Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1959-07-07 / 27. szám
Jelenfy, a színpadra — mondja a megaíonba Caspar Arbét. Folyik az előadás. A színészek másodpercnyi pontossággal jelennek meg a színpadon, a darab pereg, nem történik meg, hogy szemrebbenésnyit kellene várni valakire. Pedig a színészek nem lehetnek — ha nincs jelenésük — a színfalak mögött, hogy ott várják be, míg ismét színpadra kell lépniök. Ez lehetetlen, nemcsak azért, mert a színésznek közben gyakran át is kell öltöznie, hanem mert különösen nagy drámai jelenetek, operaszámok, balett-táncok között pihenésre is szükségük van, még aztán sokszor egész csoportoknak kellene a színfalak mögött „glédában állni“, a végszavakat várva. El sem férnének. De nincs is rá szükség, egy ember ügyel arra, hogy minden színész mindig a helyén legyen, hogy a kellő másodpercben színpadra lépjen. Ez az ember, amint neve kitünően magában foglalja foglalkozását: az ügyelő, ö vezeti a darabot. A színész tehát nyugodtan pihenhet, öltözhet, szórakozhat, vagy akár el is aludhat az öltözőjében, az ügyelő hangja időben figyelmezteti, színpadra szólítja. 'Az ügyelő munkája természetesen már a próbákon kezdődik. Neki „ügyelnie" kell, hogy minden „klappoljon". Hangját a színház minden helyiségébe, öltözőibe, minden zugába visszhangozza a megafon: Jelenfy a színpadra, Jelenfy a színpadra ...és Karol Machata már ott áll az ajtóban, hogy Gazko intésére belépjen a színpadra. Gáspár Arbét színházi „múltja“ annyi idős, mint maga a szlovák színjátszás. 1921-ben, 23 éves korában került az akkoriban még vándor színházhoz. A társulattal járta Szlovákia városait és azt csinált, amit éppen kellett. Volt súgó és volt színész, játszott kisebb szerepeket, ha kellett, táncolt is. Minden érdekelte, mindent szeretett, ami kapcsolatban volt a színházzal. 1925-tól a bra- tislavai Nemzeti Színház, a Hviezdoslav Színház megalakulása óta pedig annak az ügyelője. Az ő feladata a szerepek szétosztása is, továbbá figyelni a szöveget és szólítani-a színészeket, hogy mindenki idejében a helyén legyen. — Nem könnyű munka — mondja a próba szünetében — állandó koncentrációt követel, de én nagyon szeretem. Évtizedek óta figyelmeztetem a színészeket jelenésükre. Persze nem elég figyelmeztetni, ellenőrizni is kell, hogy nem történt-e valami baj, A bratislavai Hviezdoslav Színház ügyelőfülkéjében, szövegkönyvvel a kezében, őszhajú ember beszél a megafonba: Jelenfy a színpadra, Jelenfy a színpadra... Gáspár Arbét, a Hviezdoslav Színház Munkaérdemrenddel kitüntetett ügyelője, a színészek és rendezők „Gazko" -ja, egy percre sem veszi le szemét a szövegkönyvről. Nem is lehet. helyén van-e a színész. Sok függ a szövegtől is. Néha többet kell hívnom egyszerre vagy gyorsan egymás után, s mire meggyőződtem róla, hogy az egyik jelenet szereplői készen állnak, máris másokat kell hívnom. Most, a próbán, azokat a színészeket, akik itt, a színfalak mögött várnak, kezének intésével, halkan nevükön szólítja: — BRNOBAN GAZDAG ÉS ÖRÖMTELI AZ ÉLET. Sportolók, művészi együttesek és szólisták, valamint tánccsoportok és színjátszó körök mérik össze erejüket az Alkotó Ifjúság országos versenyének keretében. Persze, a nemes vetélkedésen túl még sok más érdekes dolog színhelye Bmo. A napokban például a Hadsereggel Együttműködök Szövetségében tornászó fiatalok vetélkedtek s küzdöttek az elsőségért a város kitünően felszerelt sporttelepén. De nem tétlenkedtek a népművészeti együttesek sem. Tizennyolc helyiségben folyt a verseny és egymás után léptek fel a különböző együttesek és szólisták. így például a Jan Sverma gyár üzemi klubjának esztrádcsoportja a turnovoi 11 éves középiskola esztrádcsoportjával mérte össze erejét s mindkét csoport igen szép teljesítményt nyújtott. És a verseny, a határtalan lelkesedéstől fütött küzdeniakarás egészen késő délutánig folyt. Majd a brnoi vetélkedések után az országos alkotóversenyen részt vevő fiatalok a kninickei gátra mentek és nagyszabású karnevállal fejezték be a napot. Ez a karnevál a maga nemében páratlan volt. A város összes jelentős helyiségeiben és a gáton a legjobb zenekarok szolgáltatták a zenét. A legjobb hangulat azonban a „brnoi tenger" környékét uralta. A fidtalok nagy mulatsága pontosan hét órakor kezdődött az országos döntőben részt vevő legjobb zenekarok közreműködésével. Amerre a szem nézett, mindenütt nevető és táncoló fiatalok. Még a „Praha", „Brno", „Bratislava" elvenezésű hajók fedélzetét is felhasználták a fiatalok nagy mulatságukra. Hogy melyik táncparketten érezték magukat legjobban a fiatalok, nehéz lenne megmondani, hiszen amerre elhaladtunk, mindenfelé kacagás, dal, jókedv kísérte az utunkat. Ám mégis talán a „Praha" hajó fedélzetén volt a legnagyobb vígság. A fedélzeten táncoló fiatalok talpa alá a „Prágai Felkelők" esztrádegyüttese adta a zenét. Ez az együttes tavaly díjat nyert Bratislavában az esztrádcsoportok versenyében. S most igen szorgalmasan, szinte szünet nélkül játszották a szebbnél-szebb táncmelódiákat. A brnoi fiatalok nagy karneválja a késő éjszakába nyúlt. Aztán búcsút intve a gátnak, a „brnoi tengernek", visszatértek szálláshelyükre, hogy másnap és a következő napokon folytathassák a versenyt és fokozhassák hangulatát Brnonak, az ifjúság nagy városának. Má Emma Senesová „súg" ség. De mégis, mi lenne — vetődik fel a kérdés — ha egyszer nem jutna eszébe, mi következik, mit kell mondania. Mi lenne, ha elfelejtené a szerepét? Semmi. Nem történne semmi, mert van, aki nem engedi zavarba jönni a színészt, aki éberen őrködik, hogy minden pillanatban kisegíthesse, egy további „láthatatlan" hős: a súgó. A próba alatt nem a súgólyukban ül, oldalt, a színfalak mellett ül, kis lámpa világítja meg kezében a szöveget. A súgás .tudományáról“ csakhamar meggyőződöm. Senesová elvtársnö hol halkabban, hol erősebben mondja a szöveget, attól függ kinek a szerepe. És ahányszor ismételnek a színészek, any- nyiszor kezdi meg 8 is a szöveget. Természetes, hogy már tudja kívülről. De azért pontosan olvassa, szóról-szóra, nem bízik az emlékező tehetségében. Hiszen a színész „kieshet" egy percre, ott a súgó, az segít. De a súgónak nem szabad kiesnie, mert neki nem segít senki. MESTAN KATALIN Legközelebb: Akik az utolsó simításokat végzik. Sokan talán azt gondolják, nincs is ennél egyszerűbb foglalkozás. De mennyire tévednek! — Nagyon kimerítő ez a mun- ka — meséli Emma Senesová, egy másodpercre sem. gondolhatok valami másra, műiden figyelmemet az előadásra kell összpontosítani. — Nem lehetne minden este súgni, ugye? — Nem doslav gyünk súgók, mindegyikünknek megvan a maga darabja. Ezeknek persze már a próbáin dolgozunk, fárasztóbb, mint az előkeli figyelni nevessen, ha hogy a súgás tudomány. (Én egy percig sem kételkedem benne.). Nem szabad sem túl halkan, sem túl erősen súgni, emellett minden szót értelmesen ki kell ejteni. De ez még nem elég. Minden egyes színészt alaposan kell ismerni, tudni kell, müyen súgást kíván. Vannak, akik a szájunkat figyelik, mások viszont csak a hang után mennek. Parii Marienka, (Mária Bancíko- vá) tessék — mutat a színpad felé. Arcának minden vonása feszült figyelmet árul el. Egyik szemével a szövegkönyvet kísérve, másikkal a színészt inti színpadra, „láthatatlan hős"-ként, pontosan, fáradhatatlanul. * A színész megtanulja a szerepét/ tudja is, ehhez nem fér két<»♦» PETRIK JÓZSEF két verse: Intelem £p a tested és jé eszed van, életed nyíló, új reménység. De ne hivalkodj könnyelműen, őrizd szívedben ősöd vérét. Ha művelődsz is, ügyeskedsz is gyors észjárásban, szép beszédben, Nehogy, ki szóra megtanított anyád, a drága meg ne értsen. S mikor autód ablakában kéken szalad az ős rokon táj, ne feledd el, a dűlőúton táplálód, testvéred poroszkál. Hogy tőle messze, felkerültél, előleg is, nem puszta érdem, — Vigyázz fiú szégyen ne essék a benned bízó földi népen! Két képeslap A másikon fűzért kötöttem, Két lapot írtam, az egyiken sok szíven érlelt, drága csak üdvözlő szó s aláírás; pedig egy ősz asszonynak küldtem, akinek szíve jóságáért szóból, a másikat egy lánynak küldtem, hűségemért hűségre kérve tán sosem leszek elég hálás. s tehet, ho9y ö már rám se gondol. (Rajecké Teplice) D lunaszerdahelyről Eelsőpatonyba. Van ebben a járásban más Patony és sok Patony, Felső azonban csak egy, s most itt járunk, a poros Csallóköz szívében. És kinyitjuk jól a szemünket, hogy látva lássuk, ebben az aránylag nagy faluban miből van sok s miből van kevés. Hát földünk sok van! Köröskörül ezerháromszáz hektár ölelkezik s termi csöndesként, de hatalmas erővel az újarcú parasztokat. Gyerekből is van elég. Az egyke ismeretlen fogalom, négyöt-hat és nyolc-tizenkettő-tizennégy gyerek teszi a családot. Gyerekek és szép lombú fák hajtanak erősen ebben a faluban! A könyvek száma azdjuban kevés. Ezerötszáz- hetvenre tehető s a falit lakosai meghaladják az ezerhat százat. És még ebből a másfélezer könyvből is csak ötszáz a szépirodalmi mű, a többi politikai irodalom, Parasztfalu, igazi nagy parasztvilág, és könyvtárából hiányzik Móricz Zsigmondi ... Felületes válogatás és hozzá nem értő kezelés jellemzi a régebbi könyvtárosok munkáját... a mostani kezelő, a fiatal Rencés Magda kezdi rendbeszedni és megfelelően kiegészíteni a könyvállományt. Az új könyvtáros hatvan olvasót tart nyilván, harmincöt nőt és huszonöt férfit. Jókai, Gárdonyi, és Mikszáth a divatos írójuk, de szeretik, olvassák Solohovot, Ehrenburgot, Makarenkot, Osztrovszkijt és Jilem- nickyt is. Hazai magyar irodalmunkból Szabó Béla csodakapusa olyan mint ez ember agyonviselt kalapja. A hatvan olvasó zöme szövetkezeti paraszt... és tanítók, óvónők, akiknek az olvasás parancso- lóan szükséges lelki táplálék. Az olvasók zöme azonban szövetkezeti földön dolgozó leány, vagy bsszony, legény vagy házasember, akik nyugodtan meglehetnének könyvek nélkül is, olvasás nélkül is. S ha ebből indulunk ki, nagy számnak s nagy eredménynek kell tekintenünk a hatvan olvasót! Mert mi volt tegnap a munkás- vagy a parasztember asztalán?... Könyv nem volt, csak kalendárium, s azt valósággal rongyosra olvasta a hosszú téli estéken. De a naptár sem azért volt az asztalán, mert szerette, hanem mert kellett az eligazodáshoz, a legfontosabb események bejegyzéséhez. No meg a naptár a legolcsóbb olvasókönyvek közi számított!. Ugye jól esik Munkalehetőség és megfelelő kereset kell a művelődéshez mindenekelőtt s csak azután jöhet a könyv! S a két feltétel teljes mértékben adva van itt. Tessék végigmenni ezen a nagy csallóközi falun, s tessék az emberekkel beszélgetni, bemenni a házukba és ülni, társalogni velük az asztalnál — új föld s új ég lélegzik hallhatóan, s ezen a földön s ez alatt az ég alatt már nem terem szegény. Felsőpatonyban kevés az ezerötszáz könyv, Felsőpatonyban hatvan a rendszeres olvasó. Vajon hogyan kezdődik itt a Csallóköz szívében a könyv megszeretése? A z egyik késő estén bemegyünk egy családhoz. A házigazda és két leánya itt az olvasó. De a család nem ennyi. A család jóval nagyobb. Tizennégy élő gyerek jelenti itt a családot. Tíz fiú és négy lány. Öt már kirepült a fészekből, S akik még otthon vannak s nem alszanak, milyen életerősek, vidámak!... A tizenhétéves Jancsi olyan zajosan s nagy füttyösen tér haza a faluból, mintha legalább öt kislányt szédített volna el valahol a kiskapukban. Szűcs bácsi, a házigazda már ágyban, beteg a szívére, de nem laszik még, hanem arra figyel, amiről a lányaival beszélgetünk. Gyerekei mind a szövetkezetben dolgoznak, Irénke kivételével, ö az óvodában dolgozik igen lelkiismeretesen, Irénke és a tizenhatéves Ica néz ránk várakozóan, hogy most mit kérdezünk, miről érdeklődünk. Hát könyvekről, olvasmányokról. Meg arról, hogy hogyan kaptak rá az olvasásra. A válasz természetesen egyértelmű: unatkoztak, elmentek a könyvtárba és valami jó olvasmányt kértek. Irénke esetében az első jó olvasmány Jókai közismert Aranyembere. Ez volt az első könyv és ha ez rossz lett volna, most mi sem ülnénk itt s talán nem is beszélgetnénk Irénkével. De Jókai nem lehet rossz, Jókai csak olvasásra serkentő lehet. Lám, Szűcs Irénke is Jókaival kezdte és folytatta Gárdonyi Egri csillagok-jával, Solohov Csendes Don-jával (ezt már az új könyvtárt* Bencés Magda ajánlotta), Ehrenburg Yifrar.a szemnek? jával és Sándor Kálmán Huszonnégyen kezdték- jével. Reggel héttől kilencig s délután tizenhárom órától tizennyolc óráig foglalkozik a gyerekekkel az óvodában, s a többi idejét úgy tölti el, ahogy a legtöbb lány: szórakozással, mozüátogatással, színdarabjátszással és... olvasással! S ez mondható el nagyjából ti szövetkezetben dolgozó Ica olvasmányáról is, azzal az eltéréssel, hogy ö Gárdonyi Egri csillagok-jával kezdte. A jó könyvnek íze van — ez derül ki e késő esti beszélgetésből. Méghozzá olyan íze, mint legények, lányok csókjának... csak bele kell kóstolni s azután már mindig kívánja az ember! ... P ersze a könyvekből ne hiányozzék a szerelem, ez a két testvér egyöntetű véleménye, de ezzel még Felsőpatonyban sem ért egyet mindenki. Csernyánszky József például azt mondja, hogy a szerelmes könyveket nem szereti. A partizánharcok történetét,' vagy ■a második világháború eseményeit annál inkább. Öt is késő este keressük fel, mert nehéz egyébkor rátalálni a falu embereire. Takarmányos a szövetkezetben, felesége pedig fejő, £ csglf, este térnek haza munkájukból. Az ember élete egyénként: napszámos gazdáknál, sitnyík kőművesek mellett, pályamuhkás Oszoron és végül szövetkezeti dolgozó Felsőpatonyban. Harmincegyéves és két gyermek apja. Legnagyobb szenvedélye az olvasás. Nem számít a látogatásunkra, de amikor megtudja, miért keressük fel, egyből térdére emeli kedves könyveit: Makszim Gorkij Emberek között, Egon Ervin Kisch Csillaglobogós paradicsom, Sásdi Sándor Ruzsinka, Molnár Erik A magyar társadalom története az őskortól az Árpád-korig, és a magyar írók antológiája Szabadság címen. Negyvenhéttől tagja a pártnak s jóval korábban rendszeres olvasója a könyvtáraknak. Kérdezzük meg, melyik eddigi legkedvesebb olvasmánya? ... Nem gondolkodik, mindjárt kész a felelettel: Solohov Csendes Don-ja. Filmen is látta s még jobban megszerette a regény íróját. De a könyvtárat ö is hiányosnak tatája. Kevés az ezerötszáz könyv ilyen nagy faluban s még kevesebb a jó könyv. Ezen segítsen a HNB és támogassa pénzzel a könyvtáros beszerző munkáját! Ezerötszáz könyv már kevés. A falunak hatvan rendszeres olvasója van s ezekből az alvosókbót felkerestünk kettőt, hármat. És mit láttunk? A mi hiányzott két évtizede, nem hiányzik ma: a föld a nagycsaládos embereké és mindenkié, úgyszintén a falusi könyvtár is. Megváltozott a szél iránya — már nem igaz a szövetkezeti udvarban mázsáló Polák bácsi ajkán fogant mondás, hogy a szegény embernek mindig szembe fúj! Felsőpatonyban nincs szegény ember. Felsöpa- tonyon hatvan újarcú olvasó van. Ugye jól esik a szemnek s a közösségért dobogó szíveknek? MÁCS JÓZSEF HELYREIGAZÍTÁS Múlt heti számunk hatodik m m oldalán sajnálatos sajtóhiba folytán Cselényi László nevét m tévedésből Cselényi Józsefnek írtuk. A közölt három vers s^= Ü szerzője Cselényi László.
