Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-12-24 / 52. szám
* Bratislava. 1957. december 24. VI. evfolyom, 52. szám. Ara 60 fillér Talán a sálán? Nem ördög. Ember, ki poklot, pusztítást Hozott a földre, Hogy kormos kőhalom, • Sivatag legyen A legtermőbb vidék. Hogy aki él, Mérges sugárral megsebezve Éltefogytáig emlegesse: Kár volt Szántani, vetni, aratni, Ojtani, szüretelni, Szeretni, szülni, Harcolni, lelkesülni, Hogy szépüljön a Föld. holdra, illetve a hold felé az első út nyilvánvalóan más- 'fél vagy két éven belül meg- nS 8 valósul, írja a V. Zastyitu Míra című folyóiratban K. Sztanyu- kovics professzor, a Szovjet- Mf unió Tudományos Akadémiája ^ bolygóközi repülések bizottságának tagja. Ha a jelenleg: ballisztikus lövedékekhez még egy vagy két fokozat csatlakozik — írja a professzor — akkor e rakéta utolsó foka mintegy tizenkét kilométer másodpercenkénti sebességet ér el. Ez a sebesség a holdra való repüléshez teljesen elegendő. Rakétát lehet kiküldeni a holdra, amelynek nagyon hatásos robbanó anyagok képezik töltetét. A töltetek felrobbanása a holdon észlelhető lesz a földről. A vij* (1945-ben, az elsó atombomba-robbonás után, csupán a lábnyom mutatta egyhelyütt, hogy ott ember állt...) Pár perce itt még Ember lépkedett, Hamuvá égett A test, a lélek. Tanúság róla. A puszta lábnyom, Mely megmaradt, Hogy igazolja: Élt, volt, létezett. Csak ez maradt. Lábnyom, kegyelet És gyász az asszonyszívben, Ha ugyan még dobog, Ha nem vált kővé Szenesedni látván Két kis gyermekét. Nem!... Nem szabad Pokollá tenni ezt a tájat, Az ember életét! Lám, akadl, aki megmutatta: A mindenható anyag magva Fűt, hajt, Gazdagít, Ha kell, a Holdba visz, A Holdba, melyet szerelmesek néznek S kutyák ugatnak, Óriás kincset sejtve ott. Az ember él, örül, Büszkén lépeget, Végtelen sok ember Kezébe véve sorsát, Győz a végzeten. Nem bűn a legszebb álom, Nem istenkísértés a dal. Vonuljon fel, aki fiatal, Jöjj te is, párom, te is, gyermekem, Elűzzük mindörökre Az ármányt, a bosszús látomást! SZÁNTÓ GYÖRGY A Hold körüli légköri viszonyok lehetetlenné teszik a síkrepülést. A Hold nem fogadja majd valami túlzott vendégszretettcl az első embereket. A tudósok szerint a legvalüszínübb az, hogy az ember a képünkön látható terepjárógéppel közeledik a Holdhoz. lanás színkép elemzésével fogalmat alkothatunk annak összetételéről. Mielőtt felrepítenénk a holdra az első rakétát, valószínűleg mesterséges holdakat bocsáj- tunk fel egyre hosszabb eliptikus pályákra, amelyek mindjobban megközelítik azt és különleges készülékekkel lefényképezik a felületét. Különösen az a rakéta lesz érdekes, amely körül repüli a holdat és felvételeket készít túlsó oldaláról. Semmi csodálatost nem fogunk ott találni — jelentette ki Sztanyuko- vics professzor. Nem üdvözli tárt karokkal az első embereket. Egyes tudósok fel- tételezése szerint a hold felszínét nagyon vastag porréteg fedi. Az embernek nehéz védőöltözetben kell majd járnia, amely eléggé ellenálló lesz ahhoz, hogy ne engedje át a kozmikus port, amely állandóan bombázza a holdat. Itt az ember először valamilyen páncélos terepjáró autón fog közlekedni. Nem kétséges — írja a szovjet tudós, hogy mi, a föld lakosai a jövőben pompás csillag- vizsgálót állítunk fel ott. A hold alapul szolgálhat a jövő atomkutatásokra és a kozmi kus repülőgépek leszálló helye lehet. Távol a város zajától, ott ahová esténként csak a pályaudvar távoli fényei világítanak, a hegyek közt megbúvik egy kis ház. Körülötte erdők, csupaszra koppadt fák és zöld fenyők merednek a magasba. Egyedül áll a ház, két család meleg fészke ... Ide tartottunk. Az út felfelé kanyargott, lábunk csúszott a felolvadó sár- . ban. Békés nyugalom, csendes pihenése e tájnak. Mellettünk fával megrakott teherautók ereszkednek le a város felé. Viszik a fát, a tüzelőt az embereknek. Tél van. Kell a városnak. Az út egy hirtelen kanyaró után feltűnik az egyemeletes erdészlak. Kicsit borsódzik az ember háta, amikor az udvarra lép. Óvatosan körül tekint — mikor ront az emberre az erdészlak szörnye, őr zöje. De a kutya pórázra fűzve hátul pihen. Bánk se hederít. Nappal van, mert nem kell őrködnie. Bezzeg éjjel... Wagner bácsi jön elő. Öt kerestük! — Az élet? Csendes, nagyoti csendes idekinn. Most télen különösen. — Unáfpias élet az erdész élet . . . — Kinek, hogy. Aki nem ismeri a természetet, annak igen. De aki... — Az is megunhatja! — Az úgy olvas belőle, mint a nyitott könyvből. Látja: erre róka járt, itt leskelődött, itt csapott az áldozatára, ide vonszolta, Mert beszél a természet, csak érteni kell. És az állatok is beszélnek ... — Talán mégy a nyálak is — néztünk hihetetlenül az öreg erdészre. — Csak a csigák némák ... Hiszik, ha nem, de a napokban úgy csaltam magamhoz egy rókát, hogy a nyúl hangját utánoztam. A bajba jutott nyúl sír, a sírást meghallja a róka, előjön, a vadász könnyen végezhet vele — hosszan magyarázta, hogy a cigaretta szipkájába fújva vagy kétszer utánozta a síró nyulat és a róka már jött is. Egész közeire jött,, nem lehetett a célt eltéveszteni. — Ez a legszebb öröm, a vadász öröme — beszéli tovább. Már negyven éve járom az erdőt. Betlérben kezdtem az Andrássyak birtokán, ahol apám föva- dász volt, de ha ritka állatot ejtek... az mindig nagy dolog ... Kijön az udvarra a főerdész felesége Jurkovics- né is. A nyelve is megered. Hiába! Az erdész felesége se néma. Néha napokig nem találkozik emberrel, de ha egyszer; valaki az útjába akad ... Ember legyen, ha szabadul tőle. Most is azonnal átvette a szót Wagner bácsitól. — Látták már a Zsuzsinkat! — kérdezte és feleletet se vár, visz. a ház mögé. — Itt a mi Zsuzsink! — mutat egy szabadon sétáló őzikére, Az nyugodt, csendes képiekkel hozzánk sétál, nedves orrocskáját a kezünkhöz dörzsöli. — A nyáron fogta Wagner bácsi — mondja a fö- erdészné és Wagner bácsi csak mosolyog. — Egész apró volt. Kecsketejen neveltük fel, dudlival. — Nem szökik el?, — kérdezzük. — Epyszer, már elment, de' visszajött. Nagyon szereti a gyerekeimet. Csak tőlük fogad el eledelt. Bent alszik velük a szobában. Ha jönnek haza az iskolából, már messziről megérzi őket, eléjük megy a kapuba. Dicséri, egyre dicséri az őzikét: — Amikor kicsi volt és ha megfejtem a kecskét, rögtön jött tejet kérni. De amíg kezet nem mostam, nem fogadta el a tejet. Csak tiszta kézből eszik. Ha valami idegen szagot megérez az ember kezén, nem eszik. Két óra, jönnek a gyerekek is az iskolából. Pirosarcú, erős gyerekek. Nagyokat .lépnek. úgy sietnek. Megsimogatják Zsuzsit, az őzikét és ebédet kérnek. Ahogy jeljeli mennek a lépcsőn, Zsuzsi furcsán ugrándozva utánuk ered. Wagner bácsi bennünket is behív. Odabenn, a kényelmes kis lakásban a felesége fogad. Előkerülnek a régi fényképek, a régi históriák, vadászka- landok. ■I ' . Y I Cdassan hullani kezd a hó..
