Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-01-01 / 1. szám

MARK TWAIN: AZ ŐRANGYAL LEVELE őrangyali Hivatal Kérvényosztály Január 22. Andrew Langlon szénkereskedő úrnak Buffalo, New York Ezennel van szerencsém értesíteni, hogy legutóbbi jótékony és áldozat­kész tette az „Emberiség cselekede­teinek arany könyvé“-be külön lapra jegyeztetett fel. Legyen szabad figyel­mét arra is felhívnom, hogy ez a ki­tüntetés nem csak rendkívüli, hanem valósággal precedens nélkül való. Ami már most a f. évi január 19-ével zá­ródó hétre vonatkozó imádságait ille­ti, van szerencsém a következőkről értesíteni: 1. Az idő további hidegedésére vo­natkozó kérése, mely hidegedés a szén árának további emelkedését vonja maga után. Meghallgatva. 2. A munkanélküliség növekedésére vonatkozó kérése, amelynek következ­tében a munkabérek további tíz szá­zalékkal volnának csökkenthetők. Meg­hallgatva. 3. Kérése, hogy bűntettessék meg az az ember (vaiamint családja), aki Rochensterben konkurrens szénkiske­reskedelmi vállalatot nyitott. Meghall­gatva. A következő módon nyer* kie­gyenlítést: diftéria — kél eset (az egyik halálos); vörheny — egy eset (szövődmény: középfülgyulladás, si- ketség). Megjegyzés. Á rochensteri szénkis­kereskedő egy newyorki szénvállalat alkalmazottja: méltányosabbnak lát­szanék tehát munkaadóinak megbün­tetéséért imádkozni. 4. Ama kérését illetően, miszerint az ördög vigye el munkáért vagy Ságok, amelyek templomban, gyüleke­zeti ájtatosságon, avagy otthon, a család körében hangzanak el. Átté­rünk ezek részletes felsorolására: 1. Könyörgése, hogy a fentvaló vég- hetetlen jóságában küldjön meleget a szegénynek és a ruhátlannak. Meg­tagadva. Templomban hangzott el. El­lentmondásban áll a szív titkos óha­jai közt 1. sorszám alatt szereplő könyörgéssel. Hivatalunk állandó gya­korlatának értelmében a szív titkos óhajai — egyébként azonos körülmé­nyek mellett — előbbrevalők a fenn­hangon elmondott imáknál. 2. Könyörgés, hogy az Or adjon jobb életkörülményeket „a munka el­csigázott fiainak, kiknek fáradhatat­lan és kimerítő erőfeszítései biztosít­ják a szerencsésebb halandók részére az élet örömeit és kényelmeit. Éppen ezért a szerencsésebb halandókra há­rul ama szent kötelesség, hogy gyen­gébb testvéreiket megóvják a mohó­ság és zsugoriság kísértéseitől“. Meg­tagadva. Gyülekezeti ájtatosságon hangzott el. Ellentétben áll a szív 2. számú titkos óhajával. 3. Könyörgés, az Or áldásáért mind­azokra, akik az ön érdekei ellen cse­lekszenek, mind pedig azoknak csalad­jára. Megtagadva. Gyülekezeti ájta­tosságon hangzott el. Ellentmondás­ban áll a szív 3. számú titkos óhajá­val. 4. Könyörgés: „Ne add, istenem, hogy csak egyetlen lélek is elvesszen a mi szavunknak avagy cselekede­tünknek okából“. Családi körben tar­tott. ájtatosságon hangzott el. Ponto­san tizenöt perccel a szív 4. számú titkos óhaja előtt érkezett be hozzánk s ez utóbbival súlyos ellentmondás­ban áll. Szíveskedjék mérlegelni, me- ^vik értendő komolyan a két egyéb segítségért könyörgő s önt ez­zel zaklató nagyszámú látogatóját, egyelőre nem döntöttünk s azt tüze­tesebb vizsgálat tárgyává tgsszük. Ezen imádság ugyanis ellentmondás­ban áll egy másik, ugyanarról a nap­ról keltezett imádsággal, amelyről az alábbiakban lesz szó. 5. Kérése egy szomszédja erőszakos halálát illetően, aki Követ dobott az ön macskájára, amidőn az illető szom­széd ablaka alatt nyávogott. Egyelőre nem döntöttünk, a kérést tüzetesebb vizsgálat tárgyává tesszük. Ezen imád­ság ugyanis ellentmondásban áll egy másik, ugyanarról a napról keltezett imádsággal, amelyről az alábbiakban lesz szó. 6. Kérése a tiszta haszon megnöve­kedését illetően. A hasznot, amely az elmúlt év decemberében 28.230 dol­lárra rúgott, a folyó év januárjában 45.000 dollárra óhajtaná emelni, ami „vágyai netovábbja lenne". Meghall­gatva — az utóbbi megjegyzés fi­gyelmen kívül hagyásával. 7. Jámbor óhajtása, hogy ciklon pusztítsa el az Észak-Pennsylvániai Szénbányászati Társaság valamennyi bányáját. Megjegyzés. Ciklonok, a téli szezon­ra való tekintettel, jelenleg nem áll­nak rendelkezésünkre. Az adott kö­rülmények közt ezt az elemi csapást sikerrel helyettesíthetné egy bánya­légrobbanás: amennyiben a csere el­len nincs kifogása, erről külön imád­ságot kéretik beadni. Ezzel befejeztük azon imádságaink felsorolását, amelyek a nálunk szoká­sos osztályozás szerint a szív titkos óhajainak sorába tartoznak. Bizonyos okokból, amelyek véleményünk szerint nem szorulnak bővebb részletezésre, az ebbe a csoportba tartozó imádsá­gokat mindig elsősorban vesszük fi­gyelembe. A fent jelzett időszakban elhangzott többi imádsága a fennhan­gon elmondott’ imák csoportjába tar­tozik. Ide sorolandók mindazon irhád­6 'W- Vßdvif/­1957. január 1. közül s kérjük mihamarabbi szíves értesítését. 5. Könyörgés: „Bocsáss meg, uram, istenem mindazoknak, akik megsér­tettek bennünket avagy családunkat avagy bárkit, aki házunkban lakozik“. Családi körben hangzott el. Nyilván­valóan magába foglalja azt az embert is, aki kővel dobálta meg a macskát. Néhány perccel a szív 5. számú tit­kos óhaja előtt érkezett be. A két egymásnak ellentmondó imádság kö­zül tehát megismétlendő az, amelynek teljesítése kívánatosabbnak látszik. Ami a 6. szám alatt felsorolt titkos szívóhajhoz fűzött megjegyzést illeti, hogy tudniillik a kívánt nyereség- emelkedés „vágyai netovábbját“ kép­viseli, kénytelen vagyok felhívni rá figyelmét, hogy az efajta megjegyzés, amikor huszadszor ismétlik meg, íz­léstelen tréfának hat E hivatalos közléshez szeretnék a magam részéről még néhány szemé­lyes szót hozzáfűzni. Amikor egy magafajta ember követ el jócselekedetet azt mi ezerszerte magasabbra értékeljük, mintha egy igaz ember cselekszik jót. Tekintetbe vesszük az erőfeszítést is, amelybe ez a magához hasonlóknak kerül. Ki­tűnő hírneve itt miközöttünk arra épül, hogy önben az . áldozatkészség jóval fejlettebb, semmint azt fel le­hetne tételezni. Tíz évvel ezelőtt, amikor vagvona még nem haladta meg a százezer dol­lárt és ön mégis két dollárt küldött készpénzben koldusszegényen elhalá­lozott unokaöccse özvegyének, sokan idefenn a paradicsomban egyszerűen kételkedtek e hír valódiságában, rfn'g mások feltételezték, hogy a bankje­gyek hamisak voltak. Amikor a tény megerősítést nyert, a vélemény ön­ről idefenn nagy mértékben megja­vult. Egy évvel vagy kettővel ezután, amikor az özvegy második könyörgő levelére négy dollárt küldött a sze­gény asszonynak, e tény hitelességét már senki sem vonta kétségbe és .jó- cselekedete néhány napig közbeszéd tárgya volt idefenn. Élteit újabb két év, az özvegy újabb kérelemmel for­dult önhöz kisebbik gyermeke halá­lának alkalmával — én ön hat dollárt küldött neki. Ezzel mégjobban öreg­bítette hírnevét. A paradicsomban ezt kérdezgették egymástól: „Nos, hallot­ta-e már, mit csinált Andrew?“ Mert addigra már mindenki családiasán „Andrew“-nak szólította önt. A kö­vetkező esztendőkben önkéntes ado­mányai állandó beszédtémául szolgál­tak és szívünkben egyetlen pillanatra sem aludt ki a hála ön iránt. A mennybéli seregek teljes számmal ön­re függesztik tekintetüket vasárna­ponként, amikor vadonatúj hintójábán a templomba hajtat, s amikor kezét az adománygyűjtő tányér fölé emeli, minden egyes alkalommal újjongó ki­áltás tölti be az égi térségeket, elha­tolván a poklok lángoló faláig: „And­rew megint adott tíz centet!“ Dicsősége azonban csak most há­gott igazi tetőfokára. Néhány nappal ezelőtt az özvegy azt írta önnek, hogy falusi tanítónői állást kínálnak neki egy távoli vidéken, de nincs pénze utazásra. Hogy eljuthasson a kijelölt helyre, két életben maradt gyermeké­vel, öt dollárra lenne szüksége, ön számbavette a múlt hónap tiszta nye­reségét — 28.230 dollárt, hozzáadta az e havi remélt nyereséget, 45.000 dollár összegben, majd fogta tollát, csekkönyvét és — teljes tizenöt dol­lárról szóló csekket írt az asszony részére. Öh, bőkezűség netovábbja, legyen áldott a neve most és mind­örökké! Nem ismerek senkit itt a pa­radicsomban, aki ne ontott volna for­ró könnyeket a meghatottságtól. Egy­más vállát veregettük, csókkal illet­tük egymás orcáját örömünkben, mi­dőn az ön dicsőségét énekeltük; és mennydörgéshez hasonló hang szólalt a sugárzó trónusról, elrendelvén, hogy cselekedetét az áldozatkészség min­den eddigelé ismert példájánál maga­sabbra értékeljük és az aranykönyv­nek külön lapjára rójuk fel, mivel önnek e jócselekedetre rászánnia ma­gát nehezebb és keservesebb elhatá­rozás volt, mintsem tízezer vértanú­nak megválnia a földi élettől és a máglya tüzébe hágnia. Mind egyet iä ugyanazt haitoeatták: mit jelent a nemes lélek készsége, hogy feláldozza életét — vagy akár tízezer életet —* egy tizenötdoiláros ajándékhoz képest a legaljasabb legzsugoribb féregtől, amely valaha beszennyezte létével a földet! És mennyire igazuk volt (Ábrahám zokogott a reátörő érzelmek hevétől, úgy készült önt kebelébe fogadni, sőt már cédulát is akasztott ki: „Foglalt, előre fizetve“. Péter pedig, a kulcsá­runk, könnyele között jelentette ki: „Csak jöjjön már az az Andrew, fák­lyásmenetet rendezünk a tiszteletére“. És amikor végképp bizonyossággá vált, hogy önre a mennyei boldogság vár, soha nem hallott újjongás töl­tötte be a mennyei téreket. És a pok­lokat is. ŐRANGYAL. (Galambos körpecsét: Őrangyali Hivatal, kérvényosztály.) Csúszik a nyúl a fagyon Az újév karácsonyhoz képest úgy fest, mint egy fiatal lány egy komoly külsejű idősebb asszony mellett. Úgy­szólván már szilveszterkor fülünkbe csendül kacagása és szívet pezsdítöen jókedvre derít. Régi időktől fogva mind a mai napig különböző szoká­sokkal ünnepelték az újévet és a szo­kások keretéből csak nagy ritkán lép­tek ki az emberek. Már, aki kilépett, az is kényszer hatása alatt. Az aztán félrevonult az ünneplő tömegtől, nem szomszédolt és nem bálozott szilvesz­ter vagy újév napján. Kezdhetjük mindjárt a Szilveszter estével. A nyomasztóan vallásos kará­csonyi ünnepek bizonyos , fokig súly­ként nehezedtek a fiatalokra. A kará­csony este még csak elment valaho­gyan, meg az István napi köszöntés is. De az a sok ünnep a munkához szokott embereket zsibbasztotta. Va­lami mozgalmasabb napot vártak, amikor aztán kiléphetnek a hámból. Ilyen nap a Szilveszter napja. E na­pon minden faluban, de talán még a legfélreesőbb majorokban is volt tánc- mulatság vagy énekes, zenés szokások felelevenítése. Déli 12 órakor a házi­asszonyok — már akik tehették — nekiálltak a tollaspogácsa sütésének. A család minden tagjának szántak egy-egy pogácsát s lúdtollat tűztek a közepébe és valami megmagyaráz­hatatlan régi hit szerint, akinek a pogácsáján megpörkölödött a toll, az az új évben meghal. Ha. véletlenül a gazdáé pörkölődött meg, akkor halál elleni orvosságot ivott, ami vagy a kisiisti szilva esetleg törkölyőpálinkát jelentett, vagy pedig a szőlő rég ki­forrott levét, amit már le is fejtettek. Attól függött kinek mihez volt kedve és lehetősége. A vacsora füstölt hús­sal, kolbásszal volt ízesítve és így van ez még ma is. Utána pedig megielen- tek a Szilveszter bálban, amelynek régebben inkább népmulatság jellege volt, csak a mai időkben beszélünk inkább bálról. A legény már itt lasztotta ki, ha éppen nősülni való kedve volt, hogy a farsangban melyik lány számára vásárolja meg a jegy­gyűrűt, Hosszú ideig tartó szerelem fejlődött ki ezen az estén, sok lány. és legény között. Valami régi hagyo ­mány alapján az a legény vagy leány, akinek a szívét Szilveszterkor nyílazta meg az Ámor, férjhezmegy, illetve megnősül az új évben. Azért a szil­veszteri mulatság inkább a felnőtteb­bek szórakozása volt, a fiatal tacskó­kat nem engedte be a rendezőség a táncterembe. Kezdő táncos nemigen vett részt ilyenkor a mulatságban. Várjanak farsangig — mondogatták, ne foglalja el a komolyabb felnőtteb­bek, legények, lányok helyét egy tak- nyosorrú (16—17 éves) siheder sem, akiknek még anyatejet kell szopni, és nem nősülni. És az a legény, aki a mulatságból hazakísért egy lányt, egész biztosra vehető volt, hogy el is veszi. Ilyenkor aztán kinézett a lány anyja az ablakon az eresz alatt szó­rakozó fiatalokra, behívta őket, egy: két pohár borra, amit természetesen csak a legény ivott meg és egy hara­pás főtt kolbászra.. Nem hozza gyalá: zatba már a házat — gondolta mai ggban a leány anyja, — az a legény, aki a lányát Szilveszterkor hazakí­sérte. Éjfélkor kezdődik az újév, amikor kialszik a világosság és a fiatalok, ha egymás közelében vannak, kezet fog­nak és ha lány is van a közelben, meg is csókolják. Mégis reggel a leg­kisebbek kezdték az újévi köszöntést, Kopogtak, becsoszogtak az ajtón és már járta is a köszöntő vers: Újév napja ma vagyon csúszik a nyúl a fagyon azért mondom oly# nagyon, nékem valamit adjon. Hú, ez aztán igen, de jól megtanul- tótok ezt a verset, mit adjak hát tinektek — mondotta a családfő. Diót, almát, pogácsát, egy koronát vagy hurkát — volt a válasz, a gyermekek részéről. És hol, hogyan tehették ad­tak is az apró újévi köszöntőknek, illő járandóságot a köszöntésért. De megjelentek a muzsikusok is és a pásztorok. A muzsikusok tudták már,' hogy ki a nótaszerető a háznál, annak a nótáját kezdték muzsikálni. Utána szerényen csak a prímás fogad­ta el a zenéért járó díjat, legtöbbször a legénytől vagy a gazdától és majd­nem földig hajolva elköszöntek, boll dog újévet kívánva. A pásztorok pel dig kitudja mióta gyűjtötték már a virgácsot, azaz suhogós somfa, vagy mogyorófa vesszőket, amivel a gazdát ajándékozták meg, hogy legyen mivel fenyíteni újévkor a gyerekeket. Az a gyerek, akit aztán ezzel a virgáccsal megsuhintottak, jól viselkedett aznap. Még régebben az is szokásban volt, hogy a legöregebb pásztor kilenc falut járt össze újévkor. Kilenc faluból hol zott vizet, egy jókora edényben és ebből itatta meg az állatokat. Azt hitte, hogy akkor semmiféle betegség és vész nem fog az állatokon. Reggel, amint a gazdasszony etette a tyúkokat, egész kis területre szórta ki a kukoricát, mert ha a tyúkok egy rakáson esznek, akkor sokat tojnak, és nem tojnak el a- szomszédban. Reggel előbb édes ételt készített á családnak, hogy édes legyen az új esztendő. A szobát nem söprögették ki, nehogy a szeméttel együtt kisöl pörjék a pénzt is, vagyis a hit szerint ha újévkor söprögetnek, kevesebb pénz áll a házhoz. A derékfájás nagyi anya meggyúratta hátát a kis unokái jával, közbe magában mondogatta á varázsigét: Halj meg, halj meg fájdalom \ őrölj, őrölj hátamon. És kitudja? Lehet, hogy egész évi ben nem fájt a^derekal Az újévi ólomontés eredményéből is látni vélték a jövendőt. Ha galamb alakúra sikerült, az ólomöntés, akko/r valaki férjhezmegy, megnősül, vagyis elszáll a háztól, ha koszorú alakúra sikerül, akkor halálozás áll be, ha kard jön ki, akkor a sorozás sorban lévő legény megfelel a katonai kövei telményeknek. Így volt régen Szilveszterkor és fái gyos vidám újév napján és nagyjából így van még ma is. Ezek a szokások töhbé-kevésbé élnek, habár változnak, alakulnak a mai körülményekhez, de mégis élnek, mert a nép szokása talán magát a népet jelenti. BAGOTA ISTVÁN Ugyanúgy mint nálunk, a Német Demokratikus Berlinben is bevezették az önkiszulgáló rendszert az élelmiszer üzletekben. Képünk Berlin egy ilyen üzletét > ábrázolja. Nyekraszov: £g.y anyához Szíve szorongó fájdalomba dermedt, Míg körötte- csicsergő fészekalja- Virgoncan játszik három kicsi gyerek. Töprengve áll és ezt rebegi ajka: „Szegénykéim miért is szültelek. Hiszen, ha szívetek tisztán marad. . a sorsotok csak szenvedés lehet!“ Ne felhozd bánatoddal, ó anya, Vidám kedvük s ne fullaszd, könnybe, gyászba, De vésd eszükbe jókor és vigyázva: Jön egy oly korszak — hős évek sora —. Mikor dicső lesz és nem szomorú A homlokon — a töviskoszorú.

Next

/
Oldalképek
Tartalom