Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-11-26 / 48. szám

Az elmúlt héten a legnagyobb figyelmet az keltette, hogy Amerika és Nagy-Británnia fegyvert szállított* Tunisznak. A nyugati hatalmak szövetsége megint megmutatta valódi ábrá­zatát. Az Egyesült Államok felhasználta a kedvezőtlen helyze­tet, amelybe Franciaország került és hosszan előkészített támadást intézett: nyíltan önálló „algériai“ politikába fogott. Alkalmasabb pillanatot nem is lehetett volna kifogni. A francia kormány a valóságban az amerikai bankárok várószobáiban kulcsolt, hogy mindenáron kölcsönhöz jusson. De nemcsak ezért; az ENSiZ közgyűlés most az algéria vita előtt áll és a vita kimenetelére fontos kihatással lesz az Egyesült Államok magatartása. És ha Franciaország Amerika támogatását meg akarja szea-ezni az ENSZ-ben és ha a kölcsönt sem akarja elveszíteni, akkor úgy kell viselkednie — mint ahogy azt Svejk mondta — „fggd be a pofád és szolgálj tovább“. Annak ellenébe, hogy a szovjet mesterséges hold már nem ad jelzéseket és lajka is elpusztult, mégis nyugaton különböző generálisok, politikusok és képviselők igen sokat foglalkoznak a következő kérdéssel: A szovjetek megelőztek, mit fehetünk ez ellen? Eisenhower beszédében igyekezett fokozni az ameri­kaiak önbizalmát. Puszta szavakkal azonban ez nehezen megy. Továbbá igen fontos eseményt jelent az ENSZ közgyűlésének leszerelési tárgyalása. A leszerelési bizottság összeállítására vonatkozó kompromisszumos javaslat — az utolsó pillanatban csődött mondott. ,' az iskolák kérdését. Az iskolá­kon nem lehet keresni a ra­kétákon igen. És így Eisenhower elnök számára nem marad más hátra, mint amint azt a múlt héten is megtette, lángoló fel­hívásokat intézni a szülőkhöz, tanárokhoz és különböző szer­vezetekhez, hogy járuljanak hozzá azon veszély elhárításá­hoz, amelybe jelenleg az Egye­sült Államok került, tudniillik a Szovjetunió a tudomány és technika terén felülmúlta őket. .. I / a szocialista országok kommunista és mun­(\OZfemeny káspártjai képviselőinek tanácskozásaid! A LESZERELÉSI TÁRGYA­LÁS A SZOVJETUNIÓ NÉLKÜL? ÁGYÚ VAGY VAJ L Sinlair Weeks,, az amerikai kereskedelemügyi miniszter né­hány nappal ezelőtt kijelentet­te: „A jövőben kevesebb vajra és több ágyúra van szükség! „Érdekes jelszó. És még emlé­kezünk rá, hogy húsz évvel ezelőtt a hitleristák is ezt han­goztatták. A nyílt harc jelszava volt. Az amerikai miniszter így folytatta: „Több mérnökre, szakemberre van szükség“. Gondoljunk csak arra az aezopusi mesére, melyben a szamár két köteg széna között ingadozik, nem tudja melyikből egyen, és a végén éhes marad. Áz amerikai politika is hasonló helyzetbe került. A mondat elején ezt állítják, fegyverkezni kell —,. majd így folytatják: több mérnökre, tudósra van szükség, mert csak így tudjuk utólérnj, a Szovjetuniót. Termé­szetesen mindenhez pénz kell. Ha fegyverkeznek, akkor nem marad pénz az iskolák építésé­re, és a tudós káderek neve­■ lésére, ha meg iskolákat építe- : nek, akkor nem emelhetik a fegyverkezési költségvetést. És I hogy Amerikának több iskolára • van szüksége, abban nem ké­telkedünk. A sajtóban közölt adatok szerint Amerikának a követke­ző években 600.000 új tanítóra és tanárra van szüksége. Ta­valy csak 30,000 fiatal tanár hagyta el az egyetemet! A kö­vetkező négy évben az Egyesült Államokban a növekvő szaporu­lat folytán 700.000 új osztályra lesz szükség, tavaly pedig csak 23.000- ret építettek. És amikor Eisenhower kormánya kérte, hogy bővítsék ki a költséqve- tésnek az iskoiaügyre vonatkozó tételeit, a kongresszus elutasí­totta a kérést. Ne csodálkoz­zunk tehát azon, hogy az Egyesült Államokban 1930-ben a mérnökök száma 52.000-ről 23.000- re csökkent, míg a Szov­jetunióban a mérnökök SMtTJa- ugyanebben az időszakban 28.000- ről 53.000-re emelkedett és 1956-ban már • ez a szám 63.000- re rúgott. / . Nem kétséges, hogy mikép­pen oldják meg a rakéták és A Szovjetunió képviselője ki­jelentette az ENSZ-nek, hogy nem vesz részt a további le­szerelési tárgyaláson, amíg nem alakul meg olyan szerv, amely jobban képviselné a világ köz­véleményét. A mai leszerelési albizottságban a Szovjetunió négy olyan állammal áll szem­ben, amely az atlanti-paktum tagja. Az, hogy az atlanti­paktum államai távol állnak a leszerelés gondolatától, már közismert dolog. A Szovjetunió tehát azt kérte, hogy' olyan bi­zottság alakuljon’ a,melyben minden állam képviselve lenne, és amely így a legjobban kife­jezésre juttatná a világ közvé­leményét. Amikor a Szovjetunió kije­lentette, hogy az eddigi szer­vezetekben nem óhajt tovább dolgozni, egves nyugati hatal­mak megijedtek a helyzettől. Ez azt jelentené, hogy az em­berek az egész világon joggal feltehetnék a kérdést; vajon ki a hibás abban, hogy a hely­zet így alakult. És a kapitalista propaganda ellenére az emberi­ség zöme megtalálná a helyes választ: a nyugati hatalmak. Ezért sor került a kompro­misszumra vonatkozó tárgyalás­ra, A nyugati hatalmak hajlan­dók az eddig tizenkét tagból álló bizottság számát huszonöt tagra emelni. De a javasolt államok mitsem változtatnának a helyzeten, mert áz új bizott­ságot továbbra is amerikabarát többség uralná. Amikor elvetet­ték az albán javaslatot, mely szerint a bizottságot öt taggá! kellene még bővíteni; Csehszlo­vákia, Lengyelország és a Szov­jetunió kijelentették, hopy nem hajlandók a bizottságban tovább dolgozni, és így nyitott maradt a kérdés: milyen módon foly­tatják majd a leszerelésre vo­natkozó tárgyalásokat ? Moszkvában november 14 — 16-a között a szocialista or­szágok kommunista és mun­káspártjainak képviselői ta­nácskozást tartottak. A ta­nácskozásán resztvettek az Al­bán Munkapárt, Bulgária Kom­munista Pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja, Kína Kom­munista Pártja, a Koreai Mun­kapárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, Námetország Szocialista Egységpártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Román Munkáspárt, a Szov­jetunió Kommunista Pártja és a Vietnami Dolgozók Pártjának küldöttségei. (A deklaráció teljes szövegét a napilapok közölték). ★ ★ ★ A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának ünnepségein résztvevő kommu­nista és munkáspárti küldött­ségek kihasználva moszkvai tartózkodásukat, baráti talál­kozójukon valamennyi pártot érdeklő kérdésekről tárgyaltak. November 16—19 napjaiban Moszkvában tanácskozás folyt, melyen résztvettek 64 ország kommunista és munkáspártjá­nak képviselői. / Az értekezlet résztvevői köl­csönösen kicserélték nézeteiket a jelenlegi nemzetközi helyzet I időszerű kérdéseiről. A kom- ■ munista és munkáspártok kép­viselői elhatározták, hogy bé­kekiáltvánnyal fordulnak a vi­lág munkásaihoz és paraszt­jaihoz, férfiaihoz és asszonyai­hoz, összes jóakaratú embe­reihez. A békekiáltvány szövegét a napilapok közölték. A tanácskozás annak a szo­ros együttműködésnek és szi vélyességnek légkörében folyt le, amely a marxi-lenini ideo­lógia egysége és a proletár nemzetköziség elvei alapján egymással szoros kaocsolatban lévő testvérpártok kölcsönös kapcsolatai jellemzik. Az egyiptomi-szfriai A szíriai és az «egyiptomi parlament a múlt ' héten egy­hangúan elhatározta a két or­szág államszövetségének sürgős megvalósítását. Kairóban szer­dán már be is jelentették, hogy hamarosan megérkezik a hiva­talos tárgyalásokra a szír kül­döttség az egyiptomi fővárosba. A két ország uniójának meg­teremtése már a szuezi hábo­rúk előtti idők óta állandóan napirenden van. Az előkészítő tárgyalások már hosszabb idő óta folytak a két kormány kö­zött. Októberben — amikor Szíriát közvetlen támadás ve­szélye fenyegette — egyiptomi csapatok érkeztek az ország megsegítésére. Ezt akkoriban már úgy értékelték, mint a két hadsereg egyesítésének kezdeti. lépését és a szíriai-egyiptomi úniő előjátékát. Most pedig ar­ról folynak már a tárgyalások, hogy külpolitikai, gazdasági, pénzügyi és kulturális tekintet­ben is megteremtsék a két or­szág unióját. Hogy milyen lesz pontosan az államszövetség, milyen jogai lesznek az űnió egyesített kormányszerveinek, arról az a törvényjavaslat in- ■ tézkedik majd, amelyet egye­lőre még nem hoztak nyilvá­nosságra. Az eddigi hírek sze­rint azonban valóSzinű, hoqy az államszövetségi ügyek egyesí­tett kormányszjervei mellett, mindkét ország, megtartja belső' független közigazgatását. Egyiptom és Szíria Uniójánál-# megteremtése olyan fontos ese­mény, amely kétségtelenül be­folyásolja majd az egész kö­zépkeleti helyzet további alaku­lását. Mindkét ország a pozitív semlegesség. Bandungban. lerög­zített politikáját folytatja, s szembeszegül az amerikai im­perialisták közép-keltti agresz- szív terveivel. Sem Egyiptom, sem Szíria nem fogadta el az Eisenhower-tervet, ezért .Was­hington mindent megtesz az egyiptomi és a szíriai kormány­zat megbuktatására. Az ameri­kaiak taktikája éppen az volt, hogy éket verjenek a két or­szág közé, elszigeteljék őket az arab világ többi részétől, majd egyenként leszámoljanak velük. A két ország úniója tehát, amely egyesíti \a legfontosabb területeken Egyiptomot és Szí­riát — keresztezi az amerikai terveket. Másrészt Egyiptomban és Szíriában nem ok nélkül be­szélnek arról, hogy az uniót csupán első lépésnek tekintik az egész arab világ egységének megteremtéséhez. Kétségtelen, hogy a függetlenség és a sem­legesség útján járó Egyiptom és Szíria államszövetségének meg lesz a vonzóereje a többi arab ország népeire is. Az arab világban ugyanis valamennyi ország igaz hazafiai azt. a né­zetet vallják, hogy az arab népek egyetlen nemzetet alkot­nak s egyesülniük kell egy független, valóban arab érdeke­ket képvislő kormányzat alatt. Az a sok üdvözlő távirat, ame­lyet Kuvatli és Nasszer elnök kapott, azt bizonyltja, hogy a vonzóerő már olyan nagy, hogy mind komolyabb fejtörést okoz az amerikai politikának és a Washingtont követő feudális arab uralkodóknak. Kétfejű, egylábú békák Furcsa hír járta be a napok­ban a holland sajtót. Az ügy azzal kezdődött, hogy dr. Dirk Hilleniust ismeretlen személy felhívta telefonon. Közölte a tudóssal — aki az amsteidami Álattani Múzeum munkatársa — hogy Amsterdam határában le­vő nyaralótelepének csatornájá­ban borzalmas külsejű békák élnék. Azt a véleményét fejezte ki, hogy esetleg összefüggés lehet a békák külseje és akö­zött, hogy a szóbanforgó csa­torna mentén dolgozik a Nuk­leáris Kutató Intézet központi laboratóriuma. Hillenius doktor munkatársai­val kiszállt a helyszínre és vagy ötven darab békát halásztak ki. A látvány valóban hátborzon­gató volt. A békák 20 százalékának két feje volt. Egyeseknek csak egy lábuk, mások testét szörnyű sebek, daganatok borították. A tudóscsoport megállapította, hogy az említett nukleáris laboratóriumból évek óta a szennyvíz levezető ' léfolyő vezet a békák csatornájába és a kétéltűek tulajdonságait a viz nagyfokú rádióaktív szennyézö- dése változtatta meg. November 29. - • Jugoszlávia szocialista fejlő­désének alapjait a fasizmus el­leni nemzeti felszabadító har­cokban .fektették le. A második világháború moz­galmas éveiben Jugoszlávia bur­zsoáziája igyekezett azoknak a fasiszta államoknak az oldalára állítani az országot, amelyek a Róma—Berlin—Tokió támadó blokkba tömörültek. A jugoszláv népek hazafias és haladó erői elemi erővel ellenszegültek en­nek a politikai irányzatnak. Jugoszlávia Kommunista Pártja ebben az időben eszmeileg és szervezetileg megszilárdult és a hazafias erők egyesítése terén óriási tevékenységet fejtett ki. A nemzet nagyobb többségét az igen erős antifasiszta moz­galomba tömörítette. Cvetkovics és Macsek monar- chisztikus kormánya 1941 már­ciusában belépett a fasiszták szövetségébe. A - dolgozó nép Jugoszlávia Kommunista Pártja vezetése mellett 1941. március 27-én élénken tiltakozott a szövetségbe való belépés ellen. A jugoszláv nép ádáz harcot folytatott Hitler ellen. A német hadsereg betört Jugoszláviába, anélkül, hogy háborút üzent volna. A kiráiy és Simovié kor­mánya külföldre menekült és a vezérkar megadta magát. Jugoszlávia Kommunista Párt­ja fegyveres felkelést szerve­zett a német megszállók ellen. Katonai egységek alakultak és 1941. június 22-én, ugyanaznap, amikor Hitler megtámadta a Szovjetuniót, Jugoszlávia Kom­munista Pártja felkelésre szólí­totta fel a jugoszláv népet. A cél az volt, hogy a meg­szállók ellen rendszeres hadse­reget szervezzenek, megszaba­dítsák a hazát a fasisztáktól és új, népi hadsereget építsenek fel. A felkelők kezdettől fogva hatalmas területen uralkodtak. 1941. őszén a megszállók har­cot indítottak a szabad terüle­tek ellen. Már decemberben megszervezték az első proletár brigádot, amely a nemzeti fel­szabadító hadsereg alapját ké­pezte. Az év .végén már 800.000 harcosuk volt. A. burzsoázia természetesen a fasiszta megszállókat támo­gatta, Pavel Nedic és Mihajlo- vics (az emigráns király-kor­mány helyettese) mindent el­követtek, hogy elnyomják a nemzeti felkelést, de a mun­kásosztály a parasztság és a hazafias értelmiség harcba in­dult és- csak az árulók kis cso­portja állt elszigetelve. Jugo­szláviában a nemzeti felszaba­dító harcnak kezdettől fogva forradalmi jellege volt és szo­cialista távlatokért küzdött. A néqy éven keresztül dúló har­cok folyamán a felkelők hát nagy hatalmas hadműveletet hajtottak végre. A jugoszláv harctéren 23—50 modern fel­szerelt fasiszta hadosztályt kö­töttek le állandóan. A jugoszláv- nép hősies anti­fasiszta harca fontos szerepet töltött be a hitler-ellenes har­cok történetében. A haladó világ mindig rokonszenvvel és elismeréssel kisérte figyelemmel a jugoszláv partizánok harcát. A dicső szovjet hadsereg 1944. nyárutóján érkezett Jugo­szláviába és felszabadította Belgrádot, a fővárost és az or­szág nagy részét. A fasizmus ellen folytatott harcok folyamán megerősödött Jugoszlávia és a szovjetunió között a szövetség. Egy millió hétszázezer jugoszláv hazafi áldozta fel életét az új Jugoszláviáért. A hősies harcok mezein Kolemegdonban, 3elgrád mellett, Kragujev^cban és má­sutt, sok emlékmű örökíti meg a jugoszláv nép történelmének dicső harcait. A felszabadító harcokat.mind­végig Jugoszlávia Kommunista Pártja irányította és vezette. A jugoszláv partizánokat nem törte meg a sok nélkülözés és a haláláldozattól se riadtak vissza: A fasizmus ellen foly­tatott ádáz harcok győzelemmel végződtek. A Szovjetunió népei, a jugoszlávok, lengyelek, cseh­szlovákok és a többi fasiszta- ellenes harcosok vérrel pecsé­telték meg a szövetséget és ez a barátság hatalmas békemoz­galommá fejlődött. A békesze­rető Jugoszlávia feltartózhatat- lanul a szocializmus felé halad. 1943. november 29-én, Jajéi­ban antifasiszta nemzeti felsza­badító kormányt alakítottak a2 ország haladó erői, azóta ez a nap Jugoszlávia nemzeti ünne­pe. A zenicai magaskemence a jugoszláv nehézipar büszkesége RJekáhan készülnek a tengerjáró hajók Kilátás a szépséges dubrovníki tengerpartra

Next

/
Oldalképek
Tartalom