Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-04 / 31. szám

Galánia környékéről Slkerült-e felhasználni az el­múlt évi tapasztalatokat? És ha igen, mennyiben. Milyen az ifjúság hangulata. E két kérdés körül folyt a beszélgetés, mi­után benyitottam a CSISZ tit­kárságára Calántán. Elmondhatom mindjárt az elején, hogy Galántán még az esőzés beállta előtt számítottak az esetleges kellemetlenségek­re. S amint láthatjuk jól és ami a legfontosabb időben számí­tottak mindenre. Példa erre a két tizenegyéves középiskola ifjúsága is. Még jóval az isko­laév végezte előtt megállapod­tak a nyári teendőkről. A szlo­vák tizenegyéves középiskola 43 tagú csoportja a galántai állami gazdaságban, 30 tagú csoportja pedig a diószegi gaz­daságban dolgozik. Hasonló a helyzet a tizenegyéves magyar középiskolában is. Egyik cso­portjuk szintén a galántai álla­mi gazdaság földjein dolgozik míg a másik csoport Tallóson örvend nagy megbecsülésnek az ottani dolgozók körében. Ez a két példa azonban csak töre­déke az ifjúság nyári aktivitá­sának. sítse, míg felviszi a járásra szervezete pénzét, melyet a fesztiváli alapra szántak. Csak este úgy félkilenc fele érkezett haza, de magáról nem sokat beszélt. Annál többet barátnő­jéről. A felhívás KEZDEMÉNYEZŐJÉRE Egri Lászlóra a kosúti EFSZ búzatábláján találtunk rá. Bő­beszédre itt sem volt időnk. Távolban, nyugat felé komor felhők gyülekeztek, s a hatal­mas gép tovább muzsikált. Majd amikor egy rövid kis kérdéssel a többi kombajnosok iránt ér­deklődtem Egri elvtárstól, egy papírlapot nyújtott át. — Mi a galántai állami gaz­daság kombájnosai egyhangú­lag elfogadjuk a felhívást. Na­gyon örülünk, hogy Egri elvtárs felhívására elsőnek Polacsek István és kisegítője válaszolt, mert mindketten fiatalok. Nem lepett meg bennünket azonban az sem, hogy az idősebb elv­társak sem maradtak közöm­bösek a verseny iránt. Példa erre Milán Augusztin és Ondrej szolt, majd hozzá tette: civil­ben tanítónő Tallóson, egyben a feleségem. AMIKOR TALLÖSRA érkeztünk, már késő délután volt. Poros ruhájú aratók s a Molnosi Erzsiké és barátnője Szilvási Anna munka után. is. A kiadós táplálkozás mel­lett, melyet a fiúk maguk fizet­nek a napi kereset a koszton kívül 35 — 40 korcÄia között mo­zog. Persze nyolcórai munkaidő alatt keresik meg, — mondja Redhammer elvtárs. Azután két nagyon csinos kislányra hívja fel figyelmünket Gödölle Iloná­ra és Menyhárt Marira. A két heti munkabrígád leteltével, Cíferről hazajövet tovább vál­laltak újabb két hetes brigádot. De folytathatnám még tovább is. Beszélhetnék még a diószegi gazdaságban dolgozó fiatalok­ról, a stefánikovóiak 23 tagú brigádjáról, vagy éppenséggel az almahistóriáról, melyet egy tallósi bácsi mesélt el. Ügy gondolom, hogy ez fölösleges lenne. Annyi azonban bizonyos, hogy a galántai járás fiataljai mindig kitettek magukért, kü­lönösen akkor, ha fontos dolog­ról volt szó. De had éljek vé­gül is Ajbek elvtárs szavaival: azt hiszem, hogy nem tévedek, ha azt állítom, hogy galántai működésem alatt most legaktí­vabbak a járás fiataljai. (*a) cséplőgéptől lassan hazafelé bandukoló fáradt emberek he­lyett, fiatal, kifésült, csinos, városiakat is meghazudtoló fia­talokkal találkoztunk össze. A helyi kétéves mezőgazdasági mesteriskola és a galántai ti­zenegyéves magyar középiskola növendékei voltak. Egyrészük már vacsora után volt, sétára indult, mások éppen az aszta­lok mellett ültek. Az öreg kas­tély éttermében, a sétára in­duló Egon Redhammerrel a ga­lántai tizenegyéves középiskola testnevelési és földrajz- bioló­giai szakos tanárával találkoz­tunk. Nagyon elégedett nem­csak a munkájával, de a reá Serényen folyik a munka a ga- bízott fiatalok teljesítményével lántai állami gazdaság földjein. Ajbek elvtárs CSISZ-titkár tanácskozik. Brno kiállása is - mondja to­vább a villámújság. Az utolsó kérdésünkre, melyben segéd- kombájnosok felől érdeklőd­tünk, csak egy mosollyal vála­Az Egri-család kitesz magáért CSALÖDÄS KÁVÁN Az egyik vasárnap Káván jártam. Az egyik ismerősömtől megtudtam, hogy Káván még nem létezik CSISZ-szervézet. Fiatal ismerősöm maga is pa­naszkodott, hogy pedig jó len­ne, ha megalakulna az alap­szervezet, mert több szórako­zási lehetőség jutna a fiatalok számára. A fiatalok bizony a kocsmákban keresnek vigasz­talást bajaikra ,.A helyi nemzeti bizottság és a helyi pártszerve­zet pedig többet segíthetne a kávái fiataloknak az alapszer­vezet megalakításában. Ugyanakkor tanúja voltam egy itteni táncmulatságnak is. A komáromi Melódia elnevezé­sű zenekar szolgáltatta a zenét, legalábbis ezt hirdették a pla­kátok. A kultúrház felé vettem utamat, ahol a táncmulatság volt. A kultúrházat bizony job­ban rendben tarthatnák, mert inkább istállónak néz ki, mint a kultúra hajlékának. Bentről a zeneszó, mondhatnám cinco­gás hallatszott. Kicsit furcsá­nak találtam a komáromi tánc­zenekart. Később aztán meg­tudtam, hogy a hirdetett tánc­zenekart egy szedett-vedett zenekar helyettesíti. Bizony ilyen hibákat nem szabadna elkövetni Káván, sem a jőízlés érdekében, sem pedig a fiata­lok nevelésének szempontjából. LÁBSZKY ISTVÁN, Martos. NAGYBODAKIAK SPORTSZERŰBBEN! Nemrég a felbári sportpályán játszott labdarúgó mérkőzést a gellei és nagybodaki labdarúgó csapat. A pálya körül megje­lent szurkolótábor bíztatására szépen indult a játék. A mér­kőzés második felében azonban Zsigrai, a bodaki labdarúgók veteránja nyaklevesekkel igye­kezett megfékezni a bodaki ka­pu felé gördülő támadást. 1 A geleiek a közeli vízben ke­restek menedéket. A mérkőzés természetesen félbeszakadt, az eredmény eldöntetlenül l:l-re állt. Az ilyen és hasonló botrá­nyok lerontják a sport tekin­télyét, s ezért elsősorban a csapatok vezetőségeit terheli a felelősség. NAGY JÓZSEF, Megérdemlik A szövetkezetekben a fiatalok egyre hasznosabb tagokká vál­nak és megállják a helyüket a mezőgazdasági termelés min­den ágában. Fontos azonban, hogy a rendes napi munka mel­lett az idősebb szövetkezeti tagok oldalán elsajátítsák a szövetkezeti gazdálkodás és irányításához szükséges isme­reteket. Erről az elvről az EFSZ alap­szabályai sem feledkeztek meg és hangsúlyozzák, hogy a szö­vetkezetre hárul az a feladat is, hogy felelősségteljes helyre ki­emelje az ügyes, tehetséges fiatal szövetkezeti tagokat. Az 1958-as évben kevés fiatal ke­rült a vezetőségi tagok sorába és az ellenőrző bizottságokba, így például a korponai járásban a szövetkezetek 480 fiatal tagja közül csak négy került be a vezetőségbe. Ezt a körül­ményt a járási nemzeti bizott­ság tanácsa is szigorú