Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-05 / 32. szám
Négy évtized múlt el azóta, hogy a világ dolgozóit egy nagy örömhír lázas lüktetésbe hozta. A proletártömegek munkától ki- eresedett kezein az évezredes szorongató bilincsek meglazultak. Szentpétervár, Moszkva és az ország többi városában, fal- vában harsogva zúgott a leigá- zott tömegek felszabaduló örömkiáltása. Lenin és harcos társai beszéltek a forradalmi tömegekhez: ;.. A mi pártunk azért küzd, Hogy a világ proletariátusának jobb legyen a holnapja, mint a tegnapja. Tudjuk, hogy sok akadály van előttünk, de hisszük, hogy le tudunk győzni minden nehézséget, mert érezzük, hogy velünk van a ti bizalmatok, amelyet mindennél többre értékelünk ... Zúgó taps volt a válasz. Ekkor az 1917-es évet írta a ka- lendár és az első világháború elcsüggedt harcosai boldogan csatlakoztak kommunista vezéreikhez, követve azok utasításait. Ez a forradalmi megmozdulás nemcsak az orosz népnek jelentett szabadságot, de enyhítést a világ minden dolgozója részére. Megmozdult a föld a burzsoázia alatt és a központi hatalmak lankadó harci ereje a végpusztulás felé haladt. Az 1918—1920-as forradalmi évek legfontosabb eseménye, amely megszabta a később történtek lényegét és jellegét, az 1918. októberi nemzeti demokratikus forradalom volt. A forradalom mozgató ereje a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példaképén felbuzdult nép volt ugyan, de a vezető szerepet a burzsoázia ragadta magához. Az opportunista szociáldemokrácia vezette munkásság képtelen volt befejezni és szocialista forradalommá változtatni ezt a polgári demokratikus forradalmat. A dolgozó nép tömegei akkoriban még túlságosan a kispolgári nacionalista illúziók rabságában voltak, amit az áruló szociáldemokrata vezérek ki is használMegmozdult a föld... nagy lelkesedéssel fogadta a Vörös Hadsereg szlovákiai előnyomulását. Szlovákia elfoglalt városaiban és vidékein a cseh és szlovák elvtársak kikiáltották a proletárdiktatúrát. A kapitalizmust megfosztották uralmától és a proletariátus vette át a hatalmat. A munkás-, paraszt- és katonatanácsok Szlovákia területén mindenütt megalakultak, ahová a fölszabadító Vörös Hadsereg betette a lábát. A szlovákiai Tanácsköztársaság megalakítására és kihirdetésére egyik keletszlovákiai városunkban került sor. A Forradalmi Kormányzó Tanács, ahogy a Tanácsköztársaság kormánya magát nevezte, a szocialista párt cseh és szlovák tagozatának vezető funkcionáriusaiból alakult és a kormány elnöke egy cseh elvtársunk volt. Versenykérdés: Melyik évben alakult meg a Szlovák Tanács- köztársaság? Közöljük kedves olvasóinkkal, hogy ezzel a kérdéssel Nagy Nyári Versenyünk véget ért. Reméljük, jói szórakoztak és könnyen meg is fejtették a kérdéseket. Ismételjük, hogy a beküldési határidő: augusztus 15. Az összes megfejtéseket és az összes szelvényeket egyszerre kell beküldeni. Várjuk a megfejtéseket! tak, nehogy a proletariátus leszámolhasson a burzsoáziával. Ha a tömegekben itt-ott meg is nyilvánult az ellenállás a burzsoáziával szemben, többnyire ösztönös megmozdulásokról volt szó, amelyek megrengették ugyan a burzsoá államhatalom roskatag épületét, de mivel sem határozott céljuk, sem szilárd vezetésük nem volt, eleve sikertelenségre voltak ítélve. Csak bolsevik típusú párt, valóban marxista és proletár párt lehetett volna a forradalmi mozgalom zászlóvivője, amely fölvetetGyanús turisták A Pakisztáni újságíró körökben figyelmet keltenek azok a teheráni értesülések, hogy az utóbbi időben mind nagyobb számban érkeznek Iránba polgári ruhában, turistaként amerikai katonák, főként Nyugat-Németor- szágból. Az amerikai „turisták“ áradata július 16-a táján indult meg. Szállításukra a KLM és az Air France légitársaságok utasszállító repülőgépeit használják A „turisták" rendszerint családtagok nélkül és igen kis poggyásszal érkeznek. Teheránba érkezésük után azonnal tovább indulnak vidéki városokba, az iraki határ közelébe. Az utóbbi időben ösz- szesen több mint ezer ilyen „turista“ érkezett Teheránba. Itteni feltevések szerint az amerikai katonák Iránba kü'dése az Egyesült Államok széleskörű közelés közép-keleti agressziós terveivel függ össze. te volna a dolgozó nép tömegei előtt a hatalom kiragadásának kérdését a burzsoázia kezéből és a proletariátust juttatta volna hatalomra. A Nagy Októberi Szocialista Foradalom hatalmas visszhangot keltett egyik baráti népi demokratikus államunk dolgozó tömegeiben, sokkal nagyobbat, mint Közép-Európa más országaiban, mégpedig azért, mert az ország társadalmi-gazdasági struktúrája hasonlított az elmaradt cári Oroszország feudális struktúrájához. Ez az ország volt az imperialista rendszer második leggyöngébb láncszeme. A munkások és parasztok első ízben döntötték meg ebben az országban a kizsákmányolók hatalmát és 1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Megalakították a Vörös Hadsereget, amelyben a frontokról hazatért cseh és szlovák katonák, ezrei sorakoztak fel. Ahogy a fronton a szlovák és cseh katonák, éppúgy a hátország dolgozó népe is szervezetten lépett fel a baráti Tanácsköztársaság védelmére. Természetes, hogy a csehszlovák burzsoázia, akiktől a Tanácsköztársaság megvonta a lehetőséget, hogy továbbra is kizsákmányolhassák a dolgozókat, nem Hit hozott a nemzetközi filmfesztivál? Karlovy Vary-ban a nemzetközi filmfesztiválon negyvenegy ország képviseltette magát. Így tehát ez a fesztivál sokkal több filmet mutatott be, mint a Cannes-! és a brüsszeli. Minthogy Kína és a Német Demokratikus Köztársaság nem vett részt, a Karlovy Vary-i fesztivált nem nevezhetjük világfesztiválnak. Ez a fesztivál a nyugati fesztiválokkal ellentétben főleg a fiatal kinematográfiákat értékeli. Felmerül a- kérdés, hogy mennyire szélesíthetjük ki a filmversenyt, hol van a minőség szélső határköve, amely arra jogosítja a filmet, hogy részt vegyen a versenyben. Már nincs is szó kezdő kinematográfiákról, mert nagyon sok gyenge filmet láttunk a fejlett filmprodukcióktól is. Sok olyan filmet láttunk, amelyek teljesen elvesztették nemzeti jellegzetességüket és idegen hatások alatt állnak. Például teljesen idegen számunkra a Férfiak országa című mexikói film, amely erősen Hollywood hatása alatt készült. Ez a film azt akarta megmutatni, hogy milyen jó szívük van a földbirtokosoknak és a földre- formná1 önkéntesen lelkesedéssel átadták a földjüket. Ilyen ham’s beállítású filmeket már elvből sem kellene a versenybe beiktatni. Magasan értékeljük a japán kinematográfiát, dicséretes az Éjszaka, az ..rdög érkezett című nyugatnémet film, amely a fasizmus ellen hirdetett nyilt harcával határozottan rendkívül rokonszenves. A. M. Brousil, a nemzetközi bírálóbizottság elnöke megállapította, hogy a nagy díj odaítélésénél igen nehéz feladat előtt állt a bizottság. A nagy díjat két film között osztották fel, az egyik a Csendes Don című szovjet film, amely mesterien viszi filmre Solohov regényét, de nem alkotja meg a maga sajátos filmnyelvét. A közönségnek ismerni kell a regényt, hogy megértse a cselekmény fejleményeit és alakjait. A második film a Mostohatestvérek című japán film. Tárgykörét a hazai klassz kus irodalomból meríti és egy japán tiszti család történetét mondja el. A film a családi krónika hátterében reálisan leleplezi a mllitarizmus ellenségeit. A film első része nagyon hatásos, a második része azonban már csak néhány epizódra esik szét. Karlovy Vary-ban a díjak felosztása előtt az a vélemény uralkodott hogy a Teutóni kard című film kerül első helyre. Ez is bizonyítja, hogy milyen nagy az érdeklődés az ilyen riport- szerű, érdekfeszítő, politikai színezetű film iránt. Ez a film és a Német Szövetségi Köztársaságból beérkezett filmek festették alá a Karlovy Vary-i fesztivál fasisztaellenes jellegét. A bírálóbizottság tizennyolc különféle díjat osztott ki. Nem lenne helyesebb, ha kevesebb és nagyobb díjakat adnának? A fesztivál nagy eseménye az úgynevezett „szabad tribün“ volt, amely kidomborította a fesztivál dolgozó jellegét. Ez a „tribün“ valóságos harci konferencia lett, amely a szocialista filmművészet elleni támadásokat elméletben is ki tudta védeni. A vitafelszólalások a legégetőbb mai kérdéseket érintették. Sokat vitatkoztak a szocialista kinematográfia jellegzetességeiről és a neorealizmus- ról, amely a kapitalista országokban a leghaladóbb irányzatot jelenti. Érdeklődéssel várjuk a dolgozók kerületi városokban megtartandó filmfesztiváljait. A csigalépcső című film egyik jelenete , 9. — Ha egyszer hazajutunk testvér, olyat mulatunk, hogy no! Eljössz hozzánk búcsúra, akkor már van új bor. Nekem ugyan nincs szőlőm, de lesz ... Elbánunk a burzsujokkal, testvér! Miénk lesz minden... De eljössz, ugye testvér? ... — El, testvér! Csak érjük meg azt a napot épen, egészségesen — ígértem meg napjában néha ötször is. Valahogy az volt a leghöbb vágya, hogy egyszer velem mulathasson odahaza. — Mert addig nem barát a barát, amíg az emberrel be nem rúg. Ha akkor össze nem vesznek, az az igazi! Akkor már barátok. — Ez volt az elve a barátságról, pedig a legnehezebb helyzetben sem ivott. — Igaz, hogy berúgva könnyebb a halált elviselni, de a golyó is hamarább megtalál, testvérem ... Te csak igyál! Én józanul akarok meghalni, úgyis keveset éltem. — Ügy beszélsz, mintha máris hulla lennél! — Nem testvér! De ha hazamegyünk, alaposan berúgunk! Elbánunk a burzsujokkal! ... — Azok is élni akarnak — próbáltam ugratni. — Nem! Most mi fogunk élni! Ök már éltek eleget... — Ha a fűbe nem harapunk. — Akkor is megmarad valaki. De a burzsujokkal leszámolunk. Leszámolunk, testvér, majd meglátod. Így tanakodtunk, ugrattuk egymást és körülöttünk röpködtek a golyók, aknák robbantak, repeszek hullottak. Olyanok voltunk, mint a testvérek. Nagy veszélyben mindig egymás mellé bújtunk, mint egy test részei, csak együtt voltunk egészek a harcban. — Már megint lőnek, az anyjuk istenit! — mondta, ha felé néztem. — Sok a töltényük. — Sok, testvér, nagyon sok! — Nekik gyárt a mi Skodovkánk is. — Nekik. De majd elvesszük. — Minek lesz, ha nem lesz háború? — Vadászni fogunk, testvér. Mint az urak... Kell a töltény. — Hát akkor csak tanulj célozni — kacsintottam rá. Aztán néha órák hosszat szó nélkül lövöldöztünk, dobáltuk a gránátot a rohamozó ellenségre. Amikor vége volt a rohamnak, tovább diskuráltunk. — Nálunk sok a fácán. Nálatok nincs semmi — kezdte. — Van nyúl, annyi mint a fene! — Az nagyon gyáva állat. — Hadd legyen: — Nem szeretem. Büdös a húsa ... — De nagy úr lettél, hogy mór a nyúl is büdös. — Az testvér. Ezentúl már akármit nem eszünk meg. — Az urak is megették a nyulat. — Azok meg, de mi majd a franciáknak küldjük. Ök szeretik a büdöset. — Dehogy küldjük! — tiltakoztam hevesen és gyalázni kezdtem a fácánt. — Ettél te már fácánhúst? — Nem. De nem is akarok. — Akkor azért beszélsz így. Ha egyszer megkóstolod, csirke helyett is azt tart majd az asz- szonyod. — Azt se szeretem. Csak a sok csont! — Hát neked akkor szarvast lövök. Habár... Annak is büdös a húsa! — Legjobb a szalonna! — legyintettem és lezártam a vitát. De 8 nem hagyta. — Szalonna? Nehéz a gyomornak. — Nehéz az asszonyoknak, meg az asztalosoknak! — vágtam vissza, mert civilben asztalos volt. — Nem csak — eresztette el a füle mellett a csúfolódásomat. — Kákabélű vagy te, testvér! — Az lehet. De a fácán... Az az igazi! — Csak nem a farkát szereted, hogy úgy be'- l ebolondult ál? — Nem, nem testvér ... Habár!... Aztán elmondta, hogy náluk a grófnak volt vadaskertje. Én is ismertem. Es ő az egyik este elment, hogy fogjon egy fácánt. Fogott is, de a vadőr rajtacsípte. Üvöltött, bömbölt kínjában, de megfogadta, hogy egyszer bosszúból megeszi a gróf összes fácánját. — Soha úgy még nem gyaláztak, mint akkor testvér. Fácántollut dugtak a fenekembe és úgy kellett négykézláb ugrálva kukorékolnom. A jegyző, a csendőrök és az ispán úgy kacagott, hogy majd meg pukkadt. — Es te megtetted? — Meg, testvér. De ha hazamegyek és valamelyiket megfogom, egész fácánt dugok a fenekébe és úgy hajtom végig a falun, négykézláb. — Nem mered megtenni. — Majd meglátod! Ügy rúgom szét a fenekét ha nem megy, hogy az isten se hozza többet rendbe. — Csak beszélsz. — Majd meglátod. En a „buta tót“ megteszem. — Már megint a szlovákságoddal vagy nagyra. — Dehogy vagyok. Előtted sohasem leszek nagyra vele. De azok előtt... Azoknak a pofájába vágom! — Akkor ne szidd a magyarokat. Urak voltak és kész! — Urak, de magyarok is! — Azok, de én is magyar vagyok. — Az vagy testvér. Bár mind ilyenek lennének. — Akkor ne beszélj. A ti Fisotok se különb. — Az ördögé! Nem a miénk! — No látod. — Jól van már, rosszul mondtam. Hiszen ismersz ... Burzsujok voltak és kész! Átölelte a váltam. Így vergődtünk ott az árokban egymás mellett napról-napra. Szerettük egymást, mint a testvért szeretheti testvérét, de a nyelvünk néha megbotlott, mert káromkodásra szokott. — Látod, milyen buták vagyunk? — Buták, de az urak ne vágják soha többé a szemünkbe. — Ne, de mi se. Testvér se mond gyalázót testvérére! — Ha jó testvérek. Es nekünk azokká kell válni. — De nézd csak — mutattam előre, — Az a tisztecske nagyon ficánkol ott a bokor mögött. Sózz oda neki! Célzott, lőtt, de nem talált. A tiszt eltűnt. — Ügy látszik, megijedt. — Meg. De pár perc múlva ismét kidugta a fejét. Jól láttuk, alig volt kétszáz méternyire. Vállpántjain megcs liánt a fény Rózsásarcú volt, szőke és fiatal. Ez nagyon zavart. —No várjál! Most én ... — mondtam és lestem, hogy mikor dugja ki ismét a fejét. Kibukkant, lőttem... — Neked se sikerült. — Várj, most mind a ketten. De a tiszt többé nem dugta ki a fejét. Pár perc múlva feltűnt futó alakja, amint hátrafelé eltűnt. — Hagyd! — - fogta le Jankó a puskám. — Nagyon fiatal... — De lágyszívű lettél! — Hagy éljen. — Hogy minket öljön meg ugye? — Fiatal... — Ezek a veszélyesek. — Akkor is. Mit tudhat 8 rólunk. — Es te mit tudsz róla? — Azt, hogy tejfelesszájú! — Csak már vége lenne! — Egy lépés még, és otthon leszünk ,*j — Otthon! ~ — Szlovákiában és végük... Végük! Érted?. — rázta meg a váltam. — Csak ne rostokolnánk itt ebben a pokolban. Es nem sokáig kellett várni. A roham megindult. Előttünk állt a szoros, amelyen át kellet jutni. Most füstölt, lángolt tűzéségünk és bombázóink előkészítő füzétől. Fekete fellegek, repülő szikladarabok csaptak az égig, fák omlottal a szoros oldaláról. Mintha el akarták volna zárn előttünk az utat. A roham mégis könnyűnek ígérkezett. Húr ránkat százszoros erővel verték vissza az erdők Egyetlen lövés se hangzott felénk. A nehéz po rárakódott mindenünkre, a háború füstje fojto gatott. Nem volt megállás. Egész emberárada zúdult előre. Jankóval ott haladtunk az éler Nem éreztük, hogy már kilométereket rohantunk És ekkor történt a szörnyűség. Hirtelen erő tűz kényszerített a földre. Figyeltük az ellensé ges tűzfészkeket, viszonoztuk a tüzet. Hátul lövegek ismét akcióba léptek. Körülöttünk akna zuhogtak, golyók vijjogtak, sebesültek jajgatta1 Fogcsikorgatva lőttem egy géppuskára és az őr jítő zajban észre se vettem, hogy Janó már ner lő. Feje fegyverére hanyatlott, egész teste fúr csán kinyúlt. Rémülten csúsztam hozzá. —Janó! Jankó! Mi lelt?! — Nem mozdul A hátára fordítottam. Szájából vékony csíkba fo’.ydogált a vér. — Végem ... hörögte sípoló tüdővel. — Nem! Nem ... Segítek! — Ne ... Inni... Odatartottam szájához a kulacsom. Mohé nyelte a pálinkát. Mint akit egész életében szorr júság kínzott. —Te is... Már búcsúkor... úgyse... suttogta és szemei furcsán csillogtak. Könnye peregtek végig az arcomon és ö rémülten mi redt valahová. — Ne sírj ... Mondd meg ... anyámnak . Ö se... — Nem! Ne! — ugrottam fel kétségbeesetti és felemeltem a testét. Rohantam vele vissz Még ma sem értem, hogy engem akkor nem ti Iáit el semmi. Mégse segíthettem. Meghalt. Ott a karomban. A legjobb barátom volt. Mii denem! Amikor ezernyi áldozat árán áttörtünk Dukl- nál és először léptünk a haza földjére, sírtun Könnyes arccal, fedetlen fővel csókoltuk a földi amely szólt, nevelt és életet adott lelkünkne Sírtunk és körülöttünk himnuszt zengtek a h gyek, a mozdulatlan fák, a fölénk feszülő ( A föld, amelyre léptünk úgy fogadott, úgy h zott magához, mint drága anyánk. Mert ne minden föld egyforma. Van amelyik eltaszít, ve amelyik sohase bocsájt ki öléből. Csak Jankó ne volt köztünk ... — Így történt! Májusban már itthon volta A feleségem ... — a férfi fájdalmasan sdhajtc és az órára tekintett. — Későre jár! , (Folytatjuk)
