Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-25 / 48. szám

a hó Mire lehull Férjünk, vagy fiútestvérünk részére szép meglepetés kará­csonyra egy finom pulóver. Ez a pulóver 1 sima 1 ford, bor- dáskötésse) készül, eredeti színezése: bés és barna. Divat távirat A DERÉKVONAL TERMÉSZETES HELYÉRE KERÜL - STOP - A MELL ALATTI DERÉKVONAL OSTOBA TÚL­ZÁS — STOP — A LEGTÖBB RUHÁN SZÉLES ÖV SAJÁT ANYAGBÓL, BŐRBŐL, BÁRSONYBÓL, SELYEMBŐL — STOP — A CIPŐ HEGYES ÉS ERŐSEN KIVÁGOTT — STOP — DIVATOSAK AZ ANGŐRA- VAGY GYAPJÚROJT­TAL DÍSZÍTETT RUHÁK — STOP — A RETIKÜLÖK IN­KÁBB MAGASAK, MINT SZÉLESEK — STOP — ALKALMI FEKETE RUHÁK MÉLY KIVÁGÁSÁT GYAKRAN ARANY VAGY EZÜST GYÖNGYHÍMZÉSSEL DÍSZÍTIK ÉKSZER HELYETT — STOP. főzünk és paprikás rántással berántunk. GYORS SÖS RUDACSKÁK: Deszkán dolgozzunk össze 18 dkg lisztet, egy dkg elmorzsolt élesztőt, pici sót, 6 dkg marga­rint, vagy bármiféle zsiradékot és annyi tejfelt, amennyit egy gyúrt tésztánál lágyabb tészta vesz fel. A tepsit nem kenjük. Rudacskákat vágunk, azokat tojással vagy tejjel megkenve, kevés köménymaggal megszór­juk és gyorsan sütjük. MANDULÁS RUDACSKÁK BIRSSAJTTAL: 3 tojás habját könnyedén összefőzzük 14 dkg cukorral és 7 dkg hámozott, darált mandulával. Nedves kés­sel hosszúkásra vágott ostyára kenjük a masszát, közepére ce­ruzavastag birsalmasajtot te­szünk. Meghintjük kristálycu­korral és a sütőben szárítjuk. TÖLTÖTT KIFLI (tojás nél­kül): 3 dkg élesztőből xk liter cukros, langyos tejjel kovászt készítünk. Ha megkelt, deszkán összegyúrjuk xh kg liszttel, Vd kg margarinnal, pici sóval. Vé­konyra kinyújtva négyszögeket vágunk. 20 dkg dióból jó édes tölteléket készítünk. Nem ke- lesztjük, azonnal süthetjük. K. J. „Olvassunk vagy ne olvassunk“ című cikkel fordult szerkesztőségünkhöz. A témát ki­zárólag egészségi szempontból tárgyalja és rá­mutat arra, hogy Segal német professzor kife­jezetten ajánlja az evés közbeni olvasást, míg Pavlov ellenzi és egészségtelennek találja. Mi nem vagyunk hivatottak dönteni ebben a kér­désben, de egyet leszögezhetünk: evés közben olvasni illetlenség, jól nevelt ember sose teszi. Kiindulhatunk mindjárt abból, hogyha valaki rendesen, szabályszerűen, késsel-villával eszik, akkor a tányérjára néz és nem melléje, a könyv­be vagy újságba, vagy ha a levest kanalazza, akkor is ajánlatosabb a fejet egyenesen tartani. Vagy talán szép látvány, ha valaki jobbra-balra kapdossa a fejét, hol olvas, hol pedig a tányér­jába néz. Különben is, ennek csak egy eredmé­nye lehet: sem azt nem tudja, mit olvas, sem azt, hogy mit és mennyit eszik. Nem tartozunk az „Azért élünk, hogy együnk“ jelszó követői közé, akik az evést mintegy szer­tartásnak tekintik, akik részére az evés az élve­zet tetőfokát jelenti. Nem. De meggyőződésünk, hogy tekintet nélkül arra, mennyire találja va­laki fontosnak az evést, mindenki, még a legel- foglaltabb ember is szakíthat magának annyi időt, hogy naponta háromszor vagy ötször kizá­rólag egyék és akkor mást ne csináljon. Bizto­sak vagyunk benne, hogy emellett még mindig jut ideje az olvasásra, éspedig nemcsak a napi sajtó „átfutására" ­1. Bés, vagy világosdrapp színű kabát, nagy barna szörmegallérral. 2. Lefelé kissé bővülő kabát, szintén világos színből, sötét szőr­megallérral. A sálformájú gallért kis „cvikkelés“ teszi érdekessé. 3. Egyszerű, sportos kabát, fér- ligallérral, kevés szörmedíszítés- ■>el, pántzsebekkel. 4. Szintén sportos kétsoros ka­bát, ocelot-utánzat gallérral, be­vágott zsebekkel, 5. Érdekes szabású sportkabát Az előrész szabása képezi a dra­gon szélét. 6. Fiatalos meleg téli kabát nagy fehér báránygallérrai és sap­kával. Belül is szőrmével bélelt. Horgolt sapka Anyaga kb. 10 dkg élénk szí­nű fonál. Két és feles tűvel horg. A horgolást a fejtető kö­zepén 5 lc-es körrel kezd., amelybe 16 p-t horg. A köv. pálcasorokban egyenletes sza­porítással dóig. amíg kb. 10 cm átmérőjű körlapot kapunk. In­nen kezdve minden második p-ra egy csomót horg., úgy, hogy nem a p tetejére öltünk, hanem a „derekát" fonjuk át. A szálat áthúzzuk és újra rá­hajtjuk a tűre, leöltünk az elő­ző öltés mellé, a szálat áthúz­zuk és ismét ráhajtva leöltünk. Az így nyert három ráhajtást — amely csomót képez a mun­ka színén - egyszerre horg. le. Ezzel a mintával horg. most már csak minden második sor­ban — egymástól kb egyenlő távolságban 6 helyen szaporít­va — amíg elérjük a fejbősé­get. A középponttól mért 15 — 16 cm után ismét sima p-so- rokkal folyt, a horgolást, és 5-6 sor után a kalapot befejezzük. A szélén levő p-sorokat vissza­hajtva megkapjuk a sapka kis elálló szélét. LUCSKOS KÁPOSZTA: Sava­nyú káposztát, egy fej kockára vágott vöröshagymát, 1-2 ge­rezd fokhagymát, kis babérle­velet, kevés gerslit és bőrös sertéshúst (lehet fejet) sós vízben — vigyázat nem-e na­gyon sós a káposzta! — meg­Barátnöm városi lány, most harmadik éve fa­lun tanítónő. Nemrégiben nála töltöttem a vasár­napot és akarva nem akarva nagy vita tanúja lettem. Délután még két fiatal barátnője érke­zett látogatóba, A., a szomszéd falu tanítónője és M., a közeli városban lévő gyár — nem lehet megjegyzés nélkül hagyni — feltűnően csinos munkásnöje. Beszélgetés közben a divatra tere­lődött a szó, mire barátnőm megmutatta a leg­újabb divatlapot. És ekkor kezdődött a vita. Barátnőm azt ajánlotta, hogy M. csináltassa meg az egyik ruhát. „Nekem ez nem való — vágta el azonnal M., ez csak városiaknak illik.“ Mint kisült, már többször vitatkoztak hasonló kérdésekben. A. is M. nézetén volt, mondván; „Minek falura ilyen szép ruha“. Előre bocsájtom, hogy nincs igazuk. Mert igenis kell a falura a szép és ízléses ruha, és különben is, a divatlapot is kell tudni nézni. Nem szabad megijedni a fényképtől, attól, hogy a manökin milyen „dé­moni“ pózban áll, vagy milyen hipermodern ka­lapot biggyeztettek a fejére. Itt megjegyezzük azt is, hogy az a ruha, ami M.-nek „nem való“, sokkal egyszerűbb, mint az, ami rajta volt. Meg kell szoknunk, hogyha divatlapot nézünk, csak a ruhát nézzük és ne a beállítást, ami a fényké­pet teszi vonzóbbbá. így aztán rájövünk, hogy minden szép, egyszerű ruha tUlik a falura és igenis viselhetjük. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek jól áll, minden ruha. Természetesen egyéniségünk­nek és alakunknak megfelelően kell öltözköd­nünk. Fölösleges, sőt nem is szabad követni a divat minden hóbortját/ Lehetünk divatosak ak­kor is, ha nem tesszük az övünket hol a csípőnk­re, hol pedig csákneyi a nyakunkba. Az ilyesmi tényleg csak a „divatdámák“-nak való, akiknek minden gondjuk a legújabb divat vak követésére irányul. (Nem beszélve arról, hogy ez komoly összeget is igényel'.) Kell, hogy tudjunk különbséget tenni „diva­tozás“ és jólöltözöttség között. Ha valakinek van három egyforma célt szolgáló kosztümje, az divatozik. De ha valaki, akár falusi, akár városi lány, csináltat magának egy finom, szép szövet­ruhát, kabátot, vagy ha sokat jár mulatságba, színházba, egyszerű kisestélyi ruhát, az csak jólöltözöttség. Erre pedig . minden dolgozónak joga van, hiszen ez is életszínvonalunk emelke­désének egyik megnyilvánulása. Télikabátot nem csináltatunk minden évben, ezért jól gondoljuk meg, milyenre is van szükségünk. Ne csináltassunk kimondottan ele­gáns kabátot akkor, ha mindennapi strapához viseljük, hiszen nem járhatunk úgy munkába, mintha színházba készülnénk, viszont, ha a strapa-kabátunk még jó — és a pénztárcánk elbírja — egészítsük ki ruhatárunkat egy elegáns téli­kabáttal. Itt közölt képeinken M választék van mind elegáns, mir sportkabátokból. A divat nincs tekintett©! az egészségre — ez régi igazság. Akik a divatot irá­nyítják, csak esztétikailag ítélik meg a dolgokat, nem törődnek azzal, hogy a divat vak követői gyakran egész­ségileg megsínylik az ő ter­vezéseiket. Nem szabad azért minden felelősséget a divatterve­zőkre hárítani, mert ha ész­szerűen viseljük a divathol­mit, nem történik semmi baj. Talán már ki is találták, hogy a tűsarkú cipőre gon­dolunk. Igaz, hogy szép és csaknem mindenki részére előnyös — hiszen szépíti a lábat — a tűsarkú cipő. De ... 1 Kétségtelenül egész­ségtelen viselet, rontja a lá­bat. Fárasztó benne a járás, a test derékban észrevétle­nül meghajol, görbe lesz. Tudjuk, hogy nehéz ellen­állni a szebbnél szebb tű­sarkú cipők „csábításának“, de egyet tartson mindenki szem előtt: tűsarkú cipőt ne viseljen hosszú ideig, ne menjen benne sétálni, ne járjon benne munkába vagy bevásárolni. Inkább ajánla­tosabb felvenni, ha látoga­tóba megyünk, színházba, vagyis amikor nem járunk sokat, hanem ülünk is köz­ben. Mulatságba, táncolni per­sze mindenki tűsarkúban szeretne menni. Ez érthető is, hiszen a táncnál érvé­nyesül legjobban a szép ci­pőbe „bújtatott“ láb. Mégis inkább ajánlunk magassar­kú, de kényelmesebb cipőt, mert még mulatságunkat is megkeserítheti fájó lábunk és könnyen elmehet kedvünk a tánctól, ha közben a „csil­lagokat látjuk“. Végül pedig arra szeret­nénk felhívni olvasóink fi­gyelmét, hogy esőben ne járjanak tüsarkúban. Nem-’ csak azért, mert kár érte, hanem mert esőbe lapossar­kú, sportos cipő való, és nem a tűsarkún kell bukdá­csolni. ÜJ IFJÚSÁG ~ a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának (apja. Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Prazská 8. — Telefon 445-41. - Postafiók 30. - Főszerkesztő Szőke József - Nyomta a Západoslovenské Hadiamé 01, n. V. Bratislava, ul. Nár povstanla í 41. Előfizetés egy évire 51.20. ** Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. A-595978

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom