Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-16 / 24. szám

'Játék. ÁS vgJLóaóq.

Látogatás Magyarországon a fényeslitkei pajtások termelőszövetkezetében.

az iskolaudvaron, s a többiekkel együtt harsányan kiáltotta a szembenállóknak: „Adj király katonát!“ Mert akkor még olyan játék volt divatban.

S a pénztárkönyvben ilyen tételek sorakoznak a „bevétel“ címszó alatt: Zöldséglevél — 1 Ft. Zöldborsó — 12 Ft. Ojra zöldborsó: 46 Ft. Ojra zöldséglevél: — 2 Ft.

Ez ám a lelkiismeretes pénzkezelés, ahol a forintos tételeket is ilyen gondosan elkönyvelik!

S ebben a felnőtt módra elrendezett gyerekvilágban még a vásárlók is kiskorúak. A községi óvodának adják el a friss zöldséget, főzeléket. Amiért eddig a kisvárdai piacra kellett bevonatozni. Hát hogyne örülnének még a felnőttek is ennek a játék-téesznek! Mert olyan játék ez, amit legalább egy icipicikét komolyan kell venni.

AHOL NINCS SÖGORKOMASÄG

Látnák csak, hogyan megy itt a munkaegység beírása! Minden tagnak munkaegység-könyve van — azt talán külön mondanom sem kell. Azt állítja például az egyik férfiú a növény- ápoló brigádból, hogy előző nap megkapált két sor kukoricát? Szempillantás alatt rápirít a brigádvezető: ez bizony nem lehetséges, hisz aznap zenekari próba volt. Itt nincs sógorko- maság, de még cimboraság sem. Van például a csoportban egy notórius munkakerülő. A tagság tűrt, tűrt egy darabig, de most már megelégelte ezt a szégyenvitézt. Elhatározták, hogy a legközelebbi közgyűlésen kíméletlenül kizárják soraikból. Ilyen szigorúak és ' igazságosak talán csak a gyerekek tudnak lenni.

GYILKOS PISTIKE ÉS A NYUGDÍJTALAN ÖREGEK

És játékosok. A szövetkezet büszkesége az állatállomány. Gyönyörű, óriási belganyulak. S a nyulak díszét, a hatalmas és félelmetesen erős tenyész- bakot „Gyilkos Pistikének“ nevezik. Csak gyerekek tudnak ilyen meghökkentő nevet kitalálni.

És közben felnőttesen komolykodók. Suhajda Lajos, az elnök, tizenhárom esztendős kis pisze, ha szólásra emelkedik,

A VALÓSÁG AZ, hogy a működési engedély még nem érkezett meg, de a termelőszövetkezet már működik. Sőt, olyannyira, hogy vetélytár- sát, az „öreg Fürst Sándor“-t növényápolásban már el is hagyta. A vetélytárs nemcsak azért öreg, mert régen alakult, hanem azért is, mert tagjai valóságos matuzsálemek. Olyan is akad közöttük, aki az ötödik X-et is megugrottá. Fantasztikus kor. Legalábbis az ifjú, működési engedéllyel még nem rendelkező „Haladás“-béliek szemében.

A fényeslitkei „Haladás“ ugyanis olyan termelőszövetkezet, amely a mintaalapszabályok némi módosításával kénytelen volt új alapszabályt alkotni magának. Ennek egyik leglényegesebb pontja ellenkezik az ország valamennyi jelenleg működő termelőszövetkezetével. Míg ugyanis tizenhat éven aluliak sehol másutt nem lehetnek szövetkezeti tagok, a „Haladás“ tagjai csak tizennégy éven aluliak lehetnek.

„Ugyan kérem micsoda játék ez“ — vonogatja a vállát, ugye, mélyen tisztelt, komoly Olvasó? Nos, fején találta a szöget. Ez csakugyan játék.

„ADJ KIRÁLY KATONÁT!“

Amikor Ön, Komoly Olvasó, nyurgalábú iskolásgyerek volt, akkor felsorakozott cimboráival

Most pedig emilyen kezd divatba jönni. A játék kitalálói a fényeslitkei általános iskola tanítói és úttörői. Mondhatni: úttörők a szó kettős értelmében. Az ötletet egy darab gazos föld adta. Amilyen minden falusi iskolához tartozik: s általában csak gólyahír és szarkaláb szokott teremni rajta. Ezen a birtokon alapította meg harmincegy úttörő a „Haladás“ termelőszövetkezetet. A föld tehát megvolt. S ki folyósította a beruházásokhoz szükséges kölcsönt? A Nemzeti Bank? Dehogy. Az úttörő zenekar. Ebből vásárolták a törzsállatokat, mert anélkül csak nem lehet meg egy szövetkezet. Aztán, a hagyományhoz híven, a rég működő „Fürst Sándor“ adott kölcsön vetőmagot, finom lóherét, hibridkukoricát, műtrágyát is három zsákkal. Vetőborsó is került, petrezselyemmag és káposztapalánta, s megkezdődhetett a korszerű gazdálkodás,

TELJÉK KI A MAGA FOLTJÁBÓL

Igen, igazi korszerű, belterjes gazdálkodás, kertészettel, mert az hoz hamar pénzt — és arra bizony szükség van. A „Haladás“ tagsága érett fővel, józan megfontolással úgy döntött ugyanis, hogy több hitel nincs. Most ebben a szövetkezetben teljék ki minden a maga foltjából.

A pajtások kapálják a kukoricát.

1.

/

árjuk a komáromi hajógyár hatalmas tágas épületeit, figyeljük a sürgölődő, olajoskormos embereket, hallgatjuk a kalapácsok, acéllemezek, vashengerek fülsiketítő istentelen- ségét, s megcsodáljuk ezeket a félig kész, gigantikus, embernél száiszorta, ezerszerte nagyobb hajökolosszusokat. Micsoda erő, micsoda nagyság, micsoda fantázia! Állunk egy ilyen óriás mellett, elveszve szinte az erők, vonalak rengetegében és meghajtjuk előtte az ámulat zászlaját: íme, milyen kicsi az ember! S följebb rebbentjük tekintetünket, fel a hajótest oldalára, tetejére s nézzük, hogyan forgolódnak, ügyeskednek, a roppant bálnatest éri“ az apró, kicsike emberek tömegei — úgy hatnak így messziről, mint hangyák a kidőlt fán — s ismét az ámulat robbantja idegeinkbe az érzést: íme, milyen hatalmas az ember!,

Az emberekről érdeklődöm, azokról, akik ezt a gyárat s benne a hajókolosszusokat építették és építik.

, — No, akkor néSd meg a fiatalokat — mondja Hudec elvtárs, a Kanász, vagy a Búkor brigádot, mert azok ám a nagyszerű gyerekek, a Szocialista Munkabrigád címéért versenyeznek!

Megyek hát ismét a zümmögő, csattogó, zakatoló motorok közé, Búkor Gyuláék közé. A lakatosműhelyben vagyunk, a „vezér“ Búkor Gyula, ez a hirtelenre, nyúlt szőke komáromi gyerek tízperces röpgyűlésre hívta össze a csapatot. .

— Máskor, tudja nincs időnk. Délután túlórázunk, aztán ki merre lát. Foci, röplabda, sparta- kiád, a vidékiek haze. Most meg inkább utána tudjuk hajtani azt a tíz percet.

Nem sokat mondanak a tíz perc alatt sem, nem valami beszédes emberek. Inkább a faliújságon függő táblához utasítanak, arról yiegtudhatok mindent, ami

CSELÉNYI LÁSZLÓ:

Hajóépítők

a versennyel kapcsolatos. Rendszeres munkatúlteljesítés, a szocialista tulajdon védelme, takarékosság, új munkamódszerek elsajátítása, kollektív élet a munkán kívül is. kirándulások, ex- kurziók, a szocialista társadalom emberéhez méltó viselkedés munkában és munkán kívül, ezek a fő pontjai a versenynek.

— No, és mit gondoltok, ki fogja megnyerni, ti vagy Kaná- szék?

— Hogy ki fogja megnyerni, azt még egyelőre nem tudjuk, kiértékelés még nem volt. De nem is ez a fontos. A fontos az, hogy helytálljunk a versenyfeltételeknek.

11.

— Ha igazi érdekességet akarsz, keresd fel Szabó Pista bácsit, az autogénhegesztőknél — mondja Hegely elvtárs, az üzemi újság szerkesztője. Egyszerű munkásember az öreg, s szabad idejében apró szobrocskákat csinál olvasztott vasból, csak úgy szórakozásképpen. Nézd meg, s majd meglátod, érdekes-e vagy sem.

Gyerünk hát a hegesztőkhöz.

Ötvennyolc éves ember Szabó Pista bácsi, a hegesztő. Mondom neki, hogy a szobrocskák ügyében jöttem.

— Ja, a szobrocskák! Akkor Hégely elvtárs küldte, ugye? Ne higyje, néni olyan érdekesek azok. S mutat egy félig kész vasszobrocskát, ami itt van kéz alatt: Hát így néz ez ki.

Egyelőre nem sokat értek az egészből, és Szabó bácsi sem tud felvilágosítani, mert a kész szobrocskák odahaza vannak, ami még megvan belőlük, nézzem majd meg ott.

— De hogy fogalma legyen az egészből, hogy hogyan megy ez, hát megmutatom magának. Mert ezt csak itt lehet csinálni a műhelyben. S ezzel fog egy szál drótot, hegesztőt a kezébe, a satuba betesz egy vaslemezt, s kezdi olvasztani a drótot. S a drót elkezd olvadni, csöpögni. De nem össze-vissza ám, hanem oda, ahová a mester, Szabó bácsi akarja. Szabályos csöppekben rakódik egymásra az olvasztott vas, s nem telik bele öt perc, apró emberke formálódik ki a vaslemezen. Nem fejezi be azonban, csak addig, amíg kirajzolódnak az egyes vonalak.

— Hát látja, így kell ezt csinálni.

* * *

Otthon, a lakásán aztán mutogatja a kész szobrocskákat. Vannak közöttük egészen érdekes dolgok. Ilyenek például: Részeg ember a gázlámpánál, Autogén- hegesztő (önportré), Vasmunkás kalapáccsal, Horgászó ember, Küzdelem a labdáért, Biztos fogás a kapuban, Teve a pálmák alatt, Mulatozás.

Nem nagyon értek a képzőművészeti dolgokhoz, nem is az én feladatom, hogy ezekről az apró dolgokról megállapítsam, remekművek-e vagy csupán egy fantáziával megáldott mesterember szórakozásai, ám egy biztos: aki ezeket a miniatűröket ki tudja hozni az olvasztott vasból, nem mindennapi ember.

— Népművész — mondja Hégely elvtárs. Csakhogy nem a szó eddigi értelmében. Szabó István az ipar, a vas népművésze.

— Mióta csinálja ezeket a dolgokat Szabó bátyám?

— Hajaj, van már annak vagy harminc éve. Az úgy volt. tudja, hogy én már az iskolában is nagyon szerettem rajzolni. Dehát szegény gyerek voltam, édesapám

A belganyulak vidáman ebédelnek gondozójuk ölében.

előbb megköszörüli a torkát, aztán komótosan az íróasztalra támasztja két öklét. Ki tudja, tán Fazekas Imre bácsitól, az öreg tsz-elnöktől leste el ezt a hamisítatlan elnöki mozdulatot.

Vagy vegyük a nyolcadikosokat, akik igazság szerint már el is hagyták az iskolát. Ügy beszélnek magukról, mint „öregek“, akik azért hajlott koruk ellenére is kiballagnak még a határba, csak épp pipa nem fog füstölögni az agyaruk között.

TERVEK ÉS TÁVLATOK

Hát ilyen tsz ez a fényeslitkei „Haladás“. Fejlesztési terveik is vannak, hatalmasok: öntözéses kertészet, gyümölcs- faiskola, kosárfonás téli keresetnek. Megy itt minden mintaszerűen. Még az édes szülők — nagyrészt amolyan régi vágású egyéni gazdák — se tudnak elfojtani egy-egy elismerő mosolyt. Hogy aztág mit hoz a jövő? A titokzatos felnőttkor? Fordul-e majd komolyra is ez a játék? Ki tudja... Mindenesetre jó öröm, hogy ilyenfajta új játékot találtak maguknak. Tanító urak, játékmesterek, gratulálunk!- a városi alkalmazott, hat osztálynál nemigen vihettem többre.

Élt Komáromban akkoriban egy szobrász. Berecz, a Jókai szobor alkotója. A fiatal géplakatos inas (mert iskola után annak tanult Szabó István) sokat settenkedett a szobrász körül. Izgatta a fantáziáját, szerette volna megtudni, hogyan is megy az a szobor- csinálás.

— Dehát Berecz nagy úr, volt, s nekem nem volt bátorságom soha bemenni hozzá.

A huszas évek végén aztán beállt a munkanélküliség. Géplaka- tosságból nemigen lehetett megélni. Akkor tanulta ki az autó- génhegesztést Győrött.

— Ekkor csináltam én az első ilyen szobrocskát is. Az úgy volt, hogy azt mondja nekem a mesterem: akkor vagy már igazi mestere a szakmádnak, ha tudsz csinálni egy keresztet is a lemezen. Hát én csináltam, nem is egyet.

S akkor kezdett gondolkodni azon is, hogyha keresztet lehet csinálni, miért ne lehetne mást is. Például embereket. S csinált egy figurát.

— Ki is nevettek érte. Mert azok még nagyon primitív dolgok voltak, de azért elfogadták mind, mert úgy csináltam én ezt, ajándékba.

Ez volt úgy 27-ben, 28-ban. Azóta csinált már vagy száz ilyen szobrocskát, de itthon alig van belőle tíz. A többi szanaszét a nagyvilágban. Elajándékozta őket.

* * *

íme, itt áll előttem egy Szabó, egyetlenegy a végtelen Szabóóceánból. S íme, itt áll előttem egy mester. Egyetlenegy az ismeretlen tehetségekben oly gazdag népből. Kinek a dolga, hogy harminc év után felfigyeljen rá?

(Folytatása következik)

Levelezni,

ismerkedni szeretnénk

■ Magyar nyelven leveleznék csehszlovákiai lányokkal. 17 éves vagyok, érdeklődési köröm film, sport. Címem: Paulius Imre, Pápa. Április 4. út 12. Magyarország.

Barátság céljából leveleznénk csehszlovákiai fiúkkal, lányokkal. Minket legjobban a sport, film, zene érdekel. Címünk: Csontos József, Pápa Április 4- út 12. és Baranyai István, Pápa, Április 4. út 12. Magyarország.

Közgazdasági technikumban tanulok. Csehszlovák lányokkal, fiúkkal szeretnék kapcsolatot tartani. Címem: SUla Emma Szombathely. Takács Károly u 5. Magyarország.

Filmről, sportról, bélyeggyüjtésről szeretnék levelezni magyar nyelven csehszlovákiai lányokkal. 17 éves tanuló vagyok. Címem: Tóth János, Nagy te vei. Veszprém megye. Magyarország.

HELYREIGAZÍTÁS

Lapunk előző számában == a 5. oldalon „Kong az évszázados kapualj“ című riport ötödik bekezdésé- ÜÜ nek első mondata helyeiül sen így hangzik: „Magas

deresedő férfi áll a tanári === asztal mögött: Könözsi

István igazgató“.

A második képaláírás HH helyesen: „A vívócsoport

Ü= tagjai — ünnepi díszben

— vezetőjükkel Könözsi =| István igazgató elvtárs= sál".

Horosz Ilonka, Kerékgyártó Anna és Laczó István a Mi csurin-kertben.

A királyhelmeci járásban már régóta a bolyi pionírcsapat őrzi a járás vándorzászlaját. ők az elsők, a legjobbak. Vajon megtartják-e még sokáig a zászlót?

— ezt mentünk el megérdeklődni a bolyi nyolcéves középiskolába. Meglepődtünk. Bizony innen nem lesz könnyű elvinni a zászlót. Persze nem azért, mert ők készítették — ezen az alapon nem formálnak jogot rá

— azt mondják legyen azé, aki a legjobb munkát végzi. S a zászló ittléte azt bizonyítja, hogy a csapat valóban jól dolgozik.

Sokáig tartana felsorolni, hogy mi mindent végeznek az iskola tanulói. Megtaláljuk őket a vasgyűjtéstől kezdve minden önkéntes munkában, egészen a szorgalmas politechnikai gyakorlatokig. A gépek iránt különös figyelmet tanúsítanak. Gyalog, kis kocsit húzva mentek egészen a királyhelmeci gépállomásra, hogy onnan elhozzák a kopott alkatrészeket és ezeket felhasználják műhelyükben. Innen kapták a permetező gépet is (a fenti képen) és még sok más egyebet, ami azt bizonyítja, hogy a gépállomás dolgozói valóban, jó védnökei az iskolának.

Szépen gondozzák Micsu- rin-kertjüket és ügyességüket két teli szekrény kézimunka és egyéb tansegédanyag bizonyítja. A láncszemöltést még a fiúk sem szégyelltek megtanulni. Van egy emlékük, amit mindenkinek szívesen megmutatnak. Ez a szovjet pioníroktól, Bakuból kapott díszes album, amely a két iskola szoros barátságát igazolja.

Hogy mit csinálnak most? Készülnek a járási sparta- kiádra és példásan törődnek a kis Iszkrácskákkal.

A CsiSZ járási vezetősége kellően értékeli a bolyi pionírcsapat munkáját. A csapatból kilenc pionír megy

Bagos István szívesen gondozza a facsemetéket, de legjobban azért mégis csak a gépeket kedveli. Örül, hogy sikerült felvételi vizsgája és így jövőre már a bocsárdi mezőgazdasági gépipari technikumban folytatja tanulmányait.

Prágába és részt vesz a pionírszervezet 10 éves fennállásának ünnepségein, öten részt vettek Kassán a kerületi ünnepségen és jó munkájukért kitüntetést kaptak. A csapat további legjobb tizenöt tagját az iskola keretén belül ajándékozták meg.

Nehéz lesz ettől az iskolától a zászlót elvenni, mert a tanító elvtársak a királyhelmeci >11 éves középiskolából idejáró hat pionírvezetővel karöltve mindent megtesznek, hogy a pionírcsapat munkája színes, vonzó, tartalmas és érdekes legyen.- cs -