Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-10 / 6. szám

Vajon ki követi a detvai fiatalok példáját? Az 0r9kő$5khSz szólunk Ebédszünet van. Az istállók környékén csend honol, csak a megbolygatott trágyatelep jelzi gőzölögve, hogy a ko­csisok szekerei nem rég döcögtek ki a göröngyös udvar­ból. A tehéngondozók így napközben (télidőben) otthon tartózkodnak. A magas drótkerítéssel körülszegett gazda­sági udvar teljesen néptelen. Csak a répaniramisokon kutatnak ebédjük után a fekete varjak. Egész szelídek, néhány lépésre bevárják a közeledőt. Va’amelyik istálló­ból kisborjú bögés szűrődik felénk. A hang szab irányt lépteinknek. Megállunk az istállóajtó előtt, s bekandikálunk. Épp két kisborjú szalad vidáman ugrándozva az anyja alá. A na gyobbik rögtön ott ragad a csecsnél, de a kisebbiket, a vöröstarkát még tanítgatni kell. Egy idős bácsi térdel mellette, simogatja. — Húzzad csak húzzad — bíztatja félhangosan. A kis állat engedelmeskedik és csámcsogva szívja az édes anyatejet. Ott ragadunk az ajtón kívül, nem zavarjuk a bent le­vőket. Kisvártatva újból hangot hallunk — néked már elég lesz, gyere kicsikém, gyere. — Látjuk, amint az egyik borjút helyre tuszkolja majd visszatér a másikhoz. Megsimogatja, s csalogatja helyére a kis vöröstarkát. Matkovics bácsi elvégezve a szoptatást villát fog, ledo­bálja a trágyát, tiszta almot szór az állatok alá. Mikor a munkával elkészül, helyére viszi a villát, de nem tá­masztja a falhoz. Két kezét összekulcsolva rátámaszkodik a villanyélre. Áll, hallgat, szemléli a csendesen kérődző teheneket. — Vajon mire gondol? A fiatalok mint mindenütt, itt is nagyon érdeklődnek a technikai újdonságok iránt. Na­gyon örültek annak, hogy a szövetkezet új burgonyafőzőt kapott. A körben is foglalkoz­tak az új berendezéssel és a tanító elvtárs pontosan meg­magyarázta a szerkezetét. Csak úgy röpködtek a kérdések. £s a beszélgetés eredménye ? A CSISZ-tagok segítenek a bur­gonyaszárító építésében. A mezőgazdasági körben a helyzet néha úgy fest, mintha egy természetrajzi órán vagy pedig egy szövetkezeti terme­lési tanácskozáson ülnének. Hi­ába, hiába, a fiatalok sokolda­lúak és minden iránt érdek­lődnek. Pongrác elvtárs igyekszik kielégíteni a fiatalok érdeklő­dését. Esténként mezőgazdasá­gi szakkönyveket és folyóirato­kat olvas fel s tanulmányozza az EFSZ-ek IV. kongresszusá­nak anyagát. A következő ösz- szejövetelen — amely a kör megalapítása óta már a hatodik — majd a szövetkezeti dolgo­zók kongresszusáról fognak be­szélgetni. Tavasszal, mihelyt egy kicsit melegebben süt a napocska, a kör „kiköltözködik“ a mezőre, az „Ifjúsági földekre.“ Ott olyan növényeket termesztenek, ame­lyekről tanultak. Bárcsak minden sikerülne nekik. (B2) Most látom őt először, de érezni, hogy ezt az embert nem a munkaegység húzta ide az istállóba, valami más, valami több: az állatok szeretete. Nagybirtokon bérlőknél kezdte mint próbagulyás. Min­dig néki adták a vásárolt teheneket két heti próbaidőre. Ez alatt kellett megállapítani, mennyi tejet adnak. Ame­lyik bevált, megadta a küvánt mennyiséget, az maradt. Persze átadták egy másik gulyásnak. A többit, a kisteje- löket vásárra vitték, újakat hoztak helyükbe. Mindig más teheneket fejni — ez valóságos büntetés. 6 mégis örült, hogy fejhetett, hogy kereshetett. A közös megalakítása után régi vágya teljesült. Kapott tizenöt tehenet, de nem egy, sem két hétre. — Gondozd István, így szólt a bízta­tás, s benne megpezsdült az öröm, mint hamu alatt a pa­rázs, ha szellő érte. Majd én megmutatom — bugyogott belül egy nemes vágy, s az istálló véglegesen hozzáfonó­dott életéhez. Ki hitte volna ekkor, hogy a sors elérke­zettnek látta az időt... Akit legjobban szeretett, azt kellett ápolnia éveken keresztül s nézni tehetetlenül, hogy nem használ semmiféle orvosi segítség: a fia hervad, nem épül. Egészséges fát nehezen tör de­rékba a vihar, esetleg ágait ha­sogatja össze, de a törzs, az dacol minden viharral, így volt ö is a bajokkal. A re­ményt nem ölték ki szívéből a szálló évek. Bí­zott, remélt. Hozzákezdett a kis ház átépíté­séhez — legyen a fiamnak szebb otthona. Szinte minden munkát egyedül végzett. Nem bírta meg­törni az ötven esztendő, sem az álmatlan éjsza­kák. Korán reg­gel mindig ott pontosan munkahelyén. E hely jelentette számára az éle­tet. Munkában keresett vigasz­talást, s úgy érezte sokkal többet: örömet talált. Szép ered­ményeket ért el, s munkájáért megbecsülték. Elérte azt, amire minden munkáját szerető ember vágyik: első lett a kollektívában. Ott van beírva a szövetkezet évzáró szá­madásának beszámolójába: A legjobb tehéngondozónk, Matkovics István, 34 205 liter tejet fejt ki. E rövid mon­dat még egy fájó szívet is megdobogtat, jó érzéssel tölt el... Most itt áll előttem ötvennégy évével, megtörtén, fá­tyolos tekintettel, némán. Csendesen falhoz veti a vállát, mintha onnan várná a további erőt, segítséget. Folyéko­nyan beszél, árad belőle a keserűség. Gyermekkora óta gürcölt, verekedett a mindennapiért, s most, mikor élete biztos révbe ért, otthont talált a közösben — elvesztette, akit legjobban szeretett... — Nincs fiú, nincsen gondvi­selő — ez a gondolat összetörte. Egy falu részvéte for­dult feléje — hiába. A seb fájó. nehezen heged... Keresni kell a gyógyírt. Vajon ki keresse? Az, aki ismeri az or vosságot. E szó: közösség — nem üres szólam, nem frázis, életet adó, tartalommal telített. Ha ez nem volna, így sohasem alakultak volna nálunk falusi közösségek. Mikor Nagylé­gen ez a kis csoporf kovácsolódni kezdett, Matkovics bá­csi hozzájuk csatlakozott. Vágyott egy emberibb élet után, s a jövőből jusst kívánt biztosítani fiának is. Nem sike­rült ... A jusson, a deresedé generáció munkájának gyü­mölcsén nyolcvan örökös osztozik. Az örökösök, az ifjúság dolga, hogy az aratás után ne feledkezzenek meg a ter­melőkről sem. Gondolniuk kell arra, hogy a becsületes munkások, a Matkovics bácsik sohase érezzék magukat hajótörötteknek, kitaszítottaknak, s a közösség melege érződjék a néma családi otthonban is. Ügye így lesz nagylégi fiatalok? >—$— Pongrácz Dénes tanító — mart róla van szó — még Í953- ban jött; Felső-Jánokba. Akko­riban még nem is volt meg a tanítói képesítése, csak később mint távhallgató iratkozott be a pedagógiai főiskolára. Tanul­mányait sikeresen befejezte. Nem volt olyan egyszerű dolog, hiszen a tanításon kívül min­den szabad idejét a fiatalok kö­rében töltötte. Már hatodik éve propagandista. A falusi CSISZ- tagok, számszerint húszán, mind szívesen látogatják a kört. Most éppen idevárja a kör tagjait. Felesége rátesz a kály­hára. vidáman pattog a tűz. — Ne tégy olyan sokat rá, hiszen tudod, ma a kör után táncolni is szeretnének. — Majd hozzánk fordul; - Tudom, nem egészen helyes, de hiszen tud­ja hogy a fiatalok szívesen Pongrác tanító elvtárs előadását (balról) érdeklődéssel hall- táncolnak... 3a‘ják a fiatalok. „A fiúk és lányok vezessenek a több szénért, ércért, ipari és mezőgazdasági termékért foly­tatott harcunkban, alaposan használják ki a munkaidőt, igye­kezzenek túllépni a normákat és jogosan büszkeséget keltsen ben­nünk minden olyan tett, amellyel hozzájárultak a termelés és a munkaszervezés javításához.“ M. Vecker elvtárs, a CSISZ KB elnökének a CSISZ III. kongresszusán elmondott beszámolójából. A fiatalok becsületesen va- lóra váltják ezeket a sza­vakat. Hazánk minden munka­helyén nap mint nap újabb munkasikerek születnek. Csak nem rég fejeződött be az a nagy jelentőségű mozgalom, amely a munkatermelékenység idő előtti teljesítésére irányult és máris új mozgalom indul — a Fesztiválig további nagy je­lentőségű eredmények elérését tűzi ki. A detvai podpolianski gép­üzemekben a CSISZ tagok azt a célt tűzték ki, hogy többet termelnek, csökkentik a terme­lési költségeket, határidő előtt teljesítik a tervet és időelőtt érik el a tervezett munkater­melékenységet. Első lépésük az volt, hogy a 210-es számú központ ifjúsági műhelyében két kollektíva ver­senybe indult a Szocialista Munkabrigád címéért. Rybov elvtárs kollektívája elhatározta, hogy az egész évi tervet 44 nappal a határidő előtt teljesí­ti és 13 970 koronát takarít meg. Diviák elvtárs kollektívája azonnal követte a jő példát. Március végéig több más kol­lektíva is bekapcsolódik ebbe a versenybe. Igaz, az üzemben vannak olyanok is, akik a legközelebbi időben nem lépnek versenybe a Szocialista Munkabrigád címért, de ezek is bekapcsolódnak az üzem szocialista munkaverse­nyébe. Mindnyájan arra köte­lezték magukat, hogy személyi számlájukon nagyobb összege­ket takarítanak meg. Igyekeze­tük oda irányul, hogy a tervet egyenletesen teljesítsék (ami nagy segítséget jelent az üzem IRÁNY a Víl. FESZTIVÁL A Bratislavai Elektrotechnikai Művek dolgozói a Szovjetunió XXI. kongresszusa tiszteletére vállalták, hogy az első negyed­évi tervüket március 27-ig tel­jesítik. Képünkön Irma Ortcho- vá, aki férjével együtt a 331-es részlegen dolgozik, becsületes munkájával szintén hozzájárul a terv határidő előtti teljesíté­séhez. számára, mert nincs elég mun­kaerő), takarékoskodnak az anyaggal, kímélik a berende­zést és kevesebb selejtet ter­melnek. Az ifjúsági műhely nyolc dolgozója arra kötelezte magát, hogy az első negyedév végéig a gépeken 2788 koronát és a selejteken 1318 koronát takarítanak meg. Személyi számlájukon minden negyedévben újabb összeget takarítanak meg. Az üzemben kijelentették, hogy a „Fiatal újítók negyedéve“ mozgalom keretén belül 100 újító javasla­tot nyújtanak be. Nagy segít­ségükre van az is, hogy min­den munkahelyen van munka- csoportjuk és gazdasági ellen­őrző őrjáratuk. Ezekből a reális feltételekből kiindulva azt a kötelezettséget vállalták, hogy a Fesztiválig az ifjúság milliói­ért mozgalom keretén belül 600 000 koronát takarítanak meg. A CSISZ-tagok majd az űj munkabérrendszer bevezetésé­vel kapcsolatosan is megmond­ják a véleményüket. A 210-es központ ifjúsági műhelye még a Fesztiválig át­megy a technikailag indokolt normákra. Ezáltal a műhely termelési költségeit havonta átlag 20 344 koronával csökken­tik. Igen nagy jelentőségű az a kötelezettségvállalásuk is, hogy védnökséget vállalnak a Szov­jetunió megrendelései teljesí­tése felett. A külföldre készülő földi marógépek gyártására a fiatal műszaki dolgozókból és mérnökökből komplexbrigádo­kat állítanak össze. Hogy idejében teljesíthessék a termelési feladatokat, azzal a kéréssel fordultak a Tatra Kop- rivnica üzemben működő CSISZ alapszervezethez, hogy vállal­janak védnökséget az üzemük számára készülő szállítmányok felett. Az ifjúsági szövetség nem feledkezik meg az ifjúsági kol­lektívák további kiszélesítésé­ről sem. A Fesztiválig további tíz kollektíva alakul meg. Az ifjúsági szervezet nem fe­ledkezett meg az ifjúság szak­mabeli tudásának fejlesztéséről se. Kötelezettségvállalásukban kihangsúlyozzák, hogy ebben az évben legalább a fele azok­nak. akiknek nincs szakminősí­tésük és a munkába csak beta­nították — alapos szakkikép­zésben részesül. Az „Ifjúság szakmabeli tu­dása emelésének évét“ erre a célra használják fel. A Fesztiválig a gépészek azt is elakarják érni, hogy az üzem ifjúságának 95 százalékát be­szervezik a CSISZ-be. A Fesz­tiválhoz azzal járulnak hozzá, hogy a Fesztiváli alapra 10 000 koronát adnak. Nos, ki követi a podpolianski gépészek példáját az Irány a Fesztivál — úton? A bratislavai kerületben ebben az évben újabb negyven szö­vetkezeti gazdaságba vezetik be a villanyt. A bratislavai ener­getikai üzemben Stefan Bedná- rik hét tagú szerelőbrigádjának tagjai vállalták, hogy a kloco- vanyi EFSZ gazdasági épületein két nappal lerövidítik a munká­latok idejét. Képünkön Ferdi- nánd Boros szerelő munka köz­ben. Bizalommal tekintenek rájuk # reeső községé­ben 1951-ben hat taggal 13 ha földön alakult meg a szövet­kezet. A kezdeti nehézségek után ma már 400 ha-on gazdál­kodó jó szövetkezetét találunk a hajdani kis szövetkezet he­lyén. Főleg állatállományuk ki­tűnő Sertésekből 130 darabot tartanak számon 100 hektáron­ként — tehát máris elérték az 1965-re kitűzött tervet. Szar- vasmarhaállományukból ugyan­csak 52 darab esik 100 hektár­ra. Amint már a fenti számok­ból is látni, a szövetkezét egyik fő jövedelmi forrását az állat- tenyésztés képezi. A szövetkezet fejlődését és erősödését legjobban az mutat­ja, hogy még 1954-ben előleg­ként 7 koronát és az elszámo- * 15 • Hazánkban utaznak a vilá­gon a legtöbbet. Minden ember évente átlag 47 utat tesz meg vonaton és 69 utat autóbuszon. Csehszlovákia után Svájc kö­vetkezik, ahol évente 45 utazást tesznek meg vonaton. • Tudjuk, hogy a macskák simogatása közben villanyáram fejlődik. Egy fizikus kiszámí­totta, hogy 1.5 millió macskát kellene simogatni, hogy annyi áramot nyerjen, amivel egy 15 wattos égővel világíthatna. lásnál 3 koronát fizettek, ezzel szemben az elmúlt évben a 10 koronás előleghez most az év végén még 8 koronát fizettek munkaegységenként. Az idei gazdasági évre, fi­gyelembe véve a még fennálló tartalékokat, 22 koronában ál­lapították meg a munkaegység értékét. Eddigi eredményeik arra engednek következtetni, hogy ezt el is érik. Biztosíték erre a többek között az is, hogy a szövetkezeti tagok szorgal­masan tanulnak. Még a szak­előadó kérdését is ügyesen megoldották, találtak ilyen em­bert a saját soraik között. A fiatalság magáénak érzi a szövetkezetét, ezt legjobban az bizonyltja, hogy harmincán dol­goznak a közösben. Kocó István, az elnök annyira meg van elé­gedve a fiatalok szorgalmával, hogy amikor a legjobb ifjú munkások iránt érdeklődünk, hirtelenében alig tud kiválasz­tani valakit a csoportból. Aztán végül is Mocsonoky János, ti­zennyolc éves fiút említi, aki 27 növendékállatot gondoz. De sietve megjegyzi, hogy a töb­biek is becsületesen dolgoznak. A kisfaludi szövetkezetben bizalommal tekintenek a fiata­lokra és helyesen látják, hogy a szövetkezet fejlődésének egyik fokmérője a benne dolgo­zó fiatalok száma. PONGRÄCZ GÄBOR BÁTOR KEZDEMÉNYEZÉS A fiatalok barátja Az általános iskola fo­lyosóján találkoztunk. Kezében vaskos köteg — csupa brosúra. — Azonnal, mindjárt meg­kezdjük - mondta és beveze­tett az osztályba. — Ez a kultűrközpontunk — folytatta magyarázólag, miköz­ben beléptünk egy elég tágas tanterembe. — Itt rendezzük a falu kul- türprogramjait, a színielőadá­sokat, a körök összejöveteleit és a gyűléseket is. A mezőgaz­dasági ... Közben eljár az idő. A fiata­lok összejönnek, Pongrác elv­társ előveszi a módszertani se­gédeszközöket. Az üvegszek­rényben őrzi a különböző mü- trágyafajtákat. Az első padra helyezi a vegyszerekkel telített üvegeket. Ma ugyanis a'mező- gazdasági termékek hozamának emelésével akarnak foglalkozni. A fiatalok nagy érdeklődéssel körülveszik és Pongrác elvtárs máris előadásba kezd. Beszél a felsőjánoki szövetkezet kezdeti nehézségeiről és az elért ered­ményekről. A szövetkezetben 15 fiatal fiú és leány dolgozik és mind szorgalmas látogatói a mezőgazdasági körnek. A kör többi öt tagja is közel áll a ha­zai röghöz. Sok mindent megbeszélnek a körben. Legutóbb igen élénk vitát folytattak különféle siló- zási módszerekről. Az ered­mény? A CSISZ-szervezet ter­vét űj kötelezettségvállalással bővítették ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom