Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-02 / 22. szám
FODOR JÓZSEF Gyönyörű napsütésre Szívem, e vén, sokat megélt már, Búban sírt, szépben csiíiogott, De ily lágy élményt sohse élt tán, Ilyen váratlant, boldogot. földöntúlit, sugárost, Ily mondhatatlant, kedveset betöltőt, hirtelent: mint Valamit, mely égből esett. villámként átlövellőt, Örömöst és fájdalmasat, az agy kigyúl, felizzik, Belsőd nevet és meghasad Mitől Ilyen ölöt, s ilyen virágost, — Lelkem zeng: s dús nag; Elrogyva, vad, vak mámoromban, Dalolva vérzik el szívem. A, CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava, 1959. június 2. VIII. évfolyam, 22. szám. Ara 60 fillér & ¥ Közeledik a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulója •» Ünnepre készül az ország A fesztiváli persely szépen telik és május vége jelé már nem kevesebb, mint 13 699 158 korona gyűlt össze az ország összes kerületében. Dicséretet érdemelnek az ostravai, brnoi, prágai kerületek és Prága főváros CSISZ szervezetei, mert ezek mind millió koronán jelül adakoztak. A milliós kerületeken kívül szép számban vannak olyan kerületek, mélyek a fél milliós összeget szárnyalták túl. így a Hradee Králové-i 739 000-t, a gottwal- dovi 699 000-t, az Osti n/La- bem-i 621 000-t gyűjtött. Ezzel szemben Szlovákia kerületei lemaradoznak és sajnos még egyik sem teljesítette vállalását. 323 ezer koronával a presovi kerület egyelőre vállalásának 58 százalékát teljesítette és szlovákiai viszonylatban az első helyre került, maga mögött hagyva a Banská Bystrica-i, zilinai és bra- tislavai kerületeket, míg a kassaiak a legvégén kullognak és vállalásuknak csak 35 százalékát teljesítették. Tizenöt évvel ezelőtt Szlovákia hegyeiben mély illegalitásban a kommunista párt vezetésével folytak az előkészületek egy nagy nemzeti felkelés kirobbantására. A nép haragja a fasiszta elnyomók ellen fékezhetetlen volt. Ezt a nagy erőt tudta kihasználni a kommunista párt arra, hogy harcba hívja a dolgozókat a gyűlölt hitleri megszállók és hazai cinkostársaik ellen. Hosszú és nehéz előkészületi munkálatok után, augusztus 29-én megindult a nép nagy felszabadító harca. Most, tizenöt év távlatából hatványozott kegyelettel és tiszteletadással gondolunk a nemzeti felkelés hőseire. Azokra a partizánokra és szovjet katonákra, akik új köztársaságunk és szocialista rendjének alapját rakták le. A Szlovák Nemzeti Felkelés ókat, repülőnapokat, népünnep- 15. évfordulójának megünnep- ségeket, sportversenyeket ren- lésére már most folynak az elő- deznek. készületek. Ezekkel az ünnep- Valamennyi kerületben és já- ségekkel megkezdődik hazánk rásban megkoszorúzzák majd felszabadítása évfordulójának az elesett hősök sírjait és em- megünneplése is. Az ünnepsé- lékműveit. A CSISZ SZKB az geken dolgozóink ismét kifejezésre juttatják a Szovjetunió iránti szeretetüket és hálájukat hazánk felszabadításáért, valamint a szocialista országépítésben nyújtott testvéri.segítségért. A központi ünnepségeket augusztus 29-én és 30-én Banská Bystricán rendezik meg és másutt is ünnepi manifesztáciünnepségekkel kapcsolatban megszervezi a pionírok találkozóját a bystricai völgyben és az ifjúság találkozóját az Ifjúsági Vasútvonalon. Az üzemi szervezetek beszélgetéseket készítenek elő a Szlovák Nemzeti Felkelés részvevőivel. Az egyes munkacsoportok ebből az alkalomból baráti kapcsolatokat teremtenek hasonló csoportokkal a Szovjetunióban. A Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulója megünneplésének az a lényege, hogy megmutassa a Szlovák Nemzeti Felkelés szoros összefüggését egész Csehszlovákia felszabadításával. Ipolysági panasz Í Társadalmi rendszerünkben a gyerekek az állam gondoskodásának középpontjában állanak. Mint minden évben, az idén is kedves ünnepségek keretében folyt le június 1-én a nemzetközi gyermeknap. Képünkön egy pótori bányász kisfia harmonikával szórakoztatja kispajtását. Őszinte gyászjelentés A Monde című jobboldali francia lap „Egy korszak vége“ című vezércikkében megemlékezik Dulles haláláról, s ebben elparentálja azt a kort is, amelyre a volt amerikai külügyminiszter nyomta rá bélyegét. A lap így ír: „Bebizonyosodott, hogy az a gránittömb, amelyet a nyugati diplomácia legalábbis az atlanti fronton Dulles idején megalkotott, szétmál- lóban van. Távolról sem omlott össze a kommunista rendszer, ahogyan Dulles remélte, sőt csak megerősödött. A termonukleáris fegyverek egyensúlya minden jelentőségétől megfosztja a volt amerikai külügyminiszter kedvenc elképzeléseit, hogy az erő helyzetéből kell tárgyalni. Oj kor kezdődik ma, a két világ közötti modus vivendi keresésének kora.“ C zövetkezetemknek és álla- **' mi gazdaságainknak napról napra több szakmunkásra van szükségük. Ezeknek a szakmunkásoknak a jövőben a kétéves mezőgazdasági tanonciskolákból kell kikerülniük. Sajnos azonban, járásunkban a tanonciskolák jelentőségét egyes polgáraink helytelenül értelmezik. Az ipolysági járásban tavaly sem nyertek meg kellő számú tanulót a tanonciskolák számára. Pedig vannak járásunkban olyan szövetkezetek is, ahol egyetlen fiatal sem dolgozik. Nagy szüksége volna ifjú munkaerőre az egedi, alsőszemeré- di, ipolynagyfalusi, hídvégi és tesmagi szövetkezetek is. Ebben az évben járásunkban 110 fiatalt kell megnyerni a ta- noncviszony megkötésére. Eddig csupán 21 jelentkező van. Nem jelentkezett eddig egy tanuló sem az ipolysági szlovák és magyar 11 éves, a szécsény- kei és a palásti 8 éves középiskolából. Az említett iskolák tanítói példát vehetnek az ipoly- nyéki, deméndi és egyházma- róti tanítóktól, akik mind a múlt évben, mind az idén is szépen teljesítik feladatukat. Érdekes viszont, hogy a palásti szövetkezetben dolgozó 70 fiatal közül senki sem látogatta a tanonciskolát. Reméljük, hogy a palásti szövetkezet vezetősége az idén legalább 10 tanulót biztosít a tanonciskola számára. Nem kedvező a helyzet Egegen sem, ahol mindeddig nincs fiatal munkaerő a szövetkezetben. Az ifjúság nagyobb része az ipolysági 11 éves középiskolában tanul. Ez helyes, de mégis felvtődik a kérdés: az egegi fiatalok csak a 11 éves középiskolán látják jövőjüket? Ezen gondolkozni kell nemcsak nékik, hanem a falu vezetőinek is. Oogyan lehetne segíteni? Azt * * hiszem a 8 éves középiskolában a tanítóknak, valamint a falusi CSISZ-szervezeteknek nagyobb meggyőző munkát kellene kifejteni. CSlSZ-gyűlése- ken kellene megvitatni ezt a kérdést és azt hiszem a nyolcadikos diákokat többször kellene kivinni a szövetkezetbe, hogy saját szemükkel győződjenek meg az ottani viszonyokról és a mezőgazdasági termelés fontosságáról. Jó lenne, ha a helyi nemzeti bizottságok, valamint a szövetkezetek vezetői és a tanítók is lelkesebb és odaadóbb munkát végeznének a tanonctoborzás terén. BELÁNYI JÁNOS • • • Reméljük, Ön is részt vesz az Űj Ifjúság Nagy Nyári Versenyén mely mint a múlt esztendőkben, az idén is kellemes szórakozást biztosit olvasóinknak, s ezenfelül számos értékes díj megnyeréséhez ad lehetőséget. Biztosítsa be magának ezért az ÜJ IFJÚSÁGOT nyári lakhelyére is. Az esetleges címváltozásokat kizárólag a postahivatalban kell bejelenteni. Marpessa Dawn, néger színésznő alakította Marcel Camus francia filmjének női főszerepét. A film címe: A néger Orpheus. Az igazán szimpatikus, tehetséges és szerény színésznő nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a filmet a Cannes-i fesztiválon első díjjal, a hagyományos Aranypálmával jutalmazták. ¥ * ¥ Az életből ellesve VONATON — Szabad a hely? A pad végén ülő idősebb falusi néni igent bólintott. Röpke pillantást vetve a belépőkre, újból szomszédjához hajolt s folytatta a félbesza- ■ látott suttogást. A belépő három lány csendesen elhelyezkedett a szemközti pádon. — Engedd Erzsit az ablakhoz, ö megy a legmesszebb, s úgyis rögtön elalszik. Az izmos szőke elhúzódott az ablaktól. A feketeszemü, akit Erzsinek szólítottak, felakasztotta könnyű kabátját az ablak mellé, majd zsebéből képeslapot húzott élő. A másik kettő előbb halkan beszélgetett, majd csendesen összebújtak s szótlanul figyelték a tájat. Erzsi a sarokba Húzódva csendesen olvasott. Éjfekete szemét félig eltakaró sötét szempillák csak néha rezdül- tek, s úgy tíz perc múlva mint két összekulcsolt kéz, ügyesen egymásba fonódva befedték a szemgolyót. A lány szunyókálni kezdett. Feje oldalt billent, az újság térdéről lassan összegöngyölődve az ölébe csusszant. Rövidesen egyenletes lélegzés jelezte a mély álmot. A kora reggeli órákban csak az alszik így, aki egész éjjel dolgozott. Bizonyára dolgozott, és vajon hol? Kezdem szőni gondolataim, megfeledkezve 'a mellettem suttogó asszonyokról, az alig döcögő csallóközi gyorsról, s tekintetem tovasiklik akiegyelt répatáblákon. A látottakból semmire sem emlékezem. Ábrándoztam s félig aludtam — csak a váltamra nehezedő kéz zökkentett vissza a jelenbe. A szőke lány állt előttem. — Tessék öt Szerdahelyen felébreszteni. Az ajtóból még msszafordult, kezével Erzsi felé intett: köszönjük a holtak nevében. A búcsúmegjegyzést követő kacagásukat a becsapódott fülkeajtó kirekesztette a folyosóra. Csak most vettem észre, hogy hárman maradtunk. Szomszédom a falusi nénik azon csoportjához tartozott, akik előtt ismeretlen fogalom a hallgatás. Nehéz sóhajt sdánt bevezetőnek, majd félhangosan elkezdte: — Milyen édesen alszik. Nem csoda, égést éjjel dolgozott. Jó lányka. Ismerem. Kis szünetet tartva lopva rdmfigyelt, mérlegelte a hatást. Mivel nem találkozott ellenvetéssel, már természetesebb hangon folytatta. — Én hetente négyszer is felmegyek a lányomhoz, ott laknak az „ötszázasokba“. Tudja, ott kint. Olyan aranyosak az unokáim, de nem adják hozzám, pedig mindketten dolgoznak a Kábelben. Hívnak, hogy költözzem fel, de én nem tudnám megszokni a várost. — Szabad a jegyei? A kalauz kezében pattan a lyukasztó és a néni megszólal. — Ne költse fel, hiszen ismeri ... A kalauz bólint, teljesíti a kérést, elköszön. Most már mindketten a lányt figyeljük. Faluról jött, munkáslányok típusa, hajlékony, közepes termet, napbarnította arc, fekete haj. Arcbőrének puhasága elárulja, hogy üzemben dolgozik. Az idő múlik, egymást követik az állomások. Hallgatunk. A néni mozgolódik, bizonyára már unja a csendet. Zsebkendőt vesz elő, szorongatja kezében s lopva rám figyel. Tekintetem könnyfátyolos szemeket talál. — Maga úgy hasonlít a fiamra. Az is mindig olvasott. Most volna harminc éves. Ö, az a háború. — Nehézkesen sóhajt, könnyezik. A lány a sarokban megmozdul, baljával arcához szorítja kabátját, ajka megnyílik, valamit suttog. Mosolyog, álmodik. Felemeli szabadon lévő jobbját, görcsösen belekapaszkodik a lógó kabát zsebébe. Feje elörebillen, ajkához szorítja a kabátot, arca kisimul, kirajzolódik rajta egy jól ismert pillanat — a kedvessel való találkozás öröme — s talán a szemgolyó is izzik a sötét pillák alatt, de azt nem látni. — Ezeké a jövő. — A néni sóhajt, eldugja a zsebkendőjét s baljával végigsimítja térdén a szoknya ráncait. CSETŐ JÁNOS Kultúrát és kultúráltságot Most, amikor a szocialista kultúra kongresszusára készülünk, tudatosítjuk, hogy a kultúra frontján fújt sorakozó nemcsak a művészetért való kiállást, hanem ennél sokkal többet jelent, Arról van szó, hogy a leghaladóbb kultúra, a szocialista társadalom kultúrája a szó legtágabb értelmében egész életünket átjárja. Még fokozottabb mértékben vegye ki részét az új erkölcs kialakításából, az emberek között valóban szocialista kapcsolatot teremtsen, még érezhetőbben hassa át mindennapi munkánkat és csiszolja a dolgozók érzéseit és ízlését. Arról van szó, mint ahogy azt a kongresszusi felhívás is kimondja, hogy szocialista mő- dog dolgozzunk és éljünk. Nem tagadhatjuk le, hogy a tudományt és a művészetet jelentékeny hely illeti életünkben, de jelenleg sokkal többről van szó, mint a művészeti és tudományos dolgozók ügyéről. Hazánk minden táján beszélgetéseket és aktívákat tartottak a dolgozók és ezek megmutatták, hogy milyen helyesen fogják fel a feladatokat. Érdeklődésük és bírálatuk középpontjában nemcsak az utolsó évek művészeti művei állnak, hanem a munkahelyek, a lakás, a közhivatalok kultúráltsága, továbbá a kulturális és művelődési lehetőségek felhasználása, és még sok más komoly kérdés. Mindenütt hangok hallatszottak arra vonatkozólag, hogy a kérdések megoldásánál egységesen kell eljárnunk. Például a különféle kulturális és társadalmi rendezvények értékelésénél gyakran hangzott el a figyelmeztetés, hogy a mulatságok és eszt- rádműsorok rendezői csakis a jövedelmet tartották szem előtt, és nem törődtek a műsorok kulturális értékével. A rendezők gyakran azzal mentegetőztek, hogy a kevésbé értékes műsorok többet hoznak be és az értékes műsorokra ráfizetnek. A kulturális dolgozók csakis azért támogatják a kevésbé értékes műsorokat, mert ezek jobban megfelelnek a dolgozók szükségleteinek, és sokszor a könnyebb megoldást keresik. Ahelyett, hogy nevelőmunkát végeznének, A kultúra hatalmas erőt jelent társadalmunk fejlődésében és felbecsülhetetlen nevelő hatása. Ha az életben fel akarjuk a kultúrát használni, akkor tökéletesen magunkba kell szívni, hogy áthassa egész lényünket. Nemcsak az esztétikai kedvtelés kedvéért, hanem azért, hogy könnyebben és jobb »redménnyel dolgozzunk ét jobban megértsük a körülöttünk élő embereket.
