Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-20 / 21. szám
Jő munkáért Vörös Zászló A CSISZ Központi Bizottsága utolsó ülése újból kihangsúlyozta a CSISZ járási vezetőségeinek felelősségét az alapszerva- zetek munkájáért. Az alapszervezetek jő munkájának egyik előfeltétele, hogy megfelelő helyes irányítást kapjanak a járási vezetőségtől, A CSISZ szenei járási szervezetének munkája is azt bizonyltja, hogy ez az egyedüli helyes módszer. A szenei járás mezőgazdasági jellegű és nincs olyan faluja, ahol ne lenne EFSZ. A szövetkezetek kitűnő eredményeket érnek el és azokban nem csekély része van a CSISZ-nek és a szövetkezetben dolgozó fiataloknak. Az utóbbi időben a CSISZ alapszervezetei megerősödtek és jól gondoskodtak az ifjúság politikai és szakmai neveléséről. A járásban a különböző érdekköröket 1400 fiú és leány látogatta. Persze, a múlt év elején még nem ilyen volt a helyzet. A szervezetek munkájában nagy hiányosságok mutatkoztak, hónapokig nem tartottak tagsági gyűléseket, elhanyagolták az ifjúság politikai nevelését és bizony nem egy fiatal hagyta ott a mezőgazdaságot. Végre a múlt év nyarán felvetődött a kérdés: MIT TEGYÜNK? Az évzáró gyűlések megtartásának időpontjáig, a járási vezetőség élére egy ügyes, kitartó elvtárs, Krisko Dusán került. A pártszervezetek segítségével sikerült az alapszervezetek vezetőségeibe olyan ifjú párttagokat és tagjelölteket választani, akiknek nemcsak munkatapasztalatuk volt, hanem az ifjúság előtt tekintéllyel is rendelkeztek. Ezzel a lépéssel azt Is elérték, hogy a vezetőségi tagok átlagos életkora 16 évről 22-re emelkedett. A FORDULAT A CSISZ járási konferenciáján szigorú bírálatok hangzottak el: „Nálunk az egész év folyamán nem volt a járásból senki... A járás csak papíron keresztül irányította a munkát... Sokat ígértek és semmit sem tettek.“ Az új járási vezetőségbe olyan elvtársak kerültek mint Matyia- kovics, Kucharics, Duhony és Danis, akik szívükön viselik a CSISZ munkáját. Igyekeztek megváltoztatni a munkastílust, az aparátust és a vezetőségi tagok munkájában kialakítani az öntudatos fegyelmet. A konferencia után szemináriumot rendeztek az újonnan választott vezetőségi tagok számára. Az elnökségi és vezetőségi ülések folyamatossá váltak. Ily módon sikerült elérni, hogy az alapszervezetek vezetőit helyesen irányították és ők az ifjúság között felmerült kérdéseket meg tudták oldani. Az elnökség bírálatainak köszönhető, hogy ma már mindenki felelősségteljesen teljesíti feladatait. HARC A HUMUSZÉRT Nagy probléma merült fel az EFSZ-ekben. Kevés a föld humusztartalma, szükség van jó komposzttrágyára. A CSISZ járási vezetőségének kezdeményezésére akciót szerveztek a föld humusztartalmának megjavításáért. iy az eredmény: minden CSISZ-szervezet 20 köbméter komposztot készít. Födémesen ifjúsági tözegbányát nyitottak, ahol naponta 40 fiatal dolgozik. Koroson és Tárnokon a fiatalok 301 hektáron elvégzik a vízle- csapolási munkálatokat. Az iskolai CSISZ-szervezetek már megkezdték a brigádosok toborzását. Az állami gazdaságokon a kukorica hektárhozamát akarják emelni a fiatalok. Négyszáz hektáron póttrágyáznak és így 10 métermázsával emelik a hek- térhozamot. Tavaly jó tapasztalatokra tettek szert az ifjúsági brigádok és a munkacsapatok is. Nagyíödé- mesen. Borosán, Pécsén és másutt is az ifjúsági munkacsapatok eredményei felülmúlták az idősebbekét. Persze hiba volt, hogy nem szerveztek mindenütt csapatokat, ahol erre lehetőség nyílott. Ebben az évben az EFSZ-ekben és az állami gazdaságokon 39 ifjúsági munkacsapat dolgozik, több, mint 700 taggal. Az EFSZ-ekben napról- napra emelkedik a fiatalok száma. A szövetkezetek vezetői és az idősebb tagok elismeréssel beszélnek a fiatalok munkájáról. A szervezeti élet a téli hónapok alatt valósággal kivirágzott. A fiatalok politikai és érdekköröket látogattak, részt vettek az előadásokon. A legnagyobb érdeklődést az idősebb kommunistákkal rendezett beszélgetések keltették. Az alkotóversenyen járási fordulójában 64 kul- túrcsoport — ezek közül 45 újonnan alakult - és 2700 egyén vett részt. Természetes, hogy az ilyen CSISZ-munka vonzza a fiatalokat. Ezt bizonyítja az is, hogy csupán áprilisban 214 fiatal kérte felvételét a CSISZ-be. A járási vezetőség és az ifjúság kiváló munkáját azt bizonyítja a legjobban, hogy május 9-én megkapták Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Vörös Zászlaját. SZIGL FERENC • A Német Szövetségi Köztársaságban bevezették a lemezekre felvett kereskedelmi levelezést. A leveleket lediktálják, lemezre veszik és azokat küldik el az ügyfeleknek. ® Stuttgartban most fejeztek be egy 108 lakásegységből álló felhőkarcolót. Az épületben minden szoba háromszögletű. hogy minden oldalról érje a nap. Ki több? A Selmecbányái járásban két üzem kapcsolódott be az „ifjúság millióiért“ mozgalomba: a Piéta és a Magnezit üzem. A Piéta üzemben kötelezettséget vállaltak, hogy az „ifjúság millióiért“ mozgalom számláján 78 000 koronát takarítanak meg. A Magnezit üzemben 2000 koronával többet akarnak megtakarítani. A vállalásokat becsületesen teljesítik. A Piéta üzemben a fiúk és leányok az első negyedévben 26 446 koronát a Magnezit üzemben pedig 10 200 koronát takarítottak meg. A Piéta üzemben különböző munkaformákhoz folyamodtak, hogy eleget tegyenek a párt XI. kongresszusa tiszteletére vállaI^ kötelezettségeknek. A fiatal javítók hónapjában a Piéta üzemben 12 újító javaslatot nyújtottak be. Öt javaslatot azonnal elfogadtak. És a Magnezit üzemben? Ha túl akarnak tenni a fiatalokon, akkor alaposan neki kell látniuk a munkának. Fiatal bányászok A nováki bányász szaktanuló otthonban 500 fiú készül a bányász szakra. Az iskolév végéig 95 bányásztanuló fejezi be tanulmányait és az első osztályba a 8 éves középiskola 240 végzett tanulója lép be. A fiatal bányászok neveléséről 20 mester, 12 tanító és 10 nevelő gondoskodik. Ezenkívül testnevelési oktatók és kuléúrdolgozók is foglalkoznak a fiatal bányászok nevelésével. A bányásztanulók korszerű internátusbán laknak, szabad idejüket az érdekkörökben töltik és különböző sportágaknak hódolnak. Az új iskolaévben 240 új növendéket vesznek fel és ezek három év múlva már mint bányászmesterek hagyják el az Iskolát. ■ Gyakorlatoznak az elsősök. Ez a kép persze nem a bányában, hanem csak az egyik bányászkabinetben készült, ahol az ifjú bányásztanulók a gyakorlati munkát sajátítják el. A tanulás és a gyakorlati munka mellett még bőven jut idő szórakozásra is. Ki lesz a legjobb 7 A tavasz sokáig váratott magára és természetesen befolyásolta a mezei munkát, és késleltette a rétek és legelők gondozását is. A nemzetgazdasági terv szerint 250 000 hektár rétet és legelőt kell rendbehoznunk és a fiatalok 100 000 hektár rét és legelő gondozását vállalták. 1958. május 2-ával a CSISZ még csak 52 431 hektár területen teljesítette kötelezettségét. Ezért a következő hetekben kövessünk el mindent, hogy a CSKP XI. kongresszusa tiszteletére teljesítsük a vállalásokat. A feladat teljesítése érdekében a CSISZ KB a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatallal közösen versenyt hirdet a legjobb ifjúsági szervezet és a CSISZ legjobb szlovákiai járási és kerületi vezetőség címéért. A versenyben az a fontos, hogy minél több hektár legelőt és rétet rendezzenek, az akcióba minél több fiatal kapcsolódjon be és a munkát a leggondosabban végezzék el. A verseny feltételeihez tartozik a trágyázás és az átszántás is. A versenybe bekapcsolódnak a falusi szervezetek, a GTA-k és a állami gazdaságok üzemi szervezetei, valamint a pionír szervezetek is. A legjobb 36 szervezetet értékes tárgyi jutalomban részesítik. Tizennyolc járási vezetőség 1500, 1000 és 750 korona értékben kap jutalmat. A CSISZ KB s a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal 1958. június 30-ig bezárólag kiértékeli a kerületeket és összeállítja a legjobb kerületek sorrendjét, A kiértékelés alapján a CSISZ három kerületi vezetősége 9 000 korona értékben kap jutalmakat. A rétek és legelők gondozására irányuló verseny jelenlegi állása a következő: első helyen áll a besztercebányai kerület, ahol 10 850 hektár legelőt és rétet gondoztak, második helyen a nyitrai kerület, ahol 7 316 hektár rétet és legelőt gondoztak, majd PreSov következik 3 600 hektárral és Bratislava 3 472 hektárral. Az 1958. április 25-i eredmények szerint a zsolnai kerület áll az utolsó helyen, mert az említett időpontig csak 1870 hektár területen hozták rendbe a réteket és a legelőket. A SZERENCSE EMBEREI Félig mulatságos, félig bosszantó utcai jelenet révén ismerkedtem meg Bratislava egyik „szerencse-emberével." A Hal-térről a Nemzeti Színház felé tartottam, amikor majdnem belebotlottam három idösecske, de annál feltűnőbben öltözött „hölgybe." Ügy álltak a járdán, mintha a mennykö ütött volna közzéjük. Szemük mereven előre nézett, balkezükkel görcsösen markolászták ruhájuk egy-egy gombját, s ajkuk — mintha csak imádkoztak volna, — ezt az együgyű verset mormolta; Ó, szerencse embere, O, szerencse papja. Szórj rám, szegény emberre Szerencsét e napra! Elképedve meredtem reájuk! Am a következő pillanatban már fény is derült a rejtélyre: Hátam mögül egy kormosképü 55—60 év körüli kéményseprő tűnt elő, — ennek .szólt ez a 15—20 évvel ezelőtt annyira divatos ostoba szertartás. A kéményseprő kissé zavartan tért ki a három dáma elöl, én azonban nem tudtam megállani, hogy meg ne jegyezzem: — Ugyan elvtárs, miért nem kotorja kissé körül ezeket a hölgyeket? Ha már szellemiekben szegények, legalább szerencsében ne szűkölködjenek! A három grácia megsemmisítő pillantásokkal fizette ki fogadatlan prókátorságomar, nekem azonban igazán szerencsét hozott a kormos ember. Szóba elegyedtem véle, és egy csomó érdekességet tudhattam meg különös mesterségéről. No, azért nem olyan fekete az ördög, mint ahogyan kinéz, — kezdte a beszélgetést Babusek József, Bratislava népszerű Józsi bácsija. „Szerencsénkre" ma már annyira ritkák az ilyen babonáskodók, mint kémények között a tiszta kéményseprő. A mai fiatalok nem dolgozó társaik megszégyenítésében látják szerencséjüket, hanem két kezük erejében s az új világ adta lehetőségekben. Persze, régebben annál többet kellett szégyenkeznünk „szerencsét hozó" mesterségünk miatt. Jaj, hányszor pirultam — melegedett bele a beszédbe Babusek mester, — amikor monoklis ficsurak és cicom.ás asszonyságok ilyen szavakkal állítgattak meg: „Ugyan jó ember, adjon már egy szálat szerencse-seprőjéből!" Pedig, ha tudták volna, hogy milyen kevés közünk volt nekünk kéményseprőknek a szerencséhez! Nyomor és gürcölés volt az életünk, örülhettünk, ha a betévn falatot meg tudtuk keresni. Sohse felejtem el inaséveim egyik eseményét: Éppen Nádszegen dolgoztam, — akkortájban a mesterek főképpen inasokkal végeztették a vidéki munkát, — amikor egyik este a bíró istállójában kaptam éjjeli szállást. Havas, zuzmarás téli éjszaka volt, így aztán, hogy meg ne fagyjon kéményssp- röpapucsos lábam, jól betakargattam takarmány-szénával. így történt meg aztán, hogy hajnalban a jószágoknak enni adó béres a szénával együtt egyik lábamfeiét is villájára szúrta. Persze, fájós lábbal is dolgoznom kellett, hogy megkaphassam egy ko- ronányi koszt- kvártély- és munkapénzemet. Hanem délre úgy megdagadt a lábam, hogy még a könnyű kis papucs sem fért el rajta! tehettem volna hát mást, rettenetesen fújt a lábam, orvoshoz kellett mennem. El is mentem, a 20 kilométernyire levő Galántán találtam orvost, s a frissen esett bokáig érő hóban mezítláb sántikál- tam el oda! O, hogy megváltoztak ezek a viszonyok! — tért vissza a múltból a mába Babusek kéményseprő. — Szinte a könny csordult ki a szememből, mikor a minap ellátogattam, egy mai kéménysepró-tanonc internátusba és láttam, hogyan élnek, hogyan nevelkednek az ottani fiatalok! Én inaskoromban 14—16 órát is gürcöltem naponta, ezeknek, az elméleti tanuláson . kívül, mindössze 18 órát kell gyakorolniuk — hetente. Én négy évig inaskodtam, s am.ikor segéd lettem, főnyereménynek számított, hogy nem bocsátott szélnek mesterem. Ma két év alatt segéddé lesz a kéményseprő-tanuló, szinte tenyéren kínálják neki a további munkahelyet, s próbálna csak egy mai fiatal segédet jogaiban megrövidíteni valaki! Persze, dolgozni azért ma is kell, s ha ma már a kéményseprő rendesen, becsületesen meg is él a munkából, ma is meg kell ám fognia a dolog végét. Mert, hogy havonta magam is megkeresek 1500-at tisztán, nem a „szerencsének" köszönhetem én azt! Nem könnyű ám esőben, szélben háztetőkön bukdácsolni, jéggel, hóval borított deszkaszálakon emeletnyi magasságban sétálgatni, öklünk és térdünk segítségével 20—30 méter magas kéményekbe felkapaszkodni! S ezenkívül ellenőrizni minden körzetünkbe tartozó lakást, vajon gazdaságosan fü- tenek-e, nem hibás, nem tüz- veszélyes-e a kályha, nem kell-e valami javítást végezni? Már éppen meg akartam kérdezni, hogy ugyan Józsi bácsi, hát aztán ha olyan rosszul ment a sorsuk, miért hívták a kéményseprőt szerencse emberének mégis ? — amikor egyszerre csak megragadta a karomat és egy háromemeletes bérházra rnu- tatott: Látja ezt a házacskát itt, a Carlton Szállodával szemben? — kérdezte. — Hát lássa, ilyeneket kotort össze régen egy-egy olyan kéményseprő, ' akinek mester volt a címe. Ez a palota is egy olasz származású „kollégáé" rjolt, vagy három ilyen háza volt Bratislavában, nem is számít, va vidéki ingatlanait. Elképedve meredtem Bábu. sek Józsefre, ő azonban lassan elengedte karomat, kis árnyék futott végig barázdás arcán, s aztán tovább mesélt; Azt hiszem azért tapadt a „szerencsés" jelző a kéményseprői foglalkozásra — m.ond- ta — mivel régen királyok kutyabőrökön adományozták a kéményseprői címeket és jogokat. Egy-egy ilyen mesteri jog egy-egy vármegyére szólt, apáról-fiúra szállt, s gazdái milliókat kerestek rajta. Persze, ezek a mesterek, akik többnyire ügyvédek, gyógyszerészek, kereskedőit voltak, annyit sem értettek a kéménysepréshez, mint én a tánctanársághoz. Felfogadtak tehát — legtöbbször éhbérért — egy csomó igazi kéményseprőt, s azok gürcölték részükre össze a csengő aranyakat. Később aztán a minisztériumok is adtak ki kéményseprő mesteri jogokat, ami ugyan már nem volt örökölhető, de annál több pénzébe és protekciójába került annak, aki meg tudta szerezni. Ilyen joga volt az előbb említett olasznak is, aki megfizette ugyan munkásainak a kollektív szerződésekben meghatározott bért, viszont még így is legalább félmillió hasznot zsebelt be évente. Már a Jesenské utcán járhattunk, amikor befejezte Babusek József a múlt nyomorúságaira való visszaemlékezéseit. Ezek a házak már az ö körzetéhez tartoztak, egyik ilyen épületbe igyekezett most is, hogy pár perc múlva ég és föld között lebegve végezze nehéz mesterségét. De Babusek bácsi már nem a múlt kizsákmányolói- ra dolgozik, elébb még borús homlokára lassan visszatér az elégedettség derűje, kedvesen nyújtja Kormos tenyerét s tréfásan így búcsúzik: Aztán ha ráér egyszer, keressen fel szerény otthonomban. Egy olyan sepröszálat kap ajándékba, amelynek birtokában halálig életben marad! Azóta már meg is látogattam kedves kéményseprő ismerősömet „szerény" otthonában. Egy központi fütéses villa-lakásban lakik, itt él hűséges feleségével, vak kanárijával és a kert fáiról naponta többször be-beröpdüső kedvenc rigóival, S itt mutogatja vendégeinek doktorné lánya fényképeit s panaszkodik tréfás sóhajtások között: Hjaj, jaj, mennyire megváltoztak azok a boldog idők, amikor még emeletes házakat kotorhatott össze egy-egy élelmes „kéményseprő"! Aztán szemében piciny nedves fénnyel rendszerint hozzáteszi még: Hanem az sem megvetni való sors ám, hogy akkor is megmarad mindennapi kalácsunk, ha majd szögre kell egyszer akasztani az öreg, megkopott kaparóvasat! Hiába no, mégis csak a szerencse emberei ezek a mai kéményseprők! NEUMANN JÁNOS 4
