Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-03 / 5. szám

Milyen pályát válasszak? Az olomouci Zöldségtermesztés! Kísérleti Intézetben LIhusa Sekaninová fénymérővel méri a csírázó növények fényérzé­kenységét Felhívás 20 000 KORONÁT GYŰJTÜNK A SZOLIDARITÁSI ALAPRA Bratislavában a J. Dimitrov vegyészeti üzemben a CSISZ üzemi szervezetének konferenciáján azt a határozatot hozták, hogy a bécsi VII. VIT-re tett előkészületek alkalmából 20 000 koronát gyűjtenek össze. Versenyre hívják fel a fiúkat és lányokat, hogy a fesztivál! számlára minél nagyobb összeget gyűjtsenek össze. Arra köte­lezték magukat, hogy az Ifjúsági műhelyekben egyéni és kol­lektív kötelezettségvállalásokkal 1 000 000 koronával járuljanak hozzá az Ifjúság Millióiért mozgalomhoz. Ki követi a J. Dimitrov üzemben dolgozó fiatalok példáját? Harmincezer korona A CSISZ handlovai alapszer­vezeteinek funkcionáriusai ak­tíva keretében foglalkoztak a CSISZ III. kongresszusa határo­zataiból ifjúságunkra háruló feladatokkal. A beszámolót Emil Bielarsky elvtárs, a CSISZ KB tagja tartotta. Az ifjúsági szervezet munká­jának legközelebbi idöszakhan való megjavítása érdekében a helyi vezetőség az alapszerve- • letek részére konkrét feladato­kat tűzött ki: a handlovai CSISZ-tagok 30 000 koronát ad­nak a Szolidaritási Alap javára. A városszépitő akcióba oly mó-( dór. kapcsolódnak be, hogy véd­nökséget vállalnak egy 3000 személyes amflteáter építése fölött. A handlovai üzemekben 5 ifjúsági kollektívát alakíta­nak, azonkívül egy CSISZ-mü- helyt szerveznek a VKUS-szö- vetkezetben és egy boltot Ifjú­sági vezetés alá helyeznek. A vállaláshoz a pionírok Is csatla­koznak, akik a Dél-lakónegyed­ben egy szép fasort ültetnek Komoly mérföldkő előtt álla­nak a tanulók: a félévi vizsgák előtt. Sok iskolában talán már be is fejeződtek a vizsgáztatá­sok, sok tanuló már átesett rajtuk. Kemény fél év van még hátra a tanévből, de máris az év végére készülnek a fiatalok. Erről tesz tanúbizonyságot a szerkesztőségünkbe befutott sok levél is, melyekben többen pályaválasztással kapcsolatban tesznek fel kérdéseket. Milyen pályát válasszak? - vagy pe­dig valamilyen állás betöltésé­hez milyen iskolai végzettség szükséges és hol van ilyen is­kola? — teszik fel a kérdést százan és százan hétről hétre. Bizony, csak alapos megfonto­lás után válaszolhatunk, mert elgondolkoztatőan lényeges dol­gokat vetnek fel az érdeklődők. Van, aki igen komolyan veszi a pályaválasztást, viszont olyan fiatal is akad még, aki illúziók­ban ringatja magát. A CSISZ III. országos kong­resszusán hallottuk, hogy tanu- IŐ ifjúságunkat készítsük elő az életre és a ragyogó jövőre. E komoly feladat végrehajtásában igen nagy szerepet tölt be a CSISZ iskolai szervezete vala­mennyi iskolában. Ha azt vesz- szük, hogy a fiatalok az elemi iskolánál magasabb végzettsé­get szereznek, mert erre min­denkinek lehetősége van, úgy kiderül, hogy a fiatalok leg­többje felsőbb iskolát végzett. Ebben az esetben az iskolában készítik elő őket az életre. Ez­ért foglalkozott a CSISZ III. kongresszusa oly kimerítően ezzel a kérdéssel. Vajon hogyan töltik be az is­kolai CSISZ-szervezetek ezt a feladatot, mondhatni hivatást? Sok esetben keményen meg kell még küzdeni a régi előítéletek­kel, hiszen tudjuk, hogy a fel- szabadulás előtt, ha valaki a üzenetek Az EFSZ-tagok tárgyalják a szövetkezeti kongresszus előtti vitaanyagot. A felső-szecsel EFSZ is megrendezte a vita harmadik részét és sok felszólalás hangzott el. iskolázás Izsappusztán Alapszervezeteink és a CSISZ járási vezetőségei minden lehe­tőséget kihasználnak, hogy mi­hamarabb teljesítsék a CSISZ III. kongresszusának határoza­tait. A CSISZ nagymegyeri já­rási vezetősége szintén a hatá­rozatok megvalósítása érdeké­ben négynapos iskolázást ren­dezett a járásban levő alap­szervezetek vezetőségi tagjai részére. Az iskolázást Izsap­pusztán tartották, amelyen 23 lelkes fiatal jelent meg. Az iskola vezetője Hőrőmpöli József volt, aki mindent elkö­vetett, hogy a résztvevők jól érezzék magukat és az időt ki­használva .Éokat tanuljanak. Több értékes előadás hangzott el. Varga Ernő elvtárs, a CSISZ vezetőségének elnöke az Ideo­lógiai nevelésről adott elő. Lengyel elvtárs pedig a vallás keletkezéséről és fejlődéséről tartott egy igen értékes elő­adást, melyet a hallgatók nagy figyelemmel kísértek. Előadá­sok voltak még a CSISZ alap­szabályairól, különféle szerve­zési problémákról és gazdasági kérdésekről. A hallgatók szor­galmasan jegyezték az előadá­sok fontosabb pontjait és gaz­dag tapasztalatokkal tértek haza. KARTAI FERENC, Nagymegyer polgári iskola első osztályába iratkozott — mert a gimnázi­umban apja a tandíjat nem bír­ta fizetni — mit mondtak erről a fiatalról a faluban. Ür lesz belőle — beszélték széltében- hosszában - mert polgáriba jár. Valóban, az elemi iskolát végzett egyének csak földtúrók lehettek, ha éppen munkájuk akadt. De felsőbb iskolát vég­zett egyének között is akadtak ígért gyakran alkalmi munká­sok. Volt idő, amikor a nagyvá­rosok villamoskalauzai, hóelta­karító munkásai főiskolát vég­zett egyénekből kerültek ki. Ma mindenki a tehetsége szerint tanulhat, dolgozhat, pályát vá­laszthat. Az iskolai CSISZ-szer- vezeteknek épp ebből a tényből kell kiindulniuk a III. kongresz- szus határozatainak valóravál- tásánál. Elsősorban a politech­nikai oktatás keretében kell azt a munkát, foglalkozást megsze­rettetni a tanulóval, amely a pályaválasztásával összefügg. Az iskolai CSISZ-szervezetnek is elő kell segiteniük, hogy a tanuló megismerkedhessen az eljövendő foglalkozásának egyes ágazataival, alapelemeivel. Mea kell ismertetni a különböző foglalkozások előnyeit, hasznát, népgazdasági fontosságát. Az ideológiai nevelés terén arra kell törekedni, hogy a fia­talokat megnyerjék a termelés gondolatának, s kivonják őket a régi idők még némely helyen felbukkanó hatása alól. Mert egyesek még mindig azt mond­ják, hogy most nem urat nevel az iskola, hanem munkást. A letűnt kor szekértolói viszont arról megfeledkeznek, hogy ki­zsákmányolásból már megélni nem lehet, hanem mindenkinek joga van a munkához és csak az által érvényesülhet. Társa­dalmunknak ebből a szempont­ból is előnye van a kapitalista társadalommal szemben. De nemcsak azt mondjuk ki, hogy mindenki munkája után érvé­nyesülhet, hanem e tételt a le­hetőségekkel is alátámasztjuk. A lehetőség pedig abban is rej­lik, hogy mindenki megtanulhat jól dolgozni azon a pályán, ami­re vágyik. A fiatalok tevéke­nyek, gépeket szeretnének ter­vezni, vízierőmüveket, gyárakat építem, a kémia, fizika vagy a mezőgazdaság terén eredmé­nyeket elérni. A fiatal tanulók adottságát kihasználva az isko­lai CSISZ-szervezetek eredmé­nyeket érhetnek el az ideológiai nevelés terén is, Nemrég egy idősebb ember­rel beszélgettem, aki azt mond­ta, hogy könnyű a mai fiatalok­nak, mert sokat kell tanulniuk. Azt is igen helyesnek tartotta, hogy a politechnikai oktatást megvalósítottuk. — Képzelje el — beszélte — nálunk az isko­lában, pedig csak elemi iskola, mivel foglalkoznak a tanulók. A lányok varrnak, a fiúk gya­lulnak, fúrnak-faragnak és emellett igen szép rajzokat is készítenek. Sőt, a vasmunkában is kiképzést nyernek. Ha kike­rülnek az iskolából, majdnem szakmunkások lesznek, min­denhez értenek majd. — Igen, ez a mi iskoláink célja, és a nevelés is arra irányul, hogy a tanulók a legszélesebb fokú ismereteket szerezzék mind az általános műveltség, mind a gyakorlati munka terén. A tanulóifjúság feladata, hogy alaposan elsajátítsa az ismere­teket. Az iskolai CSlSZ-szerve- zeteknek a tanárokkal karöltve arra kell törekedni, hogy min­denki jó tanuló legyen. Külön­féle pedagógiai módszerekkel és eszmei neveléssel pedig has­sanak oda, hogy a fiatalok fi­gyelme a termelő munka felé irányuljon. Társadalmunkat csak termeléssel vihetjük elő­re, ezért aki sokat és jól ter­mel, az kiváló ember. Ilyen em­berekre van szükségünk. A jövő is annak kedvez, aki a terme­lésben kiváló eredményeket ér el. B. I. Külföldi utazásra készülnek a nyulak. Hatezer élő mezei nyulat exportálunk a külföldi államokba, főként Franciaor­szágba Komárom és Galánta vidékéről. Vajon hogy érzik magukat majd az új környezetben? „Színésznő" jeligére üzenjük: Színművészeti főiskolára csakis érettségi után lehet jelentkez­ni. Magyar színművészeti főis­kola nálunk nincs, a tanítási nyelv szlovák, de a magyar nemzetiségű diákok magyar ki­ejtést tanulnak és az iskola elvégzése után a komáromi ma­gyar színházhoz kerülhetnek. „Régi vágyam“ jeligére: A fenti üzenet Neked is szól. Színművészeti főiskola Bratis­lavában van. „Akinek nem sikerül semmi" jeligére: Próbálkozzon egy kö­zeli állami gazdaságban vagy EFSZ-ben elhelyezkedni. „Tanulni szeretnék“ jeligére: Kassán van magyar gépipari Iskola Címe: Priemyselné ákola, Zdanovova 1., Losoncon pedig magyar építőipari iskola. Ér­deklődjön a felvétel iránt. Jankovich A. A levelet közöl­tük, Igen örültünk neki. Remél­jük más alkalommal is Írsz. Kónya Mária, Battyány: Az írás tartalmas, helyesen veted fel a problémákat. Legközelebb is hasonlóképpen Írj. L. Lajos, Losonc: Nagyon he­lyes az elhatározásod. Csak lépj az ÜJ IFJÜSÁG levelezői sorá­ba. A beküldött írásod azonban nem eléggé konkrét. írd meg azok neveit is, akik dolgoztak. K. L. Kéty: Kár, hogy nem írtátok meg, mikor lesz a be­mutató előadás, megnéztük vol­na a színdarabot. Ha érdeke* esemény adódik, írj róla. Három pajtá* jeligére: Szl- nészfényképeket a legközelebbi városi dohánytőzsdékben sze­rezhettek be. O. S. Tornaija: örömmel kö­zöljük írásod, ha pontosabban megírod, hogy kik dolgoztak az építkezésen, mennyi munkát végeztek és mikor. Palágyi Lajos: Neked is szól az előbbi üzenet. Hosszabban is írhatnál a királyhelmeci ta­nonciskoláról. Búda Judit, Nagymegyer: Mi is sok sikert kívánunk az új évben. írjál az üzemi CSISZ- szervezet tevékenységéről. J. János, katona: írásod fel­használjuk. Mi Is örülünk, hogy pontosan kapod lapunkat, s fő­leg annak, hogy állandóan olva­sod. Mikula János: Hamarosan le­vélben válaszolunk. K. L. Losonc: Gratulálunk munkaslkereltekhez, de bizony szebben, pontosabban kellett volna erről írni. Készülnek a spartakiáelra A trencséni V. SirokJ Ruhá­zati Üzem n. v. CSISZ-szerve- zeta felhívást Intézett a CSISZ összes szervezeteihez és Szlo­vákia egész ifjúságához, hogy aktívan kapcsolódjanak be a II. Országos Spartakiáda előkészü­leteibe. A trencsénleknek ma­guknak nincsenek meg a ver­senyhez szükséges feltételeik, hiszen nincsen tornatermük és nincsenek előtornászaik. Mégis, amikor megtudták, hogy az alapszervezet levelet Irt a CSISZ KB-nak, amelyben a CSISZ-ta- gok versenyfelhívást intéznek, még további versenyfeltétele­ket fűztek a felhíváshoz. Eddigi vállalásukhoz, mely szerint 300 tornászt és 12 elő­tornászt nyernek meg és a ta­gokat rendszeres takarékosság­ra szoktatják (havonta legalább 10 — 15 koronát tesznek félre) — újabb feltételeket fűztek. Azt akarják, hogy a versenynél a neves sportolókkal, az I. Orszá­gos Spartakiád előtornászaival tartott, és a sporttevékenység­gel összefüggő beszélgetések rendezését is értékeljék. A ver­senyfelhívásban ki kell hangsú­lyozni, hogy értékelni kell a II. Országos Spartakiád propagá­lását, melyet az üzemi lapokban vagy a faliújságokban, a rádió­ban vagy villámhíradók útján fejtenek ki, A versenyfelhívást már az összes műhelyben megtárgyal­ták, s az alapszervezet vezető­sége eddig már 208 jelentkezé­si ívet kapott. A jelentkezőket csoportokba osztották, s így mindenki számára alkalmat nyújtanak, hogy kéthetenként legalább egy órát töltsön a nyolcéves iskola tornatermében. A CSISZ-tagok felhívásából eredő feladatok biztosításáról a Ruházati Üzem tornaegyesü­lete, a CSISZ járási vezetősége és a CSISZ vezetősége gondos­kodik. A trencsénlek és ml is hísz- szük, hogy a CSISZ-szervezetek elfogadják ezt a felhívást, mert minden CSISZ-tag kötelessége, hogy aktívan sportoljon. ADA KÁLE (Folytatás) Az erődben 24 osztrák-magyar katona tartózkodott, egy katona­tiszt parancsnoksága alatt. 1913-ban váratlan fordulat állt be. Az első balkáni háború után a megszálló hatalmak attól tar­tottak, hogy a békeszerződés ér­telmében a győztes Szerbia igényt támaszt a szigetre, ezért kész dolog elé állították Szerbiát, így 1913. május 12-én megje­lent a szigeten Medve Zoltán, krassó-Szörényi főispán is a hi­vatalos személyek jelenlétében bejelentette a müdürnek a sziget annektálását. A Duna gyöngyé­nek 35 évig tartó „aranykora“ ezzel végétért. Magyarország te­rülete 120 katasztrális holddal gyarapodott és lakosságának száma 63S lélekkel növekedett. Törökország ebben az időben fontosabb, más irányú érdekelt­ség miatt elfelejtett tiltakozni, Szerbia pedig annak ellenére, hogy kész volt ezt az ügyet a nagykövetek konferenciája elé terjeszteni, a második balkán háború miatt nem tette meg a szükséges lépéseket, — így Ada Kale ismét a feledés homályába merült. Az első világháború után az 1919-i párizsi békekonferencia határozata a szigetet Romániá­hoz csatolta. A legyőzött Ma­gyarország az 1920-i trianoni békeszerződésben mondott le a szigetről, — Törökország csak a lausannei szerződés értelmében (1922), — Jugoszlávia pedig az 1923-ban kötött belgrádi szerző­dés alapján engedte át a szigetet Romániának. Röviddel a Román Népköztár­saság megalakulása után 1947. december 12-én megalakult a szigeten a helybeli török polgá­rok köréből a nemzeti tanács, amely azóta is a sziget ügyeit intézi. Ada Kále török lakosságának kulturális fejlődése biztosítva van, — a gyerekek török iskolá­ba járnak. A helybeli török iskola tankönyveit a Román Népköztár­saságban nyomtatják. A szigeten kultúrház, török könyvtár, klub, török énekkar, török-román könyvesbolt és sportszervezet is van. Ada Kále lakossága származá­sának kutatása közben rendkívül érdekes tényekre bukkanunk. A sziget az ozmán birodalom dunai tartományának (Tunavila- jet) őrszeme volt. Erről a tá­maszpontról indult harcba a pa- disah serege és ide tért vissza a megérdemelt pihenőre. Az el­itéit szpáhlk és a lázongó jani­csárok gyakran voltak vendégei a sziget erődítményének. A török birodalom hadiszeren­cséjének hanyatlása után a du- namenti elvesztett területek eva­kuált török lakossága szintén Ada Kaien telepedett le. Ez az odamenekült népcsoport egy kü­lönleges etnikai egységet képe­zett, melynek nyelve, tulajdonsá­gai, valamint viselete merőben különbözött az anatóliai törökö­kétől és az ázsiai tatárokétól. Ada Kále lakosságának nyelve a dunamenti török nyelvjárás egy sajátságos változata. Ezt a nyelvet beszélték a törökök az elfoglalt bolgár és szerb terüle­ten és ez a nyelvjárás igen sok török, illetve tatár eredetű szót tartalmaz. A dunamenti török nyelvjárás különösen Belgrád környékén erős változáson ment keresztül, mert nagyon sok szláv eredetű szót vett át. Ennék a különleges nyelvjárásnak legjellegzetesebb válfaja éppen az ada-kálei nyelv­járás, amely bennünket azért is érdekel, mert ezt a nyelvet hasz­nálták a törökök elfoglalt terü­letein (tehát Szlovákiában is). Ez a nyelvjárás volt hallható a XVII, század végéig Buda utcáin és a temesvári bazárokban. A szi­getlakók mai nyelvében már ro­mán szavakkal is találkozunk. A szigeten meglepő szépségű népköltészet fejlődött ki ada- kálei nyelvjárásban. A népdalok között nemcsak szerelmi dalokat találunk, hanem történelmi és helyi vonatkozású énekekkel is találkozunk. A da­loló ifjúság — egy tamburin hangjához hasonló húros hang­szeren kíséri énekét — gyakran a hemán és szantur nevű dobhoz hasonló sajátságos hangszert is használja. A sziget népi együtte­sének műsorát régi népdalok gazdagítok (Folytatása következik)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom