Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-11 / 13. szám
I RADISLAV PORJES: Az oroszok Baranovnál IUI ár Baranovnál vannak — ,r* mondta a reggelinél Wác- lawsky. Romokat megyünk takarítani. Az éjjel Brünnt bombázták. A blokk búg, mint a kaptár. — Stub, ellopták a kenyerem. A levegőben süvít a bikacsek. — Majd én adok neked Stu- bot, te büdös dög. Neked mindig Herr Stubenältester vagyok. Keresem a földön a szemüvegemet. Szerencsére csak a kerete tört el. Talán sikerül valahogy megdrótozni. Este: — Herr Stubenältester, valaki ellopta a tálamat. — Milyen régen vagy a lágerben, te idióta? — Egy hete, kérem. — Ha, ha, egy hete. Stosch, mond meg neki, hol kap új tálat. — Tarhálnod kell, te idióta. — Tarhálni? Hogyan? — Azt majd megtanulod, ha itt leszel legalább egy hónapig. És vasárnap: Ismerkedem a lágerrel. Már tudom: a sárga háromszög zsidót jelent, a vörös háromszög — politikai foglyot, a fekete — szabotőrt, a zöld — bűnözőt. A mi stubunkban zöld háromszöge van. Nem tűri a sárga és a vörös színt. De szereti a fiúkat tizennégytől tizennyolc évig. Mannheimböl való. Otthon megfojtotta a saját anyját és elvitte a pénzét. Itt él^t, halál ura. jytagabiztosan mosolyog. Né- hány hét múlva elengedik a hátralevő büntetését, önként jelentkezett a frontra. Ügye a legjobb úton halad, maga a lágerparancsnok támogatja. Az eszeszek barátságosan veregetik a vállát. Az oroszok már Baranovnál vannak. A mi blockältesterünk három nappal ezelőtt elment a keleti frontra, ö is gyilkos volt. Ma újabb blokkost kaptunk. Vörös háromszög van és a stubos fennhéjázva beszél vele. Kommunista. A második nap közénk jött. — Már nem tart sokáig, — mondotta. A földet nézzük. — Maga új, ugye? Tőlem nem kell félniük. Érdeklődhetnek PAVEL KOHOUT: felőlem a muzulmánoknál, a nyolcas blokkból. Nem hisszük. Ezt már megtanultuk. Valaki megkérdezi: — Mi lesz velünk? A gázba megyünk? — Van már számuk? — Még nincs. — Tetoválni fogják magukat. Nem kell félniük, most már nem likvidálnak. És csendesebben: — Már Baranovnál vannak. Tolongunk a kályha körül. Ma először van meleg a tíz napból, mióta itt vagyunk. A stub inni ment az eszeszek blokkjába. Willy, a blockältester a lelkünkre beszél: — Fiúk, ki kell tartanotok. Vigyáznotok kell magatokra. Láttam, hogy nem mosdotok. — Hideg van. — Tudom. De aki egyszer elhagyja magát, az meghal. Amikor egy éve Dachauba jöttem, az öreg foglyok három jó tanácsot adtak. És látjátok, már több éve bírom. — Milyen tanácsokat? — A kenyeret ne cseréld el cigarettáért, naponta mosakodj és öld a tetűt. C . egy kis idő múlva: ** Ne igyatok vizet, mert tífuszos. Ne egyetek nyers krumplit, mert vérhast kaptok és ne szlopáljatok sok teát. — Miért? Hiszen a tea forralt víz. — Az, de éjjel hideg van. Nem bírjátok a vizeletet. Gyakran fogtok vizelni járni és én tudom, hogy a többségtek mezítláb jár a hideg földön. Megfáztok. A sarokban valaki sírva fakadt. Délután a stub szörnyen elverte. — Ne bőgj, legény vagy. Ki kell tartanod. A háború után szükség lesz rád. — Maguk azt megérik. Apell. Stub a létszámot számolja. Távolabb egy csoport eszesz áll bundában. Jó kedvük van. Stub