Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-21 / 4. szám
MOLNÁR FERENC: ES HAJNALI háromnegyed négy. Nem tehetek róla, szomorú, de így van: a kávéházban ülök, hátul a sarokban, egyedül. Még sötét van, de egy félóra múlva már egy kicsit világos lesz, az ember akkor szép csöndesen hazamegy, a gyönyörű szürkületben, a gyöngyszínu ég alatt, a friss kis szélben, amely még illatokat is hoz, isten tudja, hol veszi magát Pesten hajnalban a mezei virágok szaga, de ebben a félórában még az is van. Addig azonban még itt kell ülni, ebben a tükrökkel ragyogó, túlfényes bazilikában, ezen a csiszolt üvegből, vert sárgarézből és paliszanderfából összekomponált szemétdombon, egyedül. Nem baj. t'.gy hölgy a oezsgősvödrő- ket fényezi, pasztával. A pincér levest eszik fenn, e^y zúgban. Csönd volna, ha az ívlámpák nem zümmögnének. De ziimm.ög- nek, az ember ezt is figyeli egy kicsit. így zúg. zümmög évtizedek óta, ebben is van valam.i érzése a végtelenségnek, más a t enaerparton mereng, én most az ivlámna partján ülve hallgatom az örök zúgást. Az ember azonban élvhajhászó állat. Kedvem támad egy métermázsa képes újságban böngészni. A kávéházban bánkódó lélek olykor meg- kívánia a kis fehér dőlt kereszttel jelzett szász király arcképét a W’orhéban, amint leleplez egy .szobrot. Angol miniszterelnököt sem láttam rég, íróasztala mellett. Hadihajó után vágyódom, jó sűrű füstöt okádó hadihajók után az Illustrated London News-ban, a jó öreg Graphic- ban. Igen, igen, képeket... — Pincér'. — Parancsol? — Lapokat kérek ... — Azonnal küldöm az újságos gyereket. És eltűnik. Csönd. Egy perc múlva ott áll előttem valaki. — Milyen lapokat tetszik? Ránézek. — Ejnye ... mondom — hát te ki vagy, fiatalember? Mosolyognom kell. A fiatalember akkora, hogy épp túlnyúlik a feje a márványasztalon. Arany- szőke és gyermekiesen masza- tos. Smoking van rajta, kétszer akkora, mint ö, kis piszkos báli gallér, fekete nyakkendő. A smoking ujjából kifityeg vékonyujjú kis gyerekkeze. Nagy, kék szeme van, nagy kék karikákkal. Szelíd, komoly kis pofa, vékony, alázatos kis hang. kaptákban áll, komolyan vár. — Ejnye, — mondom — most már nem is kell lap. Hogy kerülsz te ide? — Én vagyok az újságos fiú. — Hogy hívnak? — Ferenc. — Milyen Ferenc? — Lencsés Ferenc. Furcsa. A nevétől egészen meg vagyok hatva. Lencsés Ferenc. Akkora, mint egy lencse és már Ferenc. — Nem Feri? — kérdezem. — Nem, — mondja, még mindig komolyan — Ferenc. — Hány éves vagy? — Tizenkettő leszek. Hajnali négy óra. Akkora, mint egy lencse, Ferenc, tizenkettő lesz. Hajnali négykor még itt van. Munkában. De olyan ábrándosán kom.oly kis parasztgye- rekképe van, olyan nagy, vastagtalpú cipőben kopogott, mikor idejött, akkorákat lépett, mint egy felnőtt, az egész jelenség olyan komoly, mintha valami nagyon régi meséből került volna ide, úgy hogy melléje képzelem a többi kis parasztgyerekeket, akik közt komolyan áll, mint egy kis csoda, a bő smokingjá- ban. — Na, — mondom — kedves Lencsés, most te el fogod nekem mondani, hogy honnan az ördögből kerültél ide az Andrássy- útra, mit keresel itt éjszakának idején öreg zsidónak öltözve, mért vágsz olyan komoly pofát, egyáltalán mindent el fogsz mondani, amit tudni akarok rólad, mert eddig nyugodtan ültem itt, de most már kezd valami bántani, kezd az egész dolog nem tetszeni nekem, itt valami baj van. HAT LAS.SAN sikerül Lencsés bizalmát megnyerni és azzal megkezdődik a kihallgatás. ■ Hány órától vagy szolgálatban? — Este hatkor kell bejönnöm a kávéházba és reggel hétkor mehetek haza. — Szép. (Tizenkét éves és tizenhárom órát dolgozik.) Hol lakói ? — Kispesten. — Mi? Onnan jársz be ide? — Onnan. — Elmondod nekem, hogy hogyan jársz be ide Kispestről, de pontosan. — Elindulok délután félnégykor hazulról és akkor megyek gyalog egy és fél órát egészen addig, amíg a villamoshoz nem érek. Akkor felszállók a villamosra és bejövök vele egészen idáig. Akkor már van hat óra. Reggel hét órakor pedig elmegyek innen, felszállók a villamosra, egy óra alatt künn vagyok Kispesten, az Erzsébet-téren, onnan megint gyalogolok másfél órát hazáig, fél tízkor otthon vagyok és akkor lefek- szek aludni. — Fekszem. — Lefekszek. — Lefekszem — úgy mondd. — Lefekszem. Nem mosolyog, úgy mondja, mint a leckét'. Tizenkét éves, tizenhárom órát dolgozik, két árát utazik, hároi^ órát gyalogol. Hat órát alszik. Tulajdonképpen tizenhat órát gyalogol, mert a kávéházban nem ül, szaladgál a lapokkal. Szmokingban. És tizenkét éves. Az is csak lesz. — Ejnye, — mondom — ejnye I.encsés, nem sok neked ez a strapa? — Nem. — Mi az apád? — Nincs. — Anyád? — F'üZ ... egy hentesnél. — És tűri, hogy te egész éjjel dolgozzál? — Hazaviszem a pénzt neki. Nem mindig vagyok itt éjjel. Másik hónapban nappal vagyok. Akkor reggel fél négykor indulok el hazulról, mert reggel háromkor kelek fel. És reggel hattól aztán itt vagyok este hétig. Akkor hazameayek és otthon vagyok este fél tízkor. — Télen ? — Igen. — Akkor is gyalog mégy m.ás- fél órát? — Igen. Csak télen rossz, mert nincs lámpa. És a hidegbe gyalogolok a sötétbe. És ha nagyon összefnzok, akkor bemegyek a csőszkunyhóba, mert ott a péteri határnál van a csöszkunyhó, és addig várok, amíg fölmelegszek, és ha nagyon esik az eső, akkor is ide megyek a kunyhóba, amíg eláll. — És ha nem áll el? — Eláll. Hát várok, amíg el- ■áll. — Szép. (Ne felejtsük el, ha hideg van és esik, akkor vagy megy az esőben másfél órát a sötétben, vagy vár, amíg eláll, didereg a csőszkunvhóban és akkor csak négy órát alszik. Ne felejtsük el, tizenkettő lesz. Reggel háromkor már föl kell kelnie. HOZZÁTESZI kiegészítésül: — A péteri határnál van egy lámpa is. Azt már messzir'ól látom, arról tudom, hogy merre kell menni. De ha a szél eloltja a lámpát, akkor el szoktam tévedni. Szünet. Vár, hogy még mire kell felelni. — Ne — mondom — I.encsés, hát most aztán halljuk, mi fizetésed van. — Tíz forint. — Lencsés, — mondom — mi kell neked villamosra minden nap? — Tizenöt krajcár ki és tizenöt krajcár be. Összesen harminc. — Tyü mondom — Lencsés Ferenc,^ akkor mi most számítsuk^ ki, mennyi marad neked a fizétésedböl. Gyere. Egy hónapban van harminc nap. Harmincszor harminc krajcár, az kilenc forint, maradna tehát a jó hónapokban neked egy forint. Ellenben van az évnek hét olyan hónapja, amikor a tíz forint gázsiból kilenc forint harminc krajcár megy el villamosra, akkor neked az egész havi munkádért, napi két óra utazásért, napi három óra gyaloglásért, napi tizenhárom óra futkosásért, cipe- lésért, munkáért, ázásért, fázás- ért, sötétért, hidegért összesen hetven kra) cárod marad, amit az édesanyádnak hazaviszel. Ha ez így van. Lencsés, akkor ez már kezd egy kicsit undorító lenni és ... és ..t — Kapok borravalót is — vigasztal. 0 engem. — Nem, mondom — Lencsés, ez nem megy így ... ez ... Mi akarsz lenni? — Pincér — mondja boldogan, mintha azt mondaná: tábornok. Most mit csináljak Lencséssel? Régen mondom, nem szabad egy példányt kikapni a nyomorból és így megtanülmányoz- ni, mert az ember nem tud tőle aludni két napig. Mit csináljak vele? Adjak pénzt neki? Adtam neki pénzt. Talán rajta .segített ez valami nagyon keveset, az a pár hatos, de rajtam már nem. És nem igaz, rajta se segített. Nem lett volna szabad szóba áll- nom vele, mert akkor nem érez- ném most a teljes tehetetlenségemet minden nyomorral szemben. Nem volna ez a fojtogató, égő érzésem, ez a vak düh, ez a dadogásra késztető valami, ez a nyugtalanító, forraló, a mellemben fel-felzúgó harag ... az ördög vigyen el. Lencsés, a szép kis szőke hajaddal, a mesebeli kis magyar arcoddal, a vén szmokingoddal és a letaposott kis fiatalságoddal. Az ördög vigye el mind a mesekönyveket és a gyermekjátékokat, a bájos pu- bi-képeket, a fehér gyermek- ágyacskákat, a matrózgallérokat és a hadihajók arany neveit a pubik szalmakalapján. Az ördög vigye el a francia kisasszonyokat és a ayermekbálokat és a baby- zsúrokat és a születésnapi tortákat és a „gyermekszájból“ mondásokat. Az ördög vigye el 1 hintalavakat, a karikákat, a kis 'luszáruniformisokat, a füthető kis mozdonyokat és az én összes ió meafigyeléseimet, amikor elégem áll regael fél ötkor Lencsés :>lyan komolyan, mint egy rendőr és ideteszi az asztalomra ezt I rongyos, maszatos kis életét, mii még csak nem is mártirium. mert ezrével van az ilyen, mint 5, ideteszi elém az asztalra ezt Zz ázott-fázott kis tépett, het- cenkrajcáros veréb-életét, min- lenre felel vékony gyerekhan- 7on, nem is tudja, hogy panaszkodnia is lehetne, hetven kraj^ ^ ^ .A. cárt kínlódik össze egy hónapban és még nincs tizenkét éves. Szerencsére elhívják. — Fizetni — mondom a főpincérnek. Odajön. — A gyerekkel tetszett dis- kúrálni? — Igen. — Okos gyerek — mondja. — Mondja kérem, — fordulok hozzá — mennyit ér ez a kávéház? — Tavaly ötszázezer koronát ígértek érte, nem adták el. — Mit hoz tisztán? — Évente tisztán... százharmincezer koronát. — Köszönöm. A KÁVÉHAZNAK van vagy húsz alkalmazottja. A húsz alkalmazottal akkora forgalmat csinál, hogy évente százharminc- ezer korona tiszta haszna marad. És a húsz alkalmazottja közül az egyik Lencsés Ferenc, havi hetven krajcár fizetéssel. Lencsés Ferenc Kispestről. Gyalog háram óra, esőben, hóban. 'Villamoson két óra. Szaladgálás tizenhárom óra. Életkor: még nem tizenkettő. Szmoking. A százharmincezerből őreá összesen tizenkilenc korona nyolcvan fillér jut évente. Gyerünk haza, már világos van. A kávésra nem haragszom, mert jó ember, a fiút megsimogatja és nem ad neki kevesebbet, mint a többi kávés. A kávés ellen semmi kifogásom sincs. Semmi. Általában nem is tudom, miért vagyok úgy kétségbeesve. Hisz nem történt semmi különös. Érzem, hogy cikket fogok írni Lencsésről, mert amit itt elmondtam, az az utolsó betűig igaz. És nem szeretem az ilyen cikkeket, szégyellem az ilyen megható kipiszkálását a nyomornak, szégyenek dicséretet kapni a Lencsés szenvedéseiért, útálom, hogy ő kínlódik és én ezt szépen megírom cikknek, feltüzöm a mellemre, mint egy rendjelet és büszkélkedem vele. Mert ígl van. és mégis, mégis .. Most már késő. Ott volt a hiba, amikor szóbaálltam Lencséssel. 1912. Az ű.i Színpad ianuár 18-án mutatta be E. Kálmán ope- rétijét a Montmarti ibolyákat. Képünkön E. Báláz, E. Kosteiník és I. Strelkát a darab főszereplőit látjuk. A hatodik földrész meghódítása ANTARKTISZ Megállt a malom kereke Megállt a malom kereke. Megfogta Tóth István keze. Gyorsan, gyorsan jó emberek. Segítsetek, seqítsetekl Itt esett be, itt nyelték el A gyors habok, mikor éppen Korsójával vízért hajolt... — Az a lány az én kedvesem. Szép kedvesem, — Juliska volt. Keresik már este óta, S mire éjfélt üt az óra. Megtalálják, partra teszik. Koporsóba befektetik .. . — Malom kerék régóta áll. Megroppant az idő fogán. Tóth István sokszor elnézi, Hü kedvese, Juliskája, Emléke nyomon kiséri... CSONTOS VILMOS Nyolcvanegy napos kemény küzdelem után január 3-án megérkezett a Déli Sarkra a Scott- állomásról október 14-én útrakelt öttagú új-zélandi motorizált expedíció. A csoport vezetője Sir Edmund Hillary, aki néhány évvel ezelőtt elsőként érte el a világ legmagasabb csúcsát, a Mount Everestet. Ha ilyen jelentős sikerről nem is, az Antarktisz jégbirodalmában tartózkodó lelkes kutatók áldozatos munkájáról egyre többet olvashatunk az utóbbi időben. Ma már tíz nemzet tudósai — szovjet, amerikai, angol, francia, ausztrál, új-zélandi, argentin, belga, chilei és japán kutatók — dolgoznak, hogy Földünknek e viszonylag még ismeretlen területét, éghajlati viszonyait, ásványi kincseit, állat- és növényvilágát tanulmányozzák és sok egyéb tudományos feladatot is megoldjanak. Jelenleg már ötvennél is több kutatóállomás és bázis működik az Antarktiszt környező szigeteken, a parton, valamint a belső területeken. Karinthy Frigyes művelt a cseh közönség mind ez ideig nem ismerte, A prágai Magyar Kultúra az elmúlt év december 15-én ezért irodalmi éstet rendezett Karinthy szemelvényekből, Az estnek olyan sikere volt, hogy számos írásbeli és személyes kérésre az idei első irodalmi estjüket január 5-én ismét Karinthy Frigyes művészetének szentelték. Az egyik jelentős prágai író kijelentette, hogy a prágai Magyar Kultúra volt az első, aki a cseh közönséggel megismertette és megszerettette a magyar irodalom e jeles képviselőjét, Prága felfedezte Karinthyt, Az est bevezetőjét és összekötő szövegét Petr Rákos, a Károly Egyetem asszisztense mondotta, A szemelvényeket és jeleneteket Miluse Zemánková, Petr Rákos, Sándor Kosmar és Mikulás Sever készítette. ★ Hans J. Rehfisch ismertnevű hamburgi író új színmüvének hőse Semmelweis, A darab a Német Demokratikus Köztársaságban kerül először színre. ★ Joseph Billiet francia író, regények, tanulmányok, verseskötetek és „A művészet története“ című mű szerzője, 71 éves korában elhunyt. 1912 óta fejtett ki háborúellenes tevékenységet és 1934-ben belépett a Francia Kommunista Pártba. Tolsztoj „Háború és béke“ című művének amerikai filmváltozata nyerte Párizsban a legjobb külföldi film díját. A francia filmek közül ,.Párizson át“ és az „Egy halálraítélt megszökött“ címúeket tüntették ki. A legjobb francia filmszínésznők díját Brigitta Bardot és Danielle Darrieux kapták. A legjobb külföldi színésznő diját egyhangúan Maria Schellnek ítélték oda. Legjobb francia filmszínészek; Bourvil és Francois Pétier, a legjobb külföldi színészek: Curd Jürgens és James Dean. Hillary túlment a célon A Geofizikai Év keretében megindult kutatá.sok eredményei között igen előkelő helyet foglal el a Hillary-expedíció sikere. Az antarktiszi szovjet expedíció vezetője, Mihail Szomov ki jelen-. tette, hogy az új-zélandi expedíció sikere nagy elismerést váltott ki a szovjet sarkkutatók körében, Hillary csoportjának tulajdonkéopen csak az lett volna a feladata, hogy az Antarktisz ellenkező oldaláról, a Weddel- tenger partjáról a Shackleton bázisról elinduló dr. Fuchs által vezetett anool tudományos exoe- díciót a 700-as bázison bevárja és a Scott állomásra visszavezesse. Tovább ment azonban a tervezett pontnál, s így érte el január 3-án a Déli Sarkot, ahol — korábban repülőgépekkel odaszállított — amerikai kutatók táborában pihente ki az út fáradalmait. A másik jelentős sikerről szovjet tudósok számolhatnak be, akik az Antarktisz egyik legnagyobb kutatóállomásáról, a Mir- nijröl kiindulva — szintén szárazföldi úton — elérték a Déli Geomáqneses Sarkot, Uavancsak szovjet tudósok expedíciója közeleg az Antarktisz partjaitól legnagyobb távolságban levő vont, az úgynevezett Meqköze- lithetetlenségi Sark felé is. A „hatodik földrészen“ az utóbbi időben megélénkülő tudományos élet ismét e jégbirodalom felé fordítja az emberek figyelmét. Mit tudunk az Antark- tiszról ? Felszíni alakulásáról, jégviszonyairól, földtani felépítéséről már több részletes ismerettel rendelkeznek a tudósok. Ez leginkább a Byrd vezette expedícióknak köszönhető, amelyek 1928-tól igen alapos kutatásokat végeztek. Az Antarktisz legnagyobb részét jég borítja. Több mint 14 millió négyzetkilométer területéből csupán 2500 négyzetkilométer nincs jéggel borítva. Ez a hatalmas jégbirodalom hétszer nagyobb Grönlandnál és másfélszer az Egyesült Államok területénél, A jégtakaró vastagsága átlagban mintegy 600 méter, de helyenként eléri a 3000 métert is. Mínusz 21 fokos nyár Az itt dolgozó kutatók hallatlanul embertelen körülmények között végzik munkájukat. Legnagyobb ellenségük a hideg, amely a 60 fokot is eiéri. 1934. július 21-én mínusz 61 fokot mértek. „Legmelegebb“ januárban van, amikor a Déli Sarkon „csak“ mínusz 21-22 fokra süly- lyed a hőmérséklet. Az Antarktisz alaposabb megismerése révén igen sokat nyer majd az időjárási viszonyok változásával foglalkozó tudomány, a meteorológia és a klimatológia. Megállapították ugyanis, hogy a tengeráramlásokat és a légáramlásokat is az Antarktisz szabályozza. A kontinens egy óriási hűt'ótest szerepét tölti be, amely a környező mélytengerek vizét és a felettük levő légréteget állandó mozgásban tartja, áramoltatja. Emiatt a kiegyenlítődés örvényében rengeteg csapadék hull és borzalmas erejű szélviharok tombolnak. Mértek már több mint 300 kilométer sebességű szelet is. Színes patakok és tavak A „hatodik földrész“ keletkezéséről nem tudnak bizonyosat a kutatók. Egyes vizsgálatok szerint az Antarktisz valamikor valószínűleg jégmentes volt, s eljegesedését az úgynevezett pólus-vándorlással, vagyis a sarkok helyváltozásával magyarázzák. A kontinens belseje felé úgynevezett anticiklón ővek szubtrópusi levegőt áramoltatnak. s ez idézi elő, hogy egyes helyeken mérsékeltebb időjárás uralkodik. A harmincas években jégmentes patakot találtak, s újabban is több nyíltvizű tavat fedeztek fel. Ezekben azonban csak egysejtű állatok és mosza- tok élnek, amelyek zöldre, kékre és vörösre festik a plusz 4~-5 C’-os vizet. Az Antarktisz élővilága kizárólag a partmenti vidékre korlátozódik, a tengerparton is csak pingvinek és sirályok élnek. A Déli Jeges tengerek területe értékes bálnavadászterület. Ha ehhez hozzávesszük még az eddig jóformán ismeretlen, de az így is igen nagyra értékelt, ásványi és nyersanyagkincset, megértjük, hogy miért érdeke minden nemzetnek kutatőexpe- díciókat küldeni, s legalaposabban felkutatni a hatalmas „senki földjét“. Kari Wawra fiatal osztrák írónak a bécsi városi könyvtárban tartott ünnepségen adták át az Alma Johanna König-díjat „Három toi;ony képe“ című elbeszéléséért. A dij névadóját 1943- ban elhurcolták a nácik és a Minszkben felállított koncentrációs táborban pusztult el.
