Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-07 / 2. szám

meiéi ZÖLDSZOBA UTCA volt vala­mikor a Zelená utca neve. Szűk, keskeny utca, bokarontó macs­kakövekkel kirakva és mégis szívdobogva nézem az utca be­járatánál emelkedő két sarok­házat. Az egyik, amelyben ma az Idegenforgalmi és Utazási iroda helységei vannak, a híres Zöldszoba-ház már 1419-ben szerepelt Pozsony történetében. Híres ház ez. 1419-ben Hans Eilasdenrok tulajdona volt, 1458-ban itt mérték ki a város borát, természetesen csak reg­geli harangszótól az esti ha­rangszóig. Mert abban az időben esti harangsző után a pozsonyi polgár már nem ihatott csak otthon. I. Ferdinánd még gyű­léseket is tartott ebben a ház­ban. 1671 április 10-én valame­lyik termében ítélték halálra Bonis Ferencet. Igen — szinte látom — itt jött ki a kapun. Fehér, kihajtott ing volt rajta, nyakát körülborotválták. Büsz­kén lépett. A Fő-térig csak néhány lépés volt az út. Ott állt a katonaság, pergament-arcu álszent szerzetesek, kihízott városi uraságok... és a bakó. Pereg a dob, hangok hallatszanak, a tömegen végigvág a halál kegyetlen misztikuma... és Bonis Ferencen az ítéletet vé^re hajtották. De nemcsak vérontásra adtak parancsot ebben a házban. Voltak itt nagy lakodalmak, híres esküvők, nagyurak lányai­nak, böpénzüek fiainak sokfogásos nászebédjén muzsikáltak a cigányok. És volt a házban valamikor a XVIII. században színház is, amit még Mária Terézia is meglátogatta. A HÁZON MA MÁR kevés a zöld szín, de valamikor kívül- belül zöld volt. Fent a tető-oromzaton két férfi hatalmas szőlőfürtöt visz, mintegy hirdetve, hogy ebben a házban vala­mikor bort mértek a szomjastorkú embereknek. 1781. november 17-én egy Krammer nevű. kereskedő meg­vette a házat 7.400 aranyért és bizonyosan elégedetten dör­zsölte össze kezeit, hogy pozsonyi háztulajdonossá válhatott. Azonban korai volt az öröm. Krammer polgár az egyik tanács­teremben rendezte be hálószobáját. Hosszú ideig zavartalanul élvezhette az éjszakai álmot, de egyszer ... Tizenkettőt ütött a toronyóra és a megrémült Krammer kidülledt szemekkel nézte az ajtót, amelyen át ünnepélyes csendben vonultak be a városi tanács régen holt tagjai. Leül­tek az asztal köré és a tanácsülés elkezdődött. Krammer mozdulatlanul feküdt a dunyha alatt és a félelemtől összeve­rődtek fokai. A holtakat azonban nem zavarta az élő és nyu­godtan tanácskoztak — Krammer részére érthetetlenül, hang nélkül. Egészen 1 óráig. Akkor felálltak és kivonultak a szo­bából. A rákövetkező napon Krammer kereskedő új lakást keresett. BEJÁRTAM A VÉN HÁZTÖMB minden zeg-zugát, gyönyör­ködtem a második emelet szép vasrácsaiban, megbámultam a vastag, de már repedező falakat. Beszéltem a ház lakóival. Nem, nem tudnak semmiféle kísértetekről.' A pincékben szenet és fát találtam és állítólag - ígv hallottam — az egész házban csak egy rémít: az Angora szövetkezet főkönyvelönője, aki azzal rémíti minden hónapban az alkalmazottakat, hogy nem teljesítik a tervet és nem lesz prémium. Hát ez valóban rémítő. Kár. hogy a ház 1648-ban súlyos tűzkárt szenvedett... talán... az eredeti házfalak között még találnak legalább egy icipici kisértetet. Tehát ismét megteszem az utat — Bonis Ferenc útját, le az utcára, hogy a keskeny utca másik oldalán fekvő Kísértetház- ban próbálkozzam. .. hátha ott többet tudnak. Ez a ház a Zelená 1 — 3. Mi pozsonyiak naponta elmegyünk mellette és talán száz ember sem tudja, hogy ez a ház talán a legelső ház volt valamikor Pozsonyban. Ha nem is a mai falak, de ezen a helyen álltak a régi ház falai. Bizony, itt a tér körül adtak találkozót egymásnak a kísértetek. Mert ez a ház is büszkélkedett valamikor nem is eggyel, hanem tizenkettő­vel. VALAH.A RÉGEN ellenség ostromolta a várost. A házban gyűltek össze a tanács tagjai és úgy döntöttek, hogy tizenkét tanácsút ajándékokat visz az ellenségnek és kegyelmet kér a város számára. A Mihály-kapuról közölték az ellenféllel a követség érkezését és az beleegyezett a tárgyalásokba. De alighogy a tizenkét öszhajú tanácsos kilépett a kapun, az el­lenség lekaszabolta őket. Az évek teltek, a tanácsurakről már mindenki megfeledke­zett, mikor egyszer egy szolgálólány a negyedik emeletre ment alkonyi órán. Bár kezében parázzsal telt fazekat tartott, az ősi kíváncsiság ösztönének engedve bekukucskált az egyik kulcslyukon. Szörnyű látvány tárult szemei elé. Tizenkét szel­lem ült az asztal körül. Mikor a lány rémülten felemelkedett, már egy szellem állt előtte és mély síri hangon megszólalt: Most az egyszer még elengedlek, de ha' mégegyszer ide merészkedsz, részt kell venned a tanácskozásainkon. A lány až ijedtségtől félájultan támolygott le az emeletről. Lefeküdt, egész éjjel rázta a hideg. Mikor reggel felkelt, ott látta a pa- razsas fazekat — tele arannyal. Tehát az ijedezés egészen jól jövedelmezett. (Figyelmeztettek azonban mindenkit, hogy ma már hiába megy ebbe a házba — ijedezni. Arany helyett leg­feljebb zamatos gorombaságokat kap a házmestertől.) A XIX. században egy beszállásolt francia katona védekezett éjjel tizenkét öregember ellen. A kardcsapások látszottak a falon. Hiába — a pozsonyi borok már akkor is jók voltak. És 1880-ban egy szabómester azzal költözködött ki a ház negye­dik emeletéről az első éjszaka után, hogy egy öregember egész éjjel mérgesen sétált az ágya előtt és vésztjősló szemekkel nézte őt. 1883-BAN A HÁZAT LEBONTOTTAK. A kisértetek eltűntek, vagy talán új lakói kevesebb bort ittak és nem voltak ideges emberek, öreg öszhajú bácsi kapaszkodik fel a lépcsőn, szinte ajkamon a kérdés: „bocsánat ön kisértet?“... de azután nem merem megkoc­káztatni. Igen jó erőben van az öregúr. Az udvaron egy régi kút felette kicsi Mária-szobor. Akármi legyek, ha nincs ennek is valami története. Kár, hogy nem fogadtam — nyertem volna. Valamikor egy jómódú szabó lakott a házban. Mikor meghalt minden vagyonát a feleségére hagyta. Az özvegy nem sokáig búslakodott, hanem kihasználta a szabadságot és elég kicsapongó életet élt. Halála után furcsa dolgokat művelt a víg özvegy. Éjfélkor a kút körül sétált, nyögött, sóhajtozott, láncokat csörgetett. (Honnan a csodából kerültek ide a lán­cok?) A ház néhai tulajdonosa Palugyai Jakab vallásos ember lévén véget akart vetni az özvegy kisértet hálóinges bolyon­gásainak és egy Mária szobrot emeltetett a kút fölé. Az özvegy azóta nem jelentkezett. A nap süt, a lakásokból gyermekkacaj csendül és a ház előtt zajlik, hullámzik az élet. ESTE MAJD SZERELMESPÁROK JÁRNAK ERRE (jó csöndes utca) és nem törődnek azzal, hogy valamikor itt hálóztak a pozsonyi kísértetek. Sőt. időnként éjfélkor egy ötlovas tüzes szekér repült a háztetők fölött. Ma már ez senkit nem érdekel. Egy autó — atomerövel hajtott motorral — az igen. De egy szekér ... ugyan kérem! A. A. A vonat lassít, s az észveszet­ten vágtató kocsisor pillanatok alatt meg szelídültén gördül be a minden oldalról szabad, hatal­mas és szellös tetőzet alá. Fur­csa végállomásra érkeztünk. A sínek szinte a tajtékzó habok fölött érnek véget s a gyorsvo­nat kocsijából valósággal átlép­hetünk a vonattal párhuzamosan sorakozó személyhajók fedélze­tére. Előttünk az Északi tenger acélszínü tömege, s messze a láthatáron távoli szigetsor egy­másba olvadó, halvány csíkja: Wangerooge, Ijxngeoog, Baltrum, Norderney, Juist és Borkum ho- mokmezös, tengeri füvei benőtt szigetsor, a frizek őshazája. Ide vezet most utunk, a Friz szige­tek furcsa világába. A világ legfurcsább múzeumában TIZENHÉT KILOMÉTERES STRAND. A gyorsvonat korommal pácolt kocsisora még ott áll a norddei- chi végállomás oszlopos tetőzete alatt, mikor hajónk, Frisia III. (Norddeichböl a Friz szigetekre induló gőzösök nevei Frisia 1-, II., III., IV. és így tovább) már a nyílt vizen bukdácsol ködbe burkolt célja felé. Az út körülbelül egy óra hosz- szat tart, s a hajó alaposan pró­bára teszi az utasok ellenálló erejét. A tenger itt már nem tréfál, ez a víz már az Északi tenger kíméletlen kemény hul- lámverésü, hideg és komor vi­ze; ezek a hatalmas hullámok már ugyanazok, melyek az an­gol partokat, a helgolandi szik­lákat s Dánia nyugati oldalát ostromolják, vagy a Dogger Bank és Devils hole fölött taj­tékzónak. Kevés az időnk és helyünk hozzá, hogy Juist szigetének ér­dekességeiről beszámoljunk, a szinte páratlanul hatalmas, 17 (mondd és írd: tizenhét) kilo- mtíeres strandról, a fóknradá- szatok izgalmairól, s az ideg­nyugtató rákhalászatokról. Fel­fedező utunk emlékei közül most csak egy érdekességről számolunk be részletesebben. CITROMSZÜRET A TENGERBEN Juist első számú érdekessége az akváriummal egybe épített kis múzeum. Múzeum, de nem szokványos gyűjteménye nö­vénynek, ásványnak, régiségek­nek, képeknek, szobroknak, ha­nem egész eredeti kiállítás, mert itt csak azokat a tárgyakat gyűjtötték össze, amelyeket a tenger hullámverése sodort ki a homokos partra. A hullámverés­nek itt igen nagy az ereje, az sem szokatlan dolog, ha a habok csónakot, bárkát, vagy kis ha­lászhajót vetnek ki a fövényre. Arra is volt már eset, — leg­utóbb 1938-ban — hogy nagy óceánjárókat dobott partra a vi­har. így járt a Le Havre-ban lajstromozott 6,500 tonnás „Baoule" nevű francia gőzös is, amelyet a dagály idején tombo­ló vihar egyszerűen kidobott a juisti homokos partra, s apály­kor, midőn az elemek háborgása elcsendesedett, a hatalmas hce- jótest ott maradt szárazra vet­ve,-de szerencsére sértetlenül. Csak hosszú kísérletezések után, s a hajót eher nagy részének fel­áldozásával lehetett vontatógö- zösökhöz erősített acélkötelek segítségével újra visszahúzni a hajót. A „Baoule" tehát megme­nekült a fogságból, s így a juis- tlaknak nem kellett tömtök a fejüket, miként helyezzék el kis múzeumukban a tenger heted- félezer tonnás „ajándékát". Mert néha valóban ajándék az, amit a tenger hullámai partra sodor­nak, igaz, hogy sokszor megle­hetősen furcsa ajándék. így pél­dául egii vihar után csak úgy sárgállott a part a sok citrom­tól; valamelyik teherhajó fedél­zetéről sodorhatta le citrom­szállítmányát a vihar. Más alka­lommal hatalmas bádoghordót találtak a homokban. Becipelték a faluba a titokzatos zsákmányt és kiderült, hogy a sűrű, rózsa­színű massza tartalma nem más, mint eperízű csokoládé-töltelék, az úgynevezett praliné-krém. LUCIFER KAKTUSZAI ÉS BALLÁBAS FACIPÖK A falakon különböző nagyságú ha jóláda-darabok sorakoznak. Mindegyiken tisztán olvasható az egykori tartalmát jelző fel­irat. Persze a világ minden nyel­vén: „Hét Margarine Meisje" (hollandi margarin), „Champag­ne Perrier Jouet" (P. J. féle francia pezsgő", „Svensk Söcker- fabriks-Aktiebolaget" (Svéd cu­korgyárak r. t.), „Hawaian Pi­neapple" (havai ananász), „Da- nischeggs" (dán tojás), „Canned Aricots, Australia" (ausztráliai barackkonzerv) és így tovább, szinte végeláthatatlan sorban. Külön csoportosították a ten­gerből előkerült gyufásdobozo- kat. Köztük üyen feliratokat ol­vashatunk: „Cactus Lucifers" (hollandi gyufafajta), „Three Stars Safety Match" (angol gyártmány) és „Haidens Elect­ric" (norvég) .... Mi van még a múzeumban? Egy asztalon száz és száz hol­landi facipö. (A holland partok elég közel vannak ide.) De sen­ki sem tud felvilágosítást adni, mi lehet az oka, hogy a tenger­parton mászkáló hollandusok lábáról, vagy a facipöket tartal­mazó hajóládákból miért csak a bal lábra való facipők tűnnek el és sodródnak ide a partra? Jobblábast csak a legritkább esetben találnak. Megfejthetet ■ len titok: Annál bőkezűbb az óceán, ha üres üvegekről van szó. Hollandi pálinkás üvegek­től kezdve a sötétbarna angol söröspalackokig a világ minden­fajta üvege és butykosa megta­lálható ebben a gyűjteményben, a finom parfömös és kölnivizes üvegcsék hatalmas választékát is beleértve. Találtak már a parton spanyol kasztanyettet, hajójegyet a Do- ver-Calais útvonalról, étlapot az „Ile de France" óceánjáróról, harmonikát, halász felszerelést, Pierrot-álarcot (bizonyára va­lamelyik luxushajó vidám est­jének emléke), esernyönyelet, japán szandált, gumilabdát, ce­ruzacsonkot, hatalmas táblák­ban nyersgumit, angol matróz­sapkát és sok más, tarka holmit. A gyűjteményt mentőövek egészítik ki. Mentőövek, ame­lyekbe valószínűleg nem kapasz­kodtak segélytváró hajótöröt­tek, csak a messzi tengerek hullámverése tépte le valameny- nyit, az sodorta ide őket, ki tudja honnét. Mentőövek, üveg­csék, nyersgumi-tömbök, mat­rózsapkák és esernyönyelek tar­ka zsibvására ez a furcsa gyűj­temény és egészen új oldalról mutatja be a tengert, ezt a sze­szélyes víztömeget, mely játé­kos kedvében egyre növeli Juist kis múzeumának érdekes anya­gát. ZÖLYOMI ANTAL Húsz éves leányok Rozmaring virágnak, rozmaring bokornak húsz egyenes szára szagosán meghajlik. Szagosán meghajlik, sűrűn bokrosodik, húsz éves leányok, rozmaring virágok, szagosán meghajló gyöngyös bokrétátok rozmaringgal ékes, aranyporral hímes. Szagosán meghajló húsz éves leányok, húsz rozmaring szárát fényes porral hintik. Gyöngyös bokrétába sűrűn belefűzUc; hószín-szép ruhában mind eltehéredik. Húsz éves leányok, rozmaring virágok, piros-fehér színnel váltózó orcátok rozmaringgal ékes, szerelemtől hímes. GYURCSÖ ISTVÁN Csónakos legény Megáradt a Labore, Kicsi lett a medre. Széles határ a víz. Mintha tenger lenne. Egy legény csónakja Oszik a középen. Rózsája csak várja. De hiába, szegény. Siet, rohan a víz. Haragos habot hány. Középen egy legény. Arca holt-halovány. Arca holt-halovány. Teste habvirágos. Örök ágya folyó, Fövénye a vánkos. GYÜRE LAJOS Sztrájkba lépett a párizsi Opera balettkara. A párizsi Opera előadásait el kellett halasztani, mert a ba­lettkar fizetésemelési követe­lésének érvényesítése céljából sztrájkba lépett. A mozi 66 éves. 1958. már­cius 15—május 15 között Mün­chenben francia-német kiállí­tást rendeznek a mozi fejlődé­séről. 1892-től napjainkig. Be­mutatják az első felvevő és ve­títő gépeket is. Ugyancsak le­vetítik az első filmeket, vala­mint a világ filmiparának leg- V V. SZONETT (Részlet „A múzsához" c. szonett ciklusból) Mondanom sem kell; egyetlen szavad meghozná újból lelkem édenét. Ne légy hát fukar, annyi fénye ég szemedben a jónak. Mégsem szabad. puszta részvétből szétszórnod magad. Megköszönöm a futó sors kegyét, hogy ismerhetlek s hidd nekem eléd tennék mindent, mit beragyog a nap, mert oly szép lenne szerelmed nekem, mint az ősi föld, melynek értékét fel nem fogja emberi értelem. Vagy mint a hajnal, mely az ég kékjét aranyszínűre festi felettem s messze, messze hinti szét a fényét. MOJZES ILONA Menetgyakorlat Szeretem a hosszú menetet. Ámbár mondják, fárasztó dolog. Nem látom a szembejövő fákat sem a fehér mérföldköveket, mert ilyenkor reád gondolok. Elképzelem minden tettedet. Délben bekapsz néhány falatot. Munka közben itt-ott felsóhajtasz... Aztán megírod a levelet, amit talán holnap megkapok. Elmenetelnek én így akár kétszáz mérföldet is, hogyha csak ez volna most együttlétünk ára. Ám a fáradságért úgyse’ kár: velem vagy a hosszú út alatt!.., SZÁNTÓ GYÖRGY jobb alkotásait.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom