Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1959-12-08 / 49. szám
io ■ o ■ o ■ cs ■<=>.■ es ■ e Üdvözlünk t 0 i C Létezik-e nagyobb bol- J ■ dogság egy fiatal házaspár L ^számára, mint amikor gyér- ■ Btnekük születik? És vajon L fez a családi esemény csakB fiatal szülők számára je- ß lent boldogságot? Nem* ■ff , ______ t-okoz-e örömet az egész fa-ft _ .. , , . „ ■fonák vaev uárncnaV . U Bratislava, 1959. december 8. Lsgész ■tiak? A CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VIII. évfolyam, 49. szám Ara 60 fillér emberi társadalomÉrettségizők a nagy kérdőjel előtt Milyen pályát válasszak? tioiuiaioioioio ^Utolsó megbeszélés az izgal más aktus előtt Egy új polgár született, Ki tudja milyen ember lesz belőle, milyen művekkel vagy tettekkel lendíti majd előre az emberiség fejlődését. És hogyan ünnepelték még a legutóbbi időkig is az új polgár világraérkezését? Egy hivatalos jogi aktussal egész egyszerűen bejegyezték az anyakönyvbe. 0 0 ■ 0 Még több mint egy fél év választja el a középiskolák utolsó osztályának tanulóit attól, hogy az érettségi vizsgabizottság elé járuljanak, de már most komoly kérdés megoldása előtt állnak. A pályaválasztás valóban nem könnyű és sok körültekintésre van szükség, ha helyesen akarjuk megoldani. Az érettségizők gyakran nem is ismerik a tanulmányi lehetőségeket és pontosan nem is tudják, hogy a főiskolákon milyen tanulmányi szakok léteznek. Ezért rendkívül hasznos lenne, ha a tanári kar és a szülők munkaközösségének segítségével az iskola keretén belül beszélgetéseket rendeznének, amelyeken részt vennének a főiskolák képviselői is és pontos felvilágosításokat adnának. már 1960. március ,14-től ápri lis 4-ig megtartják a felvételi beszélgetéseket. Április 20-ig kell beadni a jelentkezési íveket azoknak, akik tévúton akarnak ' főiskolai végezni. Az érettségizők vegyék elsősorban tekintetbe, hogy mit szeretnének tanulni, ne feledkezzenek meg arról, hogy figyelembe vegyék képességeiket és olyan szakot válasszanak, amelv összhangban van a társadalom érdekeivel, továbbá hazánk' gazdasági fellendülésének tervével, valamint hazánk kulturális és politikai életének terveivel és szükségleteivel. Ha a szülők és a fiatalok mindezt tekintetbe vennék, akkor nem érné őket sokszor már a főiskolai tanulmányok elején csalódás. Azok az irányelvek, melyeket a párt és a kormány a harmadik ötéves tervre kiadott, világosan megmutatják, hogy a szakemberek számát elsősorban a gépiparban, az elektrotechnika és a mezőgazdaság terén kel! emelni. A főiskolai hallgatók jövő tanévre való toborzása már 1959. október 1. óta folyamatban van. Az Iskola és Kulturális Ügyek Minisztériumában bizottságot alakítottak, amely ezeket az akciókat irányítja és koordinálja. A főiskolák a középiskolákban, az üzemekben, az EFSZ-ekben elindított ákciők folyamán elsősorban a saját iskoláik számára nyernek meg jelentkezőket, főleg azonban azokra a szakokra, amelyek a harmadik ötéves terv teljesítésére nézve a legfontosabbak, Ezek a szakok pedig a következők: a gépészet, az elektrotechnika és a mező- gazdaság. A középiskolákban, üzemekben és a katonai alakulatoknál 1959. december 15-ig lehet még főiskolai tanulmányra jelentkezni. A jelentkező iveket 1960. január 15-ig beküldik az illetékes főiskolák dekanátusainak és a pedagógiai intézetek igazgatóságainak. A főiskolákon tanulmányokat Közeledik a karácsony megcsa -pn a halastavak halállománya Hazánkban a nemzeti bizottságok már régen felvetették a kérdést, hogy miképpen lehetne az új polgárok érkezését ünnepélyesebb keretek között fogadni. Már több városban, de' kisebb helyeken is megoldották a kérdést, és a bevezetett felköszöntő ünnepségek a lakosság körében nagy tetszést aratnak. Vasárnap délután Mikulovban Vladislav Rezác mérnök, a helyi mezőgazdasági iskola tanárja feleségével most viszi Ales nevű elsőszülött fiát az ünnepélyes felkös^ön- tőre. . N * i m i * ',f? V ,*V': .Hi: ií: ; * :V V pí Egyszer azt a feladatot kaptam, állapítsam meg, hogy állunk a babonák és a tudatlanság elleni harccal. Szerencsém volt, de az is lehetséges, az iskolában már előre tudták, hogy valamilyen kutatás késiül és a második tanítási órán olyan osztályba léptem be, ahol a tanulók „Nem hiszek a babonákban“ címen éppen dolgozatot írtak. A tanulók már készhez kapták az iskolai füzeteiket és a tanítónő még röviden összefoglalta az anyagot, melyet az osztályban bizonyára már az előbbi órákon átvették. Az a tanuló, akit a tanítónő felszólított, folyékonyan elmondta, hogy valamikor az emberek még nem tudták megmagyarázni természeti jelenségeiket és ezért titokzatos hatalmat tulajdonították a természeti erőknek. A tanuló felelés közben állandóan hüvelykujját szo- rítgatta és, ugyanezt tették körülötte a barátai, hogy minden jól menjen. Azután egy lányka került felelésre, s miközben a különböző babonákról beszélt, a nyakláncán függő aranyból készült kis hetes számot szorongatta, utána pedig arra a tanulóra, aki a táblához ment, a barátai háromszor ráköptek. A tanítónő alaposan megbeszélte az osztállyal a dolgozat tárgyát és a kidolgozás szerkezeti részleteit, már csak a dátumot kellett a füzetbe leírni és az íráshoz nekifogni. Mihelyt felírták a táblára a dátumot, az osztályban suttogni kezdtek. A tanítónő a táblára nézett és halálosan elsápadt. Az volt az érzésem, hogy ájulás környékezi. De nem vesztette el lélekjelenlétét, az órájára nézett s azután hirtelen kijelentette: sok időt vesztettünk az ismétléssel és az összefoglalással, ezért a dolgozatot majd holnap írjuk meg. Az osztály elégedettséggel fogadta a javaslatot. Három majmocska, két kisdisznó és több „szerencsepatkó“ a táskákba vándorolt. A táblán széptartalmú összetett mondatok jelentek meg: „Az atomkorszakban nincs helye a baboná- inak:; -A ^kéményseprő hasznos társadalmi munkát végez, de szerencsét csak a szorgalmas munka hoz—“ A mondatot szó- tanilag és mon- f dattanilag ele- tjlr mezték. Szó, ami szó, a tanulók HH tisztában voltak gf] a tananyaggal. Az óra után ESy tanfelügyelő naplójából a tanító elvtársrázta, hogy jelenlétem nyomasztólag hatott az osztályra, Különben valahogy ő se érzi a legjobban magát, már reggel óta pechje van. Eltörte a tejesüvegét, lekéste az autóbuszt és harmadiknak meg közbejött az én látogatásom. Pontosan tudja, hogy háromszor ... Összeállítottam a jegyzőkönyvet, már csak a dátumot kellett kitölteni. Igen, péntek és tizen- harmadika volt. R. F. tanfelügyelő no megmagya- jelenlétem nyo„Üdvözöljük új polgárair kát, a legjobb kívánságokkal halmozzuk el őket, mindig esek örömet szerezzenek szüleiknek“. — __ ._ r.., _,_, _ ,_,. _ gOIOIOIOIOIOIU ^csendül a gyermekkorú! Q ■kedvesen csicsergő éneke ■ JAz összegyűlt tömeg meg- Q Shatottan nézi a boldbg szü- a llőket és nem egy ember o (könnyes szemmel figyelem-j *imel kíséri, amint az anya-^ ^könyvvezető bejegyzi a gyer-lU írnek nevét. Felemelő érzés* Jfogja el a jelenlévőket — jj ■ íemcsak közeli rokonokat,® Jde a jó ismerősöket is, ami-|Q ■ kor a polgári ügyek bízott-* 3ságárak vezetője jelképesen!-! *az anya karjaiba helyezi ajj "lgyermeket. Ezzel a hivatalos^ „aktus tulajdonképpen végetU Tér- l IQ A EZ január nyolcadikáú I •J“*^,vagy kilencedikén a Kispesten állomásozó szovjet katonai parancsnokság- váratlan vendéget kapott: e$y amerikai haditudósító — mister David P. Harriman — Ki- jevböl Kispestre repült, hogy újságja számára lefényképezze a legyilkolt parlamenterek holttestét. Nagyon elszomo- rodott, amikor megtudta, hogy a holttesteket még nem lehetett kihozni a közvetlen harci területről. — Utazásom második célja — mondotta mister Harriman, meglepően jó, folyékony orosz nyelven — interjút csinálni a Vörös Hadsereg egy közvitézével. Mi demokraták vagyunk! Nem egy tábornokot, hanem egy közvitézt szólaltatok meg. Egy parasztot. Egy analfabétát: — Paraszti származású közvitézzel szolgálhatok _ — felelte parancsnokunk — de analfabétával — őszinte sajnálatomra — nem! Tizenöt - húsz esztendővel elkésett, mister Harriman.-*■ Hát ha nincs analfabéta, akkor írástudó paraszt is jó lesz. De paraszt legyen, igazi paraszt, és minél egyszerűbb paraszt. — Válasszon, mister Harriman! ILLÉS BÉLA: Milyen erős a szovjet hadsereg? Az amerikai (Mihajlov kíséretében) végigjárta a házakat, ahol tüzéreink aludtak. Sokáig válogatott. Úuszonöt- harminc embert is felköltött, míg végre olyanra bukkant, amilyennek ó az „együgyű parasztot“ képzelte. Harriman választása Ahmedre esett, az ördöngös tatárra. A beszélgetés Harriman amerikai újságíró és Ahmed tatár kólhozparaszt között a főhadiszálláson folyt le — Ig- nyatov, Maruszja, Rosztovsz- kij és az én jelenlétemben. Természetesen mi négyen néma hallgatók voltunk. Ahmed a tábornok jelenlétében nem akart leülni, de mikor az ráparancsolt, hogy üljön le, arra is engedélyt kért, hogy beszélgetés közben tökmagot rághasson. — Attól jobban fog az eszem — mondotta. A tökmag héját bal tenyerébe köpte és mikor már elég gyűlt össze — zsebre vágta. — Mondja meg, kedves mister Ahmed — tette fel Harriman az első kérdést —, miért harcól a Vörös Hadsereg? — A békéért! — felelt minden habozás nélkül Ahmed. — Talán a győzelemért? — javította ki Harriman. — A békéért — ismételte meg a választ Ahmed. — Ha én mondom — mérget vehet rá. — Helyes. Azt írom, amit ön mond, mister Ahmed. Most legyen olyan jó és erre a kérdésre válaszoljon: milyen erős a Vörös Hadsereg? — Ma erősebb, mint tegnap volt — mondotta büszkén Ahmed. — De azért még ma is gyengébb — mint holnap lesz. — Érdekes! — vélte Harriman, — Szóval önnek, mister Ahmed az a véleménye, hogy a Vörös Hadsereg nagy, félelmetes katonai erő. Ezt feljegyzem — úgy, ahogy ön mondotta. Félelmetes... És talán lenne szíves megmondani azt is, mister Ahmed, hogy az ön véleménye szerint ez a félelmetes hadigépezet meddig, milyen távolságra tud előretörni — Bécsig, Berlinig, Párizsig, New Yorkig? — Messzebbre! — felelte Ahmed és a tenyerébe összegyűjtött tökmaghéját zsebre vágta. — Még New Yorknál is messzebbre? Nagyon köszönöm önnek az őszinte felvilágosítást, mister Ahmed! Az ön nyilatkozatát • — biztosíthatom önt — minden rövidítés nélkül fogja olvashatni Amerika népe. Szóval a Vörös Hadsereg New Yorkig akar eljutni — sőt azon is túl? De tudja ön, kedves mister Ahmed, hogy hol van New York? — Hogy tudom, vagy nem tudom — az nem számít. Mert mi nem úgy mérjük a távolságokat, mint maguk. Mi nem New Yorkba akarunk eljutni és nem is a holdba. Mi máshova indultunk. De ahova elindultunk, oda el is érünk. — Hová, hová, kedves mister Ahmed? — A mi célunk sokkal messzebb van, mint New .York. A mi célunk — a kommunizmus. Oda indultunk, oda menetelünk, ott fogunk megpihenni. Bocsásson meg, kedves mister, hogy elfelejtettem megkérdezni: nem parancsol egy kis tökmagot? A Magas-Tálra Moszkvába költözik No ez valami áprilisi tréfa, gondolja az olvasó a cím láttára. Megnyugtatjuk azonban olvasóinkat, mert a szerkesztőségnek sincs jogában áprilisi vicceket csinálni decemberben, valóban csak a színtiszta igazságot merjük megírni. Az igazság pedig az, hogy szakembereink megkezdték az előkészítő munkákat a Moszkvai Csehszlovák Kiállítás megrendezésére. A kiállítást a jövő évben hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából rendezzük meg a közismert Szokolnyiki parkban, azokban a pavilonokban, ahol ebben az évben az amerikai kiállítás nyert elhelyezést. NJaszkvai bemutatkozásunk, mely már nem az első, különösen azzal tűnik ki, hogy minden eddiginél terjedelmesebb és érdekesebb lesz. Sőt nagyságára nézve még a brüsz- szeli expozíciónkat is megelőzi. Elsősorban érdefnes megemlíteni, hogy a kiállításokon eddig nélkülözhetetlen vezetőket gépek helyettesítik majd. A szellemes automatákból körülbelül 50 hazánkra vonatkozó kérdésre kapnak a látogatók kimerítő választ levél formájában. Az utolsó automata az ötven választ összeköti és így a látogatók csinos kis könyvvel távoznak. Komplikáltabb kérdésre a központ távírógéppel vagy televíziós vetítéssel válaszol. Eg.yes bemutatott tárgyak magnetofon szalag segítségével elmondanak . magukról minden szükségeset. A szokblnyiki két pavilon között elhelyezik Csehszlovákia eddigi legnagyobb plasztikus térképét. A térkép hossza nem kevesebb mint 100 méter és szélessége pedig azonos a prágai Vencel-tér szélességével. A térkép nemcsak földrajzi adatokat tartalmaz, hanem meg lesznek jelölve rajta az utóbbi tizenöt esztendő legfontosabb építkezései is. A látogatók kényelmét mozgó szőnyeg biztosítja, mely végigvezeti őket a térkép körül. Mindkét pavilon körül háromnegyed kilométer hosszúságban megépítik tátrai hegyi- vasútunk pontos mását, sőt megépítik a magas-tátrai hegység kicsinyített mását is, így a látogatók úgy érezhetik magukat, mint hogyha a Magas-Tát- rába látogattak volna el. Egyébként külön elhelyezést nyer majd fővárosunk kicsinyített mása is, s ebben a miniatűr Prágában vásárolhatnak majd a moszkvaiak különböző kis emléktárgyakat és megkóstolhat»- ják az annyira ismert és közkedvelt cseh virslit és sört is. Hogy az összes látogató igényét kielégíthessék, az étkezést modern önkiszolgáló üzletek módjára oldják meg.
