Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-09 / 50. szám
A múlt héten a világ érdeklődése Európa felé fordult. Berlin kérdése izgatta a legjobban a kedélyeket. Egyik hivatalos jelentés a másikat követte. Adenauer kancellár személyesen Berlinbe ment, hogy meggyőződjön az ottani helyzetről és tanácskozzon híveivel. A világ érdeklődése azonban nemcsak ezért fordult Európa felé. Franciaországban választások voltak. A választások eredményétől függ, hogy a következő négy évre hogyan alakul ki a parlament. S ez valóban komoly kérdés. S végül itt van még a leszerelés kérdésével foglalkozó genfi tárgyalás. Az elmúlt napokban az a helyzet következett be, amelyről azt mondhatjuk: „a jég megindult“. Alábbiakban majd rávilágítunk arra, hogy azért még nem mondhatjuk el: „a feszültség enyhült“. lyugat-Berlinszabadváros? A nyugati világ egy jőnéhány napon keresztül feszülten várta a Berlinre vonatkozó új szovjet javaslatot. Nyugat-Berlin legyen demilitarizált szabadváros, saját kormánnyal. Ebben a két mondatban foglalható össze a szovjet jegyzéknek a tartalma. Ez annyit jelent, hogy Nyugat-Berlint elhagynák a nyugati egységek és egyúttal a Szovjetunió megígérte, hogy kivonja csapatait Kelet-Berlinből. Míg az amerikaiak 600 repülőgépet összpontosítottak Nyugat-Németor- szágban és azzal fenyegetőztek, hogy Berlin kérdését erőszakkal fogják megoldani, addig a Szovjetunió javaslatot dolgozott ki és nyújtott be. Figyeljük meg az érveket. A Szovjetunió hatályát vesztettnek minősíti a Németországra, vonatkozó azon szövetséges egyezményeket, amelyeknek hatálya csak a. Németország fegyverletételét követő első évekre szólt, s amely egyezményeket a nyugati hatalmak megszegték. A Német Demokratikus Köztársaság közepén létezik Nyugat-Berlin, mindeddig megszállt német terület. Ez a terület minden kétségen kívül földrajzilag a Német Demokratikus Köztársasághoz tartozik. A megszállást se lehet a végtelenségig húzni. Annyira reálisak vagyunk, hogy nem kívánjuk, hogy ezt a területet adják vissza a Német Demokratikus Köztársaságnak. De azt gondoljuk, hogy az ügy békés rendezése céljából elégséges lenne, hogy a város szabad és független legyen, - így hangzanak az érvek. A Nyugat első reagálásai mindeddig szélsőségesen negatívok. Az amerikai külügyminisztérium elutasító jegyzékében egész sor indok áll. Pl. azt állítják, hogy az Egyesült Államok sosem fog beleegyezni hogy a Szovjetunió a közösen aláírt szerződéseket egyoldalúig megszegje. Holott nagyon jól tudjuk, hogy a Szovjetunió állásfoglalása nem más, mint a nyugati politika következménye, amikor a nyugati hatalmak számtalanszor egyoldalúan megszegték vállalt kötelezettségeiket, s közben a Szovjetunió hiába tiltakozott. Az amerikaiak továbbá állítják, hogy ünnepélyesen kötelezték magukat, hogy Nyugat-Berlin biztonságát garantálják. Washingtonban úgy gondolják, hogy az amerikai egységek jelenléte ílyu- gat-Berlinben nagyobb garanciát jelent, mint egy szabadváros státusa, amit az Egyesült Nemzetek Szervezete biztosít ? Nagyon kevés a remény, hogy a nyugati hatalmak elfogadnák a szovjet javaslatot mostani szövegezésében. Sőt, fordítva. A bonni kormány részéről kibontakozik egy ellenakció, ami el szeretné terelni a nyugat-német lakosság figyelmét. Adenauer és társai a jövő év elején meg akarják kezdeni a „nyissatok kaput" akciót. Itt egy demagóg akcióról van szó, — mint maga az elnevezés is mondja - amikor a „szabadság" szó profanizálva lesz a ragozás minden esetében. Hat hónap áll a nyugatiak rendelkezésére, hogy elfogadható módon oldják meg Berlin problémáját a Szovjetunióval. A nyugatiak több mint valószínűleg egy hét múlva tartják meg fő tanácskozásukat Londonban ezzel kapcsolatban. KLEIN LÁSZLÓ FRANCIAORSZÄG - KÉRDŐJELLEL De Gaulle tábornok beszédeiben gyakran ismétli ezt a mondatot: — Milyen szép, milyen nagy és tiszta az ötödik köztársaság — és ez alatt a májusi államcsíny utáni Francia- országra gondol. Most, amikor már tudjuk a francia választások eredményeit, valóban elmondhatjuk: milyen tiszta. Franciaország legnagyobb pártja csak 10 mandátumot szerzett a parlamentben. Az a párt, amely az első fordulóban 300 000 szavazattal kevesebbet kap mint ez a párt, — a kommunista párt, 188 képviselővel lép fel a parlamentben. Ezt nevezzük választási aritmetikának. De világítsunk csak más szemszögből is a francia parlamentre. Az egyik francia folyóirat kimutatta, hogy foglalkozásra nézve hogyan oszlik meg az új parlament. Érdekes adatokra jöttek rá. A 467 képviselő közül 148 szabadfoglalkozást űz, (57 ügyvéd), hivatalnok (kérdés, hogy milyen!), 92.46 pedig ipari és kereskedelmi vállalati igazgató. Ha olvasónkat érdekelné, hogy a képviselők közül hány a munkás - eláruljuk, hogy pontosan hét! Ezek az adatok nagyon érdekesek, sőt fontosak is, de sokkal többet nyom a latban az a tény, hogy 1815 óta a mostani parlament a legreakciósabb. Elmondhatjuk, hogy ettől az időtől fogva a francia burzsoázia, a francia reakció még nem tartotta a törvényhozó testületet ennyire szorosan a kezében, mint most. Próbáljuk csak elemezni a parlament összetételét. A parlamentben a legerősebb pártot a degaullísta „Az Oj Köztársaságért Szövetség" képezi . Ez a francia burzsoázia és kisbur- zsoázia jobboldali fasizáló pártja. Erinek a pártnak a vezetői Az első világháború végén, negyven esztendővel ezelőtt ismerte el Dánia Izland állami önállóságát. A második világháború végéig azonban Izland még perszonálunióban maradt a Dán Királysággal és csak 1944-ben lett az anyaországtól független köztársaság. Általában alig veszik figyelembe, hogy ez a sarkkör közelében és Anglia északi partjaitól jó néhány száz mérföldnyire fekvő sziget még Európához tartozik. A közelmúltban Angliával kitört halászati konfliktus azonban Izlandra irányította a világ közvéleményének figyelmét. KILENCVEN SZÁZALÉK LÁVA Izland mindenféle szempontból különös ország. Közvetlenül a sarkkör alatt fekszik, ennek ellenére, hála a Golfáramlatnak, a sziget éghajlata nem sarkvidéki, bár a klímája a mezőgazdasági termelést nem teszi lehetővé. Annál kevésbé lehet szó a mezőgazdaságról, mert a vulkánikus eredetű szigetnek (ma is több működő vulkán van Izlandon) több mint kilencven százalékát láva borítja, ezek a területek tökéletesen terméketlenek. Izland az egyetlen európai ország, amelynek nincs vasútja, és alig van ipara. Fővárosában, az alig hetvenezer lakosú Reykjavik- ban él az ország lakosságának kétharmada, az analfabetizmus ismeretlen fogalpm, és Izland az egyetlen NATO-ország, amelynek kormányában kommunista miniszterek foglalnak helyet. Izland tehát nagyon szegény ország, és a lakosság aligha tudna megélni, ha nem voltak azok a nagyságok, akik a májusi államcsínyt megszervezték. Az új parlamentben ennek a pártnak 188 képviselője lesz. (Azaz a képviselők egyharma- da.) Ehhez a párthoz még hozzá kell számítani azt a 70 képviselőt, akiket Algériában szuronyok segítségével szereztek. Ahhoz, hogy Soustelle — ennek a pártnak a vezére — elérje a képviselők számának több mint felét, körülbelül még 25 mandátumra van szüksége. És ezt könnyen eléri. Az úgynevezett függetlenek — a még radikálisabb jobboldali párt ugyanis 132 mandátumot szerzett. Hogyha ezek a pártok egyesülnek, akkor máris biztosították a túlnyomó többséget. Ezekkel szemben állnak: a szocialisták 40 mandátummal, a népi republikánusok 57 mandátummal, a radikálisok 27 mandátummal és a kommunisták 10 mandátummal. Röviden összefoglalva: a mai francia parlamentet a jobboldal tartja kezében. Befolyásos ellenzék nem létezik. Nem kételkedünk benne, hogy a győzelemtől ittas burzsoázia keményen kezében tartja a gyeplőt és népellenes reakciós politikát fog folytatni. A francia népre a nagy osztályharcok nehéz időszaka vár. GENF A KONFERENCIA VÁROSA A múlt héten Moszkvából megszólalt a szovjet kormány hangja és a Genfben lezajló tárgyalásokra hívta( fel a figyelmet. A szovjet kormány kijelentette, hogy a nukleáris fegyverekkel való kísérletek beszüntetésével kapcsolatosan hajlandó olyan szerződést aláírni, amely az ellenőrzésre vonatkozólag is megállapodásokat tartalmazna. A közönséges halandó agyá-- ban bizonyára felötlik a gonvolna a partmenti vizek hallatlan halbősége. A „VENDÉGEK" MARADNAK Emberemlékezet óta a halászat volt az izlandi nép egyetlen számottevő jövedelmi forrása, amellyel fedezni tudták az ország valamennyi importszükségletét. A második világháború idején kiderült, hogy Izland rendkívüli jelentőséggel bír, legalábbis a légiközlekedés szempontjából, mert majdnem pontosan félúton fekszik Eszak- Európa és Amerika között. A háború alatt egy esetleges német támadás megelőzése céljából angolok szállták meg Iz- landot. Az angolokat későbben amerikaiak váltották fel és a háború után is ott maradtak. Keflavikot hatalmas légitámaszponttá építették ki, bérleti szerződést kényszerítettek az izlandi kormányra és arra is rávették, hogy belépjen a NATO-ba. De Izland NATO-po- litikájának az országon belül is erős ellenzéke volt és az amerikaiak hamarosan nagyon népszerűtlenek lettek. Mindez a halászati konfliktus kitörésekor különösen kellemetlenné vált Washington számára. Az izlandi vizek halbőségét ugyanis nemcsak maguk az izlandiak aknázták ki, hanem más európai országok is. A rablógazdálkodásnak az lett a következménye, hogy a sziget körüli tengerek halbősége lassan megcsappant. Ez viszont az izlandi nép számára létfontosságú kérdés. Néhány hónappal ezelőtt a választások eredményeként a konzervatív párt elvesztette többségét és egy liberálisokdolat: vajon azok az urak, ott Genfben valóban el akarnak-e érni valamilyen eredményt? Hiszen azt látjuk, hogy az olyan formális kérdésekben sem tudnak megállapodásra jutni, mint például, hogy hol, hogyan Írjanak alá valamit, és erről kormánynyilatkozatot kell kiadniok: A szovjet kormány nyilatkozata természetesen nem véletleneken múlt. A kísérletek beszüntetésére irányuló tárgyalások úgy néznek ki, a nyugati küldöttségek cselszövései ugyanis oda vezetnek, hogy félő, miszerint a tárgyalások újból zátonyra futnak. A következő érveket használják fel ürügyül: a Szovjetunió nem akar belemenni az ellenőrzésbe, nem akarja aláírni a megállapodást stb. A Szovjetunió ezért választotta ezt a szokatlan formát. Az egész világ előtt kijelentette, hogy természetesen hajlandó aláírni mind a kl- • • • A New Statesman vallomása — A kommunista országok termelése nemspkára túl fogja szárnyalni a stagnáló Nyugatét s meg fogja hódítani a stratégiailag létfontosságú, le nem kötelezett országokat, főként Indiát. Műszaki és tőkéssegélyprogramjuk szüntelenül növekszik és ugrásszerűen emelkedik majd a Szovjetunió és Kína termelésének állandó növelésével együtt. A Szovjetunió gazdasága feltűnően fejlődik, az erőteljes beruházási politikához való visszatérés meghozza gyümölcseit. Magyarországon és Csehszlovákiában emelkedik a termelés, Bulgáriában javul az életszínvonal. A Szovjetunió ipari termelése évenként több mint 10 százalékkal emelkedik, éles ellentétben az Angliában és az Egyesült Államokban észlelhető stagnálással. — Mivel felel a Nyugat ezekre a forradalmi fejleményekre? A válasz e kérdésre sajnos negatív. Anglia és az Egyesült Államok merev pénzpolitikával küzd az infláció ellen és ez a politika a beruházás, az ipari termelés és a jövedelmek hanyatlásához vezetett. Ha a Nyugat nem fordítja vissza ezt a stagnáló irányzatot és nem kezd új gazdasági fejlesztést, a kilátások nagyon sötétek. A Nyugat gyengeségének igazi oka: a folytonos szóbeszéd az állítólag kívülről fenyegető felforgatásról. a kommunizmus fenyegetésének rögeszméje és a deflációs politika. Ha ezen gyorsan nem változtatnak, a Nyugat fokozatos veresége elkerülhetetlen. ból, szocialistákból és kommunistákból álló koalíciós kormány alakult. A kommunisták a kormányban a népjóléti és a halászati tárcát kapták. Jo- szepsohn halászati miniszter kezdeményezésére a kormány akkor olyan döntést hozott, hogy az izlandi felségvizek határát háromról 12 tengeri mérföldre terjesztik ki és ezen az övezeten belül természetesen megtiltják a halászatot más államok számára. A 12 MÉRFÖLDES HATÁR Az izlandi kormány intézkedése a legtermészetesebb módja volt annak, hogy megvédjék az izlandi nép életbevágó érdekeit. Azonkívül a kormány nem tett semmi újat, mert a 12 mérföldes zónát már korábban a Szovjetunió, a népi Kína és más államok alkalmazták. Anglia azonban mindmáig nem hajlandó elismerni az izlandi kormány döntésének jogosságát, és a konfliktus jelenleg csak azért szünetel, mert a téli viharok néhány hónapig lehetetlenné teszik a halászatot. Hogy a NATO-partner Anglia magatartása csak jobban fokozta Izlandban az elkeseredést az atlanti politika és annak vezetője, az USA ellen, az természetes. Ezért valószínűnek látszik, hogyha Anglia továbbra is semmibe veszi Izland jogos érdekeit, úgy ez nemcsak az angol-izlandi viszonyra lesz súlyos kihatással, de maga után vonhatja az amerikaiak keflaviki támaszpontjának és Izland NATO-politi- kájának felszámolását is.-nyi. Halak, tűzhányók és támaszpontok sérletek beszüntetésére, mind az ellenőrzésre vonatkozó okmányt is és ha a nyugati hatalmak úgy kívánják, akkor a megállapodásokra vonatkozó egyesítő okmányt is aláírja. Ne legyünk azonban túlságosan optimisták, mert ez még nem jelenti azt, hogy az egyezmény elé nem gördülnek akadályok. A nyugati nagyhatalmak nem hajlandók a kísérletek beszüntetésére vonatkozólag végleges megállapodást aláírni. Csak egy évről beszélnek. Ami az ellenőrzés kérdését illeti, a sajtóban beszivárgott nem hivatalos hírek szerint (mert a tárgyalások titkosak) a követelmények olyanok, hogy a tárgyalások nyugodtan hajótörést szenvedhetnek. Ezeket a követelményeket röviden így fejezhetnénk ki: a választási masinéria segítségével kezükben akarják tartani az ellenőrző szervet. És így még egy bizonyos ideig türelemre lesz szükség, hogy optimizmusunk valóra .váljon. Képünkön Viliam Siroky miniszterelnök kedélyesen beszélget Dr. R. Szubandrioval, az Indonéz Köztársaság külügyminiszterével. Creton Kozovsky, a legjobb bolgár traktorlsía Bezsanovóban szövetkezetben dolgozik Egy új típusú kínai személygépkocsi. Kína első gép' kocsigyárában Csaucshunban készült. A jabloneci bizsutéria a világ minden sarkába eljut és a nők mindenütt nagyon szeretik.
