Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-15 / 29. szám

Ä havasi emberről Ezt az igen jól sikerült fényképet kedves olvasóink a közeljö­vőben Bratislavában rendezendő első országos fényképkiállítá­son láthatják. A Komszomolszkaja Pravda című lap ismét foglalkozott a havasi embor létezésével. >Már tavaly is megjelent egy cikk, mely a Himalája titokzatos lé­nyével, a havasi emberrel vagy yettivel foglalkozott. Az ott lakó népek már évszázadok óta állítják, hogy a Himalájában és a Pamírban már többször látták a galub-javannát, ahogy a ha­vasi embert ott hívják. Havasi emberrel tavaly a le- ningrádi egyetem egyik tudo­mányos expedíciója találkozott Pamírban. Az expedíció az üz- bég Tudományos Akadémia munkatársaival a Fedesenko gleccsert kutatta át. Pronin A. G. leningrádi tudós, a hidroló­giái'csoport vezetője megfigye­lései alapján á havasi emberről a következőket jelentette: 1957 áúgusztUs 10-én a gleccser pe­remére értünk. Előttünk mere­dek jégbevágások voltak. A Baljandlik folyó medrébe ér­tünk. Megállapítottuk, hogy a gleccser helyet adott a folyó medrének. Déli részen kb. 500 m magasságban egy különös teremtmény kötötte le figyel­memet. Ügy tűnt nekem, mintha a csúcson valaki állna. A mi expedíciónk tudta, hogy a Pa- mímak ez a része teljesen la­katlan és még közelben sem élnek emberek. Első pillanatban azt hittem, hogy a fennsíkon medve jár. Majd mereven figyeltem és ta­nulmányozni kezdtem a különös élőlényt. Azonnal rájöttem, hogy előttem nem egy medve áll, hanem egy élőlény, mely az emberhez hasonlít. Kissé haj­lottam két lábán járt. Testén ruhanemű nem volt, hanem azt egy rozsdás-szürke szőr borí­totta. Mellső végtagja hosszú volt, ami nagyon feltűnt. Előt­tem egy galub-javanna, vagy ahogy mi ismerjük, havasi em­ber állt. Éppen a barlangjából jöhetett, mintegy 200 métert mehetett és aztán a sziklák kö­zött eltűnt. Sikerült 5—8 percig figyelnem. Három nap múlva ismét fel­kerestem ezt a vidéket. Ügy hat óra lehetett, késő délután, a nap sugara a környező ormokat aranyozta be, amikor ugyanazon a helyen ismét megjelent a ha­vasi ember. Ismét csak két lábán ment és mindjárt el is tűnt valami barlangfélében. A havasi ember létezéséről végleges megállapítást egy tu­dományos expedíció mondhatna. Smakov A. A., az antropoló­giai intézet egyik tudósa kije­lentette, hogy az intézet avval a gondolattal foglalkozik, hogy antropológusokból álló expedí­ciót küld, ha lehet még ez idén, a havasi ember tanulmányozá­sára. Nyolc év után Nyolc évvel ezelőtt találkoztunk először. Azóta ismerem. Akkor azonban nem hittem volna, hogy ez a törékenynek látszó kislány ilyen energiát rejt magában. Pedig egysze­rűsége, szerénysége egészen másra enged következtetni. De hát mit lehet csinálni, csak a külső után nem lehet megtiélni senkit. Es ez a fiatal, akkor még tizenhatéves munkáslány ment, jobban mondva elindult a maga útján. Farkasáról, vidékről került Pozsony egy új gyárába, a Bé­ke-üzembe. Bár a megismerkedésünk utáni nyolc év alatt többször is találkoztunk, úgy igazán sosem fordítottunk beszélge­tésünkre különösebb gondot. Pedig lett volna miről be­szélnünk. Talán mert gondtalannak véltük egymás életét, vagy pedig természetesnek vettük a dolgok folyását, azért történt mindez. Lehet, hogy csupán amolyan fiatalos fe­lületességből feledkeztünk meg a dolgok lényegéről. Ügy gondolom azonban, hogy hibát követtem el. Mert hibának tartom azt, ha nem tanúsítunk kellő érdeklődést egy jó ismerős vagy barát hétköznapjai iránt. Es én mind­erről megfeledkeztem. Nem, semmi rossz, semmi különö­sebb dolog nem történt, csak kissé bánt a dolog, éspedig azért, mert munkatársai és új ismerősei figyelmesebbek voltak iránta mint én, és úgy tapasztaltam, hogy rá is szolgált bizalmukra. De vegyük a dolgokat csak sorjában. 1951-et írtuk, amikor először belépett a Béke-üzem kapuján. Tizenhat éves volt akkor. Es hányán kicserélődtek már azóta mun­katársai közül, hányán máshol néztek munka után azóta. De Marika nem tágított, ment szilárdan a maga által ki­jelölt úton. — Nekem pénzre van szükségem — mint ahogy azt egyszer mondta — és azért dolgozni kell. — És a magáét mindig meg is kereste, mert nagyon szereti munkáját. A textil osztályon dolgozik az első perctől kezdve, majd a közel kétévi kitartó munka meghozza a maga gyümölcsét. 1953 óta az üzem példás dolgozója. Annak azonban, hogy valaki jól végezhesse munkáját, bizonyos előfeltételei vannak, amit legtöbb esetben csak az ember tud biztosítani sajátmaga számára. Es ezekkel az előfeltételekkel van a legtöbb baj, különösen a fiata­loknál. Mert hát a zene, tánc, mozi, színház mind-mind a fiataloknak való és bizony nem mindegyik tudja kellő­képpen kihasználni a lehetőségeket. Ebben az esetben azon­ban nincs különösebb bo­nyodalom a munka és a szórakozás között. Széli Marika nemcsak a mun­kahelyén jó gazda. A sza­bad idejét is rendszerezi. Es éppen azért, mert sze­reti a jó filmet, a színhá­zat és a táncot, tanúsít nagy fontosságot szabad ideje beosztására is. Ez nála különösen fontos, mert az újság mellett nem feledkezik meg a jó könyvről sem, ami pedig nagy­ban befolyásolja az ember további fejlődését. És most nyolc év után egészen másképp nézem ezt a fiatal munkásnöt. A CSISZ, melynek az iskolapad elha­gyása után mindjárt tagja lett, továbbá az idősebb mun­katársak igazán öntudatos és magabiztos dolgozó nőt neveltek belőle. Igaz, hogy az ő munkássorsa mindjárt kezdettől fogva elütött a nálánál idősebb társai sorsától. Nemcsak a gyár volt új, ahol megtette az első lépéseket az életbe, ele mások voltak a körülmények is. A leány- , szállás az üzem gondja lett, az egyéni és egyéb problé­mák megoldásában a CSISZ és a forradalmi szakszervezet segédkezett. De mindezek a vívmányok és lehetőségek nem tették könnyelművé. Erről tanúskodik a fizetési szalag, a mun­katársak és a feljebbvalók szeretete is. A csinosan beren­dezett kis szoba, ahol lakik, a tisztaság, amely körülveszi az embert, mind, mind egy új szebb életről tanúskodik. Az új bútor, mely talán már vár valakire, a választékos kelengye arról beszél, hogy érdemes volt dolgozni. _ De nemcsak erről. Ilyenkor fokozódik az önbizalom, tisztább­nak tűnnek a jövő távlatai és szebb maga a ma is. (nyd) 4c4c •jrkicktt'k'icfc'itti iri AAAAArJfA&AAAAAA k'k'k'k Mottó: Karinthy Frigyes: így írtok Ti Sajnos: r így beszélünk mi KEDVES J0HANNÄM! Már régen kaptál tőlem hírt ugye? Most azonban kipótolom a mulasztást s beszámolók éle­tünkről. Azt tudod ugye, hogy férjem právnik egy závodban, bátyám pedig úverovy referent a Státna bankában. Hugóm plá- novacka a Nitriansky maloob- chodnál. Sokat dolgozik, de megéri, mert a műit hónapban is 200 korona vykonnostnét ka­pott. Én egy ideig állás nélkül voltam, de nemrég megpályáz­tam egyet az Obchodny dóm­ban, ahol perfekt magyar nyelv­tudást kívánnak. Meg is kaptam, hisz tudod, milyen kitűnően be­szélek magyarul. Sok iratra volt szükségem. A vyboron többször kellett sürgetni a dolgokat. Hol nem találtam a predsedát, hol a referentnek más dolga volt, közben a bytován is el kellett járnom a hugomék lakásügyé­ben. Üj helyemen igen be va­gyok fogva, — így van ez, amíg az ember belejön a munkába és a számos obezník-kel tisztában van! No, de már eléggé beleta­nultam! A závodná rada is sok dolgot ád. Én csinálom a zápis- nicákat, de a prednosta, a ta- jomník és a kádrovcík mind szívesen segítenek át a kezdeti nehézségeken. Én kezelem az A vén kovács Kókadt bajszú a vén kovács, fújtató vászna elavult, rég elporladt a vármelléki földben öreg mestere, akitől tanult. Volt ereje, mint a mesterének s ki tehet róla, hogy már elenyészett? Évek martak benne, a bánat rágta, ölte, sasszárnyon repült el az élet felette. — Tette mit tehetett, fújtatott vad dühvel, majd csak betakarják vármelléki földdel. Vígasztalás volt ez végső menedékhely, ki törődött volna a roggyant öreggel. — Kovács maradt most is, kohó lett a lelke merész álmok helyett hamu van csak benne. Már nem képes másra, dirmeg, dörmög kedve, dörmög, morgolódik, mint megzavart medve. Sóhajt már az áram az lehel új tűzet, rongyolódhat már a vászon rossz lehelet. Ez kellett volna az erős, izmos korba’, s egy pici igazság szénbe, vasba, borba. FECSŐ PÁL inkasny príkazokat is, szóval dolog akad! Gyermekeim jól fejlődnek, a kicsi 7—4-ig a jaslé-ban van, a két nagyobb a druzinában kosztol, férjem pedig a závodná kuchynán. Múlt hetekben többször túlóráztam és e héten kiveszek 3 nap náhradné voínot, hogy a gyere­kek holmiját rendbehozzam nyárra. A két fiú öt napos vy- letre fog menni, Gabinak vet- rovkát és trampkát, Pistának teplákyt és cvickát kell még vennem. Múltkor nagy aktívánk volt, összejött az egész kollektív és elhatároztuk, hogy az inventúra után estrádát rendezünk. A súdruh dispecer is ott volt. Pillanatra megállók az írás­ban, figyelem a rozhlast, no ép­pen jókor, mert megtudom, hogy estére sehődzám van. a férjemnek poradája és a bá­tyámnak is valami posedeniere kell mennie a Komunálny pod- nik-be este 8-kor. De most búcsúzom, sok az írásbeli munkám, dekádánk lesz a napokban és készülnöm kell a holnapi desatminútovkára is, melyet én fogok tartani. Még csak annyit, hogy új helyemen meg vannak velem elégedve, azóta naponta emelkedik a trz- bánk és kedvesen tréfálnak ve­lem, hogy az osztályon én leszek nemsokára a vedúca! Sok szeretettel ölel barátnőd GIZ! P. S. Férjem 2 hét múlvt skoleniere megy s ha visszajön beadja a legújabb zlepsovac návrhját. Gyorsasági rekordot« Az ókori közlekedésről általá ban nem vagyunk túl magasz talő véleménnyel. Ügy képzel jük, hogy a közlekedés csiga lassúsággal haladt, és amíg eg; hír vagy egy utas országokol keresztül jutott, addig hosszt idők teltek el. Nos, nem egészei így volt. Az állami futárok útj például Antióchiától Konstanti nápolyig hat napot igényel- azaz naponta 150 mérföldet tét tek meg. Más példa. Cézár Ró mából a Rhone folyóig net egészen nyolc nap alatt jutói el. Egy futár, aki váltott lova kon hozott hírt Aquilejából Ré mába, az utat négy nap ala1 hagyta maga mögött. Napont tehát 200 kilométernyi sebes séggel haladt. Mikor a futárc i. u. 69-ben Rómába a belgiun lázadást hírül hozták, 9 napi volt szükségük. Az ismert leg nagyobb gyorsaságot utazás alkalmából Tibérius érte e Napi 290 km utat tett meg. I természetesen csak úgy vo lehetséges, hogy nagyobb távo Ságokon keresztül galoppban 1( vágóit. Az átlagos utazó gyors; sága a rómaiaknál 60 km vol Amiről On nem beszélt, Jóska Fizetés napja volt Csernőn. E napon a ledolgozott műszak után többszáz munkás tért megelégedve otthonába, tárcá­jukban . érezve a munkáért járó bért. S mint ahogy a búzában is akad konkoly, a sok becsüle­tes munkás között is akad egy­két olyan, aki mindig elégedet­len és minden fizetés alkalmá­val azt híreszteli, hogy őt ala­posan becsapták. Egy ilyen tár­saság beszélgetését volt alkal­mam végighallgatni a csernői állomáson. Négyen .voltak. 20- 25 év körüli környékbeli mun­kásemberek. Sajnos nevüket nem tudtam meg. Előzőleg ala­posan fenekére nézhettek a fél- decis poharaknak, mert a leg­hangosabb, a Jóska nem nagyon válogatta szavait. — Hát fizetés ez? Hát meg lehet ennyiből élni egy kétgyer­mekes családnak? Fiúk, én azt mondom, hogy minket alaposan meglop az állam. Itt van ni, - mutatott a borítékra Jóska 1014 korona 80 fillér. A múlt hónapban dupláját kerestem. Ha nem építkeznék most. ha nem kellene minden fillér, biz’ istók, a pofájukhoz vágtam volna a pénzzel együtt — beszélt han­gosan, hogy mások is hallják, mennyire megkárosította őt az állam, mert fizetéséből 130 ko­ronát levontak, és ő azt sem tudja miért. Lehet, hogy engem is észrevett, amint figyelem és talán épp azért lengette oly harciasán a fizetési szalagot, ezzel adva nyomatékot szavai­nak. Tisztelt Jóska! Nagyon sze­rettem volna akkor Önnel és nagyhangú barátaival vitába szállni, hogy megcáfolhassam téves nézeteit, de mivel részeg embernek magyarázni falra hányt borsó, inkább nem szól­tam közbe. Meg akartam ma­gától kérdezni, hány műszakot dolgozott le az elmúlt hónap­ban és főleg azt, hogy ha már annyira megkárosítja az állam, akkor tulajdonképpen miből is épít új családi házat? Engedje meg, hogy most elmondjam azt, amiről ön és barátai nem be­széltek. Hogy ebben a hónapban ki­sebb fizetést kapott, azt elhi­szem. Csernőn ez megtörténhet. Átrakódé állomás ez és nem gyár, ahol az áruforgalom sze­rint akad több vagy kevesebb munka. Ha több áru jön, úgy a munkások is többet kereshet­nek. Bizonyíték erre már az is, hogy a múlt, hónapban mostani fizetésének dupláját kereste. Ami pedig a levonást illeti, hogy az állam magát megkáro­sítja. mivel fizetési borítékjá­ban 130 koronával kevesebb van, mint a szalagon — engedje meg, hogy felsoroljam, mi min-. denben támogatja önt és min­den dolgozót népi demokratikus rendszerünk. Említette, hogy kétgyerme­kes családapa. Azt azonban el­felejtette megmondani, hogy az állam magának havonta ;70 ko­rona családi pótlékot fizet a gyerekekre, mely összeg továb­bi gyerekeknél még fokozódik. Tudja, mennyit fizet ki az ál­lam csak erre az egy célra. Évente 3 milliárd 209 millió ko­ronát. Ebben az összegben nincs benne az óvodákra, bölcsődékre és iskolákra kiadott többszáz­milliós összeg, mely szintén az állam pénztárából kerül ki. Ugye, maga is belátja,»hogy na­pi 2.80-ért senki sem vállalná el, hogy gyermekeire óvoda he­lyett egész nap vigyázzon, etes­se, tanítsa és hozzá még orvosi felügyeletben is részesítse. No lám, mindjárt találtunk egy té­telt, ami ugyah az ön fizetési borítékjában nincs benne, de az állam mégis kifizeti dolgo­zóink százezreinek. Kérdezze csak meg szüleit, hogy ugyan­így volt-e ez a régi köztársaság idején. Bizony akkor sem csa­ládi pótlékra, sem óvodára, vagy bölcsődére nem fizetett az ál­lam egy garast sem. Nemcsak családi pótlékra, ha­nem másra is juttat dolgozó­inknak költségvetéséből az ái- am. Például lakásépítésre. Tud­ja-e Jóska, mennyibe kerül az államunknak egy kétszobás la­kásegység felépítése? Körülbe­lül 100 ezer koronába. És csak Csemőn hány ilyen lakást épí­tettek már és építenek a jövő­ben is munkásaink számára? Sokat. Egész országunk terüle­tén pedig százezreket. Biztosan ismeri Csernőn azokat a taka­ros családi házakat, amelyeket államunk költségén építették fel az elmúlt évek folyamán. E házak lakói havonta 150—200 koronát fizetnek, de nem lak­bért, hanem lakbér címen tör­lesztik a ház jutányos vétel­árát. 10-15 év múlva már tel­jesen az ő tulajdonuk lesz. Hogy mennyire előnyös ez a vétel a munkások számára, azt Ön tudja a legjobban, mert most Ön is családi házat épít. De folytassuk csak tovább a számolást. Ugye minden évben jár Önnek is fizetett szabad­ság, amikor nem dolgozik és mégis megkapja rendes fizeté­sét. A vasútnál ez 14, 21, 28 napra van megszabva, ugyan­úgy, mint minden más munka- szakaszon a ledolgozott évek szerint, öt évig 14 nap, 5 év után 21 és 15 év után 28 nap. S ha már szabadságra megy, úgy módjában van elmenni ha­zánk legszebb tájaira, gyönyö­rű Tátránkba, üdülőhelyeinkre, ahol évente szám szerint ne­gyedmillió dolgozónak nyújtunk csaknem ingyenes egy-két he­tes megérdemelt üdülést. így volt ez régen is? Nem. Az 1935-ös parlamenti határozat 1-es számú paragrafusa szerint a munkásnak 5 évig csak 7 nap, 5—10 évig 10 nap, 10 — 15 évig 12 nap, 15 éven felüli munka után pedig csak 15 nap, azaz feleannyi szabadság járt, mint ma. A munkások üdüléséről pe­dig csak mesékben olvashat­tunk. Ha például egy 1400 ko­rona átlagkeresetnél a 3 hét szabadságot pénzre átszámít­juk, úgy ez 987 koronát tesz ki, amit szintén államunk fizet ki munkásainknak. Igaz, ez sincs benne a fizetési boríték­ban. Fiataljaiknak, ha megháza­sodnak, az állam nyújt házas­sági kölcsönt, melynek a ka­matját az első gyerek születése után már az állam fizeti S min­den gyerek egy éves életkorá­nak betöltése után a kölcsön összegéből 800 koronát számí­tanak le. Tavaly 600 millió ko­rona kölcsönt fizettünk ki az ifjú házastársak kisegítésére. Ezenkívül államunk pénztára 9 milliárd koronát fizetett ki szo­ciális segélyek és nyugdíjak cí­mén. Mert ugye az egész vilá­gon hazánkban fizetünk legma­gasabb nyugdíjt és rokkantsági segélyt. Átlagos magasságuk a következő: rokkantsági járulék 636 korona részleges rokkantsági járulék 345 korona öregségi járadék 690 korona mely .összeget 65-ik életéve betöltése után megint csak az állam fizeti. És erre a nagy tá­mogatásra ma Ön egy garast sem fizet előleg címen. Soroljam tovább mindazok az előnyöket, melyben Ön n az államtól részesül? Voll még nagyon sok sorolni val ami nem volt fizetési borítél jában feltüntetve. Hogy cs; nagyjából említsem, a CSD-t szabadjegyet, gyerek születés nél ingyen szenet, betegségéi; ző címen ingyenes orvosi kéz lést, gyógyfürdőt, üzemi kon hában minden ebédhez egy k róna 60 fillér hozzájárulást, gyerek születésénél egysz< 600 koronás «segélyt stb., sí kap. Ügye, most már maga is b látja, igazam volt, hogy köz akartam szólni, mikor államu kát ócsárolták. Remélem, aze már kijózanodott és komoly elgondolkozik afelett, amit i írtam. Azért írtam le mindezt, he bebizonyítsam, sokszor a sz vak mögött csak üres emt van, aki nem segíti, hanem hí ráitatja hazánk előrehaladás aki házat épít és azt mond hogy éhen tengődik, aki ezi két keres és . közben az állan szidja. Ez az igazság. Ezekr az embereknek és hozzájuk 1 sonlóknak a fizetési borítékt ba külön cédulára írnám, he készpénzen kívül hány koroi kap még az államtól különf juttatások címén. Ez az ossz azt hiszem meghaladná Jó: mai fizetését is. Ez az ami Ön, Jóska és barátai nem 1 szeltek ott C-ornön, a nagyál más büféjében, HORVÁTH SÄND

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom