Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-28 / 17. szám

A CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava, 1959. május 1. VIII. évfolyam, 17. szám. Ára 60 fillér MAJAKOVSZKIJ: iCvs cLo& A télen át csupasz fa, nézd, újra friss. Megyünk az új tavaszba. Én is, te is, mi is. Május gyolcs vászna libben, meg-meglegyint. Vidáman, ifjú hitben megyünk, megyünk, megyünk. Kezünkben lobogó tűz örömet oszt. Mindenre lobogót tűz: Pirost, pirost, pirost. Édes tavaszba mosdó friss tereken ütemre lépni most jó nekünk, neked, nekem. JOHANNES R. BECHER: ébredés május elsején Mily könnyen lengtem ét e napba én! Sugárzó ének lengett, gyűlt körém — Almomban lágyan messzi dallam zengett, S fölébredtem, hogy zengve együttlengjek. Zászlók suhogtak át az ablakon, S az ajtók nyílni vágytak szabadon. Minthogyha sok barátra vártak volna. Ott lenn az úton mentek ők dalolva. A vén asztal a fény felé vonult, A falra sugárkévék dísze hullt, S a szürke tárgyakon boldog derengés, —; Ö együttzengés, zengő együttlengés! Zeng a világ: ez május elseje. Egy áradat megy. s mintha menete Athömpölyögne végtelen időkön. Hogy egy napon hatalmasan kitörjön. A munkásság igaza - a történelem igaza Hatvankilenc évvel ezelőtt ünnepelte meg először a munkásság hazánkban május elsejét. Az akkori uralkodók még nem tudták, milyen politikai erővel állnak szemben. Bismarck német kancellár nyugodtan kávézgatott vidéki bir­tokán és egy újságíró kérdéseire azt válaszolta, hogy ő bizony nyugodtan alszik május elseje miatt, sőt még hozzá is fűzte, hogy az ilyen munkásfelvo­nulás csak szemre harcias, és sikere ugyanúgy, mint az üdvhadsereg felvonu­lásainál, elsősorban is az időjárástól függ. Valószínűleg jóslat hatása alatt Prága rendőrfőnöke beleegyezett a május elsejei népgyűlés megtartásába. Ő is kijelentette, hogy bizonyára néhány zavarosfejü egyénről van szó, akik mögött úgysem áll senki. Bizony alaposan elszámították magukat ezek a hamis próféták. Fogalmuk sem volt arról, milyen erő lépett a porondra. Évről évre növekedett jelentő­ségében május elseje és már nem volt olyan erő, amely megállította volna a munkásseregek előretörését. Hiábavaló volt a kizsákmányolok minden kísér­lete. Hiába akartak útjukba csendőröket és rendőröket állítani. A munkások igaza, mely egyúttal a történelem igaza is, győzelmesen hárított el minden akadályt és nem riadt vissza a legnagyobb áldozatoktól sem. A munka emberei megismerték céljukat, azokat a célokat, melyeket a tudományos szocializmus megalapítói oly világosan felvázoltak. Az első május elsejei munkásfelvonulástól alig telt el huszonöt esztendő, és a föld egvhatod részén megszületett a várva várt szabadság. Bankárok, gyárosok és földbirtokosok nélküli szabadság, a dolgozók igazi szabadsága. S alig telt el további huszonöt esztendő, és a május elseje eszméi'a föld egy- harniad részén váltak valóvá. Az Elbától a Csendes-óceán partjáig szabadon lengenek az igazság vörös zászlai, s nincs kétség afelől, hogy az, ami valóság a föld egyharmad részén, az a jövő, és az fog győzedelmeskedni egyszer az egész világon. Mert nincs olyan erő, amely megállíthatná a haladást, amely megfékezhetné a felszabadító harc egyre magasabbra verő hullámait. Ellensé­geink hiába fenyegetőznek hidrogénbombákkal, hiába fenyegetőznek rakéták­kal. Az ő fenyegetésük a félelem jele. Nagyon jól tudják, hogy az erőviszonyok megváltoztak, hogy a hatvankilenc év előtti kis munkáscsapatok milliós hadseregekké változtak. Mi nyugodtan és biztosan tekintünk a jövő elé, minket nem zavarnak meg a háborús gyújtogatok hisztérikus fenyegetései, mi a jövőbe, a szocializmusba és kommunizmusba vetett biztos hittel haladunk az örömteljes boldog élet felé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom