Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-02-26 / 9. szám
Üj szlovák opera született. Üdvözöljükl A/f ajdcsak természetes, hogy szerzője: Ián Cikker. Cik- ker, aki alig két éve komponálta a szlovák opera egyik nagyon is maradandó alkotását, a Juro Jánosík-ot. S most, új művel lép a nem.zet színe elé. Milyen érdekes: Két alkotás, két opera. Az alapgondolata mind a kettőnek egy és ugyan az: emberiesség. Harcos kiállás az elnyomottak milliói mellett. Igazságot tenni, vallani! Jánosík meghalt, az operában is, — Bajazíd bég élve maradt. Míg az előbbi halálával oltja népébe a szabadság és szeretet gondolatát, Bajazíd közvetlenül osztja a szabadságot, emberi énjéből jakad a mindennél nagyobb és hatalmasabb erő: szeretni az embereket! Szinte nem tudok szabadulni a prolög jő motívumától: Jön a török! Harci kürtök vad akordjai, dermesztő rémület markol az emberi szívbe. Idegenek! Idegenek, messzi tájakról, jönnek rabolni, gyújtogatni, gyilkolni. Nyugszik a losonci török tábor, már-már kialvóban a sátrak előtti tüzek, de a kürtök idegetcibálló jájdalmas és félel- metes zenéje még hallatszik. Majd elhalványul, ha csak egy pillanatra is, de elhalványul, — és ebbe a pillanatba belecseng, szinte üdvözítőként egy török sorkatona távoli, emberi, természetimádó esti dala. És Hassan bég sátrára nehezen száll az álom. Egy élet mihasznaságának a gondolata hessegeti messze, messze .. . Olyan szomorú ez a kérdé's: minek is éltem? Mi célból? Van ebben valami a megfoghatat- lanból, a most már minden hiába-ból, a megváltoztathatat- tanból... Szinte mintha a folyóban fulladozó ember kétség- beesett kapálódzását látná az élet. Ebbe az elkeseredésbe dobban bele Abdul, Hassan bég tisztje, hogy felettese lábai elé vetve magát számot adion az utóbbi napok sikertelen harcairól, s büntetését vegye érte, és hogy átadja egyetlen, mit sem érő zsákmányát: egy alig három éves parányi fiúgyermeket. Hassan, alantosának minden balsikeréért megbocsájtva, örök hallgatást parancsolva, rég meghalt egyetlen fiát pótolva, Bajazíd bégnek keresztelve, fiának fogadja a szomszéd faluból elrabolt gyermeket. Felcseng az élet- kristálytiszta melódiája, mely — ha ugyan a háttér harci rivaja éles ellentétként bele-bele is robban még, — egyre győzedelmesebben ível, hogy majd a harmadik felvonásban, mindent elsöprő erővel hirdesse a szabadság és emberiesség szentségét. Az első felvonás 27 évvel később játszódik le egy szlovák falucska bírójának a házában. Az esti békességben a fonóban összegyűlt békés emberekre rátörnek a törökök és az élve elfogottakat törökországi rabságba hurcolják. Köztük van a valamikori szlovák fiúcska, — aki most éppen e török had vezéreként jelenik meg a színen — édesanyja is, és Katarina, a bíró leánya. ' A második felvonás a leg- színpompásabb, legjobban felépített és szerintem a legtöb- betmondóbb is. (Még az utolsó felvonásnál is tartalmasabb). Bajazíd bég Isztambul melletti, kadikőji palotájában vagyunk. Kafkával, — akinek közben gyermeke született — úgy találkozunk, mint Bajazíd feleségével. Kafka nyilvánvalóan szépségével és egyszerű, de mégis hódító bájával , szerezte meg Bajazíd bég tetszését. A keleti pompás, minden kényelemmel teli életét, — amelyet csak a palota alatt olykor- olykor elvonuló hazai testvérek, rabok szomorú éneke, s a honvágy és szabadság érzése teszi fájdalmassá — egy őrületes elszántsággal, „mégis megkeresem“ — tűzzel égő szemű berontó öreg asszonyka teszi nyugtalanná. És az Édesanya felismeri Bajazíd bégben az ö valamikor regesrégen elvesztett fiát. Bajazíd bég, Abdul tanúskodására, édesanyja fia feletti altatódalában rádöbben a valóságra. Minden gazdagságát és rangját otthagyva, édesanyjával, feleségévet, kisfiával, magávalhoz- va a rabokat is, vissza tér szülőföldjére. A harmadik felvonás, — amely meséjében # legszegényebb, de zenéjében a prológ- ban csupán meg jegyzett szabadság és emberiesség gondolatának dicső győzelméig ível — o hazatérés jelenete. T7* * * * ' égé az operának. A színpadon két feketeruhás, az intenzív munkától megtört arcú ember jelenik meg. Az egyik m.ár bizony erősen kopasz, a másik ősz. Az egyik Ián Cikker, a másik .Ián Smrek. Az egyik a szlovák nemzeti opera megteremtőjének kérges - tenyerű munkása, a másik a költő, a török földet járt ember, a munkatárs, a szövegkönyv írója. Tapsolunk, hosszan tapsolunk, mindnyájan tapsolunk, ők is tapsolnak.. Valamennyiünk szeme az örömkönmftől csillog ... SZÁDALMÁSI K. ISTVÁN Jó reggelt, Párizs KULTÜRKRONIKA Az 1957-es Kanadai Magyar Naptárban csehszlovákiai magyar szerzők írásai és költeményei is szerepelnek. Találkozunk ott Dénes György, Fecsó Pál, Horváth István, Mészáros Gyula, üzsvald Árpád, Szarka István, Török Elemér és Veres János neveivel. * * * A Csehszlovák írószövetség képviseletében Egri Viktor, J. Marek, Ladislav Mnacko és B. ftiha írók Budapestre érkeztek. * * * Kínában az volt a szokás, hogy a közönséget tégy nélkül engedték be a mozihelyiségbe. Amikor a film legizgalmasabb jelenetéhez jutottak, felgyújtották a villanyokat és a legnagyobb nyugalommal beszedték a d'jókét, csak azután foly- tatt' k a 2 e'ö'dóst * * * Háj község határában fnész- magnézium fejtés közben i. e. VT-ik századbeli temetkezési helyre bukkantak. Eddigi' már több mint 20 szépen díszített urnát ástak ki. * * * A moszkvai dokumentum film stúdió B. G. Shaw angol drámaíró századik születésnapja emlékére életrajzi filmet forgat. * * * Libressonnak hívják Bécsben azokat a kávéházakat, ahol a kávé mellé könyvet is adnak. A kölcsönkönyvtár választéka igen gazdag és a kávéházi látogatók rendelkezésére néhány ezer könyv áll. ♦ * V Budapestre érkeztek már a ,,Fekete erdőtől a Fekete tengerig“ című nyolc Dunamenti ország közös produkciójában film rendezői. Február—március hónapban Budapesten öntik végleges formába a nagy érdeklődéssel várt nemzetközi Duna- filmet. A vörös fényű cseh gránitot az egész világon jól ismerik és a nők mindenütt szeretik. Most nyílt meg Prágában egy ékszerkiállítás, ahol Cseh gránitból készült pazar szép ékszereket mutatnak be. Elmúlt idők nyomában A z utca fehér a januári hótól és a levegő jéghideg. Lassú ** léptekkel ind.ulok a Ferencrendi templom főbejárata felé. A templom belseje csendes. A derengő félhomályban csak az árammal világított örökmécs ragyog. Ha szereted a gótika szépségeit, jól nyisd ki a szemed miközben óvatosan lépkedsz az épületben és vigyázz, hogy el ne tévedj. Itt lebegnek körülöttem a régi árnyak. Ezek a falak még látták III. Endrét, 1526. december 17-én itt koronázták magyar királlyá I. Ferdinándot és ma a freskókkal és régi szobrokkal díszített kolostorrész keresztfolyosóin kis cella-szobákban dolgoznak a Matica Slovenska lelkes tudósai, hogy 600.000 kötet könyvet rendezzenek. Amúlv szemekkel nézem .az 1477-ből származó incunabula iniciáléját, az 1652-ben Trencsénben nyomott szlovák könyvet és az egyéb kifejezhetetlen értékű könyvritkaságok tömegét. Csapóajtokon, zeg-zugos folyosókon át jutottam el a Szt. János kápolnába. Ez még fiatal rész, „csak“ 1361-ben építették. A késő-gótika egyik legszebb remeke. Állok a kápolnában és nézem az ajtóit. Igen, ez az az ajtó, amelyen három kopogást hallottak a pestisvész előestéjén és abban a pillanatban három szerzetes esett össze holtan. A mellékkápolna bejárata fölött egy megkezdett szoborcsoport falbavé,sett körvonalait látom. Mikor kezdték el vésni — ki tudja? A kriptát fedő vaslap nyikorogva emelkedik és meredek lépcsőkön ereszkedem le a halottak birodalmába. A boltívek párásak, a levegő fülledt. A falon táblák régi halottak neveivel. Kis, befalazott üregekben pihennek a szerzetesek. De figyelmeztetlek, hogy ne keresd a verítékező zsellérek, jobbágyok csontjait, mert azokat itt nem találod meg. Azok csak éltek, szenvedtek és meghaltak nyomtalanul. Itt csak szerzeteseket és világi förendüeket találsz. Hogyan szól a régi monda? Valamikor régen, a karácsonyi éjféli misét megelőző órában gyönyörű ének csendült ,a kriptából. Halott szerzetesek léptek ki a kriptaüregekből és zsoltárokat énekeltek. Megkopogtatom, megnyomogatom a sírüregek falait. Ez bizony nagyon szilárd. Nem töri át sem halott, sem élő csont. Túlvilági csákányról pedig még nem hallottam. Lejebb megyek és egy kis földalatti kápolnában ^vagyok. Az ablakok kb. hat méter magasságban alig engedik át a fényt, de a falak és az ablakiiregek a gótika klasszikus szépségét hirdetik. Ide temetkeztek tehát a szerzetesek. De ne gondoljunk csak füstölgő gyertyákra, qyászos ravatalra. Mentünk a kolostor hatalmas pincéjébe, ahol puha homokon álltak a hordók, mélyükben rejtve sok nemes nedűt. A pincében volt egy külön borozó-rész is kiváltságos nagyurak számára. A borozó ajtaját már befalazták. Ezért nem faggathattam a lépcsőket, hogy milyen dalokat hallgattak és nem láttak-e — óh csak úgy véletlenül — valami suhogó, csipkés alsószaknuöt libbenni, mikor a hangulat már felgyújtotta a mulat őzök vérét. A föld alól kopott kőlépcsőkön át megyek a .toronyba, a híres hatszögű toronyba és elnézem a vár vén köveit és a Dóm messzelátszó tornyát. Föld alatt és föld feleit keresem múlt idők emlékeit, mohos kripták titkait kutatom. Gyerünk tovább. Gyerünk csendes utcákon pőrladozó házakba, sötét, kis udvarokba, mély pincék homályába. Gyerünk, keressük a vén Pozsony titkait. Hallgassuk mit beszélnek a macskaköves utcák múlt korokról és régi emberekről. M1HÁLKA GYULA Ez a címe Frantisek Kozík könyvének. Kozík a mai cseh irodalom kimagasló alakja. Az író sokat járt külföldön, műveinek nagyobb részét az ott szerzett tapasztalatok, benyomások alapján írta. így született a Jó reggelt, Párizs című regénye is. A regény főhőse Gáspár De- burau, a tragikus sorsú bohóc. Apja szintén komédiás családból származik. A francia forradalom leverése után az osztrák hadseregben szolgált, mint közkatona. Zászlóalja, amelyhez tartozott, sok éves vándorlás után végre nyugodtabb székhelyet talált a csehországi Kolín- ban. Hogy megszabaduljon az elszegényedett város nyomorától, útlevelet szerzett és Osz- travába utazott. Elhatározta, hogy vándor artistának csap fel. Kötelet feszített ki. gyerekeit arra kényszerítette, hogy próbáljanak végigmenni rajta. S a már 5—6 éves gyerekek ugyanolyan biztonsággal jártak kezükön, mint a lábukon. Közben utolsó megtakarított pénzük fogyni kezdett, most már nem volt maradásuk Kolínban. Az országban nagy volt a nyomor, a gyerekek kiképzése szigorúbbá vált. Többször olyan vidékre kerültek, ahol nemrég vonult végig a háború: ilyenkor örültek, ha úgy, ahogy jóllakhattak és gyalogosan kissé tovább jutottak. Gáspár kegyetlen tapasztalatra tett' szert. A közönség sokat nevetett fájdalmas esésein. De mindez nem számított, hisz ez kenyeret jelentett a család számára. Hosszú kalandok után jutottak el Párizsba. Bíztak abban, hogy itt jobb megélhetéshez jutnak. Bertrand a Funambules színház igazgatója ünnepélyesen felléptettc a Deburau családot színházában, mint kötéltáncosokat. Gáspár azonban már nem lépett fel velük. Jelentéktelen szerepet kapott a némajátékokban. De inkább kisegítő volt, mint színész. Gáspár megismerkedik a párizsi élettel. Egyedüli vágya, hogy művész legyen. Ismerte a kis emberek életét s remélte, hogy mint művész alakíthatja az egyszerű PETR BEZRUC: emberek életét a színpadon. — Remélte, Hogy célját eléri, amikor Félix Gáspárt bízza meg hogy az esti előadáson helyettesítse. Gáspár mámoros a játéktól, a közönség észre sem veszi a cserét. „Bravo Felix, bravo“ — kiabálta a közönség. Gáspár azonban szerette volna tudtára adni mindenkinek, hogy ez nem Felix, ez Gáspár Deburau volt. A siker ellenére is Gáspár továbbra is csak kisebb szerepeket: kapott. Ez elkeserítette. a kétségbeesés egészen a halál küszöbéig vitte. Vízbe ugrott, de kihúzták, megmentették. Gáspár nem hal meg, tovább harcol. Igaz sok bánat, szomorúság éri még, de végül eléri célját. A Funambules színházban Pierott alakítója lesz. A játék belső élmény számára. Minden este némajátékokban jelenik meg, és így szórakoztatta a közönséget. Gáspár a némajáték művésze - lett. Gáspár az igazat is a nép között kereste. Ott volt, amikor a régi forradalmi Párizs felébredt. Ott volt a diákok, munkások, kiszolgáló lányok között, amikor megrohanták a fegyverkereskedéseket. Ott volt a barrikádokon, amikor a nép felkelt urai ellen. „Soha többé cenzúrát“ — „Szabadságot a színháznak“ — jelszóval harcolt. Sok csalódás éri őt az életben, aminek következtében el-' veszíti nyugodtságát, színészi érzékenysége csökken, ő már nem az igazi bohóc, aki oly sok örömöt szerzett a közönségnek. Elbúcsúzik a színpadtól, hogy helyét másoknak adja át. Az Író Deburau életén keresztül mutatja be az akkori francia társadalmat. Megismerjük a különböző társadalmi rétegek életét. A Bourbonok rendőreit, az arisztokrácia fényűző életét, írókat, költőket és a kultúrális életet Is. De ott van az egyszerű nép, a külvárosok elszegényedett munkásai, az a réteg, melynek sorsa egybeforrott Gáspár életével. LENGYEL ZOLTÁN Sziléziai dalok Napvilágot látott magyar nyelven is, Petr Bezruc „Sziléziai dalok“ című válogatott vers- gyűjteménye. Hatvankét kiválasztott vers a századfordulói cseh irodalom legnagyobb és legeredetibb egyéniségétől, aki az ostravai bányász szemével látta meg kora ellentmondásait és robbanó erővel, felháborodva tör fel a mélyből, ahol „száz éve él“ elnyomva, elfojtva, hogy mobilizálja az ostravai bányásztömegeket, elnyomóik és kizsák- mányolóik ellen. Ott él a bányák mélyén az őrködő lelkiismeret, népe és nemzete jövőjében bízva. Onnét tör fel egy olyan pillanatban, • amikor csordultig telt a keserűség pohara a rettenetes nyomor és elnyomás közepette, de a jövőbe vetett , optimizmussal vágja az elnyomók szemébe: „Ne feledjétek, eljön az az idő, amikor nem fogjuk tovább tűrni az einyomástokat, szétzúzunk és leszámolunk veletek!“. Ez Bezruc költészetének kulcsa. A századfordulón kilátástalanul él a sziléziai bányász. De tovább nem élhet így. mondja Bezruc, el kell jönni a proletárforradalomnak, amely véget vet ennek és leszámol a kapitalizmussal. Petr Bezruc hangja keserű, balladikus, teli haraggal és energiával. Ez az energia itt-ott kitör, de olyan erővel tör ki, hogy megdöngeti a „bécsi paloták" kapuit. Ezt a bezruci hangulatot kellett a fordítónak tolmácsolnia. És valóban ahogy lapozgatom a kötetet, minden oldaláról Bezruc szól felém, az a Bezruc, akit a középiskolai olvasókönyvből ismertem meg cseh nyelven. Sipos Győzővel személyesen nem beszéltem. Nem tudom mennyire készen fogott ehhez a nehéz feladathoz, de a munkájából látni, hogy, ügyes nyelvi verselési és formakészséggel rendelkezik. Minden nyelvnek megvannak a saját nyelvi szabályai. Egy költő fordító nem fordíthatja’ !e a verset szóról, szóra; a vers mondanivalóját saját nyelvének testéhez kell szabnia saját nyelvének képeivel, hasonlataival kifejezni a költő szándékát. Sípos Győző Bezrucot magyar nyelven nyújtja át az olvasónak, hogy az megismerje és megszeresse. Nem célja, hogy formailag tökéletesen adja visz- sza az eredetit. Egy fordítás sose lehet tökéletes, még akkor sem, ha egy elsőosztályú költő fordítja egy harmadfokú versét. De kezünkbe adja Bezrucot, olvashatóvá és élvezhetővé teszi a magyar olvasónak. Ez a kitűzött cél, több az eredetieskedésnél. Olyan remekművet adott és választott ki, amely gondolatvilágunkat, elképzelésünket: az emberről, az életről tovább fejleszti és gazdagítja. Ezt a célt Sipos Győző szerényen és lelkiismeretesen szolgálja. KISBÁN LAJOS 1957. február 26. /