Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-22 / 30. szám
„Szuez óta a legnagyobb csapás...“ Az első órákban alig lehet felmérni az iraki események jelentőségét. A függetlenség, az önállóság, az imperialista rabszolgaságból való szabadulás vágya heves rohammal elsöpörte Irak nyugat-barát kormányát, ^megdöntötte az angolok teremtette monarchiát és a gyorsan megalakult „forradalmi függetlenségi tanács" azonnal felmondta a bagdadi szerződést. A nyugati fővárosokban Bagdadból érkező hírek hatására rendkívüli izgalom keletkezett. A közel-keleti olajbirodalmak helyzetének kiváló angol ismerője Michael Brooks, annakidején így írt az ország megszületéséről: „Irak az első világháború után született; létét a brit birodalom hadászati érdekeinek és a területén feltételezett gazdag olajforrásoknak köszönheti... “ Az „olajország“ népe most megelégelte a nagy olaj- társaságok rab-bilincseit... Az eiső nyugati vélemények egyáltalán nem tagadják, hogy milyen mélyen érinti az imperialista érdekéket az iraki változás. Jellemző, hogy az AP egyik kommentárja már nem egyszerűen az iraki kérdést taglalja, hanem megjegyzi: „A hatás sokkal távolabb is érezhető lesz... A vihar valószínűleg eléri Jordániát, az olajban mesésen gazdag Kuvait sejtsé- get, sőt még Szaud-Arábiát és az arab félsziget más országait is...“ Londonban, ahogy a jelentések mondják, „a brit kormány tisztviselői sűrű fésűvel vizsgálják át a bagdadi paktum előírásait, annak megállapítására, vajon milyen kötelezettségek terhelik Angliát, hogy ilyen ügyben Irak segítségére siessen." És mindjárt meg is állapítják, hogy Husszein jordániai királynak „legalábbis elméletben" joga van harcolni az iraki felkelő rendszer ellen, s ebben a helyzetben anyagi, sőt katonai segítséget is kérhet Angliától és esetleg az Egyesült Államoktól... Washingtonban Eisenhower elnök azonnal sürgős ülésre hívta össze a kongresszus demokrata és köztársaságpárti vezetőit. Dulles és Nixon már tárgyaltak Eisenhowerrel az iraki eseményekről. Az Egyesült Államok hivatalos körei, ahogy a jelentésekből kitűnik „megdöbbenéssel vették tudomásul Nuri Szaid kormányának és rendszerének bukását.“ Hivatalosan nem volt hajlandó nyilatkozni sem a külügyminisztérium, sem más szóvivő, de rendkívül érdekes, hogy az Associated Press washingtoni tudósítója szerint „az Egyesült Államok hivatalos köreinek véleménye az, hogy az Eisenhower doktrínát nem lehet alkalmazni a Közel-Keleten. A bizonyítékok arra mutatnak, hogy az iraki felkelés belügy". Egy másik nyugati kommentár azonban már arról beszél, hogy „Anglia és talán Franciaország számára is most már élet-halál kérdése az. hogy ne engedje megakadályozni a közép-keleti olaj Nyugatra áramlását, s az Egyesült Államok elkötelezettségéről szól... Csak néhány nap telt el az iraki események nyitó akkordjai óta, s máris teljes hangszerelésben szólalt meg az ellenkórus, az olajmágnások, a Közép-Keletet imperialista vadászterületnek tekintő nemzetközi trösztök szóvivőinek hangja... Ha az első nyugati kommentárokon túlságosan érzik is az olaj-illat, alapmegállapításaik legfontosabbikát mi is aláírhatjuk: Az iraki események fejleménye: túlmutatnak a kicsiny ország határán: a Közép-Kelet népei imperialista ellenes küzdelmének új szakaszát jelzik. Való'z ifi, hogy igaz az első nyugati megdöbbenés hangja, amely „Szuez óta a legnagyobb csapásnak tekinti az iraki változásokat.“ 0) Amerikai csapatok Libanonban A közel-keleti események rendkívüli gyorsasággal követik egymást. Az iraki forradalom győzelme után kedden amerikai katonák szálltak partra Libanonban. A Biztonsági Tanács sürgősen összehívott ülésén tárgyalta a közel-keleti helyzetet. Az események óráról-órára változó forgatagában a sokszor egymásnak ellentmondó jelentések olvasása közepette, persze, még nagyon korai lenne messzemenő következtetéseket levonni. Annyi azonban bizonyos, hogy a békeszerető emberek világszerte súlyos aggodalommal figyelik az imperialisták hadmozdulatait és mélységesen elítélik az amerikai kormánynak azt a döntését, amelyen hosszú huza vona után közvetlen katonai közbelépésre szánta el magát Libanonban. Eisenhower elnök bejelentette, hogy Chamoun libanoni elnök kérésére a 6. amerikai flotta ötezer tengerész-gyalogosa partra szállt Libanonban. Ezzel egyidőben az ENSZ Biztonsági Tanácsában vita zaj’ott le a közép-keleti helyzetről. A Szovjetunió képviselője a Biztonsági Tanács elé határozati javaslatot terjesztett. Ebben kérte a tanácsot, hogy szólítsa fel az Egyesült Államokat csapatainak azonnali visszavonására Libanonból. hogy sürgősen Libanonba szállítsák, ha erre szükség lenne. Az esti órákban Eisenhower elnök közölte a kongresszusi vezetőkkel, hogy Anglia és esetleg Franciaország is csapatokat küld Libanonba. Selwyn Lloyd angol külügyminiszter az alsó- ház ülésén kijelentette, hogy angol csapatok nem vesznek részt az Egyesült Államok libanoni partraszállásában, de riadókészültségbe helyezték őket. A jelentésekből olyan kép rajzolódott ki, hogy Anglia Jordániában készül katonai beavatkozásra. Ez a beavatkozás lapzártakor már meg is történt. Az angol minisztertanács ülése után olyan hírek terjedtek el, hogy Anglia beavatkozik Jordániában, ha az angol érdekeket ott veszély fenyegeti, vagy pedig a jordán király ilyen irányú kéréssel fordul az angol kormányhoz. Erre mutat az is, hogy Washingtonból jelezték, hogy az Egyesült Államok támogat ma minden lépést, amelyet Nagy- Britannia Jordániában elhatároz. Eisenhower nyilatkozatát *egy sajtóértekezleten Hagerty elnöki sajtótitkár olvasta fel. A nyilatkozat azután hangzott el, hogy Chamoun libanoni elnök magához kérette az Egyesült Államok, Nagy Britannia és Franciaország nagykövetét és azonnal támogatást kért tőlük a libanoni-szíriai határ lezárásához. Eispnhower nyilatkozatában igyekezett megindokolni az amerikai beavatkozást, s hosz- szasan bizonygatni próbálta, hogy az ötezer amerikai tengerészgyalogos partraszállása állítólag azért történne, hogy „megvédjék a Libanonban élő amerikaiak életét s bátorítsák Libanont szuverenitásának és függetlenségének védelmére“. Az elnök ezután azt állította, hogy ezeket az erőket „nem háborús cselekményként küldték Libanonba“. Majd arról beszélt, hogy az Irakban hétfőn végrehajtott államcsíny „tragikusan megdöbbentő“. Az amerikai tengerészgyalogosok libanoni partraszállása középeurópai idő szerint 14 órakor kezdődött meg. A partraszállás a Khaldi-öbölben történt, kb. 8 kilométerrel Beirut- tól délre, a főváros nemzetközi repülőterének közelében. A partraszállt amerikai tengerészgyalogosok közül mintegy ezren azonnal megszállták a repülőteret, a többi egység Beirut városa felé nyomult előre. Az éjszakai órákra, a partraszállás első hulláma végétért. Az utolsó szállító hajókból nehéz harckocsikat raktak partra. Későbbi jelentések további amerikai csapatmozdulatokről számoltak be. A Reuter szerint az Egyesült Államok légi egységet küldött ismeretlen rendeltetési helyre, valamint riadókészültségbe helyezték az Egyesült Államok atlanti- és csendes-óceáni hajóhadát. Eisenhower késő ^ tgye sült «rab éjszakai nyilatkozatában közölte ijmtupenroM azt is, hogy még tizenegyezer amerikai katona áll készen arra. Klub tagság és tekintély A Daily Mail című angol lap július 2-án, néhány nappal Dulles amerikai külügyminiszter párizsi látogatása előtt szenzációs tálalásban közölte, hogy „két héten belül sor kerül az első francia atombombarobbantásra a Szaharában. Colomb-Béchar közelében". A hír nyomán megindult a találgatások áradata: tényleg ott tart-e Franciaország, hogy beléphet az „atomklubba“, vagy csak egyszerű hírlapi kacsáról van szó. A francia atomkormány-biztosság csupán annyit jelentett ki, hogy a marcoule-i plutónium-üzem csak július végén kezd termelni, márpedig.az atombombához a plutónium elengedhetetlenül szükséges. A hírt kommentáló csaknem valamennyi lap megjegyzi: Franciaország az „atombombarobbantással vissza akarja szerezni nagyhatalmi tekintélyét, mert a Combat szerint — mivel „Franciaország elsősorban az Egyesült Államoktól függ" s „az amerikaiak fülében még mindig az erőnek Június 14-én Prágában megnyitották a Dolgozó Ifjúság Nemzetközi Szakszervezeti Konferenciáját, melyre a világ minden részéről érkeztek küldöttek. Képünkön St Bartzewski katowitzi bányász egy szenegáli küldött mellére tűzi a konferencia jelvényét. A libanoni válság belügy A Biztonsági Tanács július 15-1 ülésén az Egyesült Arab Köztársaság küldötte felolvasta Aszeriamnak, a libanoni parlament elnökének az ENSZ főtitkárához és a Biztonsági Tanács elnökéhez intézett táviratát. A távirat követeli az amerikai egységek azonnali visszahívását, egyúttal hangsúlyozza, hogy a libanoni nép egyedüli képviesője a libanoni nemzetgyűlés. „Megállapítom — írja a többi között a libanoni parlament elnöke — hogy az amerikai Egyesült Államok felelős mindazon katasztrofális következményekért, amelyek világháborúra is vezethetnek“. A Biztonsági Tanács július 16-1 délutáni ülésén Gunnar Jarring, Svédország képviselője kijelentette, hogy az USA libanoni akciója lényegesen megváltoztatta az ENSZ libanoni megfigyelőinek helyzetét. Felmerült az a kérdés, vajon e feltételek között a megfigyelők teljesíthetik-e feladatukat. A svéd kormány nézete szerint helyes lenne az ENSZ megfigyelőinek tevékenységét ideiglenesen félbeszakítani. Bár Svédország képviselője nem mondta ki a „tiltakozó“ szót, az ENSZ libanoni megfigyelőinek ideiglenes visszavonására vonatkozó javaslatát az amerikai fegyveres intervenció elleni tiltakozásként értékelték. Ezen intézkedés elfogtídása hangsúlyozná, hogy az ENSZ, főképp Biztonsági Tanácsa semmi közösséget nem vállal az USA libanoni akcióval. ciprus (Sr.) y ff > EAK [[trip r TERÜLET, LAKOSSÁG: A Tigris és az Eufrátesz alsó folyásánál fekszik, közel-keleti arab állam, területe 433 000 négyzetkilométer, lakosainak száma 5 100 000. Nagy részük arab, kisebb része kurd, török, örmény és perzsa. A lakosság 75 százaléka analfabéta. A népesség jelentős hányada félnomád pásztoréletet él, fővárosa Bagdad. GAZDASÁGI ÉLET: Kőolajban a világ egyik leggazdagabb országa, 1956-ban 30 603 074 x tonnát termeltek s ennek nagy részét az angol érdekeltségű Iraki Olajtársaság bányászta. A lakosság nagyobb része mezőgazdasággal foglalkozik, lega hangja cseng a legszebben. Az afrikai égbolton megjelenő atombomba-felhőnek azonban már csak a hírére is megindult a tiltakozások áradata. Afrika népei nem akarják, hogy levegőjük és ivóvizók rádiáaktivvá váljék. A francia politikának az az irányzata, amely tekintélyt kíván szerezni Amerikában, újra megtépázta az amúgyis alacsony árfolyamú francia tekintélyt Afrikában. S Franciaország Igazi érdekei számára alighanem többet érne a közvetlen szomszédok megbecsülése. Röviden IRAKRÓL jelentősebb termelési tevékenysége a datolyapálma termesztése. Ebben a minőségben a világon első helyen áll. A földel: 70 százaléka a nagybirtokosoké, a datolyaültetvények és gyapotföldek az angolok és az amerikaiak kezében vannak. Egyéb termékei a búza, rizs és árpa. A sztyeppeken a nomád arabok kecskét, szarvasmarhát, juhot, lovat tenyésztenek. TÖRTÉNET: Az első világháború előtt a török birodalomhoz tartozott. A háború után Nagy-Britannia mandátumos területe volt. Ez a mandátum 1932-ben megszűnt. Irak önálló királyság, s a Nép- szövetség tagja lett. Nagy szerepe volt az Arab Liga megalakításában, amelyet az arab államok 1945-ben hoztak létre. Kölcsönös biztonsági szerződést kötött Nagy Britanniával, amely kiegészítője a szaadabadi paktumnak, amelyet még 1934-ben kötött Irak Iránnal, Törökországgal és Afganisztánnal. Ezt a szerződést éppúgy mint a későbbi bagdadi paktumot (1955) az iraki közvélemény élesen elítélte és többször tüntettek ellene. Jordániával 1958. május 13-án államszövetséget kötött, amelyet azóta Arab Szövetségi j Államnak hívnak. Ä nácik Londonban is felütik a fejüket. Fenner és Brockway munkáspárti képviselő faji megkülönböztetésre vonatkozó törvényjavaslatot tett a parlamentben. Amint hazajött a lakására, a bejáratnál a következő feliratokat olvashatta: „Félre a faji keveredés törvényével!“ „Anglia maradjon fehér!" Cjabb sorsjegy-botrány Nyugat-Németországban, Hamelnben. Egy Ervin Ewald nevű ügynök elsüllyesztette az elárusí- tásra szánt sorsjegyek nagyobb felét. A kisebb nyereményeket a „saját zsebéből“ fizette ki. A turpisság egy fél milliós nyeremény kihúzásánál sült ki. Bagdad látképe. Ü Nem minta érték nél- H kül. A kutaisi Ordzsoni- S kidze Autó-üzem mosi § hozza forgalomba a leg a újabb típusú KAS-605 jel- {|j zésű teherautót. A kocs f 6.30 méter hosszú és te- herbírása 5 tonna. fi[s©[Í!][3[3I3[3SS[3E[!]!3@33SXI Nyolc amerikai kényszerszabadságon. Június 7-én egy amerikai katonai repülőgép berepült a Német Demokratikus Köztársaság területére. A repülőgép legénységéről különböző rémhíreket terjesztettek. Seymour Topping amerikai újságíró meglátogatta a repülőgép legénységét. A legénység nevében Kempen őrnagy (képünkön balra) követelte, hogy minél előbb kezdjék meg a tárgyalásokat. Megemlítette, hogy annak a belga repülőgépnek a legénysége, amely hasonló helyzetbe került, már rég visszatért hazájába.
