Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-03-12 / 11. szám
Azonban nagyon alkalmatlan dolog lenne a családban, gyermekeink előtt állandóan hivatkoznunk erre a társadalomtól nyert meghatalmazásunkra. A gyermekek nevelése abban a korban kezdődik, amikor még általában semmiféle logikai bizonyítás, a társadalomtól nyert jogok semmiféle taglalása nem lehetséges — ugynakkor azonban tekintély nélkül mégsem állhat meg a nevelő, Végül maga a tekintély fogalma éppen abban áll, hogy nincs szüksége bizonyítékokra, hanem a gyermek elfogadja, mint az idősebb kétségtelen jogát, erejét és értékét, amely a gyermek szeme előtt is .nyilvánvaló. Ilyen tekintéllyel kell rendelkezniük a szülőknek a gyermekek előtt. Gyakran halljuk a kérdést: mit csináljak a gyermekkel, ha nem engedelmeskedik? Nos, éppen ez a „nem engedelmeskedik“ már elárulja, hogy a szülőnek a gyermek előtt nincs tekintélye. Honnan ered a szülői tekintély és miképpen jön létre? Azok a szülők, akiknek gyermekeik „nem engedelmeskednek“ néha hajlamosak azt hinni, hogy a tekintély valami veleszületett tulajdonság, kü- lünleges tehetség; ha valakiben nincs meg, akkor minden hiábavaló, nem marad más hátra, mint irigyelni azokat, akikben megvan ez a tehetség. De ezek f szülők tévednek. Tekintélyt minden családban lehet teremteni, s még hozzá nem is olyan nehéz dplog. Sajnos, gyakran látni olyan szülőket, akik tekintélyüket hazug alapokra építik. Arra törekszenek, hogy gyermekeik enged ieskedjenek neki: ez egyetlen céljuk. Ez pedig már alapvető hiba. A tekintély, az engedelmes1957. március 12. iiii!miiiiiiiiiiimiiimiimmmiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiimiiii!iimiiiimiiiiiiiiiii;mimi!iiiiiiiimimmsiimiiiitmiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiii A. S. Makarenko vagy tízféle különböző fajtát. Ezután a szemle után reméljük, könnyebben meg tudjuk majd világítani, milyen legyen az igazi tekintély. Kezdhetjük hát: az elnyomatáson alapuló tekintéllyel. Ez a legrettene-- tesebb, ha nem is a legártalmasabb fajtája a' tekintélynek. A legtöbbet az apa szenved tőle. Ha az apa odahaza folyton ordít, állandóan dühös, minden csekélységért dührohamot kap, minden adandó és nem adandó alkalommal á pálca vagy a derékszíj után nyúl, minden kérdésre gorombasággal válaszol, gyermeke minden botlását büntetéssel torolja meg — ez az elnyomás tekintélye. (Folytatása következik) Az Üj Ifjúság hasábjain már jó- néhány hete „Vita a nevelésről“ cím alatt különböző témájú cikkek jelentek és jelennek meg, Én is, mint sok más olvasó, élénk figyelemmel kísérem a közölt írásokat, türelmetlenül várva, hogy mikor is kezdődik már a tulajdonképpeni vita. Eddig ugyanis minden cikkírónak igaza van. így hát nem vitázik, de nem is vitázhat senki senkivel. A cikkírók rendszerint elmondják idevonatkozó tapasztalataikat, esetleg szakmai megfigyeléseiket, mások pedagógiai példázatokat, riportokat szerkesztenek s ezzel részükről vége is a „vitának“. Az Ü.j Ifjúság utolsó számai arról tanúskodnak, hogy a nevelésről indított „vita“ mindinkább szétfolyik, széthullik. Mi ennek az oka? Szerintem az ok a vita elgondolásában keresendő. Felettébb helytelennek tartom vitát indítani a nevelésről. Miért? Mert ilyen formában a vita túlságosan széles témakört ölel fel. Hisz a nevelésnek sok, egymástól eltérő, de mégis összefüggő tényezője, helye, alkalma, és eszköze van. Eszerint a nevelésről általában indított vita keretében írhatnánk az iskoláról, a szülőről, az ifjúsági szervezetről, a művelődés különböző lehetőségeiről, eszközeiről. Ilyen alapon vitázhatnánk a nevelési módszerekről, a nevelés tudományáról, a gyermek lélektanáról, a gyermek fejlődési szakaszairól, stb. A vita ilyen formája elsősorban sok időt venne igénybe, ami előbb-utóbb egyhangúságot, szürkeséget hozna magával. És ami a legfontosabb, milyen gyakorlati haszna lenne? Mert hát ezen van a hangsúly. A szlovákiai magyar szellemi élet efféle próbálkozásokban szegény ugyan, de az a sovány tapasztalat is azf mutatja, hogy nagy területet átfogó témakörökről, kérdés- csoportokról, indított viták csak a felületen mozoghatnak. Eredményességükben csak a kérdésfelvetés vagy a megállapítás szintjéig juthatnak el. Ennek gyakorlati haszna pedig a legjobb esetben is csak laza általánosításokban, már ismert tételek reprodukálásában térülne meg. Vitázzunk, de szűkebb tématerületről, ez alaposságot és elmélyülést követel. S ennek kétségtelenül nagyobb lesz a gyakorlati hozadéka is. A másik dolog, ami ugyancsak gondolkodóba ejti az olvasót: vajon helyesen cselekszünk-e, ha az ifjúsági lap hasábjain, — ahol mint olvasó találkozik például a tanító és tanítvány, szülő és gyermek — a nevelésről kezdünk beszélgetni? Mert végső fokon ez azt jelenti, hogy a nevelő vitázik a neveltjével, éppen a nevelés hogyan-járói. 'Ezt a nevelés folyamata pedig nem túri, sőt egyenesen kizárja. Ami a nevelés folyamatából a szülőre, a tanítókra, a nevelőre tartozik, azt vitassuk meg egymás között, mondjuk a Szocialista nevelés című szaklapban. Ne akarjunk mindent egy zsákba önteni, mert az igen ízetlen portékát szülhet. De hisz az ifjúsági lapok alapvető feladata a nevelés! — vethetné valaki ellen- Ez igaz. Azonban ebben az esetben az Űf Ifjúság funkciója megszabja a nevelés formális eszközeit is, Az Üj Ifjúság a CSISZ sajtóorgánunia. Ebből természetszerűen következik, hogy elsősorban az ifjúsági szövetség célkitűzéseiből, programjából következően van hivatva felvetni, megvitatni az ifjúság nevelésének soronlévő kérdését. Valaki azt mondhatná: ez túl száraz és egyhangú lenne. Nem. Mert ez ilyen kérdéseket is magában foglal többek között, mint az ifjúsági szövetség és a nevelés. Ezt aztán taglalhatnánk: az ifjúsági szövetségben folyó nevelőmunka formái, eszközei. Ezt Béke a hó alatt Fehér zuzmarafürtöket Érlelnek a bús akácok Ágaikon. Bármerre néz Szemem, csupán havat látok. Opálos köd fátyolozza A sejtelmes messzeséget. Gondolatom bármerre jár, Végülis csak visszatéved. S beröppen egy kis ablakon, Hogyha szétterül az esti Homály, s egy halavány mosoly Szíyemet rózsásra festi. Fehér zuzmarafürtökön Fények viliódznak az éjben. Szemem hunyorogva tekint Szét és akadozva kérdem: Várjak-e én kikeletet, Fényözönt és napsugarat? Hisz oly meghitt meleg van itt, És békesség 9 hé alatt! KASNYIK IMRE még kisebb részére bonthatnánk. Például az üzemi, falusi és iskolai szervezetek nevelési lehetőségei, alkalmai, stb. S ide tartozik végső fokon ifjúságunk erkölcsi, esztétikai nevelésének kérdése is. Természetesen az ifjúsági sajtó részéről ezen kérdések felvetése, megragadása, nem lehet véletlenszerű. — Megköveteli az adott helyzet ismeretét, a jelenségek rendszerezését, elemzését. Próbáljuk meg a nevelés szempontjából röviden felvázolni az Ifjúsági szövetségben jelenleg uralkodó helyzetet. Manapság sokan akadnak olyanok, akik z ifjúsági szövetség jelenlegi munkáját elmarasztalóan ítélik meg. így magyarázkodnak: az 1950— 52-es években fiatalságunkban volt lelkesedés, duzzadt az erő, s ma mindez aláhagyott. Nem lehet ezt ilyen summásan elintézni. Mi volt a helyzet ezekben az években? Ifjúságunk megismerkedett a marxizmus eszméivel. Ez a megismerés természetszerűen sokszor kitörő lelkesedésben nyilvánult meg, tört magának utat. Lelkes mani- fesztációk, hatalmas ifjúsági építkezések jelzik ezeket az éveket. Ezen idők jelszava: a kollektívban az erő! Egy mindenkiért, mindenki egyért! Ebből következett a nevelőmunka célElőtérbe kerül az egyéni felelősség kérdése. Mintegy központi kérdéssé válik az erköicsiség. Az erkölcsiség alapkérdése az egyén és társadalom helyes viszonyának tudatosítása. Az egyénnek embertársai, a társadalom iránti helyes magatartásának kialakítása, Az ifjúságban a tudatos szocialista erkölcs kialakítását kell a nevelés legfőbb és legmagasabb rendű célkitűzésének tekinteni. És már itt vagyunk a má-ban. Szerintem a ma homlokterébe álló nevelési kérdések ifjúságunk erkölcsi profiljának körvonalzása és az ezzel összefüggő fogalmak tisztázása. Mit foglal mindez magában? Az egyén és társadalom viszonyából következően az egyén és az általa végzett munka milyenségét, az erkölcs próbakövét, a hazaszeretetei és az emberi humánum kérdését. E téren igen sok seperni való akadna pedagógusaink házatáján. Gondolok itt a tanítóink körében egyre erősödő én-központúságra, existencializmusra. A másik, ami ugyancsak ide tarto zik, a magán- és közélet erkölcse. Ifjúságunknak nincsenek szilárd erkölcsi normái. Lelkiismeret, hűség, barátság, kitartás, szerelem, áldozat- készség, önfegyelem, mind, mind a jellem próbakövei. Az erkölcsi normák körvonalázása, a szilárd/Q Halód a l Az „Intim lírából“. (Annak bizonyítására, hogy szatíra humorral is ■ -párosulhat.) * Szunnyadj édes gyermekem, aludj csendesen, Ittas apád hajnaltájt majd csak megjelen. Nem ád csókot kis fejedre, akad bőven más szerelme, esak te és én-nem. Ritka vendég újabban itthon már apád, hiába lessilk-várjuk egy-egy jó szavát. Fáradtságát panaszolja, ingerülten indokolja sok ügyét-baját. Félig ette ételét, székéről felkel. A kávé nem volt elég forró ina reggel. A leves mindig süt-éget, pici húst kap és keményet, a kalács sem kell. Még csak rád sem hederít, nem ringat ölén. Áruló bronzszín hajat láttam öltönyén. Amikor ezt szóvátettem, szidott, hogy maradi lettem, s nem fejlődöm én. Nehéz meggyógyítani az élet sebét. Csókkal sosem illeti szájam kellemét. Óva kerül egész hónap, —, titkárnője állítólag fiatal és szép. Sírni nem időszerű, módját — múlt dolog. Sírtam én már eleget, többé nem fogok. Sajnálni, — nem, már nem fogom'. Mint annyi más nő, dolgozom és boldogulok! A.ludj édes kicsikém, drága angyalom,' mosollyal kelt anyukád az új hajnalon. Rideg társ a sötét éj Is, miatta aggódom mégis, aggódom miatta mégis, — aludj angyalom' — Ford,: ZALA JÓZSEF ja: erős kollektívák kialakítása. — A marxizmus térhódításának forradalmi értékű évei voltak ezek ifjúságunk életében. A további évek a szocializmus békés építésének évei. Szívós, kitartó munkát követel ez a kollektívától, de ezen belül az egyéntől is. Egyre inkább nagyobb terhet ró az egyén felkészültségére, szakképzettségére, felelősségtudatára. jelleműség felvázolása terén sokat tehetne és tehet az Üj Ifjúság illetékes rovata. Érdekes, színes, megkapó formában (újságírói fantázia) azonban egy újság nem képes mindenre, ne várjunk tőle csodákat. Szükség van itt a szülő, a tanító, a funkcionárius felelősségtudatára, felelősségére saját lelkiismeretével szemben. DOBOS LÁSZLÓ LAD1SLAV MNACKO: MIT CSINÁLJAK A GYERMEKKEL HA NEM §j U ENGEDELMESKEDIK? Az utóbbi számainkban megjelent pedagógiai jel- lg IP legű cikkek elolvasása után több fiatal szülő saját ||| Hl gyermeke nevelése közben felvetődő megoldatlan p| gj problémával ferdul a szerkesztőséghez. Ezért tart- gj H| juk szükségesnek, hogy egy új rovatot vezessünk gj Hl be lapunkban „Pedagógiai tanácsadó“ címen. Nagy gp jf§ Istvánná Kassáról például az utóbbi napokban azzal gj Hi a kérdéssel fordult hozzánk, hogy mint szülő ho- m ܧ gyan szerezze meg négyéves fiacskája előtt tekin- j|| Hl télyét. Válaszként Anton Semjanovics Makarenko jg gj a kiváló szovjet pedagógus a szülői tekintélyről szó- ^ =1 ló előadást közöljük. fM ség sohasem lehet cél. A cél c’sak egy lehet: a helyes nevelés. Csakis efelé szabad törekednünk. Az engedelmesség csak az utak egyike, amely a cél felé vezet. Éppen azok a szülők, akik a legkevésbbé sem gondolnak a nevelés igazi céljaira, gyakran elérik, hogy gyermekeik engedelmeskedjenek nekik — egyszerűen az engedelmeskedés kedvéért. Ha a gyermek engedelmes, a szülőnek könnyebb, nyugo- dalmasabb az élete. Ez a nyugalom: az ilyen szülők igazi célja. De közelebbi megtekintésre mindig kiderül, hogy sem a nyugalom, sem az emge- delmesség nem hosszú életű. A ilyen hamis alapokon épülő tekintély legfeljebb rövid időre segít, de hamarosan összeomlik ez egész építmény, nem marad nyoma sem a tekintélynek, sem az engedelmességnek. Az is előfordul, hogy a szülők csakugyan elérik céljukat az engedelmesség tekintetében, azonban a nevelés minden egyéb célja háttérbe szorul: a gyermek engedelmes, de gyenge emberré serdül. Sokféle fajtája van a hazug tekintélynek. Nézzünk meg közelebbről A mi társadalmunkban a szülők a társadalom meghatalmazottal, akik e társadalom leendő tagjait nevelik s munkájukért e társadalom előtt felelősek. Ezen alapszik a szülők hatalma, tekintélye gyermekeik szemében.