nem tud összeszámolni. Hiányzik egy ember. A levegőben röpködnek a szitkok. Stub ismét hozzáfog. Most meg eggyel többen vannak. Ütések csattannak. Végre összeszámolt. Mereven, vigyáz- ban állunk. A LÁNYNAK, aki „nagyon egyedül“ volt Üdvözöllek és itt küldöm a választ s ne haragudj, hogy csak így, e lapon. Én nem tudom, mit írjak, még mit várhatsz s kedvem sincs valami nagyon. írod — fölösleges, sok üres szóval és igyekszel, hogy szánalmas legyen — hogy sokminden „megváltozott azóta“ és hogy „rövid vendég“ a szerelem, hogy egyedül voltál, hogy soká voltam távol, s hogy másvalaki jött és így tovább ... S hogy hát ezért ne haragudjak rád s hogy mindennek oka a katonaság. Hát - táncolhatnékom nincs, mit tagadjam. Nagyon is jó volt nekem teveled. De azért eszembe sincs, hogy énmiattam furdaljon majd a lelkiismeret. írod, hogy „a nyugtalanság úgy bánt“. Nem leszek azért öngyilkos, ne félj! A halál ellen kaptam én a puskát és így akarta tán a sors-szeszély. S hogy nemrég fájt még, már azt is szégyenlem, s emiatt alhatsz nyugodtan tovább. Tudod, e két év megméri az embert — titeket is, nemcsak a katonát. Az idő méri, mily szilárd az ezred s a hátországot is próbára teszi. Az idő edzi, méri a szerelmet: csak üres szó-e, vagy mély, igazi. Tény: nem eléggé szerettél te engem, mikor legjobban kellett volna épp. Mennyivel rosszabb lett volna, ha egyszer megcsalsz, elhagysz, mint hűtlen feleség! Tört szívvel élni - úgy tűnik, gonosz sors s köszönöm mégis azt a levelet. Jó, hogyha tudja az ember, kihez volt szerencséje. S ha jókor tudja meg. E tanulság az előbbi strófából biztos gyógyír az égető seben. Mért sóhajtozzak, hogy elveszett három év, ha mondhatom: nyert az életem! Fordította: KULCSÁR TIBOR Már második órája állunk. Az eszeszek nevetgélnek. A sor szélén valaki reszket. — Fázol, te büdös zsidó? — Igen, kérem. — Stubenältester, játszadozzon véle egy kicsit! A stub valahová eltűnik. Pár pillanat múlva visszatér egy vödör vízzel. Egyetlen lendülettel az újoncra önti. — Ha, ha, ha. Még fázol? — Már nem, kérem szépen. — Ist gut, weitermachen. Még egy órát állunk. Végre előkerül a rapportführer. Megyünk a fürdőbe. Mellettem Altmann köhög. A zuhany meg nem melegítette. Csakugyan fürdeni megyünk? A fejemben vad gondolatok támadnak. Hiszen ezt mondták minden transzportnak, amely a gázba ment. Mi is a halálba megyünk? A blockältester bizonygatta, hogy már nem likvidálnak. De mi lesz, hogyha csak bíztatott bennünket/? Hiszen nem mondhatja a szemünkbe az igazat! A szívembe belopódzik a félelem. A szívembe belopódzik a remegés. Csakúgy nem tehetünk semmit. A menet mögött csaholnak a kutyák. Az őrtornyokból kimerednek a géppuskák csövei. A kísérők lövésre készen tartják a géppisztolyukat. A kápó- sok suhogtatják a botjukat. Milyen messze lehet Baranov? Félóra múlva megáll a kolonna eleje. Egy földbe süllyesztett épület előtt állunk. A kapu elé helyezett két asztalnál ott állnak a főkápósok. Van aranyad? Örád? Valutád? Gyakorlott kezek végigmotoznak. Levetni a ruhát, a fehérneműt, a cipőket. T ehát mégis a gázba. A há* rom rakás állandóan nő. Cipők. Fehérnemű. Ruha. De a bejáratnál ott áll a mi blockältesterünk és bíztatóan mosolyog. Előttem a meztelenek hosszú sora halad. Ismét végigmotoznak gyakorlott kezek. A test is bármit elrejthet. Balra a lányokat eszesz felügyelőnő vizsgálja, ők is meztelenek. De senki közülünk nem néz abba az irányba. Magunk elé meredünk, a vaskapura, amely mögött egymás után tűnnek el a csoportok. Most az én csoportom van soron. A vaskapu kitárul. Velünk szembe sűrű pára gomolyog. Ez a pára az élet. A fürdőben vagyunk. Förtelmesen büzlő szappannal kenjük magunkat. Nem tudom, milyen anyagból készült, nem tudom, hogy Oswiecimben gyártották. És ez most nem is érdekel. A zuhany alatt állok és súrolókefével mosom a testem. Más ajtón megyek ki. Künn a borbély fogad. A lábainál hajhegy emelkedik. Értékes nyersanyag. Reszkettem a hidegtől. Jobbról valami rongy repül felém. Ing. Felöltöm a csíkos kabátot és nadrágot. Szíjam nincs, de valamilyen spárgát vagy drótot majd csak szerzek. A cipők legalább három számmal nagyobbak és fatalpúak. De az nem számít. Ismét végtelen sorban haladok. .Jobb kezemmel a nadrágomat fogom. Vacog a fogam. Köpenyt nem kaptam. Egy régi fogoly hosszú tűt márt valamilyen folyadékba. Ügy néz ki, mint a ténta. D ,;al karomon megjelenik ® egy B-betű, azután egy gondolatjel és néhány szám. Ez se fájt. Felsorakozunk ötös' sorba. A kápósok suhogtatják a pálcáikat. Itt-ott valaki feljajdul és a fejét fogja. Nem, nem lesz ez könnyű élet. De fő, hogy élünk. Már nem likvidálnak. Az oroszok Baranovnál vannak. Fordította: SZŐKE JÓZSEF FIGYELEM! A nyolc fiatal költő antológiájáról rendezett vita zárócikkét lapunk következő számában közöljük. Érdekes kié ífás l A prágai Várban érdekes kiállítást nyitottak meg ezekben a napokban. Archívumi dokumentumok alapján a kiállítást látogató közönség teljes képet Virna Lissl szinte egyik napról kaP a német imperializmus fela másikra lett ismert filmszíforgató tevékenységéről. Hu- szonöt éves csehszlovák ellenes nésznő. A kritikusok nagy jövoú fasiszta tevékenység szimbólujósolnak neki. ma ez a kiállítás. Heinz Wodzicka: Kövezők. (olajfestmény) 'SSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSfjrSSS.rSSSSSSSSfSSSSffSSSSS. S/SSSSSSSSS/SSSSSS/SSSJ A mozgalom dicséretes, a színvonal elmarasztalható JÁRÁSI ALKOTÖVERSENY NAGYMEGYEREN AZ IFJÚSÁGI ALKOTÖ VERSENY szervezői, előkészítői négy körzetre osztották fel a nagymegyeri járást. Nyárasd, Lakszakállas, Tany és Nagymegyer. Ezekbe a körzetekbe sorolták aztán a magyar és a szlovák tizenegyéves iskolát, a járás tíz nyolcéves középiskoláját és tizenhét nemzeti iskolát. A verseny részvevői tehát először a körzetekben mérték össze erejüket, s itt dőlt el végeredményben, hogy melyik csoport jut be a járási döntőbe. A körzeti versenyek győztesei folyó hó huszonkettedikén egész napos verseny keretében harcoltak a továbbjutásért. Kilenc óra körül kezdődött meg a nemes versengés, néhány hetes, hónapos készülődésük eredményének a bemutatása. A művelődési ház nagytermében szünet nélkül peregtek a számok. Minden csoport, minden versenyző tudása legjavát próbálta nyújtani ezen a találkozón. Felelősségteljesen tudatosították magukban azt a tényt, hogy a bíráló bizottság tagjai árgus szemekkel figyelnek mozdulataikra, fellépésükre s a gyakran elvétett lépések, hangvételek a kerületi vetélkedésük elé emelnek akadályt. A fellépők műsorszámai elég változatosak voltak. Láthattunk tánccsoportokat, énekkarokat, jelenetek és egyfelvonásosok alakítóit, valamint szólistákat. A bemutatott táncok közül a Baba tánc aratta a legnagyobb sikert. A magyar tizenegyéves iskola második osztályos tanulói mutatták be. A vetélkedés legkisebbjei ügyesen, ötletesen s szinte hibátlanul táncolták végig a játékot. De csak elismeréssel szólhatunk a tizenegyéves iskola nyolcadikos tanulóinak a Magyar leánytáncáról és a nyolcéves középiskola nyolcadikos tanulóinak az Ukrán szalagtáncáról is. Az utóbbiak különösen kiemelkedtek finoman kidolgozott lépéseikkel, magabiztosságukkal és temperamentumukkal. Tanítójuk, Pálmai elvtársnő, ezúttal is bebizonyította, hogy hozzáértő keze alatt „csodát“ művelhetnek a gyerekek. A magyar tizenegyéves iskola kilenc-tizedik osztályos tanulóinak Martosi lakodalmasa szintén az érdeklődés középpontjába került. HANEM AZ ÉNEKKAROK TEVÉKENYSÉGE már jóval színvonal alatt mozgott. Ezen a területen egyetlen figyelemre való szereplés volt. A nyolcéves középiskolásoké. Kulcsár Rezső vezényletével népdalokat, mozgalmi dalokat és 'orosz dalokat adtak elő. Szépen összecsendülő hangvétel, érthető szöveg- mondás és megfelelő hangszínezés jellemezte szereplésüket... A szólisták közül Machajdik Milica zongoraszámát említhetjük és a közkedvelt Rajkó zenekar kísérte Varga Tibort, aki magyar népdalokat énekelt nagy sikerrel. Meg kell itt jegyeznünk, hogy ha a műdalokat nem keverte volna bele a népdalokba, fellépése, bemutatkozása sokkal értékesebb lett volna. Akikről idáig beszéltünk, azok mind bekerülnek a kerületi döntőbe. A bizottság véleménye szerint a legjobbak teljesítménye közt csak jelentéktelen árnyalati különbségek voltak. És ezzel be is fejezhetnénk beszámolónkat. De nem hallgathatunk el valamit. Az egész napos vételkedés, a csoportok váltakozása nagyon kirívóan mutatta meg, hogy az idei járási alkotó verseny nem érte el a tavalyi színvonalat. Nagyon sok gyenge számot láttunk s még több közepeset. A csicsóiak például leánytáncot mutattak be, de ritmus és temperamentum nélkül, vontatottan. A lakszakállasiak orosz tánca meg a legfontosabbat nélkülözte, a nagyonis jellemző, nagyonis megszokott orosz motívumokat. SAJNÁLATOS DOLOG, hogy tánccsoportok és egyfelvonásosok mögött nem láttuk a hozzáértő szakembereket. Azokat, akik nemcsak kiválasztani tudják a táncokat, de betanítani is. A sikeresebb és gyümölcsözőbb munka érdekében talán helyes lenne, ha tanfolyamokon foglalkoznánk azokkal, akik az ifjúsági csoportokat a járási alkotó versenyekre készítik. Ezzel nagyon komolyan megközelítenénk az immár hagyományossá vált versenyek kettős célját: az ifjúság tömeges megmozgatásán túl a kellő művészi igényt! MÄCS JÓZSEF KÖNYVTAROSNŐK AZ OLYASOKÉRT A királyhelmeci járási könyvtárat a 63 esztendős Palugyai Anna vezeti. Este hét órakor pillantunk be a könyvtárba, az ősz- hajú könyvtárosnöt még ott találjuk, éppen egy diáklány számára keresi ki a kért könyvet. Közben négy-öt fiatalember lép a helyiségbe, elhelyezkednek az egyik asztalnál és sakkot kérnek. Persze a fiatalemberek zajosak, erre a könyvtárosnő, tanítónő módjára erélyesen rájuk szól... A fiúk nyomban elhallgatnak. A csöndben beszélgetni kezdünk. Kiderül, hogy munkatársnője, Odrobina Margit asszony szabadnapos, ezért végzi ma egyedül a munkát. A továbbiak során megtudjuk, hogy az őszhajú Palugyai Anna cseh asszony, a férje magyar volt, Trnaván dolgozott mint hivatalnok. 1938- ban, közvetlenül a Horthy megszállás előtt — ahogy mondja — előre megfontolt szándékkal Komáromba helyezték a jérjét, onnan 1941-ben került Királyhel- mecre. Azóta itt él. Nehéz évek vannak mögötte, de megállta a helyét. 1952 óta dolgozik a járási könyvtárban. Munkáját örömmel végzi, mert szereti a könyveket és szereti az olvasókat. És hogy valóban szereti a könyveket, bizonyítja az a tény is, hogy mindenüvé, ahova a sors sodorta mint egy talizmánt magával vitte a cseh nyelvre fordított 17 Jókai kötetet, amit még Trnav.án, fiatalasszony korában vásárolt. A Jókai-köteteket ma is őrzi, egy-egy könyvét többször is elolvasta, annyira megszerette, akár csak a cseh Jiráseket. Nemcsak a férje, de Jókai is segítette, hogy megtanuljon magyarul és megtalálja a kapcsolatot a magyar olvasóhoz. Jellemző az is, hogy a könyvtár magyar Jókai-sorozatát egy külön üveg- szekrényben kulcsra zárva őrzi a most vásárolt könyvujdonsá- gokkal együtt, és éberen ügyel, hogy ezek a könyvek ne jussanak felelőtlen kezekbe. — Sajnos — mondja, — még mindig vannak olyan olvasók, akik elfelejtik Jókait visszahozni. A kulcs miatt, egyszóval a Jókai iránt érzett tisztelete miatt vannak néha nézeteltérései Odrobina Margittal, aki válogatás nélkül szeretné a könyveket az olvasókhoz juttatni. Egyébként mindkettőjüket a legjobb szándék vezeti. Ha egy-egy újdonság megjelenik, a két asszony útra kél, beszól egy-egy olvasóhoz, hogy jelentkezzék, mert a várt könyv már megérkezett. Sőt, Palugyainé, otthon is őriz néhány könyvet, hogy némely olvasó, ha vasárnap kedve támad olvasásra, felkereshesse otthonában. Beszéltünk néhány olvasóval, akik igen dicsérték a két asszony munkáját. Csendes és szívós verseny folyik közöttük az olvasók megnyeréséért. Ennek a versenynek már megvannak az eredményei. Míg 1957-ben 561 olvasó 8070 könyvet kölcsönzött ki, addig 1958-ban az olvasók száma 642-re, a kikölcsönzött könyvek száma pedig 10 120-ra növekedett. Jó lesz, ha ez a verseny továbbra is helyes mederben, az olvasók érdekében folyik. Mindkét asszonynak egyébként abban is vannak érdemei, hogy egy-egy irodalmi est rendezésekor házi aaitációt folytatnak és megszervezik olvasóikat, hogy idejekorán ott legyenek az irodalmi előadáson. Palugyai Annas országos viszonylatban könyvtárosi kitüntetésben részesült. A kitüntetést megérdemelte. Készsége nemcsak az állandó készenlétben nyilvánul meg, hogy az olvasókat kiszolgálja, hanem abban a gondoskodásban is, hogy a könyvesboltban megjelent új szlovák és magyar könyvek késedelem nélkül helyet kapjanak o járási könyvtárban, Sz. fi.
