Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-27 / 4. szám

A kelet-nyugati tárgyalások gondolata ismét a világ­közvélemény érdeklődé­sének előterébe került. Nyil­vánvalóan a közvélemény meg­nyugtatásának szánta Adenauer kancellár azt a nyilatkozatot, amelyet legutóbb pártja parla­menti csoportjának vezetőségi ülésén tett. Meglehetősen át­látszó manőverhez folyamodott, amikor a beszéd egyik részében „nem zárta ki“ a kelet-nyugati tárgyalások lehetőségét, meg­próbálta elhitetni, hogy nem ellenzi a tárgyalásokat, a be­széd másik részében viszont szükségesnek tartotta hangsú­lyozni, hogy szerinte ezek majdnem „kilátástalanok“. Ugyancsak a nyugatnémet poli­tika merevségét tükrözi Bren­tano külügyminiszternek az a kijelentése, amely szerint Bonn-nak az a feladata, hogy „világosan nemet mondjon a szovjet javaslatokra“. E meg­állapítás értékén az sem vál­toztat semmit, hogy a külügy­miniszter szükségesnek tartot­ta megjegyezni, elképzelése szerint előzetes négyhatalmi konferenciára kerül sor. Ugyanezekben a napokban a Német Szociáldemokrata Párt képviselői újságírók előtt ki­fejtették, hogy nézetük szerint milyen módon kellene foglal­kozni a német kérdés rendezé­sére tett szovjet javaslatokkal. Szorgalmazzák a többi között, hogy a Nyugat egységes ellen­javaslatokat terjesszen elő a szovjet szerződéstervezettel szemben, ügy vélik továbbá, hogy a német kérdés megoldá­sára állandó négyhatalmi bi­zottságot kellene létrehozni, amelyben tanácskozó jelleggel részt vennének mindkét Né­metország képviselői. Nem ér­dektelen megemlíteni az AP tudósítójának megállapítását, amely szerint a nyugatnémet közvélemény szemmellátható- lag azt vallja, hogy tárgyaláso­kat kell kezdeni a Szovjetunió­val a német kérdés körül tá­madt kelet-nyugati ellentéttel összefüggő valamennyi kérdés­ről. A hivatalos körök azonban a jelek szerint, nem szánták rá magukat politikai irányvonaluk módosítására. Példának hoz­hatjuk fel Macmillan alsóházi kijelentését. Az angol minisz­terelnök leszögezte, hogy a nyugati hatalmak nem szándé­koznak szakítani korábbi állás­pontjukkal a német kérdésben, nem szándékoznak elállni az úgynevezett „szabad választá­sok“ álkövetelésétől, továbbá attól a tervtől sem, hogy az egyesített Németország tagja legyen a NATO-nak. A Genfben folyó nemzetközi értekezletek közül az egyik az „Mikojan tárgyalásai megtörték a hidegháború jegét" A lapok elismerik, hogy a szovjet államférfi egyenes és őszinte megnyilatkozásai, ame­lyeket a békeszeretet szelleme, a szovjet-amerikai viszonyban feszültséget okozó kérdések rendezésére irányuló törekvés hatott át, óriási hatást keltet­tek a háborús szakadék szélén való egyensúlyozás politikájába belefáradt amerikai közvéle­ményben. Kétségtelen — írja a New York Times — hogy Mikojan látogatása nagy hatást keltett az Egyesült Államokban és kül­földön egyaránt. A látogatás nyomán az a benyomás támadt, hogy a két szembenálló fél kö­zötti magasszíntű közvetlen tárgyalások elősegíthetik a fe­szültség enyhülését az egész A Szovjetunióval megkötött békeszerződés a második világ­háború után megnyitotta Finn­ország előtt a pozitív semle­gesség útját, és az egymást követő finn kormányok ezt az utat is járták. A Paasikivi-vo- nal (nevét a nemrégen elhúnyt finn elnökről nyerte) ered­ményre vezetett: Finnország belpolitikai és nemzetközi hely­zete megerősödött, a Szovjet­unióval folytatott sokoldalú ke­reskedelme pedig ugrásszerűen fellendítette gazdasági életét. Az elmúlt nyáron parlamenti választásokra került sor az ezer tó országában. Ennek eredményeként a baloldal tö­mörülése, a Finn Nép Demok­ratikus Uniója, a legnagyobb politikai erőként került be a nemzetgyűlésbe. A gátlástalan jobboldali parlamenti manőve­rezésnek sikerült visszájára fordítania a választások ered­ményét és a jobboldali szociál­demokrata Fagerholm vezeté­sével a háború utáni legreak- ciósabb kormány alakult meg Finnországban. Fagerholmék rövid idő alatt nehéz helyzet­be sodorták az országot. Bel­politikában a kisembereket súj­tó intézkedések egész sorozata, külpolitikában a szovjet-finn kapcsolatok ostoba és durva la­zítása — ez jellemezte e kabi­net áldatlan működését. A köz­Kafapoi emelünk egy bíró előtt Amerikai fajtestvéreik pél­dájától felajzva nemrégen a londoni huligánok is „hősköd- ni“ próbáltak a védtelen színes bőrűekkel szemben. Csakhogy ezúttal pórul járt az a kilenc, 17 és 20 év közötti elvetemült suhanc, aki unalmá­ban elhatározta, hogy éjszaka „négervadászatra“ indul a Not- ting Hill nevű városnegyedben, ahol véres kilengésekre került sor. Mert a letartóztatottak felett ítélkező bíró, Sir Cyril Barnet Salmon, kijelentette a tárgyaláson: — Tekintet nélkül bőrének színére, mindenki félelem nél­kül, békességben és emelt fő­vel róhatja utcáinkat. Ezt a jogot országunk minden bíró­sága elszántan fogja védelmez­ni — és mind a kilenc elítéltet négy-négy évi fegyházbünte­téssel sújtotta. K. H. világon. A New York Times hozzáfűzi, hogy egészében véve az amerikaiak igen kedvezően fogadták Mikojan látogatását. Sok megfigyelő Mikojan ame­rikai látogatásának eredményét kommentálva, úgy vélekedik, hogy Mikojannak az amerikai vezető tényezőkkel folytatott nem hivatalos tárgyalásai meg­törték a hidegháború jegét, kedvező kilátásokat nyitottak meg a Kelet és Nyugat hivata­los tárgyalásaira a vitás kérdé­sek rendezése céljából. „KITŰNŐ MUNKÁT VÉGZETT A BÉKE JAVÁRA“ Az angol lapok nagy érdeklő­déssel foglalkoznak Mikojan és Eisenhower találkozásával. véleményben mindjobban ki­bontakozott az ellenhatás, és mikor az Agrárpárt december­ben visszahívta képviselőit a Fagerholm-kormányból, a leg- reakciősabb körök kabinetje összeomlott. Ezután következett a több mint egyhónapos kormányvál­ság, majd a professzor kormá­nyának megalakulása. Sukse- lainen nyilvánvalóan levonta a történelmi tanulságot és első nyilatkozata nem hagyott két­séget afelől: helyre kívánja ál­lítani a gyümölcsöző finn-szov­jet kapcsolatokat. Nem vitás, hogy ez most a legfontosabb, Kabinetje azonban szinte kizá­rólag agrárpárti, tehát kisebb­ségi kormány, nem valószínű ezért, hogy megalakulása vég­leges megoldást jelenthet. Bél­és külpolitikai tényezők egy­aránt világossá teszik az egyet­len hosszú távon is megnyugta­tó kiutat: a parlament legna­gyobb frakciójának, a Finn Nép Demokratikus Uniójának bevo­násával, vagy legalább is hatá­rozott támogatásával kormá­nyozni. Csak egy ilyen kormány veheti el tartósan mindazok kedvét, akik az ezer tó orszá­gában vagy attól nyugatra még mindig a gyászos emlékű poli­tikai Mannerheim-vonal rene­szánszáról álmodoznak. ★ A Thackeray- házaspár titka J Az angliai Twickenhamban 1 .élő Thackeray házaspárnak J négy hónapon keresztül sike- 1 riilt eltitkolni, hogy az ottani 3 kórházban hármas fiúikrei } születtek. A szülés maga si­ti. ma lefolyású volt, azonban az J anya csak az egyik újszülöttel *. hagyhatta el a kórházat. A 3 másik két kisfiúnak — sziámi 1 ikreknek ott kellett maradni- 3 ok. Összenőtt fejekkel jöttek J világra. Az utóbbi évek folya- 3 mán szerzett műtéti tapasz­ét tálatok alapján a szakorvosok 1 — amint azt időszerűnek } tartják — az ikreket operáció J segítségével akarják egymás- * tói elválasztani. — A szülők az esetet orvosaik tanácsára í titkolták az újszülöttek, az 3 orvosok és az ápoló személy­ei zet érdekében. A nyolcmilliós példányszám­ban megjelenő News of the World írja vezércikkében: — Mikojan és Eisenhower ta­lálkozása a józan ész győzelme, lépés a béke vagy a békés együttélés felé. Bárcsak Mac­millan is jelen lett volna! Mikojan amerikai útja dia­dalmenet volt. Tény. hogy a Szovjetunió ke­reskedelmi szakértője meg­nyerte a gyakorlatias gondolko­dású amerikai üzletembereket. A People szerint Mikojan amerikai útja kivezette a zsák­utcából a Kelet és Nyugat vi­szonyát. Nem lesz harmadik vi­lágháború. Mikojan kitűnő munkát vég­zett a béke javára. Dulles ezután nem ijesztget­heti az amerikaiakat a Szovjet­unióról szóló rémmesékkel. Vagy együtt élünk a kommu­nistákkal, vagy elpusztulunk. Nem hisz a szemének! Mint ismeretes, egy olasz új­ságírónak sikerült lefényképeznie a legendás „havasi embert“. God­win M. Spani, aki a római Tempo című lap megbízásából hosszabb időt töltött Nepálban, ahol a bennszülöttek életét és szokásait tanulmányozta, hazaérkezve Olaszországba, most nyilatkozott a párizsi Le Figarónak a „havasi emberről, készült fényképről. Spani nyilatkozatában hangsú­lyozta, hogy meggyőződése sze­rint a „havasi ember" nem léte­zik, de nyilatkozata még semmi­képpen sem dönti el a kérdést. Elmondta, hogy nepáli kísérőivel együtt körülbelül hatezer méter magasságban táborozott, midőn hajnal felé a sátoron kívül zajt hallott. Valamilyen állatra gon­dolt, de kilépve a sátorból egy két lábon járó sötét alakot lá­tott, amely ember is lehetett volna. „Egy yeti" — mondták a nepáli kísérők. Spani előbb fegy­vert akart fogni az alakra, de arra gondolva, hogy hátha em­berrel áll szemközt, ezt mégsem tette meg, hanem sietve lefény­képezte. Az alak közben eltűnt. Midőn megvirradt, lefényképezte a rejtélyes alaknak a hóban igen jól kivehető lábnyomait is. Ezek meztelen lábú ember lábnyomai­ra hasonlítottak, azonban kiseb­bek voltak az európai ember láb­nyomainál. Magáról a yetiről ké­szült felvétele — nyilván a rossz hajnali világítás miatt — nem sikerült, a lemezen csak sötét folt voU látható. Spani szerint talán valamilyen ismeretlen em­berszabású majomról lehetett szó, viszont elismeri, hogy ilyen nagy magasságban a mai napig majmot még senki sem látott. A sikertelenül lefényképezett yeti tehát továbbra sem oldja meg a „havasi ember" problémá­ját. Professzor a bársonyszékben atomfegyverkísérletek meg­szüntetésével foglalkozó ta­nácskozás némi előrehaladást tett az utóbbi napokban. Az Egyesült Államok ugyanis visz- szavonta azt a feltételét, hogy a kísérletek szüneteltetésének időtartama a „leszerelési kér­dések sikeres megoldásától függ majd“. Az amerikai kül­döttség ezzel kiküszöbölte po­zíciójának egyik gyenge oldalát, a szerződések érvényességének időtartamáról viszont ismét nem mondtak semmit és nem mondtak le másik feltételükről, amely a kísérletek megszünte- ésének időtartamát „az ellen­őrző rendszer hatékonyságától“ eszi függővé. mm WORLD NEWS „HUMANIZMUS“ Az Egyesült Államok bizo­nyos politikai körei meg sze­retnék akadályozni, hogy a volt kubai diktátor, Batista embe­reit utólérje a méltó büntetés. Nem becsüljük le az Egyesült Államok hírszerző szolgálatát. Biztosak vagyunk, hogy a sze­nátoroknak jó értesülései vol­tak, amikor Batista emberei a tömegsírokat ásták, amikor százával lőtték agyon és akasz­tották a szabadságért küzdő embereket. Akkoriban mégsem szerveztek tiltakozó mozgal­mat, akkor nem hallottuk a szenátorok hangját. Az új kubai kormány kijelen­tette, hogy a bírói igazságszol­gáltatásnak megfelelően, fele­lősségre vonja a tömeggyilko­sokat és a gazembereket. Va­jon miért védik őket a szená­torok, akiknek „humanizmusa” érdekes módon, csak bizonyos esetekben kap hangot? „EGY LELKÉSZ TAPASZTALATAI“ Olaszországban elismerő kri­tikát kapott egy Lorenzo Milani nevű pap „Egy lelkész tapasz­talata“ című könyve. A mű egy kis toscanai községben végzett szociológiai kutatómunka ered­ményeit dolgozza fel, s eköz­ben természetesen rá kell mu­tasson a társadalmi visszásá- gokra. A pápai cenzúra most hivata­losan kérte, hogy Milani atya könyvét bojkottálják a keres­kedők és könyvtárak. Az Os- servatore Romano, a Vatikán hivatalos lapja, úgy látszik, érezte, hogy a közvélemény enyhén szólva csodálkozik a döntésen s így sietett azt hala­déktalanul megmagyarázni. A magyarázat így hangzik: a kér­déses könyv eleve nem lehet jóváhagyható, hiszen a szélső- jobboldali sajtóorgánumok ér­tékesnek és komolynak tartják. A France Observateur című francia lap ezzel kapcsolatban Ironikusan jegyzi meg: ha így haladunk, a végén a baloldal határozza majd meg, milyen müveket kell majd indexre tennie a Vatikánnak. NÉPSZAVA HARAGSZOM RÁD Csang Kaj-sek és Washing­ton között családi háborúság tört ki. Egy amerikai kézben lévő tajvani újság cikket írt, melyben Csang Kaj-sek lemon­dását követelte. A Kuomintang erre váratlanul támadást indí­tott, a Political Rewiev című lapjában például statisztikai adatokat közölt arról, milyen nagy mértékben emelkedett a bűnözések száma az Egyesült Államokban. A lap támadja az Amerikát dicsőítő újságokat és Így dörög: „Hogyan magyaráz­zák ezeket a problémákat azok a kínaiak, akik az egekig ma­gasztalták a liberalizmust és a kapitalizmust? Úgy látszik, csak az Egyesült Államok éle­tének napos oldalát látják.“ íme, Csang Kaj-sek mint „antikapitalista“! Hiába, így van ezekben a körökben: ha összevesznek, kiteregetik egy­más szennyesét. Ez a harag- szom-rád játék nagyon hasz­nos, legalább Tajvan lakossága is megtud valamit az igazság­ból... Kelet-Afrikában ugyan nem olyan gyakoriak a forgal­mi balesetek, annál különösebbek azonban, amint azt képünk is igazolja. O. W. Paul mombasszai üzletember mit sem sejtve száguldott a Nairobi és Mombassza kö­zötti messzire belátható országúton. Oldalról hirtelen jól megtermett orrszarvú tört ki a bozótból, hogy át­szaladjon az úton. A csikorgó fékek már nem tudták idejében leállítani a száguldó kocsit. Az orrszarvú né­hány perccel az összeütközés után kimúlt, az autó súlyosan megsérült. Mr. Paulnak nem történt komolyabb baja, idegáiiapotáról — nincsenek értesüléseink. CMEHA „ÖRÖMHÍR“ „örömhír" robbantotta a múlt héten a spanyolok szívét. Car- tagenában felavatták az ameri­kai földközi-tengeri flotta új utánpótlási támaszpontját, ame­lyet húszmillió dolláros költ­séggel építettek. Az AP jelen­tése szerint a támaszpontot a spanyol haditengerészet is használhatja. Ez aztán a kiváltság! Angliá­ban összeverték azokat a paci­fistákat, akik az amerikai ra­kéta-támaszpontok ellen tün­tettek és a bázisok közelébe hatoltak. Japánnak minden hat hónapban megvan a maga „bűn­ügye“, amelyben hol egy japán asszony, hol egy japán diák le- lövéséért teszik felelőssé az amerikai támaszpontok őreit. De Spanyolországban az ameri­kaiak elérték a liberalizmus legmagasabb fokát: a spanyol területen épített amerikai flot­ta-bázist még a spanyolok ia igénybevehetik. VILÉGIÍRIli A Kínai Népköztársaság acéltermelésének nagyarányú növekedése elősegítette a gépipar gyors fejlődését is. A műit év szeptemberében létesített Vuhan-i nehézgép­ipari üzemnek a terv szerint az év végéig 45 nehéz esz­tergapadot kellett készítenie, de az üzem dolgozói 200 darabra emelték a tervet. Nyugaton az úgynevezett jótékonycélú intézmények egész sora működik, amelyek a vasfüggöny mögötti kommunista terror szegény áldozatai segítésének ürügye alatt visszaélnek az emberek bizalmával és különböző pénz- s más ajándékokat csikarnak ki tőlük. Az egyik legnagyobb intézményt Werenfried tiszteletes vezeti, aki tavaly csaknem 10 millió márkát koldult össze Nyugat- Németországban. Intézményének 12 „szemináriumában“ 1500 menekült „tanul“ a szocialista országokból.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom