Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-12-17 / 51. szám
A i/ídék kitti KÉPZŐMŰVÉSZEINK A JÖ ÜGY SZOLGÁLATÁBAN Kelet-Szlovákia képzőművészei műveik kiállításával fejezték ki hálájukat a Nagy Október eseményeiben részt- vett forradalmároknak, a szovjet népnek. Kiállításuk a napokban nyílt meg Kassán, a Kerületi Képtárban, Száznegyvennyolc festmény, grafika, rajz és szobor beszél a párt, a kormány és a Nemzeti Front szerveinek nagy munkájáról, politikai, gazdasági és kulturális életünk nagyszerű eredményeiről. Ezek a művészi alkotások népi demokratikus rendszerünk gondoskodását ábrázolják dolgozóink szebb jövőjéről, békés életünk megteremtéséről. A Nagy Október a képzőművészetre is hatással volt. A szovjet alkotó művészek minden igyekezetükkel a nép szolgálatába álltak, a szocializmus építését segítik. Nálunk a második világháború után, de főleg 1948 februárja óta sajátították el képzőművészeink a szocialista realizmus alkotó módszerét. Azóta számos akció eredménye bizonyítja a Nagy Október rendkívül termékeny hatását a művészetre. Kelet-Szlovákia képzőművészei nagy számban vettek részt alkotásaikkal a csehszlovák művészet első és második kiállításán Prágában, s a szlovákiai kiállításokon, Bratislavában és Kassán. Résztvettek a „Szlovák Nemzeti Felkelés a képzőművészetben" kiállításon, a „Szövetségi Vasút építkezéseinek kiállítása" Kassán, Bratislavában és munkahelyeiken. Ott láttuk képeiket „Kassa és Eperjes felszabadítása" kiállításán és az országos versenyen, amelynek mező- gazdasági témaköre volt. Gy. J. AZ \SZÖDI DIÁK IPOLYSÁGON CS1SZ szervezetünk kulturális tevékenysége folyamatos. A Nagy Október 40. évfordulójára rendezett ünnepélyen szép sikerrel sztere- peltünk. Teljesítményünkkel a város minden polgára elégedett volt. Jelenleg a munkánk két színmű betanulására összpontosul. A darabokat rendszeresen próbáljuk s rövidesen bemutatjuk. Füsi József „Az aszódi diák“-ját a XI. osztályosok tanulják és Schick tanár elvtárs rendezi. A főszerepeket Plasko László, Kulcsár Béla és Gyönyör Márta játsszák. Nehézségeink vannak a díszletek és a korszerű ruhák beszerzése körül, de reméljük, hogy közös erővel beszerezzük a korszerű ruhákat és a megfelelő díszleteket is. GYURÄSZ ISTVÁN Ipolyság, Tizenegyéves középiskola. IFJÜ ZENÉSZEKRŐL Tizenegy éves iskolánk kulturális életében a CSISZ ének- és zenekara fontos szerepet játszik. Az újonnan alakult énekkar a IX—XI. osztály tanulóiból toborzó- dott és negyvenhat tagja van. Az énekkar hetente kétszer próbál. Magyar népdalokat, mozgalmi dalokat, és orosz dalokat ad elő. Legutóbb Lermontov Kozák bölcsődalát énekelték három szólamban. További tervük a Bánk bán betanulása, majd előkészület Petőfi irodalmi estre. Mikus Gizella, Búcsúházy Edit és Kovács László az énekkar kiváló szólistái. Az együttes résztvesz majd a járási alkotóversenyen, a fiatalok rendkívül komolyan készülnek a bemutatkozásra. Ami a zenekart illeti, átszervezés alatt áll. Az elmúlt iskolai évben négyen a zenekarból leérettségiztek, egy pedig a VIII. osztály elvégzése után tanulónak ment a bratislavai Tesla nemzeti vállalathoz. Zenekarunk Ár- gyilus királyfi és a Hófehérke című mesejáték zenei részét adta elő. Működött iskolánkban egy hattagú népi zenekar is, melyben a hegedű mellett megtaláltuk a cimbalmot, klarinétét és a kontrabasszust is. Ez a kis csoport a népi táncosok zenés kíséretével tűnt ki. Zenekarunk legrégibb tagjai Hideghéty Jancsi, cimbalmos és Limpár Pali, klarinétos. Zenekarunk jelenleg tizenkét tagból áll s a zenészek nagy lelkesedéssel fogtak a munkához. * ÁGH JÓZSEF, tanító az együttes vezetője, Somorja. ! t 4 Ulrich Thein, az NDK egyik legtehetségesebb fiatal filmszínésze. A zeneisko.ai növendékből lett filmszínész rövid idő alatt nemcsak a közönség tetszését nyerte meg, hanem elismeréssel nyilatkoznak róla a szakemberek is. A mi mozilátogató közönségünk a Berlini románc-ból ismeri. Jelenleg a Nyomok az éjszakában című legújabb DEFA film főszerepét játssza. HOROLOGIUM 'Víz perc múlva kilenc ... Ennyit 1 mutatott az órám, amikor megérkeztem az Óváros-térre, megtekinteni büszkeségét, az orlojt. Az óra nagymutatója lassan cammog a 12-es felé. Minden perc örökkévalóságnak tűnik s amikor végre megkondul a harang, pár pillantra elnémul a város zaja... Megjelennek az apostolok, meghajtják a fejüket és különböző nyelvek hangfoszlányai kíséretében eltűnnek. Becsukódnak a kékszínű ablakocskák. A halál mégegyszer meghúzza a kis lélekharang kötelét; majd a kakas kukorékolása következik s a csodálkozó emberek mély megnyugvással felocsúdnak az ámulatból. A prágai orlojt Hanus mester készítette 1400-ben. Ez olyan időmérő volt, amely az ócseh idomérésen kívül a rendes, szokásos napot, hónapot és évet is mutatta s az akkori geocentrikus nézet szerint a nap, a hold s a csillagok mozgását is. Az apostolok gótikus szobrait eredetileg teljes nagyságban készítették 1489-ben. Ezeket később, ismeretlen okokból kicserélték s félfigurákkal helyettesítették. Az említett eredeti szobrokból csak három maradt meg. (Krisztus, Péter, Pál) A Szent Vitus templomban találták meg őket s ma a Múzeumban vannak. Az apostolok újabb fél-figuráit Eduard Vesely szobrász javította meg 1866-’oan s ezek egészen 1045 május 8-ig szolgáltak. Az apostolok mai szobrait Vojta Sucharda készítette 1948 júliusában. A városházi őrlői nehéz évszázadok munkájának az eredménye. Lényegében három részből áll. Legmagasabban van Krisztus az apostolokkal. Fölöttük van a kakas. Amíg az apostolok vándorlása tart, csapdos a szárnyával, majd az ablakok becsukódása után kukorékol. Az óra fő része az ablakok alatt van. Ez a szféra, amely az égitestek mozgását szemlélteti a régi geocentrikus világnézet elképzelése szerint. Ezért van a föld középen. Megtalálhatjuk rajta az egyenlítőt, délkört stb. A szféra felsó kék része a nappalt ábrázolja; az alsó feketére festett rész az éjt; balról a piros szín a hajnalt, s jobbról pedig az alkonyat van. Aki ismeri a szféra egyes részeinek a jelentőségét, az le tudja olvasni, hány óra van, milyen tájon áll a nap az égbolton s hogy a zodiakus kör melyik csillagzatán halad át; milyen részen van a hold — fölötte, esetleg alatta van-e a látóhatárnak. Az orloj alsó részén lévő naptártáblát eredetileg Josef Mánes festménye díszítette (1865). Ezt a festményt 1882-ben — mivel az időjárás kellemetlen hatása által nagyon megrongálódott — Liska kópiáival pótolták, 1945 után ez is tönkrement. Jelenleg Cila kópiája gyönyörködteti a szemlélőket. A szféra és a naptár-tábla oldalán, jobbról és balról a gótikus baldachin alatt két-két szobrocska áll. A szféra oldalán lévő szobrocskák mozognak az apostolok vándorlása alatt. Az emberi csontváz harangoz, homokórát mozgat s integet török szomszédjának, hogy menjen vele. Ö azonban nem-et int a fejével. A másik oldalon egy Irigy van és zacskót tart a kezében. Mellette a Tékozló tükörben nézegeti magát. Az őrlőiről sok népi monda keletkezett. Egyet közülük Jirúsek is megörökített, amely szerint HanuS mestert, miután elkészítette az órát, megvakítatták, hogy más város részére ne tudjon hasonló órát készíteni. Amikor megtudta, hogy ki, és miért vakította meg, felvezetteti magát a toronyba és összetöri az órát. Eme történet nem hiteles, mert az orlojok keletkezéséről más országokban is vannak hasonló mondák. Mindegy, akár igaz, akár nem — a nép ajkán született. Szerették és csodájára jártak ennek a monumentális műnek. Ez a szeretet évszázadokon keresztül máig megmaradt. BORSOS Z. Megoldódott a József Áron-titok A temesvári néptanács anyakönyvének adatai világosan beszélnek, losif Áron szappanfőző, ortodox vallású, született 1871-ben Féregyházán, meghalt Temesváron, 66 éves korában 1957 november 20-án 10 óra 30 perckor. Bejelenti: Iosif Julia — özvegye. A Szabolcsi Miklós budapesti irodalomtörténész és kutató által vezetett kis expedíció a Vera Inber nevét viselő utca 39-ik számú házához megy. Kövérebb, idős asszony fogadja őket. — Kit tetszik keresni? — kérdezi meglepve. — Tessék mondani, nem lakott itt valamikor egy József Áron nevű szappankészítő? — De igen. — Maga ismerte őt? — Hát hogyne ismertem volna szegényt, ha a felesége voltam 15 évig! A Plopi-telepi kicsiny házban Szabolcsi óvatosan kérdezősködik arról, hogy Áron beszélt-e a pesti családról. — 0, hogyne beszélt volna! — válaszolja az asszony. — Azt mondta, hogy kivándoroltak Amerikába. Egy képet is őrizgetett nagy szeretettel. — Megnézhetnénk a fényképet? — Persze, itt van — és az asszony előveszi azt a mindnyájunk által jó ismert fényképet, ahol József Áronné, Pő- cze Borbála Attilával, Etussal és Jolánnal néznek szembe a lencsével. Ha még egy szemernyi kétség maradt, akkor ennek a képnek bizonyító ereje «égképp szertefoszlatta azt. Minden kétséget kizáróan József Áron háza ez. József Attila édesapjáé. — És mivel foglalkozik gyermekük Mircea? — teszi fel valaki a kérdést. — Sajnos, a fiú beteg. Néma és paralizisban szenvedett. Nem csinál semmit... A szomorú sorsok családjának képe így rajzolódott ki Temesvár városában. A nagy magyar proletárköltő monográfiájának sok fehér és nyitvahagyott lapja megtelt és lezárult. A talányt megfejtették. Jelképnél is több, hogy az a költő, akinek a szíve nemcsak a magyar proletárokért vert, hanem a dunamentiekért mind, annak a költőnek a családi szálai román földre, a román nép felé futnak és itt szétszakíthatatlanul összebogo- zódnak szerbbel, némettel — a Bánság soknyelvű népével. Á sorsközösségnek kevés ilyen drámai és szemléltető példája van, mint József Attila nagy családjának útja. Részletek a romániai Előre c. napilapböl. )«, ha vannak is néhányon, azok sem a szörp- '.gy a kompótosztályon, talán hivatalokban, tori másutt. Lányokkal, és megint lányokkal tatkozol, fehérköpenyűekkel, felkötött hajúakkal. elyiket szólítsd meg? Az ifjúsági kollektívának lennégy tagja van. Melyikkel beszélgess? Az legfényü, robajos, zajos teremben Valencsik vtársnő kalauzol. Hatan-heten vannak ebben helységben s mi egy cimkeragasztó kislánynál lünk meg. TT avas eső, északi szél, félhomály. Gyorsan, fázósan, sietősen haladsz végig a Losonci utcán. A helyszín: Rimaszombat. Az útirány: Rise. Előtted az ismeretlen világ, mögötted s benned a CSISZ fiatalok járási konferenciája. Ez füt, hajt, kerget a ködszakállú, homályosszemíí, búsuló őszidőben. Hogy is mondta Valencsik elv- társnő a konferencián? Az ifjúsági kollektíva 100 000 koronát megtakarít december végéig. „Az ifjúság millióiért“ mozgalom szárnyakat kapott tavasz óta. Erre bizonyíték a konferencia napjáig elért összeg: hetvenkétezer'száz korona. Menni, menni hát a gyárba, és beszélni, és kérdezni, fiatal fiúkkal és leányokkal szót váltani... és írni! Azt mondtam, fiatal fiúkkal? Ez érdekes, nevetséges. Fiúkat nem találsz az osztályoImbolygó árnyak a havazó estében — Evicka Bolhová. Az ifjúsági kollektíva egyik legügyesebb tagja. Kerek, kövérkes arcú, bamaszemü lány. Pillanatonként nyúl a szalagon futó szörppel teli üvegekhez, ragasztja rá a címkéket, én meg nézem, honnan jönnek az üvegek. Nem kell keresni a küldőt, ott áll a másik oldalon, fürtöshajú, tüzszemü lány. Tölti az üvegeket és teszi le a futószalagra. Mondom a lánynak, ha azon az oldalon fiatalember állna, akkor szerelmes levelek kandikálnának ki az üvegek szájából. Mosolyog, nevet, az arca majd kicsattan. — Hány éves? — Tizenhét. Ezután rövid, ideig egészen életrajz ízű a beszélgetés. Három éve dolgozik a konzervgyárban. Mindjárt a nyolcéves iskola befejezése után jelentkezett munkára. Kezdetben a kompótosztályon dolgozott, majd átkerült a zöldségosztályra, s végül megállapodott az édességek édességénél, a szörpnél. Azóta itt munkálkodik, fiatalosan, kedvvel, szorgalmasan. Háromszor kapott kitüntetést. Először pénzt, másodszor könyvet. (A könyv címére nem emlékszik, nem olvasta.) Harmadszor megint pénzt kapott, 300 koronát. — Milyen könyvet olvasott utoljára, és mikor? — Jilemrúckytöl a Töretlen földet, két hónapja. Keveset olvasok. Nincs időm. — Moziba jár? — Ritkán. — Mi a véleménye az ifjúsági kollektíváról? — Összetartó, munkaszeretó kollektíva. Félbeszakítja a munkát, elmegy és zászlóval tér vissza. A zászlón ilyen felírás: „A legjobb ifjúsági kollektívának.“ — Olvasta a párt levelét? — Olvastam. De még nem tudok hozzászólni. Felajánlást tettünk, korábban teljesítjük a tervet, ügyelünk az üvegekre, ragasztókat nem dobunk el. gy mondja ezt a lány, hogy nem jön zavarba. Kifejezte igyekezetét, jelsorolta- kitüntetéseit, de a párt leveléhez nem tud hozzászólni. Tizenhét éves, igyekvő, csupa buzgalom, az ország dolgaiban járatlan, — most nő bele — nem tud megjegyzéseket tenni. Bocsássuk meg neki, vagy könyveljük el úgy, hogy a párt levelében taglalt országos nagy ügyhöz mindig van szava, valahányszor a tervét 100 százalékon felül teljesíti! Zúgás, csörömpölés, lányok, asszonyok hangja vegyül a nap minden percében, s a szalagokon sorjában érkeznek a szörppel töltött üvegek, címkék kerülnek rá. Ki a küldő, a feladó? Fentebb említettük, hogy fürtöshajú, tüzszemű lány, a nevét sem hallgatjuk el: Pósa Ilona. S egyebet sem hallgathatunk el, hogy radnóti születésű, negyvennyolctól lakik Rimaszombatban, s kilenc éve dolgoz’k a konzervgyárban. Nyáron kompéinál, télen szörpnél és annyira megszokta már a munkát, hogy büntetésnek venné, ha nem csinálhatná. Kétszer kitüntették, a CSISZ járási konferenciáján a Peter Jilemnicky jelvényt kapta, ilyen csomagolásban: — Az ifjúsági kollektíva legjobb munkásnöjé- nek! A ztán a kék ingre feltüzték a jelvényt, kezé- ‘í be nyomták az igazolványt, hallotta a fiatalok tapsviharát és boldog volt. Valamilyen kifejezhetetlen jó érzés öntötte el a testét, szaladni, rohanni, futni szeretett volna, és nevetni, kacagni harsányan. Az ország legszebb üdülőhelyein háromszor pihent. Akkor is ilyen kimondhatatlan érzések tartották fogva. — Munka után mivel szokta tölteni az időt? — Kézimunkával. — A könyveket szereti? — Nem nagyon. — Hány könyve van? — Negyven. Otventöl tagja vagyok a Magyar Könyvbarátoknak, negyedévenként kapom a könyveket, de nem olvasom őket. Szabad időmben kézimunkázom, szombaton meg vasárnap a Tátrába járok táncolni. Mert nagyon szeretem a táncot. Olvasni csak újságot olvasok. — A párt levelét ismeri? — Ismerem. — Mit jegyzett meg belőle? — Hogy egyszerűsítjük az adminisztratívat. Ez szükséges is. Nálunk két hivatalnok jut egy munkásra. Nagyon sokan vannak. Évről-évre nő a hivatalnokok száma: Néhány perccel esti hat elölt bejön a mester, hosszú fehér köpenyben és mondja a lányoknak, hogy a mai tervleljesítéssel baj van. Hetven kilóval kevesebbet termeltek ezen a napon. A lányok összenéznek és Pósa Ilonka válaszol. — Másnap behozzuk! Aztán takarítanak, átöltöznek és mennek ki a gyárból. Bolhovával és Pasával megyek jódarabon. Arról beszélgetnek, hogy megszokták a gyárat, hogy másüve nem is tudnának elmenni, úgy járnak ide, mintha haza járnának. A gyárnak, a munkának élnek. S ez így igaz, ahogyan mondják. Magukénak tartják az üzemet, és mint gondos gazdák, takarítanak a portájukon. Lám, ifjúsági kollektívát szerveztek s abban ók törtek élre — a szlovák és magyar leány — s idáig hetvenezer kétszáz korona a megtakarított ősz- szeg.' a z egyik utca sarkán kezet szorítok a lázi nyokkal. Hull a hó, seper a szél, s a lányok nyomát belepi a tél. Messze elhaladtak már, imbolygó árnyak a havazó estében, sietnek hazafelé... ketten az „ifjúság milliói" -ból. MÁCS JÓZSEF
