Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-11-18 / 47. szám
Tizennyolcadik versenykérdés Tizenkilencedik versenykérdés Ki rendezte az Ördögi találmány (Vynález zkázy?) című; filmet. Ki írta a regényt, melynek nyomán a film készült? > Huszadik verse írja meg legalább egy színésznek a nevét, aki az Ott a vég-; állomáson (Tam, na konecnej), Szülök iskolája (Skola otcov),- Negyvennégyen (Styridsatstyri), Farkasverem (Vicia jama)! című filmben szerepelt. ‘ A feleleteket egyszerre a filmverseny végén küldjék be az Üj Ifjúság szerkesztőségének címére. Bratislavában, a Klobufnická utca 4. számú házon márványtábla jelzi, hogy 1778. november 14-én ebben a házban született J. N. Hummel, a nagy zeneszerző. A ház egy négyemeletes hatalmas épület, melyről már első pillantásra megállapíthatjuk, hogy 180 évvel ezelőtt még nem állhatott. A hátsó lépcsőházon keresztül egy kis udvarra jutunk és mint valami elvarázsolt kastélyra, egy egész különálló házikóra bukkanunk. Ebben a házikóban született Hűmmel. A rohamosan fejlődő város tömkelegében a hálás utókor megőrizte ezt a kis hajlékot. Ma múzeum- szerüen van berendezve és néhány Hummel ereklyét helyeztek el benne. .A két helyiségből álló egykori Hummel lakásban mélységes csend fogadja a látogatót. Némán, elhagyottan áll a sarokban a nagy mester zongorája. Billentyűit üveglap fedi. A csendet nem zavarja meg a rohamosan épülő nagy város lüktető élete. Csend van, ritka ünnepélyes pillanat és halkan, álig hallhatóan muzsikálni kezd a csend. Beszédesen megszólalnak a nagy zeneszerző útját jelző hangverseny-műsorok. Szinte benépesedik a kis szoba, Hummel, a fiatal karmester halkan belép a szobába. Osztrák származású, de már egész pozsonyi lett, felesége is itteni leány. Az új színházat csak nemrég nyitották meg 1776. november 9-én. Az ifjú házaspár boldogságához hozzájárult a kis Johann születése is. A karmester apa komolyan dirigálni kezdi fiát, aki apró ujjacskáival ütemezve figyelemmel kíséri apja hegedűjátékát. A kisfiú még nem tud járni, de már felkúszik a zongorához és a hegedű után nyúl. Négy éves és az ablak előtt összecsődülnek az emberek, amikor a kis Hummel zongorázik. Hamar megszokja a közönséget és az udvaron hegedül a gyerekeknek. Apja is felfigyel, ismeretlen melódiák hagyják el a hangszert. A Hummel család már nem marad sokáig Pozsonyban. A fiúnak komoly zenei képzésben kell részesülni — mondja az apa és Bécsbe, Mozarthoz viszi a gyermeket. A mestert annyira elbűvöli a kisfiú játéka, hogy vállalja a tanítását, és a kis Hummel Mozart házában marad éveken keresztül. Kilenc éves korában mestere önálló hangverseny-turnéra engedi. Drezdában titokban végighallgatja a csodagyerek hangversenyét és a hangverseny végén forró ünneplésben részesítik Mozart mestert és tehetséges növendékét. N.J. Hűmmel megérkezve postakocsira várakozott és a dorpatiak nem akarták rendelkezésére bocsátani az új postakocsit, míg legalább egy koncertet nem ad számukra. Hummel rendkívül közvetlen, kedélyes ember, jó barátság fűzi Bossinihez is. Beethoven életrajz írói úgy tüntetik fel, mintha Hummel és Beethoven között gyűlölködés állt volna fenn. Beethoven kezdettől fogva kereste az alkalmat, hogy Mozart kedvenc tanítványával megismerkedjen. A két mester között bizonyos rivalitás fejlődött ki, de ez nem zavarta a barátságot. Czerny leveleiben hangsúlyozza, hogy „a zongorajáték terén Hummel Beethovennel szemben határozottan győztes marad". Beethoven fülbaja már annak idején állandóan rosszabbodott, a mester egyre ingerültebb és bizalmatlanabb, érzékenyebb lett. Hummel, amint tudjuk, Eszter- házy herceg udvarában működött mint karmester, Beethoven pedig a herceg megrendelésére előadta C dur miséjét. A herceg, aki Haydn egyházzenéjéhez szokott, nem értette Beethoven szerzeményét és ezt a kérdést tette fel: Kedves mester, mit csináltál megint? Beethovent érzékenyen érintette a kérdés, de még jobban bántotta, hogy a herceg közelében ott állt Hummel, az udvari karmester és mosolygott. A zenetörténetíró vélemények eltérnek egymástól. Anton Schindler, Beethoven bizalmasa naplójában azt írja, hogy még nem látta a mestert olyan mérgesnek és még hosszú évek múlva is a legnagyobb elkeseredettség hangján emlékezett visz- sza a kismartoni jelenetre. Valószínű, hogy ebben az időben Beethoven és Hummel elidegenedtek egymástól, hiszen Beethoven mint zeneszerző már rég túlszárnyalta Hummelt. Amikor Hummel elvette Beethoven barátjának a húgát, a viszony még rosszabb lett, mert állítólag Beethoven is komolyan foglalkozott a szép fiatal énekesnővel. Hummel felesége visszaemlékezései szerint sohasem beszélt Beethovenről másképpen, mint a legnagyobb elismerés és barátság hangján. A súlyos beteg Beethoven ágyához sietett és a látogatásokra vonatkozó dokumentumok bizonyítják, hogy a nagy beteg nagyon örült Hummel látogatásainak. Beethoven temetésén nyolc karmester, közöttük Hummel haladt a koporsó után. Hummel Cho- pinnal is meleg barátságot kötött, abban az időben azonban már sokat betegeskedik, Karlovy Varyban is gyógykezelteti magát, de siet vissza Weimar- ba, hogy Paganinivel is megismerkedjen. Majd eleget tesz egy párizsi meghívásnak és Ma- yerbeerrel találkozik. Diadalmas hangverseny útján 1834. június A zenetörténet sokkal maradt 20-án ellátogatott szülővárosába, adósa, nehezen hiszik el, hogy feleségével és két fiával együtt egy olyan művész, akit kiváló felkeresi szülőházát és végigjárja kortársai annyira tiszteltek és az utcákat, ahol gyermekkorában elismertek, csak egy alapos kép- futkározott. Pozsonyban ekkor zettségíí előadóművész lett vol- járt utoljára. Súlyos légzési za- na. Kétségtelen, hogy Hummel varokban szenved, Weimarban kora egyik legjelentékenyebb ze- halt meg, ahol saját szerzeményű neszerzője lenne, ha történetesen gyászindulójának akkordjai mel- nem lett volna Beethoven körlett Goethe és Schiller közelében társa, temették el. Hummel szobra Bratislavában, a Hviezdoslav-téren MICHAL MARTA Hummel szülőháza Nehéz követni a felfelé ívelő úton. A döcögő postakocsi viszi a fáradhatatlan Hummel apát és a legszebb reményekre jogosító kisfiút. Mozartot Prágában keresi fel, ahol éppen a Don Jüant mutatják be és a kis Hummel otthonosan érzi magát Prága zenevilágában is. A gyermekművész bámulatba ejti Európa zeneértő közönségét és a diadalmas út végén az öreg Hummel újból Bécsbe viszi a fiát, hogy Salie- rinnél, Haydnnál, és Czernynél folytassa tanulmányait. 1799-ben Hummelt már Becs legnagyobb zongoraművészei között emlegetik. Szülővárosáról azonban akkor sem feledkezik meg és két nagysikerű koncertet ad Pozsonyban. Hová vezethetett az ilyen nagytehetségű művész útja? Kismártonban Eszterházy herceg udvari karmestere lesz, ahol Haydn halála után megüresedett az állás. Kismartonban születnek meg kiváló szerzeményei a Rondo, a Brillant és az Alleluja szonáta, a Diana és Endymion című kantátája és a Mathilde v. Guise című operája. Mayerbeer ez idő tájt a zongora- művészet fejedelmének címezi a Hummelhez intézett leveleit, Cherubini boldogan Párizsba viszi Hummel szerzeményeit. Hummel megnősül, elveszi August Rockéi bécsi operaénekes húgát, aki ugyancsak szép sikereket ért el mint énekesnő. A bécsi kongresszus idején Hummel a legnagyobb élő zenészek hangversenyén saját zongorakoncertjével lép fel. Élete örökös hajsza, lekötik a tanítványai, a hangversenyek és alig marad ideje a zeneszerzésre. Prágában barátságot köt Carl Maria We- berrel, Weimarba kerül, ahol Goethe, a költ ófejedelem nagyon szereti és becsüli öt. Sok szép estét töltenek együtt, Hűmmel jelen van akkor is, amikor a 11 éves Felix Mendelsohnt mutatják be a nagy költőnek. Goethe unokái, Walter és Wolfgang sokat játszottak együtt Kari Humellel, a mester kisebbik fiával. Wei- marból több körútra indul, nagy sikert ér el Moszkvában is. Oroszországi útjával kapcsolatosan leveleiben kedvesen emlékezik meg arról, amikor Dorpatba Költemények prózában Ivan Szergejevics Turgenyev 140 évvel ezelőtt, 1818 november 11-én született. „Egész életrajzom benne van műveimben“ — mondotta Turgenyev. Idézzük fel mégis a gyermekkora szorongásos élményeit, kövessük nyomon tanulmányait, példáképeit, Shakespearet, Byront, Puskint és Lerinon- tovot olvassa. Megismerkedik Hegel filozófiájával, barátságot köt Bakunyinnal, társadalmi szemléletére pezsdítő hatással van az 1848-as párizsi forradalom, hazatér Oroszországba, de Gogoly halárára írt nekrológja miatt letartóztatják, száműzik. Egész életét külföldön, Baden-Badenben, Párizsban tölti. Honvágytól gyötörve, távol hazájától 1883-ban halt meg. Már életében irodalmi, politikai és személyi viták középpontja volt. Pétervári látogatása olyan viharos lelkesedést váltott ki, amely joggal megdöbbentette a cári hatóságokat. Temetése valóságos tüntetéssé változott. Igazi nagy sikere: Egy vadász feljegyzései, Apák és fiúk és Kis regényei. Alábbiakban a Költemények prózában című kötetéből szemelvényeket közlünk. Cf»*! — Tatyana — szólalt meg ***** — rendkívül csodálkozom rajtad! Hát kérlek, te nem is szeretted a fiadat? Hát hogy nem vesztetted el az étvágyadat? Hogy tudod megenni a scslt? — Vaszjám meghalt — szólalt meg az asszony csendesen és két beesett orcáján- ismét végigfutottak a fájdalom köny- nyei. — De ezt a scsit nem hagyhatom kárba veszni: már benne van a só! A földbirtokos asszony vállat rántott és kiment. Neki mindig kevésbe került a sója. Egy özvegy asszonynak meghalt az egyetlen 20 esztendős fia. Első munkás volt a falujában. A falu földbirtokos asszonya, amikor értesült az özvegy gyászáról, már a temetés napján meglátogatta. Otthon találta. A szoba közepén állt, az asztal előtt, s lassan, jobb kezének egyenletes mozgásával — a bal lelógott mint egy ostor — merítgette a híg scsi-levest, egy kormos fenekű fezékból, s fogyasztotta kanalával egymás után. Az asszony arca sötétebb lett és lesoványodott, szeme piros volt és dagadt, de egyenes és ünnepélyes volt a tartása, mint a templomban. „Én isteneml — gondolta a földbirtokos asszony, Még ilyen pillanatban is tud enni. Milyen durva érzésűek ezek egytől egyig!“ És visszaemlékezett a föld- birtokos asszony, hogy amikor néhány évvel ezelőtt elvesztette 9 hónapos leánykáját, bánatában lemondott róla, hogy egy gyönyörű nyaralót béreljenek Pétervár kötelében — s egész nyarát a városban töltötte. Az asszony pedig csak kanalazta a levest. A végén a földbirtokos asz- szony nem állhatta meg szó nélkül. Az orosz nyelv A kétségek napjaiban, nyomasztó töprenkedések idején, amikor hazám sorsára gondolok — te vagy egyetlen támogatóm és megtartóm, te nagy és hatalmas, igaz és szabad orosz nyelvi Ha te nem volnál, hogyne esnék kétségbe mindazok miatt, amik odahaza történnek! De nem lehet elhinni, hogy ilyen nyelvet nem nagy népnek juttatott a sors. A koldus Mentem az utcán és megállított egy öreg koldus. Gyulladásos könnyező szem, szederjes száj, durva rongyok, szennyes sebek, ó milyen rútra lerágta ezt a szerencsétlen teremtést a nyomorúság. Felém nyújtotta vörös puf- fadt és piszkos kezét. Nyögő, búgó hangon rimánkodott segítségért. Elkezdtem a zsebemben keresgélni, sem pénztárca, sem óra, még egy zsebkendő sem volt nálam. A koldus pedig várt, kinyújtott keze csendesen mozgott és remegett. Meghökkentem, zavarba jöttem, erősen megszorítottam azt a piszkos, reszkető kezet „ne kérj tőlem, testvér; nincsen nálam semmi, testvér“. 'A koldus rámmeresztette két gyulladt szemét, szederjes ajka elmosolyodott — s ő is megszorította fagytól hideg ujjaimat. — Nincs baj, testvér — motyogta, ezt is köszönöm. Ez is alamizsna, testvér. Én pedig mégéreztem, hogy én is alamizsnát kaptam a testvéremtől. Mépzőmliveszeti kis lexikon A görög művészet magasrendű kifejlődését a rabszolgák tömegeinek munkája tette lehetővé. A legnevezetesebb építkezés a Parthenon, i. e. V. században épült. Lényegében három hajós templom, amelyben Athéné istennő aranyból és elefántcsontból készült hatalmas szobrát állították fel. A Parthenon márványból épült — tipikus példája a dór stílusnak. Ez a típus a VIII. században alakult ki, vele egyidős a ion építésmód is. A kettő egymástól abban különbözik, hogy az ion oszlop karcsú és az oszlopfő díszesebb Később keletkezett a korintu- si stílus, melynél az oszlopfc még gazdagabb és faragoti akantusz levelek borítják. A leghíresebb görög szoboi a Diszkobolosz (i. e. VI. századból), amely egy fiatal atlétát ábrázol.
