Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-08 / 28. szám

Csallóközi tálon Minden tájnak megvan a ma­ga szépsége, bája, varázsa. Van­nak, akik az erdőkkel borított hegyes vidéket kedvelik, mások a rónaságért rajongnak. Én egyébként nagyon szeretem a hegyes tájakat, különösen az el­dugott, a vasúttól és a forgalmas utóktól távoleső részeket, de úgy istenigazában a legtöbb élményt mindig a Csallóköz egy-egy tája nyújtja számomra. Hogy miért... ? Erre bizony nehezen tudnék válaszolni, de úgy gon­dolom, hogy ennek a tájnak van egy bizonyos varázsa, mely kü­lönös hatással van rám. Talán a síkság vizenyős, nádas, szinte még érintetlen részei okozzák ezt, melyek ilyenek lehettek száz évvel ezelőtt is, talán a táj egy­hangú merevsége, melyet csak itt-ott szakítanak meg szakadozó felhőkhöz hasonló erdőrészek, vagy a Dunára boruló erdősáv. Lehet, hogy mindez együttvéve. Talán így is van, lehetséges. De mi van a táj embereivel? Lehet-é emberek nélkül tájat szeretni? Nem hasonlítanak-e ők is a falujukat és a városukat körülölelő mindenséghez? De igen. És azt hiszem, mégis csak megtaláltam a dolog nyit­ját. Az emberek, ők a legfőbb okozói annak a különös érzésnek, melyet minden egyes csallóközi utómnál érzek és tapasztalok. A nyíltszívűségük, az egyszerű, szinte a naívsággal határos őszinteségük, az emberszerete- tük, a közösségérzetük. Talán a századok folytán kialakult énjük ez, lehet, hogy a vidék nyíltsága hagyja rajtuk nyomát. E megállapításom egyébként a minap újhói igazolást nyert. Nem, semmi különösebb dolog nem történt. A nagymegyeri ti­zenegyéves magyar tannyelvű is­kolával kapcsolatos az egész. Az iskola vezetősége már régen, még az iskolaév folyamán egy­hetes kirándulást tervezett. Ügy gondolták, hogy Szlovákia vala­melyik kedves tájának megtekin­tésére nagyon rászolgálnak a diákok. Am a helyzet másként alakult. Egy újonnan létesült is­koláim mindig akadnak egyéb gondok is, szervezési és anyagi gondok is könnyen felmerülhet­nek. Így történt itt is. Bár az iskola népművészeti köre tánc-, ének- és színjátszócsoporttal rendelkezik, és rádásul még öt­tagú . rajkózenekara is van, az anyagiak beszerzése egy távolab­bi kirándulásra mégsem sikerült. Hiába a kezdet csak kezdet. Így Senki sem tételezné fel, hogy orvosnők már a XI. században voltak. A híres palermói iskolá­ból került ki Trottula, akinek hírneve messze földre eljutott. A XIII. századból ránk maradt okmányok tanúsítják, hogy Matheus Romána felesége Fran­ciska, miután eredményes vizsga után a salermoi főiskolán bizoT nyítványt kapott, sebészeti gya­korlatra nyert engedélyt. A kö­zépkorban igyekeztek a nőktől a férfiorvosokat távol tartani. Münchenben már 1351-ben élt egy szemorvosnő. Ezek után ritka kivétellel szünetelt a nők­nek az orvostudományban való részvétele, és csak a XX. század felvilágosultsága juttatta a nő­esett a választásuk aztán az egyhetes táborozásra Kulcsod község határában a vén Duna egyik holtága közelében. És itt ugyanazt tapasztaltam, amit ta­valy ilyenkor a CS1SZ-fiatalok táborozásakor. A megyeri állami gazdaság, a GTÁ, a járási épít­kezési vállalat, a szövetkezetek mindent megtettek, hogy az is­kola diákjai semmiben se szen­vedjenek hiányt. A GTÁ szállító- eszközt bocsátott az iskola ren­delkezésére, az egyik helyről lisztet kaptak, a földművesszö­vetkezetek zöldséget juttattak a konyhára. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hasonlót másutt talán nem tennének meg. De­hogyis nem. Nálunk a fiatalokkal mindenütt nagyon sokat törőd­nek. De ilyen önzetlen segíteni- akarást másutt még nem tapasz­taltam. Ez nem valami erkölcsi kötelességnek tudható be. Ehhez hasonló eset Nagymegyeren és környékén egyszerű, természetes valami, minden különösebb elha­tározások és gyűlésezések nélkül. Ez nemcsak azt bizonyítja, hogy az üzemek és az EFSZ-ek meg­értéssel viseltetnek az iskola és általában az ifjúság iránt. Sokkal többet. Az itteni emberek helyes viszonyát az iskolához és a fia­talokhoz. Mert a GTÁ igazgatója és az EESZ elnöke, amikor segít­séget nyújtott — mások bele­egyezése nélkül talán — valakire biztosan számított. Az üzem és a szövetkezet dolgozóira, akik ilyen esetben sohasem közömbö­sek. De nemcsak azért, mert ta­lán éppen az ö fiúkról, vagy lá­nyukról van szó, hanem mert ők már ilyenek. Ezt tapasztattam egyébként az egyik esti műsoron is, melyet a tábor lakói Kulcsod kijzség la­kosainak adtak. Annak ellenére, hogy esőre állt az idő, csaknem az egész falu megjelent a jelzett időre. És merem állítani, hogy nemcsak az előre bejelentett tarka műsor vonzotta őket, mert ha a nagymegyeri tizenegyéves iskola rajkózenekarának műsorá­ban még nem is gyönyörködhet­tek, de népi táncokat vagy ehhez hasonlót már bizonyára láttak. Netil, ők nemcsak á műsorra voltak kiváncsiak. Együtt akar­tak örülni a fiatalokkal, élvezni azoknak gondtalan életét. Ügy hiszem e tájnak és népének ez az a különös vonása, mely oly erős hatással van nemcsak rám, de valószínűleg más idegenre is. SÁRKÁNY Á. két ahhoz, hogy az orvosi pályán is érvényesülhessenek. ★ A középkorban nagyon kicsi volt az egyetemi tanárok fizeté­se. Az egyetemeken kötelező volt az ajándék. A vizsgázó kö­teles volt a promociójánál meg­jelenő tanároknak ajándékot osztogatni, mégpedig többnyire egy-egy pár kesztyűt. Meg volt szabva, hogy kinek jár szarvas- bőrből és kinek olcsóbb anyag­ból varrt kesztyű. Szokás volt még kalapot, pénzdarabot és szövetet is ajándékozni. A taná­rok csak az előírt könyvből vol­tak kötelesek előadni. Nem volt szabad fejből, emlékezetből elő­adást tartani. Tilos volt többet vagy kevesebbet felolvasni egy órán, mint amennyit előírtak. 1490-ben ugyanazokból a köny­vekből tartottak felolvasást, 100 évvel később. CSÖPI JELIGÉRE VÁLASZOL­JUK: Ha levelét jól értettük, van egy fiú ismerőse, aki szereti önt. ön kedveli a társaságát, mert amint Írja, jókedvű, vicces fiú, jól táncol, de nem érez iránta semmi vonzalmat, sőt, kellemetlen önnek, ha udvarol. Sajnos, a levélből nem tűnik ki, hogy hány évesek, pedig ezt kellene tudnunk, mert más ta­nácsot adunk egy tizenöt éves és mást egy tizennyolc éves lánynak. Azután pedig, másképp gondolkodik egy tizenhét éves és másként egy huszonegy éves fiú. y Mindenesetre azt ajánljuk, hogyha önnek nem ellenszen­ves, járjon vele. Egy bizonyos rokonszenvnek kell lenni, mert ellenszenves ember társaságá­ban a munka is nehezebben megy. Ha még elég fiatal ahhoz, hogy férjhezmenetelre gondol­jon, járjon továbbra is a társa­ságába, talán az önben elfojtott érzés egyszer majd utat tör magának. Járjon vele, táncolja­nak, nevessenek, de a jövőt il­letőleg ne bíztassa. Ha azonban elérte azt a kort, amikor a lány férjhezmenetelre gondolhat, ak­kor legyen vele szemben tar­tózkodóbb, mert szívtelenség egy fiút bolondítani, ha úgy ér­zi, hogy nem lehet a felesége. Csipkerózsika meséjét min­denki ismeri, mamák, nagyma­mák mesélik nemzedékről-nem- zedékre a lélegzetüket vissza­fojtó gyermekeknek. De most nem erről a meséről lesz szó. Csipkerózsika, azaz Truda Tas- ká-'Boudová, a bratislavai Nem­zeti Színház balettegyüttesének szólótáncosnője meséli, hogyan jutott el addig, hogy — nem elmesélje, hanem — eltáncolja, gyermekek és felnőttek élveze­tére, Csipkerózsika örökszép meséjének főszerepét. ★ A fiatal művésznő válogatott Ízléssel berendezett kis lakása kellő keretet alkot a meséhez. A lakásban elhelyezett minden bútordarab és dísztárgy barát­ságosságot, kedélyességet sugá­roz, mindenütt egy gondos, hozzáértő kéz nyoma látszik. Amolyan „fészek“ ez, egy fiatal házaspár boldog fészke. Csipkerózsika, a háziasszony, most érkezett haza a próbáról, egy. perc alatt lerázza magáról a fáradságot, hozzákészül a va­csorához, majd a visszaemléke­zés boldog mosolyával hozzá­kezd a „meséhez“. — Majdnem a színházban születtem, de ha nem is történt így, édesanyám, a Nemzeti Szín­ház ruhatárosnője, már néhány- hetes korom óta magával vitt a színházba. Nem volt bölcsőde .. ott nőttem fel az édesanyám munkahelyén... és ahogy cse­peredtem, egyre fokozódóbb vággyal lestem a színfalak mö­gül a csillogó ruhákban sürgő- forgó színésznőket, a táncoló, tovalibbenö párokat, és ... Itt egy nagy sóhaj követke­zett és nem is nehéz kitalálni a távolba révedező szemek értel­mét, a kuliszák mögött sündör- gő kicsi lányka mesébe illő vágyálmát: Ej, ha egyszer én is azokon a deszkákon táncolhat­nék ... ! — Így volt? — fordulok a művésznőhöz, aki helyeslőleg bólint, majd folytatja: — Így... De olyan elérhetet­lennek tűnt, hogy még álomnak is merész volt... És mégis, ha aránylag későn is, hozzáfogtam a megvalósításához. Tizenegy Csipkerózsika mesél éves koromban kezdtem balet­tet tanulni, és amikor 1941-ben a Nemzeti Színház pályázatot hirdetett a balettkar egyik megüresedett helyének betölté­sére, gondolkodás nélkül jelent­keztem ... Felvettek és én tán­coltam — igaz hogy csak a kar­ban, de mégis táncoltam, a Nemzeti Színház színpadán! — Mikor kapott szólószere­pet? — 1944-ben táncoltam elő­ször szólót, a Babakirálynőben a kínai lányt. 1947-ben pedig — a prímaballerina megbetegedése folytán — rámbízták a Karne­vál és a Seherezáda főszerepét. „Beugrás“ volt, három nap alatt kellett megtanulnom a szerepet, de azt hiszem sikerült — mond­ja félénken, bár amint a folyta­tásból kitűnik, ezt nyugodtan állíthatjuk. Ezóta ugyanis, már csak fő­szerepeket táncol az egykor só- várgószemű kislány. Most már ő is hófehér tüll ballerinaruhá- ban táncolja a Bahcsiszeráji szökőkút Máriá-ját, zöld sza­ténruhában Coppélia-babát, vi­lágoskék selyemruhában a bá­natos szerelmű Gisele-t, orosz ‘ népviseletben Ga- jané-t, magyar ru­hában a Keszkenő Mariká-ját, kínai népviseletben a Vörös mák Tao- Hoa-ját, világoskék tüllruhában a Dió­törő Masenká-ját, rózsaszín flitteres ruhában Csipkeró- zsikát, miközben száz és száz szem gyönyörködik a kis balettcipőben szök- desö, repdeső prí­maballerinára. • Igen, a nézőtérről felnézni, szórako­zás, élvezet. De amint tudjuk, és ezt a művésznő is megerősíti, nehéz „mesterség“ príma­ballerinának lenni. — A mindennapi gyakorláson kívül délelőtt és délután is próbálunk. Dél­előtt az állandóan műsoron lévő darabokat, ismé­teljük, délután pedig az új da­rabot tanuljuk be. Ez a néhány mondat persze távolról sem fedi — és nem is lehet leírni — az óriási ener­giát követelő munkát, a legtö­kéletesebb pontossággal beta­nult táncfigurákat, sőt a tánc­figurák egyes mozzanatainak végnélkülinek tetsző ismétlését, a láb és kéz összjátékát, az arcjáték betanulását, a színészi teljesítményt — vagyis a zene táncban való kifejezését. Nem­csak tehetség — ami természe­tesen az első feltétel — hanem akaraterő, önfegyelem, egy em­ber teste-lelke szükséges hoz­zá. — Szeretni kell a színházat, a művészetet, ez erőt ad dol­gozni, s szeretni az embereket, hogy művészetünket át tudjuk adni nekik. Számunkra a taps, a közönség elismerése a leg­szebb ajándék. A szoba egyik sarkában kínai legyező, napernyő, vonja magá­ra a figyelmemet. Kérdő te­kintetemre azonnal megkapom a választ. — A Vörös mák ébresztette fel bennem a kínai és általában a keleti művészet iránti szere- tetet. Szeretem a szépet, a mű­vészetet, zenét, irodalmat, sze­retnék bővebben is foglalkozni vele, de ... a színház mellett ugye kevés időm marad. Átlag hetente háromszor lépek fel, néha többször is, ezenkívül a televízió, a film .., Egy rövid filmbe éppen most forgatunk a Diótörőbői egy részletet. Gyorsan átgondolom: délelőtt, délután próba, este előadás ... Nem tudom visszatartani a kér­dést: mikor? — Természetesen éjszaka, máskor nem is lehet, hiszen a színpadon készülnek a felvéte­lek. , ' — És meg kell jegyeznem — szól most közbe a mesebeli her­ceg — azaz Bouda mérnök, a művésznő férje — hogy emel­lett a sok elfoglaltság mellett feleségem kitűnő háziasszony. Senki sem készíti olyan fino­man a rakott krumplit, mint ő. — Csipkerózsika elpirul, igyek­szik elhárítani a dicséretet, de a mesebeli herceg még meg­jegyzi: — Nem is tudom, hol csodáljam jobban, itthon vagy a színpadon, mert ugye az ma­gától értetődik, hogy minden előadásán ott vagyok?! ★ A mese végétért. Csipkeró­zsika jelenleg Fadette-t táncol­ja nagysikerrel. Reméljük, hogy a mese folytatása is sok-sok szép és igényes alakítás lesz. MESTAN KATALIN A CSISZ 1958-59-es oktatási évéről A szocializmus építésével szo­rosan összefügg a kultúrforrada- lom betetőzése, a nép erkölcsi és politikai egységének elmélyí­tése, a marxista-leninista taní­tás szellemében. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetségre a forradal­mi változások idején fennkölt küldetés vár: az ifjúság kom­munista nevelésében a párt első segítőtársa kíván lenni. A CSISZ tevékenysége oda irányul, hogy ennek a feladat­nak eleget tegyen. Igen fontos helyet tölt be az oktatási év, amely politikailag már a múlt­ban is igen mély hatást gyako­rolt a fiatalokra. Az 1958-59-es oktatási évben az ifjúság szá­mára a következő tanulási lehe­tőségek nyílnak. AZ OKTATÁSI ÉV A CSKP minden fiatal számá­ra lehetővé teszi, hogy az okta­tási év különböző rendezvényei keretén belül elsajátítsa a mar- xizmus-leninizmus alapjait. A CSISZ-szervezetek a politikailag fejlett fiatalokat (elsősorban a funkcionáriusokat és azokat, akik már részt vettek a CSISZ oktatási évében), a pártoktatási év különböző köreibe osztja be.) AZ ELŐADÁSI TEVÉKENYSÉGRŐL Az oktatási év tartalma első­sorban azonban az előadási te­vékenység s felöleli a CSKP XI. és a CSISZ III. kongresszusának eredményeit és irányelveit. A Komszomol megalapításának 40-ik évfordulója alkalmat nyújt arra, hogy az ifjúság megismer­kedjen a Komszomol tapaszta­lataival és küldetésével. A CSISZ KB azt ajánlja, hogy az 1958-as év végéig elsősorban a követke­ző tárgyakra vonatkozólag tart­sanak előadásokat: „A CSKP XI. kongresszusa és az ifjúság” és „A Komszomol dicső útján“. Az 1959-es év első negyedé­ben a CSISZ-szervezetek töme­ges oktatásban részesítik a ta­gokat és az egész ifjúságot és megismertetik a fiatalokat a kongresszus eredményeivel és a CSISZ új alapszabályaival. A fő feladatok mellett az egész ifjú­ság számára különböző érdekes tárgyú előadást rendeznek. Az ifjúsági szövetség együttműkö­dik majd a Politikai és Tudomá­nyos Ismereteket Terjesztő Tár­sasággal, a Fasisztaellenes Har­cosok Szövetségével, a Csehszlo­vák-Szovjet Baráti Szövetséggel, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalommal és a többi kultúr­intézménnyel. „A TANULUNK A PÄRTRÖL“- KÖRÖK Ezekben a körökben a fiúk és leányok megismerkednek azzal, hogy miképpen éltek a dolgozók a kapitalizmus ideje alatt, ho­gyan dolgozott a párt, mi a szo­cialista forradalom. Ezenkívül a fiatalok megismerkednek a mai társadalmi rendszerrel, a szocializmus építésének leg­fontosabb kérdéseivel, nemzet- gazdaságunk jelenlegi feladatai­val és a CSISZ küldetésével. Ezekben a körökben elsősorban a következő tárgyakat veszik át: 1. A CSKP keletkezése és harca a kapitalizmus ellen; 2. Népünk a CSKP vezetése mellett harcban a szocializmus építésének betetőzéséért. 3. A CSKP XI. kongresszusa a szocializmus építése betető­zésének feladatairól. 4. A CSISZ a párt hű segítő­társa és a párt tartaléka. „A VILÁG TÉRKÉPE FELETT“- KÖRÖK Ezekben a körökben a fiatalok megismerkednek a jelenlegi nemzetközi eseményekkel, az egyes államok nemzetgazdasági és politikai helyzetével a szo­cialista, kapitalista és tartomá­nyi országok ifjúságának harcá­val és helyzetével. OLVASÓKÖRÖK Az olvasókörökre hárul az a feladat, hogy minél több fia­talnak módot nyújtson a világ­irodalom megismerésére és ar­ra, hogy rászokjon a jó könyvek olvasására. A CSISZ minden alapszervezetében olvasókört szerveznek. Az üzemekben és a falusi szervezetekben több olvasókört kellene létesíteni. Az oktatási év folyamán minden szervezet legalább egy beszélge­tést és minden járási CSISZ ve­zetőség egy olvasókonferenciát rendez. MI KÉSZÜL AZ ISKOLÁKBAN? Ez a határozat főleg a közép­iskola iskolai szervezetekre vo­natkozik. Ajánlatos a „Pártról tanulunk“ körökben elsősorban a CSKP XI. kongresszusának eredményeiről, a CSISZ külde­téséről, a munkásosztály törté­nelmi feladatáról, az értelmi­ség küldetése a szocializmusban tárgykörre vonatkozó kérdések­kel foglalkozni. A tanulmányi feladatok közé iktassuk be a klasszikusok olvasását, elsősor­ban a Kommunista kiáltvány, Lenin: Állam és Forradalom cí­mű művének tanulmányozását. A főiskolai CSISZ-szervezetek elsősorban a politikai esemé­nyekkel és az ideológiai harccal foglalkozó előadásokra és vita­estekre szorítkozzanak, hogy a főiskolások kibóVíthessék a marxizmus-leninizmus szeminá­riumában szerzett tudásukat. Ezt a határozatot a CSISZ minden alapszervezete a tagsági gyűlésen tárgyalja meg és a ha­tározat tartalmával ismertesse meg a CSISZ-tagokat és az egész ifjúságot. Nyerjék meg a fiatalokat arra, hogy valamely érdekkörbe belépjenek és részt vegyenek a pártoktatási év ren­dezvényeiben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom