Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-29 / 26. szám

dották. Kirándulók, turisták, nyaranta, a susogó fenyyesek nyakra-főre keresik fel őket, szélén, a virágos tisztáson, nagy aztán a meglepetésük, BAGOTA ISTVÁN Beszélgetés a szálláson. Vojvndáék friss, illatos sajttal ked Virágos tisztáson Gyönyörű tisztáson illatoznak a virágok. A tisztás közepén jljhágzszállás. Pár lépésre for­rás buzog a földből, a háttérben sötétzöld fenyvesek és a Bara- nec felhőkkel ölelkező csúcsa. A vén csúcs felém küldi a je­ges magaslati világ hűvös üd­vözletét. Sóhajára napsugár felel, amely dús ibolyántúli su­garakban fürdőztet. Gyönyörű hely. A ziari völgy bejáratánál vagyok a liptói Tátrában. Éktelen kutyaugatás fogad, amint a szállás felé közeledek, De a vadul nekemrohanó két állat barátságos magatartást vesz fel, amint egy hangot hall, mégpedig neveiket. Szabad az Út a kalibáig. Évszázados vagy talán évez­redes pásztortitkok sugalmazó- ja egy ilyen kaliba. Persze ez nem olyan régi, de építési for­mája, hangulatkeltése megma­radt. Ezért érdekes s valóban a természet ölén élő emberek laknak benne. A természet és az ember kapcsolata mindig másféleképpen alakul ki ugyan, mivel az ember legyőzi a ter­mészetet. Változik a juhászélet is, de a kaliba berendezése ha­gyományos. Emeletes faágyak, hatalmas billenősmérleg, üst, asztalok, néhány edény és kör­ben polcok futnak a deszkafa­lon. Vojvoda Ádám, idős ju­hászember fogad. Ő mar inkább csak szokásból van itt. Nem tudna a szabad erdei levegő nélkül élni. Három fia azonban fiatal suhanc. Voltaképpen ők már a juhászok. Apjuk csak felügyel rájuk, tanítja őket. A fiatalabb Vojvoda Ádám éppen nagy munkában volt. Sajtkészítéssel fog lalatoskodott, az üstben forrt a tej, gyanta- szagú füst szállt a tetőrésen a szabadba. Nemigen állt szóba velem, amíg a hatalmas merő­kanállal fölfelé locsogtatva ke­verte a tejet. Olyan munka ez, amely nem ismer szórakozást. A művelet elvégzése után már megeredtek a nyelvek, igazán szívesen látott, ünnepelt ven­dég lettem. Sajt, túró és friss gőzőlgő zsendice került az asz­talra. A teríték igen kívánatos volt. Falatozás közben — amely igen jól esett — beszéltek éle­tükről. Sokan régi romantikát keres­nek a pásztoréletben — mon­amikor korszerű munkamód­szerrel dolgozó állattenyész­tőkre találnak. Éppen csak a szállás berendezése régies, de az életmódjuk már megválto­zott a felszabadulás óta. Újsá­got, könyvet olvasnak, rádiót vásárolnak. A faluban Éiaron szép házuk van, csak a nyarat, a jó időt töltik a szálláson, az EFSZ juhait őrizve. Mert sza­badban azért szebb az élet, jobban tetszik nekik mint a fa­luban, persze csak nyáron, Azért olyan erősek, mint a vas, rugalmasak mint az acélrúgó. Jól keresnek, megelégedettek az EFSZ-el. Csak a lányok vannak messze. Nem udvarolhattok fiúk — ve­tem fel Adámnak, Jóskának és Palinak a problémát. — Hát körülményes — így vág a szavamba Pali, a legfia­talabb fiú. Bizony kerékpáron kell a hosszú utat megtenni a faluig. De azért néha megéri — veti oda mosolyogva. Viszont sok lány jár erre - folytatja Ádám a beszélgetést. A legközelebbi menedékházhoz tartanak a lá­togatók. Valami kilenc kilomé­terre van ide, a ziar-völgyi me­nedékház, A kirándulók minket sem kerülnek el, néha oly so­kan látogatnak meg, mintha nem is juhászszálláson élnénk, hanem egy jóforgalmú vendég­lőnek lennénk a vezetői. Ilyen­kor aztán elfogy a zsendice, ami egyik sajtkészítési mellék­termék, de kiváló hűsítő, fris­sítő hatása van. A sajtot, túrót is megvásárolnák az összesét, de csak bizonyos mennyiséget adnak el, a többivel az EFSZ rendelkezik. — Hol a juhok? — kérdeztem tőlük, mert csak néhány ser­tést láttam a közeli rekeszben. A nyáj napközben távolabbi legelőkön legel, csak éjjelre térítik vissza a szálláshoz. A juhokkal a nyájőrzők foglalkozz nak, ők csak fejnek és sajtot csinálnak. Érdekes, hogy a szálláson már nemigen láttam népies fa- ragású faedényeket. Az a né­hány, ami ott volt, régi időkből maradt meg. Boltban vásárolt edényeket használnak, híre sincs a fakanálnak, fatányér» nak. Viszont a szállást nagyon szeretik, de nem mint szegény juhászlegények, hanem mint EFSZ-tagok. Jó is itt élni, így A ziari-völgyl menedékház 1326 méter magasságban a tenger színe felett. Sok turista keresi fel, de előbb mégis a szállásra térnek be, mert az éppen útba esik. Körösi hibákról Bizony nem egyszer és jog­gal panaszkodhattak a körösi fiatalok a CSISZ-alapszervezet kultúrszobájára. Végre, a sok panasz hatására valamit kellett volna tenni az alapszervezet vezetőségének, de sem a fiata­lok, sem a CSISZ-tagok nem tettek semmit a bajok orvoslá­sára. Az említett helyiségben könyvtár is van. 200 könyvnek kellene lenni, azonban 18 da­rab hiányzik. Különben a Könyvtárt nemigen használják. A 200 könyv kihasználatlan, nincs aki olvassa. Előfordultak könyvlopások is, mivel a könyv- szekrény üvegét kitörték. A támadt résen persze könnyű a könyveket elemelni. A moziteremben is széjjel­nézhetünk. Rendszeres filmelő­adások vannak, azonban egy- egy előadás után szinte sze­méttenger fogadja a kíváncsi teremlátogatót. Akárki belép, szeme szája eláll a sok hulla­dék és szemét láttán. A körösi fiatalok nem sokat törődnek ezzel. Pedig a CSISZ­szervezeten keresztül sokat te­hetnének a rend helyreállításá­ban. Meg kellene nekik mutat­ni, hogy falujukban létezik CSISZ-szervezet, amely tekin­télyes erőt képvisel, de még tagsági gyűlésre sem járnak. Például Fábián Valéria, a CSISZ alapszervezetének titkára már­cius óta nem volt még egy tag­sági gyűlésen sem. Az alap­szervezet vezetőségének pedig jobb munkamódszert kellene bevezetni a szervezeti élet megjavítása céljából. Nem ár­tana egy faluszépítési terv ösz- szeállítása sem. A falu szépí­tésével szintén nagyban hozzá­járulnának a fiatalok otthonuk, környezetük szebbé tételéhez. Például a büfé előtti térségen is igen nagy a rendetlenség és szeméthalmaz. Miért nem hoz­zák rendbe a fiatalok a térsé­get, miért nézik el a rendetlen­séget? Példát vehetnének sok más faluról, ahol éppen a CSISZ alapszervezete a kezdeményező a falu szépítésénél. HICÉR BARNABÁS, Kőrös. Pályaválasztók figyelem Az Iskola és Kulturális Ügyek Minisztériuma figyelmezteti a 11 éves középiskolák mindazon végzett növendékeit és az al­kalmazásban lévő dolgozókat, akik főiskolai tanulmányokra jelentkeztek, de a jelentkezők túl nagy száma következtében nem vehették fel őket az álta­luk választott tagozatra, és esetleg további folyamodókat is, hogy felvételre jelentkez­hetnek az újonnan létesített pedagógiai tanintézetekben. A pedagógiai tanintézetek, melyek hazánk valamennyi ke­rületében 1959. szeptember 1- vel kezdik meg az oktatást, ta­nítókat fognak nevelni az álta­lános iskolák 1-9 osztályai szá­mára, mégpedig két évig tartó közös tanulmány után egy to­vábbi évben az 1 — 5 osztály ta­nítóit vagy két további evben az 1 — 9 osztály tanítóit. A 6 —9 osztály tanítóinak tanszakait az Iskola és Kulturális Ügyek Mi­nisztériuma közlönyének 1959. június 30-i számában teszik közzé. Az érdeklődők jelentkezhet­nek a pedagógiai tanintézetek igazgatóságain (az eddigi pe­dagógiai felsőiskolákban a ke­rületek székhelyén működő pe­dagógiai iskolák), ahol felvételi beszélgetésen kell részt venni- ök július 6 —11-e között. A fo­lyamodók jelentkezzenek azon kerületi székhely iskoláján, amely legközelebb esik lakóhe­lyükhöz. A Karlovy Vary-i pe­dagógiai tanintézet hazánk minden területéről elfogad je­lentkezéseket. Közelebbi tájé­koztatással a kerületi nemzeti bizottságok iskolai és kulturá­lisügyi osztályai vagy közvetle­nül a pedagógiai tanintézetek igazgatóságai szolgálnak. Brügge és a szerelem Az elhagyott asszonyok háza A Brüsszel-Osztende vasútvo­nalon Gent után közel a tenger­parthoz fekszik Brügge, öreg épületeivel, számos csatornájá­val, flamand néprajzi érdekessé­geivel■ Hajdan tengeri kikötő volt, ma szárazföldi város. Ugya­nis a múlt század során, az el­múlt évtizedekben a tengertől mintegy 10—15 kilométernyi te­rületet hódítottak el és így a szélmalmokkal környezett vá­ros messze került az éltető víz­től, a hajózás adta áldásoktól. A várost rengeteg külföldi turista és hazai kiránduló lepi el minden évben. Valóságos kis Velence az utcákat átszelő, utcá­kat helyettesítő régi csatornáival, rajtuk ringó csónakjaival. Ha külsőleg kis Velence, az éghajlata már nem olyan kelle­mes. Alig múlik el nap, bővizű■ zápor, lassan szitáló eső nélkül. Tenger és élet, élet és szere­lem. Ez szabta meg hajdan a város életét. Az ősrégi csator­nák szomorú füzei közt hattyúk úszkálnak, piszkosan a megre­kedt áporodott víz szennyétől. Lusták, méltóságosak, mint az elkényesztetett fehérbőrű úrinak. A város 52 000 lakosa csendes, unalmas. Afféle kispolgári fé­szeknek hat, aluszékony embe­reivel, unatkozó kereskedőivel. Hová lettek a hajdani vad, felkorbácsolt’ vérű mai rázok, tengerészek, durva halászok, za­jos csárdák, verekedések, a csa­vargók élesre fent kétélű kése? Mindez elenyészett a múlttal, elmerült a távoli évszázadok mindent elfedő homályában. A fejlődésében megrekedt városka hajdani zajos életéből csupán a régi épületek, hidak és csator­nák maradtak. Ha az ember kilép az állomás modern épületéből, 20-25 frarik- nyi borravalóért azonnal akad útikalauz, szűkszavú idegenveze­tő, — Ez itt az elhagyott asszo­nyok háza — mondja. Belül az épület komor kapuja mögött apró, egyszobás lakások sorakoz­nak egymás mellé. Hajdan, száz évvel ezelőtt, ha hosszú útra indult a tengerész távoli orszá­Hattyúk a régi csatornán Az országos pionírünnepségekről Az idén sok helyen zajlott már le bensőséges ünnepség a CSISZ pionírszervezetének 10. éves fennállásával kapcsolat­ban. Ünnepeltek nemcsak a pio­nírok, hanem a CSlS£-tagok, a szülők és idősebb emberek is, hiszen mindannyiunk kedves ünnepsége az évforduló. A CSISZ-tagok mindent elkövetve vágják ki a rezet, amikor a pionírokat segítik mind szer­vezeti téren, mind az ünnepsé­gek megrendezésében. Június 22-én azonban az eddigieknél is kiemelkedőbb, fényesebb ün­nepély kezdődött Prágában. Hazánk minden részéből össze­gyűlt pionírok és közéletünk számos tényezője nyitották meg az ünnepélyt. Az említett napon déli 12 órakor a prágai Óvárosháza tornyából harsonaszó hirdette az ünnepségek kezdetét. Orszá­gos ünnepség kezdődött. A har­sonasző után piroskendős pio­nírok hullámzottak elő az ut­cákból, elárasztották az Óváros- teret. Több mint ötezer pionír találkozott a téren, hazánk minden részéből azonban több mint 17 000 pionír érkezett Prágába. A feldíszített pálya­udvarokon a CSISZ-tagok és a prágai pionírok fogadták a küldötteket. Igen bensőséges, meleg fogadtatás volt. Ajándék- tárgyakat cseréltek a kis pio­nírok és megisrherkedtek egy­mással. Josef Turnovsk^, Prága fő­polgármesterének első helyet­tese az Óvárosháza üléstermé­ben üdvözölte a pionír ünnep­ségeken résztvevő kerületi küldöttségek képviselőit- Anto­nín Krcekkel, a CSKP városi bizottságának vezető titkárával és a Prágai Központi Nemzeti Bizottság tanácsának tagjaival együtt elbeszélgetett vendégei­vel és örömmel hallgatta meg a pionírok sikereiről szóló be­számolókat. A következő napokon főváro­sunk nevezetességeit tekintet­ték meg. Több üzemet is meg­látogattak, sportrendezvénye­ken is részt vettek. A vízispor- tolóknak Moldva partján levő stadionját több mint 2000 gyer­mek töltötte be. A sportolók, a Hadsereggel Együttműködők Szövetségének tagjai és a kato­nák bemutatták a gyermekek­nek a korszerű anyagokból készült legújabb hajókat, repü­lőcsónakokat stb. Sok száz pio­nír tekintette meg „A CSISZ pionírszervezetének 10 éve“ kiállítást. Örömmel járták a kis pionírok a prágai Vár régi ut­cáit és tekintették meg a Vár nevezetességeit. Még az állat­kertbe is sokan ellátogattak. A főváros történelmi neveze­tességeit és a múzeumokat is csoportokban látogatták a pio­nírküldöttek. A CSJSZ pionírszervezete megalapításának 10. évforduló­ja alkalmából rendezett ünnep­ségek keretében a Csehszlovák Testnevelési Szövetség közpon­ti turisztikai osztályának küU döttsége látogatást tett a CSISZ Központi Bizottságának titkár­ságán, ahol Miroslav V e c k e r elvtársnak, a CSISZ Központi Bizottsága elnökének üdvözlő levelet és ajándékként egy sá­tortábor felszerelést adott át. Levelezni, ismerkedni szeretnénk Csehszlovákiai lányokkal sze­retnék levelezni magyar nyel­ven. Címem: Hámori István, Budapest, XVI. Szilágyi Dezső U. 9, Nagyon szeretnék csehszlo­vákiai fiatalokkal levelezni. Gimnáziumi tanuló vagyok. Legkedvesebb szórakozásom az olvasás, szeretem a zenét, tán­cot. Címem: Németh Magdolna, Gellénháza, Zala megye. Ma­gyarország. Magyar nyelven szeretnék le­velezni csehszlovákiai fiatalok­kal. Érdeklődési köröm széles. Címem: Rajeczky Lajos, Érd, V. Vörösmarty út. 9. Magyaror­szág. Csehszlovákiai lányokkal sze­retnék levelezni, A levelezési téma lehet film, színház, sport. Címem: Jámbor András Buda­pest, VII. Nefelejcs út 17. 17 éves tanuló vagyok. Cseh­szlovákiai lányokkal, fiúkkal leveleznék magyar nyelven, Fö­leg sportról, filmről, és zenei kérdésekről leveleznék. Címem: Nagy Gyula, Pápa, Zrínyi utca 9. Magyarország. Középiskolában tanulok. Ked­velem a zenét, táncot, filmet. Bélyeggyűjtésről is sző lehet. Magyar, német vagy orosz nyelven leveleznék. Címem: Pais Margit, Becsvölgye, III, Petőfi u. 65. Zala megye, Ma­gyarország. Nagyon szeretek levelet kap­ni és levelet írni. Ezért levelez­nék szívesen fiatalokkal. 16 éves tanuló vagyok. Címem: Vincze Márta, Mohács, Fiume u. 1. Magyarország. * * * Értesítjük azokat a tanítókat, akik az 1953/54-es tanévben végeztek a Bratislavai Magyar Tannyelvű Pedagógiai Iskolán, hogy a találkozó összehívása céljából küldjék el címüket Czadró Ilona, Reca, okr. Senec címére. gok, földrészek rejtelmeinek fel­derítésére, ide hozta a feleségét, apró gyermekeit, hogy nyugodt legyen az álma a háborgó tenge­rek lélekvesztöin. Mert az asz- szony csalfa, kiszámíthatatlan teremtés, mégha lusta, hidegvérű flamand is. Itt őrizték őket, amíg a férj visszatért a hosszú útról, messzi tengerekről. Nézem a múzeummá avatott apró szobák füstös, kihűlt tűzhe­lyeit. Hány epekedő szív, idezárt sűrűvérű asszony merengett mel­lettük tétlen némaságban, míg férjeik valahol messzi, az idegen kikötőkben szabad estéiken ru­mot vedeltek, csalfa, szinesbőrű nőket szorongattak, verekedtek és káromkodtak. Múltak az évek, szürkén, kö­zömbösen egymás mellé sorakoz­va. Fonnyadt, hervadt o bezárt asszonyok üde ifjúsága, a duzza­dó, selymes bőrt ellepték az öregség apró ráncai. Vártak. Aztán hír jött, hogy támaszukat, férjüket, valahol Indiánál vagy Amerikánál elnyelte örökre a tenger hüs hulláma. Az asszony szabad lett, Kilé­pett a kapun, balra fordult, és tétova lépteivel felballagott a szerelem hídjára. Töprengve ne- kidült a rozoga karfának, leol­dotta fejéről a csipkés fökötőt, belehullajtotta a vízbe és kibom­lott hajjal elindult új életet, új matrózt keresni a zqjos város­ban, Azóta, ha özvegy vagy boldog­talan házas kerül a hidra, soha el nem mulasztja, hogy háttal A szerelem hídja a csatornának bele ne hullajtson valamit a vízbe. A hiedelem sze­rint, aki ezt megteszi, mégegy- szer megnősül vagy férjhez megy. Amióta az elhagyott asszonyok feltalálták Brügge-ben a szere­lem hídjának ezt a babonáját, jócskán lecsökkent a szerelmi öngyilkosok száma. Hiszen mé­giscsak könnyebb a főkötőt vagy egy pénzdarabot beledobni a szennyes vízbe, mint fejest ugra­ni, beleszédülni a korhadó kar­fáról. SZŐKE JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom