Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1959-09-29 / 39. szám
CSERES TIBOR: FALUSI AUTÓ U ázamra, boldogságomra rT vontam a szomszédok megbotfánkozását s a szomszédok szomszédainak haragját. Pedig faluszéli parasztház az enyém, apám rakta, én csak a lécredőnyöket varrattam már az ablakaira. Am ítéljenek igazságosan! Motorra vágytam én, nem autóra, s amint a pedagógiai főiskolát elvégeztem, rá két évre meg is vásárolhattam. Csak nő kellett r£. De erre is volt tervem. Otthon tanítottam kezdettől, a falumban, s szerettem bejá- rogatni Szegedre. Nekem a város mozinál, színháznál, könyvtárnál többet ér holmipresszóknál is! Az emberek? Hogy egészen világos legyek: barátokat hagytam és taláitam odahaza is és amellett, hogy Pestre soha nem vágytam, én a jövőmet vártam a várostól. S minden részletét a boldogságomnak, amiért csak érdemes élni, Mert mikor időm szakadt, mindjárt a boldogságról kezdtem én gondolkodni és ábrándozni. Ezt a serdüléses szokásomat megtartottam és nem szégyelltem. Legalábbis magamtól nem. Bajos, dehát kell-e magyarázni a vonzódást? Amelynek engedelmeskedünk, mielőtt teljesen értenénk. Arra igényem volt, hogy mindenem meglegyen, ami egy mai embernek meglehet. S elképzelni sem tudtam, hogy ne gyümölcsfákkal és bokrokkal körülrakott házban lakjam. S ehhez én a falumban, a falum szélén mindjárt hozzá is jutottam, ahogy tanítani kezdtem. De a jövő tetejét nekem nem a ház, hanem a házasság jelentette. S annak a képe nem ábrándjaimban, hanem józan képzeletemben lakott, hogy feleséget városból hozok magamnak. Azt tapasztaltam ugyanis, falun nőtt leányok holtukig hiún vágyódnak városi életre, s léhává aljasítják családjukat emiatt. Ha azonban városi születésű kerül az én kerte/nbe (amelyben a ház kastéllyá szépült kezem alatt) terveim szerint a múlt és a jövő végleges egyensúlyba kerülhet. Ameny- nyire egy nő lelkében végleges egyensúlyt lehet teremteni. S hogy nem beszélek levegőbe: ki is szemeltem magamnak Szegeden már az asszonynak valót. Utolsó éves koromban. Nem is egyet. Hármat is. Pedig láttam előre, csakis egy lehet az igazi közülök. Járogattam utánuk s hozzájuk, míg csak kettő el nem maradt tőlem, amíg csak a kettőtől el nem maradtam. . Csak annyit sóhajtok utánuk, ameny- nyi a dal: áldja meg őket a teremtő. Maradt az igazi. Tudtam, mindhármat jól szemeltem ki magamnak, boldog lehettem volna szükségből amazokkal is, de Lujzában a legjobbat választottam. Apja orvos Szegeden, ő maga tanái'. Az egyik szakja néprajz. Hajra gesztenyés, termetre nyúlánk is, telt is, kedélye vidám és talpraesett. S ami a legszebb: elsőéves egyetemista korában elhatározta, engem szerez meg magának. Hogy megkértem, vallotta be. Ez nyár elején történt. S kérésétől esküvőig nem telt el több hat hétnél. Lakásról és egyébről természetesen sző sem esett köztünk, hiszen... Egy hetet a Tisza-parton töltöttünk, rokonainál Mártélyon. Motorral utaztunk. Lujzának nagyon tetszett a diákos nászút. A Tiszától haza mentünk: három szoba várt a kertben. Lujza repesett mindentől: milyen szép itt a nyár — kiáltozta reggelente, mert mindig előttem ébredt fel. S ha ágyban is maradt, olyan volt, mintha elájulna a boldogságtól. Én meg azt gondoltam: beteljesült minden! A fák, a bokrok az ültetett egynyaras növények olyan mohón nőtték körül és olyan buján árnyékolták be a házat, lelkesedvén minden ablakon, mintha külön világban éltünk volna. £ gy reggel ebben a nehéz zöld tengermélyben azt mondja nekem Lujza, álorn és ébredés között: — Olyan nehéz elképzelnem, hogy vége szakad ennek a felhőtlen életnek. — Ne gondoljon olyasmire, amire nem muszáj. Mert ha örökké nem is, de emberi számítás szerint, igen sokáig itt maradhatunk. Ügy gondoljon rá szívem. Mert magázódtunk, csupa gyöngédségből. Ő meg csodálkozva könyökölt fel szavaimra. — Ö, hát mit gondol, apja, hol fogunk mi lakni ? Kedvesen az első naptól „apjá“-nak szólított, mintha máris gyermekük volna, s azt kellene szoktatni megszólításomra. S akkor derült ki, amiről nem beszéltünk még, életünk legbelső titka, amit házastárs korunkra tartogattunk elmondani: miért is választottuk egymást? Ö teljesen megfelelt az életemnek, mondtam már, miért. Én is egészen az ő jövendője és lelke szerint való voltam: falun nőtt férfi, aki istenesen és hálásan meg fogom becsülni a városi élet minden rejtett, apró szépségét is. Nagyot kacagtunk. De még aznap komolyra fordult az életünk. Lujza akkor éjjel sírt is egy sort. — Ha ez így van, legjobb lenne elválnunk — mondta ő, gondoltam én. Ezt a szégyen miatt sem kezdtük el. De szerettük is egymást, inkább mint annak előtte: legény- és leány korunkban. Lujza a szüleinél maradt^Sze- geden, oda szólt a beosztása is, a leánygimnáziumba. Férfiduz- zogással én is maradtam otthon. Hogy: majd kiéheztetem! Aztán magam éheztem ki őrá. És hát, a motorbicikli is az enyém volt! Vasárnaponként megkínáltam néha a hátsó üléssel, hogy hazavigyem, legalább mutatóban. De ő most már ezt az egyet nagyon komolyan értette. — Nagyon ráz a motorod! — ha kellemetlent szóltunk, tege- ződtünk. - Oda a tanyára, ahol még orvos sincsen!? — Hát majd lesz — ígértem és keményen. És elmentünk együtt a moziba, színházba vagy látogatóba. így meg is lettünk volna, valahogy. S elmúlt házasságunk első esztendeje s még a nyarat sem akarta nálam tölteni Lujza, hanem vállalta a motorozásokat Mártélyra, a Tiszához. Szerencse, hogy jószágot nem neveltem a kertben, hanem csak méheket tartottam. Ha látni akartam a hordást, naponta meg kellett látogassam őket. így hát egyik lábam ott, a másik itt! Hiába kért a helyi tsz hozzam rendbe a könyvelésüket, arra már nem futotta időmből. Augusztusban Lujza megter- hesült. Ez bennem új reményeket támasztott. Megtér! megtér! hozzám. S bizakodtam hónapról hónapra. S mikor piár a fele idején túljutott, meg kellett tudnom: — Ugyan, de balga vagy! Még csak egy telefon sincsen a házadnál! Ha eljön az órám, futkoshatnál valami szutykos bábaasszony után, míg el nem pusztulnék gyermekestül. Vagy ... vagy képes volnál a motorodon bezötykölni egy sötét éjszakán a kórházba ? Hát férj vagy te? Apa vagy te? Megtudtam hát, hogy a motor szörnyű jószág. Másrészt telefont szereltettem a házba, az ő szobája kiszemelt szekrénykéjére. Belekerült két napomba, hogy fehér készüléket kapjak. Fényképet is csináltam a szoba sarkáról a telefonnal, hogy Lujza is láthassa. Látta is, de szomorkásán mosolygott gyermekségemen. A zt vártam magamtól las^ sanként megkeseredek feleségem iránt. De mihelyt megszületett kislányunk érteni kezdtém az asszonyt, miért nem akar elszakadni a megszokott élettől: a gyermeket fosztaná ki, úgy vélte. Viszont nekem is igazam volt — éreztem nagyon makacsul. Különben: méheim szépen hordtak ebben az esztendőben is. Makacs reggeleimben kerítettem időt, hogy a tsz könyvelést végre tisztába tegyem. Nekik nagy dolog volt ez. Nekem játék. A delet mindig a család mellett töltöttem. Mert nyár volt megint s engem mindenki csak az őrült motoros tanítónak, vagy tanárnak tisztelt. Kell-e magyaráznom, miért? Kislányom fekvőkosara s a szoptatós asszony fényében ismertem be boldog szégyennel: sem a telefon, sem a gyermek, sem egy második gyermek nem térítheti el ezt a hatalmas asszonyt az életétől. Már régen nem könyörögtem. S tudtam, soha többé nem fogok kérlelni. De lakni, be a városba — én soha nem fogok. Azt is tudtam: S ha nem cselekszem, valahol a messzi jövőben, nekem kell mégis boldogtalannak lennem, azt is sejtettem. . Elhatároztam: autót vásárlók. Fizetésem takaréka kevés lett volna igen. Hanem amit a méhek hordtak össze! Az már igen, az már valami. S a motor ára: Kiszámoltam, mennyit részelek a tsz-ben, mivel munkaegységre szegődtem, merő tisztességből. Maradt az utánjárás: két minisztériumban is érveltem! — Végül kiutalták a kocsit. (Véletlenül éppen Skodát, amiért külön irigyeltek.^ Kifizettem. Maradt pár ezer forint! OTP. De az már nem számos. Mindez elég titokban ment. Az iskolából is csak egy nap „szüreti“ szabadságot kértem, „Lábon" hoztam le a Skodát. S be mindgyárt a színbe este, amely jó garázsnak bizonyult. Nem is látták szinte a népek. Szombaton bekocsiztam Szegedre. Apósoméknál nagy és néma meglepődés fogadott. Oktalan tekintélyem támadt, mint egy csendes-őrültnek, aki tigrist fogott az erdőben. Szokásom ellenére ott aludtam. De már kora vasárnap egy kis kirándulást javasoltam. Felszaladtunk Mártélyba, a rokonokhoz, aztán ... egy kis vargabetűvel hozzám. A kert mézsárga nehéz szőlőfürtőkkel volt teli. A többi gyümölcs meg pi- roslott, hangosan. Apósomék jóformán először jártak nálam, s igen jő szájukízét csináltam. A alkonyattal még én sürgettem: — Indulnunk kell, npm szeretek az éccakában autózni. Kezdő vagyok még! Nem akartam én semmit változtatni, csak jártam a feleségemhez szorgalmasan, S kirándulgattunk. Velem látta a Fehértót. Bugacot, a Maros zugát. Ő kellett kérje, ha kertembe akart jönni. Féléves korában elválasztottuk leányomat. December éppen alkalmas erre. S a Szilveszter új hírének bejelentésére: a következő gyermek fiú lesz és július végére várható! Lujza még röstelkedett is szülei előtt. Yoko Tani, japán színésznő, egy lengyel-német filmben tűnt fel, amelyben egy japán orvosnőt játszik Gondolatok az évad küszöbén Mit hallgassunk BRATISLAVA I. KEDD: 11.20 Jó hangulatban (állandó műsorszám) 14.05 Szórakoztató zene (állandó műsorszám) 15.30 A Moszkvai Rádió műsora 17.00 Tánczene 20.00 Hanglemezek SZERDA: 13.00 Operettzene 17.30 Tánczene 18.15 Kívánságkoncert 20.00 Cchao Jü: Vihar — színielőadás CSÜTÖRTÖK: 13.00 Népdalok 13.30 Operazene 17.00 Ifjúsági adás 20.00 A hosszú menet — rádiójáték 21.30 Kedvelt melódiák PÉNTEK: 12.40 Filmzene 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 18.20 Kívánságkoncert SZOMBAT: 13.00 Vidám zene 16.15 Szórakoztató műsor 18.20 Kívánságkoncert 20.00 Szórakoztató zene 20.30 Rádiójáték 22.15 Hanglemezek VASÁRNAP: 9.30 Szórakoztató műsor 10.30 Tánczene 11.00 Kívánságkoncert 14.00 Tánczene 15.00 Kívánságkoncert 16.00 Operettmelódiák 17.30 Sportközvetítés 20.00 Ku- kucin: Komasácia — rádiójáték 22.15 Tarka melódiák. KOSSUTH-RÄD1Ö KEDD: 9.40 Szórakoztató muzsika 10.25 Nótacsokor 11.20 Operettrészletek 15.10 Könnyű zene 17.15 Szív küldi szívnek 18.30 Híres énekesek műsorából 19.25 Népdalok. SZERDA: 9.30 Népizenekar játszik 13.10 Népdallal a világ körül 14.35 Szovjet operettdalok 16.00 Élőszóval — muzsikával 18.15 Szív küldi szívnek 19.30 Könnvű zene. CSÜTÖRTÖK: 11.20 Operettrészletek 12.10 Könnyű zene 13.11 Magyar nóták 14.10 Tánczene 18.05 Magyar népdalok 20.30 A Rádiószínház bemutatója: A két csacsi. PÉNTEK: 10.10 Színes népi muzsika. 12.10 Könnyű zene 13.50 Tánczene 15.10 Esztrádze- nekar játszik 16.15 Népizenekar játszik 17.15 Szív küldi szívnek 18.55 Tánczene 19.30 Népszerű operettkettősök. SZOMBAT: 8.10 Lányok, asz- szonyok... 9.45 Szórakoztató muzsika 11.20 Zenekari muzsika 13.00 Operarészletek 13.50 Könnyű zene 14.40 Tánczene 18.30 Szív küldi szívnek 19.00 Népdalcsokor 19.30 Nagy mesterek muzsikájából 20.30 Mesél a magnetofonszalag. Kabos Gyula és Komlós Vilmos legjobb vidám számaiból. VASÁRNAP: 13.00 Szív küldi szívnek 14.00 Hanglemezparádé 16.00 II. félidő. Közvetítés labdarúgó mérkőzésekről 19.00 Hervé: Nebáncsvirág. Operett. Televízió KEDD: 20.05 A televízió versenyműsora SZERDA: 20.05 Ca- sona: A fák állva halnak meg - komédia CSÜTÖRTÖK: A Csehszlovák Televízió üdvözli a kínai nép nagy ünnepét PÉNTEK: 20.00 Rövid filmközvetítés SZOMBAT: 20.15 Új tánczene — közvetítés Lipcséből VASÁRNAP: Közvetítés a prágai Strahov stadionból (könnyű atlétika). Az illendő öröm rajtam volt. Kérlelni? Soha! Csak olyanokat kérdezgettem napámtól: mit hozzak, ha jövök? A kert is nagyon szépen termett, s a tsz-ben is jutányosán megvásárolhatok mindent. IMI ire a fiú megmozdult azt mondja egy vasárnap Lujza: — Gyerünk ki magához, — Ki vittem. — Lehet itt fűteni? — azt kérdezi. Nevettem. Nem vette észre, hogy cserépkályhát rakattam s két szobára szól, de kívül lehet fűteni. Könnye buggyant: — Én idejövök lakni magához. A két gyermekkel nagyon nehéz lenne maga nélkül. így történt, csak a tanév végét vártuk meg. S még kérdik, mire való a gépkocsi egy tanítónak a falu végén? Mert kérdik. S haragszik rám a kollégák zöme. Rossz szemmel néznek a tsz-ben is. Talán mással könyveltetnek jövőre. Ök nem életnek egy üresen járó, terméketlen gépet. Azt mondják. Szomszédaim naponként bot- ránkoznak. A szomszédok szomszédai haragot tartanak velem. S magyarázkodni nem lehet. Gondolnák talán, hogy a feleségemet szidom magamban? Soha. Nem rossz asszony. Kemény városi lány, aki az élettől kiszorítja, amit jogosnak tart, csak aztán adja meg magát. A z idény-nyitás önmagában is ünnepi szertartás. Színházunk nyolcadik évadának küszöbén számban és művészi erőben megnövekedett. A volt Állami Faluszínház együttese színházunkhoz került és ezentúl mint a Magyar Területi Színház művészei képviselik majd a magyar színházkul- tűrát, együtt a színház régi tagjaival. Az évadnyitó társulati ülésen Fellegi elvtárs igazgató szólt az új tagokhoz és a régiekhez a színház- és hivatás- szeretetről, feladatainkról, munkánkról és örömeinkről. Az évadnyitás idézte fel bennem azt a gondolatot, hogy írjak megnagyobbodott színházunk gondjairól, terveiről. Hadd mondjam meg már elöljáróban, hogy eddig 210 előadást tartottunk évente, most 425 előadást kaptunk tervfel- adatül. Együttesünk ezért az új évadban két önálló csoportot alkot, és ezek önállóan dolgoznak, próbálnak és tartanak előadásokat. Évadeleji munkánkat Ismétlőpróbákkal kezdtük. Műsoron tartjuk tovább is Beaumarchais: Figaro házassága című vígjátékát, Katájev: Bolondos vasárnap c. bohózatát és Dobozy Imre Szélvihar-át. Ugyancsak műsoron marad Seribe vígjátéka, az Egy pohár víz és Schiller romantikus drámája, az Ármány és szerelem. A Faluszínháztól hozzánk került művészgárda is önállóan játsza még egy ideig Alois Jirásek drámáját, hogy repertoárunk cseh klasszikus író művével is színesedjék. És a régi darabokhoz jönnek majd októberben és novemberben az új bemutatók, melyeket színészeink a napokban kezdtek el próbálni. Első bemutatónk Peter Zvon: Sírva vigadunk c. vígjátéka lesz, melyet Holly Martin, a zilinai Ji- lemnicky Színház főrendezője rendez. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján ^második idei darabunkat, Rozov: Boldogság merre vagy? című színművét mutatjuk be. Tekintve, hogy a megnagyobbodott színház 10 bemutatóra épített dramaturgiai tervén dramaturgiánk még dolgozik, korai lenne az évad további bemutatóiról írni. Figyelemmel leszünk mind a közönségízlés nevelésére, mind a színészek fejlődési lehetőségének biztosítására, mikor a végleges tervet elkészítjük. Sok jó és mai tárgyú darabot kívánunk bemutatni, amellett Igyekszünk klasszikus repertoárunkat is gazdagítani. Nem feledkezünk meg hazánk felszabadításának 15. évfordulójáról sem. Tervünkben szerepel ezenfelül a szlovákiai magyar írók további megszólaltatása, illetve bemutatása is. A színház régi tagjait már az első két darab betanulási idejére úgy kevertük össze űj tagokkal, hogy a szereposztások a legjobbak legyenek és a tagok összeszokjanak a próbák és játék folyamán. A színház művészeti vezetése, mely eddig fájó pontja volt minden évadkezdésnek, megoldódott. Seregi Juraj, színházunk új rendezője régi, kipróbált szakember, akinek szívügye a színészek szakmai tudását gyarapítani és művészi munkájukat segíteni. Bízunk benne és támogatjuk őt mindenben. Ugyancsak művészi vonatkozásban fontos, hogy végre színházunk állandó tervezőművészt szerződtetett. A főiskoláról hozzánk került Bun- ta Stefan vezetésével műhelyeink már megkezdték az új darabokhoz szükséges díszletek és jelmezek kivitelezését. A művészegyüttes és technika személyzet tehát megkezdte a legszebbet, amit mi ismerünk: a színházi munkát. Próbálunk, játszunk, szabad időben pedig tanulunk. Így indul el az új évad — gondokkal és örömökkel. Kapunyitáskor eszembe jutott egy Shakespeare-idézet: „A színjáték feladata most is és elejétől fogva az volt és az is marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek, hogy felmutassa az erények önábrázatát, a gúnynak önön képét és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát“. A színpad legnagyobb zsenijének ezen szavai jelentik új évadunkban a legszebb feladatot, mely előttünk áll: felmutatni századunk testének tulajdon alakját - megmutatni az újjáépülő világot, az új embert, a szocialista társadalom emberét és munkájának eredményét. Egyszóval: a mát. Ügy érzem, erőben és létszámban megnövekedett színházunk a komáromi Magyar Területi Színház egy sikeres új évadra tárta ki kapuját. S. J. Képzőművészet! kis lexikon EDUARD MANET 1832-1883 A furulyázó fiú Az impresszionizmus lényege az irodalomban az, hogy az elbeszélő leíró vagy lírai írásmű a jelenségeknek az íróra tett benyomását tükrözi, tekintet nélkül a valóságra. Az impresz- szionizmus a képzőművészetben főképp a festészetben a XIX. század második felében Párizsban keletkezett. Egyetlen kifejező eszköze a szín, mert csakis a szín változataival közelíti meg a valóságos képet. Az impresszionizmus teljes fejlettségének fokán rendkívüli gonddal őrzik meg a festők palettájukon a szín tisztaságát. Eduard Manet-et tekintjük az impresszionizmus első mesterének. Francia festő, Velasquez és Goya alkotásain lelkesülve fokozatosan alakította művészetét egyénivé. Korai képein ugyan még uralkodók a mélv színárnyalatok, de a következő alkotásain már csakis a színek uralkodnak. Csakis azt festi, ami benne mélyebb benyomást kelt. Képei a legnevesebb múzeumok értékes kincseit képezik.
