Új Ifjúság, 1957 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1957-11-19 / 47. szám

I

Mindig divatos:

A KOCKÁS ÉS A PEPITA

T

Hamis vagy valódi?

B. Erzsébet olvasónknak válaszolunk alábbi sorainkkal, aki a következő kérdést tette fel: „Fiatal asszony vagyok, férjem ékszerrel akar megajándékozni. Annyi pénzünk nincs, hogy drága karkötőt vagy gyűrűt vehessen és én nem tudom mit kérjek; inkább ékszerutánzatot, vagy pedig csekélységet, de valódit?"

Mielőtt B. Erzsébet levelére válaszolnánk, megjegyezzük, hogy valamikor, ha bármilyen elegáns ruha voll valakin, ha nem viselt hozzá pazar ékszert, nem számított elegánsnak. Ma nem így van. Az ékszer fényűzés és egyáltalán nem szükséges ahhoz, hogy valaki jólöltözött legyen. Az, hogy valaki visel-e ékszert és milyet, az nagyon egyéni. Az egyszerű öltözködés hívei ritkán viselnek ékszert, és ha igen, csakis valódit. Vannak azonban olyanok, akik minden ruhára, pulóverre, brossot tűznek (dísznek, nem a gallért összefogni), fülükben klip székét viselnek, s szeretik a karkötő-gyűrű utánzatokat.

A mi nézetünk szerint sokkal finomabb, ha valaki kevés, vagy éppenséggel semmi valódi ékszert nem visel,

Szép, elegáns, angolos ruhára alig találunk megfelelőbb anyagot a pepitánál vagy kockásnál. Ezért is annyira közkedveltek, fiatalok, idősebbek egyaránt szívesen viselik.

Különösen fehér gallérral (1. modell) vagy gallérszerű megoldással (2. modell) igen előnyös. Az első ruha szoknyája kiszabott, a másik kettőé rakott. Második modellünk az annyira divatos egyenes ka- zakot mutatja be. A harmadik ruha blúza buggyos, és ugyancsak buggyo- sak a háromnegyedes újjak is. Figyeljük meg, hogy mind a három ruha háromnegyedes ujjú, de más-más megoldásban. (Magyar, lengvel, ill. bécsi modell).

Egy érdekes festöarc

mintha teleaggatja magát utánzatokkal. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy ne viseljünk ékszerutánzatot, hanem hogy mértékkel, és gondoljuk meg, hogy hová. Színházba, tánchoz, viselhetünk fülklipszet, de fölösleges, hogy így jelenjünk meg a munkahelyen. Továbbá, fölösleges, hogy egy bross valódi legyen — hiszen az rengeteg‘pénzbe is kerül, — és nálunk igazán gyönyörű szép brossokat készítenek, és egy könnyű nyári ruhához is mindig szép a gyöngysor.

B. Erzsébetnek pedig azt tanácsoljuk, hogy kérjen férjétől egy arany láncot, vagy ezüst karkötőt. A lánc például egy magasan csukódó fekete ruhát ízlésesen díszít és azonkívül maradandó emlék is marad.- Mindennel - számolni kell

tehát azzal is, hogy.valaki megbetegszik és hosszabb-rövidebb időt kórházban kénytelen tölteni. Gyakran előfordul az is, hogy hirtelen lesz rosszul, nem tud előre felkészülni és — a szintén gyakori fej- vesztettségben — azf sem tudja,, mit vigyen magával. Ilyenkor rendszerint fölösleges dolgokat visz, a fontosakat pedig otthon hagyja. A kórházban azután a betegségen kívül még az is izgatja,‘hogy nincsen meg mindene, amire szüksége van és türelmetlenül várja hozzátartozóját, hogy behozathassa a dolgait.

Elsősorban is szükséges, hogy legyen egy hosszú pongyolánk, — de minél egyszerűbb szabású, lehetőleg nem nagyon bő szoknyával, mert ez zavar (és amikor már járunk, fölöslegesen súroljuk vele a kórház lépcsőit.) Hálóing helyett inkább pizsamát ajánlunk, meri ez célszerűbb az orvosi vizsgálat szem- pontjából, ha azonban pizsamánk nincs, úgy lehetőleg egyszerű — nem fodrokkal, csipkékkel díszített hálóingeket vigyünk magunkkal Hálóingből vagy pizsamából mindig legyen velünk annyi, hogy ne abban aludjunk, amelyik nappal rajtunk van. Papucsunk ne legyen magassarkú, és vigyünk 1—2 törülközőt. Toalettzacskónkbói ne hiányozzék a szappan, fogkefe, fogkrém, és még ha különben nem is használunk, a. szájvíz, (tartóval) fésű és hajkefe, szivacs, és a kölnivíz. A kölnit ne felejtsük ki, mert az állandó fekvésben jól esik, ha naponta néhányszor bekölnizzük magunkat. Ez felfrissít, egészen másképpen érezzük magunkat utána. Kórházi „felszerelésünket“ néhány zsebkendővel egészítjük ki.

Megjegyezzük még azt,, hogy a kórházban csak vékonyan rúzsoz- zuk szájunkat, mert nem szépen hat az ágyban a rikítóan, feltűnően rúzsozott száj. Ha pedig éjszakára bekrémezzük arcunkat, borítsunk eg.y törülközőt a párnánkra.

Ezt a szép és egyszerű himzésmotivuimot a legkülönbözőbb dolgokon alkalmazhatjuk. Hímezhetjük övre, Iámpaernyő szegélyre, továbbá bő szoknya aljára, íüggönypántokra, és díszíthetjük vele kis támlanélküli szék huzatját is. Az itt közölt minta eredeti nagyság.

Tudja-e, hogy ...

a haluskatésztát csak gyengéden szabad összekeverni és nem „kidolgozni“. továbbá, nem szabad előre elkészíteni és állni hagyni, mert akkor nyúlós lesz,

a palacsintatésztát mindig jó előre elkészíteni, így szebben sül, de ne tegyünk bele túl sok cukrot, mert akkor leragad,

a rizst legalább fél órával az elkészítés előtt meg kell mosni és megszáradni hagyni, így a főzésnél a szemek szépen szétválnak, nem tapadnak össze,

a tojásfehérjét vagy tejszínt mindig hideg helyen kell felverni, ha meleg tésztát vágunk fel, mindig forrősítsuk meg a kést, a karfiolt legfeljebb 10—15 percig főzzük, különben megsárgul és kellemetlen ízű lesz, és mindig meleg vízbe tegyük fel főzni, az élő halat könnyen kivehetjük a vízből, ha a fejére rongyot borítunk és ugyancsak a ronggyal két kezünk4

o

LX arminc éve halt meg a

' ' magyar festőművészet jellegzetes egyénisége: Rippl- Rónai József. Művészete új vonást vitt a festészetbe, új meglátást s megformálást. Élmény- szerű képeket festett, az ellesett jeleneteket rögzítette élénk színekkel.

Becsben, Kalksburgban tanult s 1884-ben a müncheni akadémiára került. Itt ismerkedett meg tüzetesen a klasszikus festészeti iránnyal. Ösztöndíjat kapott, amivel meg sem állt Párizsig. Itt a festóbriás Munkácsy tanítványa lett. A mester képeit másolgatta s tulajdonképpen itt tanulta meg a biztos ecsetkezelést.

„Munkácsy az furcsa ember vöd — mesélte Móricz Zsigmond- nak egyízben Rippl. „Aszmon- gya, maga nem szokott ebéd- közni ? ... gondotam el akar küldeni, míg ö ebédőnyi megy, mert a kezét mosta... Szoktam én... de nem vád sietős, mert nem vád úgy se pénzem ... Hád aszongya, siessen, mert megharagszik a feleségem, ha késik . . . Ügy . .,. Én azt hittem csak helyet kapok a műteremben, de úgy láccik itt ebéd is fenyeget . .. Furcsa ember vöd, festett életibe tíz-tizenkét jó képet, ez vód ..."

Munkácsyt nemsokára elhagyta, mert féltette egyéniségét, művészi felfogását a mester befolyásától. Az új irányt. követő francia művészekhez csatlakozott: Maillol-hoz, Bonnard-hoz, Denishez. Művészete még nem teljesedett ki, nem indúlt határozott úton, de már egyre több volt benne az egyéni vonás, az új meglátási mód. A századfordulóig maradt Párizsban, ezután Pesten telepedett meg. Művészetét nem értették, a hivatalos művészet megtagadta a mestert. 1805-ben és 1900-ban rendezett kiállításai nem hozták meg a várt eredményt. Csak néhány finomlelkii műértő s az ifjúság egy csoportja értette meg. Az évek azonban hozzászoktatták a város közönségét Rippl egyéni képeihez. Hat évvel később; az 1906-os kiállítás olyan sikert hozott, amilyen kevés magyar festőművésznek jutott osztályrészül.

így indult meg Rippl új fes- tőiránva immár a halhat at lan- sáa felé.

p ippl nem 'festett nagyará- ~ ** nyú képeket; a kompozíció is távol állott tőle. Az életet festette, a családi környezetet, a balatoni tájakat, ami szeme elé került. Kezében mindig ott volt a 'vázlatfüzet. Nagyon termékeny volt, képei kiállták az időt s egyre több embert hódítanak meg. Rippl művészete létjogosultságot nyert. Élete alkonyán mégis magára maradt a mester.

Mikor a híres Móricz portrét festette, ezt jegyezte fel róla az író tolla: „Első emelet, jobbra, belső folyosói ajtó, rajta a Rippli karakterisztikus betűivel •egy cédula: „Nagyon keli kopogni!“

Kidugja a fejét Jóska bá', fésületlen öreg kócfej, csipás, nagy orra már tülökszerű, mint a Csokonaié, s ripacsos, tekintete viharvert, bajsza szürkén vastag ajkára csapzott.

— Szervusz Zsiga, — kedvesen mosolyodik, s megmutatja magát, hálóinge szétnyílik a testén s nagy szőrös melleit mutatja, mint egy öreg .új fund- landi, két iábon, kedvesen, nehézkesen, két oldalra totyog, harminc éves bő szürke nadrág, toflán lelóg a hasán. Orcája szappanyos, félig borotválatlan. Nem tudtam, hogy igazán eljössz, akkor felöltözködtem vó- na. \

A hálószoba sötét, nagy lepedők függöny helyett, hamusziir-. kék a piszoktól, rendetlenség.

— Ki ez? -r gyönyörű pasztell, titokzatos fej, titokzatosan festve, vibráló vonalak. — Ki lehet ez? Micsoda . ember, micsoda lélek?

— A szabóm... Csinál érte egy télikabátot, meg egy őszi meg egy nyári ruhát... '

— De szépek azok a pas2- teltek'. — a földön keretben zöld képek tömege.'

— Ez új, mind új, a nyáron föstöttem — s nézi nagy, lomha nézéssel és mintha vevő volnék, kezdi sorba rakni, mutogatni.

— Igen, benne vagyok mózsd .... igen sokat dógozog ... nagyon rájöttem a titkára ... mon- gyad, hogy van az, hogyha én ezt nézem ... akkor én nem iátok színt... a természetet látom ... he ... a valóságot. .. fákat látok, meg dombot látok, meg eget látok ... Ha meg más föstönek a képét nézem ... akt kor meg jöstéket látok ... sárga föstéket, meg kék jöstéket... hehe ... pedig az nem jó van úgy„ .. he?

Észre sem vettem, hogy öltöt zés közben előkészített mindent, különösen festés közben pedig folyton öltözik, egy olyan sajátságos totyogó, akinek semmi programmja nem látszik s mindig célhoz ér, tunya s közömbös jelenség, s minden energiáját egyetlen irányba tudja működtetni.

Már ott van a pasztellkréták doboza előtte s a papírlap, a pakondekli, amire festem fog, még tisztán... Egy óra múlva kész lesz rólam egy Rippl - kép?"

Móricz így összegezi Ripplt

„Ennél fiatalabb lélek nincs, mint ez a Jóska bá. Öntudatlan, mint egy gyerek. A keze dolgozik, valahogy alva, öntudatlan mélység, soha mióta él, nem fárasztotta ki magát gondolkodással. Mint a csap, folyik, folyik belőle az élet vize, míg van benne s aztán megáll, mikor kifogyott; megáll; meghal.

De még él s napról-napra teremt; csodálatos a kopírozási tehetsége: csak ránéz s másol, s mesél, színek és vonalak inkább csak színek s párázó mese, néz és nem lát: teremt, néz és nem ront, emel... A szürke- szürke házban, szürke-szürke életben, a szürke-szürke újfundlandi a megszépítő művészet kér étébe rakja az életét, az emberiség elfutó szürke pillanatait."

Tf gyízben hivatalos volt Mó- ricékhoz ebédre, tie ők elfeledkeztek a meghívásról . s eltávoztak hazulról. Csak a cselédet találta otthon Jóska bácsi. A gyerekek ebédjéből tálalt fel neki a cseléd: spenótot tükörtojással, cseresznyelevest.

Mikor később Móricz védeke: zett a feledékenység miatt, Jóska bácsi csak legyintett.

„Szép, színes ebéd pót... ‘

(Lázár Béla írja róla, hogy egyízben társkiállítást rendezett Nagyváradon Csókkal és Kosztolányival. A megnyitáson megjelentek mindhárman. Később az Abbázia kávéházban kötöttek ki, ahol a város előkelősége várta őket. Rippl természetesen elmaradhatatlan vázlatkönyvével jelent meg s azon melegében lerajzolt egy bájos ifjú hölgyet, A hölgy szerette volna megszerezni a portrét s megüzente. a mesternek, hogyan kaphatná meg a rajzot?

Egy csók az ára — üzente vissza Rippl.

A leány nem tanakodott sc- káig, oda ment a mesterhez-, aki csókot csuppantott arcára. A kávéház népe harsányan megéljenezte e jelenetet. Kosztolányi pedig odaszólt a lánykának:

— Lám, lám, kisasszony, most két legyet ütött. Egy Rippl - rónait is kapott, meg egy Csókot is ...)

Rippl Rónai József sok kiváló alkotást hagyott hátra, portrékat, csendéleteket, tájképeket. Sok híres képe van, az „öregasszony", „Testvéreim", a ,.Ka- litkás nő", „Anya a betegágyban" és mások. Ma már mindmind a magyar festőművészet büszkesége. Művészetét megbecsüli a dolgozók társadalma s méltón értékeli.

DÉNES GYÖRGY

kel ott fogjuk át a halat, ahol a legvastagabb*

a hal nem . csúszik ki kezünkből tisztítás közben, ha a farkát papírral vagy ronggyal fogjuk, a friss halat arról ismerjük meg,

bog? élénk vörös a kopoltyúja. Ha a kopoltyú barnás, vagy sötét vörös, a hal nem friss,

a felvágott citrom nem romlik meg, ha a felvágott felével benedvesitett üveg- vagy porcelántányérra tesszük.

Cj IFJCSAG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapia Megjelenik minden kedden Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztősén és adminisztráció, Bratislava, I Prazská 9. — Telefon 445-41. — Toslnfiók 50. Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Merkintil nyomda, 01, n. v. Bratislava, ul. Nár. povstania 41. Előfizetés egy évre 51.20. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. A—79815