Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-16 / 24. szám
Bratislava, 1959. június Í6. A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VIII. évfolyam, 24. szám. ..................1111.......... ■ 1111 Ára 60 fillér VIT-re .T-f készül VH, a világ TOGO: Az 1 „Association s. Sportive Stade Olympique To- i go'lais“ levelet n""~ küldött a Nem- , zetkozi Előkészítő Bizottságnak, amelyben közli, hogy négy tagozata (labdarúgó, könnyű atlétika, kosárlabda és röplabda) máris tevékenyen készülődik a VII. Világifjúsági Találkozó sportrendezvényeire. CARACAS: A Venezuelai Üj- ságírószövetaég főtitkára az alábbi levelet küldte Bécsbe: „Sok sikert kívánunk a bécsi VIT-en részt vevő fiataloknak. Ezzel kifejezésre juttatom az összes venezuelai újságíró érzelmeit, mivel hozzám hasonlóan meggyőződésük, hogy a demokratikus ifjúság megvalósítja majd az emberiség magasztos célkitűzéseit. Jósé Ger- basi.“ • A nagy, igazi és harcos művészet ott keletkezik, ahol a művészi tehetség összeforr a nép alkotó tehetségével, ahol a művész szívének lüktetése egybeolvad a felszabadító munka ritmusával. • Tanítók, ne feledkezzetek meg a szó szépségéről — legyetek a gyermekvilág ragyogó hősei. • A szocialista kultúra kongresszusa az ifjúság kérdéseire irányítja a figyelmet r WASHINGTON: Waldo Frank amerikai író levelet küldött a Nemzetközi Előkészítő Bizottságnak, amelyben ezt írja: „Remélem, az Önök kongresz- szusán megszületik az a zene, amely túlharsogja a mi korszakunk uralkodó hangját, a bombák üvöltését, az üldözöttek és az éhezők jajkiáltásait.“ William Howard Melish lelkész 1955. évi Nemzetközi Békedíjas így ír: „Az amerikai ifjúság részvétele a Bécsi fesztiválon azért is jelentős, mert tanúskodik az amerikai nép békevágyáról. MELBOURNE: Walter Butler, az Ausztráliai Munkáspárt végrehajtó bizottságának tagja, Viktoria állam gépgyártóipari szakszervezetének elnöke üdvözlő táviratot küldött Bécsbe a Nemzetközi Előkészítő Bizottságnak: „Viktoria állam gépgyártóipari szakszervezetének elnökeként sok sikert kívánok a bécsi VII. Világifjú- sági Találkozó előkészületeihez. W QUITO: Aquitoi egyetem (Equa- dor) kísérleti színháza valószínűleg fellép a bécsi VII. Világifjúsági Találkozó nagyszabású kulturális programjának keretei között. Az Ecuadori Diákszövetség országos vezetősége levelet küldött a Nemzetközi Előkészítő Bizottságnak, amelyben közli: azon munkálkodik, hogy minél nagyobb és reprezentatívabb diákküldöttséget indítson el Bécsbe. PÁRIZS: Nyolc- iziz francia fiaiéi érkezik július második felében Bécsbe, ",togy részt vegyen a VII. Fesztiválon — értesülünk egy levélből, amelyet Párizsból küldtek az állandó bizottságnak. Francia barátaink tájékoztatása szerint máris 80 diák, 120 sportoló és Franciaország kulturális és művészeti életének 100 képviselője készülődik Bécsbe. A küldöttség többi része a különböző ifjúsági szervezetek képviselőiből tevődik össze. • V V Minél jobban fejlesztjük népünk alkotó erőit és lehetővé tesszük érvényesülésüket, a kulturális forradalom annál inkább társadalmunk valamennyi rétege közös törekvésének eredményévé válik. Ez jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy népeink a szocialista eszmék szellemében sokoldalú kulturális fejlődést érjenek el. Ebben rejlik a szocialista demokrácia alapja. A dolgozók legszélesebb tömegeinek tevékeny részvétele nélkül meg sem teremthető olyan páratlan nagy történelmi mű, mint a szocializmus és kommunizmus. Ezért abból indulunk ki, hogy minél többet fognak tudni az emberek, minél szélesebb lesz érdeklődési és látókörük, annál inkább dönthetnek teljes felelősségtudattal társadalmi ügyekről és annál kezdeményezőbben keresnek majd olyan formákat, amelyekben érvényesíthetik törekvésüket: jobbá, gazdagabbá és szebbé tehetik a társadalom életét. Ezzel kapcsolatban szeretném idézni Vladimír Iljics Lenin szavait: A művészet a népé. Minél mélyebb gyökereket verjen a dolgozók széles rétegeiben. A népnek értenie és szeretnie kell. A művészetnek egyesítenie és felemelnie kell a népet érzelmében, gondolkodásában és akarásában. Ha a dolgozók kulturális fejlődésben való egyre szélesebb- körű részvételéről beszélünk, gondolkodjunk el afölött, hogy a szervezési formák is egyre jobban megfeleljenek ennek az elvnek. Fontos, hogy a helyi nemzeti bizottságok a társadalmi szervezetekkel, mindenekelőtt a szakszervezetekkel és a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetséggel karöltve fokozaAz iskolapadokból az életbe Tizenhatezer fiatal abszol- vens, ez bizony szép szám. Ezer és ezer érettségizett fiatal kezdi meg a legkülönfélébb szakaszokon a munkát, hogy részt vegyen új életünk építésében. Sokan, különösen a tizenegyéves iskolák végzett növendékei tanulnak majd tovább a fő- és szakiskolákon, vagy tanonciskolákban. A főiskola első évfolyamába 6070-en jelentkeztek, ami több mint kétszerese az 1938-ban főiskolára jelentkezetteknek. Legtöbben a bratislavai Komensky Egyetemen szeretnék folytatni tanulmányaikat, különösen a termé- szettani és filozófiai fakultáson. Rendkívül nagy az érdeklődés a különböző iparművészeti iskolák iránt is, viszont a nitrai mezőgazdasági iskola első évfolyamába még nem jelentkezett elegendő hallgató. Az egyes szakiskolákra 924 érettségizett fiatal jelentkezett. Az érettségi után azonban sokan állásba mennek. A tizenegyéves iskolák végzett növendékeinek problémát jelent az elhelyezkedés, hiszen az iskola nem készítette őket erre elő. Sokan megértették viszont a termelési munka jelentőségét. A rimaszombati tizenegyéves iskolából például tizennyolcán mennek állásba, s közülük ti- zenketten munkásnak. A fiatalok közül néhányan, amellett hogy dolgozni fognak, tanulmányaikat is folytatják. tosan átvegyék a kultúra terén eddig az államigazgatás által gyakorolt egyes feladatköröket. (Jiri Hendrych elvtársnak a szocialista kultúra kongresszusán elhangzott beszédéből.) Ahhoz, hogy a tanítókat bensőséges kapcsolat fűzze a gyermekekhez, feltétlenül fontos, hogy igazságosak legyenek. A tanító igazságtalansága annyira megrendíti a gyermek bizalmát, hogy aztán elveszti a kedvét a tanulástól és a tanító igyekezete veszélyben forog. Amikor az igazságosságra gondolunk, ne feledkezzünk meg az osztályigazságról, mert az igazságnak mély osztálygyökerei vannak. Egész más előmenetelt mutat fel az a gyermek, ahol a szülők olyan műveltségi fokon állnak, hogy a tanulásban segíthetnek gyermekeiknek. Fokozott gondosságot szenteljünk a sokgyermekes munkás- és parasztcsaládoknak, ahol a gyermek a szülök részéről a tanulásban nem várhat útmutatást és segítséget. Legyünk tisztában a tanulók osztályeredetével, mert a szocializmus építésének idején másképpen nem bírálhatjuk el igazságosan a képességeket és tehetségeket. (Jarmila Glazarová, nemzeti művész, írónő vita- felszólalásából.) rí •• fw r Fürdőzés Napot ringat a víz, lángoló tányért, gazellaléptű lány fut a labdáért. Lobog a haja: arany zászló. Forró most a homok, ülök a parton. Vállamon boldogan a nyarat tartom i f\ Lobog a haja: arany zászló. Fröccsen már a víz és úszik a labda. Térdét egy kis hullám megsimogatja. Lobog a haja: arany zászló. VERES JÁNOS Frantisek Hecko: Néhány gondolat Ez a felvétel nem az arab Közép-Keleten készült, hanem a tornaijai járásban. Az itt látható Dancsó Jánosné két vármegye híres cigányvajdájának kilencvenhatéves özvegye. Hogy hogyan éltek és hogyan élnek az oláhcigányok a Túróc partján, azt megtudhatja riportunkból a 6. oldalon. Valaha a művészetek valamennyi fajtája hatott a vallásos keresztényre: a templomban a pap szónoklata, a képzőművészet szobrok és képek alakjában, a zenekari és énekkari zene, a népviselet, sőt még a színház is, melyet a pap az oltárnál játszott! Elnézésüket kérem, hogy így beszéljek — a saját bőrömön és felebarátaimon tapasztaltam, hogy ezekben a templomokban — a javíthatatlan imadarálókon és isten báránykáin kívül — nagyobb hatással volt az emberekre ez a művészet — az ünnepi ruhák, az együttlét társadalmi alkalma — mint az egész istentisztelet. Ma ez már megszűnik, mégpedig teljesen törvényszerűen, egyszerűen azért, mert fogyóban a gyertyája. Elvtársak, olyan nagy és forradalmi dolog, mint az embereket leszoktatni arról, a régi meggyőződésükről, hogy „én, én vagyok és mi közöm a töb-.. biekhez?“, és megtanítani őket arra az új felfogásra, hogy „mi, mi vagyunk és tehetsz amit akarsz, ilyenek maradunk“ — ez nem megy harc nélkül. A művészeti és tudományos dolgozóknak nemcsak új szocialista kultúrát kell majd teremteniük, hanem készülő munkájukat meg kell védelmezniük mindenkivel szemben, főleg a rejtőzködő kártevőkkel szemben, akik gyakran szemre szocialista pozíciókból, de lényegében teljesen hamis szemszögből támadnak. Részlet az író kongresz- szusi felszólalásából. €/ madaras Ez abban az időben történt, amikor a kínai néphadsereg győzedelmesen dél felé menetelt. Már két napja az északi fekvésű Ho-pei felé tartottunk. Ezen az úton egy olyan élményben volt részem, melyre mindig gondolnom kell, ha fáradt és lehangolt vagyok s amikor semmi sem jut eszembe, amivel telkemet felvidítsam. Az esőzéseknek már meg kellett volna kezdődnie, de a napok múltak, anélkül, hogy az égből egyetlen csöpp is hullott volna. Jangau és Pouting felett rossz idők jártak. A hőség nemcsak nekünk európaiaknak, de az edzett kínai katonáknak is elviselhetetlenné vált. Gyakran órákig még csak egy kis zöld foltocskát sem láttunk. Harmadnapon egy szakadékhoz értünk. Az átvezető út olyan keskeny volt, hogy meg kellett várnunk, míg az előttünk menetelük átjutnák. Ezek a férfiak is már régen menetelhettek, mert arcuk a kimerültség legmagasabb fokát tükrözte vissza. Puhájuk porszürke, ingük az izzadságtól nedves volt. Az égből könyörtelenül ontotta tüzes, perzselő melegét a nap. Egyszerre arra lettem figyelmes, hogy az első sor amint a kanyar végére ér lepillant a szakadékba, majd tovább megy. S mind a többiek — amint erre a helyre értek — ugyanazt a kört írták le és ugyanazt a mozdulatot tették. Fáradságom ellenére kíváncsi voltam, ugyan mit lehet ott látni? Miután menetelésünket folytathattuk és az említett helyre értünk, kínai kísérőm egy szikla csúcsán megállt, csomagját letette és letérdelt. Ekkor már én is megpillantottam két szürke kőkocka között egy kis vérpiros virágot. Gyökereit egy maroknyi homokba eresztette, fejecskéjét szomjasan az ég felé tartotta — s várt, az esőt várta — mint mi. A mellettem lépkedő katona elővette kulacsát. Egy korttyal megnedvesífette szikkadt ajkát és a kulacs tartalmát a kis virágra öntötte, melyet az mohó vágy-' gyal szítt magába. „Annyi az élniakarás benne“ — mondotta — segíteni kell neki.. „Holnap nekünk fog esni.“ Másnap lassan szemerkélni kezdett. JAN JADE Fordította K. E. Figyelem, f így ele m! Következő számunkban indul az ÚJ IFJÚSÁG NAGY NYÄRI VERSENYE, mely Önnek a nyári hónapokban kellemes szórakozást biztosít. Az első versenykérdéssel egyidejűleg pontos utasítást mellékelünk a megfejtés beküldésére vonatkozólag. A szerencsés megfejtők között 50 értékes dijat sorsolunk ki. Az első díj motorcsónak, a második díj ti- zennégynapos társasutazás a Szovjetunióba, a harmadik díj kirándulás Budapestre, és egyéb értékes nyeremények. Ahhoz, hogy a versenyben részt vehessen, biztosítsa magának az Új Ifjúságot a postahivatal útján, mert ez az egyetlen biztosíték, hogy hozzájut az újság minden egyes számához. „Szabadság Kémközpont-e vagy a szabadság szigete Nyugat-Berlin? Erről folyik most a vita a nyugati lapok hasábjain és a rádiók adásaiban. A müncheni Szabad-Európa Rádió így foglalt állást június 8-i adásában: „Nyugat-Berlin nem kémközpont, hanem a szabadság szigete és szimbólum a kommunista zóna közepén, és ami a Szovjetuniót zavarja, ami számára veszedelem, az nem kémkedés, hanem a szabadságnak ez az élő példája és puszta léte." A Time című amerikai folyóirat május 25-i számában pedig így ír: „A nyugati hatalmaknak mintegy 80 kémszervezetük van Nyugat-Berlinben, s ezektől kapják a legfontosabb kémjelentéseket... ezért léte megfizethetetlen a Nyugat számára.“ Ez tehát a müncheni rádió „szabadság szigete“, amely legalább úgy rászolgált a „szabadság“ szóra, mint a dolláron pénzelt müncheni rádió a „szabad“ jelzőre. Hogy melyiknek van igaza, a rádiónak vagy • folyóiratnak? A tények már eldöntötték. De azt még eldönthetik maguk között: illik-e i Timenek igazat írni arról, amiről a müncheni rádió hazudifeP
