Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-06 / 40. szám

SZEMES PIROSKA» Boldog Erzsi asszonysága Tizehhét esztendős korában az.. jutott eszébe, hogy azért született tán a világra, legyen legalább a nevében boldog. Ak­kor ment el katonának Molnár István, hogy hét esztendő múl­va, ha visszajön, már rá se nézzen arra a szőke kislányra, akitől még a tavaszon megkér­dezte: — Hozzámjönnél-e ? Boldog Erzsi a virágzó szilva­fa alatt állt, nem pirult bele a kérdésbe. Egyszerűen mondta, mint mindent egyszerű életé­ben: . — Hozzád. Aztán többé nem esett szó erről. Erzsi úgy hitte, hogy ez- amolyan csöndes, maguk közöt­ti eljegyzés volt, amiről nem kell többet szólni. Néha elcso­dálkozott. Ilyen lenne a szere­lem? Akkor, hogy tudnak olyan rejtelmesen sugdolózni róla a lányok, marokszedéses forró éjszakákon? Ha ilyen, hát ilyen. Neki különben sem voltak nagy reményei. István is ágról sza­kadt, ő is; úgy fognak élni, mint minden szegény, ha földje megeszik, a másik kettőt meg­hagyja Mihálynak, hadd lássa, hogy még most is gondol rá. Apró karikákra vagdosta, úgy rakta a zsíroskenyér tetejére. Még a magos csutkáját, meg az Másnap délben lement a kis- patakhoz s ment utána az em­ber is. Blúzába rejtette el a zacskó cukrot, amit kapott, anélkül, hogy egyet is elszopo­gatott volna belőle, este odaad­ereket is bekapta, hiába csípte ta a gyerekeknek. annyira, hogy a könnye is ki­csordult. Alig bírta megállni, hogy a másik kettőhöz ne nyúl­jon, mikorra megjött Mihály. Az ember viszont így is éktelen haragra gerjedt: — Szóval, te külön kosztolsz! Mikor bebújt az ágyba, eszé­be jutott, a férfi. Már nem fia­tal, ötvennek látszik; szép, erős, kissé öszes fekete haja van, meleg a pillantása, nagy súlyos kezének gyönge simogatását érezte magán. Harminchat éves Időt se hagyott, hogy Erzsi lett, mire eljött hozzá a szere­magyarázkodjék, kapta a két paprikát s bevágta a tű^íie. — Mihály! — kiáltott Erzsi — ne dobd el, látod én majd­nem beteg leszek érte... és neked hagytam azt a kettőt... De Mihály már indulatban volt, s felkapta a tányért, meg a kenyeret, azt is földhöz vágta, utána meg olyat csapott az ajtón, hogy kitörött az üvege. Azóta sok oktalan férfibán- tást viselt el Boldog Erzsi. Soha nem jutott neki egy bocsánat­kérő tekintet, egy gyöngéd si- mogatás, kis vásári ajándék. nincs. Mégis megfájdult a szíve, marék újcseresznye, békesség amikor Istvánt besorozták s a vonathoz más lánnyal kísértette ki magát. Nagyon-nagyon fájt Boldog Erzsi szíve, de hét év alatt, amíg a katónaságtól, majd a háborúból István hazaérke­zett, begyógyult. Nem sírt, ami­kor meghallotta, hogy Jánki Róza lesz István asszonya. Azután jött a szüreti mulat­ság, s egy szép szál legény, a szomszéd faluból ezzel állt elé: — Szóval maga a Boldog Er­zsiké ? — kérdezte. — Én vagyok. — Akár egy úrilány, azzal a szemüveggel... Minek hord­ja? Erzsi elpirult, öt éve visel szemüveget, de eddig még sen­kinek nem tűnt fel annyira, hogy szóljon, ez a legény meg egyenest ezzel kezdi. — Gyönge a szemem. — így jobban lát engem? — Látom én úgy is ... Levette a szemüvegét, és ki­csit hunyorogva vizsgálta a férfit. — Olvasáshoz kellett s már megszoktam... Ha nem viselem fáj a fejem. — Nem azért fáj az — nevet>- te el magát a férfi. — Férjhez kell menni... Erzsi elnézett, mintha nem hallotta volna. Csúfolódásnak vette és visszarakta a szemüve­get — Táncol? — kérdezte a férfi. A lány kezet nyújtott, bemu­tatkozott, mire a másik is. — Molnár Mihály. Az István unokatestvére vagyok. Erzsivel forgott a táncterem. Ugyan, mit akar ez az ember, miért nem hagyja békén, miért viszi táncba? Csak nem István követe? De ha az, akkor jól készüljön fel, mert Boldog Erzsivel nem lehet csúfot űzni, csak egyszer! Ha szemüveges vénlánnyá öregszik, 'akkor se veszteget időt arra az emberre. — Minek jött maga«ide? — kérdezte. — Asszonyért. — Akkor hagyjon engem — s levette kezét a férfi válláról. — Ha hozzámjönne, elvenném. Boldog Erzsinek nem dobbant nagyot a szíve, pedig most iga­zán meglepődött. — Ha elvesz, magához me­gyek — felelte kacérság nélkül. így ment férjhez tizenhárom évvel ezelőtt. Megadóan, láza- dozás, szerelem nélkül, öt hold juttatott-föld jussát és friss, erős asszonyizmait vitte a há­zasságba. s titkos reményeket, hátha majd eljön hozzá is a szerelem, ahogy az anyja mondta: később, amikor hozzá­szokik az urához, mint ő is an­nak idején. Néha eltűnődött, s azt gon­dolta: talán csak a könyvekben van szerelem, amiket mind úgy találnak ki. Elképzelte az urát, amint este hazajön a mezőről megcsókolja, megsimogatja s valami olyat is mond, hogy „de szép asszony vagy te, Erzsi­kéin ..." S mire végiggondolta, ki is nevette magát. Hiszen Mihály még soha nem csókolta meg csak esküvőkor, a pap előtt. Szólni érte, figyelmeztet­ni rá? Kisülne a szeme is szé­gyenében. De legalább ne ve­szekedne mindig, mindenért. Amikor az első gyerekét vár­ta, nagyon kívánős volt. Anyja hozott neki három zöldpaprikát, s akkor úgy gondolta, egyet ott a tiszta ingekért, az ura kedvé­re sütött vasárnapi tésztákért, az asztalra tett borért. Soványka kárpótlásképpen beiratkozott a falukönyvtárba, s magányos óráit a szép regé­nyek, versek töltötték meg si­mogató melegséggel. Három gyereke született, s egy szen­vedélye: a versírás, amelyet nagy titokban művelt, ha tudta, hogy Mihály nincs odahaza. „Egy rózsafának három ága. Szegény bokor, három virága...“ Akkor irta, amikor a három kis „virág“ így rohant haza: — Édesanyám, arra a kertnek menjen, mert édesapánk az ut­cáról jön és nagyon mérges! Hányszor futott ki előre a mezőre! egyszer télen is és di- dergett, a házat lesve, mikor megy el etetni az állatokat. A gyerekeket nem féltette, őket — nem bántotta Mihály. Hogy vele mész? miért volt mindig goromba? Soha nem tudta meg. Ma pedig már nem kíváncsi rá. Három virágot ápol, s ha néha nagyon összefut szivében a keserűség, előveszi az irkát és versbe szedi azt, ami fáj, hogy utána könnyebb legyen. A téeszben, ahol már hat éve tagok, jól keresnek. Szeret ki­járni az asszonyokkal Erzsi, talán azért is, mert ott elhall­gatja, hogy van asszony, akinek még rosszabbul megy a sora mint neki, mégse lázadozik. Amennyire lehet, titkolja, hogy Mihály milyen hozzá. Néha azonban nem tudja, mint tavaly aratáskor. Sarkokat vágtak le éppen sarlóval, a kombájn után, ami­kor megjelent Mihály, s szá- monkérte, miért nem csinált uborkasalátát az ebédhez. Ezen már máskor is veszekedtek, mert Erzsi uborkája nem kelt ki, s egész nyáron hallgatott érte. Itt az asszonyok előtt azonban nem akarta hagyni ma­gát s visszanyelvelt Mihálynak. Az ilyet pedig még máskor sem tűrte szívesen az ura, az asszo­nyok előtt pedig még jobban felpaprikázódott. Annyira, hogy mire kikiabálta magát, Erzsi minden ellenállása megtört, sírva fakadt. Mintha csak erre várt volna Mihály. Lecsillapod­va, komótosan ellépett, magára hagyva a zokogó asszonyt. Boldog Erzsi pedig leballagott muzsikával a tábla szélére, a füzes kispa- takhoz, ott bebújt a bokrok közé, s addig üldögélt ott, míg elfáradt a sírásban. Aztán néz­te, nézte a kis kavicsokat a vízben és elszállt belőlé a gondolat, a fájdalom. Csak azt vette észre, hogy egy súlyos kéz nehezedik a vállára és mint valami óriásnak a keze, ha gyöngéd akar lenni, végigsza­ladt barna karján. A kombájnos volt. — Nem szabad ... Hogy mit sem szabad, nem mondta ki Erzsi Hallgatnak mind a ketten. A kombájnos fogta az asszony kezét. Erzsi hagyta. Meddig? Öt percig! Egy óráig? Akkor felállt, s józan eszével, amely ellen a szívj» lá­zadozott, azt mondta: — Meglátnak. . Hagyjon, hiszen magának is asszonya van... Az ember felkelt mellőle, s mindketten elindultak szótla­nul más irányba. A férfi a kom­bájn felé, az asszony a többiek­hez. lem! Nem, nem fogja elvenni attól az asszonytól, csak titok­ban szereti majd, úgy, hogy még ő se tudjon róla. Péter ... Péter... ízlelgette a nevét. Hát hlás ember is van a világon, mint Mihály, aki ha ölelte sem csókolta meg soha?! , Aki úgy tud beszélni a szerelemről, úgy tud simogatni asszonyt, mint a könyvekben, meg a moziban a férfi, ha szeret... A gyerekek egyenletesen szu­szogtak. Boldog Erzsinek forró volt az ágy, kibújt a dunna alól, szandálba lépett s' kiment az udvar végibe. Mihály kint volt a téesz .istállójában, csak szombaton jön haza, Mint a tol­vaj, s akit mágnes húz, ment, ment Boldog Erzsi a patakhoz: Miért csodálkozott volna, hogy — Már beszéltem az igazga­tóval ... egész nyáron itt leszek a falutokban... — És azután?... ősszel, meg télen ? — Valahol a körzetben, de akkor is eljövök hozzád ... — Ne gyere, félek... Nem il­lik, ez hozzánk... én se vagyok fiatal. Helyeztesd • át magad messzire... — Nem akarom ... — De én akarom. A három gyerek miatt. Meg ott van a te asszonyod is ... meg a gyere­keid ... — Azok már nagyok... Az asszony meg... Majd vigyá­zunk ... Erzsi megadóan bólintott, de már akkor tudta, hogy ő lesz a vesztes. Nem fog többé le­jönni a patakhoz. Ez volt itt az utolsó éjszakájuk kettesben. Ügy nézte a férfit, mint aki örökre meg akarja őrizni min­den vonását. Figyelte a hangját, hogy emlékezzék rá akkor is, amikor számára már csak til­tott boldogság lesz. Négy hét múlva az ablakból nézte zokogva, hogy viszi el tőle a traktor kombájnnal együtt a sóvárgott boldogságot. Hát learattak ... Mihálynak nem 4 ■ 1 I m ■ lllf i.:. :i- ' m i Mm m 1 1 fel ii Vilém Blodek ' 1834 X. 3. - 1874 Cseh zeneszerző, nevét arány­lag kevesen ismerik, pedig a Kútban című egyfelvonásos operája világhírű és külföldön is gyakran kerül előadásra. Az opera igen hatásos, nem tá­maszt nagy igényt a szereplők­kel szemben. A cseh falu életé­ből meríti tárgyát és sok ked­ves r^gl népi szokást ölel fel. A meséje igen egyszerű: a falu legszebb lánya, Liduska nem tudja kihez menjen férjhez, szíve választottjátíoz, Jankóhoz, vagy egy idősebb emberhez, akire az édesanyja beszéli rá. A falu javasasszonya azt ajánl­ja, hogy menjen ki éjjel a kút­hoz és ahhoz menjen feleségül, akinek a képét meglátja a víz tükrében. Liduska mindkét ké­rője végighallgatja ^titokban a beszélgetést. Az idői; kérő be­ugrik a kútba, de a vízbe esik. A fiatal deli Jankó Is leeresz­kedik a kútba, úgyhogy Liduska az ő arcát pillantja meg. össze­jön a falu apraja-nagyja és nagy nevetéssel fogadja Jankót, amint sárosán, piszkosan kimá­szik a kútból. Liduska azonban ezt nem bánja és boldogan a karjaiba omlik. A komikus kis opera zenéje rendkívül dallamos, váltakoznak a vidám népi dalok, kitűnően érvényesülnek a kardalok is, sok díszlet vagy dráma-jelmez nem szükséges az előadáshoz. A zeneirodalom valóságos gyöngyszeme, amely megcsil­logtatja Blodek kiváló tehetsé­gét.-Mi­Kulturális hírek volt az ember? Ha itt learattál, kérdezte. tűnt fel semmi. Máskor is sírt. hová Boldog Erzsi, ha Molnár Mihály megmutatta, ki az úr a házban. Mit hallgassunk BRATISLAVA I. szívnek 19.30 Könnyű zene. KEDD: 11.20 Jó hangulatban CSÜTÖRTÖK: 8.10 Könnyű (állandó műsorszám) 15.30 A népdalok 11.20 Operettrészletek Moszkvai Rádió összeállítása 12.10 Könnyű zene 13.11 Ma- 20.00 Rádiójáték SZERDA: 13.00 gyár nóták 18.05 Népdalok 20.30 Operettmuzsika 17.30 Tánczene A Rádiószínház bemutatója: A 18.15 Kívánságkoncert 20.00 Ze­nés műsor. CSÜTÖRTÖK: 13.30 Opararészletek 17.00 Ifjúsági adás 18.00 Kívánságkoncert 20.00 Rádiójáték PÉNTEK: 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 16.15 Hanglemezek. SZOMBAT: 10.35 Hanglemezek 13.00 Han­gulatos lemezek 18.20 Kíván­ságkoncert 20.00 Moszkva — Cseriomusky — operettösszeál­lítás VASÁRNAP: 9.30 Közvetí­tés Kolínbó! 10.30 Tánczene 15.00 Kívánságkoncert 16.00 Operettzene 17.30 Sportközvetí-1 tés 20.00 Parasztbecsület — operaelőadás. KOSSUTH RÁDIÓ két csacsi. PÉNTEK: 8.10 Részletek dal­játékból 10.10 Színes népi mu­zsika 12.10 Könnyű zene 13.15 Operarészletek 16.15 Népizene­kar 18.35 Tánczene 19.30 Ope­rakettősök 20.30 Könnyű zene. SZOMBAT: 8.25 Kamarazene 10.30 Részletek a Szép Juhászné daljátékból 13.00 Operarészle­tek 15.30 Élőszóval-muzsikával 18.30 Szív küldi szívnek 20.30 Mesél a magnetofonszalag. VASÁRNAP: 8.25 Könnyű ze­ne 12.15 Jó ebédhez szól a nóta 13.00 Szív küldi szívnek 18.10 Tánczenekar 19.00 Nebáncsvi- rág — operett. ' TELEVÍZIÓ • Karlovy Vary-ban Marx Ká­roly múzeum épül. A tudomá­nyos szocializmus megalapítója háromszor járt Karlovy Vary- ban, mégpedig 1847, 1875 és 1876-ban. Tudjuk, hogy a Ger­mania nevű házban volt elszál­lásolva, melyet később lebontot­tak, helyén szálloda épült, amely ma gyógyintézet és márvány emléktábla őrzi meg Marx itt tartózkodásának emlékét. Marx kezelőorvosa az Arany kulacs című házban lakott, amely vál­tozatlanul a helyén áll. Ezt az épületet alakítják most át mú­zeummá. A kiállítási tárgyakat a prágai Munkásmozgalmi In­tézet, valamint a moszkvai Marx-Lenin múzeum bocsátja rendelkezésre. 9 Tudományos kutatók jelen­tése szerint . Ahténban, Görög­ország fővárosában a légkör rádióaktivitása 60 százalékkal emelkedett. Ez a jelenség ka­tasztrofális kihatást gyakorol az évezredes műemlékekre. Több mint 2500 éves épületek, mint az Akropolis, Partheon veszé­lyes módon romlásnak indulnak. • A Szovjetunióban 93 nyelvű szótárakat adnak ki. Most ké­szül a hindi, urdu és bengáli nyelv szótára. • A Shankars Weekly című in­diai lap a világ összes gyerme­ke számára (16 éves korig) rajzverseny pályázatot hirdet. A rajzokat közvetlenül Indiába a következő címre kell bekül­deni: Shankars Weekly, Children Competition, Odeon Building New Delhi. • Egyiptomi Szudánban egy vizi jácinfajta növény elterje­dése komoly veszélyt jelent a vízrendszer számára. A nö­vény annyira terjed, hogy nem­zetközi konferenciát hívnak össze, amelyen a tudósok meg­beszélik, hogy milyen eszkö­zökkel lehet megállítani a nö­vény terjedését. • Albániában a felszabadulás óta eltelt 16 esztendőben több könyv jelent meg, mint az el­múlt 500 évben összesen. Agnes Laurent, a francia film­világ legújabb csillaga. Képkiállításon KEDD: 8.10 Operarészletek KEDD: 20.05 Akkor kará- 10.25 Magyar dalok 13.10 Zene- csonykor — cseh film SZERDA: kari hangverseny 17.15 Szív Kanadában CSÜTÖRTÖK: 20.05 küldi szívnek 18.30 Híres éne- Jelentéktelen asszony - szín- keséktől. előadás PÉNTEK: 20.05 Smeta­SZERDA: 8.10 Könnyű meló- na: Titok — vígopera SZOM- diák 9.30 Népizenekar 12.10 BAT: 20.45 Közvetítés Buda- Operarészletek 14.35 Szovjet pestről — balettműsor VASÁR- operettdalok 16.00 Élőszóval- NAP: 20.00 Álmok a szekrény- 18.15 Szív küldi ben — olasz film. A Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulója alkalmából hirdetett képzőművészeti versenypályázat­ra befutott alkotásokat most Banská Bystrica után Bratisla- vában, a Művészek Házában (a Duna híd mellett) állították ki. A versenypályázatra elsősorban fiatal képzőművészek küldték be műveiket. Ez érthető is, hiszen a felkelés tárgyköre közvetlenül összefügg jelenünkkel, tehát azokkal a kérdésekkel, amelyek­kel elsősorban a fiatalok foglal­koznak. A kiállítást „Az emberi­séget fenyegető veszélyek és az emberiség reményei" jelszó alatt rendezték meg. A művészeket a múltban is, de különösen ma erősen foglalkoztatják ezek a kérdések, hiszen igaz szocialista művész az, aki benne él az új társadalomban, s műveiben tük­rözi a bennünket körülvevő je­lenségeket. Azt a világot, amely­ben élünk nem fejezhetjük ki a régi eszközökkel, hanem új mű­vészeti kifejezés mód után ku­tatunk. A kiállításon felsorakoznak Szlovákia legkiválóbb festőművé­szei, grafikusai és szobrászai, olyan mesterek, akik már befu­tottak és nevüket jól ismerik, de vannak közöttük olyan fiatal fes­tők és szobrászok is, akiknek neve csak most merül fel az is­meretlenség homályából, de akik­kel a jövőben minden bizonnyal egyre gyakrabban találkozunk majd. A kiállított alkotások tekinté­lyes száma is mutatja, hogy a versenypályázat művészeink kö­réber. milyen visszhangra talált. Százharminchárom képzőművész 444 munkát küldött be. Az, hogy a képzőművészek közösségben komoly társadalmi kérdések megoldására vonulnak fel, nagy jelentőséggel bír a burzsoá mű­vészeti felfogások elleni harcban, egyidejűleg pedig hozzásegíti a fiatalokat az érvényesülési lehe­tőséghez. Külön tanulmányt igé­nyelne a kiállított alkotások esztétikai kiértékelése. Helyszűke miatt csak Peter Matejka kifor­rott művészegyéniség Agyonkín- zott című festményét és Pataki Klári fiatal szobrásznő Gyerme­kek című szoborcsoportját mu­tatjuk be.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom