Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-24 / 8. szám

V

A számok mögött...

„Itat bratlslavai üzem nyerte el a kormány és a Szakszervezetek Vörös zászlaját, s ez alkalomból a J. Dimitrov Vegyészeti Üzemet is kitüntették. Tervét 101.9 %-ra teljesítette..." — írják a lapok.

C zámok .. számadatok. Hány** szór nézünk el unottan felettük. Nem gondolunk arra, hogy a számok mögött emberek állnak. Emberek, akik hajnalban kelnek, késő este térnek nyugovóra, olyanok, akik muszájból végzik a munkát vagy lelkesek, akik egyéni vágyaik és terveik fölé helyezik az üzem tervének teljesítését. Ugyan milyen a hangulat egy ilyen üzemben közvetlenül a Vörös zászló átadása után?

C lőttünk a hatalmas üzem.

“ Egy egész külön világ. Amerre csak szemünk ellát, mindenütt kiásott árkok, gödrök, mintha csak építkezési telken járnánk. Kopottas, barakszerű épületek mellett hatalmas új építkezések. Balra a villanyszerelők műhelye, jobbra új műtrágya-üzem épül. 1960-ban kell elkészülnie.

Kvetány Gyuri,

a műhely legfiatalabb tanulója.

Az iparvágány mentén haladva megállunk és nézzük, amint néhány fiatal fiú nyitott vasúti kocsikba lapátolja a műtrágyát.

Nincs idő zsákokba rakni ezt az igen fontos gyártmányt, és szekereken egyenesen a szövetkezetekbe viszik. A lapátoló embereknek csak a szemét látni, hajukra és munkazubbonyukra teljesen ráülepszik a por. Serényen folyik a munka, itt nincs idő tereférére.

A villanyszerelők műhelyének bejáratánál egy teljesen ősz, fáradt szemű, de mosolygós arcú férfi fogad. A portásnő már előzőleg telefonon jelentette látogatásomat Svarc mesternek. Nem kell sokat kérdezni, ömlik belőle a szó.

— Az elért sikerhez természetesen mindnyájan hozzájárultunk, mert egy ilyen üzem olyan,

mint egy óra. Ha elkopik egy csavar, ha valahol zavar áll be, akkor az egész üzem leállhat. Mi vagyunk az üzem órásai. Mi szereljük fel a villanygépeket és mi gondozzuk a berendezéseket. A mi műhelyünkben csak fiatalok, szerelők és tanoncok dolgoznak. Tavaly júniusban munkacsapatéit szerveztünk. Én általában csak jót mondhatok a fiatalokról, de még nagyobb munkafegyelmet, több kötelességérzetet szeretnék náluk elérni. Hogy milyen a szaktudásuk? Sokan az ipariskola elvégzése után jönnek ide, de vannak olyanok is, akik mint tanoncok lépnek be hozzánk. 1948 óta dolgozok az üzemben. Elhiszem ... sokkal idősebbnek látszom, pedig csak ötvenegy éves vagyok. Sok mindent megéltem ... partizán is voltam, koncentrációs táborba is elhurcoltak a németek.

Beszélgetésünket többször telefoncsengés zavarja meg. Svarc mester készségesen felelget, a szerelők közben állandóan ki- és bejárnak.

— Az, aki most volt itt, az Funka Ignác. Igazán jó szakember, többször is kitüntették. Sokat lehet nálunk tanulni, s a munkát úgy osztjuk be, hogy a szerelők mindenhez értsenek.

— Néhány fiatal ember egy motor körül foglalatoskodik. A műhely széles ablakán besüt a nap. Csendesen folyik a munka, sehol egy hangos szó. Körüláll- ják a motort és mintha valami műtétet végeznének, hangtalanul adják át egymásnak a szerszámokat. Sehol egy felesleges mozdulat.

— Javítottunk mi már ennél rosszabb motorokat is — szólal meg az egyik alacsony, barna fiú. — Hát ez igaz — mondja Svarc mester. — A fiúk rendbehoztak teljesen hasznavehetetlen gépalkatrészeket is. Már talán ócskavasnak se kellettek. Munkaidő után, sőt sokszor m,ég éjjel is. És amit így megtakarítottak, azt az „Ifjúság milliódhoz adták — mondja nevetve. Most meg aztán az a jelszó járja, hogy irány a Fesztivál. Tudják ők, hogy mit akarnak.

A mestert elhívják, a fiúk ki- ” használják az alkalmat és dicsérik az öreget.

— Olyan, mintha az apánk lenne — mondja az egyik gyerekképű fiú. Michal Holubnak hívják. Tanonc. — És ki itt a legfiatalabb? — Kvetány Gyuri, az a magas szőke fiú.

— Tizenhét éves vagyok, — feleli kérdésünkre. — Most jöttünk vissza Miskóval együtt Brnoból. Az üzem küldött ki két évre az ottani villanyszerelőüzem szaktanintézetébe. Eredetileg ipariskolába szerettem volna járni, de oda nehéz bejutni. De már nem is bánom, mert a brnoi szaktanintézetben is eleget tanultunk. A második évben már mindig egy teljes hónapig kijártunk szerelni. Végigjártuk az egész országot, s csak az a kár, hogy akkor még nem volt annyi pénzem mint ma. Ebben a hónapban például 609 koronát kaptam kézhez — mondja büszkén.

Elmondja még, hogy az egész keresetét hazaadja, közben elgondolkodik és elborul az arca.

— Most televíziós készülékre gyűjtök. Anyám nagybeteg, s mire a klinikáról hazajön, apámmal együtt szeretnénk meglepni. A jégkorong világbajnokságra bizony nehéz jegyet szerezni, és ezért szeretném már otthon legalább a televízióban végignézni. Csak az anyám lenne már egészséges! — És a hórihorgas fiú szemében könny csillog. — Édesanyám még nem olyan nagyon idős, mindössze 45 éves, de túl sokat dolgozott már az életében. Mosni, vasalni járt az urakra. Gürcölt, küszködött. Én is a mosókonyha gőzében nőttem fel.

— Jó dolgában hamar megfeledkezik az ember a múltról és elégedetlenkedik — szokta mondani az apám. — Valóban, milyen életük is volt a szüleimnek és milyen az enyém. Mi már mindent készen kapunk, csak ki kell érte nyújtani a kezünket.

Csak hagyom, hadd beszéljen. Ügy látszik eltalálta a többi fiú gondolatát is, mert szinte meg- illetödve hallgatják. Ritkán ütik meg az ilyenkorú fiúk az őszinte hangokat. Már egész családias körülöttünk a hangulat, mindegyik beszélni szeretne, el akarná mondani egész élettörténetét, terveit.

— Én például érettségi után jöttem ide — meséli egy fekete szemű, sötét hajú szerelő, valóban, sötét csillogó szeme a legfeltűnőbb rajta.

— Farkas Antalnak hívnak. Kassán érettségiztem az ipariskolában — kitüntetéssel. Még ma is sokan csodálkoznak azon,

Egy hónap múlva

Funka Ignác, a J. Dimitrov- üzem kitüntetett dolgozója

hogy érettségivel nem tanulok tovább, vagy nem lépek be valami irodába. Hát én aztán igazán elmondhatom, hogy itt sokkal többet tanulok, mint az iskolában. Sőt, gyakrabban veszem elő a könyveket, mint diákkoromban, mert csak most, a gyakorlati munka közben értem meg igazán az elméletet. Mint szerelő 7 korona órabért kapok, havonta átlag 1400 koronát, túlórákkal együtt pedig sokkal többet keresek. Szabad időmben angolul tanulok, hogy eredetiben olvashassam a szakkönyveket. Többet szeretnék sportolni. Az üzemben teniszpálya, korcsolyapálya áll rendelkezésünkre, de nem használjuk ki eléggé az adott lehetőségeket. A terveim? Természetesen vannak. Továbbképzésemmel kapcsolatosak, de most, elsősorban az üzemi termelési tervet kell teljesíteni, az fontosabb. Kitüntettek bennünket, és mi megmutatjuk, hogy a zászlót megtartjuk.

Ha a legközelebbi negyedévben újból olvassuk: A Dimitrov vagy más üzem ennyi és ennyi százalékra teljesítette a tervet, ne nézzünk el unottan a számok felett, gondoljunk arra, hogy a számok mögött emberek állnak, s az eredmények, az emberek céltudatos munkafegyelmét fejezik ki. A számok a jövő távlatait hozzák mindnyájunk számára közelebb. M. M.

Az ifjúsági munkacsoport, középen Svarc elvtárs, a mesterük.

Ifjú szakmunkásokat!

„Egészséges, testileg erős, de szellemi képességei a közepesen aluliak. Ajánljuk a mezőgazdasági iskolára.“

Szomorú, de ilyen és hasonló tartalmú véleményekkel is találkozunk a mező- gazdasági iskolákba küldött tanulók iratai között. Azt hiszem, ez nem is annyira az odaküldött tanulóra, mint inkább az illető iskola tanítóira vet rossz fényt. Pedig de sokszor elmondták már a járási aktívákon: A mezőgazdasági iskolákba a legjobb tanulókat kell megnyerni. Ez a jelszó lassan valósul meg a gyakorlatban. De megvalósul. Ezt igazolja a jelenlegi tanév, valamint a kétéves mezőgazdasági tanonciskolák eredményei is.

Az ifjúságnak a faluból történő menekülése — mint tömeges jelenség - megszűnt. Vannak még egyedülálló esetek, de több helyen már a visszaszivárgás tünetei észlelhetők. Persze, sokkal szerencsésebbek a nagymegyeri, zselízi és a lévai járások szövetkezetei, mert ők olyan feltételeket teremtettek, hogy az ifjúságnak eszébe sem jutott elhagyni a falut. így természetes, hogy az emlitett járások szövetkezeteiben sokkal gyorsabban megoldódik a mezőgazdasági szakemberek kérdése is.

Sajnos, sok helyen a szövetkezetek vezetői egyáltalán nem segítik a fiatalokat magasabb szakképzettség elérésében. Nem egy szövetkezetét lehetne említeni, ahol megtagadták az útiköltség fizetését a tanonciskolára jelentkezett fiataloktól. Főleg ezen szövetkezeti vezetők lelkiismeretét terheli a felelősség, hogy a tanonciskolákra jelentkezett több mint 7000 fiatal közül csak 6500 látogatja rendszeresen az iskolát. Sok helyen úgy fest a helyzet, mintha az idősebb vezetők féltenék funkcióikat a felnövekvő szaképzett ifjúságtól. Csakis ezzel lehet magyarázni az olyan jelenséget, hogy a rajeci járásban nincsen tanonc sem. Kevés található a senicai járásban is, ahol pedig egészen jó szövetkezetek vannak.

A szövetkezeti vezetők gyakran elfeledkeznek arról, hogy a „jövő“ elsősorban azt jelenti, hogy minden dolgozó magasabb szakképzettséget ér el. így lesz ez a mezőgazdaságban is. A kétéves tanoncviszony első

lépés ezen az úton. A mező- gazdaság állandó fejlődését csak úgy biztosíthatjuk, ha az elkövetkező 11 év alatt 30 000 szakembert nevelünk. Ebből 20 000-nek a szövetkezetekben kell elhelyezkedni. Márpedig ezek a szakemberek elsősorban a fiatalság soraiból kerülnek ki. Lényeges az is, hogy 1960 után már csak azok tanulhatnak a mezőgazdasági technikumokon, akik elvégezték a kétéves tanonciskolát. Ebből az következik, hogy minden mezőgazdaságban dolgozó ifjúnak és lánynak tanulni kell.

Az iskolákban most folynak a szülőkkel folytatott beszélgetések a pályaválasztásról. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy már nem kell agitálni a mezőgazdasági iskolák mellett — van jelentkező elég. Most már a helyes kiválasztás a fontos. Bízunk benne, hogy a tanítók e téren is teljesítik kötelességüket.

A CSISZ falusi szervezeteinek vezetőire az a feladat hárul, hogy fekeressék az EFSZ-ek vezetőit és megérdeklődjék: hány fiatalt

szándékoznak iskolába küldeni a köveikező évben. A legtöbb szövetkezet vezetőit erre már nem is kell figyelmeztetni. A gútai EFSZ-ben jövőre 40 tanuló megnyerését tervezték. Az idén Nagylégen húszán tanultak, de jövőre a tanoncok száma 30-ra emelkedik. E téren jó példát mutatnak a hrceli EFSZ vezetői, akik elhatározták, hogy nemcsak tanoncokat biztosítanak, hanem ők is mindannyian beiratkoznak a mezőgazdasági technikumra és középiskolai szakképesítést szereznek.

Ügy gondoljuk, hogyha az idősebbek, a 40 — 45 éves emberek ilyen fontosnak tartják a tanulást, akkor a fiataloknak, akik még csak most kezdik az, életet, igazán nem lehet gondolkozni azon, hogy tanuljanak-e. Ha a szövetkezetekben dolgozó fiatalok azt akarják, hogy magasabb legyen a munkaegység értéke, akkor mindenből többet kell termelniük. S hogy többet termelhessenek, meg kell ismerniük az új munkaformákat, a haladó munkamódszereket, tehát — tanulniuk kell. Ez a gazdagabb jövő egyedüli útja — korunk ifjúságának egyik fő feladata.

Március 19-én összeül Prágában az EFSZ-ek IV. kongresszusa. Ettől az időponttól alig egy hónap választ el bennünket. Mivel a gazdasági termelés fejlesztése mindannyiunk ügye — tehát a fiataloké is - kell, hogy egy kicsit elgondolkozzunk és feltegyük magunknak a kérdést: Vajon mivel járulok én hozzá a közös cél eléréséhez?

Ma már nem elégedhetünk meg azzal a száraz ténnyel, hogy a szövetkezetben fiatalok is dolgoznak. Foglalkozni kell azzal, hogy hogyan dolgoznak. Továbbá azt is látni kell, hogy a becsületes munka mellett egyéb feladatok is hárulnak a szövetkezetben dolgozó fiatalokra. Nem szabad elfeledniük, hogy ők az egész közösség gazdái, tehát tovább kell látniuk munkahelyük határától. Érdeklődniük kell a szövetkezet minden ügye iránt, s ha valahol rendetlenséget észlelnek, fel kell hívniuk erre a vezetők figyelmét. Az csak természetes, hogy a munkafegyelem terén nekik kell jó példával előljárni.

A jövő évi tervek elkészítésénél kérni kell a szövetkezet vezetőit, hogy számítsanak az ifjúsági munkacsapatra is. Mivel a legjobb agitáció a személyes példamutatás, így kell cselekedni az ifjúsági csapat

tagjainak is. A kimért répavagy kukoricatáblán a imádó munkamódszerek szerint kell dolgozniuk. Számtalan példa van arra, hogy a fiatalok éppen az elért szép terméseredményekkel győzték meg az idősebbeket, s vívták ki tekintélyüket a tagság előtt.

A szövetkezeti kongresz- szust megelőző vita során sok értékes kezdeményezés született. Az idősebbek értékelik az ifjúság munkáját, s ezt bizonyítják a már megtartott járási szövetkezeti konferenciák is. Még eddig mindenütt fiatal küldötteket is választottak.

Egy hónap nem hosszú idő, de arra elegendő, hogy a CSISZ falusi szervezetei konkrét javaslatokat tegyenek és megmondják, hogy ők mivel járulnak hozzá a magasabb terméseredmények eléréséhez, különösen nagy szükség van arra, hogy fiatalok munkát vállaljanak az állattenyésztésben és itt sz új munkamódszerek ter- iesztőivé váljanak.

Bizonyos, .hogy a szövetkezeti kongresszus nagy jelentőséggel bír a mezőgazdaság továbbfejlesztésében, de hogy az ifjú küldöttek bátran felszólalhassanak és elmondhassák az ifjúság véleményét, ahhoz szükséges, hogy a hátralevő időben, az egy hónap alatt még sok szép kötelezettségvállalás és munkasiker szülessen.-csPéldásan dolgoznak

A bajcsi állami gazdaság mellett működő mezőgazdasági tanonciskola növendékei már az első félévben megmutatták, hogy példásan akarják teljesíteni feladataikat. Jó gyakorlati munkájuk eredménye 50 vagon komposzt elkészítése. Példásan dolgoznak Osztatny László, Gál Dezső, Szalai Sándor, Kecskés András, Tornóci Margit és Uzsák Irén. De nemcsak ezeket, valamennyiüket dicséret illeti, mert derekasan kiveszik részüket a gondjaikra bízott munkából.

A tanoncok élénk szervezeti életet élnek. A CSISZ-szerve- zet keretén belül- négy érdekkör működik. Az olvasó kört

Igár István, a CSISZ elnöke, a „világ térképe fölött“ kört Sül nevelő elvtárs vezeti. A körök munkáját havonta értékelik. Ezenkívül nagy súlyt helyeznek a tananyag elsajátítására. Igar István és Osztatnji László védnökséget vállaltak a gyengéb tanulók felett és jobb előmenetel elérésében segítik őket. A gyakorlati munkában munkacsapatokat szerveztek és a csapatok versenyben állnak. Fóliák elvtárs, az iskola igazgatója minden téren elősegíti a fiatalok kezdeményezésének kibontakozását.

PSENÄK JÓZSEF,

Bajcs.

Változás a klubban

Korlát bányászfalu. Az üzem jóvoltából évekkel ezelőtt igen szép és gazdagon berendezett klubhelyiséget kapott az ifjúság. De mivel a klubnak nem volt jó és gondos gazdája, a’ könyveket széthordták, a rádió s a gramofon elromlott, tönkrement a berendezés.

Valamelyik nap a klubhelyiség előtt mentem el és örömmel láttam, hogy az ablakokra csipkefüggönyöd kerültek s a klub belső képe is megváltozott. Hamarosan megtudtam a változás okát is. A klub Knotek Ilonka, Kormos Ági és Ferenc János személyében új gazdát kapott, s most már az ifjúság is szívesen látogatja. A teremben csend, fegyelem, illedelmes viselkedés és baráti légkör uralkodik.

Reméljük, ezúttal a berendezés sokáig szép marad, s a fiatalok érdeklődése sem csökken a kiub iránt.

VlGH RÓZSA, Korlát.

© A világ gyapottermelése 1958 —59-ben 1 millió bálával növekszik. A nyugati gazdasági válság azonban már hónapok óta csökkenti számos ország — nevezetesen Belgium, Olaszország, Finnország és Dánia gyapotfogyasztását.

© Hogy megőrizzék az utókor számára az állatok hangját, a madarak énekét,l( a rovarok zümmögését, döngését, a legújabban hangfelvételeket készítenek és elteszik tudományos célokra.

SE

CPGN-12 jelzésű új gép, amely a cukorrépa fészkesvetésére szolgál, és egyúttal a műtrágyát is bedolgozza a földbe..

I