Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-03 / 44. szám

KX><XS-C*00<XXXveKXXXy<XvOO<VOOO T e müveit nő vagy, pápasze- ■ met hordasz, mégsem érted neg... Hát mitévő legyek vele? A csapatunk negyven versz- lányira áll innen, gyalog jöttem dáig, a karomon hoztam. Látod, 'elrepedezett a lábamon a bőr. :1a te vagy ennek a gyermek- Jtthonnak a vezetője, akkor 'ogadd be ezt a gyereket! Azt nondod, nincs hely? De hát én íová tegyem? Épp eleget kín- ódtam már vele. Torkig vagyok nár a gyötrelemmel... Igen, az jn fiacskám, az én magzatom... víár elmúlt egyéves, és nincs myja. Az anyjával egészen kü- önös história történt. El is nondhatom, Harmadéve egy rülönleges rendeltetésű század­ján szolgáltam. Akkoriban Igna- :yev bandáját üldöztük a felső- 3oni sztanyicákon át. Én éppen jolyőszórő-; voltam. Kiérünk ;gy faluból — kopár puszta -cörös-körül, és kibírhatatlan 'orróság. Átkeltünk egy dombon, efelé ereszkedtünk egy erdőbe; )n a szekér elején ültem. Lá- :om, egy kis halmon mintha egy asszony feküdne a közelben. Arrafelé hajtottam a lovakat, ásszony — ez még csak hagy- ján, de arccal felfelé fekszik, a szoknyája alja pedig a feje Eölé van felrántva. Leszálltam, átom, hogy él, lélegzik... A :oga közé dugtam a kardot, szétfeszítettem, egy fiaskóból vizet löttyintettem a szájába, és jz asszony egészen magához :ért. Odanyargaltak a század kozákjai, és kérdőre vonják: — Miféle szerzet vagy te, és miért fekszel ilyen szemérmet­len helyzetben, közel az úthoz? Erre elkezd jajveszékelni, mintha ölnék... Nagynehezen megtudtuk, hogy a banda Aszt- raháni környékén vette fel egy fogatra, itt pedig megerőszakol­ták, és ahogy szokták, útközben ledobták... Azt mondom a földiknek: — Engedjétek meg, cimborák, hogy felvegyem a szekeremre, ha már ennyit szenvedett attól a bandától. — Csak vedd fel, Sibalov! — zúgta az egész század — az asszonyok szívós dögök, hadd szedje össze magát egy kicsit, aztán majd meglátjuk! Hát mit gondolsz?! Én ugyan a szagát se állom a szoknyának, de megesett rajta a szívem és felvettem a magam felelősségé­re. Életben maradt, otthonosan érezte magát, hol kimosta a ko­zákok szennyesét, hol megfol­tozta egyiknek-másiknak a nad­rágját, gondot viselt a századra, mint egy háziasszony. De mi már valahogy restelltünk egy asszonyt ott tartani a század­nál. Szitkozódott is a századpa­rancsnok: — Rúgjátok ki azt a ringyót, menjen a pokolba! De én nagyon-nagyon sajnál­tam ám. Azt mondtam neki: — Menj el innen Darja, szép­szerivel, épségben, egészség­ben, különben eltalál egy bolond golyó, akkor aztán sírhatsz ... Sírva fakadt és elkezdett kia­bálni: — Itt azonnal Jöjjetek agyon, kedves kozákok, de én nem me­gyek el tőletek! Nemsokára lelőtték a kocsi­somat, ő meg evvel a ravasz ajánlattal áll elő: — Végy engem magad mellé, Tudok én a lovakkal bánni kü­lönbül is, mint egyik-másik kozák. Odaadom neki a gyeplőket. — De ha — mondom — a harcban nem tudod megfordíta­ni a szekeret egy-kettőre, akkor már most feküdj le az út köze­pére, és halj meg, mert úgyis agyonverlek! Olyan kocsis lett, hogy még tapasztalt kozákok is mind meg- csudálták. Hiába volt nő, a lóval különbül tudott bánni, mint né­melyik férfi. Megesett: a túz- vonalban olyan hirtelen fordí­totta meg a szekeret, hogy a lovak felágaskodtak. Aztán többről többre. . Egymásba gabalyodtunk. Aztán, ahogy tör­ténni szokott, másállapotba ke­rült. De sok baja van a magunk­fajtának a fehérnéppel! Vagy nyolc hónapig üldöztük a ban­dát. — Nézd csak, Sibalok, a ko­csisod úgy kigömbölyödött a kincstári koszton, hogy nem fér el a bakon. Akkor cudar dolog esett meg velünk — elfogyott a töltényünk, utánpótlás meg nem volt. A banda egy falu egyik végén he­^ Sibalok magzatja MIHAIL SOLOHOV. gyermek iránt! Ebben ő is, én is a meztelen, nyálkás gyermek lyezkedett el, mi meg a mási- — Én a magam jószántából kon. Nagyon szigorúan titokban voltam a bandában, és szeretője tartottuk a lakosság előtt, hogy voltam Ignatyevnek, vezérük- nincs patronunk. Ekkor árulás nek... Egy évvel ezelőtt küld­történt. Éjnek évadján hallom tek ki a ti századotokba, hogy — őrt álltam — csak úgy dü- mindenféle hírt adjak nekik, börög a föld. Laza lovas had­rendben jönnek a kertek alatt, be akarnak keríteni bennünket. Rohamra indulnak, láthatólag nem tartanak semmitől, még azt is megengedték maguknak, hogy odakiabáljanak nekünk: — Adjátok meg magatokat, veres kozákok, úgy sincs tölté­nyetek! Mert különben a pokol fenekére küldünk benneteket! U át majd oda is küldtek ... * * Ügy megszorongattak ben­nünket, hogy nézhettük a dom­bon, kinek jobb a lova. Másnap a falutól tizenöt versztányira, egy erdőben összegyúlekeztünk — de hiányzott a század jó fele. Volt, aki megmenekült, de a többieket lekaszabolták. Elszo­rult a szívem bánatomban — nincs tovább élet. Darját pedig megtámadta a betegség. Éjsza­kánként felugrott, egészen el­változott, megfeketedett. Látom, hogy bennünket kikerülve az erdőbe indul a táborból — a sűrűbe. Én észrevettem a dolgot és a nyomába eredtem. Bevette magát a szakadékba, a vihar döntötte fák közé, talált egy vízmosást, és mint a farkas, összekapart egy csomó lehullt levelet, először arccal lefelé rá­feküdt, aztán a hátára fordult. Hörgött; megkezdődött a szülés. Én egy bokor mögött ülök, meg se moccanok, csak figyelem a gallyakon át... Először csak nyöszörög-nyöszörög, aztán kiabálni kezd, a könnye csak úgy csurog az arcán, egészen zöldre válik, a szeme kidülled, erőlködik, mintha megfogta vol­na a görcs. Nem férfi dolga ez, de amikor láttam, hogy meghal az asszony, ha nem szüli meg a gyermeket — kiugrottam a bokor mögül, odaszaladtam hozzá és rájöttem, hogy segít­séget kell nyújtani neki. Lehajoltam, felgyűrtem a ru­hám ujját, és olyan zavarba estem, hogy egészen beleizzad­tam. Amikor embereket kellett megölnöm — nem féltem, és most tessék! Ahogy ott bajlódik vele, abbahagyja a jajgatást, és ilyen badarságot locsog nekem: — Tudod-e Jasa, ki árulta el a bandának, hogy nekünk nincs töltényünk? — És olyan komo­lyan néz rám. — Kicsoda? — kérdeztem. — Én. — Ugyan, te bolond, hát meg­vesztél, mint a kutya? Nem arra való az idő, hogy fecsegjünk, hallgass, feküdj! De ő megint csak: — Itt a halál a fejemnél, be­vallom néked, Jasa, töredelme­sen ... Nem tudod te, milyen kígyót melengettél az inged alatt... — Hát valid be — mondom — az ördög vigyen el! Erre mindent kitálalt. Ahogy beszélt, fejét állandóan a földbe verte. részesek vagyunk, félig-félig, ez az én magzatom, hadd ma­radjon életben. Nektek van fe­leségetek, gyermeketek, de ne­kem ezen kívül senkim sincs ... Könyörögtem a századnak, megcsókoltam még a földet is. Erre megsajnáltak és azt mond­ták:- No jó! Hadd nőj jön fel látszat kedvéért meg tegyek _____,,,,,, «Sí. mm,!,, megerőszakoltak J “Ä ÍSÜE *"K5 volna ... Most meghalok, más­különben az egész századot ki­irtottam volna... Nagyon felforrt a szívemben az indulat, nem tudtam megáll­ni — véresre rugdaltam a szá­ját a csizmámmal. De ekkor megint újrakezdődtek a szülő­görcsei, és azt látom, hogy a lába közt ott jön világra a gyermek ... Nyálkásan fekszik ott és forgolódik, akár a kisnyúl a róka fogai közt... Darja meg már sír is, nevet is, ott csúsz­kál a lábamnál, és egyre a tér­olyan szilaj golyószórós, mint te vagy, Sibalok. De az asszony­nyal végezz! Visszarohantam Darjához. Már ült, rendbe jött, a karján tar­totta a gyermeket. Azt mondom neki: — Nem engedem, hogy a mej- jedre vedd a gyermeket. Ha ilyen keserves időben született, ne is ismerje meg az anyatej ízét, téged meg, Darja, agyon kell lőnöm, mert te ellene vagy a mi szovjethatalmunknak. Állj háttal a szakadéknak! demet akarja átölelni... Sarkon fordultam, és elindultam a szá­zadhoz, Ahogy odaérek, elmon­dom a kozákoknak — így és így • • • Micsoda felzúdulás támadt! Először fel akartak darabolni, de aztán azt mondták: — Te jelentetted, Sibalok, ne­ked kell végezned is újszülött fattyával is, nem, salátává aprítunk ... Letérdeltem, és azt mondtam: — Cimborák! Nem félelemből ölöm meg, hanem lelkiismere­tem szerint, azokért a testvé­reimért, elvtársaimért, akik éle­tüket vesztették az ő árulása miatt, de legyen szívetek a Képkiállításon meg majd kiesett a kezemből. f \ t nap múlva visszafelé ha- ladtunk ugyanazon a nyo­mon. A szakadék felett, az erdőben egy sereg varjú ... Sok keserűséget kellett már nyel­nem e miatt a gyermek miatt. — Fogd meg a lábát, oszt vágd a kerékhez!... Mit kín­lódsz vele, Sibalok? — mondták a kozákok. De én végtelenül sajnálom a kis gézengúzt. Azt gondolom: „Hadd nőj jön meg! Ha az apja a fűbe harap, majd a fia fogja védeni a szovjethatalmat. Örök­re megmarad Jakov Sibalok em­lékezete, nem úgy pusztulok el mint a dudva, utódom is ma­rad ...“ Eleinte, hidd el, kedves polgártársnő, sokat sírtam miat­ta, pedig azelőtt soha, hírből sem ismertem a könnyet. A szá­zadnál .megellett egy kanca; a kiscsikót lelőttük, annak a tejkosztját használtuk fel. Eleinte nem akarta elfogadni a cuclit, csak epekedett, de aztán megszokta, és ugyanúgy szopta a dudlit, mint más gyer­mek az anyja csecsét. Inget is varrtam neki alsóru­hából. Most már kinőtt belőle egy kicsit, de sebaj, majd csak meglesz valahogy ... Hát most értsd meg már: hová legyek vele? Azt mondod, túlságosan kicsi? Értelmes gye­rek, és már csócsát követel... Fogadd be, ne essék baja! Befo­gadod? Köszönöm, polgártárs­nő! Én pedig, mihelyt szétver­jük Fomin bandáját, elszaladok ide, hogy meglátogassam. Isten veled, fiacskám, Sibalok magzatja! Nőj nagyra... Ej, te bestye kölyke! Hát már cibálod az apád szakállát. mi ? Nem dajkáltalak eleget9 Nem peszt- ráltalak, te meg most verekedni kezdesz a végén? No, gyere, búcsúzóul hadd csókolom meg a fejed búbját... Ne aggódjon, kedves polgár­társnő; azt hiszi, bőgni fog? Ne-e-em! Egy kicsit ő is bolse­vik — harapni harap, mi taga­dás, de könnyet még kisajtolni se lehet belőle! — És mi lesz a gyermekkel, Jasa? A te véred! Ha engem megölsz, ő is meghal tej nélkül. Hadd neveljem fel, akkor — nem bánom — megölhetsz ... — Nem — mondom neki — a század szigorú parancsot adott. Nem hagyhatlak életben, a gyermek miatt pedig ne ag­vele, az gódj. Kancatejjel majd felneve- mert ha lem, nem engedem, hogy meg­haljon. Két lépésnyit hátráltam, le­vettem a puskámat, ő meg át­ölelte a lábamat, megcsókolta a csizmámat... Ezután visszaindultam, de hátra se néztem. A kezem resz­ketett, a lábam beroggyant, Bratislavában a Safarik-téri Képzőművészeti Kiállítási ter­mekben e napokban megnyílt Peter Matejka szlovákiai festő­művész alkotásainak bemutatása. A rendkívül értékes művészsze­mélyiség képeivel az utóbbi évek során gyakran találkoztunk. Első díjat nyert 1953-ban a mezőgaz­dasági tárgykörből merített al­kotások versenypályázatán, a Szlovák Nemzeti Felkelés 10 éves évfordulója alkalmából hirdetett művészeti pályázaton és az Em­beriség veszedelmei és remény­ségei című versenypályázaton is. Peter Matejka húsz éves mun­kássága során rendkívüli érté­kekkel gazdagította hazánk kép­zőművészetét. A kiállított képe­Kínjuk») ken alkalmunk nyílik arra, hogy figyelemmel kísérjük a művész fejlődésének útját. Matejka a prágai Képzőművészeti Akadé­mia neveltje. A háborús évek nyomasztó légköre mély nyomot hagy alkotásaiban. Friss eleven akkor is szigorúan tartsa be színek és új motívumok jelent­keznek a felszabadulás utáni i| évek alkotásaiban. Matejka az a festőművész, aki nem téveszti össze a modernséget a haladás­sal. Jelenleg a bratislavai Kép­zőművészeti Akadémia tanára és bizonyos fokig összekötő hidat képez ahhoz a nemzedékhez, amely a második világháború után indult el. M M. Ludmila MARCENKOVÄ fiatal szovjet filmszínésznő „civil­ben“ csehszlovákiai látogatása alkalmából. Most Dosztojevsz­kij Fehér éjszakák című regé­nye nyomán készült filmben lép fel. Kulturális hírek ® Pietro Palazzini a Szent­szék egyik titkára szótárt adott ki, amelyben a bűnöket regiszt­rálja. A szótár szerint bűn olyan könyveket olvasni, ame­lyeket az egyház tilt. Az is bűn, ha az ilyen könyvek ellen nem küzdenek. Érdekes, hogy a szótár nem közli azoknak a könyveknek a jegyzékét, ame­lyeket az egyház betilt. A szó­tár szerint a gépkocsivezető a közlekedési szabályokat, ha a közelben nincs,is rendőr. A szótár ezen tanácsát mi is me­legen a gépkocsivezetők figyel­mébe ajánljuk. • Párizsban a gyermekiro­dalom legjobb termékeit évente egy gyermekekből álló bizott­ság értékeli ki. Az idén Simone Dumond Az ezüstszarvas társai című könyvet tűntették ki. © Teljesen leégett a dán Nemzeti Múzeum A tüzet egy eldobott cigaretta vég okozta. • A bratislavai Mihálykapu újjáépítésével kapcsolatosan az egykori „Vörös rák“ gyógy­szertár helyiségében gyógy­szertár múzeumot rendeznek be. • BRATISLAVA I. KEDD: 11.00 Jó hangulatban (állandó műsorszám) 13.00 Nép­dalok 14.05 Szórakoztató zene (állandó műsorszám) 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 17.z0 Tánczene 18.15 Kívánság­koncert 20.00 Králik: Az utolsó akadály — színielőadás SZER­DA: 11.00 Nők félórája 12.40 Zenés műsor 13.00 Operettzene 15.30 A barátság éneke 17.30 Tánczene 18.15 Kívánságkon­cert 20.00 A barátság virágai CSÜTÖRTÖK: 12.40 Szovjet filmzene 13.30 Operarészletek 15.30 A baráti nemzetek dalai­ból 16.15 Hanglemezek 20.00 Kuzmicsev: Visszatérés - szín­előadás PÉNTEK: 12.07 A ma dalai 13.30 Orosz mesterek mű­veiből 18.20 Kívánságkoncert 21.00 Ünnepi hangverseny SZOMBAT: 12.40 Operaáriák 13.00 Szórakoztató zene 14.00 Ifjúsági műsor 16.15 Hangle­mezek 17.00 Visszatérsz, Ká- tya? 18.20 Kívánságkoncert 20.00 Katonazene 21.00 Októ­ber fényében — összeállítás VASÁRNAP: 9.30 Szovjet tánc­zene 9.45 Turgenyev: Reggeli a földesúrnál — színielőadás 11.00 Kívánságkoncert 14.00 Srámek: Köd Ruzyn felett — rádiójáték 15.00 Kívánságkon­cert 17.Í5 A hangversenypódi­umról 17.30 Sportközvetítés 20.00 Rimszkij-Korszakov: Sad- ko — operaelőadás. A BRATISLAVAI TELEVÍZIÓ MŰSORA: KEDD: 20.05 Közvetítés az Ostravica divatáruházból 21.30 Negyven éves a szlovák szín­játszás SZERDA: 20.00 Ez egész egyszerű — film 20.25 Pachita- balett CSÜTÖRTÖK: 20.05 Másenka — szovjet film PÉN­TEK: 20.05 Éjjel tizenkettőkor — televíziós adás SZOMBAT: 20.20 Vihar a Balti-tenger fe­lett VASÁRNAP: 20.00 Mene­külés az árnyékból — cseh film. BUDAPEST, KOSSUTH RÄDIÖ KEDD: 10.25 Színes népi mu­zsika 15.30 Az új fiú — rádió­játék 20.30 Csak férfiaknak — vidám műsor SZERDA: 9.30 Népszínművek dalaiból 11.15 Tánczene JL2.10 Operarészletek 14.00 Szórakoztató zene 18.20 Szív küldi szívnek 20.25 Szovjet zenei hét CSÜTÖRTÖK: 10.30 Operaáriák 11.20 Operettrész­letek 14.10 Tánczene 17.55 Lá­nyok, 18.10 Szív küldi szívnek 19.10 Szovjet zenei hét PÉN­TEK: 10.10 Magyar nóták 12.10 Tánczene 13.15 Könnyűzene 16.15 Népdalok 17.15 Szív küldi szívnek 20.00 Díszelőadás az operaházból SZOMBAT: 12.10 Népi zene 13.00 Operarészletek 13.50 Szív küldi szívnek 14.40 Tánczene 18.30 Operettrészle­tek 20.30 Vidám, zenés irodalmi műsor VASÁRNAP: 8.10 Szív küldi szívnek Í3.00 Könnyűze­ne 14.30 Magyarország —NSZK labd:rúgó mérkőzés közvetítés 20.25 Kalózkisasszony — rádió­játék. A BUDAPESTI TELEVÍZIÓ MŰSORA: KEDD: 19.05 Lawler: A ti­zenhetedik baba nyara. CSÜ­TÖRTÖK: 20.35 Szerelem csü­törtök? Magyar film. PÉNTEK: 19.01 Közvetítés az Állami Ope­raházból SZOMBAT: 19.20 „Vö­rös Október“ Irodalmi, zenei filmösszeállítás 20.20 Filmösz- szeállítás. VASÁRNAP: „Három a kislány" Közvetítés az Erkel Színházból. 9 Rembrandt van Rij 1669 október 4-én Amsterdamban mint földhözragadt szegény em­ber halt meg. Jelenleg felásták az egykori Szegények temető­jét és úgy vélik, hogy megta­lálják a nagy festő földi ma­radványait is. • Moszkvában most fejezték be a panoramatikus mozi szá­mára készülő első színes fil­met. A nézőtér átmérője 17 méter, a vetítési vászon 7 mé­ter magas. • Kacsóh Pongrácz János vitéz című operettjét Budapes­ten e napokban adták három- századszor. János vitéz még az első világháború előtt érte meg az „első“ háromszázadik elő­adását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom