Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-03 / 9. szám

VITA a fiatalok antológiájáról CSELÉNYI LÁSZLÓ. Egy álom. Este, Május és Vallomás című versei „belül“ nem újak. Sze­relmi kitárulkozások ezek; so­kan elmondták már ugyanezt előtte, más szavakkal, más mó­don. Cselényi azonban a banális mondanivalót új ruhába öltöz­teti. Az ő Napja „vörös szemér­met játszik“, az ég „vért izzik“. Az este mint „szélnek íúvott hamu“ rakódik le a házak közé. „Elpárologtál az izmaim közül“ mondja Cselényi a kedveséről. A felsorolt verseket a „cselé- nyis“ kifejezésmód kiemeli a többi hasonló tartalmú vers közül. A Számadásban — mely új líránk legszebb verseinek egyi­ke — Cselényi azt mérlegeli, érdemes-e költővé lennie, érde­mes-e ifjúságát, életét rímek­ért odaadni? "5 a végén hatá­roz: igen, elindul „világot hódí­tani a rímeivel". Döntött saját sorsa, jövője felől. — A Meta­morfózis nemcsak a férfikor üdvözlése, hanem ezen túl an­nak a kifejezése, hogy Cselényi már költőnek érzi magát, látja a célt maga előtt, s ez a tény megnyugvással tölti el a szívét. A tépelődéspek vége, érezni, hogy lelke megkönnyült, teljes­nek érzi magát. — A Keselylá- bú csikókorom a tudatos költő- Cselényi rajtja, első nekiru­gaszkodása. A Bordal Vörösmarty „Vén cigány“-ára emlékeztet. A mér­legelés, a döntés, a rajt s a külvilág általános felbecsülése után ez a vers mondható Cselé­nyi olyan művének, amelyet már a magával és a világgal tisztában levő költő Irt. Ami versei „külcsínjét“ illeti, nagy adottságú követője annak az elméletnek, hogy Juhász Fe- rencék fellépése óta nem lehet úgy verset írni, mint azelőtt. (Vagyis: igazán nagy magasla­tokra feljutni a régi eszközök­kel nem lehet.) Nézetem az, hogy az atomrombolással, űrra­kétákkal, merőben új-izü ko­runk lendületével lépést kell tartani a művészetnek is. Tehát Csélényi ízig-vérig modern verskészltő módszerét feltétle­nül dicsérnünk kell. FECSő PÁL. A kötetben kö­zölt versei sokaknak csalódást okoztak. Ám igazságtalanok volnánk, ha Fecsóról csupán az antológiában levő versei alap­ján formálnánk véleményt. Vissza kell tekintenünk Fecsó egész költői útjára. Három­négy évvel ezelőtt publikált versei sokat ígérő tehetségről tanúskodnak. Aztán jött egy időszak, amikor alig láttunk Fecsó-verset a lapokban. Kézi­ratból azonban ismerem ennek a periódusának néhány termé­két. Ezek a versek határozott fejlődést mutatnak. Költői nyelve meggazdagodott, látás­módja elmélyült. Egyetlen ki­fogásom az volt, hogy új versei nem elég érthetők. Azt remél­tük, hogy Fecsó ezeket a kü­lönben szép verseket kissé át­dolgozza, érthetőbbé teszi majd De e helyett olyan Fecsó-ver- sekkel jött az antológia, melyei — nehéz leírnom — kisebb ere­jűek az évekkel ezelőtt közöli verseitől. Hogyan történt ez' A Hűtlenhez, a Haragszol ráír s az Élet című versei emlék könyv-rigmusok. A Falusi kró­nika estidőben lapos, próza-íz< alkotás, olyan, mintha muszáj­ból, parancsszóra írta volna A Fészekhagyók gyerek-vers — talán azoknak a gyermekek­nek Irta, akiket az iskolába! tanít? Az Apám és a Szülő körben című két versének ossz- hangulata a régi Fecsót idéz — kár, hogy ezeket a verseke is elsiette. Emlékezzen csal Nagy László „Rege a tűzről é a jácintról“ című hosszú ver sének bevezető részére. Tárgy, hasonlít a Szülői körben tár gyához. Figyelje csak meg, mi lyen megrázó erővel fejezi l Nagy László az érzéseit! Fecsó Pál végtelenül kedvei csupaszív, csupatűz ember. Biz tos vagyok benne, hogy amiko pl. a Hűtlenhez című versét ír ta, igen szép érzések kavarog tak a lelkében. De ezeket a érzéseket, sajnos, a vers ner vetíti bele az olvasó lelkébi Pedig a vers célja az, hogy in dulatokat, képeket ébressze másokban. Aki olyan szép verset tud íi ni, mint a Tengerszem, az bűr követ el önmaga és az irodaloi ellen ha írásait elkönnyelműs ködi, elsieti. Több művészi elmélyültséget GYÜRE LAJOS. Az ósdi szo­kásokra és Falumbélinek című két verse — verssorokba kény- szeritett próza. Akárcsak Fecsó, ennél a két versnél Gyüre sem gondolt arra, hogy a saját ér­zése, élménye kevés, - a vers­nek látomást, gondolatot kell gyújtani az olvasóban. A Kiáltás szép, a Népem gyönge vers. Az Én nem felej­tem úgy van megírva, hogy ab­ból Gyürén s az illető lányon kívül senki sem tudja kihámoz­ni, mi is történt hát a kökény­bokrok között, mi tette a réti sétát olyan mély élménnyé, hogy a költő nem tudja elfelej­teni. Gyüre ebben a versben „mellébeszél“, épp a lényeget felejtette el kimondani. A Tar- caparti fűzfához szerintem jó vers. Itt a gondolatot, a képet a költő maradéktalanul át tudja vetíteni az olvasóba. Az őszi napfény perdöntő bizonyítéka annak, hogy a vers nem lehet jó, ha az élmény gyönge. Az ilyen természetfestő versben a képeknek „ütniük“ kell az olvasó szemét. S még a ritmus­nak, felépítésnek is tükröznie kell a megrajzolt táj hangula­tát. Külön lapra tartozik Gyüré- nél a ballada. Ügy vélem, ebben a műfajban erőssé fejlődhetne a költő. A Túri János esküvője ezt ígéri. Ám nem szabad fi­gyelmen kívül hagynia, hogy a ballada fő jellemzői: a héza­gosság, a homály s a drámaiság. Végül úgy érzem, Gyürében nem elég nagy az írás, a vers iránti alázat. S ritkán tudja a versbe szívét, lelkét „belead­ni“. Nem él, ég benne a vers­ben, hanem felülről nézi azt. Vizsgálja csak meg önmagát. Ságunknak vannak helytelen, kalandos életmódot folytató tagjai. Ezeket azonban nem úgy kell „átnevelni“, hogy egy költő lemozdul a természetesség vá­gányáról, hanem valahogy más­képp. A többi vers közül nekem a Szóval is alkosd sorsodat tet­szik a legjobban. Az Azért című költemény viszont figyelmeztetés: Petrik is hajlamos arra, hogy fölülről nézze a világot. Ez pedig „nem fekszik“ ars poeticájának ahhoz a kijelentéséhez, hogy ember akar lenni az emberek között. ] A világ felülről való szemlélése e nála túlzott optimizmushoz ve- [ zethet. Jő lenne, ha ezt Petrik fontolóra venné. Hogy a jövő- 1 ben maradéktalan ténnyé vál- , jón ez a sora: „Terhem — em- 11 berhez méltó gondok“. Petrik József gondos forma- művész, de nyelve régies, szűr- ke. Csak néhol bukkan föl egy- ! egy újszerű, gyönyörködtető sor. Pl. „Fagyos a fehér nyírfák \ csendje“. 1 SIMKÖ TIBOR. Furcsának tűnhet, hogy röviden szólok róla, noha azok közé tartozik, akik vitathatatlanul érettek az ,, első önálló kötetre. Ez azért ] van, mert könnyű össz-képet alkotni munkájáról. -1 Simkó kiváló művelője a nyu- ] gatos, beaudelaire-es formának, kifejezésmódnak. Versei mes- ter-kéz alól kikerült ékes öt- vös-művek. Am olyanok szá- !i munkra, mint a vitrinek díszes ‘ ezüst-szobrocskái. Értékek, dí­szek, melyektől nehezen vál- (l nánk meg, de gyakorlati hasz- ! nunk nincs belőle. 1 A Tegnap elégiája s az Ara- ^ beszk a pádon arra figyelmez­tet: — azonkívül, hogy a ver­sek régiesen hatnak — a csen­gő-bongó rímek s a kínosan tökéletes ritmus elnyomhatják Simkó írásaiban a gondolatot, a mondanivalót. Nekem a Szé­kely keserves és a Vak juhász dala tetszik a legjobban. Ezek­ben a versekben van belső forróság, s mintha külön lapra tartoznának Simkó oevre-jében. Röviden: szerintem jó lenne, ha ez a kivételes tehetségű poéta doctus megpróbálna arc­cal a jelen s a „nagy moder­nek“ felé fordulni. S nemcsak témakeresés céljából, hanem annak érdekében is, hogy kö­vetkező versei „kívülről" is maiabbak lehessenek. TŐZSÉR ÁRPÁD. Kétségtelen, hogy költői attitűdjében van valami rimbaud-s vonás. Lehet­ne vitatkozni arról, hogy baj-e ez, vagy sem, ám úgy gondolom, fölösleges lenne, mivel Tőzsér- nek nem ez a lényege. Tőzsér lényege az, hogy eszével, ősz- 1 tönével, minden porcikájával költő, ezenkívül pedig forró népszeretet fűti s irodalmunk haladó hagyományai olyan ele­venen élnek benne, mint Bábin kívül senki másban lírikusaink közül. Már első versei kiváló tehet­ségű költőt sejtettek. Akkor józsefattilás árnyalatokkal gaz­dagította fiatalos, parasztos, szókimondó költészetét. Később Illyés Gyulát kezdte bújni s a későbbi versein ez meg is lát­: szik. Am érezte, hogy Illyés nem elég „modern“, módszerei nem alkalmasak arra, hogy ko­runkat a külsőségekben is ki- : fejezze velük. Az antológiában 1 lévő utolsó verse s az Irodalmi Szemlében közölt szerelmes versei arról tanúskodnak, hogy i Tőzsér immár megtalálta azt a kifejezésmódot, mely a ter­mészetével legjobban összeillik. Ez pedig: parasztos, kemény ■ szókimondás, merész új-ízű, ■ sziporkázó képekkel s találó gondolatokkal összekötve. A Férfikor így jöjj! mind ' • tartalmilag, mind „külcsín“ te- i kintetében harmadvirágzásunk ] i lírájának legszebb, legtöbbet 1 ígérő ars poeticája. Nagy mű- ] ■ gonddal dolgozik, s a prozódia ] szabályait tökéletesen ismeri. ; . Mint bíráló csak arra kérem, 1 . hogy irodalmunk nagyjainak ; ; példájához és szeretett népé- . hez — Juhász szavaival élve — . legyen mindig „hűséges, mint ■ a rózsa hű vérmes, nagy illa- i > tához“. ] t Mint irodalomszerető s jövő- ; . jükért aggódó olvasó szóltam ‘ t bele a vitába. Terem szűk, ezért . csak a lényeges dolgokra szó- 1 5 rítkoztam. VERES JÄNOS — ezek a sorok azt bizonyítják, hogy ez az ifjú poéta József Attila versein csecsemösködött, nevelkedett. Ha azon tűnődünk, miért olyan jók Nagy Lajos versei, eszünkbe jut, hogy sok kiváló költőnk irodalmi debut- jén észrevenni, ki volt a példa­képe, illetve, hogy indulásakor egy nagy előd hatása alatt állott. Ady Vajdán nevelkedett, József Attila Adyn, stb. Oj lí­ránk képviselőinek legjobbjai is példaképül állították maguk elé a magyar irodalom valamelyik b nagy alakját. Nagy Lajosnak is hasznára vált, hogy bibliaként bújta a József Attila-könyvet. Tévedés ne essék: velejükig Nagy La- jos-versek ezek, példaképe mű­veiből csak azt a láthatatlan „oxigént“ szívta magába, amit csak az igazi tehetség képes felfedezni. Verseiben nehéz hi­bát találni. Csak a Téli vallo­másról és a Lomnic alatt-ról jegyzem meg, hogy előbbinek az utolsó, utóbbinak az utolsó két strófája fölöslegesnek tűnik. Versein látni, hogy nem a ka- bátujjáből rázta ki őket, — hogy mély élmény nélkül nem vesz tollat a kezébe. Verseinek a belső forrósága nagy érték. „Tűnő lábad nyomán" című költeménye új líránk legszebb szerelmes versei közé tartozik. Nagy Lajos kitűnő formamű­vész, a modernek csoportjába sorozhatjuk. Képei új-izűek, eredetiek, színesek. Mégis, úgy érzem, jó lenne, ha a jövőben még bátrabb lenne, azon igye­kezne, hogy képeibe, hasonla­taiba még világosabban belevi­gye korunkat. PETRIK JÖZSEF. Az Itt va­gyok című ars poetica után í A csehszlovák film első besztercebányai fesztiválja { } alkalmából rendezett összejövetelen jól összebarátkoz- X X tak Éva Letkóczyová, szlovák színésznő, Karol Effa jj j cseh komikus és Valentina Thielová, cseh filmszínésznő. X Ha igazán szépet s jót akar adni, akkor bizony „oda kell dobnia az ifjúságát“ a versek­ért. KULCSÁR TIBOR. Róla még nehéz véleményt mondani. A könyvben közölt versel között szerintem a Nyolcadikos lányok, a Vándorszínészek és az Orgo­nák alatti jelentik a csúcsot. Ezekből világosan kitűnik, mik azok az erényei, melyekkel a kötetben való szereplést kiér­demelte. Jó rím- és ritmusér­zékkel rendelkezik. A három vers lendülete nem lankad, van bennük báj és kellem, s a Nyol­cadikos lányok csattanója lé­lekmegfigyelő készségről tanús­kodik. Olyan erények ezek, melyek tulajdonképpen alapját képezik a lírikus munkájának. Ha fej­lődni akar, ha nem akar seké- lyes rlmfaragóvá rekedni, akkor mindenekelőtt szókészletét kell majd gyarapítania. Azután: amint látom, hajlamos a ma­guktól értetődő s lapos dolgok rimbeszedésére. Az élet rövid, s a költőnek az alanyt és az állítmányt feltétlenül ki kell mondania, ha a Múzsa erre a feladatra felkentnek nyilvá­nította. NAGY LAJOS. „Ahogy össze­csukódik a táj" — „homlokun­kon elszunnyad a gond“ — „némán hordozom hiányodat“ szerelmes versek következne Egy feminin lélek halk kitárt kozásai ezek, olyanok, mintha egy 16 éves diáklány írta volna őket. Ha pl. az Elégiát összehason­lítjuk Cselényi Bánat című ha­sonló tartalmú versével, („siklik alólam a föld is“ — „villamos atomok cikáznak“, stb.) azt lát­juk, hogy a mérleg Cselény felé billen, éspedig nem csupát a művészi kifejezés, hanem - és itt most ez a fontos - a férfiérzések kifejezése tekin­tetében is. De nézzük a nagyo­kat. Hogy csak kapásból idéz­zük József Attilából; „szaggat­lak, mint fergeteg az erdőt“, - „ölj öledbe, ha kellek“, — „nö­vényi szenvedély szaga fojtji szoruló mellem". Hiszen a líra költészet egyik alapsajátossági az, hogy az érzéseket felfokoz va tálalja az olvasónak. Legyünk mi mások című ver sében odáig megy, hogy agitá ciós szándékkal kiáltja világgá úgy helyes, ha a szerelmes fia taíok erőszakkal magukba fojt ják a vágyaikat. Sohasem vol tam híve a pornográfiánál s elvetem azt az elméletei hogy a szerelem csupán a tes dolga. Az azonban nagyon tér mészetes jelenség, hogyha ké fiatal egymást tiszta lelki sze relemmel szereti, testileg i egyesülni akarnak. Tudom, ifjú M ost kicsit szakítsuk félbe híradásainkat a nünükeiek buzgó színjátszó munkájáról és nézzünk szét job­ban, körültekintőbben a sehol nincs faluban. Hátha toliunkra vehetünk még valamit a művelődési mun­ka területéről. Bocsássuk azonban mindjárt előre, hogy hiába a lázas igyekezet, a szem fürge mozgatása, a színjátszáson kívül nem fedez fel semmit. A termek üresen ásítanak, a szé­kek meg árván hajtják por-párnába a fejüket — kriptái csönd altat s fed be itt mindent. Az égi madarak lehetnének leginkább a megmondhatói, amelyek gyakran verdesik szárnyukat az ablakok párká­nyán, hogy a helyiségek egy részében nem történik semmi. Tollászkodhatnak, szendereghetnek kedvükre, senki nem riasztja el őket. Ugye hihetetlen mindez? Pedig így van. A nünükeiek mindeddig csak a színdarabok betanulásában látják a mű­velődési munkát. Másféle kulturális tevékenység kibonta­koztatása eszükbe sem jut egyelőre. A szerepléssel akar­nak letudni mindent. Népszerű, ismeretterjesztő előadások? Minek az. Minek azzal a nünükei polgárokat fárasztani. Hiszen fáradnak úgy is eleget a mezőn, vagy otthon az udvaron. Énekkar szervezése? Hát igen, lehetne róla szó, van szép fiatalsága Nünüké- nek, de miért komplikálnák a munkát, mikor a fiatalok énekelhetnek a színpadon is, ha rendezők és vezetők a ko­moly darabokba továbbra is beszúrnak egy-egy Holdvilágos éjszakán-t, vagy egy-egy Falu rosszá-t. Elég az nekik, meg a nünükei polgároknak is elég. A tánckar? Az más. Az már más lenne, jobb lenne, ha a nünükei polgárok le tudnának mondani a bálokról. De ez kétséges. Utóvégre mindegy, hogy a polgárok mulatságokon fáraszt- ják-e lábukat >vagy másutt?! Száz szónak, is egy a vége: a nünükeiek máig is csak a színjátszásban látják a kulturális tevékenység értelmit. És ez a kitérő azért történt, hogy felvethessük a kérdést: Vajon elégséges-e Nünükén csak a színjátszásra korlá­tozni a művelődési munkát? GÖRBE PÉTER GYURCSÖ ISTVÁN: Bűnbánó hangon Hazafelé a köznapok zamatját ízlelem s mint ó borát a pinceőr, úgy mérem nyelvemen a szó hőfokát: mérem — ha kóstolod — lesz-e majd erőm, jókedvem apró szikráiból lángot lobogtatni őszi napok hajnalán, mikor válladra kendőt vagy kabátot teritsz, ha kő koppan szobád ablakán, s hogy vele kopog a szó is, megkoccan, zörren az ablakkeret — s a zár csak vár —: fázol, de nyitod már: ölelsz boldogan, s kívül marad a szélkiáltó — madár. — Ne szidj — bár igaz — újra reggelig tartott az ünnep s neked csak a hétköznapok sűrű gondja maradt, s a három gyerek: — hidd el, ezek a gondok az ünnepek. A kőszívű ember fiai Losoncon A Csemadok losonci színját­szó csoportja a közelmúltban bemutatta Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényéből szín­padra írt négy- felvonásos drá­mát. A bemuta­tónak nagy kö­zönség sikere volt. A szerep­lők várakozáson felüli teljesít­ményt nyújtot­tak. Játékukkal, a kor és jellem ábrázolásával, a dráma eszmei mondanivalójá­nak kidombori- tásával, a dísz­letek, kulisszák, kosztümök jó megválasztásá­val a múlt század egyik legdicsőbb szakaszát, a 48-as forra­dalom eseményeit elevenítették fel. Dedák Sándor, az előadás rendezője jó munkát végzett. Bebizonyította, hogy képes a rendezésre. Az előkészületek sok munkát s még több fáradságot követeltek mind a rendezőtől, mind a szereplőktől. A színjátszó csoportot először is fel kel­lett frissíteni fiatalok bevonásával s ki kellett válogatni kö­zülük az alakításra legmegfelelőbbeket. A rendező komoly munkájának és a szereplők igyekezetének köszönhető, hogy a losonciak játéka műkedvelői teljesítményt meghaladó élve­zetet nyújtott a közönségnek. „A kőszívű ember fiai“ alakítói a következők voltak: Dole- zsal Ferenc, Bíró Györgyné, Ferencz Ferdinánd, Hrugyán Fe­renc, Leszák József, Béres László, Leviczky István, özv. Hu- menszky Lajosné, Draskóczy Miklósné, Nóta Béla, Csaszlóv- szky János, Szabó László, Benko Lenke, özv. Dianovszky De- zsőné, Szekerka Erzsébet. A közönség egyöntetű véleménye szerint a darabot Bíró Györgyné, Hrugyán Ferenc, Ferencz Ferdinánd és Béres László megkapóan drámai alakításai vitték sikerre. TUGÄRY FERENC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom