Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-18 / 8. szám

t A táncosok egy csoportja Oj PROGRAMRA KÉSZÜL AZ „IFJL SZiVEK“ NÉPI EGYÜTTES „Rossz táncosok a mai fiatalok — hallja az ember mind­untalan és morzsolom magamban a gondolatot, mi a titka a jó, a szemet gyönyörködtető, szívet felderítő, leányt pirosító szép táncnak. Mert követ dobni a legkönnyebb bárkire, fiatalra, hajlongó, röpködő szép lányra, délceg legényre. Előttem egy tucat lány, legény forog, pörög a teremben, szemük fényes ragyogás, testük hajlongó nádszál, karjuk együtt lendül, lábuk egy ütemre dobban, surran a fényes parketten. Es röpül, röpül mii^egyik. Csupa lengő gyönyö­rűség minden mozdulatuk. Nem hiszek az öregeknek ... A titok itt van, benne az ifjúságban! — Mert a tánc élet, szépség, ifjúság! Idegek rezdülése, szívek dobbanása, a vér lüktetése; röppenő szépség és minden, amit az ember tesz önfeledt tagjainak mozdulatával a zene ütemére. — Mi a titok, hol a titok? — kérdem és beszélni kez­dünk: én a néző, és ők a táncosok. — Sokat tesz a technika — mondja Gyüre Lajos. — A táncot is tanulni kell, mert különben néma, semmit­mondó marad a szemnek, amely figyeli a gyönyörűség óhajával. Kell, hogy valamit adjon, mondjon. Én például ezért szeretem új programunkból legjobban a .cselekmé­nyes táncokat. — És a szív, a kedv! — kap bele a szóba Kálmán Olga — Az se semmi!... Élni kell a táncnak. Benne, minden moz­dulatában a kedv, a derű kell, hogy hömpölyögjön. Ha fagyos a szív, suta a tánc!... — Az biztos, hogy a temperamentum sokat tesz — bólint rá Forgács Peti — de azért hallás és ritmusérzék is kell! — Szeretni kell a táncot... Beszélnek és vitatkoznak, alig hallani egy hamvasarcú meghúzódó lánynak, Tóth Piroskának halk szavát: Szeretni és tanulni kell a táncot, mert csak így kel életre az ember mozdulataiból, ahol szunyod. Szeretni kell, mert csak vele teljes az ifjúság és gazdag az emberi lélek... Mert a tánc egy kicsit mindig a lélek, az érzések tükre. £s tegyük még hozzá: a népi tánc a nemzeti karakter tükre! SZŐKE JÓZSEF Kálmán Olga az együttes szólótáncosa A Téli viláaqal Mács József immár második kötetét adta az olvasó kezébe. Első kötete a Végnélküli gyűlés a sematizmus jegyét viselte magán. A kötet maidnem minden írása előre el­gondolt séma szerint íródott. Közös vonásuk, hoav a iellemek nem benső indítékok alaoián cselekszenek, hanem az író által felállított cél érdekében Ilv módon alakulnak ki a megoko- latlanul szélsőséaes figurák: a iók és a rosszak, a szocializmus hívei és ellenségei, a szocializ­mus felé haladók és az egv helyben topogók, az első sorban menetelők és a fekete reakció­sok. Fontos a cél; a szocializ­mus elérése. Ez önmagában igen tisztességes írói szándék. Azon­ban csorbát szenved a célhoz vezető emberi út írói ábrázolá­sa. Ez út okát és lénveoét csu­pán külső jegyek magyarázzák. Ennek folytán elvész a célbaérés hitele is. A forrongásban lévő szocia­lista ember tetteinek, szándé­kainak, átalakulásának írói áb­rázolása lélektani megokoltság nélkül csak torz. agitatlv iolle- gű figurákat szülhet. Sajnos a kezdő prózaírók e gyermekbe­tegségét Mács József első köte­te is magán viseli. Irodalmunkban a sematizmus elleni harc Fábrv Zoltán 1954- ben meoielent Harmadvirágzás című tanulmányával indult meg. .Költőink mondanivalójának nincs elég élménvrealitása. — mélységtartalma, a felületet még ének fodrozza, szavalat díszíti. Nehézség és nehezék nélküli írás ez. konfliktusmentes talál­kozás a szolidaritás fogadkozó vállalása, munka, hittevés, lel­kesedés himnusza." Ez elsősorban a költészetre vonatkozott, de érthetett belőle a prózalró is és valamennyi toll­forgató ember. Fábry Zoltán ta- nulmánvának naov szerepe volt abban, hogy a fiatal költő és író- nemzedékünk saját élményvilá­ga felé fordult. Ezt teszi Mács József is. Gyakran „hazarändul“ szükebb hazájába Gömörország- ba. Ébresztőét! a overmekkor emlékeit, rendezi az ifjúkor él­ményét, keresi, faggatja az is­merősöket: eovszóval élményt, élményalapot keres írásaihoz. Ennek a felbolygatott élmény­világnak a rögzítője második kötete, a Téli világ. Itt Mács csak olyan témához nyúl, amit átélt, amit látott, amit közvet­lenül vagv esetleg másodkézből hallott. A második kötet a Téli világ a falu életéről szóló könyv. Olyan ember Irta, akinek ottho­na a falu. aki szereti és ismeri a parasztot. Mácsot a faluisme­ret indítja útjára. Innen índült és ide jár haza. Gömörország írást és gondolatot melengető bölcső, elbocsátó és visszaváró, Gömör az íróvá eszmélés él­ményadakozója. A kötet tematikáját méreget­A multhéten leesett Bra- tislavában az első hó. Reggel hirtelen megfehéredett hajjal fo­gadták a fák, kerítések, bérhá­zak, utcák és a Kis-Kárpátok felénk néző oldala. Az emberek is eddigi hangulatukból kivet­kőzve mintha élénkebben, na­gyobb kedvvel mozogtak volna. Mert a természet, illetve a kül­világ elváltozása mindenfélekép­pen hat az emberekre és Bra- tislavában leesett az első hó. Vártak erre a hóra, a leeresz­kedő hópelyhekre nagyok, kicsi­nyek egyaránt. Még alig pity- mallott és már megszaporodott az utca tejcsarnokba igyekvő, szánkát vontató férfiakkal, asz- szonyokkál. És a szánkón gyere­kek, kacagó, nagyon boldog lur­kók. Jöttek és mentek, futottak 'és lassítottak az emberek a gye­rekek kívánsága szerint. Én a Stollwerck utcában la­kom, gyári negyedben, ahol egy- ‘’gu családban négy-öt-hat gye- ’•eír. s ezek valamenmjien szán­kóval járnak, rohannak és meg­állnák, egy-egy nagyobb csoport­ban összeverődnek és tanácskoz­nak. Aztán az egyik, talán a ve­zér, a legtekintélyesebb erélye­sebben kiáltja: irány az Ahoj! Igen, irány az Ahoj, törik a havat, belegázolnak és elpc-óz­nak. Az Ahoj felé poroznak el és én nézem őket. Jobban mondva nem is őket nézem, hanem ezek­nek a nagy bérházaknak az abla­kaiban a búsuló sápadt fejecské­rideg fénye mögül tudtak örülni az első hónak, s vajon örültek-e? 'Örültek persze, mert volt a kis emberkék életében nem egy olyan pillanat, hogy valami, az első hó, örömet gyújtott bennük, olyan sóvárkozó, vágyakozó örömet, hogy sírva fakadtak és a szülők ellen lázadtak, hogy nekem mért nem lehet szánkóm, nekem mért nem lehet cipőm? Bratislavában leesett az első hó. A gyerekek a vezér kiältßsä- ra belegázolnak a hóba; irány az Ahoj! És én azokat a tegnapi mezítlábas gyerekeket keresem, szomorú és bánatos szemüket az ablakokban, itt a munkásnegyed­ben és nem találom őket. Az ab­lakok üresek, némák, hangtala­nok. A gyerekek elvonultak az Ahoj felé. Rengeteg szánkó, ren­geteg gyerek. Ismerem őket, na­ponta látom őket, három test­vér, három szánka, két testvér és két síléc, mondom ismerem őket. Elvonultak, elporoztak a töretlen hóban az Ahoj felé! Vastagtalpú bakancsban, csinos hónadrágban, nyakukban sál, fe­jükön meleg téli sapka. Bratislavában leesett az első hó. S azok a tegnapi, sápadt gye­rekek az ablakok fénye mögött nem maradtak a házban. Mennek, rohannak, ha: at csapnak szét. örülnek, kiáltanak és kacagnak És a kép egészen ünnepies, mert hiszen gondolkozzunk csak, nagy ünnep nekünk a február... MACS JÓZSEF TÉLI VILÁG ve szembetűnik egy tény: az író életsora megszabja az írások té­makörét • is. Majdnem minden írás középpontjában a falu egy- egy szociális problémája áll. A földéhség, az egyke, birkózás az élet új formáival. Ez nem vé­letlen. Ezt követeli a sorskö­zösség vállalás logikája, a tol­latfogó Író felelőssége. Követ­kezésképp: az írások alaphan­gulata komor, kevés a derű, a mosoly, az ábrándos jövőt ter­vezés. Az elmúlt tíz esztendő a falu átalakítása révén felszínre hozta a paraszti élet gazdasági, társadalmi kérdéseit. Az író számára ez a kulcs. Azonban az emberlátásnak ez csak az eovik része, az utcának csak az egyik sora. Mács írásaiban ez a folyto­nosan ismétlődő és visszatérő komorság egyhangúságot szül és hiányérzetet keit. A szociális témakör már eleve megszabja az írások cselek­ményvezetését, és egész l'égkö- rét. Egvszóval a választott téma, az elindító alap, Mácsnál a to-' vábbtolytatás logikáját is ma­gában hordja. A témaadta lehe­tőségeket az író elsősorban a fa­lusi élet ellentéteinek kidombo­rításával bontja ki. Mács írásai­ban nincsenek idillek. sem könv- nyed, puha elérzékenyülések. Sorsuk nehezével viaskodó em­berek sorakoznak elénk. Itt min­denkinek a saját baja fáj, a saját sorsa nehéz. Nincs Idő fe­lesleges szóváltásra, vagy tré­fára. Űz, hajt a kenyér gondja. A nincstelen holnap enni akar, a szegényparaszt görcsösen ra- gaszkadik az utolsó szalmaszál­hoz is, míg a nagv paraszt tel­hetetlen. több földet, nagyobb vagyont akar. Ezek kibékíthe­tetlen ellentétek. Itt embercso­portok néznek egymással far­kasszemet. Ez harc. Életre, ha­lálra menő harc. amely áttör már a gyermekkor emlékeit idé­ző írásokban (a Téli yilág. Nagy­apám igazsága. Örök villongás) s folvtatódik a paraszti gondol­kodás önmarcanoolásával (ősi bűn. Végrendelkezés, Hímes to­jás. Huszárvirtus, Gitta) befeje­ződik a tegnap és ma paraszti életmódjának összecsapásával. (Egyedül, Csalódás, Kifürkész­hetetlen élet, Özvegyasszony, a Ravasz csali. Nemzedékek.) Mács I BERKYLILI | Az elmúlt napokban elhunyt Berky Lili, a Magyar Népköztár­saság érdemes művésze, az idő­sebb színészgeneráció egyik leg­népszerűbb tagja. Több mint ötven éves színésznői működése alatt rengeteg szerepet alakított színpadon és filmen is. Az el- húnyt színésznő Gőzön Gyula a közkedvelt színész felesége volt. József írásainak alapeleme az a felismerés, hogy küzdelem, s harc nélkül nincs holnap, nincs továbbjutás. A Téli világ irodalmi értéke elsősorban a fa­lusi élet ellentéteinek írói áb­rázolásában rejlik. Ebből ered a könyv másik erőssége is: az író tudatos tö­rekvése az emberek belső vilá­gának ábrázolására. Az első kö­tet (a Végnélküli gyűlés) alakjai helyett még az író gondolkodik. A másodikban már a saját lábá­ra igyekszik állitani alakjait. Kutatja egy-egy tett okát. Ke­resi az elhatározás indítékait, nem elégszik meg a dolgok egy­szerű . tudomásulyételéyel. Az 1954-es Mács írásokra az yolt jellemző, hogy az író kerülgette, körülnézegette az embert, s ha rájött valamire ravaszkásan hu­nyorgott hozzá. Ojabb írásaiban már nem elégszik meg ezzel. Ránvitja az emberekre az ajtót. Belenéz tányérjukba, végighall­gatja veszekedésüket, átles a paraszti világ behúzott függö­nyein, tudni, ismerni akarja azt is. amit a parasztember csak magának vagy a lovainak mond el. Összegezve; az előző kötet írásaival ellentétben itt az elha­tározáshoz, a célhoz vezető út hiteles írói megformálásán van a hangsúly. Ez igaz általában. Azonban ez az írói szándék nem minden esetben alapos és következetes. A cél, s az írás megnyugtató befejezése érdekében, egyes írá­sokban, például „A kifürkész­hetetlen életben“ túlságosan agitatívnak, brosúra ízűnek tű­nik, amikor az író így érvel a ma mellett „a mában pihen meg. betakarózva gondtalanságába. S ha pénze, segélye ötlik eszé­be, azt nem meri állítani, hogy tengerentúlról küldik. Azt meg restelli kimondani, hogy ez az ország neki most már több, mint Amerika.“ Ez afféle hurok a gondolat végén, ami azt jelenti, hogy ed­dig és ne tovább. Az író egy egész elbeszélést ír azért, hogy ezt elmondhassa a vécén. Az ol­vasó ilvenkor a megelégedett írói arcát látja maga előtt, aki visszafojtott lélegzetét kifújva felsóhajt: „ez is megvan és még sincs este.“ Fábry Zoltán az 1956-os no­vellatermést értékelve többek között ezeket írta: A novella alaptörvénye, hogy bizonyítson valamilyen gondolatot. Mács Jó­zsefnél éppen e bizonyítás ho­gyanján van a hangsúly. Mács- nak vannak ugyan könnyelmű pillanatai, amikor türelmét vesztve így gondolkodik: „most aztán már elég leoven az ellen­vetésekből, ez az igazság és punktum." Kár ilyen meggon­dolatlanul árnyékot yetni a sok­szor megragadóan, szépen ki­bontakozó paraszti élet helyze­teire és alakjaira. A rövid elbe- szélésszerű írások értékén sokat fakit egy-egy ki nem munkált részlet. (Például a Csalódásban Darázs Béni felületes jellemzé­se.) Egv maréknyi arany között sokkal hamisabban cseng és fénylik egy rézgaras, mint egy ezreket számláló erszényben. A Téli világ írásai arról tanús­kodnak, hogy Mács József em­berismerete és jellemformáló ereje elmélyült. Emberibb és íróibb lett. Van azonban írásai­nak egv árnyoldala, amit az író gyors lélegzetű igyekezetében talán észre sem vesz: az él­ményanyaghoz való merev ra- gaszkadás. Vita közben írásait védve Mács gyakran így érvel: „de hisz így van az életben is“, s hogy bizonygatása hitelesen hasson, elmond egy valóságos történetet. Ez az okoskodás művészi értékekben követeli meg adóját. Miért? Mács min­den írásában benyomásra, él­ményre, hallott vagy ismert anyagra támaszkodik és ha kiü­rül a tarsoly, az író egyszerűen hozzátesz. kiegészít. így aztán létrejönnek azok a jellegzetes Mács írások, amelyek általános jellemzője az ismeretanyag egy­szerű kiegészítése, vagy meg­történt esetek magyarázata. Sajnos, ez a kiegészítés és ma­gyarázat gyakran agitatív érve­léssé alacsonyul. (Ilyen például a Gitta, a Csalódás, a Ravasz csali, a Kifürkészhetetlen élet és,részben az Egyedül is.) Szerintem Mács itt nem vesz, vagy nem akar figyelembe venni egy tényt: azt, hogy különbség van az élet egv-eov esete, tör­ténete, alakja stb. és annak Iro­dalmi megformálása között. „így van az életben is,“ nem egyéb mint önigazolás ami voltaképpen esztétikai fogyatékosságot ta­kar. Igaz, a valóság a legdön­tőbb forrás, amelyből az író al­kotásai anyagát meríti. De ha az alkotás a megformált csiszolt mű, akkor az anyag a feldolgo­zatlan érc. Szerintem a legfon­tosabb kérdés itt ez; mennyire veheti az író az életből készen a hősöket? Mikor kell alávetnie a gyűjtött anyagot, az életből vett alakokat, azoknak az elgon­dolásoknak, amelyeket előzőleg sokáig érlel magában az író? Nem kell e valami határnak len­nie a kész és a kész nyomán teremtett mű között? Vajon a készen kapott alakok nem féke­zik-e az író művészi alkotókész­ségét, útkereséseit? Szerintem Mácsnál fennáll az a veszély, hogy az alkotó folya­matot megfigyelések kiegészí­tésévé, magyarázgatásává érték- telenltse. Ily módon a belsd írói látomás heiyére a megfigyelt valóság képe lép, amiből hiány­zik az összegezés, az általánosí­tás művészi ereje. Nem lehet egyenlőségl jelet tenni az életből vett kész hős és az irodalmi hős közé. Az író­nak ki kell vonni belőlük azt az alkotó gondolatot, amelyről Be- linszkij ezt írja: „a művész lei­kébe hullva kerek egésszé, be­fejezett, sajátos magában zárt műalkotássá fejlődik." Az elmondottak az írásnak afféle műhelyproblémái, de egy fiatal írónak szükséges elgon­dolkodni rajtuk. A megérzés s az epikai ösztönösség helyett a látottak gondolkodó összefo­gására van szükség Mács József íróvá éréséhez. Fiatal prózaíróink gyakran in­gerülten tiltakoznak ha valaki írásaik műfaji hovatartozását akarja kideríteni. De mit lehet gondolni a Téli világ írójáról és lektorairól, amikor a címlapon az áll, hogy „Elbeszélések“. Vi­szont az írások műfaját tekint­ve több az életrajzi visszaemlé­kezés és irodalmi értékű riport, mint az elbeszélés. Eszerint az író nem tudja nevén nevezni alkotását, overmekét. A leányt fiúnak, a fiút leánynak szólítja. Ez pedig inkább gyengeség, mint erősség. Hogy ennek bizonyítá­sára szükség van. uovancsak esztétikai hiányokat takar. Mondhatja valaki: hát olyan fon­tos egy-egy mű értékelésénél a műfaj meghatározása? Igen fontos, mivel a müfajválasztás meghatározott irányba tereli az író munkáját. Nem volt vélet­len, hogy Fábry Zoltán az 1956- os novellatermést értékelő mun­kában olyan erélyesen hangsú­lyozta a novellalrás műfaji tör- vényamek fontosságát. Ügy gon­dolom, hogy a novella és álta­lában a rövid műfajok problé­mája még éveken át napirendi pontja lesz irodalmi életünknek. Mács József tudatosan törek­szik nvelvének művelésére (Saj­nos nem mondhatjuk ezt el fia­tal prózalrónk mindegyikéről.). Megszemélyesítésének, képeinek színe, íze, zamatja van. Mácsnak erőssége a nvelv. Ilveneket ír: „Olyan ez a nyárvég is, mint a többi, vénemberek szemhunyo- rítása. Vaskosan kőnnved és ha­ragosan meleg fényű. A levegő még forró massza és ha rezdül- ni kénytelen, akárcsak az öreg Dömény lehellete, enyhe és ész­revétlen. Vagy: „Egészen bees­teledik, kint sűrű a sötét, a ka­nál is megállna benne.“ Vannak azonban írásainak olvan monda­tai és részei is amelyek a mes­terkéltség, a kiérőszakoltság, a gondolat nélküli erőlködés be­nyomását keltik. Például „A tüs­kön ülve, a fénylő csillogó re­ményt árnyékkal borítja a tu­dat.“ Vagy: ,,De, mert a lelke folyton kiröppen a szabadba, a mezőre, hát fortvoo halántékán a fejében főtt gondolat.“ Ilyeneket olvasva mindég az okvetetlenkedő gömörországi kisdiák jut az ember eszébe, aki abban leli örömét, hogy az egy­szerű mondatokból olyan kacs- karingós monda tfüzért kerekít, hogy ember legyen aki el tud rajta igazodni. A Téli világ értékelésekor nem mondhatjuk, hogy Mács Jó­zsef befutott naov Író lett. Ez hízelgés és felelőtlenség lenne. Második kötete az útkereső fia­tal író fontos állomáshelye. Me­nekül a sematizmustól. le akar­ja magáról bántani ami hamis és igaztalan. (Hogy e szándék he­lyenként a másik végletbe so­dorja, ez megérthető.) Könyve feltehetően olvasható mű lesz, de a siker ne szomjúzza a hí­zelgő felmaoasztalást. Mács Jó­zsef íróvá ér*sp egész irodal­munk érdeke. Tőle függ, hogy az őszinte szót irodalmi gesz­tusnak veszi-e. vagy pedig se- gíteniakarásnak. DOBOS LÄSZLO Táncosoli a taaciól két keresem, a tegnapi köhögő- ket, vértelen ajkúnkat és nagyon szomorúakat. Akik csak az ablak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom