Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-24 / 47. szám

KÜf FÖLDI DIÁKOK MOSZKVÁBAN Maki Dia guineai diák Moszkvába jött, hogy ott folytassa tanul» mányai(. Riporterünk egy diák egészségügyi központban örö­kítette meg. At utcán A z új műszak kezdete után ^ elnéptelenedik az utca. A vonatok már kigördültek az állomásról és az utolsó autó­busz is eltűnik a város szélén. Csak a munka zaja zsong tovább. Sétálok a szűk utcán köz­vetlenül a gyár tövében. Az ég jelé törö hatalmas tartó­oszlopokon hegesztők ülnek. A szürkülő homályban kékes fények villannak. Távolból daruk csörömpölése hallatszik és fent a magasban kémények füstiét hajtja tovább keletnek az őszi szél. A szemközti gyárépület fa­lán különös figurák, a mellet­tük s alattuk levő szöveg álljt parancsol — Unatkozol! ? „ezen az istenháta mögötti helyen"? — és az embernek alig akad ideje a gondolko­zásra, máris olvassa tovább. — Sportolók figyelem! Aszta- liteniszezök. kosárlabdázók sto. a rendszeres edzés ideje változatlanul ugyanaz. De ne feledkezzetek meg barátaitok­ról sem. Mindenkit szívesen látunk a ... Tovább egy ro­bogót, rajta két fiatal figurá­ját veszem ki a falon. Köze­lebb lépek, s a sorok máris beszélnek. — A magasabb szakképzettség eredménye! De ehhez tanulás és kitartás kell. Darusok, villanyszerelők, hegesztők stb. Az esti tanfo­lyamok, iskolák várnak tite­ket is. — S alig, hogy viszon- zok egy köszöntést, máris egy sárgásbarna plakát figyelmez­tet. A martini Hadsereg Szín­ház fellépését hirdeti. Ezekután akaratlanul is az üzem klubja felöl érdeklődöm. Szerencsémre messze sincs, és hamar rátalálok. Benyitok a könyvtárba, érdeklődni aka­rok. De csakhamar változta­tok szándékomon. Kilenc-tíz fiatal áll a sorban, többen a könyvek között kutatnak. Nem zavarhatom sem a könyvtárost, sem a vendégeit, egy fejbólintás és tovább is állok. Az utcán a szállásom felé veszem az irányt. A villany­fénynél szálas fiatalembert pillantok meg. Hóna alatt könyvek. Köszöntésem után máris nyújtja a kezét. — Spislak vagyok — mutatkozik be, s rövid tízperces beszélge­tés után igaz barátokként mondjuk egymásnak: dobrú noc. Nem vagyok érzelgős, a ró­zsaszínű szemüveget sem sze­retem, de fent a szobán kissé elgondolkoztam: a rögtönzött falfeliratokról, a könyvtárban látottakról, Spisiak barátom­ról, aki 1900-ban érettségizik majd az esti ipariskolán, meg a többiekröl, akik a kétéves, a hároméves ipariskolán és egyéb tanfolyamokon tanul­nak tovább, ők már nemcsak a régi gyár hírnevét növelik, a jövőre készülnek. Az újjá­épülő gyár új embereket kö­vetel. D e itt Podbrezován nem­csak hazaiakkal találko­zik az ember, különösen ilyen­kor ifjúsági találkozó alkal­mából. Piesokiak, breznóiak és a távoli falvak fiataljai töltik meg a munkásotthon hatalmas termét. Eredmé­nyeikről, hibáikról tanácskoz­nak. A szónoki emelvényen különböző korú fiatalok vál­togatják egymást. így szerzek tudomást a piesokiak kis­számú brigádjának munkájá­ról is. Róluk ugyan már több­ször is hallottunk egyet-mást, és most sem feledkezhetünk meg róluk. —■ A dolog úgy kezdődött — mondja Citten- berger elvtárs, — hogy nem is tudjuk, ki volt a kezdemé­nyező. A 115-ös központ munkabrigádja elhatározta, hogy Ganialová elvtársnő se­gítségére siet. Munkához lát­tunk. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a 200 brigádórá­ból alig hiányzik valami. De az egyik szombaton ezzel is végeztünk. Ügy tudom, hogy valamivel túl is léptük az órák számát. — Eddig Citten- berger elvtárs. Többet nem is akartam tőle. De hiába volt minden sietségem. Ganzatová elvtársnöt sehol sem találtam. Persze a lényeg nem is ez. Fontosabb az, hogy a Ganzal család lakáshoz jut. A 115- Ösek kitettek magukért.-nyd­Július Fuölk 25 évvel ezelőtt járt a Szovjetunióban egy Sigar nevű falucskában. Egyik riportjában leírja, hogy milyen benyo­mást tett a falusiakra, amikor a határszéli őrség parancsnoka előre jelezte a bekövetkezendő holdfogyatkozást. Ma Sigar egy gazdag kolhoz és Július Fucik nevét viseli. A kol­hozparasztok klubhelyiségükben ma televízió előadásokat nézhet­nek az űrrepülésről. ★ Egyszer leningrádban a Péter Pál erődítmény körül sétáltam és fényképezni szerettem volna — írja Géza Vcelicka cseh író emlékezéseiben. — Hirtelen éreztem, hogy valaki merően figyel. Egy milicista volt. Megijedtem, hiszen mégiscsak egy erődítményt akartam fényképezni. A milicista váltamnál fogott. No most mi lesz — gondoltam magamban. Valószínűleg igazoltat és kihall­gatnak. De egész másképp történt. Néhány lépést tettünk egymás mellett és azután megszólalt: „Vöt!“. Abba az irányba néztem, ahová mutatott. Eltartott egy kis ideig, míg megértettem, mit akar mondani. Kisült, hogy megmutatta azt a helyet, ahonnan a legszebb felvételt lehet az erődítményről készíteni. Sajnos azonban a jelvétel nem sikerült, mert izgatottságomban kétszer exponáltam. RŐV/DZN Hí rejlik a potrohos rakétában? A Saint-Louis-ban (Egyesült Államok) megjelenő „Globe Demokrat“ című újság egyike azoknak a vidéki napilapoknak, amelyek markánsabban fejezik ki az átlagos amerikai nézeteit, mint a hivatalos new-yorki vagy washingtoni nagy-sajtó. Nem­régiben rakéta formájában fur- csarajzú alakot hozott, homlo­kán ezzel a felírással: „Rakéta- és világűrprogram“. Az alak szélesre tárt szájába felülről zuhogó esőként a dollárok mil- liárdjai hullanak, mindjárt a szája alatt pedig hatalmas, hor- dószerü has domborodik, amely „a kormány optimizmusa“ fel­írást viselt. Ellentétül ennek a potrohos figurának sovány, vértele.) tagjai vannak és az alig kivehető karizmokon ezt olvashatjuk: „Siker kizárva“. Hasoniö témájú karikatúrák, többé-kevésbé ugyanazon hang­súllyal végig az egész amerikai sajtót tarkítják és mindjárt meiettük ott találjuk az inter­júkat. nyilatkozatokat, ame­lyekben civil és katonai szakér­tők, sőt magas kormánytisztvi­selők igyekeznek megválaszolni az érdeklődés homlokterében álló nagy kérdést: mennyi idő­be fog beletelni, míg az Egye­sült Államok be fogják tudni hozni azt a hatalmas előnyt, melyet a Szovjetunió szerzett a rakétatechnika és tudomány terén? Sikerülni fog-e egyálta­lán ezt az előnyt behozni? És mi volt az oka, hogy az Egye­sült Államok elvesztették veze­tő pozíciójukat a civilizáció előrehaladásának eme legfon­tosabb versenyében? Az optimisták — ezek azok, akiket a Saint-Louis-i újság figur-äz ki karikatúrájának túl­méretezett hasával — azt fele­lik, hogy 2 éven beiül, tehát 1961 folyamán a csillagos ame­rikai lobogó el fogja érni a hol­don a szovjet vörös zászlót. De nyilvánvalóan egyelőre semmi alapja sincs ennek a derűlátás­nak. Megfeledkeznek arról, hogy a szovjet tudomány sem fog pihenni a babérjain, és könnyen megeshetik, hogyha az amerikai rajtéta zászlaját a holdra dobja, ott már szovjet­emberrel fog találkozni. A kevésbé derűlátók, az elő­vigyázatosak 10 évről mint olyan terminusról beszélnek, melyen belül az Egyesült Álla­mok be fogja érni a szovjet tudományt. Olyan határidő ez, amely a ködös távolba vész és amely inkább arról tanúskodik, hogy most már az amerikaiak sem hisznek ennek a célnak elérhetőségében. Ami az amerikai tudomány visszai. radásának okait illeti, a szakemberek magyarázataik­ban még mindig azokra a kö­rülményekre hivatkoznak, ame­lyekre rámutattak már 2 évvel ezelőtt, amikor az első Szputnlk elindult földkörüll útjára. Szo­morúan fűzik hozzá, hogy az elmúlt 2 év alatt sajnos semmi sem történt ezeknek az okok­nak kiküszöbölésére vagy akár­csak enyhítésére. Ellenkezőleg, a hibák még súlyosbodtak. Az állami költségvetés legnagyobb részét az. esztelenségig fokozott katonai kiadásokra fecsérelték, a világúri kutatással kapcsola­tos tudományos kísérletekre előirányzott összegek pedig háttérbe szorultak. És folytató­dott a rakétagyártás terén az úgyszólván késhegyig menő harc a civil és a katonai szer­vezetek között, amely lehetet­lenné teszi a különféle tervek összeegyeztetését és csak ener­giapazarlással jár. A helyzetet még komplikálják a tudományos kiképzés terén mutatkozó nagy elégtelenségek, a magas kép­zettségű technikusok hiánya, akikre a világúri kutatásoknál olyannyira szükség van. Tanúi vagyunk ilyformán az Egyesült Államok közvélemé­nyében mindinkább elmélyülő bizalmi válságnak, az amerikai rendszer fölényességéhe vetett hit megrendülésének, amely 1957-ben vette kezdetét. Ez a válság közben új arculatot nyert. Mert az erőszak és a há­ború útja, amelyben sokan még két évvel ezelőtt reménykedtek, ma már el van torlaszolva és meggyengültek annak a hege­móniának az alapjai, melyet az Egyesült Államok a világ többi A magyar parlamenti küldöttség Rónai Sándornak, az országgyű­lés elnökének vezetésével meg­tekintette Bratislavában egy panelépítkezést. * ★ * kapitalista országa felett gya­korolt. Fején találja a szöget a „New- York Times“, amikor kénytelen bevallani: „Minden csapással, amely nemzeti presztízsünket éri a világűr feltárásában, mindjobban felüti fejét az a sú­lyos kérdés, mennyi ideig fogja még bírni az Egyesült Államok szövetségesei bizalmát és meg­győzni a többi országot, hogy Hruscsov nem fog bennünket eltemetni a technikai és gazda­sági versenyben“. Erre a kérdésre tényleg ne­héz a felelet. Ro. n VEZETŐ, NEVELŐ, BARÁT A gyermeknevelés felelősség- teljes és nehéz fedalat. Magas követelményeket támaszt a pio- nlrvezetővel szemben. A pioní­rokban csak akkor fejleszthe­ted ki- a szocialista társadalom tagjainak magasrendü jellem­vonásait, ha nem csupán tudod, miben állanak e tulajdonságok, hanem te is erősíted azokat magadban. Arra kell töreked­ned, hogy magad Is bátor és erős légy. hazánk érdekeit he­lyezd mindenek fölé, igyekezzél elsajátítani a marxista-leninis­ta elméletet és a bolsevik ne­velés tudományát, — a szovjet pedagógiát. HOGYAN DOLGOZZÉK A PIONÍR VEZETŐ? A vezető raeg- a gyermekek ön- tevékenységét, mert ez a tevé­kenység a pio­nírszervezet alapja. Az őrsö­ket, csapatot, rajokat a raj- és csapattanécs vezeti, amelyeket a pionírok maguk választanak. A vezető irányítja és ügyesen a megfele­lő mederbe tereli a gyermekek e tetékenységét. Ez persze nem jelenti azt, hogy a vezetőnek csupán tanácsadói szerepe van a raj- vagy csapattanács mel­lett. Ügy véljük, ez azért van így, mert a rajvezető többet foglal­kozik megbeszélésekkel, míg mondjuk a7 rádiós érdekes pél­dákkal, bemutatásokkal köti le a gyermekeket. Látják tudását és tapasztaltságát, igyekeznek utánozni őt, tanulni tőle. Tudá­sa és tapasztalata tekintélyt szerez számára, a gyermekek befolyása alá kerülnek. Maguk keresik barátságát és segítsé­gét, hiszen érdekes dolgokat lehet tanulni tőle. Ebből kell tehát kiindulni a pionlrraj és csapat munkájának szervezésé­nél. A munka tartalma, formái és módszerei feleljenek meg a pionírok egészséges érdeklő­désének és igényeinek, életko­ruk követelményeinek. Ezt kell neked is számításba venned, amikor elkezded mun­kád a rajnál vagy csapatnál. Csak élő és vonző dolog, elsősor­ban a tudásért folyó harc köré lehet tömöríteni a pionírokat, cs-k így változtathatjuk a gyer­mekek csoportját igazi pionír- kollektivává. A kollektív fára­dozás, a közös érdeklődés len­dületet, lelkesedést visz a mun­kába, ér, megalakul a gyermekek kollektívája, amelynek te, a pionírvezető légy a lelke. Ne feledd, hogy a pionírok szívesen dolgoznak, szeretnek foglalkozni a kisebbekkel. A pionírok pontosak, munkaszeré- tők, udvariasak akarnak lenni. Arra törekednek, hogy a társa­dalom érdekét saját érdekeik elé helyezzék. Néha azonban nem tudják, mit tegyenek, ho­gyan érjenek el jó eredménye­ket, miképp győzzék le a ne­hézségeket, és ilyenkor tőled, vezetőtől, idősebb barátjuktól várnak jó tanácsot, segítséget. Ha segíteni akarunk a pioní­roknak, nem elég beszélnünk róla, hogy mit kell tenni. A ve­zetőnek meg kell mutatni az utat', sőt néha azt is, hogyan lehet elérni. Tehát nem csupán szavakkal, hanem személyes példaadással kell hatást gyako­rolni. Ha gondosságra és pontos­ságra tanítod a gyermekeket, maiadnak kell példát adnod gondosságban és pontosságban. Ha szőtartásra tanítod a pioní­rokat, akkor ha megígéred, hogy sétálni mész a rajjal, nincs jogod ahhpz, hogy moziba menj barátaiddal, bárhogyan kérnek is. Ha az iskolaudvar megtisztítására vagy a sporttér berendezésére szólítod fel a rajt, elsőnek te fogj lapátot, bizonyos lehetsz benne, hogy pár perc múlva melletted dol­gozik az egész raj. A mindennapos kapcsolat során a pioníroknak érezniük kell, hogy vezetőjük a CSISZ képviselője, idősebb barátjuk, aki mindenben kész segíteni, támogatni munkájukat. Ez a legfontosabb. Csak ily módon lehet valaki igazi pionírvezető, vezetője azoknak a gyermekek­nek, akiknek nevelését rábízta a párt és a CSISZ. így persze a pionírok igye­keznek majd vezetőjükhöz ha­sonlítani és tanulni tőle. Maguk fordulnak hozzá kérdésekkel, s megosztják vele élményeiket és gondolataikat. Amikor elvállalod a csapat vezetését, mélyen át kell érez­ned a pionírok vezetőjének, nevelőjének, idősebb barátjának szerepét Meg kell ismerkedned a pionírszervezet munkájának feladataival és módszereivel, más vezetők, de elsősorban elő­deid tapasztalataival. Munkád során kétségkívül felmerülnek olyan kérdések, melyekre milyen könyvben, semmilyen utasításban nem találsz konkrét feleletet. Ilyen esetekben saját tapasztalatod, a pedagógusok tanácsai, valamint a tények he­lyes értékelésének és a helyes cselekvésnek érzéke segít majd ki. Kérdéseket intéznek majd hozzád olyasmiről, amit tudsz és amit nem tudsz, hiszen a gyermekek tudni vágyók. Ezért igyekezzél állandóan többet tudni, tanulj, olvass, tanulmá­nyozd a többi vezető tapaszta­latait, gyakran tanácskozzál a pedagógusokkal (és tarts fenn velük szoros kapcsolatot, gon­dolkodjál sokat munkád felett, gyújts pedagógiai tapasztala­tot.) (Folytatása következik) Érdekességek • A- egyháznak és a Vatikán­nak Olaszországban az a gond­ja, hogy miképpen népesítse be a kolostorokat, amelyek lassan­ként kihalnak. Olaszországnak 528 kolostora van (a világon a második helyen áll). Egy ko­lostorra 26 apáca vagy szerze­tes jut. Nem szabad elfelejteni a fő­dolgot, — hogy a pionírok min­den jőtulajdonságukkal együtt gyermekek, s mint gyermekek­nek általában nemcsak tanács­ra, hanem aktív vezetésre van szükségük, meg kell tanítani őket dolgozni. A vezetés — kü­lönösen gyermekek vezetése — nagy és komoly feladat. A CSISZ III. kongresszusának határozata kimonja: az őrsök, rajok és csapatok munkájának alapja a pionírok aktivitása és tevékenysége s a gyermekek kezdeményezésének fejlesztése legyen, az iskolaigazgatók, ta­nítók és osztályfőnökök vezeté­se mellett. • Florenciában a legfelső ál­lamügyészség megállapította, hogy a vendéglő és szállodatu­lajdonosok „tulajdonjoguk alap­ján kitilthatják a helyiségekből a szinesbőrú látogatókat, sőt erőszakot is alkalmazhatnak“. Miért fordul elő néha az, hogy a rajvezető sok erőt és időt veszteget a raj ügyeire, még­sem sikerül neki semmi, ugyan­akkor pionírjai saját kezdemé­nyezésükből otthon egy idősebb tanuló — sportember vagy rá­diós — köré tömörülnek és ebben a csoportban jó a fegye­lem és megy a munka. Nyugat-Németországban pert indítottak a békevédők ellen. Düsseldorfban november 12-én megkezdődött a hét kiváló békeharcos ellen indított per tárgyalása. A nyugatnémet igaz­ságszolgáltatás, amely teljesen náci szellemben működik, a Békevilágtanács három kiváló tagját Edith Hoere-Menge-t, Ervin Eckert-et, Walter Diebel-t és még további négy nyugat­német békeharcos ellen „összeesküvés és alkotmányellenes titkos szervezetben való tagság" címén pert indított. A vád csakis azon a tényen alapul, hogy a bonni közigazgatás szervei betiltották a békeharcosok nyugatnémetországi bizottságának működését, mert útjukban álltak a háború előkészítésében. A düsseldorfi bíróság előtt sok munkás gyülekezett, akik véleményüket így foglalják össze: Nyugat-Németországban ma napirenden vannak a békéért és leszerelésért harcolók ellen indított perek. Hol marad az a sokat hangoztatott demokrácia? © Szovjet partizánok Belgium felszabadulásának 15. évfordu­lója alkalmából felkeresik azo­kat a helyeket, ahol valamikor mint partizánok harcoltak. Legnagyobb részük hadifogság­ból szökött meg a belga bá­nyákból és csatlakozott a belga partizánokhoz. • Portugáliában egyre növek­szik azoknak a száma, akik Salazer diktatúrájának ellenáll­nák. A l’Humanité közölte, hogy a politikai foglyokat úgy kínoz­zák, hogy azok 6-8 napig is „szobrot“ kénytelenek állni, vagy pedig forró és hideg folya­dékot csöpogtotnek a fülükbe. • A nürnbergi éllatkertben ér­dekes kísérletet végeztek. Strucctojást költőgépbe helyez­tek. Hatalmas erős struccfióka kelt ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom