Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-12-17 / 51. szám

Mind atzt ami Nemiem.

Emlékezzünk - régiekről...

„A legdrágább am ilye az embernek van, az az élet. Csak egyszer adatik és ezért úgy élje, hogy ne fájlalja az időt, az elpazarolt évekért, hogy ne égesse a szégyen az aljas, kicsinyes múltért és hogy halála órájában elmondhassa: egész életemet, minden erőmet annak szenteltem, ami a legszebb a világon, az emberiség felszabadításáért folyó harcnak.“

N. OSZTROVSZKIJ

A z alatt a jelszó alatt, amely legszebben és legtömörebben fejezi ki az élet célját, Bratislavában december 8 és 9-én tartották meg a CSISZ országos konferenciáját a szovjet irodalomról.

A bevezető beszámolóban, melyet Louzil elvtárs a CSISZ

KB titkára tartott, kifejtette, hogy a konferencia megrendezéséhez főleg két körülmény késztette a CSISZ Központi Bizottságát: a szovjet forradalmi irodalom jelentősége, és kihatása az ifjú nemzedék nevelésére és az, hogy a szovjet irodalom milyen közszeretetnek örvend a fiatalok körében.

Kiadóvállalataink ezrekre

Makszim Gorkij. Az ő nevét hallottuk a leggyakrabban a konferencián. Az ő mondása: „Mindazt, ami bennem van, a könyvnek köszönhetem“ — jegyében folyt le a konferenmenő kiadásokban terjesztik a szovjet irodalmat. A CSISZ fejlődése folyamán' vannak olyan korszakok, amelyek egyenesen összefüggnek egy-egy szovjet könyvvel. Azsajev: Távol Moszkvától is ezen könyvek közé tartozik. Ifjúsági építkezéseink hősei bizonyára nem feledkeznek meg erről a könyvről, amelyből az építkezések közben olyan sokat merítettek.

Hazánk határszélén dolgozó brigádcsoportjainak életében nagy szerepet játszott Ketlin- szka: Őrség az Amuron, című könyve. A fiatal szovjet úttörők példája serkentette, a m:

• brigádosainkat is. Leküzdötték a nehézségeket, sokan közülük a határszélén maradtak és ott családot is alapítottak.

A Fucsik jelvényszerző versenyek tökéletesen beidegződ- tek a CSISZ tevékenységébe. A beszámoló példákon mutatta be, hogy a Fucsik jelvényszerző verseny milyen eredményeket ért el, mennyire segítették a művelődés házaiban működő könyvtárosok és más különböző kultúrdolgozók.

A konferenciára mint vendég eljött J. Svetozár Kupka cseh író is és vitafelszólalásában rávilágított, arra, hogy ' évszázadunkat nem is annyira á technikai haladás, mint a társadalmi erők harca jellemzi. Nehéz elképzelni az olyan mai embert, akit ne érdekelné, hogy milyen erők változtatták meg a világot az utóbbi száz év alatt. A modernséget nem a nadrágszélesség, vagy a sarok magasság szerint mérik, hanem aszerint hogy vajon megérti-e a nagy szovjet mű, a Ki„Hűek maradunk apáink emlékéhez — nem szolgálunk náci parancsnokság alatt!"

Kilenc fiatal francia férfi néz szembe bizonytalan sorsával Franciaország leghirdettebb börtöneiben. Hogy mi a bűnük? Az, hogy hűek akarnak maradni apáik emlékéhez!

Nem is olyan régen, tizen- két-tizenöt évvel ezelőtt a német megszállás idején, a nácik nap-mint-nap végezték ki a francia hazafiakat. A kilenc fiatalember mindegyike akkoriban kivégzett hazafinak a gyermeke.

Bebörtönzésük a francia köz- társasági elnökhöz intézett levelük eredménye, melyet több mint kétszáz katonaköteles fiatalember írt alá. A levélben tolmácsolják igaz szeretetüket Franciaország iránt, és biztosítják az elnököt, mennyire kívánják hazájukat szolgálni. De elmondják azt is, hogy miután ők mindannyian náci-áldozatok gyermekei, nem tudják meghazudtolni apáik emlékét, nem teljesíthetnek katonai szolgálatot egy olyan parancsnok vezetése alatt, aki apáik haláláért óriási mértékben felelős. Hangsúlyozzák, hogy Speidel generális, a mostani NATO hadsereg európai főparancsnoka — s így a francia hadseregé is — Hitler .jobbkeze volt.

Ez év márciusában hívták be katonai szolgálatra Claude Marty-t, egy 1944-ben kivégzett ellenállási harcos fiát, aki megtagadta az engedelmességet, és kijelentette, hogy nem vonul be. Március 15-én, korán reggel betört lakásába a francia rendőrség és letartóztatta, ugyanúgy, mint tizenhárom évvel ezelőtt, egy kora tavaszi reggelen, a Gestapo tartóztatta le apját.

Az aoát kivégezték mert Franciaország szabadságáért harcolt: a fiút letartóztatták, mert hű apja emlékéhez, és nem hajlandó teljesíteni apja gyilkosának parancsait.

Letartóztatása után sokáig nem tudtak hollétéről, min végül barátai kikutatták, hogy Fresnes-ben, Franciaország leg- hirhedtebb börtönében tartják fogva. Nővére, és barátai, a

Fiatal Francia Kommunisták Ligájának tagjai, azóta állandóan harcolnak kiszabadításáért. A nácik által kivégzett szülők gyermekeiből álló küldöttség felkereste a francia köztársasági elnököt, de az egyik katonai tanácsadóval . egyszerűen „lerázta“ őket.

így bánik a francia köztársasági elnök i Franciaország vértanúinak gyermekeivel!

íme a kilenc fiatalember, aki bátran szembeszáll Speidel parancsnokkal :

CLAUDE MARTY, fiatal építő munkás, apját 1944. június 24-én végezték ki a nácik. 1957, március 15-én tartóztatták le. Címe: Fersnes börtön,

3. divízió, 343-as cella, 8.323-as számú fogoly.

CLAUD DUBOIS, asztalos, apját 1943. decemberében tartóztatta le az SS, 1945. április 15-én halt meg egy konce.n- trációs táborban. Családjának még három tagját deportálták Németországba.

VICTOR BEAUVOIS, tanító, két gyermek apja, a nácik által kivégzett ellenállási' harcosok fia és unokaöccse.

MICHEL REYNAUD, a Giron- de-i Szociális Iskola abszolvense. Apját 1941. január 25-én tartóztatták le, és negyven társával együtt 1941. október

24-én kivégezték.

LOUIS GU1LLÉRMET, diák, két gyermek apja, Apját 1944. június 20-án végezték ki.

HENRI SÁMSON, gépipari munkás, nős, felesége gyermeket vár. Apja a Németországba való deportálás közben halt meg.

MAX RUDENT, fiatal fémmunkás, apját Mauthausenbe deportálták a nácik.

JOSEPH LOMBARDO, fiatal munkás, apját tizennyolc hónapi fogvatartás után végezték ki a nácik az egyik baláltábor- ban. A fiatal Lombardo holléte mindmáig ismeretlen, barátai legnagyobb fáradozásaik ellenére sem tudják kikutatni.

ALBERT LASSALLE, a Tar- bes-i iskola segédtanítója. Ellenállási harcos fia, akit 1944- ben Brantome-ben végeztek ki a nácik. Albert Lasalle-t 1957. október 19-én tartóztatták le.

Ez a letartóztatottak névsora. De a francia ifjúság tovább harcol, nem engedi magát elnyomni.

(A Challenge című, angol lap. nyomán)

nában, a népi demokráciában! épülő hatalmas nagy művet. J De necsak hogy megértse, ha-1 nem aktívan a szocializmust! építőinek soraiba álljon.

Milyen hősöket állítanak fel« példaképül az ifjúságnak a tő-, kés országokban? Milyen üres,! léha módon él ott az ifjúság; ahol nincsenek eszményképek,, nincs semmi, ami serkentené a fiatalokat és önző egyéni ér-; dekeiktől magasabb eszmék elérésére serkentené.

A vitában részt vett Jaro- slav Kozler elvtárs, az ifjúsá-« gi mozgalom régi harcosa is! és rámutatott arra, hogy a fia-! talok régebben milyen nehezen éltek és jutottak hozzá jó. könyvekhez. Milyen nehéz harcot! folytattak a ponyvairodalom' ellen. Nehezen kuporgaták ősz-, sze a könyvekre a pénzt. A! mai fiatalság ezért jobban becsülje meg azt, hogy olyan« gondtalanul élhet, olvashat és! művelődhet.

A konferencián felhangzott« felszólalások közül Doubekelv-! társ néhány szomorú tapasztalatáról számol be, amelyeket« pionír beszélgetések alkalmából, szerzett. Tapasztalataiból ki-! indűlva rávilágított'arra, hogy;

1945 — a náci csapatok bevonultak Párizsba, Hitler megtekinti az elfoglalt várost. Hitler ve/H í je nem is lehet más mint Speidel generális, a mai NATO hadsereg európai főparancsnoka. Farancsnoksága alatt francia és angol fitalem- berek szolgálnak.

Nyikoláj Osztrovszkij, egyszerű orosz ember, aki kitartásával, küzdőképességével, az emberi szilárdság és erő jelképévé vált.

a CSISZ nem szentel kellő figyelmet a Fucsik jelvényszerző versenynek és jövőben még fokozottabb mértékben keil foglalkozni a könyvterjesztéssel és a Fucsik jelvény kérdéseivel.

fS atarina Lazarová állmdljas J ■-“írónő kevésnek tartja azta> véleményt, - mely szerint a mi‘ ifjúságunk rosszabb lenne, mint az előző nemzedékek. Az írónő kifejtette, hogy a mai fiatalok igen értékes szép tulajdonságokkal rendelkeznek, csak helyesen kell őket vezetni és irányítani.

Dusán Karpatsky főiskolai hallgató aról beszélt, hogy' az olvasókörökben . gyakran megfeledkeznek arról, hogy az irodalom az művészeti műveket jelent, amelyek nemcsak mint példakép hatnak, hanem esztétikai hatásukkal is nevelnek, és gondolkodásra késztetnek.

Több vidéki felszólaló arról panaszkodott, hogy nehéz hozzájutni a Fucsik jelvényszerző versenyhez szükséges könyvekhez, az olvasókörök vezetői gyakran iskolás módon irányítják az olvasást és azért a fiatalok keveset olvasnak.

Miroslav Ivanov elvtárs megemlítette, hogy a CSISZ az a szervezet, amely a legkevésbé veszi igénybe a Politikai és tudományos ismereteket terjesztő társaság előadóit.

A konferencia értékes vlta- 1 felszólalásaiból merített tapasztalatok bizonyára hozzájá- í rulnak ahhoz, hogy a CSISZ tevékenysége ezen a téren is mrtós eredményeket érjen el.

Hallotta már hogy...

... A gyász jeléül nem mindig viseltek fekete ruhát.

A XVI. századig például Németországban tetőtől talpig pirosban öltöztek.

. . nem mindig játszottak öt újjal a zongorán ?

Johann Sebastian Bach volt az pisit zenész, aki csak a hüvelyk- ujját és a kisujjút használta a zongorajátéknál.

... a rotfarevíí vándormadarai'c éjjel utaznak, a magevök pedig nappal, mert éjjel még teli van a gyomruk.

S Az ezernyolcszáznegyvenes r években szinte robbanásszerü> en meginduló irodalmi élet egyik kiemelkedő álakja, egyénisége volt Czuczor Gergely: A klasszikus formában írt hős« eposznak, a ballada költészetnek kiváló művelője, és a népies irány úttörője volt. Néhány versét ma mint népdalt ismerik. Maga, Kodály is feljegyezte népdalgyűjtő kőrútján egy pár dalát. Persze, ez már a nép ajkán, formálódott, módosult. És ha összevetjük, az eredetivel, meg. kell állapítanunk, hogy a nép. ajkán élő módosult formája sokkal szebb, nyelve a paraszti gondolkodáshoz közelebb áll, mint az eredeti. Úgyszintén a hangtani alakulások is jól megfigyelhetők rajta. Nem . akarom ezzel az eredetinek az_értékét kisebbíteni, de nézzük a példát:

Czuczor szövege:

Fúj, süvölt a Mátra szele, Üngöm, gatyám repül vele.

míg a nép nyelvén ma így ismeretes: •

Fúj, süvölt a Mátra szele,

Ingem, gatyám lobog bele.

Vagy nézzünk egy másikat, ahol Czuczor így ír:

iHajnalodik, harmatozik,

!> A lányka még álmadozik.

Bárdos Lajos feldolgozásá> ban, a tréfás házasílóban ma ! így hangzik:

; Hajnalodik, harmatozik,

! Barna leány álmodozik.

Minden esetre, ez nem je- I lenti azt, hogy ezeket nem kell | értékelni. Ma már teljesen át> vette a nép, és jogosan mondájuk mi is népdalnak, mert any- [nyira kikristályosodott a száj- >ról-szájra adogatás közben, Ihogy eredeti népdalaink sorálba emelkedett. Nem lehetet- | len azonban az sem, hogy Czu> czor a néptől hallott dalt igyekezett „irodalmi“ fokra emel- ; ni. Erre a dal zeneiségéből leihet következtetni, mert őszi, Ipentaton dallama már meg ; kellett hogy legyen régebben, >mínt Czuczor idejében. (Fúj, ! süvölt...).

Czuczor, 1800, december 17- ;én született az Érsekújvár ! melletti Andődon. Szülőfalujányös feljegyzések miatt nem is lehet megállapítani: kik az egyenes leszámazottjai a valahai Czuczor családnak. Talán ez az oka annak, hogy arra a kevés hagyatékra sem volt ki vigyázzon, amit még ezelőtt egy évvel a költő szülőházának mondhattak az Andódiak.

(Volt ugyan még egy emlék, azaz emlékmű Érsekúj- várott. A költő mellszobra, amely a régi Sétatéren állott. Ma a Sétatér helyén hatalmas iskolaépület áll, a szobor pedig a háború zivatarában nyomtalanul eltűnt. Csak a beton talapzat fekszik az iskola udvarán, elárvulva, félredobva.

A régi vályogház elülső falába 1875-ben az érsekújvári gimn. „Czuczor Gergely“ önképzőköre egy vörösmárvány emléktáblát helyezett el ezzel a felirattal:

Itt született CZUCZOR GERGELY 1800 dec. 17-én

Míg a ház lakható volt, egymást váltotta benne a Czuczor nemzetség. Legutóbb Czuczor Gáspár lakott benne. Hogy a család elkerült a faluból, idegen költözött a portára. Decsl István. Egy évvel ezelőtt ér- sekújvárra ment lakni, és eladta a már igazán összedű-; léssel fenyegető házat Végh Károlynak.

Végh Károly ráfizetett....

... mondogatták az emberek. Decsi azért adta el a házat, mert nem adtak rá. bontási engedélyt. Nagy volt azonban a csodálkozás, amikor Végh Károly, a Helyi Nemzeti, Bizottság jóváhagyásával és a Járási Nemzeti Bizottság en- gedelmével . a házat bontani kezdte. Hiába ment ki a Szlovák írószövetség titkára, á Csemadok orsz, vezetősége, az épületet nem tudták megmenteni a lebontástól. Mindössze annyit értek el, hogy a helyén épülő új ház homlokfalába beillesztik majd a régi emléktáblát.

Az ifjúság annyit tud róla, hogy „valamilyen“ pap volt. így hát a falu legöregebb emberét^ keresem fel, aki második szóm- szádja a volt Czuczor-portá- nak. 94 éves az öreg Szőke f József. S ilyenkor az emlékezés fonalát nehéz visszapörCzuczor Gergely szülőháza Andődon

hoz nem sok minden kötötte. Jobbágy család ivadéka. Apja, anyja nem volt őslakos Andó- don, csak betelepültek a faluba. Ez pedig abban az időben — még ma is — azzal járt, hogy nem sokba nézték Czuczor Gergőéket. Amolyan jött mentnek tartották a családot. A katonás természetű, rendszerető apa, a vallásos anya azonban lassan meghódította a falu szivét. Az iskolamester felhívta a plébános figyelmét a jőeszű Gergő gyerekre. A pao iskoláztatni akarta a fiút. Apja katonának szánta de végül beleegyezett, hogy fia papnak tanúljon. A gimnáziumot Nyit- rán, Esztergomban és Pozsonyban végezte. Később a pannonhalmi papneveldébe megy, de még innen is elkerül Győrbe. Pestre — egyszóval az ország összes iskoláját megjárja.

Azóta Andódon a Czuczor nemzetség annyir elszaporodott, hogy a fél falut Czuczornak hívják. A rokonság összebogo- < zódott, szétterjedt, s a hiágetni. Arra még emlékszik hogy egyszer (1875-ben) nagy ünnep volt a faluban. Lovas-bandériummal hoztak egy márvány táblát, amit a falba tettek.

— De mán az igen rígen vót — fejezi be mondókáját. Mi lehet a mondanivalója ezek után az embernek? Ma, amikor hazánkban annyi sokat áldoznak a történeti múlttal bíró épületek restaurálására, bizonyára a Czuczor-ház megmentésére is került volna néhány ezer korona, csak több odaadást és több figyelmet kellett volna szentelni rá. Becsüljük meg azokat az emlékeinket, amelyek a haladó múltból maradak ránk, hogy fényesebb legyen jelenünk, ékesebb legyen jövőnk.

GYÜRE LAJOS