Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1959-08-11 / 32. szám
o<yy^ Kádf virág, gyümölcs D rigádosok jöttek a faluba. ® De melyikbe? Hiszen olyan nagy egy ország és annyi benne a falu, hogy számon sem tudja tartani az ember. Csak a párkányi járásban van vagy huszonhat község, hát a többiben menynyi ... Melyikbe jöttek a brigá- dosök? A párkányi járás melyik falujába ? Bajtára jöttek, elég eldugott falucskába, ahonnan Ipolyszalká- ig még elmehet az ember, de tovább nemigen. Ipolyszalka világvége a járásnak ezen a csücskén. A falu neve — Bajta — valahová az Árpád-korba gyökerezik, története pedig nem kevesebb ezer esztendőnél. Ezer esztendő. Mennyi baj, kín, tragédia és ritka öröm fér el ennyi évben. És mennyi életsors, parasztkeserüség, verejték? Enyhén lankás a vidék, köröskörül erdők kéklő koszorúja. Majd lejjebb, egyre lejjebb szántók nagy táblákban s végül a házak rendezetlen sora — mintha lábujjhegyen állna valamennyi. A bajtai parasztok ugyanis dombra fészkeltek az időben, a dombnak meg van teteje is, dereka is, alja is. nézni és tangóharmonikát nyö- szöríteni, meg dúdolgatni szép csendesen. Meg az édesanyára gondolni és a barátokra, mert így jobb az is, messzebbről. Meg közösséget alkotni, — ez is felér akármivel. Iskola, diáktanya, brigádtábor — mind más és mind egy fogalom! Ugye Kovajszo Vera? A megkérdezett könnyű kis blúzban, nadrágban és szépen mutató hajjal szintén brigádos, szolgálatosi tisztségben. Ott ül az iskola lépcsőjén és néz, mereng, ábrándozik órákhosszat, mert mi mást is csinálhatna egy ilyen tizennégyéves leány? A szolgálati teendőt, a vízhordást, takarítást már elvégezte, őrködik hát az ajtóban és ügyel arra, hogy engedély nélkül ne hagyja el senki a tábort. Párkányi a leány, most fejezte be a nyolcéveset, Érsekújváron tanul majd tovább, egészségügyi iskolában. — Meddig lesznek Baj tán? —* Két hétig. — Aztán? — Mi elmegyünk és mások jönnek. A holnapi feladatokról beszélgetnek. No most már a domb derekában töltés■ fut és a töltés alsó oldalán állnak lábujjhegyen a házak, hogy ablakszemüket és süvegükét valamicskét az út fölé emelhessék. Csupán az iskola szellőzik a falu közén, árbocot lenget a szél az udvarán: brigádosok jöttek a faluba. Körülbelül ötven fiú- és lánygyerek sorakozik fel naponta munkára, diákok mennek ki a faluból reggel fél hétkor és csak ebédre jönnek vissza. ÉS ez így megy napról napra, holnapról holnapra, amíg el nem készül a kanális, harminc hektárnyi vadvizes terület levezető csatornája, ötkilométeres távon, Bajta és Köhídgyarmat között. Diákok jöttek a faluba. A kis községen belül még kisebb tábor az övék. Afféle mindenre jó diáktanya, ahol dolgos munka után kacagni, sugdolózni, élményeket és reményeket felcsillantani lehet és televíziót I tt megszakad a beszélgé* tés, brigádosok tódulnak be az udvarra és nagy zajjal szórakoznak. Fiúk, lányok verődnek mindjárt apró csoportokba és mutogatják egymásnak tenyerüket, a lapátnyelek helyét. Mert nem könnyű a csatornamélyítés, napokat állni vízben s napokat lapátolni iszapban, bizony éppen elég. De mi nekik a tenyér, törődnek-e vele? Dehogy törődnek. Futkosnak, kergetöznek, bolondoznak az udvaron délelőtti komolyságuktól szabadultán, berohannak szálláshelyükre és üdvözlőlapokat lobogtatnak, meg kenyérillatú leveleket rejtenek a hónuk alá s elvonulnak vele valahová. Ketten-hárman pedig tangóharmonika mellett sodorják rövidebbre az idő láthatatlan szálát. Minden erremenö falusinak rájuk fordul a pillantása, mert ezer esztendőben sem fér el minden. Bajtán történetesen brigád, brigádtanya, afféle fegyelmezett kis tábor még soha nem volt s ni csak, egyszerre itt teremnek ezek a gyerekek, mélyítik, mé- lyítgetik a buldozér kivájta barázdát és úgyszólván ingyen, a társadalom iránt érzett kötelességből. Nem csodálatos dolog az, hogy nálunk minden iskolás fiú vagy leány tesz valami hasznosat nyáron, hogy harminc hektárnyi vadvizes területet máról holnapra varázsol termővé? — Nem unatkozik? — szólítok meg egy vékony legénykét. — Ötven diák közt unatkozni? — feleli vissza a kérdést. Ahogyan figyelem, ez a muzs- lai Vibling Jóska a párkányi tizenegyéves iskola tizenegyedik osztályos tanulója, egyre csak a szolgálatos Kovajszo Verához húzódik. — Mért nem megy a többi közé? — mondom neki. — líét perc múlva váltok. Nézem az órám, délutáni négyre áll a mutatója, a leány átadja helyét a fiúnak, ö foglal helyet a lépcsőn s holnap délutánig ő szemléli, vigyázza a tábort, ő hord vizet, ö takarít. Őhozzá fordulnak a diákok kérésükkel, panaszukkal is. Bevonatnak lassan szálláshelyükre a brigádosok, néhány vir- gonsabb lányt, fiút kivéve — és Vibling Jóska csak néz a bevonulok után. Mintha csak azért nézne utánuk, hogy nekem mondhassa. — Jól megvagyunk itt. Jó a kaja — a Jednota élelmezi őket — lehet dolgozni. Meg időt tölteni is lehet harmonikázással, pinpongozással. — Sok szabad idejük van. — Elég. Egy egész délután és egy egész este. A vacsoráidét és a zászlólevonást leszámítva. Zászlólevonásnál sorba kell állni és meg kell hallgatni a napiparancsot, amelyben leginkább az eredményes munkáról esik szó. B Ijebb ránt a kíváncsiság, benyitok az egyik pihenő-háló terembe Vibling Jóskával. És ott az előre elképzelt kép fogad: néhányon pokróc vagy újságlap alá húzódtak és pihennek csendeskén, mások viszont szívós sakkozóknak szúrkolnak vagy könyvekben lapozgatnak, vagy dúdol - gatnak. Hát igen! Ezek a pihenő, beszélgető, emlékeket hívó délutánok, esték, ezek a dúdoló dalt Kovajszo Vera szolgálatban fakasztó csendek élnek majd leg- hosszabban az emlékezetben! Mikor újból kint járok a folyosón, egyszerre eszembe jutnak a falusiak. Vajon hogyan viszonyulnak a brigádosokhoz? Szép barna kislány, a kilencedik osztályos Pásztó Évi lép hozzám. — Hozzák nekünk a sok gyümölcsöt: körtét, szilvát és almát. — •Aztán mit mondanák, ha hozzák? — Hát csak azt, hogy itt van, gyerekek, fogyasszátok egészséggel. — Mit hoznák még? — Ma olyan hatéves forma kislány virágcsokrot hozott s azt mondta az is, hogy itt van, Évike, tessék. Megköszöntem a virágot és cukorkával viszonoztam a kedvességét. — Hogyan viszonyulnák hozzánk? — szól közbe Vibling Jóska is. — Nézze csak, a falu közén ott van az a két kút. Aztán ha nagy meleg járja, mi magunk sem tudjuk hogyan, de ott van mellette két jó nagy kád is, tele mérve vízzel. Fürödhetünk, mosakodhatunk benne. — A lapátjainknak is csak addig van baja, míg a munkából hazajövünk — mondja egy glott- nadrágos pucér gyerek, a he- lembai Kormos Vilmos. If ád, virág, gyümölcs és sok más apró figyelmesség lesz kifejezője diákok és parasztok, brigádosok és falusiak viszonyának. Bajta eZ^féves történetéhez újabb fejezetek íródnak a nyáron, amelynek szépen csendülő kezdete — brigádosok jöttek a faluba — befejezése pedig: ...s a harminc hektárnyi vadvizes terület jő kenyeret terem! MÁCS JÓZSEF A TáTu Híradás a földekről Á szövetkezeti dolgozók és a brigádosok a besztercebányai kerületben is nehéz harcot folytatnak a természet ellen, hogy megmentsék az idei termést. Kétszáznegyven készenléti ifjúsági munkacsapat és 400 CSISZ-tag — üzemi dolgozó segít a munkában. AZ ELSŐK Bukovinka falu a füleki járásban nem messze esik, a határtól. A szövetkezeti dolgozók nagy munkában vannak. Közöttük ott látjuk Bystrianská elvtársnőt, a CSISZ kerületi vezetőségének tagját, aki egy 20 CSISZ-tagból álló brigád vezetője. Most fejezték be az aratást. Ezek a fiatalok a füleki Kovosmalt üzemben dolgoztak és műszak után mennek ki a szövetkezeti földekre. A szövetkezeti tagok nem győzik dicsérni őket. Csakis a fiataloknak köszönhető, hogy a járásban í. bukovinkaiak fejezték be leghamarabb az aratást. ROSSZUL SIKERÜLT Bukovinkától csak egy ugrás- nyira van Csákányháza, de úgy tűnik, mintha a két falu között óriási távolság tátongana. Megtudtam, hogy a CSISZ falusi szervezete brigádot szervezett és ezért felkerestem őket. Hosszas bolyongás után egy hét tagból álló brigádcsoportra találtam. Nagy elvtárs, a szervezet elnöke fogadott: „A harminchat tag közül csak heten jöttek brigádra, ritkán vagyunk többen. A szervezetünk sehogy sem működik. Mit tanácsol, mit tegyünk, hogy a CSISZ-be megnyerjük a lányokat? Ne haragudjatok rám, csákányházai fiúk és leányok, ha egyenesen a szemetekbe megmondom, hogy bizony kényelmesek lettetek. Nem tudjátok megbecsülni a munkát. Tanuljatok szomszédaitoktól, a buko- vinkaiaktól. ★ Vrbovka kis falu a kékkői járásban. Ebben a faluban is a fiataloknak köszönhető, hogy a járásban az elsők között fejezték be az aratást. Napközben a fiatalokat kint találjuk a földeken, este pedig körülülik a tele vízőrt (saját erejükből vették!). Sokan közülük a művelődés házában a kerületi ifjúsági találkozóra új programot gyakorolnak be. VASÁRNAPI BRIGÁD Kékkőn a CSISZ járási vezetősége vasárnapra ifjúsági műszakot hirdetett. Sok szépet hallottunk már a kovácovceik felől. És valóban saját szemünkkel győződtünk meg róla, hogy milyen szorgalmasak. A csC-lőgépnél találtuk a fiatalokat. Húsz fiú és leány jött csépelni és kötözni az árpát. A CSISZ-nek 18 tagja van, ezek közül 1-5-en állandóan a szövetkezetben dolgoznak. Nyáron 12 diák csatlakozott hozzájuk és így a szövetkezeti család megfiatalodott. — Most is mindnyájan brigádmunkára jelentkeztek — magyarázza Vojtech Antal elvtárs, a cséplés vezetője. — De hát nem volt számukra munka. ★ Az óra mutatója a 12-es felé közeledett. Két nap alatt három járást jártam végig. Mindenütt lelkes fiatalokkal találkoztam. Boldogan, mosolygós arccal tértek haza a munkából nyugovóra, hogy másnap újból harcba álljanak — a kenyérért. — cík — A «T* * I Öntudat és áldozatkészség Gondolatok a félévi számadás után \ A múlt héten a napilapok hasábjain megjelent a körei mány közleménye népgazdaságunk félévi fejlődéséről, y Aki figyelmesen elolvasta a közleményt, teljes képet It alkothat magának az első félévi tervteljesítésröl a me- \ zőgazdaságban, az iparban, és népgazdaságunk minden X más fontos ágazatában. Megtudhatta, milyen arányban \ szélesedett külkereskedelmünk, olvashatta, hogy meny- íj nyivel növekedett a takarékpénztári betétek összege, í láthatta az életszínvonal emelkedését bizonyító különféle x számadatokat s százalékokat, és még sok más egyebet $ a születések számának növekedésétől egészen a hetven- v ezer lakos halálát hirdető számokig. X A közlemény tükre országunk szorgalmas népe félévi 0 munkájának. A tükör pedig azért készül, — ezt már az x elémisták is tudják — hogy valódi eredeti képmásunkat ß s főleg annak egyes részeit alaposabban megszemlélhes- V sük benne. Népgazdaságunk fejlődésének félévi tükre X ugyanezt a célt szolgálja, hajoljunk hát közelebb hqzzá, 0 s vizsgálgassuk önmagunkat. * X Az első pillanatban az az érzésünk, hogy teljes kép- é másunkat szemléljük, pedig aligha van ez így. Rendsze- X rint először egy-egy részt vizsgálunk alaposabban, ö Maradjunk most is ennél a megszokott rendszerességnél. X Kezdjük hát a mezőgazdasággal, s mindjárt egy számít adattal: a 7 millió 398 ezer hektár mezőgazdasági föld- ? terület 19 százalékát művelik még egyénileg gazdálkoX dók. A többi 12.405 EFSZ és az állami gazdaságok (1 tulajdonát képezi. Örvendetes elprehaladás, a közösség x megerősödésének útján, biztosítéka a többtermelésnek, ő a gépesítés korlátlan fejlődésének. b Több lesz a gabona, a takarmány, növekedik az állat- x állomány s nő az ebből származó haszon — így volna ö reális, de... Álljunk meg egy percre: „A gazdasági x állatok hasznossága az 1958 első félévében elért ered- ményekhez viszonyítva csökkent. A vágómarha (szarvasai marhák, borjak és sertések) begyűjtésének tervét 88.1 x százalékra teljesítettük, ami 5.7 százalékkal alacsonyabb, ö mint a múlt év ugyanazon időszakában". | S VAJON MIÉRT TÖRTÉNT EZ IGV? Ezen már szük- x séges elgondolkodni, s ami a legfőbb, szorgalmazni a gyors változást. A közlemény számokat, százalékokat sorol fel, de tudjuk, hogy az adatok mögött mindig emberek állnak. A szám az ő munkájuk kifejezője. A jelen esetben tehát az állattenyésztők, az állatgondozók a legjobban érintett felek, az ő munkájuk van mérlegen. Márpedig az állattenyésztésben fiatalok is dolgoznak, az I igaz, nem nagy számban, de az ottlévőkre annál nagyobb felelősség hárul. A mezőgazdaságban már 130 kollektíva versenyez a Szocialista Munkabrigád cím elnyeréséért. Ezek az emberek szocialista módon akarnak élni és dolgozni. Velük kapcsolatban már eddig is sok szép példát sorolhatnánk fel. A legfőbb jellemvonásuk az áldozatkészség, amely öntudatukból fakad. Úttörők s példamutatók, ez vitathatatlan. De mi nem elégedhetünk meg azzal a ténynyel, hogy 130 kiváló kollektíva formálódik, nekünk látni kell a mögöttük lemaradozó, de körülöttük élő százakat, ezreket, akik szintén termelnek, — a legtöbbször azonos feltételek mellett — de jóval kevesebbet, mint ők. Ez az állattenyésztésben konkréten úgy mutatkozik meg, hogy például két fejő egyforma minőségű tehenektől ugyanazon takarmányadaggal egyenlő feltételek között különböző tejmennyiséget termel. Az egyik többet, a másik kevesebbet. Ugyanez történik a borjú- és sertésgondozóknál is. HOGYAN LEHETNE EZEN SEGÍTENI? Talán úgy, ahogy azt a komszomolisták teszik. A szovjet sajtó rendszeresen hírt ad arról, hogy a kiváló teljesítményeket elérő komszomolisták, a kommunista munkabrigádok tagjai munkahelyükön helyet cserélnek a legkisebb teljesítményt felmutató emberekkel. Például egy kiváló fejő felcseréli teheneit azzal, aki a kolhozban a legkevesebb tejet feji. Aztán néhány hónap vagy fél év múlva a többiek csodálkozva látják, hogy a rossznak bélyegzett tehenektől fejt tejmennyiség emelkedni kezd, s egy bizonyos idő múltán a „jó fejők“ közé sorolhatók a rossznak nevezett tehenek is. Ilyen s különböző személyes példamutatásokkal segítenek a komszomolisták munkahelyeiken a tervteljesítésben. S vajon mi lenne, ha nálunk is megpróbálnánk ugyanezt? Nálunk is vannak az állattenyésztésben a Szocialista Munkabrigád cím elnyeréséért versenyző kollektívák. Ahol nincs, ott van ifjúsági munkacsoport, vagy ha ez sincsen, még akkor is akad megoldás, hiszen minden szövetkezetben van két- három kiváló ifjú állatgondozó, aki hasonló módon példát tudna mutatni a termelésben. Persze az erős akaraton, az áldozatkészségen kívül még szükséges, hogy megfelelő szaktudással is rendelkezzen. Még valami. A kiváló munkásokkal kapcsolatban mindig öntudatról s áldozatkészségről beszélünk. A jelen esetben a két szót, öntudat s áldozatkészség, kétszeresen kell hangsúlyoznunk. Hogy miért? Ez igen egyszerű: a jó fejő naponta 3.5 munkaegységet keres, a rossz, mondjuk másfelet. Aki az említett példamutatásra vállalkozik, önként lemond a többről — s ki tudja, milyen hosszú időre? Az ilyen cselekedetre csak öntudatos, a jövőben s önmagában is bízó egyén képes. Áldozatot hozni a közösség fejlődése, előrehaladása érdekében, úgyhogy először önmagam károsodjam, — önként lemondani a motorkerékpárról, amit „én, kiváló munkás" az évvégi osztalékból megvehetnék, azért, hogy egy, esetleg két év múlva vehessem meg — ehhez már egy új jellemvonás, szocialista öntudat szükséges. S a mi szövetkezeteinkben már vannak olyan fiatalok, akiknél megtalálható ez a jellemvonás. Bizonyára nemsokára lesznek olyanok is, akik megkezdik a cserét, előveszik a meggyőzés legjobb fegyverét, a személyes példamutatást. Ha ez megtörténik, akkor az évvégi számadásban emelI kednek a százalékok is, és egy rövid mondattal bővül a jelentés: az ifjúság áldozatkészsége segített jobb eredmények elérésében! SZERETNÉM TUDNI, HOGY KI LESZ EZ A KIVÄLÖ IFJÚ DOLGOZÖ, AKI E SZAKASZON ELSŐKÉNT KÖVETI A KOMSZOMOLISTÁK PÉLDÁJÁT. GYÖRGYI JÁNOS
