Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-29 / 31. szám
Ordódy Katalin: JUtcftaláit Oj fiatal angol színésznő, Jennifer Jones játssza a Hemmingway regényéből készült „Búcsú a fegyverektől“ című új film főszerepét. Jennifer Jones beváltotta a hozzá fűzött reményeket és Catherine ápolónő alakításával megnyerte a szakemberek elismerését. A A bájos, szinte gyermeki, kislá- nyos külső mély, szenvedélyes játékkal párosul. Ez is kirándulás? KÉTSZERES ÖRÖMMEL vettük kézbe Ordódy Katalinnak, az eddig csak verseiből és gyermekírásaiból ismert csehszlovákiai magyar költőnönek első prózai munkáját, — a „Megtalált élet“ című 408 oldalas regényét. Kétszeres örömmel egyrészt azért, mert ez az alkotás újabb gazdagodását jelenti az eddig csupán Egri Viktor és Szabó Béla által képviselt hazai irodalmunknak, másrészt, mert idáig fel nem dolgozott szemszögből, a külföldre „menekültek“ viszontagságos életének szemszögéből mutatja meg mai életünk szépségeit. A regény természetesen nem mentes a hibáktól és buktatóktól s§m. A kompozícióban akadnak fogyatékosságok és túlzottan naturalista túlhajtások is. Ám még ezeket a hibákat sem róhatjuk fel nagyon szigorúan. Mert ezeket a hibákat Ordódy Katalin a kezdő írók még nagyobb hibája, a sématizmus elkerülése végett követte el. Ha a szerző következő regényeiben tartani tudja azt a hangot, amely a „Megtalált élet“ első fejezeteit olyan nagyon-nagyon széppé teszi, akkor az Ordódy-könyvek értékes írásai lehetnek hazai magyar irodalmunknak. A REGÉNY CSELEKMÉNYE egy, — a háború alatt Magyar- országhoz tartozó, — dél-szlovákiai helységben indul. Itt él kisfiával és hú cselédjével Kor- láth Györgyné, aki meghalt férje gyógyszertárát vezeti. A szép és fiatal Zsuzska-asszonyt nem érdekli a front közelsége miatt kavargó otthonán kívüli élet. Mióta férjét elrabolta tőle a háború, s egyetlen jóbarátjukat, a zsidó származású dr. Kelen Istvánt elnyelte a nyilas örvény, teljesen visszavonultan, csupán gyermekének, munkájának és emlékeinek élt. Ebből a csendes, nyugodt életből zökkentette ki őt a pesti bombázások elől hozzája menekült nyugtalan vérű főiskolás húga, aki bedőlve az orosz rémségekről szóló híreszteléseknek, és a kétes jellemű állatorvosné csábításának, menekülésre beszéli rá Korláthnét. A kis család: Korláthné, kisfia és Márta — Korláthné tétovázása ellenére is — végre vonatra száll és a városka menekültjeivel együtt elindul a „biztonságos“ Ausztria felé. Hosszas viszontagságok után, végigszenÜJ MAGYAR TÖRTÉNELMI PPERA készül. Címe: Esztergomi Orfeusz, cselekménye Esztergom ostromához kapcsolódik. Hősei Balassi Bálint a költő és Claudió Monteverdi. A szövegkönyv szerzője Passuth László, aki nemrégiben írta meg Monteverdi életrajzát; komponistája valószínűleg Ottó Ferenc lesz. hónap közepén mutatkozott e nagy sikerrel a Grúz Állami lépi Együttes Bratislavában. A endégek valósággal lenyűgözik művészetükkel a .vár amíi- sátrumának közönségét. Fény- épezőgépünk lencséje ez alka- >mma) egy grúziai szépséget örökített meg. vedve a bombázást, a vonat nyi- lasvezetöjének kényúraskodását, a menekülttábor borzalmait, végre is St. Georgenben telepednek meg, s hosszú hónapok nélkülözésein, kiábrándulásain és szenvedésein keresztül itt vegetálják át az emigrált sivár, szomorú életét. Igaz, közben jóra is fordul egy-egy kis időre életük sora, a szerelem is bekopogtat Zsuzsa és Márta leikébe, de a jó után ismét rossz következik, a szerelem boldogságát a lemondás keserűsége váltja fel. Végre is, ha Mártában 'nem is, de Zsuzsa-asszonyban megszületik a nagy elhatározás: vissza, vissza, oda, ahol még a szenvedés is édesebb, mint itt kint az öröm! Történjék vele bármi is esztelen menekülése miatt', visz- szatér hűtlenül elhagyott drága hazájába! Némi nehézség után. — otthona a háború után újból Csehszlovákiához tartozott, — felveszik egy hazatérő transzportba, s ha húgát nem is tudja a visszatérésre rábeszélni, maga és kisfia végül hazai földre ér. Itthon nem várják ugyan kitárt karokkal, házában, gyógyszertárában idegenek ülnek, Benesék éppen akkor uszítanak legjobban a magyar nemzetiségűek ellen, de Zsuzska-asszony mégis elégedett, mert — otthon van ... otthon! Végül elérkezik a nagy kiengesztelődés napja is, a kommunisták átveszik a hatalmat, Zsuzska a kedves szlovák patikusék segítségével vezetője lesz patikájának, s hogy a hepiend se maradjon el, dr. Kelen, a Zsuzskában titokban még mindig szerelmes orvos is visszakerül a városkába s özvegy Korláthné végül mint nő is megtalálja az igazi boldogságot. AZ 1RÖNŐ MÜVÉT tulajdonképpen dokumentációs regénynek szánta, s amíg ennek szabályait betartja, az alkotás kifogástalan is. Az utazás leírása, az utasok kiábrándulásának, önzésének ecsetelése, a dölyfös nyilasvezető, a csak saját érdekét néző kétszínű állatorvosné, s magának az ingadozó, önállót- lan Zsuzska-asszonynak jellem- ábrázolása, — mind-mind kitűnő meglátásra, nagyszerű elbeszé- lökészségre és tökéletes jellemformálásra vall. A regény e részében, és ott, ahol csupán csak a menekültek hétköznapi életét, nyomorúságát szemlélhetjük, az az erőssége az írónak, hogy sohasem idealizál, sohasem esik túlzásokba. A német tisztet nem festi úgy, mintha szörnyeteg lenne, a nyilas Szénási sem lövöldöz agyon ártatlan gyermekeket, az írónő nagyítóüvegje alatt kisszerű jellemtelen emberek ezek csupán. Ám éppen ezzel a túlzástól mentes ábrázolással éri el azt a valódi művészi célt, hogy regényében húsból és Vérből való élő emberek jók és gonoszak, betegek és egészségesek, nem történeteket, de a kor egyik szomorú történését dokumentálják előttünk. Ha ezt a hangot, ezt az emberábrázolási módot, ezt az egyszerű, de éppen azért megdöbbentően igaznak tűnő elbeszélési formát egészen a regény végéig meg tudta volna tartani Ordódy Katalin, akkor — és ezt őszintén hisz- szük! — a csehszlovákiai magyar irodalom egyik kitűnő alkotása lenne a „Megtalált élet"! ORDÖDY KATALIN — nem gondolhatunk mást! — regénye kompozícióját a sématizmus, a szürkeség és az unalmasság veszedelmétől félthette, és ezért esett — a ló másik oldalára. Mert azok a szerelmi kalandok, azok a deus ex machina szerű csodálatos eseménysorozatok, melyekkel színezni, érdekessé akarja tenni regénye cselekményét, teljesen limonádé ízűvé, marlitszerüvé degradálta le a máskülönben gyönyörű mondanivalót. Már maga az is erólte- titten hangzik, hogy egy idegen, külföldi városkában pont az egyik rokonát fedezi fel az amerikai misszió nagyhatalmú titkárának személyében. Ám ez nem egyedüli hihetetlenség. Kiderül, hogy ez a Marton nevű titkár, aki villát akar vásárolni Svájcban, mindjárt az első látásra egy csomó bankót előlegez szép rokonának, holott annyira kapzsi, hogy nem átallja később még az eladásra hozott utolsó ékszerekből is leszedni a sápot. Aztán következnek Zsuzsa és Márta csodálatos szerelmi kalandjai! Egyik este Zsuzsa asz- szony a szakadó eső elöl bemenekül egy elhagyott erdei kunyhóba. A sötét kunyhó hátteréből hirtelen zajt hall, majd gyufa lángja lobban és a gyufa fénye mellett egy szakállas arc körvonala tűnik szemébe. Rettenetesen megijed a látomástól, Iélek- szakadva menekül haza, de azért az arc mégis kitörülhetetlenül belevésődik szivébe. Oly annyira, hogy amikor néhány nap múlva meglát a színházban egy szakállas férfit, azonnal felismeri benne a kunyhó rémlakóját, rögtön érzi. hogy halálosan szerelmes lett bele, sőt pár nap múlva már oda is adja magát neki! Húga, a kissé felületes, de mégis praktikus Márta még nővérénél is különb dolgot tesz. Szerelmes egy színházi emberbe, aki viszontszereti. A lány felkínálja magát a férfinek, ám ez olyan tökéletes jellemű, hogy visszautasítja Mártát, mert mennyasszonya van. Márta bánatában otthagyja állását, (!) Bécsbe költözik és mert ott lakást és állást szerez neki a rokon titkár egyik ismerőse, egy gazdag, de öreg angol úr. — elhatározza, hogy ő biz ezt nem fogadja el ingyen. Mindjárt melegében fel is ajánlja érintetlen testét és az öregúr szeretőjévé lesz! A REGÉNY mindenáron való „sznezése" negatív figurává változtatja a regény főalakját, Zsuzska asszonyt, sőt Zsuzskán keresztül az eszmei mondanivaló legfontosabb végakordján is ront. A könyv végső célja az, hogy a főhős, miután végigszenvedte meggondolatlan tette következményeit, megismerte a házatla- nok kálváriáját, lélekben átalakul és a honvágy, a haza hívó szavára tér vissza szülőföldjére. Zsuzska-asszony azonban, ha szerelmese akarta volna, szívesen kint marad Ausztriában. A hazatérésre csak akkor szánta rá magát véglegesen, amikor váratlanul megérkezik Hrisztó felesége. Mennyivel szebben, az eszmei célnak mennyivel megfelelőbben végződhetett volna ez a szépen induló regény, ha az írónő nem viszi bele ezeket a giccses szerelmi részeket, s ha a szerelmesétől elhagyott asszony helyett egy hazája rögjei, levegője után vágyódó, a honvágytól űzött embert hozott volna vissza elhagyott szülőföldjére! NE ÉRTSEN félre az író és az olvasó, nincs és nem is volt szándékunk leértékelni ezt az egyes részleteiben nagyon is szépen sikerült regényt, — csupán a túlszínezés hibájára kívántuk ráirányítani a szerző figyelmét. Meggyőződésünk, hogyha Ordódy Katalin kihagyja műveiből az erőltetett ízű és valószínűtlenül hangzó történeteket, akkor a jövőben igazi Ordódy-könyveket olvashatunk majd! Ü lünk az erdő szélén. Csobogó víz partján, virágos réten élvezzük a természet szépségét, a jó levegőt, a csendet, a napsugaras vakációt. Egyszerre csak nótázásnak alig nevezhető üvöltés veri fel a természet csendjét. Néhány kiránduló érkezett és telepedett le a közelünkben. Ruhájuk ízléstelen tarka-barkaság, mintha maskarát vagy pojácát csináltak volna magukból. Egyeseknek a feje bekötve színes kendövei, másoknak a nyakán a kendő, mintha párizsi apacsok lennének, vannak akiknek a fején nagykarimájú kalap van (mexikói hősszerelmesnek is díszére válnék), a harisnyájuk egyformán csíkos, s a nadrágjuk az ismert csőnadrág ... Kirívó ruházatukkal összhangban van kihívó viselkedésük. Hangosak, nagyon hangosak. A társalgásuk nem a legfinomabb. Egymást egyre-másra hülyének titulálják, lökdösődnek, s durvaságokat vágnak egymás fejthez. Közben előkerül az elemózsia. Esznek-isznak, és jókedvük jeléül nagyokat kurjongatnak. Étkezés közben a papirost és a dobozoké szanaszét dobálják, s étkezés után a hulladékot és a szemetet nem takarítják el maguk után. Majd nótára gyújtanak. Dalolnak, táncdalokat dalolnakaz utca slágereit. A karmester kezéből azonban csakhamar kicsúszik az irányítás, s az egész érzelemmegnyilvánulás kiabálássá, lármává fajul. A jobb ízlésííek — akiknek a szórakozását elrontották a többiek — szede'.özködnek, elkanyarodnak virágot szedni. Rövidesen a mámorosak is felszedik sátorfájukat, és kiadják a jelszót: „Egy sörre" a közeli vendéglőbe! Ahogy mennek, belegázolnak a vetésbe, nem kímélik a növényeket, tördelik az ágakat, és szíveket vésnek a fák törzsébe, (ami nélkül a kirándulás nem lenne igazi kirándulás! ?). TVT em tudjuk, mi történt to- x ’ vább, csak azt tudjuk, hogy így nem szabad viselkedni, mert az igazán művelt ember mindenütt tudja, hogyan illik viselkedni — még az erdőben is. Mennyi szépséget rejtett magában ez a kirándulás, és hogy elrontotta az egészet az emberi érintkezés eldurvulása! Hisz azért megyünk kirándulni, hogy szórakozzunk, hogy pihenjünk. S a kirándulás a felüdülésnek a legkitűnőbb módja. Öltözködésünk ne legyen visz- szatetszö: öltözzünk egyszerűen! Milyen célszerű és egészséges a rövid ujjú sporting és a rövid nadrág. Nátázásunk szolgáljon a magunk és a mások gyönyörűségére, és slágerek helyett énekeljünk inkább mozgalmi dalokat, népdalokat, katonadalokat vagy kuruc nótákat. — Milyen szép is a szépen daloló ifjúság! A mindenkit foglalkoztató szolid társasjáték, a tréfa, a móka már magában is elég arra, hogy vidám hangulatot teremtsen. Tehát főként kiránduláson nem szükséges szeszesitalt fogyasztani! A kirándulás legfőbb célja a természet szépségeinek felkutatása, a tüdő kiszellőztetése és az idegek pihentetése legyen, ne pedig az ivás meg a dohányzás, vagy a kártyázás. íVT indenütt — még az erdőben x'-*- is — ügyeljünk arra, hogy ne zévarjuk mások üdülését, pihenését, és ne csúfítsuk el a természetet szeméttel, gallyak tördelésével és átlőtt szívek fába vésésével... NEUMANN JÁNOS VERES JÁNOS: Példázat A köröm is megkékül ha kór emészt belül, ha velőd bor hevíti, szád széle, markod izma tűz-pólyává hévül. A vért az egész testbe hű szív-pumpák lökik, s hajszálér, ütő mélyén egyszerre, így időben ritkul, sűrűsödik. Csak testhez nőve forró az ujj, a kéz, a láb, — az ujj utolsó porcát ha sebészkés lemetszi, percig se él tovább. A test — törekvő népem, kis része én vagyok, ha elszakadok tőle, óvjon bár híres balzsam, kihűlök, meghalok. Vándorúton Dereka mozgása távolról is éget, arca pirosa itt süt a szemem előtt, látom a szemét, a szomorú-merészet, férfi- türelmem vágyakba -reszkettetőt. Belibben az ajtón, mint fénysúlyú szellő, rémképek törődnek ronggyá sarka alatt, megtelek vággyal, mint illattal az erdő, ha beissza a májusi napsugarat. Tiszta ágy bomlik szeme melegében, asztal terül és rámcsobog jótúzű bor, ragyogva dalol ki egy nyár-izű s értem jobbszívű élet pillája árnya alól. Tüzes közeiétől éledni kezd újra tervem bimbója, a százszor eltemetett, ö lehetne rontásom kibogozója, ki idején vette hívó vészjelemet. Lenne-e gyűrű, mint az Aranyszakállú ember gyűrűje, győzelmes segélyt adó? Vagy tünemény volt csak, szivárvány-hatalmú, s játszi-könnyen veri le a dér meg a hó? Virágon a pírt, a tengerszínt az égen átsüti, mint holdfény bolyhos fellegeket, s helyemre hazudja a vitézt, kit régen gyerekszív költött s akivé nem lehetek. FECSŐ PÁL: Féltés Mint csikós kezében az ólmos ostor pattog a szó és szívedbe vág, vádollak féltő szerelemmel, mert féltem ajkad mosolyát. Féltem huncut szemeid fényét, mert jaj, ha másra ráveted, ha elhagysz, úgy érzem egy örök élet, számomra egy világ elveszett. Vádollak, bántlak gyötrő kínnal, mert a széltől is féltelek, ezt a szerelmet, örök álmot megosztani nem lehet. Gyötrődésem fojtó és édes, kusza, bánatos, ábrándos vagyok, elhagy az élet, cél és munka, hogyha az álom elhagyott. A tavasz lánya A szél, a szél, a szél dalol, a nagy szürke hegy rámhajol, a falevél fülembe súg s egy könnycsepp a szívemre hull. A szél, a szél, a szél zokog, betakarja a lábnyomom, a tó Jiulláma kisimul s ezer szép emlék elfakul. Falum elbocsát, elmegyek, szívemre rogynak a hegyek, búcsút int a vén iskola másnak lesz már itt otthona. Szemem harmatos, szívem fáj, búcsút intünk görgői táj, más vidék vár, más sík, más berek új iskola és más gyerekek. Félútról szemem visszanéz, búcsút int a patak és a rét, t s mint nyári égen fényes csillagok sok gyerekszem még egyszer rámragyog. OZORAI FERENC A Dunai Találkozó alkalmából a csehszlovák-szovjet barátság klubjában rendezték neg a fiatal képzőművészek bratislavai kiállítását. Fiatal képzőművészeink képei, fametszetei a tehetséges szerzők egész sorát hozták közelebb a látogatókhoz. Fenti fametszetünket Ján Lebis Rablók című ciklusából vettük ki.
