Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1957-11-26 / 48. szám
Az elmúlt héten a legnagyobb figyelmet az keltette, hogy Amerika és Nagy-Británnia fegyvert szállított* Tunisznak. A nyugati hatalmak szövetsége megint megmutatta valódi ábrázatát. Az Egyesült Államok felhasználta a kedvezőtlen helyzetet, amelybe Franciaország került és hosszan előkészített támadást intézett: nyíltan önálló „algériai“ politikába fogott. Alkalmasabb pillanatot nem is lehetett volna kifogni. A francia kormány a valóságban az amerikai bankárok várószobáiban kulcsolt, hogy mindenáron kölcsönhöz jusson. De nemcsak ezért; az ENSiZ közgyűlés most az algéria vita előtt áll és a vita kimenetelére fontos kihatással lesz az Egyesült Államok magatartása. És ha Franciaország Amerika támogatását meg akarja szea-ezni az ENSZ-ben és ha a kölcsönt sem akarja elveszíteni, akkor úgy kell viselkednie — mint ahogy azt Svejk mondta — „fggd be a pofád és szolgálj tovább“. Annak ellenébe, hogy a szovjet mesterséges hold már nem ad jelzéseket és lajka is elpusztult, mégis nyugaton különböző generálisok, politikusok és képviselők igen sokat foglalkoznak a következő kérdéssel: A szovjetek megelőztek, mit fehetünk ez ellen? Eisenhower beszédében igyekezett fokozni az amerikaiak önbizalmát. Puszta szavakkal azonban ez nehezen megy. Továbbá igen fontos eseményt jelent az ENSZ közgyűlésének leszerelési tárgyalása. A leszerelési bizottság összeállítására vonatkozó kompromisszumos javaslat — az utolsó pillanatban csődött mondott. ,' az iskolák kérdését. Az iskolákon nem lehet keresni a rakétákon igen. És így Eisenhower elnök számára nem marad más hátra, mint amint azt a múlt héten is megtette, lángoló felhívásokat intézni a szülőkhöz, tanárokhoz és különböző szervezetekhez, hogy járuljanak hozzá azon veszély elhárításához, amelybe jelenleg az Egyesült Államok került, tudniillik a Szovjetunió a tudomány és technika terén felülmúlta őket. .. I / a szocialista országok kommunista és mun(\OZfemeny káspártjai képviselőinek tanácskozásaid! A LESZERELÉSI TÁRGYALÁS A SZOVJETUNIÓ NÉLKÜL? ÁGYÚ VAGY VAJ L Sinlair Weeks,, az amerikai kereskedelemügyi miniszter néhány nappal ezelőtt kijelentette: „A jövőben kevesebb vajra és több ágyúra van szükség! „Érdekes jelszó. És még emlékezünk rá, hogy húsz évvel ezelőtt a hitleristák is ezt hangoztatták. A nyílt harc jelszava volt. Az amerikai miniszter így folytatta: „Több mérnökre, szakemberre van szükség“. Gondoljunk csak arra az aezopusi mesére, melyben a szamár két köteg széna között ingadozik, nem tudja melyikből egyen, és a végén éhes marad. Áz amerikai politika is hasonló helyzetbe került. A mondat elején ezt állítják, fegyverkezni kell —,. majd így folytatják: több mérnökre, tudósra van szükség, mert csak így tudjuk utólérnj, a Szovjetuniót. Természetesen mindenhez pénz kell. Ha fegyverkeznek, akkor nem marad pénz az iskolák építésére, és a tudós káderek neve■ lésére, ha meg iskolákat építe- : nek, akkor nem emelhetik a fegyverkezési költségvetést. És I hogy Amerikának több iskolára • van szüksége, abban nem kételkedünk. A sajtóban közölt adatok szerint Amerikának a következő években 600.000 új tanítóra és tanárra van szüksége. Tavaly csak 30,000 fiatal tanár hagyta el az egyetemet! A következő négy évben az Egyesült Államokban a növekvő szaporulat folytán 700.000 új osztályra lesz szükség, tavaly pedig csak 23.000- ret építettek. És amikor Eisenhower kormánya kérte, hogy bővítsék ki a költséqve- tésnek az iskoiaügyre vonatkozó tételeit, a kongresszus elutasította a kérést. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy az Egyesült Államokban 1930-ben a mérnökök száma 52.000-ről 23.000- re csökkent, míg a Szovjetunióban a mérnökök SMtTJa- ugyanebben az időszakban 28.000- ről 53.000-re emelkedett és 1956-ban már • ez a szám 63.000- re rúgott. / . Nem kétséges, hogy miképpen oldják meg a rakéták és A Szovjetunió képviselője kijelentette az ENSZ-nek, hogy nem vesz részt a további leszerelési tárgyaláson, amíg nem alakul meg olyan szerv, amely jobban képviselné a világ közvéleményét. A mai leszerelési albizottságban a Szovjetunió négy olyan állammal áll szemben, amely az atlanti-paktum tagja. Az, hogy az atlantipaktum államai távol állnak a leszerelés gondolatától, már közismert dolog. A Szovjetunió tehát azt kérte, hogy' olyan bizottság alakuljon’ a,melyben minden állam képviselve lenne, és amely így a legjobban kifejezésre juttatná a világ közvéleményét. Amikor a Szovjetunió kijelentette, hogy az eddigi szervezetekben nem óhajt tovább dolgozni, egves nyugati hatalmak megijedtek a helyzettől. Ez azt jelentené, hogy az emberek az egész világon joggal feltehetnék a kérdést; vajon ki a hibás abban, hogy a helyzet így alakult. És a kapitalista propaganda ellenére az emberiség zöme megtalálná a helyes választ: a nyugati hatalmak. Ezért sor került a kompromisszumra vonatkozó tárgyalásra, A nyugati hatalmak hajlandók az eddig tizenkét tagból álló bizottság számát huszonöt tagra emelni. De a javasolt államok mitsem változtatnának a helyzeten, mert áz új bizottságot továbbra is amerikabarát többség uralná. Amikor elvetették az albán javaslatot, mely szerint a bizottságot öt taggá! kellene még bővíteni; Csehszlovákia, Lengyelország és a Szovjetunió kijelentették, hopy nem hajlandók a bizottságban tovább dolgozni, és így nyitott maradt a kérdés: milyen módon folytatják majd a leszerelésre vonatkozó tárgyalásokat ? Moszkvában november 14 — 16-a között a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak képviselői tanácskozást tartottak. A tanácskozásán resztvettek az Albán Munkapárt, Bulgária Kommunista Pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja, Kína Kommunista Pártja, a Koreai Munkapárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, Námetország Szocialista Egységpártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Román Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Vietnami Dolgozók Pártjának küldöttségei. (A deklaráció teljes szövegét a napilapok közölték). ★ ★ ★ A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának ünnepségein résztvevő kommunista és munkáspárti küldöttségek kihasználva moszkvai tartózkodásukat, baráti találkozójukon valamennyi pártot érdeklő kérdésekről tárgyaltak. November 16—19 napjaiban Moszkvában tanácskozás folyt, melyen résztvettek 64 ország kommunista és munkáspártjának képviselői. / Az értekezlet résztvevői kölcsönösen kicserélték nézeteiket a jelenlegi nemzetközi helyzet I időszerű kérdéseiről. A kom- ■ munista és munkáspártok képviselői elhatározták, hogy békekiáltvánnyal fordulnak a világ munkásaihoz és parasztjaihoz, férfiaihoz és asszonyaihoz, összes jóakaratú embereihez. A békekiáltvány szövegét a napilapok közölték. A tanácskozás annak a szoros együttműködésnek és szi vélyességnek légkörében folyt le, amely a marxi-lenini ideológia egysége és a proletár nemzetköziség elvei alapján egymással szoros kaocsolatban lévő testvérpártok kölcsönös kapcsolatai jellemzik. Az egyiptomi-szfriai A szíriai és az «egyiptomi parlament a múlt ' héten egyhangúan elhatározta a két ország államszövetségének sürgős megvalósítását. Kairóban szerdán már be is jelentették, hogy hamarosan megérkezik a hivatalos tárgyalásokra a szír küldöttség az egyiptomi fővárosba. A két ország uniójának megteremtése már a szuezi háborúk előtti idők óta állandóan napirenden van. Az előkészítő tárgyalások már hosszabb idő óta folytak a két kormány között. Októberben — amikor Szíriát közvetlen támadás veszélye fenyegette — egyiptomi csapatok érkeztek az ország megsegítésére. Ezt akkoriban már úgy értékelték, mint a két hadsereg egyesítésének kezdeti. lépését és a szíriai-egyiptomi úniő előjátékát. Most pedig arról folynak már a tárgyalások, hogy külpolitikai, gazdasági, pénzügyi és kulturális tekintetben is megteremtsék a két ország unióját. Hogy milyen lesz pontosan az államszövetség, milyen jogai lesznek az űnió egyesített kormányszerveinek, arról az a törvényjavaslat in- ■ tézkedik majd, amelyet egyelőre még nem hoztak nyilvánosságra. Az eddigi hírek szerint azonban valóSzinű, hoqy az államszövetségi ügyek egyesített kormányszjervei mellett, mindkét ország, megtartja belső' független közigazgatását. Egyiptom és Szíria Uniójánál-# megteremtése olyan fontos esemény, amely kétségtelenül befolyásolja majd az egész középkeleti helyzet további alakulását. Mindkét ország a pozitív semlegesség. Bandungban. lerögzített politikáját folytatja, s szembeszegül az amerikai imperialisták közép-keltti agresz- szív terveivel. Sem Egyiptom, sem Szíria nem fogadta el az Eisenhower-tervet, ezért .Washington mindent megtesz az egyiptomi és a szíriai kormányzat megbuktatására. Az amerikaiak taktikája éppen az volt, hogy éket verjenek a két ország közé, elszigeteljék őket az arab világ többi részétől, majd egyenként leszámoljanak velük. A két ország úniója tehát, amely egyesíti \a legfontosabb területeken Egyiptomot és Szíriát — keresztezi az amerikai terveket. Másrészt Egyiptomban és Szíriában nem ok nélkül beszélnek arról, hogy az uniót csupán első lépésnek tekintik az egész arab világ egységének megteremtéséhez. Kétségtelen, hogy a függetlenség és a semlegesség útján járó Egyiptom és Szíria államszövetségének meg lesz a vonzóereje a többi arab ország népeire is. Az arab világban ugyanis valamennyi ország igaz hazafiai azt. a nézetet vallják, hogy az arab népek egyetlen nemzetet alkotnak s egyesülniük kell egy független, valóban arab érdekeket képvislő kormányzat alatt. Az a sok üdvözlő távirat, amelyet Kuvatli és Nasszer elnök kapott, azt bizonyltja, hogy a vonzóerő már olyan nagy, hogy mind komolyabb fejtörést okoz az amerikai politikának és a Washingtont követő feudális arab uralkodóknak. Kétfejű, egylábú békák Furcsa hír járta be a napokban a holland sajtót. Az ügy azzal kezdődött, hogy dr. Dirk Hilleniust ismeretlen személy felhívta telefonon. Közölte a tudóssal — aki az amsteidami Álattani Múzeum munkatársa — hogy Amsterdam határában levő nyaralótelepének csatornájában borzalmas külsejű békák élnék. Azt a véleményét fejezte ki, hogy esetleg összefüggés lehet a békák külseje és aközött, hogy a szóbanforgó csatorna mentén dolgozik a Nukleáris Kutató Intézet központi laboratóriuma. Hillenius doktor munkatársaival kiszállt a helyszínre és vagy ötven darab békát halásztak ki. A látvány valóban hátborzongató volt. A békák 20 százalékának két feje volt. Egyeseknek csak egy lábuk, mások testét szörnyű sebek, daganatok borították. A tudóscsoport megállapította, hogy az említett nukleáris laboratóriumból évek óta a szennyvíz levezető ' léfolyő vezet a békák csatornájába és a kétéltűek tulajdonságait a viz nagyfokú rádióaktív szennyézö- dése változtatta meg. November 29. - • Jugoszlávia szocialista fejlődésének alapjait a fasizmus elleni nemzeti felszabadító harcokban .fektették le. A második világháború mozgalmas éveiben Jugoszlávia burzsoáziája igyekezett azoknak a fasiszta államoknak az oldalára állítani az országot, amelyek a Róma—Berlin—Tokió támadó blokkba tömörültek. A jugoszláv népek hazafias és haladó erői elemi erővel ellenszegültek ennek a politikai irányzatnak. Jugoszlávia Kommunista Pártja ebben az időben eszmeileg és szervezetileg megszilárdult és a hazafias erők egyesítése terén óriási tevékenységet fejtett ki. A nemzet nagyobb többségét az igen erős antifasiszta mozgalomba tömörítette. Cvetkovics és Macsek monar- chisztikus kormánya 1941 márciusában belépett a fasiszták szövetségébe. A - dolgozó nép Jugoszlávia Kommunista Pártja vezetése mellett 1941. március 27-én élénken tiltakozott a szövetségbe való belépés ellen. A jugoszláv nép ádáz harcot folytatott Hitler ellen. A német hadsereg betört Jugoszláviába, anélkül, hogy háborút üzent volna. A kiráiy és Simovié kormánya külföldre menekült és a vezérkar megadta magát. Jugoszlávia Kommunista Pártja fegyveres felkelést szervezett a német megszállók ellen. Katonai egységek alakultak és 1941. június 22-én, ugyanaznap, amikor Hitler megtámadta a Szovjetuniót, Jugoszlávia Kommunista Pártja felkelésre szólította fel a jugoszláv népet. A cél az volt, hogy a megszállók ellen rendszeres hadsereget szervezzenek, megszabadítsák a hazát a fasisztáktól és új, népi hadsereget építsenek fel. A felkelők kezdettől fogva hatalmas területen uralkodtak. 1941. őszén a megszállók harcot indítottak a szabad területek ellen. Már decemberben megszervezték az első proletár brigádot, amely a nemzeti felszabadító hadsereg alapját képezte. Az év .végén már 800.000 harcosuk volt. A. burzsoázia természetesen a fasiszta megszállókat támogatta, Pavel Nedic és Mihajlo- vics (az emigráns király-kormány helyettese) mindent elkövettek, hogy elnyomják a nemzeti felkelést, de a munkásosztály a parasztság és a hazafias értelmiség harcba indult és- csak az árulók kis csoportja állt elszigetelve. Jugoszláviában a nemzeti felszabadító harcnak kezdettől fogva forradalmi jellege volt és szocialista távlatokért küzdött. A néqy éven keresztül dúló harcok folyamán a felkelők hát nagy hatalmas hadműveletet hajtottak végre. A jugoszláv harctéren 23—50 modern felszerelt fasiszta hadosztályt kötöttek le állandóan. A jugoszláv- nép hősies antifasiszta harca fontos szerepet töltött be a hitler-ellenes harcok történetében. A haladó világ mindig rokonszenvvel és elismeréssel kisérte figyelemmel a jugoszláv partizánok harcát. A dicső szovjet hadsereg 1944. nyárutóján érkezett Jugoszláviába és felszabadította Belgrádot, a fővárost és az ország nagy részét. A fasizmus ellen folytatott harcok folyamán megerősödött Jugoszlávia és a szovjetunió között a szövetség. Egy millió hétszázezer jugoszláv hazafi áldozta fel életét az új Jugoszláviáért. A hősies harcok mezein Kolemegdonban, 3elgrád mellett, Kragujev^cban és másutt, sok emlékmű örökíti meg a jugoszláv nép történelmének dicső harcait. A felszabadító harcokat.mindvégig Jugoszlávia Kommunista Pártja irányította és vezette. A jugoszláv partizánokat nem törte meg a sok nélkülözés és a haláláldozattól se riadtak vissza: A fasizmus ellen folytatott ádáz harcok győzelemmel végződtek. A Szovjetunió népei, a jugoszlávok, lengyelek, csehszlovákok és a többi fasiszta- ellenes harcosok vérrel pecsételték meg a szövetséget és ez a barátság hatalmas békemozgalommá fejlődött. A békeszerető Jugoszlávia feltartózhatat- lanul a szocializmus felé halad. 1943. november 29-én, Jajéiban antifasiszta nemzeti felszabadító kormányt alakítottak a2 ország haladó erői, azóta ez a nap Jugoszlávia nemzeti ünnepe. A zenicai magaskemence a jugoszláv nehézipar büszkesége RJekáhan készülnek a tengerjáró hajók Kilátás a szépséges dubrovníki tengerpartra
