Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1959-09-29 / 39. szám
s .0 o i — Lakodalom. E lépés két fiatal sorsnak egymáshoz kapcsolása, a családi élet kapuja: boldogságot, megelégedést vagy keserűséget és gondterhes napokat takar. Ezért fontos állomás az élet útján. •Magasztos esemény, melynek hivatalos részvevőit különös gonddal válogatja ki és hívja meg a leendő ifjú pár. S a hívatlan vendégeknek ajtó mögött a helyük — így hallottam ezt gyermekkorom óta. ■ — Ma itt nagyon sok lesz a hivatalos vendég. 0 A szövetkezet minden tagja, mert ez az első szövetkezeti lakodalmunk, szocialista lakodalom. ^ Legyen a vendégünk — így fogadnak Dunaszer- dahelyen a szövetkezet irodájában s elmondják, O hogy ki is voltaképpen az ifjú pár. A mennyasszony Bugár Ilonka, tizennyolc éves, as iskolapadból egyenesen a mezőre ment s fiatal kora ellenére a jó munkások közé sorolják. A vőlegény Filísztó Ferenc, odaadó híve a közösÉ nek, a szövetkezetnek. Két évig volt távol, letöltötte a katonai szolgálatot, aztán újból visszatért —. a traktor volánja mögé. Munkában ismerték meg O egymást, ott kötöttek barátságot, s az egyik tavaszi estén hazafelé menet hagyta el ajkukat D először a sokai jelentő szó: szeretlek. * * Autók kanyarodnak a szövetkezet irodája elé, w hozzák a jegyeseket, a legközelebbi rokonokat, 0 a násznépet. A megérkezettek ünnepélyes csendben párosával felzárkóznak s a menet elindul. Az út két oldalát a szövetkezet irodájától tojZ a helyi nemzeti bizottság eskető terméig pirosQ nyakkendös pionírok és kékinges CSISZ-tagok sorfala szegélyezi. Mögöttük tarka, kíváncsi tömeg szorong. A násznép eléri nem a vőfély halad a menyasszony mellett, hanem a szövetkezet elnöke, a közösség hivatalos képviselője. Ez már magában „újdonság“ a kiváncsiak szemében. És így van ez jól, * * Esketnek. Kern kondid a harang, nem száll papi áldás, tömjcnfüst, a fiatal pár nem hajt remegve térdet és fejet, magazbiztosan, emberien áll az asztal előtt. A szív nem remeg a holnap bizonytalanságától. Az örök élet és a paradicsom meséje szertefoszlott. Oj utat választottak... Ha eddig érezték, hogy nincsenek egyedül, ezután ez az érzés még szilárdabb lesz. • * Az ünnepélyes csendben elhangzik a fogadalom, vége- szakad a jókívánságoknak, a rokonok és barátok ölelésének. A jegyesek már mint férj és feleség lépnek ki a teremből. Lassan utánuk húzódik a násznép. Utolsónak egy idős néni lépi át a küszöböt. Szeme könnyes, kezében zsebkendőt szorongat. Vajon mire gondol? Mellészegődöm s így ismerem meg a köztiszteletnek örveridö Szalai nénit. — Az én lakodalmam? Harmadosztályú volt, nem volt több pénzünk. A tisztelendő úr azt prédikálta, hogy „a türöké és szenvendóké a mennyeknek országa“. Felebaráti szeretetröl beszélt, de ő egy fülért sem engedett el az esketés árából, sem az adóból, Ez az én nagy élményem és az ezt követő élet volt az, amely megtanított a képmutató, kizsákmányoló rendszer gyűlöletére. Milyen jó, hogy ezek a fiatalok már nem kóstolták meg mindazt a keserűséget.. * * Aligha kapott még ifjú pár annyi virágot, annyi meleg kézszorítást, mint a Filisztó házaspár. A sok csók és ölelés után aztán az Aranykalász étteremben egyszerre megváltozott a köszöntés formája, Oláh Árpád öttagú népizenekara ropogós csárdással üdvözölte az új párt. A nagy nap tiszteletére két sertés, két bárány és ötven darab szárnyas vándorolt az üstökbe és a tepsikbe, ezekből pedig ízletes falatok a vendégek asztalára. A vidámság fokozására százötven liter bor és ötszáz üveg sör szolgált. S mindezt a töméntelen ételt tíz önkéntes felszolgálónö tálalta az asztalokra. Vacsora végeztével, úgy éjfél körül ládanagyságú csomagot helyeztek az emelvényre: a nőbizottság .ajándékát. Megtalálható volt benne a háztartáshoz szükséges összes edény. A szövetkezet ajándékál nem lehetne ilyen könnyen átadni, mert az ifjú pár hálószobabútort és konyhaberendezést kapott ajándékul. így indította útnak a szövetkezeti közösség az övéit, akik nemcsak a munkában, hanem magánéletükben is az új utat választották. tb ünneplő tömeg s kékinges CSISZ-tagok sorfala között vonul a násznép az esketési helyiségbe, élén a mennyasszony a szövetkezet elnökével. Az ifjú pár a fogadalmat aláírásával pecsételi meg. Az első koccintás az ifjú pár egészségére, boldogságára az Aranykalász szálló nagytermében, az ünnepi vacsorán Kezdődik a vacsora, munkába lép tíz önkéntes felszolgálónő. Képünkön a főszakácsnő (balról), Fehér elvtársnő tálcájára helyezi a szépen megsült csirkét. Irányba. Mindenki ment. Min denkinek rettenesen sürgő lett, hogy megkeressen és meg találjon egy halottat valaho valami lucernásban Sok lucer nás volt a mezőn. Kis táblák nagy táblák. Minden gazda sza bott egy darab lucernást i földjéből, hosszú csatárláncb; sorakozott fel a falu népe é: nagy ívben kerítették be, min hajtővadászaton a mezőt, hog; meglepjék, rajtakapják, hog; előlük el ne futhasson, el ni veszhessen a halott a lucernásban. — Kutya van mellette, kiabált a vadász — mellette var a kutyája! őrzi! őrzi a hí kutya. S egyre jobban kialakult benne, hogy a kutya milyen hűséges állat, a kutya már Ister tudja mióta őrzi a halott gazdáját. Már egészen lesoványodott szegény kutya, lógnak a fülei és szomorúan gubbaszt Ember ezt nem tette volna senkit a gyereke így nem őrizne, mint ez a derék lelkes kutya. A felesége nem volna hozzá ilyen hűséges, mint e2 a kutya. U opp, valaki megtalálta a ■* halottat. A vadász már nem futott annyira. Ő kötelességét elvégezte. Ő akár el is mehetne már, de valami jogi érzés itt tartja, hogy hátha szükség lesz rá, csendőröknek lesz szüksége annak a bemondására, hogy miként látta meg a halottat a kutya mellett... Ment azért, fáradtan vissza a halotthoz. Most már egyenes útra igazodott a falusi nép, már tudták, kinek a lucernásába kell menni s mint valami processzió, sorba haladtak egymásután a tavaszban a szelíd halmok oldalán fel a lucernásra a kutyához és halotthoz. Mindenki ment, úgy látszik, az egész falu megmozdult, oly rendkívüli volt az esemény: senki se akart, vagy nem mert otthon maradni. Komor arccal mentek a féfiak, felrémísztve az asszonyok és bámészan a fiatalok. S mindnyájan igen búsúltak, hogy ki lehet a halott s mi történhetett vele. Vajon ki ütötte agyon, vagy magától esett volna el a fűben ? Végre körülvehettek. Nagy tömegben rajzottak össze és mindenki látni akarta a halottat. Minél jobban akarta látni. Az arcát akarta megfigyelni s a ruhája is fontos volt, azt is látni akarták, milyen színű, milyen állapotban van, nem fosztották-e ki? nem történt-e rablógyilkosság, amitől minden- körülötte dulakodás nyoma? i Ilyenkor minden legkisebb rész- let fontos. Halott van a lucer- 1 násban: de hogy került oda- s hogy halt meg?! , Bele kell halni, ha napfény ■ nem derül a titokra. i Meg a kutyát is látni kell. i Csakugyan szomorú-e, csak- » ugyan a gazdája volt-e, csak- : ugyan a hűség ’tartja-e itt? ' Meg azt is igen jól kellett min■ denkinek látni, milyen színű ! a kutya ? fehér-e vagy fekete, vagy tarka, mert sokféle kutya van a világon, de oly hűséges kutya, aki a halott gazdáját ngpok óta őrzi a lucernásban, i ilyen századok alatt csak egy van, hiszen még soha nem hallotta senki azt sem, hogy a lucernásban valaha halottat találtak volna. Már mindenki megnézte a halottat, akkor még egy ember a közeibe tolakodott, ő is nagyon jól meg akarta nézni. Az ember vörhenyes bajszú ember volt, igen jól megtermett ember, hiszen mindenki ismeri, a falu egyik leggazdagabb embere. Ahogy ez az ember beleért a hullabűzbe, még előre is eresztették, mert a tekintélyes embernek jobban szabad megnézni a halottat is, mint valami közönséges szegénynek. Akkor a szomorú kutya felugrott s elkezdett acsarogni és vonító rövid hangokat adott s mire megakadályozhatták volna, ráugrott a kiváncsi nagygazdára s megragadta annak a karját. — Nini ez a kutya! — mondták a népek. — Nézd már azt a kutyát! De semmit se mertek mondani, mert a gazdag embert senki se gyanúsítja. Hanem odaért éppen a két csendőr, akik kakastollal virítottak s jöttek a nép után a készre. A csendőrök azonnal tisztában voltak a dologgal s odaléptek s a kutyával viaskodó embert megfogták. — Maga ölte meg ezt az embert? A nagygazda letépett ruhával, megsebzetten és vére csorogva nézett körül, a bestia kutya pedig most is ott lógott rajta s hiába ütötte ököllel, nem bírta magáról lerázni. Belenézett a csendőrökbe, belenézett a tömegbe. Az emberek kérdő szemébe nézett. Akkor nagyot fújt, nagyot lé-, legzett s dacosan azt mondta:- Én. S akkor a kutya eleresztette és visszakuporodott a halott ki legjobban fél? vagy nincs-e gazdája mellé. Kulturális hírek Móricz Zsigmond: A kutya Pablo Picasso, a világhírű festőművész 125 négyzetméter magasságú festményét, amelyen megrendítő színekben a háborút és a békét festette meg. Ezenkívül egész üj modern szerzeményeket is bemutattak, mégpedig egy olyan operarészletet, amely a kínai nép felszabadító harcaiban zajlik le. • A csehszlovák kormány Auschwitzban, a halálvárosban a tábor egyik blokkjában múzeumot rendezett be. A múzeum dolgozói Óta Kraus és Erich Kulka a Halálgyár című regény szerzői. • Hazánkban több mint 1500 újság és folyóirat jelenik meg, évente 40 000 tonna papírra van ehhez szükség. • Hradec Královén a hangszerkiállításon nagy feltűnést keltett az elektrofonikus gitár, amely egész Európában egyedülálló. • Az Egyesült Államokban postán nem szabad szállítani Lawrence: Lady Chaterlay szerelme című könyvét. Vajon a postások honnan tudhatják, hogy mi van a csomagban? • Hamburgi diákok Konkrét címen lapot adnak ki és nem riadnak vissza attól, hogy kommunista propagandával gyanúsítják őket. Utolsó számukban a szudétanémetek kihívó nyilatkozatai pillén tiltakoznak. • Sosztákovics zeneművet Irt Leninről. Még nem döntötte el, hogy szimfónia avagy oratórium lesz-e a születendő mű, melyben Leninnek, korunk nagy alakjának egyéniségét akarja megörökíteni. Mint mondotta, alkotóképességének minden erejére szükség lesz, hogy ezt a hatalmas feladatot meg tudja valósítani. Szeretné művét 1960- ra, Lenin születésének 90-ik évfordulójára elkészíteni. ® Nemcsak a lemezektől függ a hangfelvételek minél tökéletesebb visszaadása, hanem a megfelelő hangszórón kívül elsősorban a hangszedő fej nemzetközi nyelven a „pick-up“ minőségétől is. Világviszonylatban nagy figyelmet érdemel egy magyarországi mérnök pick- up-je, amely a hangvisszaadás tökéletességét bámulatos mértékben fokozza. A leghibamen- tesebb hangközvetítést biztosítja mind a komoly zeneművészeti alkotásoknál, mind a jazz számoknál. Az eredményt egy különleges mikroszerkezet létesítésével éri el. • Párizsban e napokban nyílik meg egy magyar közkiállítás, melyen a legújabb kiadású magyar könyveket mutatják be. • Bratislavában e napokban vendégszerepeit a kínai opera 70 tagból álló együttese. Ritka alkalom nyílt arra, hogy kínai operát lássunk, amely az ősi kultúrájú kínai nép legrégibb és leggazdagabb kincseihez tartozik. A műsor keretében több operarészletet adtak elő, többek között egy 400 éves Hűtt Az olasz színházi és filmvilág egyenesen lázadást rendezett a bürokrácia és a bíborosok kultúrpolitikája ellen. Azt akarják elérni, hogy műsorra tűzhessék a haladó szellemű szerzők darabjait is. A tapasztalat bebizonyította, hogy ezek vonzzák a legnagyobb közönséget, Marie és Pierre Curie életéről és tudományos munkásságáról kiállítás nyílt Moszkvában. ** előre, Tavasz volt, vidám tavasz. Az ég kék és fehér volt, a levegő szikrázót^, a napsugár csókolt. Mindent megcsókolt, a füveket, a fákat, a rügyeket, életre csókolta a rüyyszúró bogarak petéit. Folyt az élet, sefnml sem emlékeztetett a viharokra, a rettenetes szelekre és a katasztrófákra, amik a szerelem életében lefolynak. Az ember a kövér lucernában taposott s ment előre. Nyugodtan ment, nem is gondolt arra, hogy a lucerna sír a csizmája alatt. A lucernaszárak letörtek a lépésre s haldokolva hanyatlottak, de az ember ily csekélységre nem ^gondolt. Fontosabb dolga volt: rövidítette az útat ezen a tábla földön, a nagy lucernán keresztül, hogy hamarabb eljusson a nyúl után, amelyet le akar lőni. Ahogy megy, megy, egy kutyát talál a lucernában. Neki nem volt kutyája, így az idegen kutya mozdulatlan maradt. Persze, ha neki volna vadászkutyája, akkor már a kettő régen összemarakodott volna, mert két idegen kutya úgy ismerkedik, hogy egymás torkának esik először. Az ember nézte az idegen kutyát, milyen szomorú kutya ez. Le van soványodva, csak a csontja, bőre. És ott ül a luhogy egyenesen rámegy az ember, akinek az útjába került. Mit őriz ez a bús kutya, gondolta az ember s egészen közel ment s akkor látja, hogy egy ember fekszik a kutya mellett a lucernában. Csak mikor odaért, akkor látta, hogy az a fekvő ember nem heverészik a kövér takarmány lobogásában, hanem agyon van ütve. Nem ember ez a lucernában, hanem halott. Nagyon megdöbbent, mert az ember az egyetlen állat, mely a haláltól fél. Az ember egyáltalán félénk valami. Nem is lehet érteni, hogy félelmében már régen el nem pusztult. Rettenetes sokat kellett neki rettegnie az életért a roppant régiségben, hogy ennyire bele- ivódott nemzedékről nemzedékre a félelem. Már csak ha a jelét látja a halálnak, eláll a lélegzete, mintha az emberi halál oly ritka volna, hogy nem lehetett volna eddig hozzászoknia, hogy mindenki meghal. Furcsa is, hogy mér alig van valakim, akivel együtt nőttem, harcoltam, szerettem, már mindenki halott s én soha senkit nem láttam halva. Ady az egyetlen, aki itt van folyton velem: őt láttam a térítőn s féltettem, mi lesz vele ... — Hahó — kiáltott az ember, — hahó emberek! hahó... Halott a lucernában. hamarabb közölje az élőkkel, hogy halottat talált a lucernásban. Nagyon sürgős lett neki, holott a halott seTnmi jelét sem adta, hogy eltűnik, ha ő késik a híradással. Soká kellett neki futnia, a puska a kezében alkalmatlan is volt, meg jó is volt, hogy van: volt mibe belekapaszkodnia, hogy érezze, hogy még él. Már egészen kifulladt s még mindig senkit sem látott, akivel közölje a nagy hírt, hogy halott van a lucernásban. A rettenetét, a megdöbbentőt s nagy odaadásába, hogy a halottról élő hírt vigyen, eszébe sem jutott, hogy a kezében a fegyver éppen halálszerszám. Arra való hivatalos, felfedezett tökéletesített bot, hogy azzal halált tudjon termelni orozva, távolról s biztosan. M ár egész a falunál járt, mikor gyerekek jöttek szembe. Énekelve és csintalankodva jött három kisgyerek és nem volt elég nekik, hogy a napon sütkérezhetnek, futottak és ugráltak és fokozták a fényben való ottlétet.- Hej, gyerekek szaladjatok a faluba és kiabáljátok, hogy halott van a lucernásban. A gyerekek megállották és nevetni kezdtek. Nem hitték a halottat? vagy furcsa volt az ijedt ember a puskával. Vagy furcsa: a gyerek nevet a halálon? Oly messze van tőle, hogy ennél nevetségesebb nem lehet: halál. De aztán rájuk ragadt a felnőtt ember rémülete és utána szaladtak és kezdtek kiabálni, hogy halott a lucernába, halott a lucernába. A szélső házból már kijött egy asszony. Feltűrt barna szoknyában volt s alatta piros villogott. Az arca fakó volt, elnyűtt, még nem volt öreg s már vénasszony volt. Nagyon csodálkozott s megijedt. Ügy nézett, mingyárt elszédül, halott a lucernában s azon gondolkozott, hogy az ura egy héttel ezelőtt ment el munkát keresni, azóta nem hallott róla hírt. Hamar emberek, asszonyok, kutyák és libák; lármáztak és bámultak a falu utcáján s a vadász a puskáját magasra tartva csak kiabált: Jöjjenek már hamar, hamar, halott van a lucernában. — Hol? merre? ki az! mi az? Kinek a lucernásában? A vadászember semmit se tudott mondani, nem ismerte a tájat, a falut, ő csak cserkészett. Vendég volt ezen a tájon, azért élt, hogy nyulat keressen. ! Vadászjegye volt és gyalogolt, i ismeretlen falvak határában. i — Ott, ott arra e. i Megindult a falu abba az |
