Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-22 / 51-52. szám

NEM hagy NYUGTOT nekem az új esztendő, mindig mellet­tem kotnyeleskedik. Igaz, hogy csak az utóbbi Időben, mert az óévnek alaposan megnőtt a sza­kálla, emiatt sokak szerint el- csúnyult és az új esztendő je­lenlétével akarja csúnyaságát mérsékelni. Hiába mondom ne­ki, lejárt az időd öregem, me­hetsz nem leszel te már új so­ha. ő azt mondja, van néhány napom még, nem lépek le a vi­lág deszkáiról, amíg nem mu­száj, amíg ott lehetek. De az új csak csilingel, muzsikái, gyö­nyörű szép reményekkel ke­csegtet. Sőt, hősködik, mint az afféle fiatal leány, aki 14 éves korában beképzeli magának, hogy három év múlva férjhez megy. Az idő pedig folyik, vál­tozik, új eredményeket vár tő­lünk és új lehetőségeket kinél. Sokat kell tennünk, hogy az időt kihasználjuk, és boldog le­gyen az új év. Mert magától meg nem hozza a boldogságot, hiába mondjuk, hogy boldog új esztendőt kívánok. JÖLÉSZEN Vajon nem lenne boldogabb az év olyan alapszervezetek számára akkor, ahol eddig ke­veset törődtek a kulturális te­vékenységgel és végre megtör­nék a jeget. Nem árt a fiata­loknak egy kis változatosság, hiszen úgysem szeretik az el­avultat. Még Jólészen sem sze­retik. Mikor ott jártam és ér­deklődtem a fiataloknál, vajon mit csinálnak a sötét borongós őszi vasárnap délutánokon, vagy a téli estéken — csak a vállu- kat vonogatták. Hang nem hagyta el ajkukat, mégis meg­értettem, hogy semmit. Leg­alábbis nem sokat, ami érdekes és széppel tölti ki a fiatalok életét. Bár nem azt jelenti ez az eset, hogy rosszul élnek a faluban, nem gyarapodnak. De a kulturális tevékenység hiány­zik és ami nincs, azt nélkülözi az ember. Miért nélkülözzünk, ha nem kell, tegyük boldoggá az új évet. mert elvárja a jólé- szi és a többi falu fiataljaitól is a kultúrmunkát. PÁRKÁNYBAN és NAGYMEGYEREN Nagymogyerrel és Párkány­nyal szemben is igényt támaszt Boldog új esztendőt genyefák helyett inkább dió-, szilva- és almafákat ültethet­nének, mivel a jegenyefák úgy­sem nőnek az égig. LELESZEN Nemcsak az új év, hanem mások is szeretnék, ha a lele­szi fiatalok a kistárkányi CSISZ tagoktól vennének példát. Lele- szen létezik ugyan CSISZ-szer- vezet, de a pustta létezés még nem kielégítő. Az a munka, amit eddig végeztek pedig nem méltó a falu hírnevéhez. Kis- tárkányban más a helyzet. Nem azért, mert ez a község a Tisza mellett van, hanem mert hoz­záértő egyén vezeti a CSISZ- szervezetet és az EFSZ veze­tősége is törődik a fiatalokkal. Kultúrfelelőst állított a fiatalok mellé, aki természetesen a po­litikai nevelést is szem előtt Ez dicsőséget is jelent a szá­mukra, és úgy látszik elringatja őket a dicsőség. Nem törődnek azzal, hogy a fiatalokat az EFSZ számára neveljék. Kulturális tevékenység úgyszólván nincs a faluban. Csak építkeznek és dolgoznak az ipolyviskiek. Az ipolysági járás legrosszabb CSISZ-alapszervezete ebben a faluban van. A gyenge műkö­désnek éppen az az oka, hogy az idősebbek nem ösztökélik a fiatalokat a jobb működésre, a szervezeti élet megjavítására. Hogy változzon a helyzet, el­várja az új év. SZOMOTORON az új év. Mondhatnánk kaca­gott, amikor az itteni alap­szervezetek tevékenységéről hallott. Hát ez is valami — kér­dezte. Sokkal, de sokkal töhbet kel! tenni az itteni CSlSZ-ta- goknak majd az én időmben, ha azt akarják, hogy szép legyen az év. Példamutatóvá kell vál­niuk a környéken. Különösen abban kell utat mutatni, hogy az EFSZ-ben milyen jól dolgoz­nak és milyen jól keresnek, mert fellendítik a szövetkeze­tét. A szebb, praktikusabb élet­mód elérésének érdekében pe­dig szocialista munkabrigádo­kat szervezhetnének. Kirándul­hatnának nyáron, és főleg Nagymegyeren a labdarúgáson kívül más sportot is űzzenek a fiatalok az új évben. Fásítsák, szépítsék Nagymegyert, hogy ne felhozzon a por egy áthaladó autó vagy traktor után. A je­ADY ENDRE: A papok pálinkája Franciaországban sokat nevetnek mostanában a szent karthausi papok esetén. E szent papok a pére-chartreux gyártottak, egy igen híres likőrt. Az állam kiűzte a kar- thausiakat s ellicitáltatta a likőrgyárukat. A szent barátok dühöngtek, de a dühöngés mitsem ért. Ekkor kijelentették, hogy sebaj, mert Isten velük van. Isten nekik megsúgta, hogy hogyan kell a chartreuxe pálinkát gyártani. De ezt a titkot nem fogja az ő istentelen utódai orrára kötni. Elmentek a dühös karthausiak a szép Spanyolországba. A spanyol O. M. G. E. a la Unien Agricola szóbaállt velük. Megvette tőlük a likörgyártás állítólagos titkát s felállította a pere chartreux gyárát Taragonban. Ami ezután történt, különös dolog. Lehet, hogy Isten helytelenítette az átruhá­zást. Lehet, hogy a francia éghajlat hiányzik a szent pálin­kához. Lehet, s pálinkaszakért ők ezt állítják, ez a baj, hogy a papoknak Franciaországban kellett hagyniok a régi fölhalmozott 60-70 éves konyakszeszt. Elég az hozzá, hogy ez a chartreuxe, amit Taragonban gyártanak, kutya rossz. Ellenben a Franciaországban maradt s ellicitált gyárnak mintha Isten megsúgta volna a titkot. A chartreuxe, amit Franciaországban gyártanak még talán jobb, mint volt, már t. i. annak, aki szereti. A spanyol O. M. G. E. pedig szeretné visszacsinálni az üzletet a karthausiakkal. Azonban nem könnyű aztán visszaszerezni, ami egyszer a papzsákba került. Szép vidéket tarkít a szomo- tori öntözési kísérleti intézet. Parlagi földből vált jó termővé ez a terület, főleg a fiatalok kezemunkája által. Az új évben mit lehetne még kívánni az itt dolgozó fiataloktól? Ezer má­zsás hozamot értek el cukorré­pából és ugyancsak magas volt a többi termény hektárhozama is. Kedves új év most szólj va­lamit, mit kívánsz hát ezektől a fiataloktól? Végre az új év nem tud megszólalni, nincs kí­vánni valója. Mi pedig azt kí­vánjuk, hogy minden alapszer­vezet CSISZ-tagjai olyan jól dolgozzanak, mint a szomotori öntözési kísérleti intézet fia­taljai. Akkor aztán eredmé­nyekben gazdag új év lesz szá­munkra az elkövetkező eszten­dő. BAGOTA ISTVÁN A bratislavai 25. nyolcéves kö­zépiskola kilen­cedik pionircsa- patának 9 pio­nírját tüntették ki idei munká­jáért. Főként a „Pionírok a köz­társaságért" mozgalom kere­tében állták meg helyüket. A bra­tislavai kerület­ben több mint 4 millió órát dolgoztak társa­dalmi munká­ban, több mint 9 millió kg vas- és egyéb hulla­dékot gyűjtöt­tek és 757 000 fát ültettek el. A pionírok a ki­tüntetés után örömmel be­szélgetnek fela­dataikról. Nemsokára villany is lesz Az évzáró taggyűlésen szálkáiméból társadalmi munká­ban vettek részt az ipolyfödé- mesi fiatalok. Most pedig egy színdarab tanulásába fogtak és a tél folyamán ezzel is szóra­koztatják a falu lakosságát. A munkában egyelőre hátráltató jelenség, hogy a faluban nincs villany, Ám az 1960-as év ele­jére már kigyúl a villany is és ezzel új korszak kezdődik a falu és a fiatalság életében. ipolyfödémesi fiatalok elhatá­rozták, hogy munkájukat az új tagok toborzásával kezdik. Ez a munka kilátásokkal kecseg­tet, mivel a falu fiataljai kö­zül még sokan nem CSISZ-ta- gok. Ezért minden tag meg­ígérte, hogy egy új tagot fog szerezni. A vállalásukat idáig jól teljesítik, mert a legutóbbi taggyűlésen tíz új' tag jelent­kezett az alapszervezetbe. A CSISZ járási konferenciája ADORJÁN ZOLTÁN Nagymegyerrel és Párkány­nyal szemben is igényt támaszt mmí í'-Si'v'.'.i'' AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA* Prusmykban, a domazlicei já­rásban igen so­kat tanulnak a szövetkezeti ta­gok Jozef Pitt- ner a szövetke­zei alelnöke és Karol Keplo munkacsoport- vezető is szíve­sen olvassa a mezőgazdasági szaklapot. A ta­nulásnak meg is van az eredmé­nye. Hektáron­ként 54 liter te­jet, 72 darab tojást és sok húst termelnek. Az előirányzott termelési tervet 15 százalékkal túlhaladták. tartja. Leleszről éppen ez hi­ányzik. Óriási különbség van az idősebb és a fiatalabb generá­ció politikai fejlettsége között. Szabad ezt megengedni, lele- sziek? Az új évben Kistárkány- tól kell példát vennetek. IPOLYVISKEN Szól az új év muzsikája, cseng a csengettyűje. Emellett még kíváncsi is, mint a fiatal lányok. Ipolyviskbe nem szerel­mes, még a szemöldökét is ósz- szeráncolta, amikor az itteni állapotokról hallott. Igaz, mo­solygott, amikor az EFSZ-bfen nézett szét, de a tömegszerve­zeti munkával nem elégedhetett meg. Itt talán nem is a fiata­lokban, hanem az idősebbekben a hiba. Az EFSZ által mérföldes lépésekkel fejlődik a falu. Leg­alább hússzor jobban élnek az emberek, mint a régi világban. jával. ön még túl fiatal az ilyen szerelmeskedésekre és külön­ben jól tudja, hogy az interná­tusbán ezt szigorúan tiltják. Mindenesetre csodáljuk jóval idősebb udvarlóját, hogy ennyi­re komolytalan. Hallgasson ránk és fejezze be ezt a veszedelmes játékot, inkább tanuljon. Nem felejtem el soha: Mond­ja meg'szüleinek, hogy a jelen­legi udvarlója önnek ellenszen­ves. Ezt már a szülők sem tudják megváltoztatni és senki sem követelheti a lányától, hogy annak legyen a felesége, aki neki kimondottan ellenszenves. A régi fiú még ír? Ha írna, levelezzen vele, ellenkező eset­ben legjobb lesz mindkettővel teljesen szakítani. Harmatos rózsa: Jobb volna, ha a korkülönbség nagyobb volna, de ez még nem ok a sza­kításra. Lehet, hogy ebben a fiatal emberben több a komoly­ság, mint egy idősebben. A fiú úgy látszik komolyan veszi az A peisőci pionírok 4-»»0tétt iitét ét:téti tété Néha a lányok is hibásak Szívesen olvasom az Oj Ifjú­ságot. Hogy miért? Mert az Oj Ifjúság foglalkozik a legtöbbet a fiatalok kérdéseivel. Nagyon meg vagyok elégedve a „Meghallgátunk - tanácsolunk" rovat szerkesztésével is, de az már nem tetszik, hogy a rovat­ban legtöbbször a fiúkat hibáz­tatják, ha szerelmük felborul. Miért ? Talán a fiúk rosszabbak, mint a lányok? Szerintem ez nem igaz. Az egyes cikkek nagyon felbosszantanak, főként akkor, ha a lány így írja: „A fiú katona, és lassan kezd engem elfeledni.“ Igen, van ilyen eset is, de a ta­pasztalatom szerint sokkal több az olyan eset, hogy a fiú éjjel­nappal az otthonhagyott ideáljá­ra gondol, az pedig vígan jár más, fiúkkal, sokszor azzal, aki éppen kéznél van. (Tisztelet a kivételeknek.) Tudom magamról, milyen ne­héz elviselni, ha az embert meg­csalják. En ,is tizenkilenc éves voltam, amikor udvarolni kezd­tem egy tizenhétéves lánynak. Egy évio csak jó barátok vol­tunk. Később, nem is tudom ho­gyan, a barátságból szerelem lett. Azután be kellett vonulnom, s bizony nagyon nehéz volt a vá- <4* Szóljon a szív, hogyha az ész nem akar, harmatos, szűztiszta gyönge leánykák, a tejszagú-testű csecsemők álmát ne zavarja tűzeső s lángzivatar. Győz a halálon mind, ki élni szeret, a sokarcú élet az égből a fényt, és a földből a nedvet szívja, miként gyermek anyja keblén az édes tejet. & béke én mindig magammal viszlek, int fodraikat a gyors hegyi vizek, pipacsszínt játszó dús-sugarú fényed, mint a nap s tágterű égre az esti pírt: kedvem bíborát arcomra festi, és mégse tud szívem betelni véled. TÖRÖK ELEMÉR Meghallgatunk-tanácsolunk Kati: Kár minden percért.udvarlást, mert hosszú időn át A fiú új környezetbe került és hű maradt. más társaságba jár. Felejtse el, kár minden sóhajért. Találja meg a vigaszt könyveiben, a ta­nulásban, a diákszerelem majd elmúlik. Egy szerető diákszív: Azt tanácsoljuk, szakítson a barát­Lilla: A kis ittasság akkor este csak egy hősködő tett volt. Ez nem volt olyan dolog, amiért szakítani kellene. Hogy mennyi­re szereti önt, az már bebizo­nyosodott. Ha mégis szakítani akarna itt van az alkalom. Fekete rózsa: Ne várjon rá, szakítson vele, mivel ő sem ír és magának is ellenszenves. Az ilyen fiatalemberekben még nem aiakult ki a férfias komolyság. Még túl fiatal. Pajkos nő: Jól választotta meg a jeligét. Ügy rendezi éle­tét, hogy az a kelleténél bonyo­lultabb legyen. A szőke fiúval, mivel ellenszenves önnek, sza­kítson, a barna viszont nem viseli.jdik komolyan. Jó volna egy nagytakarítást tartani és a régieknek véget vetni. Piros rózsák bóiintgatnak: Az édesanyja szigorát csak helye­selhetjük, mert egy 15 éves lányka igazán ráér még legé­nyekkel szórakozni. Egyelőre elégedjen meg azzal, hogy ba­rátnők társaságába jár. Hall­gasson csak édesanyja szavára, mert ő csak jót akar. Téged várlak: Ne várja visz- sza! Tegyen úgy, mintha már nem érdekelné. Ez egy befeje­zett dolog. Jobb volna a másik­kal törődni, legalább átmeneti­leg. Ne búsuljon, kár minden sóhajért. Egy fekete lány: Hogy a fiú mire gondol, azt nem '.tudjuk, de mindenesetre többet ne írjon neki. Majd ha kiábrándult ön­ből, visszaküldi a fényképét is. tvivanc5i gyermeKf.eKim.eLt;it szegeződtek felém, amikor a peisőci kilencéves iskola IX. osztályába léptem. A pillanat­nyi megbénult csendet, melyet jövetelem okozott, kérdéseim zavarták meg. A tanulóktól megtudtam, hogy az egész osz­tály lelkes tagja az iskola mel­lett működő pionírszervezetnek. Hogy nemcsak beszélünk, erről a tettek tanúskodnak — mond­ta Gencsi Ilonka a lányok szó­szólója. Mind társadalmi, mind a kultúrmunkából kivették a részünket. A peisőci és a táska­házai EFSZ-ben segítettek a burgonyaszedésnél és a kuko­ricatörésnél. Hozzájárultak az iskola építéséhez is. A kultúr- csoport minden ünnepélyes al­kalomkor fellépett, legutóbb a béke és barátság stafétájának fogadtatásán gyönyörű táncot mutatott be. Farkas Lajos iskolaigazgató uiiuuuict, iiuyy <a piuiiuszctycüci eddig sem dolgozott rosszul, de a szervezeti munka most kezd csak igazán fellendülni. Tudni­illik a közelmúltban két fiatal tanító kapott helyet az iskola tantestületében, névszerint Lip- ták Rózsa és Máthé László, akik valóban szívügyüknek tekintik a pionírszervezet tevékenysé­gének fellendítését. Minden szabad percüket a pionírok kö­zött töltik. Nemsokára osztályok közötti kultúrversenyt rendeznek. A győztes osztályokat jutalomban részesítik. A kulturális tevé­kenység iránt oly nagy az érdeklődés, hogy kilencven ta­nuló jelentkezett a kultúrcso- portba. Ezek a tanulók az iskolát második otthonuknak tekintik, mivel a tanítókból szülői szere­tet árad feléjük. GARAY JÄNOS Amikor megkezdtem katona­életemet, eleinte négy levelet is kaptam hetente a lánytól. Bi­zony, mint újonc, csak keveset és ritkán tudtam válaszolni. Ké­sőbb én is gyakran írtam. Ez így ment körülbelül nyolc hó­napig. Egy délután a gyakorló­téren jött a napos, hogy távira­tom van. A tisztem azonnal el­engedett, hogy átvegyem. Ez volt benne: „Vasárnap lesz a bú­csú, nagyon várlak". A parancs­nokomtól eltávozást kértem. Meg is kaptam. Nagyon örültem, de később mégis közbejött valami, ami miatt nem mehettem haza. Ezután a levelezés egy ideig még komolyan folyt köztünk. Nemsokára azonban észrevettem, hogy a levelek száma egyre csökken, és a tartalom is kezd kihűlni. Haza nem tudtam men­ni, csak később. Otthon az első utam hozzá vezetett. Elég késő volt, de még nem aludt. Már a fogadtatáskor éreztem, hogy va­lami közénk férkőzött. Másnap ismét felkerestem s akkor már kedvesebb volt hozzám. Ez egy kicsit megnyugtatott. így nem tudtam meg semmit a szabadsá­gom alatt. Szabadságom után sehogysem akart érkezni tóle levél. En már kettőt írtam neki, de választ egyre se kaptam. Nem maradt más hátra, minthogy a harmadik levélben már célozzak a hűtlen­ségére. Kértem, hogy ne feszítse az idegeimet, és magyarázzon meg mindent. Végül megérkezett a nagy le­vél, és szerelmünknek vége lett. Azonnal visszakérte a fényképét is. Próbáltam neki levélben meg­magyarázni, hogy az új isme­retsége, amelyet azon a búcsún kötött, amelyikre nem tudtam hazamenni, nem lesz hosszú életű, de ő hallani sem akart fe­lőlem. Így nem maradt más hát­ra, minthogy visszaküldjem a fényképét és sok álmatlan éjsza­ka után próbáljak feledni. Hogy könnyebben felejtsek, kezdtem táncmulatságokra járni, de ott is mindig ő járt az eszem­ben. Aztán gondoltam, hogy ta­lán a bor megvigasztal. Ez még sokkal nagyobb bánatot okozott, még jobban elkeseredtem, mint józan állapotban. Így teltek to­vább szomorúan a napok. Mit gondoltok, lányok, a kato­na szíve talán kőből van, hogy a legtöbb vádat rájuk kenitek? Igen, be kell ismernem, hogy sokszor mi, fiúk is hibásak va­gyunk. De azt sem szabad elfe­ledni, hogy a lányok sem mindig hibátlanok. Sok lány ezt nem is­meri el, azt hiszi, hogy tökéle­tes mindenben. Vannak ilyen fiúk is, de ez nagyon rossz fel­fogás. Régi ideálom már nem jár az­zal a fiúval sem. Hogy miért? Nem tudom, mert azóta nem tartok fenn vele kapcsolatot. Egy pillanatnyi fellángolás miatt azonban, egy egész boldogság ment tönkre. Ki itt a hibás? En, hogy katona vagyok és hogy tel­jesítem kötelességemet hazám­mal szemben, vagy talán a másik fiú, aki nem tudott a szerel­münkről ? Már leszereltem. Még nem tu­dom, hogy mi lesz. Eddig nem találkoztam vele. De tudom, hogy ez a találkozás nem sok örömet fog nekem szerezni. Mit tegyek? Menjek el mellette, mint egy idegen vagy köszöntsem, mint többi ismerősömet? Egy leszerelt tizedes Ennyi a levél, amely, úgy gon­doljuk, sok fiatalt érintő kérdést vet fel. Kérjük olvasóinkat, szól­janak hozzá ehhez a levélhez, mondják el véleményüket az ügyről, írják meg, ki a hibás? A szerkesztőség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom