Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-13 / 20. szám
\ Két művészet szerelmese A közönség ismeri a színészt. Vagy legalábbis azt hiszi, hogy ismeri. Éveken keresztül látja a színpadon különböző szerepekben, nézi, hallgatja, élvezi játékát, tapsol, lelkesül... de amikor az előadás után hazamegy, nem is gondol arra, hogy most a színész lemossa magáról a festéket, leveszi a jelmezt, nappali ruhát ölt... és olyan emberré változik, akit ö nem i.smer. Igen. ,\ nappali ruhás, munkával teli életét a színésznek, nem ismeri a közönség. És többnyire nem tudja azt sem, milyen nehézségek és küzdelmek árán jut el egy színész addig, hogy „ismert" legyen. ★ Különösen szembetűnő a nappali ruha Viliam Záborskyn, a bratisla- vai Hviezdoslav Színház államdijas művészén, hiszen eddig jóformán csak kosztümös darabban láthattuk. Most zöldes-szürke öltöny váltotta fel Heródes kosztümjét, s az egész ember olyan egyszerű, hogy ha nem tudnám kicsoda, tanítónak vagy tanárnak hinném. Semmi feltűnő nincs rajta, mozdulatai nyugodtak, beszéde választékos, barátságos mosolya jóindulatú kedvességet kölcsönöz arcénak. — Ha nem is vagyok tanár, de annak készültem — feleli nevetve, miután elárultam neki gondolataimat — nem is jutott eszembe, hogy színészi pályára lépjek ... — Hogyan történt mégis a pályacsere? — kíváncsiskodom — mi vezette — mindannyiunk örömére — a katedráról a színpadra. — A katedránál még nem tartottam, még mint egyetemi hallgatót csábított el a színpad. De a „veszély" nem Is egyetemista koromban kezdődött. Még előbb ... Csendben figyelem a művészt, aki gondolataiban már abban a „még előbbi“ korszakban jár, s a szeméből valahogy úgy látom, hogy egy perc alatt elvonult előtte egész élete, s kezdet kezdetétől, a tomboló sikerig. — Középiskolás diákkorom óta szenvedélyesen szerettem a költészetet — folytatja, s a hangja szinte simogat, amint a költészet szót kiejti. — De úgy voltam vele, mint egy szép szál rózsával, amit nem merünk letépni. Néztem, néztem kívülről... csodáltam .., de hozzányúlni nem mertem. Mások szavalatát hallgattam, szívtam magamba a költészet minden szépségét ... de én magam nem szavaltam. Míg aztán egyszer... — és itt boldogan sóhajt egy nagyot — barátaim rábeszélésére résztvettem Prágában egy országos szavalóversenyen ... — És? És megnyertem a második díjat. Ekkor „jegyeztem" el magam a költészettel s azt még csak fokozta az, hogy később Bra- tislavában két ízben nyertem első díjat. — De most már csak gondolt arra, hogy hivatásos színész lesz? — Nem. Sőt még később sem nagyon hittem benne. Az úgy volt - meséli szinte magyarázólag - hogy érettségi után, 1040- ben, azonnal szerződtetett a Nemzeti Színház, persze azzal a feltétellel. hogy egyidejűleg beiratkozom a Színművészeti Főiskolára, De én bizony a tllozőtlára is beiratkoztam, szlovák szakra és el Is végeztem a nyolc szemesztert. — Annyira nem bízott magában? — Bízni bíztam, inkább nem hittem, ezért nem hagytam abba a filozófiát. Miiyen furcsa ezt ma hallani. Valahogy úgy képzeljük el, hogyha ‘ egy ilyen Záborsk^ először a színpadra lép, mindenki legyen vele tisztában, hogy a jövő egyik kiváló művészét látja. Pedig hát — amint Viliam Záborsk^ meséli — mint minden kezdet, az ő kezdete is nehéz volt. — De mindenért kárpótolt az, hogy a .színpadon állhattam és szavalhattam — mert természetesen többnyire verses darabokban játszottam, ezek voltok a „rámszabott" szerepek — jegyzi meg a visszaemlékezés boldog mosolyával — bár, ezt meg kell mondanom a szavalás és színjátszás, még ha verses darabról is van szó, két művészet. És én mind a kettőért egyformán rajongok... teszi hozzá olyan hanggal, mint aki dédelgetett kincséről beszél. — Kedvenc szerepem? Sok kedvenc szerepem volt, melyiket is említsem? Az első években Melch- tallt játszottam szívesen a Teli Vilmosban, Matúít a Mária Havrano- vában, Strehler diákot Hauptmann College Cramptom-jában. A későbbi nagy szerepeim közül kedvenceim: professzor Sonnenbruch a Németek-ben, Zahar Bardin az El- lenségek-ben, John Falstaff a Wlnd- sori víg nók-ben, Heródes ... Még sokáig lehetne folytatni 'a felsorolást, de én már alig várom, hogy a művész életének legkiemelkedőbb alakításáról beszéljen. Viliam Záborsky a Windsor! víg nők egyik jelenetében t?rqccc<csp Tavasz volt... Tavasz volt, hogy elindultunk ketten s füzfave$S2Öt törtünk a berekben. Körülöttünk szelek bújócskáztak, cirógatták babos szoknyácskádat. Ahogy léptél, fény táncolt bokádon, s bronzba öntött sóvár pillantásom. Mint egy kecses, könnyiítestü nimfa Hintáztál a gallyon, drága hinta. Remegett a füzág, ahogy tartott, megborzongott s halkan felsóhajtott. Patak felett, keskeny pallón lassan ballagtunk át. hüs kezedet fogtam. Mint a patak, zubogott a vérem, s ágy mentünk már tovább, kéz a kézben. Tavasz volt, a berek zengve ébredt s rügybe lopta mind a fényességet. HARSKOTI MIHÁLY — Igen, a Galilei... Nagy, nehéz szerep, a színész számára is élmény a megformálása. Brecht sokat kíván a színésztől, a stílusát sem könnyű megérteni. Én pedig kétszer olyan nehéz feladattal álltam szemben, hiszen eddig nagy szerepeim mind klasszikus, verses darabok voltak. Külön kellett beleélnem magam a prózába és Brecht epikus színházának stílusába. — De sikerült. A Galilei alakításával olyan élvezetet nyújtott a közönségnek, amit ífem lehet elfelejteni. — Most még a sza- valómüvésztől szeretnénk egy pár szót hallani. Tudjuk, hogy a művész .Ady és Petőfi kiváló előadója szlovák nyelven. — Sokat szavaltam mind a kettőt, de különösen Petőfit szeretem. PetőfI-verset előadni mindig élvezet számomra. .Nagyon szeretem még Hviezdoslavot, talán azért, mert olyan nehéz, de élvezetes munka van vele, — Játszik is, szaval is, mindezekre természetesen készülni kell, próbák, előadások, mikor van szabad ideje? Bizony azért nemigen van szabad időm. Mert ezeken kívül én a tanári „mesterséghez" sem lettem egészen hűtlen, színpadi nyelvezeZáborsky mint Galilei tét, szavalást tanltok a Színművészeti Főiskolán. Ezekután valóságos Iclkiismeret- furdalásom van, hogy ennyi időt raboltam el a művésztől. De ő megnyugtat, hogy van még egy pár perc ideje a pihenésre. Hogy hogyan pihen Viliam Záborsky? Könyvet vesz elő, Hviezdoslav A csősz feleségé-t, hiszen nála egy fogalom alá tartozik a pihenés, szórakozás és hivatás; költészet. MESTAN KATALIN A .MAGYAR ZENE A magyar nemzeti opera megalapítója Erkel Ferenc (1810 — 1898). Legismertebb a Bánk-bán és a Hunyadi László című operája. Erkel szerezte a magyar Himnusz zenéjét is. Hubay Jenő (1858-1935). Nagy sikert aratott mint hegedűművész és mint zeneszerző is. Operái: A kremonai hegedűs és Anna Karenina. Dohnányi Ernő (1877—). Kiváló zongoraművész, karnagy és zeneszerző. Brahms zenéjének hatása alatt állt, s csak később közeledett a magyar nemzeti stílushoz. (Ruralia hungarica). Poldini Ede (1869- ). A farsangi lakodalom cimű operája és zongoramüvei is igen kedveltek. Bartók Béla (1881 - 1945). Bratlslavában született. Tehetsége már gyermekkorában feltűnt. A magyar népművészet kutatásával foglalkozott, de gyűjtött szlovák, román és cigány dalokat is. Bartók stílusát a tiszta művészet jellemzi, formában is tökéleteset alkotott. Zenéje néha atonális (Schönberg és Sztravinszkij között áll), de . ritmikailag és dallamilag nemzeti jellegű. Kodály Zoltán (1882-). Nagyszombatban született. Zenéjét a lírikus ámyalású hangok, népi motívumok és a modem hang- szerelés jellemzi. Legnevesebb müvei: Psalmus hungaricus, Háry János, Marosszéki táncok, Galántai táncok. mélyenérzö költői lélek vérrel pe-> csételt vallomásai. S ami számunkra a leglényegesebb, ami a költő egyéniségének különös vonzóerőt kölcsönöz, az verseinek minden hang és színváltozatában örökké győzedelmeskedő, kiapadhatatlan életkedve, harcos emberszeretete és gazdag érzésvilága. Verseiben árnya sincs — ödr a körülmények befolyásolhatták volna ilyen irányban — sem a megtört lélek halálvergődésének, sem pedig a mártiriumban való fetszelgésnek. Bármilyen furcsán hangzik is: verseiben egy gyermekien tiszta s nem az esemenyek ■ tüzében megérzett férfiúi lelkivilág mély azúrja ragyog. Olyan egyszerű, közvetlen, kristálytiszta itt mindsns szavak, képek, gondolatok,.. E vékony kis kötet a szocialista elvszerütég és pártosság magas iskolájaként szolgálhat költőink számára. Ebben a költészetben hiába keresnénk jelszavakat, de a versek mégis összehasonlíthatatlanul elv- szeriibbek és pártosabbak, mint sok költő jelszavakkal teletűzdelt versei, A szocializmus tanítása Uusza Dzsalil számára nemcsak könyvből elsajátított világnézet, hanem egész erkölcsi magatartásában megnyilvánuló, hús-vérré vált életprogram. A pártosság legmagasabb csúcsait azért éri el a költő, mert költészetében, verseinek optimizmusában és humanizmusában a szovjet ember gazdag lelkivilága tükröződik és mert minden során érezhető a közvetlen átélés, az ihlet sohasem erőszakolt, szabad formába ömlése. A magyar olvasót Dzsalil versel kétségtelenül Petőfi lírájára fogják emlékeztetni. De hasonlíthatnák Uusza Dzsalilt Fucsíkhoz, vggy Hrisztó Botevhez is. De minden találó hasonlat ellenére is Musza Dzsalil rendkívül eredeti költői egyéniség, aki csakis önmagát nyújtja. Drótsövényen fennakadt vérvörös szegfüszál díszíti a címlapot. Az egymást követő szebbnél szebb versek egy igaz emberi élet hősiességét és tragikumát örökítik meg. Ki volt Musza Dzsalil? Költő. A szó legteljesebb értelmében. Dal zengett ajkán a hősi múlt dicsőségéről, a tatár puszták szabad szeléről, egy mélytiizü fekete szempár, ról, de a költőt ihlet legmagasabb fokát akkor éri el lírája, amikor korát és kortársait, hazájának igazi feltámadását énekli meg. Musza Dzsalil még a Nagy Honvédő Háború előtti években meghódította népének szívét. S amikor a német fasizmus megindítja pusztító hadjáratát a szovjetek országa ellen, Dzsalil népe is fegyvert ragad hazája és az emberiség védelmében. Ekkor veszi kezdetét e kis füzet története is, mely alkotójának a halhatatlanságot biztosította. Musza Dzsalilt, mint száz meg száz költő- és írótársát a nagy küzdelem első soraiban találjuk, nemcsak mint népét harcra buzdító költőt, hanem mint a Vörös Hadsereg tényleges katonáját is. 1953-ig a sorsa iránt érdeklődőknek csak azt sikerült meg állapít aniok, hogy részt vett a Moszkva védelméért folyó harcokban, majd a volhovszki fronton egy bekerítésnél nyomtalanul eltűnt. A Berlint ostromló szovjet katonák a híres Mogbit-börtönben megtalálták Dzsalil néhány sor írását — utolsó üzenetét — úgyhogy halálának időpontja kitolódott a feltételezettnél egy pár évvel későbbre. Mi is történt? Hogy alakult a költő további sorsa? Hogy halt meg? Mindezekre a kérdésekre egy brüsszeli csomag adta meg az első választ. André Timmermans, Dzsalil belga cellatársa és barátja teljesítette a költő utolsó kérését és eljuttatta a Szovjetunióba azt a megsárgult lapokból álló füzetet, amely a fogoly költő utolsó verseit, szeretettéinek írt utolsó üzenetét tartalmazta. 194} tavaszán a nehéz sebekből vérző Dzsalil fogságba esett. Egy év leforgása alatt több fogolytábort járt meg és rendületlenül szervezte a hadifoglyok illegális szervezetét. 1943 tavaszán a hitlerista főhadiszállás a nagy emberveszteségekre való tekintettel olyan tervet dolgozott ki, mely szerint a nem orosz nemzetiségű szovjet hadifoglyokból „légiókat " szervez. Musza Dzsalil idegen néven behatolt abba a vezetőségbe, amely néhány árulóból állott s amely végre kellett hogy hajtsa a fasiszták tervét. Dzsalil részt vett egy jól konspirált és széles alapokon nyugvó földalatti szervezet tevékenységében. Mint a művelődési osztály munkatársa gyakran látogatta főleg azo- kát a fogolytáborokat, ahol tatára- kát tartottak fogva. A költő és a szervezet eredményes munkásságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a nagy gonddal összeálliiott légiók egymásután lázadtak fel és fordították fegyvereiket a fasiszták ellen. Provokáció útján a Gestapó- nak sikerült felszámolnia Musza Dzsalil szervezetét, de a tatár légió állandó lázongásai mégis csak „jobb belátásra" bírták a vezérkart, amely végleg feladtn a reményt, hogy felhasználja a ' hadifoglyokat a Szovjetunió elleni háborúban. A költőt és társait 1944 márciusában Drezdában halálra ítélték. Ugyanez év nyarán az ítéletet végre is hajtották. A hadifogoly-táborokban és börtönökben sínylődő költő versei a kommunista szovjet harcos gazdag lelkivilágának hű tükrei. A versek tématikailag is csodálatosan változatos képet nyújtanak. Kezdve a hazájában írt „Bocsáss meg hazám" című verstől, melyben a költő fog. Ságba esésének történetét mondja el, s folytatva a „Németföldön", „Börtönőr“ című versekkel, amelyekben Schiller és Marx népének minden emberi mivoltukból kivetkőzött fasiszta bérenceit bélyegezi meg, egészen a legmeghlttebb szerelmi vallomásokig („Kedvesemnek", „Elfelejted" stb.j az érzelmek, hangulatok gazdag világa bontakozik ki az olvasó elötf. A kommunista költő lelkében az emberi érzelemvilág legváltozatosabb megnyilvánulásai, csapongó hangulatáradatai a legtermészetesebb egységbe olvadnak. Szeretet és gyűlölet, remény és kétségbeesés, életvágy és öngyilkosság gondolata néha egy és ugyanazon vers keretében fellelhető. A tragikum nyomasztó hangulata szövi át a „Barbárok" cimű verset, amelyben védtelen asszonyok, öregek és gyermekek kivégzését örökíti meg a költő. S a következő lapon már egy pajkos, boldog és gondtalan ifjúságot idéző, életvidám, élces kis költeményt olvashatunk. A nagy világégésben otthonától elszakadt, tes- tet-lelket emésztő rabságban sínylődő költő hazafias pátosza éppoly tisztán cseng, mint az emberi zsarnokság fölötti harcos ítélkezés vagy az elmúlás gondolata és az a tudat, hogy szerettei az idő múlásával elfelejtik. Ezek a versek a bitófa árnyékában születtek (a költő maga is kételkedett abban, hogy versei valaha is nyomdafestéket látnának), egy jiömíN Vallaurisban bemutatták a nemzetközi sajtó képviselőinek Pablu Picasso új hatalmas freskóját. A 10 m X 8,5 m-es festmény az UNESCO épülő párizsi székházát fogja díszíteni. Georges Salles, a szervezet kulturális bizottságának alelnöke szerint Picasso nagyszerű alkotásának tárgya olyan egyszerű, mint egy antik mítosz. A sötétség gonosz erőit legyőzi a fény és az emberi értelem. Kijelentette: ennek a Michelangelo „Utolsó itélet"-éhez hasonlítható remekműnek a megszületése a művészetek történetének kiemelkedő dátuma. ♦ Joseph Conrad életének megfilmesítéséről tárgyalt Lengyel- országban Maxwell Setton, az ismert angol filmproducer, .A film a tervek szerint Varsóban kerül forgatásra. írói: John Creswell és Camille Honig. \
