranyozza a napsugár. Rágj jobban — nem fáj a fejed Düsseldorfban a szájsebészek konferenciáján arra a megállapításra jutottak, hogy megfelelő rágással javul az ember közérzete. Több tudományos beszámoló hangsúlyozta, hogy a jó közérzethez szükséges, hogy mindkét oldalon egyformán rágjuk az ételt. Aki ezt nem teszi, annak állkapocsízületei észrevétlenül megváltoznak. Az ízületek felülete érdessé válik, s ez csodálatosképpen nem az állkapocsnál, hanem a tarkóban okoz kellemetlen fájdalmakat. Rabok és rendőrkutyák Chicago környékén egy fegy- ház őrzésére tartott rendőrkutyák megszöktek. A fegyintézet vezetősége egyelőre hiába nyomoz utánuk. A foglyok most, nem minden szellemesség nélkül, felajánlották a vezetőségnek szolgálatukat a szökött rendőrkutyák kézrekerítésére. dolgok Velence süllyed Egyes újsághírek szerint Velence, a gyönyörű olasz város évei meg vannak számlálva. A város, amely az emberi kultúra másfélévezredes fejlődésének emlékműve, lassan belesüllyed a tengerbe. Szakértők egy-két nemzedéknyi időt jósolnak csak neki. Megállapították, hogy a város százévenként harminc centimétert süllyed. A világhírű Szent Márk térre egyre sűrűbben behatol a tengervíz. A tér és a környező épületek megkövesedett fenyőoszlopokon nyugszanak, de ezek sem tudnak ellenállni a víz romboló erejének. A város vezetősége tervet dolgozott ki a mentésre, s az épületek megerősítésére évente több mint fél millió dollárnyi összeget költ. Hír szerint azonban semmi sem mentheti meg Velencét a pusztulástól. A Canale Grande mentén a paloták lépcsőit víz borítja, s vízben állnak a gyönyörű kapuk is. Az előcsarnokokban nagyobb hullámzás idején fél méter magasan is megreked a víz. Eraklas szigete már teljesen víz alá került. A Szent Andrea erődítmény kilenc évvel ezelőtt összeomlott. A vigasztalan távlat ellenére a kiváló építészek fáradoznak az épületek megmentésén. Szakértők szerint Velence tragédiája kapcsolatban van a sarkvidéki tél enyheségével. A jég- és a gleccserolvadás következtében a tengerek szintje emelkedik és Velencénél nagyon erősen érezhető.