bírálat alá vette és azt ajánlotta a szö­vetkezetek figyelmébe, hogy többet törődjenek a fiatalokkal és bízzák meg őket funkciók­kal. Az, hogy az EFSZ-ek IV. or­szágos kongresszusán fiatal küldötteket is láttunk, azt bi­zonyítja, hogy ma már kellő­képpen értékelik a fiatalok munkáját és egyre inkább meg­becsülik őket. Leszögezzük azonban, hogy az EFSZ-ek vezetőségeibe nem azért választják be őket, mert fiatalok, hanem elsősorban azért, mert példás dolgozók és lelkiismeretesen szívükön vise­lik a szövetkezetét. Az, hogy a fiatalokat az ellenőrző bizott­ságba, vagy más funkcióba he­lyezik, lelkesítőleg hat rájuk. Egyidejűleg emeli az ifjúsági szervezet felelősségét is és ar­ra készteti, hogy legyen a fia­talok segítségére komoly fela­datuk elvégzésében. A fiatalok soraiból már jól bevált szövetkezeti elnökök és szövetkezeti tagok kerültek ki. így például Michal Uhrincaí CSISZ-tag a bátovcei EFSZ-ben, Alexander Pirc elvtárs a nagy- mihályi járás egyik szövetkeze­tében lett elnök. Sok fiatal igazán hasznos munkát végez a szövetkezetek vezetőségében és jó eredmé­nyeket ér el. Például Michal Kocisky a gútai EFSZ-ből mint vezetőségi tag sikeresen meg­szervezte az ifjúsági munka­csapatokat. Briova elvtársnő a csúzi EFSZ vezetőségének tagja sikeresen új szövetkezeti tagokat toborzott és 35 tagot szervezett a szövetkezetbe. Ezenkívül a fiatal szövetkezeti tagok kulturális nevelésében is segédkezik. Sok hasonló példát tudnánk felhozni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy mindenütt, ahol a szövetkezeti vezetőségekben fiatalok is működnek, nagyobb figyelmet szentelnek a fiata­loknak. A szövetkezeti vezető­ségek fiatal tagjai rendszerint beszámolnak a CSISZ-tagoknak arról, hogy a mezőgazdaság emelése terén milyen feladatok állnak a szövetkezet előtt B. Egy kis megbeszélés sosem árt. t a brigádosokkal A DÖNTŐ SZŐ a munkás és a paraszt ifjú­ságé. Az üzemek ifjúsága nem­csak a szombatot és a vasárna­pot tölti a gabonaföldeken. Igaz hogy ez is egyik jele annak, hogy a védnökséget valóban komolyan veszik az üzemek és a hivatalok vezetői. Az igazi felelőséget a gazdag termés betakarítása iránt még inkább fokozza a galántai kerületi ja­vító műhely a JNB és más üze­mek, hivatalok dolgozóinak tettrekészsége. A javítóműhely dolgozóinak egy csoportja nap mint nap megjelenik Nagymá- csédon. De hasonlóan teszik a JNB dolgozói is. A szövetkezetek, állami gaz­daságok ifjúsága szinte egy­hangúan határozott. Ez érthető is. Hisz a fő felelősség mégis csak az övék. A CSISZ járási titkárságán nagyon elégedettek munkájukkal. Mindig és min­denütt ott vannak, ahol a hely­zet legjobban megkívánja. MILYEN A HANGULAT? A titkárság ajtaján egy csi­nos, magas barna leány kopog­tat. Molnosi Erzsikének hívják. Vezekényről siet. De miután körültekint a helyiségben kissé bosszúsnak látszik. Akit keres nincs jelen. Nemrég távozott csak, fontos megbeszélésre hívták. De még mielőtt távozna a kis leány haragosan kifakad. — Az ember síét, alig akad ideje az evésre is és így jár. Most mit csináljak — kérdezi tőlem? — Ha ezt tudtam vol­na... de tehetek-e másként, hisz ez is fontos, no meg a szavunkat is állni szoktuk. Sür­get az idő, nem várhatok. Be­tekintek a párt titkárságra. De ha véletlenül kikerülnénk egy­mást, mondja meg a titkár elv­társnak, hová mentem, és még valamit. Még azt se felejtse el, hogy ... Annyira meglepett az erélyes magabiztos fellépése, hogy meg sem próbáltam visszatartani egy pár szóra. Csak később, a megbeszélés végeztével tudtam meg, hogy a hidaskürti állami gazdaság CSISZ szervezetének titkárnőjéhez volt szerencsém. Nagyon sietős dolga volt. A cséplőrré mellől sietett először haza az édesanyjához, hogy az legalább három órára helyette­Cséplés idején A falutól északra sötét­zöld fenyőerdő terül el. Fái halkan susog­nak, s úgy néznek ki, mint valami idős nénikék. Ha a szellő nem rezegted koro­nájukat, nyugodtan, türel­mesen, s szinte mozdulatla- nu4"'állnak. Az erdő legma­gasabb pontján egy többév­százados várrom néz, bá­mul a messzeségbe. E mesz- szenéző várrom alatt terül el az aranykalásszal ékes rónaság. Javában folyik a cséplés. Jani bácsi rendezgeti a kaz­lat. Szemét, arcát, ingét be­lepte a por. Lassacskán alig látszik ki az emelkedő ka­zalból, amely azonban mág- is az ő keze nyomán növe­kedik fel. A kazal mellett dohog a cséplőgép. Busásan, zeneszó kíséretében ontja az ara- nyatérő életet. A dobon hár- . man dolgoznak. Az éhes gép tátogó torkát Pelsőci Géza bácsi eteti, aki már túl van az ötvenen; de még mindig derűs, víg és mosolygós, és megállja a helyét a munka minden szakaszán. Öt is \ egyenletesen belepte a szür­kés por, csak a fogai villan- 1 nak néha; s akaratlanul is | Afrika sötét lakói jutnak eszünkbe. Géza bácsi pon- i tos, ügyeskezű, s rendsze­rint könnyűszerrel, nagy odaadással végzi a reáháru­ló feladatokat a szövetke­zetben. Szorgalmas, s akik vele dolgoznak, azoknak is igyekezni kell. Kató és Er­zsi adogatják neki kéz alá a kévéket. Napégette karja­ikkal szüntelenül ölelik az életet tartalmazó gabonát. A zsákoknál Dezső és András bácsi szorgos­kodik. Van munkájuk bőven, mivel búsásan fizet a gabona. Vidámak, jóked- vűek; s van is miért: a já­rásban elsőnek teljesítették beadási kötelezettségüket a gabonából. Büszkék is erre, de nemcsak ők, hanem az egész falu. Közben a cséplőgép szün­telenül dohog, emészti a kövér gabonakalászokat. A gabonával megrakott szeke­rek állandóan váltakoznak rakományaikkal. A dob mel­lé Szolgai Gyuri áll. Szemé­ben a boldogság sugárzik, s szívében a szerelem tüze lángol! Kölcsönösen, lopa­kodva — mivel nincs idő — Erzsivel néznek össze. Nem szólnak egymáshoz. A be­széd felesleges, gondolataik így is összeölelkeznek, meg­értik egymás tekintetéből is mondanivalójukat. A rakomány lerakása után Gyuri örömittasan hajt a keresztek felé, s közben szüret utáni lakodalmára gondol. VERESS VILMOS, Nyrovce. RÖVIDEN Átépítik a Karvini Vasműve­ket. 1965-ig egész új üzem ke­letkezik, melynek termelési ka­pacitása a mostani termelés háromszorosára emelkedik. ★ Lhoták elvtárs, a postornai Transport n. v. dolgozója hor­dozható kirakodó felszerelésre vonatkozó újítási javaslatot tett. Egy óra alatt 20 tonna szenet lehet az újszerű felsze­relés segítségével kirakni és emberre a műveletnél egyálta­lán nincs szükség. ★ Magyarországból a Német Demokratikus Köztársaságba, Csehszlovákiába, Lengyelor­szágba, Belgiumba és Hollan­diába naponta hatvan vagon pa­radicsomot szállítanak. Az utóbbi húsz év alatt nem volt ilyen paradicsomtermés, mint az idén. ★ Most fejeződött be Anglia és az Egyesült Államok között a yard mértékére és a font sú­lyára vonatkozó vita, amely ke­rek 80 esztendeig tartott. Mind­két állam és velük egyideiüíeg Ausztrália, Kanada, Űj-Zéland és Dél-Afrika is elfogadta, hogy a yard pontosan 0,9144 m-t, a font 0,453 kg-t tesz ki. ★ Kelet-Grúziában, ahol a köz­társaság legnagyobb szőlőter­mő vidékei vannak, ezüstjodi- dos rakétákat használnak a jégeső ellen. A rakéták töltete kristályosodást indít el a go- molyfelhőben, s a csapadék a hegyekbe hull — nem tesz kárt a szőlőben. A kísérletek ered­ményesnek mutatkoznak. ★ Solyos aszály A négy hét óta tartó szárazság — a délnyugati területek kivé­telével — komoly gondokat okoz a nyugatnémet gazdálkodóknak. Az aszály főleg a gyümölcs- és kapásnövénytermést fenyegeti, de ezenfelül takarmányhiánnyal is kell számolni. Főleg Alsó- Szászországból érkeznek hírek milliós károkról. A Saar-vidéken nagy károkat okozott a levéltetű és a burgonyabogár A rovarok több helyütt egész répaföldeket elpusztítottak. A Csehszlovák Tudományos Akadémia biológiai kutatóinté­zetének kísérletei alapján sike­rült egy giberelin nevű új anya­got előállítani, amely a növé­nyek gyorsabb növekedését idézi elő. A legnagyobb magtár ha­zánkban Nagymihályban épült fel. Tizenhat emeletes és 1200 vagon gabonát lehet benne tá­rolni. ★ A roudnicei Agrostroj nem­zeti vállalat teljesítette a kül­földi rendeléseket és 32 or­szágba szállított mezőgazdasá­gi gépeket. A legnagyobb szál­lítmányok Indonéziába, Kínába és Magyarországba indultak. Tíznapos harc A szovjet sajtó beszámol ar­ról a tíznapos hősies harcról, amelyet a Kaspi-tengeren dol­gozó olajmunkások, tűzoltók s a Kaspi-tengeri flotta hadi- tengerészei folytattak, hogy egy hatalmas tűzvészt elfojtsa­nak. A tűz az egyik tengeralatti olajkút fúrása közben ütött ki. A mesterséges szigeten dolgo­zó olajbányászok egy új kút megnyitásán fáradoztak, amikor hirtelen nagy erejű gáz tört fel a víz felszíne alól és meggyul­ladt. Az égő gázoszlop magas­sága a 80 métert is meghaladta. Hamarosan nagymennyiségű olaj is feltört, lángra lobbant és gyorsan terjedt szét a tenger felszínén. Mintegy 30 000 négy­zetméter felületű víztükröt bo­rítottak be a lángok. A robba­nás kilenc munkást elvágott a biztonságot jelentő mólótól, a szél pedig az égő olajat más fúrások és a tengerbe épített olajtárolók felé hajtotta. A helyszínre siető tűzoltóala­kulatok és tűzoltóhajók meg­mentették a kilenc munkást, de nem tudták meggátolni a tűz terjedését a víz felszínén. A hajók személyzete viharban, élete kozkáztatásával akadá­lyozta meg, hogy a tűz a többi fúrótornyot és tartályokat is elérje. A tengeri tűzvész csaknem tíz napig tombolt. Hozzávetőle­ges számítások szerint naponta mintegy kétezer tonnányi olaj került a víz felszínére és lob­bant lángra. A mesterséges sziget vasoszlopai teljesen át- izzottak noha vízben álltak. Sok tűzoltó sérült meg az ön­feláldozó munkában, s a hajók is gyakran kerültek veszélyes helyzetbe. Végül úgy döntöttek, hogy a tűz fészkét tengeri bombákkal próbálják berobban­tani. A szovjet Kaspi-tengeri flotta egyik hajója többnapos bombázással végrehajtotta a feladatot

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom