Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-22 / 17. szám

■T' ratislava. 1958. április 22. A CSISZ SZLOVÁKJAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VII. évfolyam, 17. szám. Ara 60 fillér Ajprilis 9ii A gyarmati rendszer puszta léte összeegyeztethetetlen azzal a történelmi folyamattal, amely napjainkban zajlik le. A gyarma­ti rendszer durván sérti az ENSZ alapokmányát, veszélyezteti a világbékét, megfosztja az ifjú nemzedéket attól a lehetőségtől, hogy felkészüljön a jövő társa­dalmában öt megillető szerepre. Ifjak és lányok! A DISZ Végrehajtó Bizottsága hozzátok fordul, hogy ebben a szellemben ünnepeljétek meg áp­rilis 24-ét. Követeljétek egyöntetűen an­nak elismerését, hogy a népek­nek joguk van a szabadságra, az önrendelkezésre, a szuverenitás­ra, a teljes függetlenségre, arra, hogy saját maguk oldják meg belső problémájukat. Juttassátok kifejezésre szoli­daritásotokat a Nyugat-Irián visszacsatolásáért harcoló indo­néz ifjúság, a közép-keleti, ka­meruni és ciprusi ifjúság iránt, minden fiatal iránt, aki a gyar­matosítás ellen a nemzeti füg­getlenségért harcol. Állítsuk csatasorba a fiatalo­kat, erősítsük a szolidaritást az algériai ifjúság iránt, követeljük, hogy azonnal szüntessék be az algériai háborút, ismerjék el az algériai nép jogát a nemzeti füg­getlenséghez. Az atomháború előkészítése fenyegeti az egész emberiséget, beleértve a gyarmatok és a nem­régiben felszabadult országok népeit. Hozzátok szólunk, a ti lelkiismeretetekhez. Lépjetek tel egyesült erővel, követeljétek a nukleáris fegyve­rekkel folytatott kísérletek azon­nali beszüntetését, szánjatok síkra a leszerelésért és a békés egymás mellett élésért. ntomfegyver gonosztevők kezében ézzük csak: a bon­ni hadügyminiszté­rium „hadseregosz­tályában“ ott ül Hans Roettiger, aki Hitler alatt tizedes- tankegységek generálisává ;t elő. er fegyverkezése idején mint _ idős a vezérkar külön had- jarancsnokságához tartozott. Gépesített egység“ elneve- alatt megszervezte Hitler tankezredét. Guderian pa- snokságába már mint ezre- nent át. A Szovjetunió meg- idása után Roettiger döntő 3n résztvett a hitleri tank­égek bevetésénél. A Moszk- latti téli ütközetben Hitler- 1941-ben jelenthette, hogy vereség a fasisza hadsereg lOO áldozatával végződött. ; Roettiger — aki közben rezredes lett — vezetése verték szét a Krímen har- egységeket és Hans Roet- ' volt az, akit a keleti front- az olasz frontra helyeztek Parancsnoka Kesselring, a lús bűnös volt. Miután a nyugat-németországi szövetségi parlamentben az Adenaueri többség nyomására a nyugat-német hadse­regnek atomfegyverekkel való felszereléséről határozatot hoztak, minden jogunk megvan, hogy riadót fújjunk és felhívjuk a közvélemény figyelmét erre a veszélyes ha­tározatra. , Minden jogunk megvan, hogy riadót fújjunk, hiszen a Bundeswehr vezető helyein ugyanazok az emberek ülnek, akik egyszer már világháborút robbantottak ki. Mint a tankegységek generá­lisa mit tehetett mást, minthogy résztvett a kapitulációra vonat­kozó tárgyalásokon. Most 61 éves korában a náci Wehrmacht- stratégák hagyományaira akar támaszkodni. A tengerészet A bonni haditengerészeti erők főparancsnoka, a náci Ruge ad­mirális minden igyekezetét oda irányítja, hogy a boni tengeré- szettel nyomást gyakoroljon a Balti-tenger körzetére, miköz­ben megemlítette, hogy az 1.000 kilométer hosszú szovjet ten­gerpart „kiválóan alkalmas part­raszállásra“. Ezenkívül még azt a megjegyzést is tette, hogy „meg kell nyernünk az utolsó ütközetet.“ Ruge apja gimnáziumi igazga­tó volt, 1938-ban a tengerészei­nél az aknakereső hajók pa­rancsnoka. A második világhá­borúban hosszú éveken keresz­tül ö irányította az Északi, a Balti- és a Földközi-tengerben az aknavetők tevékenységét. Mint „a partvédelem kiváló szak­embere“ „az Atlanti fal“ egyik parancsnoka lett, amely azonban az amerikai és a brit inváziónál siralmasan összeomlott. lans Speidel, aki Hitlerrel együtt megtekintette a legyőzött Párizst, ma ugyancsak Párizsban nagasabb állást tölt be, mint annak idején, hiszen a NATO középeurópai hadseregeüiek a pa­rancsnoka. Sok mai francia katona apját ő gyilkolta meg. Háború után mint katonai szakíró működött. A megtorlás politikáját elsősorban a „Tenge­ri háború 1939 —45-ben“ című könyvében fektette le. Légierő Adenauer a nyugat-német lér gierö élére Jozef Kammhuber náci generálist nevezte ki, aki 'mint a négymotoros repülök el­leni harc külön megbízottja és mint a lökhajtásos repülőgépek gyártásának meghatalmazottja élte át a hitleri légierő teljes felmorzsolását. Amikor Hitler került uralomra és kijelentette, hogy a nagyszabású Göring-terv értelmében a német népnek r|l púlö nemzetté kell válnia, Kammhuber a légierők minisz­tériumában segítette Hitler ter­veinek keresztülvitelét. 1937 vé­gén Kammhuber lett Göring lé­gierejének főparancsnoka. Kammhuber mint az 51-es számú harci flotta vezetője egyik gazságot a másik után kö­vette el. 1940. május 10-én Freiburgot, a nyugat-német egyetemi várost bombázta, mint­ha csak az ellenség intézné a támadást. Repülőgépei saját te­rületükre 69 bombát dobtak le, s a támadásnak 57 felnőtt és 22 gyermek esett áldozatául. A fa­siszták ezt a bombatámadást ürügyül használták fel, hogy ké­sőbb a francia és holland nyílt városokat bombázhassák. így festenek a mai nyugat­németországi hadsereg parancs­nokai. Bosszút lihegnek és ezt nem is titkolják. Most már olyan hatalmas fegyverek felett ren­delkeznek, mint az atomfegyve­rek. MAKSZIM GORKIJ' . LENIN ARCKBPt 1870. ÁPRILIS 22-ÉN SZÜLETETT V. I. LENIN, A NÉPEK NAGY TANÍTÓJA Lenin arcképét nehéz megrajzolni. Külsejét egész elborít­ják a szavai, mint a halat a pikkely. Egyszerű volt és köz­vetlen mint minden, amit mondott. Lenin heroizmusából teljesen hiányzik a külső ragyogás. Heroizmusa az Oroszországban nem ritka szerény aszkéta­hősiesség, mely azoknak a becsületes orosz intellektuel-for- radalmároknak a tulajdonsága, akik rendíthetetlenül hisznek abban, hogy a szociális igazság megvalósítható a földön. Le­nin heroizmusa annak az embernek a heroizmusa, aki a világ minden öröméről lemondott, az emberek ■ boldogságáért való nehéz munka kedvéért. .. Ma is magam előtt látom a nevetségesen szegényes fából épült templom mezítelen falait London külvárosában, a nyomorúságos iskolaszobára emlékeztető szűk kis terem csúcsíves ablakait. Mindaddig nem találkoztam Leninnel, írásait sem olvastam annyira, amennyire kellett volna. De az, amit olvastam, és még inkább a Lenint személyesen ismerő elvtársak lelkes nyi­latkozatai, nagyon vonzottak hozzá. Mikor bemutattak neki, erősen' megszorította a kezemet, figyelmesen rámnézett és régi ismerős hangján tréfásan mondotta: — Jó, hogy eljött! Maga ugye szereti a verekedést? Itt nagy csetepaté lesz. Én nem ilyennek képzeltem Lenint. Valami hiányzott be­lőle számomra. Raccsol, kezét a hóna alá dugja, és karját kifeszítve áll. És egészben véve, valahogy túlságosan egysze­rű, nem érez benne az ember semmit a „vezér“-bői. Én író vagyok. A foglalkozásommal jár, hogy megfigyeljem az apró­ságokat s ez már szokásommá, néha bosszantó szokásommá vált. Ez a kopasz, raccsoló, erős, zömök ember egy kezével sok- ratesi homlokát simogatva, másik kezével a kezemet rázva, csodálatosan élénk szemében gyengéd fénnyel azonnal az „Anya“ hibáiról kezdett beszélni és kiderült, hogy már kéz­iratban olvasta, amit Ladizsnyikovtól, a kiadótól kapott meg. Én azt mondtam, hogy siettem a könyv megírásával. De arra sem volt időm, hogy megmagyarázzam, miért siettem. Lenin már bólintott, és maga magyarázta meg: jó, hogy siettem, a könyvre szükség van, sok munkás vett részt öntudatlanul, ösztönösen a forradalmi mozgalomban, és most nagy hasz­nunkra lesz az „Anya“ elolvasása. „Nagyon időszerű könyv.“ Ez volt egyetlen, de számomra nagyon értékes bókja. Aztán kikérdezett arról, hogy lefor- dltják-e az „Anyá“-t idegen nyelvekre s hogy mennyire cson­kította meg az orosz és az amerikai cenzúra, és amikor meg­hallotta, hogy a szerzőt vád alá helyezték, először összerán­colta homlokát, aztán fejét fölvetette, lehúnyta a szemét és elnevette magát valami furcsa nevetéssel. A mVIT A 'Világifjúsági Találkozó nemzetközi előkészítő bizott­ságának küldöttei, akik az osztrák hatóságokkal tárgyal­tak, sajtóértekezleten közölték az illetékesekkel történt végleges megállapodásokat: a VII. VIT Bécs falai közt fog lezajlani. A sajtóértekezleten V. Balsamov, az Olasz Szocialista Ifjúsági Szövetség főtitkára és Bharat Yuvac Samai, az Indiai Kongresszus Párt ifjúsági szervezetének képvise­lője hangoztatta: — Azért esett a választásunk Bécsre, mert ez a város gazdag kulturális és sporthagyományokban, központi fek- vésü. Ausztriát semlegessége is nagyon 1 alkalmassá teszi széleskörű nemzet­’^133^ közi találkozó részvevőinek fogadásá­ra. Bécs szívében áll a Stefanskirche, a világ egyik legreme- kebb gótikus építménye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom