Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-15 / 29. szám
Véget ért a fiatalok örömteljes Dunai Találkozója. Az utolsó napon 30 000 fiatal sorakozott a bra- tislavai Gott- wald téren, hogy a befejező felvonuláson részt vegyenek. Zászlók és transzparensek ezreit vitték a fiatalok a hosszú, hosszú menetben. vidáman énekeltek és elindultak a Sztálin tér felé. A Sztálin téri emelvényen foglaltak helyet a Szlovákia Kommunista Pártja vezetőségének tagjai Karol Ba- cilek vezetésével. Olvasóink írjak ODAADÄSSAL. LELKESEDÉSSEL ... A Csehszlovák Vöröskereszt sajőgömöri szervezete már évek óta a legjobbak közé tartozik a tornaijai járásban. A vándorzászlót az utóbbi években már négyszer nyerték el egymás után. Ezt főleg annak köszönhetik, hogy a szervezet minden tagja tisztában van a Vöröskereszt fontos feladatával, s így odaadással, lelkesedéssel vesznek részt a helyi szervezet munkájában. Többször mutatnak be egészségügyi tárgyú filmeket és PZO-tanfolyamokat is rendeznek. Kitűnően felszerelt egészségügyi házuk van, és több színdarabot, esztrádműsort is mutattak be a sajógömöri közönségnek. BATTA GYÖRGY, Tornaija. A BESZÄMOLÖBÖL KITŰNT... A tanév befejezése előtt a királyhelmeci 11 éves magyar Aratás alatt tannyelvű középiskolában is megtartották a CSISZ évzáró gyűlését. A beszámolóból kitűnt, hogy eredményes munkát végeztek az elmúlt évben. Az iskolai szervezet minden tagja előfizet az Oj Ifjúságra, s ezenkívül többnek más folyóirat is jár. A színjátszó és a tánccsoport szintén fejlődésen esett át. A tanulók többsége megszerezte a PPOV-jelvényt. Az iskolai szervezetet jó munkájáért, a CSISZ járási vezetőségének küldötte is megdicsérte. MOLNÁR JÁNOS, Boly. JO szereplők A CSISZ izsapi alapszervezetének színjátszói nemrég mutatták be „Ha az asszonynál a gyeplő“ című négvfelvonásos színdarabot. A közönség kitűnően szórakozott ezen az estén. A színdarab annak is köszönheti sikerét, hogy kiválók voltak a szereplők. Kalmár Erzsébet alakította Zsuzsa néni szerepét. Dicséretet érdemel még Olláry Irén és Abrahám Géza is, akik szintén jó alakítást nyújtottak. A színdarabot Ábrahám Árpád, az alapszervezet elnöke és Zse- linska Magda tanítónő tanították be. NAGY LENKE, Izsap. MINDENT MEGTESZÜNK Az ágcsernői mozdonyffltőház üzemi CSISZ-szervezete az idén a legjobb üzemi szervezetek közé emelkedett. A járási vándorzászló is tulajdonába került. Az eredményeinket a fiatal mozdonyvezetőknek, fűtéknek, géplakatosoknak köszönhetjük, akik kötelezettségvállalásaikkal az eddiginél sokkal termelékenyebbé tették munkájukat. A vasúti tisztviselők szintén sokat segítenek nekünk és munkájukon kívül brigádban segítenek a fűtőházban előforduló munkák elvégzésében. A kulturális tevékenységben és a sportban sem maradunk le a többi alapszervezet mögött, s mindent megteszünk, hogy sikereinket a jövőben is megtartsuk. KISS ÉVA, Ágcsemő. Szerkesztői üzenetek Változnak az idők, változnak az emberek. Csakhogy az egjles korszakokat forradalmian kapja derékba a változás, az embereknél viszont a fiatalságon látszik meg leginkább az újszerűség. Az alábbi eset is kirívó példa erre. Szombat van, szép nyári alkonyat. Az egyik csallóközi állami gazdaságból tartok a vasút felé. Nem messze előttem négy lány szintén szedi a lábát, lehet, hogy a vonatot akarják elérni, de az is lehet, hogy csak hazafelé tartanak a szomszéd faluba. Mégis utolérem őket és lassan beszédbe elegyedünk. Megérdeklődöm tőlük, hol jártak, mit dolgoznak, és miért ilyen későn hagyják abba a munkát. Elmondták, hogy az állami gazdaságban dolgoznak és most hazamennek. Szombaton, estefelé furcsa volt ez a négy hazatartó lány. Szombaton is ilyen sokáig dolgoznak? Érdeklődésemre elmondták, hogy mivel aratás van, hát őket is beosztották az aratók mellé. Egyébként a kertészetben dolgoznak és az egész aratási munkájuk amolyan szükségmegoldás. Ha rendes lenne az időjárás és egyfolytában lehetne aratni, akkor csak a kertészetben dolgoznának. Őszintén szólva nem is nagyon tetszett nekik, hogy későn mennek haza. A többi lány, akik a kertészetben dolgoznak, már délben abbahagyta a munkát, dehát ők ezt nem tehették, pontosan velük „tói ki“ a munkavezető, .— így panaszkodtak. Körülbelül 7 óra lehetett, amikor ez a beszélgetés lefolyt közöttünk. A lányoknak fogalmuk sincs arról, hogy régen, amikor még az aratógépet csak hírből ismerte a paraszt, vagy hírből sem, szombaton este 11 óráig is kint voltak a tarlón, éppen azért oly későig, mert szombat volt, s gondolták, hogy holnap, azaz vasárnap délután majd alusznak egy pár Brát. És mit szól ahhoz az a négy lány, s esetleg a többi fiatal is, aki hasonló nézeten van, hogy azokban az időkben hajnali négy órakor már a gabonaföldek felé igyekeztek a szorgalmas aratók. Kora reggeltől vaksötétig olyan munkateljesítményt nyújtottak, amelynek láttán még az urak is csodálkozva kérdezték, miképpen bírják ki azok a sovány, aszott emberek azt a nagy iramot. A költők meg is énekelték a hajnaltól sötétig való görnye- dést, ódát írtak a hulló verejtékről és a lebbencslevesről, ami az aratóknak jutott. Ügy festették le azt a savanyú életet, mintha mézes lett volna és évmilliókig tartana. Igen, akkor az emberek voltak a „gépek“. Géppé váltak, mert az aratás kezdete után 2—3 nap múlva már olyan elcsigázottak, álmosak voltak, hogy gépszerűen, reflexmozdulatokkal végezték a munkát. nem gondolkoztak azon, mi történik körülöttük, és hogy estére lesz-e táncmulatság vagy nem, csak dolgoztak, kitartóan, inuk szakadtáig. Ezért tartották a legnagyobb, legnehezebb munkának az aratást. Ha borult az idő s felhők közeledtek, örültek, hogy talán lesz egynapos eső s legalább aludhatnak egyet. Ma az aratás szintén a legfontosabb munkák egyike, de nem mondhatnánk, hogy a legnehezebb munka, s ha manapság valaki ezt mondja, azon csak mosolyognak a faluban. Az esőt sem kívánják aratás alatt, mert a vizes gabonát sem a kombájn, sem az önkötözőgép le nem aratja. S mégis, rosszul esik a fiataloknak, ha a munka fontosságára való tekintettel olyan beosztást kapnak, hogy 3—4 órával később mehetnek haza, még hozzá szombaton. A hosszú virágosszegélyű csallóközi úton a szombati alkonyaiban erről beszélgettünk. A fiatalok végeredményben nem a munka miatt nehezteltek és az sem izgatta őket túlságosan, hogy később mennek haza a szokottnál. Csupán megszokásból vetették fel a kérdést, mert kikényszeríteítem belőlük, hogy mondjanak valamit. Ha valamit mondanak, akkor legtöbbször panaszkodnak, de olyan jóízű panaszokat adnak elő, hogy csak mosolyogni lehet felettük. Egy ilyen vitában benne van életigényük, egész gondolkozásmódjuk, s még az is, hogy soha többé nem jöhet vissza az, ami elmúlt. Milyen panasz hagyná el a négy fiatal lány ajkát, ha szombat este nem hét órakor, hanem mondjuk tizenegykor mehetnének haza? Ugye, hogy nagyott változott a világ? (bi) Több min! hét kilométer A párkányi járás fiataljai igen szép feladatot tűztek maguk elé. A nyár folyamán Csenkétől Búcsig húzódó, több mint hét kilométer hosszú csatornát ásnak, hogy ezáltal 500 hektár földterületről lecsapolják a vizet. Ehhez a nem éppen könnyű feladathoz sok mindenre van szükség. Elsősorban a CSISZ járási vezetőségének részéről szükséges a legnagyobb segítség. Hogy a fiatalok részéről a dolgozniakarás megvan, bizonyítja az a tény is, hogy az első felhívásra mind a szlovák, mind a magyar 11 éves iskolák, valamint a karvai mezőgazdasági iskola tanulói azonnal jelentkeztek a csatornaásásra. A brigádosokat a csenkei erdőben sátortáborban helyezik el. A munkálatokat kéthetes szakaszokra osztják és kéthetenként 250 brigádos váltakozik. A párt járási titkársága és a nemzeti bizottság felelős tényezői szintén a fiatalok segítségére siettek és mindent megtesznek, hogy a munka sikeres legyen. WEPPERY LÁSZLÓ, Párkány. A Nagy Fátra egyik kis völ- gyében, fenyőfákkal borított hegyek között fekszik köztársaságunk egyik „legfiatalabb" gyógyfürdőié — Lubochna. De ha mint gyógyfürdő fiatal is, nevét már régen, arany, betűkkel véste be történelmünkbe. Abban a helyiségben, ahol ma a betegek kezelését mozielőadással teszik kellemesebbé, csaknem négy évtizeddel ezelőtt, kongresszusra gyűltek össze hazánk legjobb fiai, hogy 1921. jaunár 16-i határozatukkal letegyék alapkövét Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Lubochna állomása kicsi, amolyan falusi állomás, — ahol a gyorsvonat csak egy percig áll — nem árulja el a fürdő szépségét, a hegyek közt elszórt pi- rostetejü villákat, az említésre - méltóan szépen gondozott parkot és magát a fürdő központját, az Endokrinológiai Intézetet. A nagy kétemeletes épület eredeti alakjához már egészen új szárny épült, előtte sárga-pirosra festett padok, és virág, nagyon sok virág. Amint belépek, szintén a sok virág ötlik a szemembe. Ott virulnak, tarkállanak lépten-nyo- mon, a folyosókon, minden kis zugban. De szembeötlő a tisztaság is, az egész intézet „ragyog". Amikor reggel fél nyolckor bekopogtatok dr. Spanár Eugen igazgató-főorvos ajtaján, magamban úgy gondolom, hogy túl korán jöttem. Belülről azonban egy erélyes „tessék" hallatszik, s látom, hogy nem is én vagyok az első látogató, dr. Spanár már „nyakig van a munkában", utasításokat ad, rendelkezik, szóban és telefonon. Azután hozzám fordul a nyílt tekintetű, barátságos fiatalember, igen fiatalember, hiszen még messze lehet a negyventől, hogy kérésemre megmagyarázza az intézet rendeltetését, s mit jelent maga a szó: Endokrinológiai Intézet. — Endokrinológia, görög szó, — kezdi elbeszélését az igazgató-főorvos — és annyit jelent, hogy — ezt ne vegyük persze szószerint — mirigymegbetegedésekkel foglalkozó tudomány. Köztársaságunkban ez az egyetlen ilyen intézet, 1950-ben alapították. Pajzsmirigytúltengést, beteges kövérséget, cukorbajt és más endokrinológiai betegségeket gyógyítunk itt, s meg kell mondanom, hogy szép eredményeket érünk el. A gyógymód hormonok adagolásából, továbbá más gyógyszerek alkalmazásából és természetesen diétából áll. A betegek meggyógyítása a célunk, a hivatásunk, — mondja, miközben magyarázólag tárja szét a kezét, mintegy bizonyítékául annak, hogy őszintén gondolja, amit mond és ezt az őszinteséget szemei is elárulják. De az őszintén elmondott szavak legnagyobb bizonyítéka, hogy az 58 éves Bulkó néni kijelentette: Már attól meggyógyulok, ha a főorvos úr bejön a szobába! — és hogy állítását megerősítse, még hozzáteszi: Hiszen 'olyan türelmes hozzánk és olyan barátságos ... győződtem róla, az igazi orvos két legfőbb erénye, a kiváló tudás és az emberiesség párosul benne. Es ezekhez a tulajdonságokhoz még egy járul, a szerénység. Nem is akar magáról beszélni. Nevet, amikor erre kérem. — Szeretem a hivatásomat, amióta csak az eszemet tudom, orvosnak készültem. Embereket gyógyíteni, betegségeket, gyógymódokat tanulmányozni és felhasználni azokat a betegek egészségének visszaadásában .. Komolyan, szeretettel beszél munkájáról, látszik rajta, h így minden egyes páciense sorsát a szívén viseli. Nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem, hány éves. — Huszonnyolc — .angzik nevetve a felelet és dr. Báláz már el is tűnik az egyik ajtóban, ahol a páciensei várják. ★ A tágas ebédlő egyik felében a hízókúrások, másik felében a fogyókúrások étkeznek. A fogyókúrások részéről egy-egy sóhaj száll a terem másik felére, a finomabbnál-finomabb ételekkel teli tányérok felé. Kondor István, akinek súlya jóval a 100 kg fölött van, és csak nemrégen érkezett, nem is állja megjegyzés nélkül a búsásan megrakott tányérokat: — De ilyen sokat adni enni! Es milyen nagy darab süteményt is kapnak mindennap! Tegnapelőtt tejszínhabos volt... tör ki belőle sajnálattal, valószínűleg kedvence a habos sütemény. Az intézet „büszkesége" a bio- chémiai laboratórum. Számos kisebb-nagyobb helyiségből áll, tele ■ különböző gépekkel, műszerekkel. Adamec Ottó m.érnök vezetésével nyolc laboránsnő végzi itt dicséretreméltó munkáját. Az intézetben százhatvan beteget kezelnek egyszerre, rájuk vár a vérkép, a szedimen- táció és még sole más vizsgálat elkészítése, és például a vércukor kivizsgálása éjszaka is folyik. — Ezenkívül még külön úgynevezett „kísérleti laboratóriumunk" is van — mondja Ziege’höfer Márta, Adamec mérnök helyettese — hormónok kivizsgálásával kísérletezünk. — Szép és érdekes munka ez — jegyzi meg Adamec mérnök és ilyen gépekkel, mint nekünk vannak, igazi élvezet dolgozni — teszi hozzá, miközben egy — laikus számára bizony — furfangosan komplikált gépezet felé hajolt. Nyugodtság, szívélyesség, kedves, megértő szó — ez a légkör hatja át az egész intézetet. Példás bánásmódban részesülnek a betegek, mind az orvosok, mind az ápolónők részéről, s mindez gyógyító orvosságként hat rájuk. Szép hivatás orvosnak lenni. És különösen szép akkor, ha fáradságos munkájukat olyan odaadással, becsületességgel és lelkiismeretesen végzik, mint a lubochnai Endokrinológiai Intézet orvosai. MESTAN KATALIN Az első emeleti rendelőszoba előtt halkan suttognak a betegek, férfiak és nők, fiatalok és öregek egyaránt: „Doktor Báláz, az egy aranyos ember ... azt minden érdekli... milyen javulás állott be nálam, pedig még csak három hete vagyok itt..." — röpködnek a szavak, a halk suttogásból már élénk vita fajul ki, mindenki a „magáénak akarja" dr. Báláit, hogy vele volt a legkedvesebb, őt gyógyította meg a legjobban .. # Dr. Báláz Viliam, az igazgató- főorvos helyettese, magas, fekete, göndörhajú fiatalember. Amint megtudtam és meg is Sok a munka az intézet laboratóriumában. A szakképzettség mellett rendkívüli pontosságot és lelkiismeretességet kívánó munka ez — de ebben nincs is hiány. Mórocz Károly, Pozsonyeperjes. Sajnos a? írásod későn küldted, már nem időszerű. Reméljük legközelebb munkaköröddel kapcsolatos problémákról Írsz, és azt örömmel közöljük. Gutray Gyula, Vágkirályfa. A vers nem a legrosszabb, bár még nem éri el a kívánt színvonalat, ha később jobbakat írsz, akkor ezt kár közölni. Pásztor Lenke, Ipolyság. Az évzáró gyűlésről írt cikked közöltük, várjuk további leveleidet is. Sz. B. Kulcsod. Az eljárástok helyi viszonylatban helyes, az újságban azonban kár ezzel foglalkozni. Weppery László, Párkány. Igazán tartalmas és szép beszámolót írtál, reméljük írsz majd a munkálatokról is, ha megkezdődnek. K. J. Komárom. A vers még nem nyomdafesték alá való, s úgy látszik nem válik jő versíró magából. írjon inkább rövid beszámolókat az érdekes eseményekről. Tóth Sándor, Fülek. Vállalás- tokat nem teljesítettétek, amit magad is elismersz, tehát fölöslegesen nem közöljük a leveled. Galambos Sándor, Rozsnyó. Elkéstél, ugyanezt már más megírta, az írásod azonban jó, Egyéb témáról örömmel várunk beszámolót. Kovács Ferenc, Libád. A címváltozást az illetékes postahivatalnál jelentsd be és akkor nem lesz fennakadás a lap kézbesítésével kapcsolatban. Molnár János, Boly. Sokkal konkrétabban, pontosabban kellett volna megírni a levelet. Nem tudjuk, miért nem kielégítő a fiúk viselkedése a lányokkal szemben. Ollári Irén, Izsap. Mindig örömmel várjuk leveleidet, azonban a kötelezettségvállalástok teljesítéséről kellett volna már írnod. Szeretnénk, ha erről beszámolnál. Szappanos Károly, Rozsnyó. Még sokat kell olvasnod, tanulnod, hogy jó verseket írj. Egyenlőre még nem kiforrott a formád és zavaros a tartalom is. Kovács János, Pat. Időben nem közölhettük le az Írást, bár alaposan át is kellett volna dolgozni. A tartalma még kiforratlan, de mégis azt tanácsoljuk, hogy az írást ne hagyja abba. Bíróczi István, Érsekújvár. A helyi nemzeti bizottság elnökének igaza van, valóban nehézségek vannak a dolog körül. Tanácsoljuk, próbálkozzon a Ce- dokon keresztül. Nagy Ferenc, Bratislava. Lapunkban többször közöljük levelezni kívánó lányok címeit. Ajánljuk, figyelje lapunkat és onnan választhat magának megfelelő címet. Sikora Tibor, Rozsnyó. írásod ezúttal nem közölhetjük, mert kissé tartalmatlan. Hosszabban, jobban kellett volna megfogalmaznod. Mojzes Ilona, Kiskér. Szabadság csak akkor jár, ha 11 hónapot megszakítás nélkül ledolgozott. Az állami gazdaság helyesen jár el, amikor a ledolgozott napokat veszi számításba. Szabó Gábor. Sokat foglalkozzál a helyesírással és a magyar nyelvtannal, ha versíró akarsz lenni. Versed különben tartalmilag sem üti meg a mértéket. Pásztor István, Ipolykeszi. Szeretnénk, ha rendes levelezőnk lennél, de az utóbbi leveledet nem közölhetjük, nem is időszerű már, és túl szűkre szabott írás.