Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-22 / 52. szám

NATO nóta A múlt hét közepén ülé­sezett Párizsban a Chaillot- palotában a NATO-tanács. A béke ügyének a NATO- tanács ülésezése sosem ho­zott semmi jót. Pillantsunk csak vissza a múlt évi ülé­sezésükre. Annak idején a kapitalista világ vezetői na­gyon kellemetlen karácsonyi ajándékokkal lepte meg a világot: ugyanis megegyez­tek abban, hogy Európa- szerte nukleáris fegyver­raktárakat és rakétafegy- ver-támaszpontokat létesí­tenek. Nézzük csak meg, milyen lesz ez idén a NATO kará­csonyi ajándéka. Mikor e sorokat írjuk, még nem ismeretesek tel­jes egészében az ülésezés eredményei, de kétségen kí­vül a viták középpontjában határozottan a szabad Ber­lin megteremtésével kap­csolatos szovjet javaslat állt. A nyugatiak válasza — Az elmúlt héten több kérdés keltette fel a világérdeklődés figyelmét. A középpontban elsősorban Európa állt. Párizsban egyidejűleg több konferencia jött össze. Az Atlanti Paktum és az „Európai piac" konferenciája arra késztette az újság­írókat, hogy megállapítsák: Párizsban negyven évvel ezelőtt jött össze, annyi diplomata, amikor ebben a városban írták alá a versaillesi szerződést. Ezzel szemben New Yorkban aránylag csendben befejező­dött az ENSZ XIII. ülése. Csak az Algériára vonatkozó hatá­rozat váltott ki bizonyos élénkséget. Az idei ülésszak csendes mederben folyt, mert azokat a problémákat, melyek a világot annyira foglalkoztatják, az ENSZ keretén kívül tárgyalták meg. A leszerelési kérdéseket Genfben, míg Berlin kérdéseit n/iirnlnKn dinl/wnnni'oi IrXeXlrkirt« ent: o 1 -í T egyelőre diplomáciái KoroKDen t BERLIN ÉS A KÖZÖS PIAC Két nagy probléma uralja a nagy hetet, amely most szom­baton Párizsban kezdődik — írta egy héttel ezelőtt egy fran­cia folyóirat: Berlin és a közös piac. Az első kérdés — a vi­lágháború küszöbéig vezethet minket, a második kérdés pe­dig komoly gazdasági háborúra adhat okot Nagy-Britannia és a „hat" között. A hírmagyará­zó a „hat“ alatt hat államot ért, azaz Németországot, Olasz­országot, Franciaországot, Hol­landiát, Luxemburgot és Bel­giumot. vagyis az „Európai piac“ tagjait. A francia folyóirat túlzottan ítéli meg a helyzetet. A nyu­gati nagyhatalmak alaposan meggondolják magukat és Ber­lin kedvéért nem idéznek elő háborút. Ami a második kér­dést illeti, azt hiszem a cikk írójának igaza lehet. Most azon­ban meg kell magyarázni, hogy milyen összefüggés all fenn Berlin és a közös piac között. A megállapodások értelmé­ben az említett hat állam kö­zött január 1-től kezdve életbe léptetik a közös piacot. A kö­zös piac lényegében azt je­lenti, hogy az említett államok kölcsönösen bizonyos behoza­tali könnyebbségeket és vám- kedvezményt nyújtanak egy­másnak. Mindenki könnyen rá­jöhet arra, hogy ez a szervez­kedés hátrányt jelent majd a többi állam részére. És való­ban így is yan. Nagy-Britannia, amikor az úgynevezett szabad kereskedelmi övezettel saját gazdaságát bizonyos hátrá­nyoktól akarta mentesíteni, kí­sérletével pórul járt. És most úgy alakul a helyzet, hogy Nagy-Britannia — részére a kiviteli és beviteli kérdés élet- fontosságú — és az európai piac között bizonyos fokig gaz­dasági háború kezdődik. Ne csodálkozzunk az angol kapi­talistákon, Országukban már most több mint 600 000 mun­kanélküli van. És ebben a pillanatban — ezzel magyarázzuk Berlin és a „közös piac“ érthetetlen szö­vetkezését — Nagy-Britannia manőverezni kezdett. Az At­lanti Paktum áliamainak össze­jövetele előtt Londonból egész megbízhatónak látszó hírek szerint az angol diplomaták a következőképpen állítják fel a kérdéseket: vagy eltávolítják a közös piai ra irányuló intézke­déseket, vypv Berlin kérdésé­ben más álláspontra helyezke­dünk, mint ti. A nyugati újságírók ezt egy kissé kellemetlen kifejezéssel úgy nevezik, hogy: politikai zsarolás. A további események meg­mutatták, hogy Nagy-Britannia mégis csak lépést tart a töb­biekkel és elvetette a berlini megoldásra irányuló szovjet javaslatot. De ez nem lénye­ges. A lényeges az, hogy újból láthattuk, tulajdonképpen min alapul a kapitalista Európa együttműködése. Pcnz beszél, kuyta ugat? „A szövetségesek nem örök- életűek, csak a nyereségek Fejvadászok Nyugat-Berlinben Mi történik a „Wein-Sehulze”-ban mint ahogy várható is volt — nem! A szovjet javasla­tot nem fogadják el és Nyu­gat Berlin-i „jogaikat“ min­den körülmények között fenntartják. Nem állíthatjuk teljes bi­zonysággal, hogy a nyuga­tiaknak ez az utolsó sza­vuk. Nem titok, hogy ezzel az elutasító válasszal nem minden NATO tagállam ért teljes mértékben egyet. Ha a nyugati hatalmak nem változtatják meg makacs ál­lásfoglalásukat, akkor jú­nius 1-én annak lesznek ta­núi, hogy a szovjet hadse­reg teljes mértékben átadja funkcióit, amit eddig is gya­koroltak, a Német Demok­ratikus Köztársaság szer­veinek, úgyhogy a nyugati hatalmak a Német Demok­ratikus Köztársasággal lesz­nek kénytelenek tárgyalni, — melyet ők viszont nem ismernek el államnak. Két­ségtelen, hogy ezzel Né­metország kérdése körüli feszültség még csak növek­szik. A NATO-tanács néhány éven keresztül rendszere­sen decemberi ülésein vizs­gálja azt a kérdést, mely­nek elnevezése a Szovjet­unió és Kína politikájának és szándékainak elemzése. Ezen ellemzésből náluk rendszeresen az sül ki, hogy a Szovjetunió és Kína veszélyezteti „a szabad vi­lágot“ és ezért szükséges, hogy még jobban fegyver­kezzenek stb. Most azonban a Szovjet­unió megnehezítette hely­zetüket, hogy ilyen határo­zatra jussanak — holott biztosak vagyunk benne, hogy erre a határozatra jut­nak. Tudniillik közvetlenül a NATO-tanács ülése előtt a Szovjetunió megnemtá­madási szerződést ajánlott fel. Ez egy olyan szerződés lenne, mely szerint a NATO paktum és a Varsói Szer­ződés tagállamai kölcsönö­sen köteleznék magukat, hogy egymást nem támad­ják meg. Továbbá meg­egyeznének az európai atommentes övezetben és az Európa területén lévő külföldi katonai alakulatok csökkentésében. Milyen érdekes, hogy a I logikát sokszor a feje tete- ! jére állítják. A múlt héten | Párizsból a következőket I hallottuk: Lássák, a Szov­jetuniónak milyen agresz- szlv tervei vannak! Meg­nemtámadási szerződést akar, (ez propaganda), atommentes övezetet akar, (ez is propaganda), csök­kenteni akarja a külföldi alakulatok létszámát, (ez is propaganda). Ezért kell fegyverkezni, fegyverkezni, fegyverkezni. Még szerencse, hogy az ilyen logikához csak azok értenek, akik ezt logikának hamisítják. Az emberek mil­liói előtt viszont ez nem tű­nik egyáltalán logikusnak. KLEIN LÁSZLÓ. Kedves mosollyal nyújtja a fiatal virslifőzőnő a nyugat­berlini Kurt Schumacher-Flatz- on a megrendelt virslit... — Van valami innivalójuk? — kérdem tőle. — Itt van mellettünk a kocs­ma. — Nem valami bizalmatkeltő — mondom. — Hát igen, a franciák jár­nak oda. Jobb is, ha nem megy be ... A kocsma végére: „Wein- Schulze". Éleshangú zenegép szól, amikor leülök a kantin- szerú helyiségben. Egy konya­kot kérek. Hirtelen harminc év körüli jólöltözött férfi ül mel­lém: „Ilyen egyedül van?“ - kérdi. Barátkozni akar, aztán rendel, mindkettőnknek. — Maga se járt még a ber­lini templomtornyokon túl ? Igaz? — így beszélgettünk, s az idegen „rátért“ a tárgyra: „Lassan hidegedik itthon az idő. Észak-Afrikában ott igen, ott jó meleg van.“ Ojra és újra rendel. A kövér Schulze úr, meg új barátom ismerik egymást. A tizedik ko­nyak után azonnal kirukkol: — Nincs kedve Észak-Afri- kába menni? Jó élete lenne. Naponta alig néhány órai szol­gálat, könnyű élet, sok pénz. Nincs kedve? Szükségünk van fiatal németekre ... HOVÁ JÁRNAK A QUARTIER NAPOLEON ÜGYNÖKEI? Kinek van szüksége a fiatal németekre? Ezt persze elhall­gatta a jólöltözött úr. De tud­juk, hogy kikre gondolt. Azok­ra a hozzá hasonló fejvadá­szokra, akik az idegenlégió számára fogdossák össze áldo­zataikat, akiket a Quartier Na­poleon (a nyugat-berlini fran­cia megszállási parancsnokság) fizet. A „Wein-Schulze“ csak egyike azoknak a rosszhirü kocsmáknak, ahol ezek az urak felütötték tanyájukat - a nyu­gat-berlini szenátus hallgató­lagos jóváhagyásával! Ott van például az S-Bahn (magasvas­út) weddingi pályaudvara mel­letti „Café Menzel“, ahol mez­telen táncosnők csalogatják a gyanútlan fiatalokat. Nem egyet azok közül, aki belépett ide, addig itattak, amíg aláírta az idegenlégiós szerződést, s csak a Quartier Napóleonban, vagy egy francia hadirepülőgépen tért magához. A Müllcrstrassei „Pohlmann Étkező" és a Scha- fersee-i „Rhodes nagyvendég- ló“ is számtalan fiatal eltűné­sének volt tanúja. Szüleik hiá­ba várták őket haza, csak hó­napok múltán kaptak tőlük az afrikai pokolból, Sidi-bel-Ab- besból tábori lapot... Esős este léptem a Beussel Strasse 64. számú házba. Két­ségbeesett asszony fogadott az egyszerű, de ízlésesen beren­dezett lakásban: ­— Még 18 éves sem volt a fiam. Utoljára egy magas, bar­na férfivel látták, akivel rossz- hírű éjjeli mulatókat látoga­tott. Aztán hónapok múltán le­velet kaptam „Drága anyám — írta Saydaból — az idegenlé­gióban vagyok“ Július 17-én kaptam az utolsó életjelt. Azt írta: ejtőernyősnek képezik ki. S négy hónapja megint semmi. Fényképet vesz elő: „Látja, a harmadik balról, az Frank Steinke. a fiam. Azt írja, vala­mennyi társa rajta német. Ber­liniek is vannak köztük." Mi­kor elkérjük a képet, kéri; hoz­zuk vissza okvetlenül, talán az utolsó felvétel a fiáról... A nyugat-berlini szenátus azonban semmit sem tesz a „toborzás" ellen. Sőt, segíti az idegenlégiót Jack Ilolstent. Heinz Müllert, Friedrich Sleutzot, Hans Hasreitert, Ger­hard Woltert és Siegfried Rich- tert, akik megszöktek a légió­ból, a nyugat-berlini rendőrség letartóztatta és kiadta a fran­cia megszálló hatóságoknak. tartanak örökké“ — így fe­jezte ezt ki égy nyugati folyó­irat. És most kedves olvasóink képzeljék el, ha Nyugat Euró­pában valóban komoly és mély gazdasági válságra kerülne a sor, akkor aztán az atlanti szö­vetségesekről — már csak hal­vány emlékek maradnának. ALGÉRIA AZ ENSZ-BEN Amikor de Gaulle tábornok néhány hónappal ezelőtt Algé­riára vonatkozólag szándékait kijelentette és amikor 71 kép­viselőt választatott a nemzet- gyűlésbe, bizonyára számított azzal, hogy tettének a nemzet­közi politika szempontjából milyen kihatása lesz. Valószí­nűleg bizonyítékokat akart nyújtani azoknak, akik már há­rom év óta védik a franciák al­gériai politikáját és azt állít­ják, hogy már csak „az utolsó negyedóráról van szó". De Gaulle azonban elszámí- totta magát. A világ közvéle­ményét nem lehet félrevezetni. Ezt bizonyltja az ENSZ-ben az algériai határozatról végrehaj­tott szavazás is. A gyarmati nagyhatalmak ebben a (térésben még soha­sem szenvedtek ilyen nagy ve­reséget, mint most. A határozat megfogalmazása még sohase irányult annyira a franciák és gyarmatosítók el­len, mint most. A határozat ki­mondottan elismeri „az algériai nép szabadságjogát..." és az „érdekelt feleket“ tárgyalások­ra utalja Azt a határozati pontot, amely az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának arról a készségéről beszél, hogy haj­landó tárgyalásba kezdeni a francia kormánnyal — a vá­lasztásnál 32 szavazattal 30 szavazattal szemben fogadták el és 18-an tartózkodtak a szavazástól. Ennél a ténynél az a fontos, hogy 13 állam ismerte el algé- ria ideiglenes kormányát és 32 állam azt a határozati szöve­get hagyta jóvá, amely erről a kormányról mint valami magá­tól értetődő dologról beszél. A határozatot 36 szavazattal elfogadták, 18-an szavaztak el­lene. Mivel a határozat elfoga­dásához a szavazatok kéthar­madára van szükség, a határo­zatot egy szavazat híján nem hagyták jóvá. LOPEZ ADJUTANT-CHEF PARANCSA De mit is mondott „barátom“ a Wein-Schulze-nál? „Kelle­mes élet... néhány óra szol­gálat ... sok pénz... könnyű élet...“ És mi az igazság? Csak né­hány idézet a nyugatnémet sajtóból: „Azt mondták nekünk, hogy próbaszolgálatra kötelezzük magunkat, három hónapra. De rögtön utána megmondták, hogy öt évet írtunk alá. Leg­többen nem tudtunk franciául és nem tudtuk, mi áll a szer­ződésben ... “ „Számokká váltunk, vertek bennünket, úgy kezeltek, mint a barmokat: sokkal kevesebb zsoldot kaptunk az ígértnél, rossz volt az ellátás és ha ki mertük nyitni a szánkat, le­csuktak ..." S ha valakinek elege van és megszökik? Mi vár arra? Egy 19 éves stuttgarti fiú, akinek sikerült a szökés, elmesélte: „Lopez adjutant-chef paran­csot adott, hogy egyik elfogott társunknak harapófogóval ránt­sák ki a fogait! Szinte nem akartunk hinni a fülünknek .. “ TŰNJENEK EL A MEGSZÁLLOK NYUGAT-BERLINBÖL! A nyugat-berlini szenátus szomeláttára tűnnek el nap mint nap a nyugat-berlini fia­talok. Jelenleg Lacomme volt idegenlégiós tábornok a nyu­gat-berlini francia szektor pa­rancsnoka! S miért hallgat a szenátus, miért hallgat a szo­ciáldemokrata párt? Mert Nyu- gat-Berlinben megszállási jog uralkodik. Mert Nyugat-Ber- linben lábbal tiporják az em-' béri jogokat. Ezért is követel­jük: tűnjenek el a megszállók Nyugat-Berlinből! Irta: K Kluge, a Junge Welt nyugat-berlini tu­dósítója. Yilághiradó A magyar párt- és kormányküldöttséget Osztravában ajándékokkal halmozták el a dolgozók. A negyedik szovjet expedíció november végén elindult az Antarktisz felé. Képünkön M. Samorelev, az első Antarktisz-expedíció vezetője búcsúzik A. Trasnyikov elvtárstól, a második Antarktisz-expedíció vezetőjétől A Német Demokratikus Köztársaság gazdasági sikerei. A NDK ez év októberében érte el az ipari termelésben a legszebb eredményeket. — Felvételünk Riesé-ben, az acélöntődében készült, ahol túllépik a tervezett terme­lést. Képünkön a 3. számú kemencét látjuk. Franciaországban tüntetnek a diákok, mert tűrhetet­lennek tartják a főiskolákon uralkodó állapotokat. Jobb tantervet és több tanárt köveiéinek. Képünkön a tün­tető diákokat látjuk. Az iraki nép Kásima miniszterelnök kormányát támo gatja. (rak fővárosában, Bagdadban e hó 12-én komoly tüntetésre került sor, A tüntetők azt követelték, hog' szigorú büntetéssel sújtsák a leleplezett áliamellenes csíny előkészítőit. — Felvételünk Bagdadban készült. Előtérben Kásima miniszterelnök képét látjuk. „Akasz­tófát Dzsamali volt miniszterelnöknek“. Ez a tüntetők jelszava.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom