Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-07 / 41. szám

Vita a CSISZ KB leveléről Az alapszervezetek nagy ré­sze már megvitatta a CSISZ KB levelének tartalmát. Első­sorban rendkívüli összejövete­lek, de némely helyen az évzá­ró taggyűlések keretén belül folyt a vita a levélről. Azokon a helyeken, ahol már megvitat­ták a levél tartalmát, az eddi­ginél sokkal nagyobb tevékeny­ségbe kezdett az alapszervezet. A nyitrai Pleta-üzem CSISZ ajapszervezete is megrendezte már a vitát a CSISZ KB leve­léről. Nemcsak a CSISZ-tagok, hanem az alapszervezeten kívül álló fiatalok is jelen voltak a vitán, sőt idősebb dolgozók is részt vettek. A vitával kap­csolatban arra a következte­tésre jutottak, hogy az eddigi­nél sokkal nagyobb kulturális tevékenységet kell kifejteniük és jobban be kell kapcsolód­niuk az „ifjúság millióiért" mozgalomba. A kulturális és politikai tevékenység javítása érdekében megszervezték az olvasókört és 10 fiatal kötele­zettséget vállalt, hogy meg­szerzi a Fucsík-jelvéuyt. A lévai járásban is folyik a CSISZ KB levelének megvita­tása. Varsányban nagyobb súlyt fektetnek a fiatalok politikai nevelésére. A levél tartalmának hatására megszervezték a „Ta­nulunk a pártról“ kört, amelyet 14 fiatal látogat, s a „Világ térképe felett“ körben 17 fiatal tanul. Kulturális téren is job­ban dolgoznak és színjátszó kört is alakítanak. A nyitraivánkai lengyár üze­mi szervezetében is élénk vitát folytattak a CSISZ KB levelé­nek tartalmáról, és e fontos dokumentum szellemében ter­vet készítettek az üzemi szer­vezet további jobb tevékenysé­ge érdekében. A terv szerint 12 újítási javaslatot realizálnak és havonként 10 000 korona megtakarítást érnek el. Részt vesznek a nagycétényi ifjúsági építkezéseken és színjátszó csoportot is szerveznek. Be­kapcsolódnak az „ifjúság mil­lióiért“ mozgalomba és a gép­javításoknál nagyobb összeget megtakarítanak. Pártunk XI. kongresszusa ha­tározatainak mihamarabbi meg­valósításán dolgoznak a galán- tai baromfifeldolgozó üzemben. Több újítást vezettek be. Vla­dimír Skrabák újító is bemu­tatta találmányát, az elektro­mos fogót, amely megkönnyíti a baromfiak vágását. Megkezdődött az oktatási év Október elseje említésre mél­tó dátum a CSISZ alapszerve­zeteinek életében. Ezen a na­pon kezdődött meg az oktatási év, amely immár hagyománnyá vált a fiatalok körében. A fiatalok az előbbi évekhez ha­sonlóan, az idén is jól felké­szültek az oktatási évre. A já­rási vezetőségek komoly szer­vező munkát fejtenek ki és ellenőrizték az alapszervezete­ket, vajon helyesen készítik-e elő az oktatási évet. Az előze­tes szervezési munkát jónak minősíthetjük, eredményesnek mondhatjuk. Szlovákiában 5113 politikai kör alakult. Ez szép szám, de semmiképpen sem lenne ennyi politikai körünk, ha hiányos lett volna az okta­tási. évet előkészítő szervezési munka. Ezenkívül 1862 „Tanulunk a pártról“ kör alakult. Ez azt bizonyltja, hogy a fiatalok igyekeznek elsajátítani azokat az alapvető politikai ismerete­ket, amelyek nélkül nehezen igazodnának el egyes eszmei kérdésekben. Továbbá érdekli őket a párt munkájának mód­szere, története, célkitűzései. Most a propagandistákon és az alapszervezetek vezetősé­gein a sor, nekik kell megmu­tatni, hogy a különféle tanuló­körök nemcsak megalakultak, hanem működnek is, s a fiata­lok a politikai iskolázás alatt tanulnak is. A propagandisták­nak elsősorban az a kötelessé­gük, hogy jól felkészüljenek az előadásokra, hiszen a fiatal hallgatók majd kérdéseket tesznek fel, különféle dolgok iránt érdeklődnek s kellemet­len lenne, ha nem tudnának, vagy pedig hiányosan, nem kielégítően felelnének a kér­désekre. Ez megrendítené a beléjük helyezett bizalmat és a fiatalok azt mondhatnák: „A mi propagandistánk vajmi ke­veset ér, nem ért az a dolgok­hoz, minek ilyen propagandis­ta?" Ez később természetesen maga után vonhatná a politikai kör működésének hanyatlását is. Némely helyen ez történt az utóbbi években, s ezért szűrjük le a tapasztalatokat és ne engedjük, hogy a hibák az idén is előforduljanak. A rimaszombati járásban már hetekkel előbb megkezdték a propagandisták oktatását, kép­zését. A járásban 49 tanulókört szerveztek. Nem elégedtek meg a szervezéssel, hanem a járási pártbizottság -segítségével a CSISZ járási vezetősége a pro­pagandisták számára szeminá­riumokat tartott. Az első sze­mináriumot Rimaszombatban rendezték a „Világ térképe felett“ körök propagandistái számára. Ugyancsak szeminá­riumot rendeztek a „Tanulunk a pártról“ körök propagandistái részvételével is. Mondanunk sem kell, hogy a propagandis­táknak a szeminárium igen so­kat jelentett. Nemcsak elméle­ti, hanem módszertani kikép­zést is kaptak és a tanultakat bizonyára eredményesen hasz­nálják fel. Hasonlóképpen kell eljárni minden járásban. A kezdeményezés ugyan egy já­rásban senj hiányzik, de a pro­pagandisták képzése igen gyakran formális. Egyes helye­ken erre nem fektetnek kellő súlyt, pedig ezáltal sokkal eredményesebbé tehetnék a po­litikai iskolázás színvonalát já­rásuk területén. A fiatalok nevelése érdeké­ben mindent el kell követni, — ezt tűzi ki feladatul a CSISZ szlovákiai III. kongresszusa. Az oktatási év által a fiatalok szá­mára komoly tanulási lehetősé­geket teremtünk. A fiatalok örömmel használják ki a lehe­tőségeket, odaadóan tanulnak, mert tudják, mennyire fonto­sak számukra- az ismeretek. A propagandisták kötelessége, hogy a tudás megszerzésének útján a tanulókörök hallgatóit jól vezessék. B. I. Évzáró CSISZ-taggyiilés Egyházkarcsán bolt látogatói Miczkiewicz Adóm, a legnagyobb lengyel költő ham­vai fölött is. A Wgwel bástyáiról gyönyörű kilátás nyílik az alant kanyargó Visztulára, erre a gyönyörű fo­lyóra. A forgalom zúgása csak gyenge morajként hallatszik jel, teljes béke uralkodik a bástyák­ra támaszkodó öreg ágyúcsövek társaságában is. ALMAVÄSÄR A lengyelek igen udvariasak, ezt lépten-nyomon tapasztalhat­juk. Például az egyik gyümölcs­árusító helyen almát vásárol­tunk. Egy kiló almát akartunk venni, s mivel bő választék volt, abból a kosárból kértünk, ami­ben a legnagyobb, a legszebb piros almák voltak. A szép el­árusító lány kézzel-lábbal érdek­lődött, hogy miért éppen abból az almából akarunk vásárolni? Nemigen értettük, hogy mit akart, de nagy nehezen mégis megmagyaráztuk, hogy ezt tart­juk a legjobb almának. Ohó — felelte —, ami szép, még nem biztos, hogy jó is, ajánlok mind­járt egy szemre nem a legszebb, de szerintem sokkal jobb alma­fajtát. Vásároljanak ebből — mondotta —, jobb, mint az a piros. Mit tehettünk mást, abból vásároltunk, amelyiket ajánlotta. MI IS MOSOLYOGTUNK Mulatságos eset történt velünk az Orbis nevű étkező és szóra­kozó helyen. Megkértük a pin­cért, hogy a legjellegzetesebb lengyel ételt hozza vacsorára. A derék pincér láthatóan erősen törte a fejét a rendelés miatt, mert nagyon jól akart minket kiszolgálni. Egyelőre sört és vodkát is felszolgált, hogy amíg azt elfogyasztjuk, legyen ideje a gondolkodásra. Kisvártatva szürkésfehér zöldséglevest ho­zott, pár szem zöldborsó is úszott benne, jellegzetesen édes volt, mert a lengyelek szeretik az édeset. Mint jellegzetességgel az étellel meg voltunk elégedve, és vártuk a második fogást. Nem telt bele sok idő, és azt is Krakkó nemcsak a legnagyobb, hanem a legszebb lengyel váro­sok egyike. Régi utcáiból, épü­leteiből sugárzik a lengyel nép múltja, történelme.. Ügyszólván minden utcának megvan a maga hagyománya, hírneve. Régi vá­ros, bár modern, új lakónegye­dei is vannak. A Wawel és a Mária templom környékén pél­dául úgy érzi magát az ember, mintha 2—300 évet visszafelé ment volna az időben. Ezt a hangulatot persze a régi épüle­tek keltik fel az emberben, az élet azonban a maga korszerűsé­gével zúgó, búgó folyamként tör mindig csak előre. A régi lengyel építészeket, várostervezőket minden Krakkóba ellátogató ide­gen előrelátásukért dicséri. Zeg­zugos, kanyargós szűk utcák a városban nincsenek. A több száz éves épületek úgy sorakoz­nak egymás mellett, mintha egy új város súgárútjára építették volna azokat. Tágasság, egyenes­ség jellemzi a krakkói utcákat, s a többihez képest csupán a Flórián utca mondható arány­lag szűknek. Ennek az utcának az az érdekessége, hogy nagyon hasonlít a bratislavai Mihálykapu utcához. Még a kapu sem hiány­zik belőle, csak sokkal szürkébb, viharvertebb, mint a bratislavai. A WAWEL Külön fejezetet kell szentelni a volt királyi várnak, a Wawel- nek, mert a váróé*jellegét ez az épületkolosszus adja meg legin­kább. Maga a vár magaslaton épült, több épülettömbből áll, minden időben összeforrott a lengyel történelemmel és sokszor teljesen azonosult vele. Göt stílű épület, de reneszánsz és barokk részek is fellelhetők rajta. Ki­sebb részében közhivatalokat helyeztek el, de nagyobb része múzeum és képtár: a lengyel nemzeti kincsek gazdag tárháza. Felbecsülhetetlen értékű festmé­nyeket, régi használati tárgya­kat találunk itt. Csodálatra mél­tó például a vár gobelin-terme. Hatalmas helyiség, semmi más sincs benne, csak a világviszony­latban is nagyértékű híres gobe­linok. Nem lesz érdektelen meg­említeni, hogy a második világ­háború idején, amikor átmene­tileg a legbarbárabb német el­nyomás nehezedett Lengyelor­szágra, Krakkó SS városparancs­nokának ez volt a moziterme. Magánmozit rendezett be, sem­mibe sem véve a lengyel nép hagyományait és nemzeti kin­cseit, s ezzel lelkiismeretlenül meggyalázta az egész nép nem­zeti önérzetét. A Wawel temp­lomában, ami szintén igen érté­kes építészeti és történelmi em­lék, napról-napra ezrek és ezrek jelennek meg és a templom alatti kripták lépcsői felé veszik útjukat. Nem is annyira a ha­lottak, mint inkább a halhatat­lanok világa ez. Itt alusszák örök álmukat nehéz márványko­porsókban, súlyos fedelek alatt a lengyel nép nagyjai. Halhatat­lan halottak ezek a nép előtt. Nemcsak lengyelek, hanem a vi­lág minden tájáról Krakkóba ér­kező idegenek megnézik ezeket a kriptákat, megilletódve állnak néhány percet Szobieszki János szarkofágja előtt, s eszükbe jut, hogy ö volt az egyik legnagyobb lengyel király. Pár lépés csak ide Báthory István szarkofágja, aki szintén a nép szeretetétól övezett lengyel király volt. Itt pihennek a nagy hősök is, Kos­ciusko, Poniotowski és a többiek. Kosciusko vezetése alatt küz­döttek a lengyelek a cári elnyo­más ellen, Poniotowski pedig a lipcsei csatában tüntette ki ma­gát. Megilletódve állanak a sir­Egy este az egyházkarcsai kultúrotthon előtt szokatlan sürgés-forgás volt tapasztal­ható. Piros nyakkendős pioní­rok és sok CSISZ-tag jött el ide, hogy részt vegyenek^ az alapszervezet évzáró taggyűlé­sén. A külső szemlélő a sok fiatal láttára csak azt gondol­hatta, hogy Egyházkarcsán a CSISZ-ben szervezett ifjúság élénk szervezeti életet folytat. Ezt gondoltam én is — és kí­váncsian vártam a taggyűlés megkezdését. Az ünnepélyesen kidíszített kultúrterem hama­rosan megtelt. Boráros Miklós helyi CSISZ-funkcionárius megnyitó szavai után a nemzeti iskola pionírjai köszöntötték idősebb barátaik, a CSISZ-ta- gok évzáró gyűlését. Egypár szavalat, ének... és a szót Csiffáry Ferenc CSISZ-titkár vette át, hogy beszámoljon az elmúlt évben végzett munká­ról. A beszámoló viszonylag elég rövid volt, lényegében vá­zolta a múlt évi munka ered­ményeit, és megemlékezett a CSISZ-tagok felajánlásairól. Az eredmények arról tanúskod­nak. hogy az egyházkarcsai if­júságban van munkakedv, fia­talos energia. Egyházkarcsa szövetkezeti falu, ifjúsága te­hát az EFSZ-ben tudja meg­mutatni képességét, erejét. Az aratás alatt és utána a fiatalok nagy része például éjjeli mű­szakban dolgozott, 32 vagon gabonát tisztított meg. A köz­ségi hangszóró szerelésénél 50Ó, a faluszépitési akcióban szintén 500 órát dolgoztak. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 41. évfordulója tisz­teletére felajánlották, hogy 1000 órát dolgoznak az EFSZ földjein. Meg kell még említeni az egyházkarcsai CSISZ-tagok kezdeményezését a komposzt- készltés terén is. Az ifjúsági ,sss/sssf/smsrsssssss/sfssrssfrstsssrss/i hozta. Előbb a párolgó pirosra pirított krumplira lettünk fi­gyelmesek — amint később ki­derült, szintén édes volt — majd elénk rakta a bécsi szele­tet is. Ugyanolyan bécsi szeletet, mint amilyet idehaza is ehetünk bármelyik étteremben. Ez a ti­pikus lengyel étel — mondotta. Meg volt elégedve önmagával, legalábbis ezt vettük rajta észre, udvariasan mosolygott és mi is mosolyogtunk. RÉGI IDŐK HANGULATA Hogy mennyire vigyáznak a lengyelek Krakkó régies hangu­latára, arra az is jellemző, hogy a Mária templom előtti főtéren, mely a város legrégibb tere, pár évvel ezelőtt felszedték a villa­mossíneket, megszüntették a villamos közlekedést és gyéri- tették a világítást, csupán azért, hogy a régi idők hangulatát visszavarázsolják. Az is jellemző a lengyelekre, hogy nagyon ügyelnek városaik tisztaságára. Krakkóban például ismeretlen a por, a szemét. A tisztaság érdekében éjjel hordják az üzle­tekbe az árut, s ha valaki tüze­lőt vásárol, csak éjjel szállíthat­ja lakásába és a járdát a tüzelő hulladékaitól természetesen rendbe kell hoznia, meg kell tisztítania. Krakkó, az egyik legnagyobb múlttal rendelkező lengyel város régi dicsőségére emlékeztető épületeivel és műremekeivel ma a népi demokratikus rendszerben történelmének újabb fejezeteit írja. BAGOTA ISTVÁN brigád 100 köbméter komposzt- alapanyagot gyűjtött össze és raktározott el, amivel nagyban hozzájárult szövetkezeti földek humusztartalmának emelésé­hez. Tehát a munka frontján megállja a helyét az egyház­karcsai ifjúság. Szép, értékes eredményeket érte kel a ter­melésben — tehát lesz miről beszélni az évi taggyűlésen - gondoltam — és vártam a vita kezdetét. De a beszámoló el­hangzása után néma csend bo­rult a teremre. A CSISZ-funk- cionáriusokon és Csömör Lász­ló elvtárson, a CSISZ járási küldöttjén kívül egyetlenegy fiatal sem akadt, aki felállt volna, hogy elmondja tagtár­sainak: hogyan értek el ilyen szép eredményeket az EFSZ- ben, vagy pedig azt, hogy mi hiányzik Egyházkarcsán az if­júság életéből? Pedig van az egyházkarcsai ifjúságnak prob­lémája elég! Az utolsó években a sport- tevékenység is alábbhagyott, annak ellenére, hogy szélesebb anyagi lehetőségek állnak ren­delkezésre, mint bármikor! A HNB és az EFSZ is segítségére van az ifjúságnak. De mégis, Egyházkarcsán nagyon nehezen indul el élénk kulturális és sportélet. Mire lenne itt szük­ség? Mire kell az új vezető­ségnek helyezni a fő hang­súlyt? Elsősorban tovább kell foly­tatni a múlt évben végzett eredményes termelő munkát, azaz az ifjúságot ezentúl is be kell vonni az EFSZ munkáiba. Külön ifjúsági brigádokat kell alakítani, mert az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a mezőgazdasági munkában a fiatalok szép eredményeket ér­nek el. A kulturális, politikai és sporttevékenység terén új módszereket kell alkalmazni — e téren az egyházkarcsai fia­talokat fel kell ébreszteni. Kö­zeledik a tél, az ifjúságnak több ideje jut a kulturális te­vékenységre. Az új vezetősé­gen múlik, hogy mennyire tud­ja mozgósítani a fiatalságot. Rendezzenek színelőadásokat, hívjanak meg előadókat. Ünnepségek zajlottak le a 800 éves fenn­állását ünneplő Modorban. Az ünnepély felvo­nulással kezdő­dött, ahol fel­díszített allego­rikus kocsik és jelvények hir­dették a város fejlődésének távlatait. Több mint 600 szö­vetkezeti tag is felvonult. Fiatal lányok táncoló- dalolö csoportja jelképezte a menetben a sző­lőtermést, mert bizony Modor­nak több évszá­zados szőlőter­melési hagyo­mányai vannak. Mondani sem kell, hogy az ünnepségek al­kalmával sokan megkóstolhat­ták a híres mo­dor! bort, amely jókedve derít'. Olvasóink írják ŐRÖMMEL DOLGOZTAK Lubenyíkon a nyár folyamán több mint 150 főiskolai brigá- dos volt. A brigádosok egy ré­sze családi házak építésénél nyújtott segítséget, másik ré­szük pedig a Magnezit-üzem építkezéseinél fejtett ki mun­kát. Megfogadták, hogy jövő nyáron is részt vesznek hason­ló munkálatoknál, mert igen jól érezték magukat. Szórako­zási vágyaikat is kielégíthet­ték, jó szállásuk volt és első­rendű ellátásban részesültek, örömmel is dolgoztak egész nyáron át és komoly segítséget nyújtottak az építkezéseknél. MÉSZÁROS GYÖRGY Pozsonypüspöki. ELHATÁROZTAK, hogy... A nagymegyeri magyar tan­nyelvű 11 éves középiskola CSISZ-tagjai nagy lelkesedés­sel indulnak el a szapi határba az ifjúsági építkezésre. Több kilométer hosszú vízlevezető árkot készítenek, amivel nagy- felületet mentenek meg az ár­vizektől, talajvizektől. A CSIS2 tagok a nehéz munka ellenére is örömmel vették ki részükéi a rájuk bízott munkából. Nap; 6 órát, reggel 9-től délután í óráig dolgoztak. Nagyon jó érezték magukat, elhatározták hogy más alkalommal is segí­tenek az ifjúsági építkezése­ken. HORVATH ERZSÉBET Tany. DICSÉRETET ÉRDEMELNEK Ipolyságon a nyár folyamá is élénk kulturális tevékeny ség volt. Azok a fiatalok, aki kimaradtak a középiskolákbó összefogtak a Csemadok hely csoportjával és színdarabot ta nultak be. Nem egyszer a na pi nehéz munka után mente el a próbákra és pc*tosan meg jelentek, hogy tőlük telhetőe jól megtanulják a szerepeke A darabbal több héten át ját ták a környék falvait, s dicsé retet érdemelnek, amiért nyl ron is kultúrtevékenységet fe; tettek ki. DARIDA MARGIT Ipolyság.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom