Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-11 / 13. szám

Egészségünkre! KEVESEBB ALKOHOLT Az alkoholmentes italok fogyasztása 1956. óta nálunk állandóan emelkedik. Ezzel egyidejűleg csökken a sze­szesitalok fogyasztása. v?Sn/°v?klában a mú,t évben ™"a't°bb gyümölcsmus­tot és 33 /o-al több szörpöt fogyasztottak, mint 1957- ben. Ezzel szemben az alko­í£SZ^sé9'et 1956- óta 187 000 hektoliterrel, 1958­ba." 142 000 hektoliterrel csökkent és a megrendelé- ^ évben további 10 000 hektoliterrel csökken Konzervüzemeink többféle gyumölcsmustot és szörpöt készítenek, melyek különö­sen a téli hónapokban teljes mértékben helyettesítik a gyümölcsöt és emellett nem is drágák, hiszen egy 0.65 1 tartalmú üveg almamust csak 2.75 koronába kerül, és elkészítéséhez 1 kg elsőran­gú alma szükséges. Annak ellenére, hogy Szlo­vákiában emelkedik az alko­holmentes italok fogyasztá­sa, az adott helyzettel még nem lehetünk elégedettek, s különösen akkor, ha a mai szükségletet összehasonlít­juk a cseh-morva vidék la­kosságának szükségletével — nem beszélve az egyes külföldi államokról, mert akkor megállapíthatjuk, hogy ezen a téren még sok tenni­való akad. A termelés és a kereske­delem mindent elkövet, hogy biztosítsa a gyümölcsmustok és szörpök folyamatos szál­lítását, s hogy fedezhesse a közélelmezés szükségle­teit. Ezentúl 0.33 vagy 0.35 1 tartalmú üvegekben hozzák forgalomba a gyümölcsmus­tokat és szörpöket, mert ezek iránt a legnagyobb az érdeklődés. Engedjék meg, hogy bemu­tatkozzam: én vagyok a bécsi óriáskerék. Azt állítják rólam, hogy az osztrák főváros máso­dik jelképének számítok, de annyi biztos, hogy a híres bécsi Práter elsőszámú jelképe még­iscsak én vagyok. A Práter valójában a Duna partján elterülő 6 négyzetkilo­méter területű park; erdők és mezők váltakoznak rajta, szép napokon benépesítik a bécsiek tízezrei. A bejáratnál van a hí­res „vurstli", sokszáz különféle bódéjával, számos szórakozó­hellyel, étteremmel, kávéházzal. Jómagam, az Óriáskerék, a Práternek ehhez a részéhez tartozom. 1897-ben építettek, s azóta üzemben vagyok, 60 méter magasra emelem a kis kocsikat, melyeknek utasai gyö­nyörködnek a szép kilátásban. Az osztrák fővárosba ellátogató külföldiek többsége legalább egyszer meglátogat engem. Már illőre is örülök annak, hogy majd nyáron, a Fesztivál alkal­mával, oly sok fiatalt szórakoz­tathatok. Addig is: a viszontlá­tásra! Kenyér az automatából Kievben automatikus kenyér és péksütemény elárusító boltot nyitottak. Nem kevesebb, mint 27 gép árusítja itt a kenyeret és a friss péksüteményt. A gép pontosan feltűnteti az áru mi­nőségét, súlyát és a fizetendő összeget. Az automata-bolt csak 16 óra után van nyitva és igen jó szolgálatot tesz a munkából hazasiető háziasszonyoknak. Este nyolc óráig körülbelül tíz­ezer vásárlót szolgál ki panasz- mentesen. A választék eléggé gazdag: négyfajta kenyér és nyolcfajta péksütemény. A CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava, 1959. április 1. VIII. évfolyam, 13. szám. Ára 60 fillér. Főiskolás CSISZ-tagok egyöntetű akarata Harcoljunk a főiskolák forradalmi átépítéséért M árcius 23-án és 24-én a fő- iskolások Prágában tartott országos konferenciáján hat­száz küldött behatóan foglalko­zott főiskoláink átépítésének és az új értelmiség kommunista szellemben folytatott nevelésé­nek kérdéseivel. A konferencián két nagy je­lentőségű beszámoló hangzott el. Az egyiket Jifí Hendrych elvtárs, a CSKP KB politikai irodájának tagja és titkára, a másikat Miloslav Vecker elv­társ, a CSISZ KB elnöke tartot­ta. A beszámolókat érdekes vita követte. A felszólalók túlnyo­mó része elsősorban azzal a problémával foglalkozott, mi­ként kapcsolhatók egybe a ta­nulmányok az élettel, s a ter­melési gyakorlattal. Foglalkoz­tak továbbá a fiatal értelmisé­giek eszmei nevelésének és az ifjúsági szövetségben végzendő munkának problémáival . A vita során felszólalt dr. Frantiiek Kahuda, az iskola és kulturális ügyek minisztere, aki behatóan foglalkozott a peda­gógiai oktatás reformálásának kérdéseivel. Jifí Pelikán elv­társ, a Nemzetközi Diákszövet­ség elnöke beszámolt a bécsi VII. Világifjúsági Találkozó elő­készületeiről és a nemzetközi diákmozgalom aktuális problé­máiról. A küldöttek a vita befejezése ** után a konferencia teljes Ülésén jóváhagyták a CSKP Központi Bizottságának küldött levél szövegét. A levélben a többek között a következőket Írják: „Teljes mértékben állástfog- Ialunk a főiskolák forradalmi átépítése és azon követelmény mellett, hogy iskoláink szerve­sen egybekapcsolódjanak a mindennapi élettel és a terme­léssel. Iskolaügyünk átépítése arról tanúskodik, hogy pártunk gondoskodik ifjúságunk életé­ről és szép jövőjéről. Tudatá­ban vagyunk annak, hogy csak az elmélet és a gyakorlat köz­vetlen összekapcsolása, s a di­ákság és a dolgozó nép szoros egybeforrása nyújtja annak ke­zességét, hogy új szakembere­ket készíthetünk elő iparunk, mezőgazdaságunk, tudomá­nyunk és kultúránk számára, akik meg tudnak birkózni a kommunista társadalom építé­sével kapcsolatos nagyszabású feladatokkal. Drága elvtársak! ígérjük önöknek, hogy nem élünk vissza bizalmukkal, és tanulmányainkkal, valamint az­zal, hogy a dolgozók oldalán közvetlen részt veszünk a szo­cialista építésben, jól felkészü­lünk a kommunizmus építésével kapcsolatos nagyszabású felada­tok teljesítésére.“ A konferencia határozatot fo­gadott el, melyben a küldöttek állást foglalnak a XI. pártkong­resszus határozatainak teljesí­tése mellett. V égül a konferencia felhí- * vással fordult az egész vi­lág diákságához az 1939. no­vember 17-i események husza­dik évfordulójával kapcsolat­ban. Ez a nap a fasizmus és há­ború ellen küzdő diákok egy­séges akaratának szimbóluma. A csehszlovák diákok 1959. no­vember 10. és 15. között nem­zetközi diák békekonferenciát hívnak össze, melyen külföldi barátaikkal meg kívánják tár­gyalni a diákok békeharcának további formáit. Csehszlovákia főiskolás diák­jai minden erejükkel támogat­ják a VII. Világifjúsági és Di­ákfesztivált, mely hozzájárul majd az ifjúság kölcsönös meg­ismeréséhez és békés együtt­éléséhez. CT) ratislava dolgo- fy zói soha nem fe- "*"lejtik el azokat a boldog perceket, ami­kor a dicső szovjet had­sereg első egységei be­vonultak Szlovákia fővá­rosába. A fasizmus igája alóli felszabadulás nagy­szerű érzése lépten-nyo- mon a felszabadítók irán­ti nagy szeretetben nyil­vánult meg. Az itt közölt kép is 1945. április 4-ére smlékeztet. Egy fiatal aratislavai leány egy kis frissítővel kedveskedik a meneteléstől fáradt kato- táknak. A fesztivál előkészítése az egész társadalom ügye növekszik. Nemcsak a fiatalok, de az idősebb dolgozók is hoz­zá akarnak járulni a fesztivál Mesés szépségű csip­keanyagot gyárt a píseki Jitex üzem. Alapanyagként szi- lonfonalat használ­nak. Bizony, gyak­ran előfordul, hogy valaki azzal dicsek­szik, milyen szép külföldi szilonholmit szerzett és közben, ha alaposan utána nézne, rájönne, hogy a píseki Jitex üzem szorgoskezű szövő­nőinek kezei alól ke­rült ki. Nemcsak az üzem dolgozói, de a vásárló közönség is büszke lehet hazánk textiliparának szítményeire. A meleg tavaszi napokkal a bécsi VII. Világifjúsági Találko­zó előkészületei a végső stádi- — umba kerültek. A Szolidaritás sikeréhez, ahhoz, hogy a legtá- Alapra beérkezett összeg egyre volabbi országokból is eljöhes­senek azok a fiatalok, akik ki akarják fejezni a béke és a köl­csönös együttműködés iránti óhajukat. A hermaneci Sztálin bánya idősebb bányászai is fel­ajánlották segítségüket a fia­taloknak, és a Szolidaritási Alap javára közösen egy műszakot dolgoznak le. Az előzetes szá­mítások szerint egyedül ez az akció 20 000 koronát jelent majd a 733000-es bankszámlán. A bánya dolgozói továbbá vál­lalták mintegy száz tonna fém­hulladék összegyűjtését is. A fesztivál előkészítése foko­zott munkára serkentette ha­zánk egyik legnagyobb vasúti gócpontjának, a Bohumini vas­útállomás fiatal dolgozóit is. Tizennyolc mozdonyvezető és fűtő elhatározta, hogy még áp­rilis folyamán egy rendkívüli műszakot dolgoz le a Szolidari­tás Alap javára. A Bohumini vasúti gócpont dolgozói még egy igen értékes felajánlást tettek: az összes fesztiváli vonatokat, melyek az ő körzetükön haladnak át, a legnagyobb rendben és ponto­san, teljesen ingyen vezetik, és az ezért a munkáért járó fize­tést szintén a külföldi delegá­tusok megsegítésére fordítják. Ebből a két szép példából is láthatjuk, hogy a fesztivál ná­lunk mennyire az egész társa­dalom ügye. A francia kereskedelem panaszai A francia ipar- és kereske­delemügyi minisztérium közzé­tette a francia belkereskedelem helyzetéről szóló jelentését. A jelentés megállapítja, hogy 1958. a belkereskedelemben hanyat­lást jelzett. A fogyasztás csökkenésének alapvető oka az általános drá­gulás. Az áremelkedés a ke­reskedők szervezete szerint az élelmiszereknél átlagosan 15.9 %-ra, és így például a húsnál és hentesárunál 14.9 %-ra rú­gott. A nagyáruházak a múlt esztendőben 7.6 %-os általános drágulást, a bútorkereskedések 13 %-os drágulást mutattak ki. 1959. január 1. óta az árak is­mét emelkedtek, s a fogyasztás tovább csökkent. A hentesek és mészárosok kereskedelmi kamarája szefint a húsfogyasztás az év eleje óta 10 %-kal csökkent. Hasonló arányban csökkent a fűszerfé­lék, a gyümölcsök és a zöld­ségfélék fogyasztása is. Ehhez a hivatalos beismerés­hez úgy hisszük nem szükséges kommentárt fűzni. cÁ ^UüJ'hapjL Még a Vgskapu felett tör­tént. Mrva kapitány lekiált a pa­rancsnoki hídról. — Milán fiam, gyere csak fel! A megszólított a hajó ele­jében babrál valamit. Parancs­noka szavára felkapja fejét aztán indul. Kékszemü, barnapiros arcú legényke Milán. Göndör haja homlokába hull, mint a csitri lányoknak. A kapitány kedvtelve néze­geti, szemében ravaszkás mo­soly bujkál, de amikor a fiú megáll előtte, elnyomja mo­solyát és hivatalos arcot ölt. A fiú katonásan összecsap­ja bokáját. — Tessék, kapitány elvtárs? — Ugye, még nem jártál az Aldunán? — Nem. Első ízben hajó­zom erre. — Tudod milyen csatornán kell most átkelnünk? — Hallottam róla. Ugye a Vaskapu csatornán? — Azon, fiam, azon. A kapitány megsimogatja állát és feltörő mosolyát igyekszik véka alá rejteni. — Akkor azt is tudod, hogy nem olyan egyszerű a csator­nán való átkelés — folytatja nyugodt hangon. — Legelőbb is mi a teendő? — Ezt már nem tudom — feleli elpirulva Milán.-i Nem tudod? — emeli fel hangját a kapitány. — Pedig tudnod kellene, ha ezt a pá­lyát választottad. A te he­lyedben már megkérdeztem volna, — jobb szemöldökét felrántva magyarázólag teszi hozzá: — Első teendőnk a Vaskapu kicsukása. Éppen ezért hivattalak. Szaladj csak le a főgépészhez, kérd el a Vaskapu kulcsát. Milán kissé hitetlen arcot vág, de a parancs — parancs. Sarkon fordul és rohan a fő­gépészhez. — Eögépész elvtárs! — tor­pan meg a fiú Horváth Jó­zsef előtt. — A parancsnok elvtárs küldött, hogy ... — Ne is folytasd! — vág a szavába a főgépész. — Tu­dom miért jöttél. A Vaskapu kulcsáért. Éppen ideje, mert mindjárt odaérünk... No, várj csak! A szerszámosládához cam­mog és jókora vasdarabot ko­tor elő. Kulcshoz hasonló ki­mustrált gépalkatrészt, ami hét, nyolc kilót is nyomhat. — Vidd, de gyorsan! — fi­gyelmezteti Milánt és a kezé­be nyomja. A fiú cipeli, majd belé sza­kad s nem veszi észre, hogy a többiek elfordulnak és száj- raszorított tenyérrel kacag­nak. Gyöngyöző homlokkal kapaszkodik fel a parancsno­ki hídra. — Tessék a kulcs, parancs­nok elvtárs! — Jól van fiam. Vidd le a hajómestemek. Milán csóválgatja fejét, se­hogy sincs ínyére a dolog, de mégis lecipeli a vasdarabot a hajómesternek. Uram Péter, a hajómes­ter már messziről integet. — Rossz helyre hozod, fiam. A kormányosnak kell odaadni. Milán megtorpan. Valami már kezd derengeni fejében. De a körülállók sem bírják tovább visszatartani a nevet- hetnéket. Mint a mennydör­gés — robban ki belőlük. Ha- hotázva csapkodják térdüket. A fiúnak fejébe tódul vére. A „Vaskapu kulcsát“ a fedél­zethez teremti és szégyené­ben kabinjába rohan. De ez csak olaj a tűzre. Most már az egész hajó zeng a kaca­gástól. Néhány perc múlva mégis­csak kiszégyenkezik Milán, de már ő is nevet a tréfán. Mi­ért is búsulna? így szokott ez lenni. A fiatal halat meg- tréfálják a vén folyami cet- tek. És ilyenkor még a hajó is vígabban úszik, de hogyis­ne úszna, amikor annyi vidám fickó táncol a hátán. DÉNES GYÖRGY A fesztivál városa B é c s városnak 1 787 000 la­kosa van. Területe 41491 hektár, 145-542 méter magasan fek­szik a tengerszínt fölött. Története is érdekes. A ró­maiak már az időszámításunk szerinti 90. évben felépítették a mai háztenger közepén Vin­dobona várát. Az okiratok már 881-ben említést tesznek „Ve­nia“ helységről. Bécset 1137- ben említik először mint várost. Bécs városnak ma két operá­ja, két nemzetközi rangú zene­kara van: a Bécsi Filharmóni- kusok és a Bécsi Szimfonikusok. A városban nagyon sok a régi épület. A legrégibbek közé tar­tozik egy lakótorony a 11. szá­zadból, a 12. században épült Rupprecht-templom, a Mihály- templom középhajója és az István-templom nyugati hom­lokzata a 13. század első felé­ből. Bécs Ausztria legnagyobb vá­rosa, az osztrákok egynegyede él Bécsben. Az utána következő legnagyobb városok: Grác (226 000 lakos), Linz (184 000), Salzburg (102 000 lakos), Inns­bruck (95 000 lakos) és Klagen­furt (62 000 lakos).

Next

/
Oldalképek
Tartalom