Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-16 / 24. szám

Bratislava, 1959. június Í6. A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VIII. évfolyam, 24. szám. ..................1111.......... ■ 1111 Ára 60 fillér VIT-re .T-f készül VH, a világ TOGO: Az 1 „Association s. Sportive Stade Olympique To- i go'lais“ levelet n""~ küldött a Nem- , zetkozi Előkészítő Bizottság­nak, amelyben közli, hogy négy tagozata (labdarúgó, könnyű atlétika, kosárlabda és röplab­da) máris tevékenyen készülő­dik a VII. Világifjúsági Talál­kozó sportrendezvényeire. CARACAS: A Venezuelai Üj- ságírószövetaég főtitkára az alábbi levelet küldte Bécsbe: „Sok sikert kívánunk a bécsi VIT-en részt vevő fiataloknak. Ezzel kifejezésre juttatom az összes venezuelai újságíró ér­zelmeit, mivel hozzám hason­lóan meggyőződésük, hogy a demokratikus ifjúság megvaló­sítja majd az emberiség ma­gasztos célkitűzéseit. Jósé Ger- basi.“ • A nagy, igazi és harcos művészet ott keletkezik, ahol a művészi tehetség összeforr a nép alkotó tehetségével, ahol a művész szívének lüktetése egy­beolvad a felszabadító munka ritmusával. • Tanítók, ne feledkezzetek meg a szó szépségéről — legyetek a gyermekvilág ragyogó hősei. • A szocialista kultúra kongresszusa az ifjúság kérdéseire irányítja a figyelmet r WASHINGTON: Waldo Frank amerikai író le­velet küldött a Nemzetközi Előkészítő Bi­zottságnak, amelyben ezt írja: „Remélem, az Önök kongresz- szusán megszületik az a zene, amely túlharsogja a mi korsza­kunk uralkodó hangját, a bom­bák üvöltését, az üldözöttek és az éhezők jajkiáltásait.“ William Howard Melish lel­kész 1955. évi Nemzetközi Bé­kedíjas így ír: „Az amerikai ifjúság részvétele a Bécsi fesz­tiválon azért is jelentős, mert tanúskodik az amerikai nép békevágyáról. MELBOURNE: Walter Butler, az Ausztráliai Munkáspárt végrehajtó bi­zottságának tagja, Viktoria állam gépgyár­tóipari szakszervezetének el­nöke üdvözlő táviratot küldött Bécsbe a Nemzetközi Előkészí­tő Bizottságnak: „Viktoria ál­lam gépgyártóipari szakszerve­zetének elnökeként sok sikert kívánok a bécsi VII. Világifjú- sági Találkozó előkészületei­hez. W QUITO: Aquitoi egyetem (Equa- dor) kísérleti színháza való­színűleg fellép a bécsi VII. Vi­lágifjúsági Találkozó nagysza­bású kulturális programjának keretei között. Az Ecuadori Diákszövetség országos veze­tősége levelet küldött a Nem­zetközi Előkészítő Bizottság­nak, amelyben közli: azon mun­kálkodik, hogy minél nagyobb és reprezentatívabb diákkül­döttséget indítson el Bécsbe. PÁRIZS: Nyolc- iziz francia fia­iéi érkezik jú­lius második fe­lében Bécsbe, ",togy részt ve­gyen a VII. Fesztiválon — ér­tesülünk egy levélből, amelyet Párizsból küldtek az állandó bizottságnak. Francia barátaink tájékozta­tása szerint máris 80 diák, 120 sportoló és Franciaország kul­turális és művészeti életének 100 képviselője készülődik Bécsbe. A küldöttség többi ré­sze a különböző ifjúsági szer­vezetek képviselőiből tevődik össze. • V V Minél jobban fejlesztjük né­pünk alkotó erőit és lehetővé tesszük érvényesülésüket, a kulturális forradalom annál in­kább társadalmunk valamennyi rétege közös törekvésének eredményévé válik. Ez jelen­tősen hozzájárul ahhoz, hogy népeink a szocialista eszmék szellemében sokoldalú kulturá­lis fejlődést érjenek el. Ebben rejlik a szocialista demokrácia alapja. A dolgozók legszélesebb tömegeinek tevékeny részvé­tele nélkül meg sem teremthe­tő olyan páratlan nagy törté­nelmi mű, mint a szocializmus és kommunizmus. Ezért abból indulunk ki, hogy minél többet fognak tudni az emberek, minél szélesebb lesz érdeklődési és látókörük, an­nál inkább dönthetnek teljes felelősségtudattal társadalmi ügyekről és annál kezdeménye­zőbben keresnek majd olyan formákat, amelyekben érvénye­síthetik törekvésüket: jobbá, gazdagabbá és szebbé tehetik a társadalom életét. Ezzel kapcsolatban szeret­ném idézni Vladimír Iljics Le­nin szavait: A művészet a népé. Minél mélyebb gyökereket ver­jen a dolgozók széles rétegei­ben. A népnek értenie és sze­retnie kell. A művészetnek egyesítenie és felemelnie kell a népet érzelmében, gondolko­dásában és akarásában. Ha a dolgozók kulturális fej­lődésben való egyre szélesebb- körű részvételéről beszélünk, gondolkodjunk el afölött, hogy a szervezési formák is egyre jobban megfeleljenek ennek az elvnek. Fontos, hogy a helyi nemzeti bizottságok a társa­dalmi szervezetekkel, minde­nekelőtt a szakszervezetekkel és a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetséggel karöltve fokoza­Az iskolapadokból az életbe Tizenhatezer fiatal abszol- vens, ez bizony szép szám. Ezer és ezer érettségizett fiatal kezdi meg a legkülönfélébb szakaszokon a munkát, hogy részt vegyen új életünk építé­sében. Sokan, különösen a ti­zenegyéves iskolák végzett nö­vendékei tanulnak majd tovább a fő- és szakiskolákon, vagy tanonciskolákban. A főiskola első évfolyamába 6070-en je­lentkeztek, ami több mint két­szerese az 1938-ban főiskolára jelentkezetteknek. Legtöbben a bratislavai Komensky Egyete­men szeretnék folytatni tanul­mányaikat, különösen a termé- szettani és filozófiai fakultá­son. Rendkívül nagy az érdek­lődés a különböző iparművé­szeti iskolák iránt is, viszont a nitrai mezőgazdasági iskola első évfolyamába még nem je­lentkezett elegendő hallgató. Az egyes szakiskolákra 924 érettségizett fiatal jelentke­zett. Az érettségi után azonban sokan állásba mennek. A tizen­egyéves iskolák végzett növen­dékeinek problémát jelent az elhelyezkedés, hiszen az isko­la nem készítette őket erre elő. Sokan megértették viszont a termelési munka jelentőségét. A rimaszombati tizenegyéves iskolából például tizennyolcán mennek állásba, s közülük ti- zenketten munkásnak. A fiata­lok közül néhányan, amellett hogy dolgozni fognak, tanul­mányaikat is folytatják. tosan átvegyék a kultúra terén eddig az államigazgatás által gyakorolt egyes feladatköröket. (Jiri Hendrych elvtárs­nak a szocialista kultúra kongresszusán elhang­zott beszédéből.) Ahhoz, hogy a tanítókat ben­sőséges kapcsolat fűzze a gyer­mekekhez, feltétlenül fontos, hogy igazságosak legyenek. A tanító igazságtalansága annyira megrendíti a gyermek bizal­mát, hogy aztán elveszti a kedvét a tanulástól és a tanító igyekezete veszélyben forog. Amikor az igazságosságra gon­dolunk, ne feledkezzünk meg az osztályigazságról, mert az igazságnak mély osztálygyöke­rei vannak. Egész más előme­netelt mutat fel az a gyermek, ahol a szülők olyan műveltségi fokon állnak, hogy a tanulás­ban segíthetnek gyermekeik­nek. Fokozott gondosságot szenteljünk a sokgyermekes munkás- és parasztcsaládok­nak, ahol a gyermek a szülök részéről a tanulásban nem vár­hat útmutatást és segítséget. Legyünk tisztában a tanulók osztályeredetével, mert a szo­cializmus építésének idején másképpen nem bírálhatjuk el igazságosan a képességeket és tehetségeket. (Jarmila Glazarová, nem­zeti művész, írónő vita- felszólalásából.) rí •• fw r Fürdőzés Napot ringat a víz, lángoló tányért, gazellaléptű lány fut a labdáért. Lobog a haja: arany zászló. Forró most a homok, ülök a parton. Vállamon boldogan a nyarat tartom i f\ Lobog a haja: arany zászló. Fröccsen már a víz és úszik a labda. Térdét egy kis hullám megsimogatja. Lobog a haja: arany zászló. VERES JÁNOS Frantisek Hecko: Néhány gondolat Ez a felvétel nem az arab Közép-Keleten készült, hanem a tornaijai járásban. Az itt látható Dancsó Jánosné két vár­megye híres cigányvajdájának kilencvenhatéves özvegye. Hogy hogyan éltek és hogyan élnek az oláhcigányok a Túróc part­ján, azt megtudhatja riportunkból a 6. oldalon. Valaha a művészetek vala­mennyi fajtája hatott a vallá­sos keresztényre: a templom­ban a pap szónoklata, a képző­művészet szobrok és képek alakjában, a zenekari és ének­kari zene, a népviselet, sőt még a színház is, melyet a pap az oltárnál játszott! Elnézésü­ket kérem, hogy így beszéljek — a saját bőrömön és feleba­rátaimon tapasztaltam, hogy ezekben a templomokban — a javíthatatlan imadarálókon és isten báránykáin kívül — na­gyobb hatással volt az embe­rekre ez a művészet — az ün­nepi ruhák, az együttlét társa­dalmi alkalma — mint az egész istentisztelet. Ma ez már meg­szűnik, mégpedig teljesen tör­vényszerűen, egyszerűen azért, mert fogyóban a gyertyája. Elvtársak, olyan nagy és for­radalmi dolog, mint az embe­reket leszoktatni arról, a régi meggyőződésükről, hogy „én, én vagyok és mi közöm a töb-.. biekhez?“, és megtanítani őket arra az új felfogásra, hogy „mi, mi vagyunk és tehetsz amit akarsz, ilyenek maradunk“ — ez nem megy harc nélkül. A művészeti és tudományos dol­gozóknak nemcsak új szocialis­ta kultúrát kell majd teremte­niük, hanem készülő munkáju­kat meg kell védelmezniük mindenkivel szemben, főleg a rejtőzködő kártevőkkel szem­ben, akik gyakran szemre szo­cialista pozíciókból, de lénye­gében teljesen hamis szem­szögből támadnak. Részlet az író kongresz- szusi felszólalásából. €/ madaras Ez abban az időben történt, amikor a kínai néphadsereg győzedelmesen dél felé me­netelt. Már két napja az északi fekvésű Ho-pei felé tartot­tunk. Ezen az úton egy olyan élményben volt részem, mely­re mindig gondolnom kell, ha fáradt és lehangolt va­gyok s amikor semmi sem jut eszembe, amivel telkemet felvidítsam. Az esőzéseknek már meg kellett volna kezdődnie, de a napok múltak, anélkül, hogy az égből egyetlen csöpp is hullott volna. Jangau és Pou­ting felett rossz idők jártak. A hőség nemcsak nekünk európaiaknak, de az edzett kínai katonáknak is elvisel­hetetlenné vált. Gyakran órákig még csak egy kis zöld foltocskát sem láttunk. Harmadnapon egy szaka­dékhoz értünk. Az átvezető út olyan keskeny volt, hogy meg kellett várnunk, míg az előttünk menetelük átjutnák. Ezek a férfiak is már ré­gen menetelhettek, mert ar­cuk a kimerültség legmaga­sabb fokát tükrözte vissza. Puhájuk porszürke, ingük az izzadságtól nedves volt. Az égből könyörtelenül ontotta tüzes, perzselő melegét a nap. Egyszerre arra lettem fi­gyelmes, hogy az első sor amint a kanyar végére ér lepillant a szakadékba, majd tovább megy. S mind a töb­biek — amint erre a helyre értek — ugyanazt a kört ír­ták le és ugyanazt a mozdu­latot tették. Fáradságom el­lenére kíváncsi voltam, ugyan mit lehet ott látni? Miután menetelésünket folytathattuk és az említett helyre értünk, kínai kísérőm egy szikla csúcsán megállt, csomagját letette és letér­delt. Ekkor már én is meg­pillantottam két szürke kő­kocka között egy kis vérpi­ros virágot. Gyökereit egy maroknyi homokba eresztet­te, fejecskéjét szomjasan az ég felé tartotta — s várt, az esőt várta — mint mi. A mellettem lépkedő ka­tona elővette kulacsát. Egy korttyal megnedvesífette szikkadt ajkát és a kulacs tartalmát a kis virágra ön­tötte, melyet az mohó vágy-' gyal szítt magába. „Annyi az élniakarás ben­ne“ — mondotta — segíteni kell neki.. „Holnap nekünk fog esni.“ Másnap lassan szemerkélni kezdett. JAN JADE Fordította K. E. Figyelem, f így ele m! Következő számunkban indul az ÚJ IFJÚSÁG NAGY NYÄRI VERSENYE, mely Önnek a nyári hónapokban kellemes szórakozást biztosít. Az első versenykérdéssel egyidejűleg pontos utasítást mellékelünk a megfejtés beküldésére vonatkozólag. A szerencsés megfejtők között 50 értékes dijat sor­solunk ki. Az első díj motorcsónak, a második díj ti- zennégynapos társasutazás a Szovjetunióba, a harmadik díj kirándulás Budapestre, és egyéb értékes nyeremé­nyek. Ahhoz, hogy a versenyben részt vehessen, biztosítsa magának az Új Ifjúságot a postahivatal útján, mert ez az egyetlen biztosíték, hogy hozzájut az újság minden egyes számához. „Szabadság Kémközpont-e vagy a sza­badság szigete Nyugat-Berlin? Erről folyik most a vita a nyu­gati lapok hasábjain és a rá­diók adásaiban. A müncheni Szabad-Európa Rádió így foglalt állást június 8-i adásában: „Nyugat-Berlin nem kémközpont, hanem a szabadság szigete és szimbó­lum a kommunista zóna köze­pén, és ami a Szovjetuniót za­varja, ami számára veszede­lem, az nem kémkedés, hanem a szabadságnak ez az élő pél­dája és puszta léte." A Time című amerikai folyó­irat május 25-i számában pe­dig így ír: „A nyugati hatal­maknak mintegy 80 kémszer­vezetük van Nyugat-Berlinben, s ezektől kapják a legfonto­sabb kémjelentéseket... ezért léte megfizethetetlen a Nyugat számára.“ Ez tehát a müncheni rádió „szabadság szigete“, amely legalább úgy rászolgált a „sza­badság“ szóra, mint a dolláron pénzelt müncheni rádió a „sza­bad“ jelzőre. Hogy melyiknek van igaza, a rádiónak vagy • folyóiratnak? A tények már el­döntötték. De azt még eldönt­hetik maguk között: illik-e i Timenek igazat írni arról, ami­ről a müncheni rádió hazudifeP

Next

/
Oldalképek
Tartalom