Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-21 / 43. szám
SZOMBAT A CIGÁNYSORON „Ä nemzetgyűlés illetékes bizottsága jóváhagyás végett az október második felében összeülő nemzetgyűlés teljes ülése elé terjeszti a kormány által előkészített, a kóbor életmódot folytató személyek tartós letelepítéséről szóló törvényjavaslatot. Hazánkban még ma is élnek olyan, főleg cigány- származású polgárok, akik külön-külön vagy csoportokban kóbor, vagy részben kóbor életmódot folytatnak“. (Újsághír) Az őszi nap bújócskát játszik a felhők közt. A levegő mozdulatlan, csendes eső locsolja a földeket. Szél még nem fúj, de a nyárnak már vége. Érett Klára most betegeskedik. Megszerette a páskaházi EFSZ tag- jatit, velük akar továbbra is dolgozni, ha meggyógyul. a szőlő, piros almák nevetnek a fáról. Vége a jó időnek, vége a kóborlásnak, csavargásnak. A pelsőci hegy alatt is megtelnek lassan a rongyos cigánykunyhók, tűz pattog a rokkantlábú túzhegyen, a rajkók lábára cipő kerül, az ing fölé melegebb öltöny, a törtszemű ablakba papír, deszka. Friss szalmát szórnak a purdék aljára, a görnyedten hasaló ágyakba. Érződik a föld hidege. Kamra nincs,' nincs gond a megtöltésére. A napi mindig megakad. Ha nem, lopnak! De szereznek mindig rágnivalót. így mennek neki évente a télnek. Könnyelműen fittyet- hánynak a gondnak, a kopogtató holnapnak, hidegnek, éhségnek. Mintha azt várnák, hogy maga a kegyes természet, az élet hajtson fejet előttük és teljesítse igényüket, óhajukat. Ha az ember hivatlanul odaállít a kunyhók közé, veszettül csaholó kutyák rohanják meg. Légy erős és bátorlelkű, ha be akarsz jutni a kerítéstelen udvarokra, ha be akarsz pillantani életükbe. A lelkűkről ne is szólj, — oda idegen be nem tekint — mert a ravasz hazu- dozás sűrű fátyla eltakar mindent. Ne vesd meg őket. Ez volt egyetlen védelmük, menedékük évszázadok óta az üldözés, megalázás elől. Gátlás, akadály ma nevelésükben. Ha megkérded: — Hogy hívnak? — Kovács István — feleli szemrebbenés nélkül az előtted álló. Aztán a munkára, munkahelyére tereled a szót és lefényképezed. Egyszerre megkérdezi: — Én is kaphatok fényképet? — Hogyne! Mi a címed? — Lakatos Gáspár, Gömöri út 140 — feleli és most már te pisloghatsz a tüneményen. Rájössz, hogy az imént lóvá tettek. Ha a szemére veted, minden zavar nélkül vigyorog. k • ■ fik fi •**» % A ■m. .■ . ,, Üvegből szopik a kiskecske, de a kutya is szaglász a tej után. Más állatot nemigen tűrnek meg a kunyhók körül. efektet kapott a bicikli. Lalik Zoltán és Kovács Aladár szí- :sen babrál szabad idejében biciklivel. A technika nagyon dekli őket. Most rukkolnak két évre, hogy teljesítsék ál- mpolgári kötelességüket. Utána szakmát akarnak tanulni, sofőrök szeretnének lengi. — Ügy hívnak, Lakatos Gáspár. — Hogy hívják ezt az embert? — szegezed neki egy most megjelenő legénynek a kérdést és a hazudozóra mutatsz. — Lakatos Sándor —, feleli az gondolkozás nélkül. És most már három név között választhatsz. Igazolvány? — Hozom én! mondja és eltűnik a kunyhók közt. Várhatod, amíg visszatér. Csakhogy „Lakatos" nem amerikai műhold, hogy akaratlanul is „visz- szatérjen ‘ a földre. Eltűnik, hogy a színét se látod többet. És neked más „bolygó“ után kell nézned. Konyová Klára fáslizott karján gyerekét babusgatja. Betegszabadságon van. Rendesen a páskaházi EFSZ-ben dolgozik. Kerek barna arca, nagy szeme bizalmat sugároz. Hihetsz neki. Ismeri az ottani embereket, nem kell kételkednek szavában. Unja a tétlenséget, de csak nehezen beszél. — Visszamegy? — Vissza. — Miért? — Más az... — és nyitná további beszédre a száját, de nem jön hang. Kevés szóval élnek itt az emberek. Három nyelven beszélnek, de a háromból együttvéve sem ismernek több szót, mint más ember egyből. — És ilyenkor, szombat délután? — ? — csak a vállát húzogatja. Mit is kellene itt takarítani, söpörni, súrolni, mosogatni? Rendes házak kellenek a kunyhók helyébe! Ez meg nem egyszerű. Emberek, akik közül sokan egész életükben vályogot vetettek, hogy legyen házuk másoknak, még most sem jutottak oda, hogy házat, rendeset építsenek maguknak. Ez már nem anyagi kérdés ma. Erkölcs, szokás, lustaság, évszázados lelki elnyomorodás eredménye. Ösztönözni, támogatni kell őket. Nehéz kiszakadni ebből az életből, a sárból, szennyből, a laza életerkölcs mindennél szorosabb kötelékei fognak, idenyűgöznek. így van ezzel Lalik Zoli is. Egy évet járt Rozsnyón gimnáziumba. Aztán... — Annyit beszéltek. Ott hagytam... — N*m bántad meg ? — Most már igen. — És? — Rukkolok... — Aztán? — Valami szakmát szeretnék kitanulni. ’ Tiszta, rendes ruha, vasalt nadrág feszül a testén. Az ember, ha nem tudná, nem nézné cigánynak. Csak belül súgja valami: mennyi minden lehetett volna ebből a komoly fiatalemberből, ha tovább tanul? Hibás? Nemcsak ő! Az iskola is rosszul vizsgázott. Lám, pár év múlva a somorjai járás már cigányszármazású orvossal diRézmúves Józsi legtöbbet a kopott börlabdát szorongatja. Ő a futballkapus, és egyben tréner a pelsőci iskolában. Hogy mi szeretne lenni? Katonatiszt, mert ott sokat lehet sportolni, futballozni. De azért a könyvet is szereti. csekedhet. És Gomör? Csak nagy kérdőjel mered elénk egyelőre. De nőnek újak, friss, erős, eszes cigánygyerekek. Itt van Rézműves Józsi. Most még csak a kilencedik osztályt járja, de már többre vágyik itt mindenkinél. — Katonatiszt leszek! — mondja határozottan. — Miért éppen ... — Szeretek sportolni. Én vagyok a kapus és tréner az iskolában. Olvasni? Azt is szeret. És ha most még a kopott bőrlabda tartja fogva a szívét, a könyvnek is jutott benne már hely. Nagy, nagyon nagy dolog ez a pelsőci rongyos viskókban! SZŐKE JÓZSEF Csontos Vilmos műhelyében Tavaly nyáron jártam a most venéves ünnepelt költő zalabai rtáján, tikkasztó hőségben, likőr a kúti víz már egyálta- i nem enyhített, szomjúságot m oltott, csak a kamra híisébe lugott aludttej hozhatta rend- az embert. Az udvart tipikusan falusias- k láttam. Ami szokatlan volt, sok más paraszti udvartól el- ö, ászt aló smühely a ház végé- n. Oda vonultunk be Vilmos búval, mert ott egyformán mély :send és a nyugalom. Beszél- 'ésünket semmi sem zavarhat- A gyalupad aludt, vésők, fű- izek pihentek. Ott tudtam meg 1-öltőtől, hogy ez az egyszerű- berendezett műhely alkotóiba, melyben ismert versei inka közben és munka után, időben vagy nem sokkal éjfélnek ezen az oldalán megszületnek. Valóban észre is vettem aztán papír szeleik éket az asztalon, meg a polcokon. Egyiken-másikon néhány versszak, a lobbin csupa fehér folt. Nagyon érdekelt, hogyan dolgozik Csontos Vilmos, hogyan látnak napvilágot versei, de bizony kielégítő választ nem kaptam a kérdéseimre. Mert melyik költő tudna híven beszámolni az alkotás körülményeiről? Mégis mondott valamit, ami megfogott és elgondolkoztatott. Naponkénti barangolása a mezón. Járja a dombokat, megtapossa a zalabai szövetkezeti földeket. Aztán nem üres zsebbel kél útra. Notesze és ceruzája a kabátjában. Ami eszébe villan, egy ihlető gondolat, egy strófa kezdő vagy befejező sora, bejegyzi a füzetébe. Hosszan elbeszélgetünk a műhelyben. Vilmos bácsi szavaiból egy nehéz és küzdelmes élet tárul elénk. Nyomorúságos xinas- évekröl szól és éjfélekbe nyúló szívós tanulásról. Még első verseit emlegeti gyakran, amelyek bizony naivak voltak, ötven év távlatából pedig primitívek, de máig sem megtagadottak, költői útjának mindig kedves és emlékezetes állomásai maradnak. De akármiről beszél, akármilyen témát vet fel, az asztalosműhelynek mindig szerepe van. Mert szépen felöltöztetett gondolatait innen indította útjára tegnap és ma. Népünk felszabadulása szenvedélyes leszámolási jelent nála a múlttal. Boldogan ismeri fel. hogy csak a szocialista rend tudja emberi rangra emelni az embert. Szívvel-lélekkel állítja a jó ügy szolgálatába a tollát. Megbékélés című versének utolsó szakaszában ez áll: „Negyven évet még tíz évvel toldtam, tíz év óta élek ember sorban. Minden fájás meggyógyult már bennem, — ötven éves — és megbékélt lettem. Ötven év s ebből talán negyven a költői szóé! Rengeteg versét jelentette meg, s ezek közül egyetlen öncélút sem lehetne kiragadni. Versei sose csengenek üresen, egy eddig átélt, át szenvedett élet keserű tanulságai lüktetnek lírájában. Csontos Vilmos tudja a legjobban, hogy az emberekhez egyszerűen kell szólni, hogy megértsék, felfogják költeményeinek lényegét. Ötvenéves költőt köszöntünk. Az Oj Ifjúság sok ezer olvasójának nevében kívánjuk Csontos Vilmosnak, hogy még hosszú éveken át erőben, egészségben gazdagítsa irodalmunkat verseivel! MACS JÓZSEF CSONTOS VILMOS: • o LA zeniek ériem • Üzentek értem a m&ssgtiségek, Üzentek értem a messzi fények: — El kellett jönnöm. Üzentek értem a könnyek, jajok, Fájó szivekből szakadt sóhajok: — El kellett jönnöm. Üzentek értem szép álmodások Csókról álmodó, szép árva lányok: — El kellett jönnöm. Üzentek értem, s hívtak a dalok, És nekem sírva dalolva, gyalog: — El kellett jönnöm. r/SSSSSSSSSjrSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSS/SSVSSSSSSSSSSSSJSSSSSSf/SSSSS/SSSSSSSSSSSS/SSSSZfTJX* Büdös-tó partján Félórás késéssel végre lelnem a szóra, pedig már kivágtatott Hosszúszóról a hazafelé indulnak, ahogy busz Domica felé. A megko- nézem. pott bőrüléseken türelmet- — Ez a Büdös-tó? — kér- len munkások rázódtak, be- dem. széltek, tanakodtak a lenről, — Ez, ez lelkem, deszkáról, kályhacsőről — — Oszt miért büdös, amimár aszerint, kinek mi mo- kor nem is büdös, és miért toszkált a fejében. Velem tó, ha egyszer csak pocso szemben egy borostás fiatal lya? ember, meg egy micisapkás — Mert úgy nevezik, leiidősebb munkás dugdosta kém. lábát az ülés alá. nehogy a — Büdös volt? cipömhöz érjenek. Beszéltek — Azt már én megmonés bizalmatlanul pislogtak dani nem tudnám. Lehet, felém. Nem mintha szokat- hogy valamikor büdös volt. lan jelenség lettem volna — Hal van-e benne? a vidéken, hiszen a csepp- — Csak béka meg pióca, köbarlang felé sok idegen A gyerekek fogdossák. megy, hanem mert estele- — A piócát? dett és ilyenkor tudvalevő. — Azt, azt. hogy a barlang már zárva — Minek? vagyon, turista oda nem — Csak úgy passzióból, megy. hacsak nem tájéko- De azelőtt, még a régi vi- zatlan. Engem annak vél- lágban, sok szegény élt eb- tek. Csak pislogtak felém, bői, ha nem akadt munkája, de nem szóltak. Végülis Kijöttek, beleálltak a vízbe, meguntam a szótlanságot. amikor a piócák rájuk ta— Messze még a Büdös- padtak, kijöttek a vízből és tó? — kérdeztem. leszedték magukról. Aztán — A Büdös-tó? — nézett eladták. rám a fiatal és szemében Amíg mesél Hegedűs néni, csalódott meglepetés villant, hideg futkos a hátamon. — Odamegyek. Emlékszem, gyerfciekkorom— Az már itt lesz. A kö- ban mi is megjártuk néha a vetkezőtől vagy tíz perc Nyitra holt ágában, amikor gyalog - világosított fel rö- halásztunk. Pióca tapadt viden és megkérdezte: — csupasz lábunkra. Letépni Minek megy oda? veszélyes, könnyen belesza— Megnézni. Van ott va- kad a feje az ember testébe lami ? és akkor már Csak az orvos — Nincs ott semmi, csak kése ment meg a vérmérge- béka — mondja és bosszú- zéstől. Mondom is rögtön a san meghúzta a vállát, je- néninek. lezve, hogy részéről akár- — Jaj, hát azt nem úgy hova mehetek, csak ne szakították le magukról. Rámondjam, hogy a Büdös-tó- szórtak egy csipetnyi sót, hoz megyek. az marni kezdte a testüket Zavarba hozott a kurta és lejöttek maguktól. De felelet, pislogtam kifelé az szívesen megvették városon, ablakon, nem szóltam. Biz- vagy a patikában. Jó az, ha tosan bolondos naplopónak, az embernek meghúzódik a vagy bogaras professzornak dereka, vagy ha reumás. A nézhettek. Mert ki más pióca kiszívja a rossz vért. megy a Büdös-tóhoz? Mind- Aztán másra terelődik a egy — gondoltam és az ajtó szó. Elindulunk lassan hazafelé. Hegedűs néni meg mondja, kérdezni se kell. felé indultam. — Ott a háznál van! — kiabáltak utánam néhányan, amikor a busz ismét megindult. — Jól van! — intettem vissza és elindultam. Az ő házuk itt az első. Még huszonnégyen kaptak telket mellettük. Mind kecsőiek. Ott már nincs hely az építkezésre. Ide jönnek. — Oj falu lesz - mon- Az égen minden oldalról dóm. szürke felhők gyülekeztek, - Az. Üj Kecső. Mert ez amikor az apró dombhajlás iesz a neve mögött megláttam a házat. ~ _ És maguké az első ház. Egészen odaértem, de a ta- - Az. Oj Kecső első háza. vat, a képzelt tavat még Ráérősen . baktatunk az mindig nem láttam. Csak úton. Az EFSZ-ről a gyere- valami pocsolya szerényke- keire terelődik a szó. Egy dett a ház mellett, az or- fia katona, ketten dolgoznak, szágút tövében. Szaglászom A férje már meghalt. Télen a vizet, de nem büdös. Gon- már nem a „nagyon is kicsi“ dolom, biztosan ez az és az házban fognak lakni, hanem új ház körül szorgoskodó az újban. És talán lakoda- emberekhez indultam. lom ;s ]esz. Ki tudja? Fia— Ezeknek is elment az talokkal megtörténhet ez is. eszük — morogtam magam- Megélni van miből. Már nem ban. — Ide, a széles határ kell senkinek a Büdös-tóba közepébe építenek házat. állni, hogy saját egészséges Egy sötétruhás nénike fo- vérét dobja csalétekül a gadja a köszönésemet. Nem férgeknek néhány garasért, kell nagyon faggatnom, kér- " (Kóbor) fSSSSSSS//SS/SSSS/S/S//SSS/SSSS////SS/SS/SS//S//SSSSS. ’SSS/SSSSS/SSS/S/S/SSSSSSSS/SSSS/S
