Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-22 / 52. szám

Az ifjúság válasza

Pavol Rakovsky mérnök a cabi Slektroporcelán üzemi CSISZ szervezetének elnöke közölte: A CSKP KB Levelével kapcsolatos viták sfí üzem minden részlegén folynak. A fiatalok természetesen aktívan részt vesznek a vitában. A legélénkebb viták a technikailag indokolt normákról folynak. A munkások bizonyos fokig féltették a bérüket, de miután alaposan megmagyaráztuk, hogy a normák és bérek rendezéséről van szó, beleegyeztek a bérek mo- dósításába. A technikailag indokolt normák biztosítják a termékek jobb minőségét és sok. helyütt a dolgozók jobban járnak. A mi üzemünk már november végén teljesítette az évi termelési tervet.

A viták idején már teljes gőzzel a jövő évi tervet teljesítjük. A CSISZ-gyűlésen örömmel fogadták azt a hírt, hogy az üzem modern konyhát állít fel és az új épületben biztosítanak egy megfelelő helyiséget kulturális és társadalmi célokra is. Mindez bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy munkánkat még jobban végezzük. A fiatalok azzal a javaslattal jöttek, hogy az építésnél 600 brigádórát dolgoznak le. Igaz, a mi üzemünkben csak 52 CSISZ-tag dolgozik, de így is mindent elkövetünk, hogy hozzájáruljunk a jólét emeléséhez.

★ ★★★★★★★★★

Mai karácsony

Évről-évre szebb ez az ünnep, dúsabb a fánk, s az asztalunk. A szűk esztendők tovatűntek, s már magunk is mások

vagyunk.

Nem lesünk sült-galamb

csodára,

becsületes munkánkra vár — meri a jólétnek ez az ára — a föld, rét, erdő, bánya, gyár.

önön erőnkre támaszkodunk, amink van, magunk érdeme; szabad időnkben szórakozunk, miénk az írott szó, s zene.

Nem délibáb az ifjú terve, koldusbotra nem jut az agg, a jövőre nem gondol rettegve senki! Sorsunk emberibb,

józanabb.

Fény gyűl, ének zeng hegyenvölgyön,

s betölt minden meleg szobát; hirdesd megújhodott

köszöntőm

mindannyiunk Karácsonyát.

Z : 3.

dekelni fog, hogyan írja első levelét, illetve lapját. Nem találunk abban semmi kivetni valót, ha ismerősének küld egy képeslapot. A szövegben ne írjon sokat, csupán küldjön sok szép üdvözletét és írja meg, hogyha sok tanulnivalója mellett akad ideje másra is, úgy írjon Őrinek. Kérje meg, írjon az ottani diákéletről és az iskoláról általában. Ha erre választ kap, eszerint járjon el. Helytelen lenne, ha az első leveleiben nagyon közvetlen, ér* zelgős hangot használna. Számoljon be neki a hazai eseményekről, a kultúrműsorokról, ha ért a sporthoz, a sportról. A levél vége felé mindenesetre adja tudtára, hogy mennyire örül, ha kap tőle levelet.

Azt hiszem a továbbiakban már nem fog senki segítségére szorulni. írásai őszinték és igazak legyenek. Ha úgy adódna, hogy leveleinek megírásához tanácsunkra továbbra is szüksége volna, forduljon hozzánk bizalommal.

TANÁCSTALAN JELIGÉRE:

Problémája könnyen megoldható. Igaza van, még fiatal ahhoz, hogy férjhezmenetelre gondoljon, bár a korkülönbséget nem tartjuk nagynak.

Azt írja, már tudatta egyszer ismerősével, hogy udvarlása nem kívánatos. Ennek dacára úgy gondoljuk az volna a leghelyesebb, ha ismét írna neki. A nyugodt és tapintatos hangú levélben írja meg, hogy bár önnek rokonszenves és továbbra is jó barátságban maradnak, de felesége soha nem lesz és éppen azért kéri, a jövőben ne járjon maga után. Ha ez a levele nem találna meghallgatásra és továbbra járna ön után, akkor nem marad más hátra, mint személyesen, szóval megmondani, ami ránézve csak kellemetlenebb lehet.

A bérfegyelemről

Azok közé a negatív jelenségek közé, amelyek hátráltatják népgazdaságunk fellendülését, tartozik az a jelenség, hogy egyes vállalatok megsértik a bérfegyelmet; túllépik a béralapokat, rugékonyabbá teszik a termelési normákat és helytelenül osztják be a dolgozókat a munkakategóriákba. Azok a rendeletek és irányelvek, melyeket gazdasági szerveink kiadnak, népgazdaságunk objektív szükségleteiből indulnak ki. A rendeletek és előírások megsértése dolgozóink számára nagy károkat okozhat.

Mutassanak csak rá, milyen károk származhatnak , abból, hogyha üzemeink rendszeresen túllépik á béralapokat. (A tervezett béralap a szocialista rendszerben azoknak a béreknek és fizetéseknek az összegét jelenti, melyeket a terv szerint ütemezett munkatermelékenység mellett a tervbe vett feladatok teljesítésével az adott időszakban a dolgozóknak kifizetnek. A béralapot országos méretekben és az egyes vállalatok számára külön külön is megszabják. Tudjuk, hogy a munka termelékenységének gyorsabban kell növekedni, mint az átlagbéreknek, mert ellenkező esetben korlátozva volna a további termelés alapja. Hogyha mindazt, amit a munka termelékenységének

emelése folytán egy bizonyos időszakban nyerünk, bérekben fizetnénk, akkor hátráltatnánk a munkatermelékenység emelkedését és az életszínvonal további fellendülését. Hogy képletesen fejezzük ki magunkat, a jövő királyságot egy tál lencséért adnánk el.)

A béralap túllépésével megsértenénk a lakosság tervezett jövedelmét, és a piacon lévő szükségleti cikkek közötti viszonyt. A munkások több pénzt kapnának, de nem vásárolhatnának ezért annyit, mint amennyit szeretnének, mert a termelés csak olyan mennyiségű árut hozott a piacra, amely megfelel a lakosság tervezett jövedelmének. Élelmezési nehézségek keletkeznének, melyek egész nemzetgazdaságunkban visszatükröződnének.

Negatív hatást vált ki, hogyha az egyes üzemek 'túllépik a béralapot. Hogyha az üzemben túllépik a béralapot, ez azt jelenti, hogy drágábban termelnek, mint ahogy kellene. Amennyivel ezek az üzemek többet kapnak, annál kevesebbet kap az egész társadalom. Hasonló a helyzet akkor is, amikor az üzem nem lépi át a tervezett béralapot, de a béralapot magasabb százalékban meríti ki, mint amilyen a terv teljesítésének százaléka.

A béralap túllépésének különböző oka lehet. A munka- szervezéstől kezdve — például a munkások nem készítik elő az anyagot — a tervbevett munkát munkaidőn túl kell elvégezni, úgyhogy a valóságos munkabér a tervezett munkabérrel szemben jelentékenyen emelkedik — egész odáig, hogy a munkavezetők nem törődnek a bérrel összefüggő kérdésekkel (például felületesen ellenőrzik a ledolgozott munkaórákat és olyan munkáért is kapnak a munkások fizetést, melyet a valóságban nem végeztek el.) A bérfegyelem megsértése nemcsak abban nyilvánul meg, hogy túllépik a béralapot. A béralap keretén belül is helytelenül osztják be a dolgozókat, az egyik munkahelyen túl alacsony, a másikon pedig túl magas a norma, önkényesen gazdálkodhatnak a prémiumalappal és még más hibákat is követhetnek el. Az ilyen jelenségek természetesen a dolgozók jogos bírálatát vonják maguk után.

A munkásbérek rendezése, amelyet most valósítunk meg, olyan feltételeket teremt, melyek alkalmasak lesznek arra, hogy eltávolítsák azokat a hiányokat, melyek a bérekkel kapcsolatosan előfordulnak.

Célunkat csakis akkor érhetjük el, hogyha következetesen betartjuk a bérfegyelmet.

VÖRÖS ROZSA JELIGÉRE:

Legjobb volna, ha az Ön és ismerőse jobbját valaki megfogná és ezen a módon megismernék egymást. _

Amint látjuk, önnek tetszik a fiatalember és Ön sem közömbös neki. Mennyi fölösleges gond. Jelen esetben nem volna aszfaltbetyárság, ha a fiatalember Önt megszólítaná. Sértőszándék nélkül kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a fiatalember viselkedése 'issé furcsa és bátortalan. Az életben rendszerint úgy szokott

lenni, hogy a fiatalember mindent elkövet, hogy egy lányt megismerjen. Nem gondolja Ön is. hogy fellépése bátortalan? Biztos abban, hogy ő meg akar önnel ismerkedni ? Ha úgy gondolja, hogy igen és ő továbbra is ilyen bátortalan marad, akkor legjobb lesz, ha valamely közös ismerősüket felkéri, ismertesse meg önöket.

B. I. JELIGÉRE;

Sajnos nem áll módunkban közvetlen levélben válaszolni. Valószínűleg több lányt is értelep 'őrének csöndes otthonába is. Sőt mi több, a mögöttes területen (ma a Fuöík utca 14. számú ház helyén) fekvő akkori magyar királyi állami kiadóhivatal kitérdelt nadrágos hivatalnokai méltán felháborodtak a csendzavaráson, felafzották igazgatójukat, az meg ránk uszította a házmestert.

„Csapatainknak kedvezőbb terepszakaszokba való visszavonása" dicstelensége folytán nem volt érdemes arra, hogy az, utókor megörökítse a hőstettek krónikájában. De mi bosszút esküdtünk. Miután „kiűztek a paradicsomból", valamelyik gézengúznak az az ötlete támadt, hogy legjobb volna betörni az adóhivatal ablakait. Az ostoba indítványt tett követte, hiszen a céldobás mesterei voltunk. Zsebünk állandó kavics-készletének felhasználásával megindult a frontális támadás. Emlékszem, hogy én vezényeltem a díszes társaságot: „Vigyázz, kész, rajt!"

Kőzápor zúdult a békés könyvmolyok ablakára, recsegés recsegést követett s pillanatok alatt pozdorjává zúzódtak az üvegtáblák. Aztán rendezett sorokban — „meglógtunk“.

Hazajövet igyekeztem jámbor arcot vágni s tankönyveimbe temetkeztem. Hogy mennyi ideig „tanultam", már nem tudom, de egyszerre csak szólt a csengő s megjelent a könyörtelen Végzet egy sűrű bajuszos városi rendőr képében. Mivel pedig a rend őre kint állt, én meg bent voltam, elvágta előlem a ruganyos visszavonulás útját.

Az események most már rohamosan követték egymást: mivel a sok vásott kölyök közül pont engem ismert a leskelődö zsaru (gyakori csínyjeimböl kifolyólag), édesapámnak kellett megtérítenie az ablakok árát. miközben én úgy álltam ott, mint himnuszban a balsors. Aztán pofonok következtek, pofonok, pofonok és újra pofonok, miközben én titokban elbámultam apám lankadatlan kitartásán. Gyenge védekezésem, miszerint nem én voltam a bombázás értelmi szerzője, elveszett a csattanó pofonok harcizajában.

Álszenteskedö, a „régi jó időket" visszasíró egyénektől ma is halljuk még elvétve, hogy valamikor jobbak voltak a gyerekek. Dehogyis voltak! Természetes tett- és kalandvágyuk éppúgy megvolt bennük azelőtt is. Ezért a szülők és nevelők közös feladata, hogy a gyermekek ezen ösztönét helyes mederbe tereljék s minden kinövését megfelelő módszerrel lényesegessék s erélyesen megakadályozzák. Ötven év távlatából visszapillantva a fenti történetre én is úgy vélem, hogy akkor még több pofont kellett volna kapnom!

K. H.

Számos olvasónk kérésére közöljük Rommy Schneider, a híres fiatal német fiimszínésznö fényképét.

Két levél

A bonni nevelési politika oda irányul, hogy a fiatalokat leszoktassa a gondolkodásról és szükség esetén az imperialista célok érdekében ágyútölteléknek használja fel őket. Az ifjúságot ponyvairoötlomra, erkölcstelen filmekre és az eszeveszett Rock’n Roll táncra szoktatják. Az amerikai „kultúrhor- dozók“ is mindent elkövetnek, hogy 'a fiatalok ezekre a kétes szórakozásokra rászokjanak. Szerencsére azonban az amerikai életmód nem kelti fel minden nyugat-németországi fiú és leány csodálatát. Egyre többen rádöbbennek a valóságra, gondolkozóba ejti őket, hogy a fiatal munkásokat egymás után kidobják munkahelyükről és egyre több náci vezér üti fel a fejét. Ezek a fiatalok nem riadnak vissza attól sem, hogy állásuk és tanulmányuk kockáztatásával mindent elkövessenek és minden erejükkel a nukleáris fegyverek ellen harcoljanak.

Bill Haley, amerikai Rock’n Roll énekes nemrég Nyugat- Berlinben lépett fel és a huligánokat egyenesen tömegőrületbe kergette.

Nyugat-Beriinben a Siemens üzem előtt a SED jelöltjei aláírásokat gyűjtenek, hogy kifejezésre juttassák az atomháború elleni küzdelmüket. A fiatal munkások és munkásnők készségesen aláírják az íveket.

Ahol jelenleg a bratislavai Szlovák Múzeum épülete ékeskedik, az első világháború előtt egy nagy kiterjedésű, gödör szerű talajmélyedés csúfította el a dunapartot. Erre a gazlepte telekre hordták a környék lakói a szemetet, hulladékot, a város lurkói pedig játszótérnek használták. A sűrű csalitban felségesen lehetett bújócskázni, a rengeteg tégla- és kőtörmelékkel nagyszerűen célbadobálni, hisz még a mindenható rendőr bácsi is csak hébe-hóba dugta oda az orrát.

A közkedvelt „telek" azonban — ahogyan mi neveztük — csakhamar szűknek bizonyult a sok gézengúz számára. Mindegyik csoport ugyanis más-más játékot akart játszani s nem tudott egymással megegyezni. Így aztán gyakran előfordult, hogy a bújósdit játszó társaság egyik ártatlan „sunyóját" olyan istentelenül kupán találta a szélsőséges kőhajigáló különítmény valamelyik tagja, hogy a szeme is keresztbe állt tőle. Ebből parázs veszekedés, verekedés támadt, ami viszont háromnapos szobafogságot eredményezett a bőgő áldozatnak.

„Selyem a fű, édes a víz, faodúból csöpög a méz“ — mondd Hunor és Magyar, amikor új legelőt kényszerültek keresni. Mi is elindultunk új „hazát" keresni, s meg is találtuk a szemben levő roskadozó pajtában. Méz ugyan nem csöpögött odúiból, de a benne elhelyezett seprűkötöző-műhely annál jobban felkeltette érdeklődésüket. Kiküldött előőrseink megállapították, hogy délután három óra után már szünetel ott a munka. A léckerítés résein átbújni és bejutni a pajtába már gyerekjáték volt.

Ha a „telek" szép volt, úgy a pajtát az ideális játszóterek eszményképének lehetett nevezni: halgmszámra hevert ott a sok fényesre gyalult seprűnyél! Minden seprűnyél egy kozák- lándzsa — volt a jelszó — s megindult az egyes, valamint a csoport-döf ködés váltakozó hadiszerencsével. A „telek" új bitorlóit a sárga irigység emésztette ennyi gyönyörűség láttára. De most már mi voltunk fölényben, mert kezünkben ott fénylett a félelmetes „dárda". Ellenfeleink ezért nemsokára le is mondtak a pajta bevételéről.

Idővel rájöttünk, hogy a csupán tenyérnyi széles, szédületes magasságban húzódó tetőgerendákon is nagyszerűen lehet egyensúlyozni, szaladgálni (ma a hideg fut végig a hátamon, ha rágondolok). Hogy mindez nem zajlott le nesztelenül, — világos. Indián jisatakiáltást megszégyenítő üvöltésünk elhallatszott a

CSEHSZLOVÁK HÁZTARTÁSI CIKKEK KIÁLLÍTÁSA BERLINBEN.

A kiállításon a legkorszerűbb mosógépek, konyhafelszerelési gépek, villanyvasalók láthatók Külön üvegvitrinekben állítják ki az ezüst evőeszközt és az alumíniumedényeket.

A képen látható divatos amerikai sapkába öltözött fiatal emberek tompa arckifejezése bizonyíija, milyen magas értelmiségi fokon állnak.

Mi sem voltunk különbek